Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-15 / 139. szám

Y@rseg krónikás asszonya Sovány, majdhogy töré­keny átkát, intellektuális fej, mélytüző, fiatalos sze­mek, melyek mintha külön életet élnének, meghazud­tolva azt a nem könnyű, majd hat évtizedet, melyet Márton Pálné, a Pest me­gyei Verseg krónikásasszo­nya eddig megélt. Tudtam róla, hogy konok akarással, fajtája nemes szívósságával ci fia, aki örökölte nyugta­lan, nemesebbre törő termé­szetét, így szólt anyjához: De jó a felhőknek, hogy szélsebesen vonulnak messzi tájakra.... Anyu, meglássa, hogy nekem is szárnyaim nőnek. Fia valóban elérte vágyai célját, s messzire szakadt a paraszti sorstól, a falutól, Versegtől. Ám Már­ton Pálné maradt, tanúja berformáló erejének jelen­tős hányadáról. Érthető, hogy a vérségi krónikásasszony sajnálja, hogy nem fiatalabb másfél évtizeddel, hiszen akkor sokkalta többet tudna tör­leszteni eöböl az adósságból. „Bennem csali az akarat nagy” — mondja. Ez ad erőt a törékeny alkatú asz szonynak, hogy fiatalokkal küzdötte fel — autodidakta­ként — magát tollforgató- vá, hogy kötetei jelentek meg, s egy riportfilm kap­csán a tévénézők milliói is­merkedtek meg sajátos egyé­niségével. Ám a személyes találko­zás mindennél többet mond, beszédének tisztasága, sal­langmentes ízei megkapják az embert, nem kell már jegyzetfüzet, emlékezetbe vésődnek a karakteres mon­datok, egy soha nem nyug­vó, mindig többet, jobbat akaró egyéniség megnyilat­kozásai. Moszkvai útjáról beszél — meghívásra életé­ben először járt április ne­gyedikén a szovjet metro­polisban, élményeit idézi, pátoszmentes nyíltsággal; régen hallottam magyar szavalhat ilyen nemesen egy­szerűen csengeni. Aztán megjegyzi, hogy milyen kár is, miért is nem lehet leg­alább 15 évvel fiatalabb; majd mintha sejtené: mi­lyen keveset is tudok róla, életének emlékeit idézi, akárcsak második sikeres könyvében, a Vérségi hét­köznapokban. A falu nagy átalakulása, a kollektivizálás tette íróvá; pontosabban: az ekkor szer­zett élmények adták kény­szerítő erővel kezébe a tol­lat, mert az írói messzilátás már korábban, még a me­nyecskesors éveiben is rej­tett adottsága volt. Vajon mire gondolhatott a vérségi parasztasszony, amikor La­volt az átalakulás gondjai­nak, a húzódozásnak, vi­szolygásnak, apróbb-nagyobb hibáknak, s feltámadt ben­ne az érzés: szólni az em­berekhez, elmondani, hogy a megrongyosodott életet, a földet, a kizsigerelő tulaj­dont ne sajnálják. Menyecs­kesorsának keserű élménye­it idézte, aztán, faluja ter­melőszövetkezetéről írt a Szabad Földbe cikksoroza­tot. Nem zavarta, hogy mor­golódnak érte a falubeliéit, hogy nem ismeri a helyes­írás alapszabályait, közlés- vágy égett benne. Írásaira Veres Péter figyelt fel, ő korrigálta kéziratait, szél­jegyzeteket fűzve a nyelvta­ni, helyesírási botlásokhoz, hogy legközelebb elkerülje. Tette, mert megérezte a vérségi krónikásasszony hangjában az újszerűt, azt a sajátos szólamot, amely hi ányzott irodalmunkból. Mai gondok? ő így mond­ja: megtanítani az embert, nemcsak a falu emberét emberebbnek lenni, nemcsak úgy ünnepi alkalmakkor, látványosan, hanem hétköz­naponként, óráról órára. Mennyire igaz az a keserű megjegyzése, hogy a paraszti sors valós ábrázolása hiány­zik mai irodalmunkból, hogy a falu tudatformálódá­sának nyílt, igaz elemzésé­vel még adós a kortársi iro­dalom. Ügy érzem, aggódá­sa is jogos, hogy az is ma­rad, lemondva rendkívüli értékek felvillantásáról; em­levelezzen, ellátogasson hoz­zájuk — akárcsak az egri VI-os számú Általános Is­kolába — s beszéljen úgy a múltról és jelenről, ahogy kevesen, s ahogy kellene: tisztán, nyíltan, tömören. Törékeny alkat, a meg­próbáltatások megviselték, idősebbnek is tűnik ötven­kilenc événél, ám a mély­tüzű, fiatalos tekintet rend­kívüli akaraterőről árulko­dik, az emberformáló Em­ber konok, csalcazértis hitét sugározza. (p. i.) A hét műsorából nem vé­letlenül állítjuk párhuzamba a két számot. Az Ember a vízben Bán- hidi László színész-írónak önéletrajzi elemekből össze­álló históriája. Bárhidi Lász­ló a csónak, a víz szerelme­se, eddigi ilyen tárgyú tévé­filmjei is megerősítik, hogy nála a hajósélet nem szerep, inkább állapot. Itt el lehet merengeni, megbarátkozni az elemekkel, amelyek bölcses­ségre kényszerítik a magá­nyos embert. Azt, aki éli, vállalja a magányt. Az Is törvényszerű, hogy az ilyen vízi emberekkel es­hetnek meg a legkülönösebb esetek, mert bizonyára oka van annak, ha egy lány be­lekerül a vízbe. És az már magától értetődő, hogy az ilyen rendkívüli esemény magával hoz egy olyan ma­gatartást, amely nem illik bele a mindennapok embe­rének az elképzelésébe. De ha az életnek visszamentik a sorsot, akkor annak ala­kulnia kell és ez az alakulás néha bizony gyötrelmes per­ceket, sodor egymás mellé. A regény először a rádión keresztül jutott el a széle­sebb rétegekhez, s most a tévé is bizonyítja, hogy Bán- hidi László hangjának és történetének milyen átütő varázsa van. Az öreg ember komótosságával és komoly­ságával hintáztatja a mon­datokat a nyelvén, azzal a zamattal, amely Bánhidi be­szédét minden más színé­szünktől megkülönbözteti. Elhisszük néki mondandóit, azt, ahogyan a történéseket fogadja és azt is, ahogyan segíteni igyekszik a riadt sorson. Az öreg ember számára megtörtént kaland szöges el­lentéte az ön például ho­gyan folytatná? szerelmes­párjának. Itt az a kérdés, hogy a fiataloknál lesz-e tra­gédia ? Szabad-e arra gondol­nunk, hogy a választások in­kább a tévedések irányába hajlanak el? Ez az írói-dramaturgiai játék azért érdekes, mert a folytatás sokféle lehet, a lány és a fiú mai típusok, az ut­cáról szedte fel őket Kállai István. A közönség aktív részvétele ebben a ki-mit- tud-ban egyre bővül. Szerin­tünk akkor kezd érdekes lenni a folytatás lejátszása utáni kíváncsiskodás, ami­kor a névtelen írótárs vála­szol arra a kérdésre, hogy miért éppen ezt a megoldást képzelte el. Itt az indokok mélyebb feltárása talán nem lenne túlzott és meg nem engedhető kérdezősködés, hi­szen éppen az emberi meg­élésből fakadó indokolások Ember a vízben Ön például hogyan folytatná? Telegroteszk válhatnak izgalmassá, azok a mondatok hatnak elevenen és őszintén, amelyekből a kérdezett írótárs —, ha csak egy pillanatra is — hitele­sen vall. Húsz percet kapott a tévé­től Szűr-Szabó József, a ki­tűnő karikaturista. Azt meg­értjük, hogy önmagát kellő iróniával ábrázolja, hiszen Gyárfás Miklós kedvesen szurkáig mondatai késztetik is erre őt, de akkora bátor­ságot alig tételeztünk fel tő­le és róla, hogy az övéhez hasonlóan éles ceruzájú pá­lyatársait is felsorakoztatja a Telegroteszk sorozatában. Az író Gyárfás Miklós a rajzoló Szűr-Szabónak egyen­rangú társa volt ebben a rajzos, illusztrált beszélge­tésben. <f. a.) T ermészetfilm-fesztivál a fővárosban 150 vadász-, horgász* és természetűim bemutatója Nezetközi természetfilm- fesztivál lesz szeptember 5—15 között — a Vadászati Világkiállítás egyik rendez­vényeként — Budapesten. A bemutatósorozatra 150 fil­met neveztek be. Az alko­tásokat tíz napon át vetítik majd, egyebek között a fő­városi Vörös Csillag Film­színházban. A fesztiválról lesz több egész estét betöltő film is. Ilyen például „A fiú és az ősz”, „Az aranykanyon”, és a „Kaland az aranyöbölben” című csehszlovák alkotás. Izgalmas vadász jeleneteket örökítettek meg a Tanzániá­ban készült „Szafári Luha- nyandóban” című film al­kotói. A horgászoknak nyújt élményt „A csuka”, vala­mint a „Vízi világ” című svéd film. A muflon vadá­szatát csehszlovák alkotás mutatja be. Anglia termé­szetvédelmi területére viszi el a nézőket a „Ruhm szi­get” című film. Változatosnak ígérkezik a magyar filmművészek anya­ga. A természetfilmjeiről-s- mert Homoki-Nagy István két alkotással jelentkezik. „A kurta lábú pásztor” ál- latmesefilm, a „Kunyhók és paloták” pedig egy sasfióka szárnypróbálgatásait mutat­ja be. Hárs Mihály alkotá­sa, a „Vízbesn és szárazon” a vidráik életét szemlélteti. Dr. Tildy Zoltán „Magyar Velence” című filmjéből a Velencei-tó madárvilágát is­merhetik meg a nézők. Filatov professzor injekciói Hosszú évek óta lelkiis­meretes. jó munkát végző műszaki embere a hevesi Vízmentesítő Vállalatnak Markovity István. Hogy, hogynem: az utóbbi hóna­pokban rohamosan romlott a látása, s hiába ment Gyöngyösre, majd Debre­cenbe Kettessy György sze­re ; jz professzorhoz, látó­iig'!-sorvadásán nem tudtak segíteni. Az ereje teljében levő férfinek rokkant-nyug­díjaztatást kellett kérnie, miután többé nem tudta el­látni munkáját a hivatalá­ban. 'T-»m régen kellemes hír- meg a gyöngyösi ••••os. aki nem ISII. június 15« kedd nyugodott bele betege sor­sába, hanem messzi földe­ken keresett tapasztalato­kat, új ismereteket a kór­esete kezelésére. Közbenjá­rására Filatov professzor, a kijevi klinika világhírű sze­mésze, 30 injekciós ampul­lát küldött Markovity Ist­ván részére, melynek fel- használása — szovjet ta­pasztalatok szerint — az esetek túlnyomó többségé­ben megfékezte a szemideg- sorvadást, s ezáltal meg­mentette a beteget a teljes vakságtól. Az injekció-kú­rát, kedvező és biztató ha­tással, már megkezdték. Hevesen, a Markovity- családban érthetően örömet és meghatottságot váltott ki a nem remélt külföldi se­gítség. Nyomában már fo­galmazódik érette a köszönő levéd Filatov professzor ki­jeid címére. __ X XXVII. Fogta kézitáskáját és a sza­lon előtere felé indult. Ek­kor bukkant fel a lépcsőn a felfelé siető hongkongi de­tektív. — Jöjjön a pálmafa mö­gé egy pillanatra — súgta Fleurot mellett elhaladtában és Fleurot a zárt terasz kö­zepén álló pálmafa mögé lé­pett. — Megjött a kisasszony. Yolnál járt, és az üzletből ugyanolyan fekete táskával távozott, mint amilyent a csomagmegőrzőben hagyott. A városszélen azonban a taxit egy drugstornál meg­állította, majd bement az épületbe. Alig két perc múltán egy másik autó is ér­kezett. Ebből Liang Yol egyik embere szállt ki és egy súlyos csomagot vitt az épü­letbe, de nem az étterembe, hanem a tulajdonos irodájá­ba öt perc sem telt el és elsőnek a hölgy távozott. Nyomban utána Yol embere cipelte vissza az autóba a csomagot Ezt az utolsó pil­lanatban most adták fel Róma, Hotel Európa Piazza Pace 2. címre ... Valószínű­leg a Buddha. A hölgy pe­dig beállt az útlevélvizsgá­latra várakozó sor yégérej Intézkedtem Yol és társai le­tartóztatására. A csomagot szállító fickót már elkaptuk. — Táviratozza meg Maré­nak, hogy a Buddha útban van az Európa Hotelbe. Sok szerencsét, kolléga úr — és Fleurot ezzel elrohant. Még sikerült beugrania az útle­vél-ellenőrző folyosó lecsa­pódó rácsán. — Gyorsan, uram, gyorsan — nógatta a vámtiszt. — Mit visz? — Semmit. Azaz, inget, gatyát. — Na, mozogjon, mert a hölggyel együtt itt marad­nak. A hölgy, Maria Belloni volt. alti a külföldön magát nehezen kiismerő turista zi­láltságával. sietősen tipegett a repülőtéri oldalkijáratnál várakozó autóbusz felé, ahol egy kínai légikisasszony már türelmetlenül integetett, si­essenek Maria pontosan érkezett és Berti szebbnek látta, mint valaha. Uutolsó talál­kozásuk óta mindössze tíz nnp múlott e! és ez a tíz nap éveket, évtizedeket jelentett a férfialkony küszöbére lépő Bertinek. Az eddig visszafojtott s most egyszerre szétáradó szenvedélyek; széles mozdu­latával ölelte magához Ma­riát és a lány nem tiltako­zott. Bertit különös, eddig soha nem tapasztalt érzés borította el. Igazából nem volt még szerelmes. És a lány láttán a heringek sem­mivel nem törődő nászbó­dulatával szívta magába Ma­ria illatát. A nem várt szerelmi ket­tős Fleurot-nak kedvezett. Az újonnan épült palermói repülőtéri fogadócsarnok Bertiékkel ellentétes zugá­ban tárgyalt azzal a taxiso­főrrel, aki Bertit a repülő­térre fuvarozta. Ha Berti ösztönös éberségét nem vesz­tette volna el, akkor sem találhatna figyelemre érde­meset ebben a beszélgetés­ben a taxis természetesen visszaútj ára is utasokra va­dászik. A két férfi beszélge­tése azonban egészen más „üzletről” folyt. — Főnök — mondta Fleu­rot-nak a taxis, — a ma- nuszt a központ utasítására már hajnal óta figyeljük. A húsz ötvenes nápolyi gépre váltott két jegyet. Ezt közöl­tük már a nagyfőnökkel is, aki azt üzeni, kísérje őket tovább Nápolvig. Ott várja magát. A palermói kollégák Liggio után letartóztatták Torretát és további kilenc fickót. A többinek a nyomá­ban vannak .. Apropos! Itt a Nápolyig szóló jegye... — és befejezésül széttárta kar­jait, hangosan panaszolta: — nem,- uram! sajnos, ennyiért nem vállalhatom a fuvart! — Ezzel sarkon fordult. A ki­járatnál még felhangzott kí- nálkozása; „Taxit, taxit pa­rancsoljanak.” Ez alatt Berti Maria Bel- lonival a váróteremből nyí­ló eszpresszó egyik asztalá­hoz telepedett, a fiatal nász- utasok meghittségével bújtak össze. Maria fekete útinesze- szerét és Berti kézitáskáját maguk közé, a széklábhoz támasztották — Alberto, én rosszat sej­tek — suttogta a lány. — ***** MteB úgy érettem, va­laki figyel, követ, mint az árnyék, de senki gyanúsat nem tudtam felfedezni. — Romlanak az idegeid, velem együtt te is képzelődsz már, drágám ... — Miért kell nekünk Ná­polyba menni? Fáradt va­gyok. Reggel is utazhatnánk. — Sajnos, nem. a nagyfő­nök vár ránk ... — Ne! — és Maria a fá­radtságtól, vagy a belső fe­szültségtől a legszívesebben elsírta volna magát. — Én nem akarok Caprln élni. Nem akarok visszamenni hozzá. Veled szeretnék ma­radni ... Alberto, hagyjuk abba ezt az üzletet. És men­jünk el valahová messzire. Nem akarok tovább Lu­ciano rabszolgája maradni. — Bízzál bennem, kedves. Még ma megszabadítalak ettől a sátántól. Szeretlek, Maria. De csak akkor lehe­tünk boldogok, ha nincs többé ő. Amíg él, nem ereszt el minket. Én mindent ala­posan végiggondoltam. Bíz­zál bennem. — Ez a táska, az áru is idegesít... — nyafogta a lány — Ha nem tudod megszervezni a továbbí­tását ... — Jártál a hotelben? — rezzent a valóságra Berti. — Nem. Késett a gép, s nem volt rá időm. Miért kérded? — Semmi, semmi — vála­szolta Berti és melléről ne­héz kőként hullott le az ag­godalom. „Amporeale a a szálló előtt várta Mariát” gondolta és még felötlött benne: célszerűbb lett volna a nemzetközi repülőtérre irá­nyítania milánói emberét. Na mindegy, így is jó. Lé­nyeg, hogy felesleges aggo­dalmakkal nem kell terhel­nie az együttlct perceit.” — Mit akarsz csinálni, kedves? — szólalt meg Ma­ria és meghitt bizalmassága olyan természetes volt, mint­ha azonos vágyakra sarkalló gondolataikat már régesrég iÓfiNjSS^téik voina, (Folytatjukj 4

Next

/
Thumbnails
Contents