Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-09 / 108. szám

sj'sssssssssssssssssssssssssssssssssssysssssssssssfssfssssssssssssJ'SSSssssffsssssssssssssssssJk H a egy szerv, egy intézmény, egy szövetkezet vagy csak egy üzemrész vezetője beszámol a dolgok milyen- tén állásáról a dolgozók előtt, akik végső fokon a szerv, az intézmény, az üzem igazi gazdái, szó nem ér­heti a szocialista demokrácia »ele­jét”. A vezető beszámol, a dolgozó hallgat, aztán mindannyian haza­mennék, s mind megeszik a vacso­rát. Legfeljebb a dolgozó feje, gyom­ra kába, , birkózik az emésztéssel, de sebaj, nem lehet mindenkinek a szá­ja ize szerint főzni, illetőleg be­szélni. Üzemi konyha, azazhogy üzemi ér­tekezlet volt ez, nem kabaré a 6-ce stúdióból. Repkedtek a számok, esett szó trendről, export-import egyenlegről, megint számok dongtak, mint mér­ges szúnyogok, hogy csak úgy kap­kodták a fejüket, akik a beszámoló áldozatai lettek, volt itt szó ágazat­ról, szerkezetről, struktúráról és sok minden másról és még hozzászólást is kérték és volt is. aki hozzászólt, de látva, hogy az elnöki asztal mö­gött ülők egymást beszéltetve, oda sem figyelnek rá, a szó felénél leült. Észre sem vették! Aztán, mint mondám, vége lett az értekezletnek, elő lehetett venni a tollat, hogy kipipálják: tanácskozás a dolgozókkal, a havi szocialista de­mokrácia letudva! Tréfának hangzik, pedig nem az. Manapság sikk, a vezetési stílushoz úgy hozzátartozó valami, mint a pa­róka újabban a női fejhez. Kényel­mes. jól fésült, bármikor fel lehet venni és bármikor levéve félre ten­K@KTEH Hétköznapi demokratizmus ni. a megfelelő alkalomra. Manap­ság sokan úgy vannak a szocialista demokráciával, mint öregedő férj az éjszakákkal, túl kell rajta lenni, de hősiesen és látványosan,, vagy mint öreg nő a sminkkel, méterekről na­gyon jól mutat, közéből nevetve dü­höng, vagy dühöngve nevet az em­ber. aki látja. Miniszteriális, vagy pártdelegáció látogat el az üzembe, avagy a ter­melőszövetkezetbe. Az üzem igaz­gatója, főmérnöke, vagy a szövetke­zet elnöke, majd a nyakát töri, ne­hogy szót váltson a miniszter, a pártvezető valamelyik — szerinte — szellemileg nem jól fésült melóssal, öregedő állatgondozóval. Aztán, ha valahogy e zavart keltő csetlés-bot- lás miatt makogva mégis oda tudja bökni, mondjuk a tehenész, hogy: —■ ...hiszen, ha mosdó lenne, ve­zető elvtárs, hogy ne legyen tisz­tább a marha már mégse, mint az ember.I. ...nos. akkor ki lett légyen ok­tatva a vendégek távozása után os­tobaságáról. hogy vacak kis helyi dolgokkal ne tráktáljan olyat, aki országos koncepciókban gondolkodik. Ettől a szótól, hogy koncepció, aztán valóban torkára akad tíz más dele­gációt is látva, bármilyen szó a te­henésznek. az esztergályosnak, az anyagmozgatónak egyaránt Fontos az ügy. Feltételezhető, ha valaki, aki normában dolgozik, fel- kéredzkedik az irodára fontos ügy­ben. Eltelik tíz perc, negyedóra, a kutya sem szól hozzá. Félóra múlva közük vele. hogy az az elvtárs, akit keresett, nincs benn, nem is volt és nem is lesz. Az az elvtárs voltakép­pen nincs is, s most olyan sincs, aki ráérne, hogy panaszával érdemben foglalkozzék. Jöjjön holnap, vagy holnapután. Esetleg kiskeddeni — Ne arról beszéljen most a szak­társ. Inkább arról szóljon, hogy ma­ga, saját maga mit tesz a munkahe­lyén. hogy feladataink j.. És a hetek óta erre az egy-két per­ces felszólalásra készülő szaktárs, aki ért ugyan a szerszámok nyelvén, de a szavaknak már kevésbé a mes tere. zavart motyogással leül... : — ... Én csak ennyit akartam ... izé... mondani! És a javaslatok, amelyek jegyző­könyvbe vétettek és soha meg nem valósi tatnak; a vezetőségek, amelyek gyakorlatilag csak papíron vannak, mert legjobb esetben az elnökök, vagy a titkárok funkcionálnak csak; és a szövetkezeti, vagy vállalati, üze­mi belső rend előírásai, amelyek va­lahogyan másképpen érvényesek az irodára és másképpen az üzemekben dolgozókra, de ott is másképpen a művezetőre és másképpen a segéd­munkásra ;.. Minek tovább sorolni! Mert egy igazgató, vagy egy szö­vetkezeti elnök beszámol a tagság­nak, az üzem kollektívájának, attól még nem szocialista a demokrácia, sőt nem is demokrácia, lehet csak szemfényvesztés. Csak attól válik valóban a szocializmus demokráciá­jává, ha emberközelségű, ha kicsen­dül belőle a szándék és az akarat, hogy megértsék a dolgozók, amit fontosnak tart a vezetés, hogy alko­tó módon, jó szándékkal hozzá is tudjanak szólni. Ha az embert nem­csak valamiféle piros betűs szocia­lista demokrácia-napon tartják em­bernek. hanem a dolgos hétközna­pok minden percében is. Nem poli­tikai divatról van itt szó, amelyet most felkapunk, holnap elejtünk, ha­nem rendünk, igazságunk, jövőnk sarkalatos pontjáról. A Várhegy kincse ... Kórházban VIRÁGÁT ELHULLATTA a cigány cseresznye. Körös- Körül zöld selyme frissesé- gét bontja az erdő. A fák között kanyarogva csattog, zihál a „Bahnwagli" motor­ja, erőlködve kapaszkodik feljebb-feljebb a keskeny erdei vasúton. Érintjük Kis Imre rétjét, s aztán nekifu­tunk a még meredekebb kaptatónak. Előttünk Die­sel-mozdony vontat a hegy­nek hosszú csilleszerelvényt. Fehér zománcú táblán égő­piros betűk figyelmeztetnek: „Robbantási veszélyöv”. És az üres csillék nyomában lassan begördülünk a kerin- gőlápai „rámpára”. Felbinger István, a EeL sőtárkányi Erdei Vasútüzem vezetője szürkésfehér kőda­rabokat szedeget fel a föld­ről, s úgy emeli tenyerében, mintha drágakövek vagy aranyrögök lennének. — Ez itt a kincs... A Várhegy kincse, és a mi kincsürtk.,. Valóban kincset érnek ezek a közönséges kődara­bok- Nélkülözhetetlen kellé­kei a kohászatnak. Hasznos anyaga az üvegiparnak, a vegyiparnak, a műtrágya- és a tűzállóanyag-iparnak. Ezekből a kődarabokból nyerik újabban a, magnézi­um-fémet is. Finom pora pedig — a VIM — tisztító- szer. Ez a kincs — a dolomit. — Hogyan leltek erre a kincsre? — Dr. Schréter Zoltán, a geológia nagy tudósa volt a nyomravezetőnk, hosszú idő­vel a halála után. Ez a tu­dós ember már 1913-ban a bükki dolomit felfedezésé­nek birtokában volt, s csak húsz év múlva tárta fel titkát a Földtani Intézet 1943. évi vitaülésén. Ke­zünkbe került a _ vitaülés munkálatairól szóló beszá­moló, abban olvastuk Schré­ter professzor bejelentését: „A középső triász egyik kö­vületekkel kimutatható tag­ját a Bükk hg déli részén találjuk, sötétszürke, rész­ben szaruköves mészkövek alakjában. Helyenként vilá­gosszürke és fehér dolomit is csatlakozik hozzá. Ezt a réteg csoportot megtaláljuk mindenekelőtt a Kis-Eged— felsötárkányi Várhegy vonu­latában. A sötétszürke mész­kő is tiszta dolomitba van betelepülve. A Földtani Intézet 1943. évi jelentésé­nek függelékében találjuk Schréter dr. földtani térké­pezését is, ezután a dolomlt- ' iőhely beazonosítása már r?m volt nehéz. AZ ERDÖGAZDASAG VEZETŐI — az új mecha­nizmus lehetőségeit megra­kva — kitűnő érzékkel és orsan cselekedtek, értve a hász Ferenc gépkezelő egyet­len mozdulatára szelíden en­gedelmeskedik a behemót vasjószág. Markolótanala hatalmas harapásokkal fal­ja a lerobbantott anyagot. Dömper hordja a darabos kőzetet a törőmű garatjá­ba. A garatnál Somogyi Ká­roly és Bóta Sándor, a két ügyeletes „etető”. A vibrá­tor-rosta alatt pedig Bajzáth bácsi teljesít szolgálatot, la­páttal is igazgatva az anyag útjait. Vaslemez csöveken zúdul le az osztályozott do­lomit a rámpán várakozó üres csillékbe. A vibrátor-rostáról alá- hulló kőzetdarabokkal sűrű doldmitpor gomolyog. Tető- től-talpig ellepi az embert, sűrűn rátelepszik a szem- pillájára is. — Ez itt a legnagyobb el­lenség, a por. Ezért nem kí­vánjuk a szeles időt Mér­ték már szakemberek is, azt mondták utána, hogy az egészségre nem ártalmas. Csak éppen nem lehet meg­szokni. Műszak után szíve­sen gyalog sétál le az em­ber a hegyről, jólesik, gyógy­ír' a tiszta levegő. MOROGNAK, ZAKATOL­NAK a gépek, él, dolgozik, termel a bánya. Az embe­rek képesek lennének több­re is, újabb gépekkel, kor­szerűbb technikával. Nagy az igény a Várhegy kincsé­re, a dolomitra. A termelés növelése szükségszerű lépés. Minden darab dolomitot, ami a bányából kikerül, várnak az iparban. Épp ezért az erdőgazdasági érde­kek mellett nem sikkadhat el a népgazdaság érdeke sem! Pataky Dezső »IWySAiGAMfiéWZiWflftIIMWttMllWW Mikor jönnek már...? {MTI foto — Fényes Tamás) „Tisztába hozták az ügyeket' (?!) A címül adott mondat többször is szerepet kapott abban a jelentésben, amely­ben célszerűtlen szószaporí­tással azt bizonyítgatta az irat megszövegezője, hogy „az ügyek elintézést nyer­tek”, „elrendezésre kerül­tek”, „elintézésük szőnyeg­re jutott”, „elrendezését fo­lyamatba tették” stb. Az idézett szókapcsolatok nem­csak a terjengősség, a bő­beszédűség jellemző nyelvi példái, hanem arról is val­lanak, hogy e nyelvi formák használója feleslegesen fon­toskodott, s akarva-ak*rat- lan elszemélytelení tette, jel­legtelenné szürkítette a köz­lést De a személyes felelős­ségvállalás hiányáról is árulkodnak az idézett ter­peszkedő szókapcsolatok. A címben idézett mondat „tisztába hoz” szerkezetét sem azért ítéljük el első­sorban, mert „idegen szer­zemény”, hanem azért, mert nem szemléletes, inkább színtelen s feleslegesen szak- szerűsködő nyelvi forma. Természetesen ez a szókap­csolat németesség is: a né­met in(s) Reine bringen szolgai átvétele. Nem vé­letlen tehát hogy a nyelv­művelő szakkonyvek e ter­peszkedő kifejezés helyett a tömörebb, szabatosabb, egyetlen igés változatokat ajánlják. Az elintéz, rendez, elrendez, tisztáz, eligazít, megfejt, kiegyenlít igák nemcsak szabatosabb jelen­téstartalmat közvetítenek, hanem a közlést is érzékel­hetőbbé, pontosabbá, msg- határozottabbá teszik. Az általánosabb jelentés- tartalmat hordozó hoz igé­vel kapcsolatban feltűnően sok szószátyár, terpeszkedő kifejezés alakult ki, s kap szerepet nyelvhasználatunk­ban. Vannak közöttük olyan szókapcsolatok is, amelye­ket nehéz egyetlen igével helyettesíteni, stiláris ár­nyalatuk miatt nem is szük­séges. Ezekre a formákra gondolunk elsősorban: fel­színre hoz, hírbe hoz, szóba hoz, forgalomba hoz, rend­be hoz, szégyent hoz rá stb. A közlés szabatossága ér­dekében azonban kerüljük a következő terpeszkedő for­mákat: ajánlatba hoz (ajánl), javaslatba hoz (javasol), gyanúba hoz (meggyanúsít), levonásba hoz (levon) stb­Reméljük, hogy lapunk sem „hozza ezt a cikkemet", hanem egyszerűen, tömören és szabatosan: közli. Dr. Bakóé József A versenyfilmem fenéit dolomit népgazdasá­gi jelentőségét Személye­sen tárgyaltak a kohászati üzemek vezetőivel, s több teherautónyi anyagot küld­tek vegy elemzésre. A vegy- elemzés igen kedvező ered­ményt hozott: „kohászati célra nagyszerül* A gazda­ság és a kohászat rögtön szerződést is kötött, tulaj­donképpen ezzel kezdődött a bükki dolomit, a várhegyi bánya krónikája... Ott voltam a születés el­ső perceinél, 19tíö. októberé­ben. S elkísértem az erdő- gazdaság mérnökeit a mű­szaki bejárásra is, az épí­tendő vasút kitűzött nyom­vonalán. Rozsdás lemeztek- nő árválkodott a hegyoldal­ban, a teknő alatt világos- szürke és fehér kőtörmelék­halmaival. Kétkedve hittem a tervezgetéseket, hogy itt hamarosan hatalmas bánya lesz, vasúton dübörgő csil- • lékkel, morgó, zakatoló gé­pekkel. És fürgén elvégez­tek mindent, ami a bánya­nyitáshoz szükséges. Te­gyük hozzá: olcsón és gaz­daságosan végezték munká­jukat, alig több mint 300 ezer forintos költséggel lé­tesítettek bányát S 1970. január 12-én a várhegyi bá­nyából már kigördülhetett az első csille dolomit... A hegy most olyan, mint valami mesterséges tűzhá­nyó. A robbantások valósá­gos krátert vágtak a ke­mény sziklatestbe. A kráter pereméről kitárul előttünk a tarkanyi völgy, a gyümöl­csös kertekből ezétnyújtózó tavaszi határ. A Várhegy kráterében az 58 éves bányamester, Orosz Lajos a kalauzom. Cserépía- b luból jött át tavaly július-1 ban, s itt is maradt, csak | hét végén látogat haza. Ott| a fogatüzemet vezette, ittf bányászokat dirigál. És ez^ cseppet sem meglepő, mert Orosz Lajos mögött hosszú ^ bányászélet áll, van kellő ^ tapasztalatforrása. Életéből ^ tizenöt esztendőt dolgozott a« kőben. — összesen tizenhatan § dolgozunk itt a hegyen, a| vízhordó fiút is számítva. § Nyolc bányászunk van, a| többi gépember. Reggel öt- $ kor kelünk, s hatkor már§ mozdul a bánya. Fél há-^ romkor aztán faj ront Napis termelésünk átlag 190—200^ tonna dolomit háromféle^ nagyságban törve, osztályoz-^ va. Tudnánk többet is, ha^ kapnánk újabb gépeket ha^ jobban részesülnénk a kor-^ 6zerűbb technika áldásaiból, A BÄNYAUDVAKON BO-S KÁIG süppedünk a finom 8 fehér porban. Sző szerint: S VIM-ben taposunk. A 25—§ 30 méter magas dolomitfal $ tövében bagger forog. Ju-i Attünés. A csúszós, hegyes hegycsúcsokat egy fekvő nő váltja fel. Látni, hogyan lesz­nek a csúcsokból és a hegyekből nő. Áttünés. A hegyes, csúcsos nő­ből, pálmakert lesz. Sok pálmával, a levelek között matató férfiak­kal, akik közül az egyik tavi kaviccsal játszik, miközben ezt mondja: . — Evőéi — Evőéi — néz oda erre egy másik férfi, aki fiatal és filmen láthatólag is tanácsta­lan még a pálmafák közti matatásban, tavi kaviccsal játszva. — Az! Evoel — bó­lint az iménti számolni kezdi vicsot. Premier' plan. Kavics. KéZj/Váltogat­va. Ahogyan számok Egy: kavics. Kettő: kéz. Három: kavics. Négy: kéz. Négyezer- háromszáznegyvenöt: kavics. Négyezer-há- romszáznegyvenhat: kéz: Aztán áttünés. Fülhasogató zene. Er­re mindenki felébred. A kavicsok közül az áttünés közepette egy férfi mászik ki Mászik tovább. A sivatag vég­telen és sima Hogyne lenne az, hiszen min­den kavicsot elszedtek a kezek. Látták, nem1 Azért mondom. Mert, ha nem látták, akkor mi a fenének csinálok én modern filmet ma- 'guknak és mi a fené­nek jönnek moziba, ha annyi türelmük nincs, hogy kivárják, amint a négyezer-háromszáz­negyvenhat férfi keze áttünik egy mászó fér­fivé, aki egy nőt ke­res. Ha egy férfi mász. akkor egy nőt keres. Ezen filmen mindig így lesz legalábbis. Hol az a nő? Hé, maga ott másod­vagy harmadasszisz­tens! Engedje el már azt az izét, azt a nőt, az nekem kell, ide, a kamera elé, hisz nem látja, hogy a férfi már mász... Ügy ni. Na hasra fe­küdjön, hölgyem! Túl magas a sexe. Hanyatt. A férfi ki lesz fárad­va, mire ide mász. Ér­ti? Semmi fölösleges forgatás, birkózás. A férfi mász, aztán fá­radt lesz. Nem osto- bácska tyúkocska, már ekkor fáradt lesz, mi­kor ideér, mert az én filmjeimen sokáig mász, de férfi lesz... Tehát, érti! Felvétel folytassa, csapó, in­díts. Férfi mász. A sivatag végtelen. A férfi mász. A messze, a távolban feltűnik a nő, mint oázis. Értik és érzik a szimbólumot? Azért. A férfi mász to­vább. A nő közeledik. Maradjon ott, a keser­vül A kamera közelit magára, ostoba leány­zó, hogy úgy tűnjön, mintha közeledne. Ma­ga csak fekszik, ha­nyatt és mint oázis várja a szomjúhozó férfit, aki mász... — Mester, miért mondja mindig, hogy mász... Az mászik? — Magánál, fiam. De nálam mász. Én egyé­niség vagyok és tö­mörségre törekszem. Nálam mász, ik nél­kül ... Attünés. A férfi és a nő. Pre­mier plan. Sokáig pre­mier, aztán plan. A kavicsok peregni kez­denek, a pálmalevelek lehullnak. — Evoe — mondja a nő és felül, Elnéz a messzi sivatagban, hát­ha még néhány férfi mász, aztán lemondóan legyint: — Pásszl — és has­ra fekszik. A vásznat betölti a sexe, és raj­ta a félelmetes betűk: Ende. Fine. Konec. Vége. Esküszöm, benevezek ezzel a filmmel a Gua- áalharaja menti Film­fesztiválra! (egri)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents