Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-20 / 144. szám

Reménykedők f Színes, magyar filmvígjáték pest wem érzékeljük eléggé A néhány jeleneteorban fel­villanó «nmfcMia« hangvételt nem őrzi a film egésze. Nemcsak arról van szó, hogy stílusok keverednek a film­ben, ezt még elviseli a néző, de a tisztázatlan jellemeket, vagy a vontatott jelenetépí- tést, sőt a helyenként fel­bukkanó kimért unalmat aligha. Végső fokon ugyanis erről van szó. Minden a he­lyén van ebben a filmben — épkézláb öttet, jószemű ren­dező, kiváló operatőr és te­hetséges színészek —, csak éppen az egész ötvözet nem állja a közönség próbáját. Mintha a csípős szatírát, a szókimondó vígjátékot vala­milyen szentimentális ho­mály takarná el a nézők elöl, s ezért még a burleszket idéző jeleneteken sem tu­dunk jóízűt nevetni és nem tudunk haragudni sem az önző érdekek összekoccaná­sának ezen a színes kaval- kádján. s 36 e£nu X seményfaedSk tulajdonképpen má vagyunk valamennyien, A fiknlbe£ Stagy család, «mélynek tag­jai bcödogaágot és új lakást aeme&nefc és mi, a jó éss saallle- mes vígjáték reményében mozäba menő közönség. Jól­lehet a nagymama és népes családja megkapja végre a hőn óhajtott lakást, de a közönség, ess bizony ismét szegényebb lett egy jő víg­sót egy csípős A fffan egy Söfeássaetraést akció története Egy óéven- hez közelítő férfiú új lakás reményében, feleségül vess egy jó hatvanas nagyma­mát; a beköltözik a szaná­lásra ítélt lakásba. Odaköl­tözik egy pincér is, aki a nagymama férjehagyott lá­nyát kívánja szeretni, ter­mészetesen úgyszintén lakás reményében. S mert az asz- aaonynafc van egy nagylá­nya is, hamarjában hozzá is beköftböeák egy férjjetöítt szerető, a így bizony már hanem éj lakás szükségel­tet*: a rég egy helyett. Ötletes szituáció, nagysze­rű vígjátéki alaphelyzet. A bonyodalom kétszer is rob­ban. Először látványosan, külsődleges eszközökkel, amikor megérkezik a nem várt férj, s megpróbál ren­det csinálni. Másodszor pe­dig — ■ est már finom iró- niávaá ábrázolja a film — amikor káderul, hogy az új lakásra bizony még várná beül ' Néhány tervező a heflyssí- ftan Élesztgeti a vázlatokat, 8 a kisember — az ötvenet közelítő férfiú, aki bár a gépírórtőért epékediik, de fe­leségül vette már a nagy­mamát — izgalommal figye­li a hivatalos emberek vitá­ját. „Ide épül az iroda, oda a laboratórium, amoda rak­tár...’” — És a lakás, az hová épül? — kérdi a kis­ember bátortalanul, * ami­kor megtudja, hogy az bi­zony egyelőre sehová, leg­feljebb csak öt év múlva, kitör belőle a görcsös ne­vetés. Ezt a Bzőtdmondő rtSust képviselik a film utolsó koc­kái is. Az egy lakásba tömö­rített három család apraja- nagyja ün/nepélyas áhítattal énekli a karácsonyi dalt, miközben „véletlenül’’ ki­gyullad (a feldíszített fe­nyőfa, s a lángok háborítat­lanul betöltik a szobát S amikor a család tagjai tűzet kiállítanak, kétségbeesés he­lyett inkább az öröm csen­dül ki hangjukból Való igaz, leég a lakás, s így biz­ton remélhetik as újat... hánmamiyfaB te felnagyítja a valót, végig megőrzi élet­szagát; realitását A téma tehát ragyogó, hiszen egy­aránt a kinevettetés kereszt­tüzébe állítja megromlott emberi kapcsolatainkat és az elkeseredett lakásszerzés mindenre kész módozatait is. Mégsem lett e témából egyértelműen jó fűm. A Le­genda a vonaton újszerű hsamigvébete, vagy a Krebsz, az isten szatírába hajló stí­lusa után nem lenne ildomos udvarias formulával dicsérni az alkotói szándékot, vagy a kezdeményezés bátorságát. Müller Péter, a forgató­könyv frója és Rengi Tamás, a film rendezője ma már olyan művészek, olyan egyéniségek, akiktől színvo­nalat várunk, sőt ereznünk kell alkotásukból a továbbié- pés irányát is. Űj filmjükből éppé» az « továbblé­A szereposztás te magán viseli a stílus tisztázatlan­ságát Hogy Tolnay Klári nagy művész, azt senki nem vitatja, s Iám még ő sem tudott igazából mit kezdeni ezzel a meg nem határozott nagymami-fi­gurával. A lakásért min­denre kész kisembert Kál­lai Ferenc játszotta, ö volt az egyetlen, aki megérzett valamit e téma nagyszerű­ségéből, a leleplező szatíra lehetőségéből. A megtért férjet Bárdi György, ellen­lábasát Garas Dezső, a sze­relmes fiatalasszonyt pedig Pásztor Erzsi játszotta. A lényt alakító Lendvai Kati ezúttal nem tudom mit ke­resett az együttesben. Zsombolyai János képso­rai a neorealizmus alapos­ságával idézik a zsúfoltság nyomasztó hangulatát. Márkusz László Gárdonyi és Dan kő Pis fa Készülő zenei népszerűsítő könyvéről beszél egy egri énektanár wm A KÖZNEVELÉS című folyóirat legutóbbi száma arról tudósított, hogy a Ze­neműkiadó Vállalat tervpá­lyázatán Zen« és irodalom című munkájával Ocskay György egri énektanár nyer­te az első díjat Szerkesztő­ségünkben beszélgettünk a fiatal pedagógussal, aki hat esztendeje tanít az 5-ös szá­mú általános iskolában, és szorosan vett nevelői mun­káján kívül rengeteget dol­gozik a város zenei életé­nek fellendítéséért — Milyen céllal született a pályázat? — ez volt első kérdésünk a gratulációt kö­vetően. — Nagyon sok olyan álta­lános iskolai tanuló és kö­zépiskolás van, aki nem kedveli különösebben a ze­nét. viszont valamely tárgy­ban kitűnő munkát végez. Gondolok itt az irodalomra, történelemre, földrajzra, fi­zikára, élővilágra például. Nem mondhatunk le azon­ban arról, hogy lehetőség­hez mérten az ilyenekhez is közelebb vigyük a muzsi­kát. A Zeneműkiadó Válla­lat tehát pályázatot hirde­tett népszerűsítő ifjúsági könyvek megírására, ame­lyek külön-külön dolgoznák fel az egyes szaktárgyak ze­nével való kapcsolatát, rá­világítanának az összefüg­gésekre - és kölcsönhatások­ra. Egyelőre bő szinopszist kellett írnunk, s az első és második helyezettek kaptak megbízást az elnyert pálya­díjon felül a könyv megírá­sára. Én a zene és az iro­dalom kategóriában lettem első... Sokrétű, gazdagon tagolt a szinopszis. Érdekes és hasznos könyv születését sejteti. Zene és irodalom kapcsolatát, egymásra gya­korolt hatását tárgyalva visszanyúl a társművészetek keletkezésének mitologikus magyarázatához, továbbá te­ret enged olyan ismeret- anyagnak, amely a primi­tív embernek a dal erejé­be vetett hitével, a zene hatalmával foglalkozik, szo­ros összefüggésben a ma élő primitív népek költésze­tével és zejiélési alkalmai­val. FOGLALKOZNI kíván Ocskay György könyvében a költészet és zene középko­ri kötődéseivel, a trubadú­rok, lantosok, hegedűsök és énekmondók szerepével, ki­tér a zene és irodalom nyel­vi rokonságára, s régi nagy alkotók — Dante, Petrarca, Hoffmann, Show, Cocteau — műveiből vett idézetek­kel tanúsítja, milyen fontos helyet töltött be érzésvilá­gukban az ének, a muzsika. — Magam is sokat boga­rásztam könyvtárakban, mú­zeumokban, levéltárakban azért, hogy magyar vonat­kozású anyaggal egészüljön ki a zene és irodalom, kap­csolatát tárgyaló könyv — mondotta a fiatal szerző. — Kutatómunkám során na­gyon sok eleddig ismeretlen adalékkal gyarapodtam. Ko­dály és Kner Imre, József Attila és Bartók' Béla, Ady Endre és Reinitz Béla is­mert kapcsolatán kívül így került könyvvázlatomba például a költő Tompa Mi­hály és a hegedűvirtuóz Reményi Ede barátbozása, amely megzenésített Tom­pa-versekhez vezetett. Vagy ott van Mikszáth, akiről, vajmi kevesen tudják, hogy egyik vehemens népszerűsí­tője volt a híres félkarú zongoraművésznek Zichy Gézának. Egerben nyilván érdeklődésre talál könyvem­nek ama része is, amely Gárdonyi Géza és a nótaki­rály Dankó Pista levelezése nyomán arra vet fényt, mi­ként kapott Gárdonyi a he- gedülésre, hogyan lett a mu­zsikus jó barátja és mecé­nása. .. KURIÓZUMOKNÁL jóval többet is nyújt azonban Ocskay György készülő könyve, amelynek befejezé­sét a nyár végére tervezi. Egy-egy zenei remekmű, például Liszt Fausit-szdmfó- niája, vagy Bartók Cantata Profana című műve okán azt boncolgatja, hogy va­lamely irodalmi alkotás le­gyen az egyszerű népdal, milyen beíső folyamat, ze­nei nyelvet megújító törek­vést sugalmaz a zeneszer­zőnek, v^gy pedig miként szélesedik ki az írott szöveg mondanivalója a zenei jel­lemzés ereje által. Néhány magyar költő ver­sét is feldogozza majd a könyv. Kónya Lajos Elő népdal, Kassák Lajos Mo­zart, Váci Mihály Bach templomai című költemé­nyei kerülnek többi között tárgyalásra benne, annak kifejezőjeként, miféle visz- szahatása van egy-egy ze­nei életműnek a lírai folya­matra, a költői gazdagodás­ra. Mint a fiatal egri énekta­nár elmondotta, különösebb nehézséget nem okozott ne­ki a könyv szinopszisának elkészítése, s ugyanilyen könnyű lendülettel dolgozik magán a könyvön is. Peda­gógiai munkásságának hat esztendeje alatt ugyanis szinte mindennaposán ke­reste, alkalmazta a zene és egyéb művészeti ágak pár­huzamát. Most végső sorban a mindennapi tevékenység forgácsait kell egybegyűjte- nie, rendszereznie. Ez sem ■kis feladat, de már inkább rutinmunka, melyhez főként idő és nyugalom kell. ITT A IVAKÁCIÓ, az ősz-: szegezés utolsó előfeltétele. Bizonnyal kihasználja Ocs­kay . Gyöngy. M. Gjs. 8 A bét jelenet kegyetlenül csípős szatíra, s jól érzékel­teti, milyen bátor hangvé­telt milyen stílust követelt volna ez a történet, amely 1971. június 30., vasamap {*£á*SSSSSSSSSS4ZS£fSSSSSSSSSSSSSSSSS*k REPW0ó£P£líE#(T£S, Kilenc szamurájkard Az első nagy port fel­vert hijacking, azaz repülő­gép-eltérítés 1966. januárjá­ban az etiópiai repülőtársa­ság egyik gépével történt. Az Addisz Abebába induló gépet a Szomáliái fővárosba vitte a repülőgéprabló. 1967. áprilisában a nigériai re­pülőtársaság egyik gépét Lagos helyett az elszakadt Biafra tartomány fővárosá­ba, Eouguba kénysaerítet­ték. Néhány hónappal 'később indult el az egyiptomi légi- társaság egy AE—24 típusú gépe Kairóból, de a menet­rendben szereplő vidéki vá­ros helyett az akabai repü­lőtéren szállt le. A repülő- géprabló ezúttal magas állá­sú személyiség volt, Riad Kamal Haddad, ats egyipto­mi titkosszolgálat vezetője, aki menedékjogot kést Jor­dánia krralyatoL Hussaetn- tSL Ugyanebben aas essteadS- beaa Angliában béreltek egy kis repülőgépet, amelynek: Ibizia üdülószigefcre kellett volna vinnie az utast Az utas nem volt más. mint Mojse Csőmbe, az azóta el­hunyd; hírhedt kongói ex- miniszterelnök. Az Angliá­ban bérelt repülőgép azon­ban nem a gyönyörű kis szigetecském szállt le, ha­nem Algériában. 1968 júliusában az izraeli légitársaság repülőgépe 88 utassal, 11 főnyi személy­zettel Rómából a fiumicinói repülőtérről Tel Avivba in' dúlt. Egy óra sem telt el a felszállás után, amikor a pi­lóta rádión, közölte: fegy­verrel Algír felé kényszerí­tik. Kiderült, hogy a Pa­lesztinái ellenállók egyik csoportja térítette el a gé­pet Az volt a cél, hogy ar­ra kényszerítsék az izraeli kormányt: bánjon hadifo­golyként az általa elfogott arab partizánokkal. 1968. szeptemberében bz argentin légitársaság egyik DC—4-es repülőgépe Brazí­lia felé indult A gépet egy 20 tagú csoport eltérítette az eredeti útvonalról. Uta­sításukra a gép a Faíkland- szigeteken szállt le. A cso­portot egy ismert argentin színésznő, Cristina Verríer vezette és amikor a gép leszállt, 6 lépett elsőként a FalManri-ezigetek földjé­re. Több társa néhányszor a levegőbe lőtt a magukkal hozott (egyébként ember­élet kioltására alkalmatlan) fegyverekkel, majd elérne-; kelték az argentin himnuszt ! Cristina Vertier hosszú nyi-j latkozatot olvasott fel,! amelynek az volt a lényege,! hogy a 20 tagú repülőgép-l rabló csoport szimbolikusan megszállta a szigeteket. A' történet hátterében az a régi, Anglia és Argentina közötti történelmi vita van, amely a Falkland szigetek birtoklásáról folyt eg fo­lyik. A 20 tagú repülőgép­rabló csoport visszaült az argentin légitársaság repü­lőgépébe,. a gép nyugodtan folytatta útját Brazíliába. A repülőgép-eltérítés egyik legkülönösebb esete 1970. márciusában történt. Japán egyetemisták csoportja szállt fel egy tokiói légitársaság egy belföldi járatra készülő Boeing—727 gépére. A gé­pen 131 utas és 7 főnyi le­génység tartózkodott. A kilenc diák, aki elhatározta a repülőgép-eltérítést, a Zengakuren nevű maoista— trockista diákszervezet tag­ja volt A gép elindulása után rövid, görbe pengéjű, szamurájkardot rántottak elő. a pilótafülkébe ron­tottak és utasították a piló­tát: forduljon észak felé, Phenjanban, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosában alkarnak; le­szállói. As egy*k diák ess utarfüL JoSe hangszóróján bejelen­tette: a gépét eltérítik, az ellenállás reménytelen, mert a gépen több bombát he­lyeztek él és szükség esetén felrobbantják a gépet, A pilóták közölték: a hoez- szó útra kevés az üzem­anyag. A diákok beleegyez­tek, hogy az általuk ellenőr­zött rádiőüzenet után a gép leszálljon Kukuoka repülő­terén, s ott 22 utas — nők, gyerekek és öregek — el­hagyják a gépet Felvették az üzemanyagot, majd a gép újra a levegőbe emel­kedett; Közben történi azonban valami, amire a diákok nem számították. Ä hatóságok, a kukuokai leszállás alatt egy apró papírdarabon észrevét­lenül üzenetet csempésztek a vezető pilótához azzal az utasítással, hogy ne Phen­janban, hanem a dél-koreai főváros Szöul, Kimpo nevű repülőterén landoljon, „min­den rendben lesz”. Szöulban valóban mindent elkövettek, hogy megtévesz- szék a repülőgéprablókat. A ikimpoi repülőtér épületére új táblát helyeztek Phenjan felirattal. A kifutópálya szélein és az épületen a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság zászlói - lengtek. Több jelszavas táblát he­lyeztek el KNDK-jelszavak- kaL Amikor á gép leszállt, a dél-koreai bábhadseregnek egy KNDK-egyenruhába öl­töztetett osztaga fogadta, A diákok azonban felfedezték a példátlanul alaposan elő­készített megtévesztett — állítólag abból, hogy a KNDK-egyenruhába öltöz­tetett osztagot nem a két tiszti rendíokozatű egyén, hanem egy közlegény! egyen­ruhába öltözött személy irá­nyította. Három teljes napon át a szöuli repülőtéren állt a gép. A diákok a , gépben maradt utasokat terrorizál­ták; hátrakötötték a kezü­ket és megakadályozták, hogy a repülőtér személy­zete élelmiszert juttasson el a gépbe. A hangszóró állan­dóan szólt, az utasokat is, a repülőtér személyzetét és a géptől nem messzire l-.-ésbo- rozptt, álöltözetü dél-koreai katonákat a gépben elhe­lyezett 20 darab bombával fenyegették. A szöuli hadügyminiszter a harmadik napon azt üzen­te a diákoknak, ha szaba­don bocsátják az utasokat, megengedik, hogy tovább repüljenek Phenjan felé. A diákok azt válaszolták: nem bíznak a szöuli báb­rendszer ígéreteiben, bizto­sítékra van szükségük. Ek­kor Jamamura japán köz­lekedésügyi miniszterhelyet­tes lépett közbe, aki Szöulba repült és a repülőtér rádió­ján keresztül közölte a diá­kokkal: hajlandó túszként velük utazni Phenjanba, ha az elcsigázott, éhes utasokat szabadon engedik. így is történt; a gép hamarosan le is szállt Phenjan repülő­terén. A vizsgálat hamarosan kiderítette, hogy a repülő- géprabló kilenc diák teljes fegyverzete kilenc szamu­rájkard volt. a gépen elhe­lyezett „bombák” nem bpm- bák voltak, hanem .«ivekkel töltött fémdobozok, ame­lyekre megtévesztésül dró­tokat, zsinórokat hegesztet­tek. Huszonnégy 'órával a phenjani megérkezés után a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hatóságai út­jára bocsátották a gépet a japán pilótákkal és a japán miniszterhelyettessel együtt — annak ellenére, hogy Ja­pánnak nincs diplomáciai kapcsolata a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­sággal, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kor­mánya megállapította, hogy nem adott engedélyt a gép leszállására és így a repülő­gép személyzetét és a gép­rablókat felelősnek tekintet­ték az engedély nélküli be­repülésért; a' megtorlástól a hatóságok kivételesen elte­kintettek. a KNDK hatósá­gai azonban határozottan el­ítélték a géprablók kalan­dor cselekedetétj (Következik: a tolvaj ét* mester

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents