Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-09 / 108. szám
Hí®«, hú». hú«»*« Renektorfénvben az iliiapl ellátás Bosszankodó háziasszonyok — Miiyen és az elosztás? — Javulás várható a Ä május elsejei kétnapos ünnepet megelőző napokban bizony nem egy háziasszony távozott csalódottan, üres szatyorral az egri húsboltok pultjai elől. Jogos kérdésükre a legtöbbször így szólt az elárusítók válasza: — Sajnos, nem kaptunk «lég húst, már elfogyott... — Sertéshúst nem tudunk adni, de csirkeaprólék, vagy marhahús még kapható... — Vigyen talán baromfit , - * Az ellátás és az igények 4A május 1-í ünnepek előtti tókehúsellátás — ellenőrzéseink során megállapítottuk — jónak mondható, csupán, az egri belvárosban üzemeltetett két nagy hús-- boltunkban, jelentkezett húshiámy a pénteki husk- mérő napom Az értékesítő felügyelők jelzésére a kellő intézkedést a beszerzési osztály megtette és a Húsipari Tröszt engedélyével 20 mázsa tőkehúst, ezen belül 13 mázsa sertéshúst és 7 mázsa marhahúst szállítottunk Ve a pénteiki napon az 1304-es (a Dobó tér 2. szám alatti), s az 1312-es (Alkotmány utcai) árudánkba..(Idézet a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat tájékoztató jelentéséből.) — Egerbe, az elosztás alapján az április 18—24. közötti héten 118 mázsa tőkehúst szállítottunk, ami — bár ez sem sok — szűkén kielégítette az igényeket. A közelgő ünnepeik várhatóan megnövelték a keresletet, ezért mi közöltük a megyei tanács kereskedelmi osztályával, hagy a zavartalan húsellátáshoz SCO mázsa tőkehúsra és 200 mázsa húskészítményre lenne szükség. Az elosztási keret azonban csak 433,4 mázsát engedélyezett, amiből az egri húsboltokba 198 mázsa — ebből 148,5 sertéshús — jutott... tájékoztatott Kerékgyártó Béla, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat főkönyvelője. Ilyen volt tehát az ellátás. Az ünnepekre csupán 80 mázsával kaptak több húst az egriek, mint az előző héten. S ez a mennyiség — érthető is — nem fedezte a felmerülő szükségleteket. Nem minden háziasszonynak volt ugyanis lehetősége, ideje arra, hogy már a hét közepén, vagy pénteken beszerezze a család hú^szükségle- tét. Nem is beszélve a hűtési, tárolási gondokról. Aki aztán szombaton lépett a pultok elé, már csak az idézett válaszokat kapta hús helyett. Igaz, hogy volt bőven élő és vágott baromfi, ez viszont nem tudja pótolni az ünnepi asztalokon a sertéshúst. Mellesleg hiánycikk volt a különféle hal is, sőt egyszerűen eltűnt a boltokból a közkedvelt tonhal, amelyből eddig megfelelő mennyiség állt a vásárlók rendelkezésére. Nem, volt kielégítő a megye két másik városában, de a megye községeinek nagy részében sem a lakosság friss hússal való ellátása. Mi volt ennek az oka? — Feltétlenül az. hogy nem kaptuk meg az ünnepre igényelt mennyiséget Ez pedig azt jelenti, hogy több mint 66 mázsával kevesebb tőkehúst tudtunk elosztani a boltok között Késedelmes volt a szállítás is, mert a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari “Vállalat a szokásos évi tatarozása miatt a budapesti sertés- és marha vágóhídra! biztosította húsigényünk legnagyobb részét. Másrészt pedig az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat egyedül nem tudja vállalni a teljes igény kielégítését. (Húga László beszerzési szakelőadó.) A meghatározott keretek szerinti elosztás sajnos még most is megszabja egy-egy terület húsellátását, s olyan gondot jelent, amelynek nem szabadna jelentkeznie a lakosság ellátásában, a húspiacainkon. Az tény és való, hogy az élelmiszer kiskereskedelmi vállalatok nem tudják vállalni — s nem is vállalhatják egyedül — az ellátás biztosítását. Éppen ezért rendkívül nagy szükség van — főleg a falusi lakosság ellátásánál — a helyi ÁFÉBZ-ek, valamint a tervolt az igény hús trón ton melőszövetkezetek ilyen irányú kereskedelmi tevékenységére. Javulás várható Megyénk húsellátásának további alakulásáról is érdeklődtünk. Kérdésünkre a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat főmérnöke Vass Pál, a következőket mondotta: — A most befejeződött tatarozás után ezekben a napokban már teljes kapacitással dolgozunk. A tervek szerint maximális lesz a vágás, s ez azt jelenti, hogy jelentősen javulni fog a megye lakóinak hússal való ellátása. Ezek után teljes joggal remélhetjük, hogy megoldódik az a sok gondot jelentő probléma, s nemcsak az ünnep előtti heteikben, de közvetlenül az ünnepekre is jut elegendő friss húsára valamennyi háziasszony vásárlókosarába. Szilvás István Stop! Rohanó idol Ma már körttolyként emlegetjük a rohanó időt, minit koruk életstílusának egyik legfőbb jellemzőjét Kár is lenne ezt vitatni, hiszen bárki cáfolhatná, mert tudományos-technikai forradalmunk időszakában természetes jelenség; napról napra hétmérföldes léptekkel lép előre az emberiség, s talán nem is olyan messzi az az idő, amikor a mértéktartó tudományos-fantasztikus regények ma még fantáziát borzoló sztariai valósággá válnak. Annak csak örülni kell, hogy ez a tempó, s ez így jó, így helyes, mert korszakunk mindenképpen fordulópont Ám minden ilyen alkalom számvetésre ösztönöz, erről lemondani dőreség lene, erről meditálni kötelesség, a ma meglévőkért és az utánunk jövőkért egyaránt GYORS ÜL A TEMPO, en nek is örülni kell, gazdasági eredményeink napról -napra biztatóbbak, a közéleti légkör egyre tisztul, logikus következményeként a 16 éve meghirdetett pártpolitikának. Erről beszélt nem régen pártunk első titkára a kőbányai választási nagygyűlésen; beszédének sajátos érdekessége — egyébként ez is jellemző mindennapi politikánk főbb irányvonalaira —, hogy nyíltan feltárta mindennapi életünk alapvető problémáit, utalva többek közt arra, hogy szocialista társadalmunk valódi ellenségei közé tartoznak azok, akik kihasználva az alkalmilag adódó lehetőségeket — mert ilyenek voltak és vannak —, vámszedői lesznek a becsületesen dolgozók munkájának, törekvéseinek. Kádár János arról is beszélt hogy a visszásságok szóvátétele ma már nem lét- veszélyeztető feladat legfeljebb csak pillanatnyi kockázat, amit vallani mindany- nyiunk érdekében megéri, érdemes. Éppen INNEN éri meg elindulni, s felvázolni egy ma még nem jellemző kórtünet esetleges későbbi következményeit. Keressük mindjárt a gyökereket! Ügy hiszem felesleges ismétlés Felszántott járdák és parkok Nem gyöngyösi specialitás, de éppen Gyöngyösön fordul elő az utóbbi évtizedben egyre gyakrabban, hogy ott, ahol tegnaip még járda volt, ma már csak egy mély árok található, ahol az autók közlekedtek, most gödör tátong, ahol a virágok pompáztak, most földkupac éktelenkedik. Az emberek bosszankodnak, és nem értik, miért kellett megcsinálni a parkot, ha a helyén kábelt fektetnek le, miért építették, meg az utat, ha felbontják csatornázni, miért aszfaltozták a járdát, ha markológép hasít bele. Ezek a kérdések a most folyó útrekonstrukció miatt még élesebben fogalmazódnák meg. Kidobott százezer forintokat emlegetnek az embereit. Az igaz, hogy a kommunális üzem a Vörös Hadsereg útján folyó útfelújítások miatt tönkretett parkok helyreállítására háromszáz- ezer forintot kapott, amit meg lehetett volna takarítani. ha nem lett volna útépítés. És ez csak egy tétel. Tavaly ősszel már tudták a kertészetben, ahogy ezt Mazuch Géza részlegvezető is mondta, milyen parkokban, parkszegélyekben kell a károsításra felkészülniük. Ennek megfelelően téliesítettek, ezért nem bontották ki a növényeket kora tavasszal, de a Vörös Hadsereg útjának kereszteződésében, a malom előtt a frissen telepített rózsák egy részét is ezért szedték fel és tették át máshová. Az idén kétmillió forintot használtak fel a parkokra. Kimondani: soknak tűnik; hogy mindenre jusson belőle: ahhoz kevés. Az útépítők időnként még tovább nehezítik a dolgot A kiszedett kavicsos altalajt szépen elterítik a parkokban, a tetejére ráhúznak egy vékony földréteget, és ezzel rendjén valónak tekintik az egészet Pedig: inkább hagyták volna ott a gödröt. Nem kellene most a „betakart” kavicsréteget újra kibányászni a virágágyakból. A parkokban úgy építették meg a sétálóutakat, hogy azok alacsonyabban vannak a környező terület szintjénél. Az eső mind ezekre folyik. Használhatatlanná válnak, az emberek tehát beletaposnak a parkokba. Évek óta nem hozták rendbe a Kisfaludy utcát, pedig annak idején közvetlenül a csatornázás ,előtt újították feL Egy éve húzódik a Vachot Sándor utca megcsánálása. Azóta is le van zárva. Lehetne még folytatni ezeket az érthetetlennek tűnő furcsaságokat Persze, mindegyikre van magyarázat: valami akadály állja útját a cselekvőkészségnek. A gyöngyösiek csak azt mondják erre: a tervezéskor, az előkészítés idején már ügyelni keli arra, hogy ezek a szükséges munkálatok minél rövidebb ideig tartsanak, minél kisebb kényelmetlenséget okozzanak és minél kevesebb kártétellel járjanak együtt. Így lenne ésszerű. (—ár) Az életbe vezető szálak Vastag pászmákban. fefhér szálak tekeregnek a hengerre. Anni néni a kezében-lévő fonalcsomóból kihúz egy szálat, s egy kislánynak adja. A kicsi érte nyúl, s fürge ujjacskái boszorkányos gyorsasággal csomózzák a vastag sárga fonalat a fehér szálak köré. Közben néha Anci nénire les, néha a színes mintára, — ellenőrzi, jól csinálja-e. Ö önállóan is tud már szőni, minta után... A másik szövőszék előtt három apróság fészkelődik. Itt keskeny csíkokra vannak osztva a szálak. Kis képecs- kék készülnek. Ezen tanulnak tulajdonképpen, s amikor már jól megy, akkor ülhetnek a nagy minta elé. Hat-hét esztendősek. Az olvasás. az írás még messze, de érdekes módon a számolással hamar megbarátkoznak. Már tudják számolnia szálakat, csomókat... Egy parányi faráma fölé tizennégy esztendős forma fiú hajol. Hihetetlen akaraterővel kényszeríti munkára nehezen engedelmeskedő kezeit... Munkaterápia a Heves megyei Tanács Egészségügyi Gyermekotthonában. Perzsaszőnyegeket csomóznak elképzelhetetlen türelemmel ezek az egyébként folyton izgő-mozgó gyerekek, akiket a sorsuk a tiszta emberi értelemtől fosztott meg. ©JIjumM 1971. május &» vasg*aa© Perzsa szőnyeg a modem lakáskultúra szolgálatában — így szólnak a hirdetések. Perzsaszőnyeg a gyógyítás szolgálatában. — így módosul a szöveg itt az intézetben. Amikor megkezdték, amikor az igazgatónő, dr. B. Fodor Erzsébet az első szövőszék, az első kiló fonal után szaladgált, tulajdonképpen az akkor még itt lévő mozgásfogyatékos gyermekekre gondoltak elsősorban. Nekik akartak kenyeret adni a kezükbe. ők dolgoztak először a szövőszéken. Ám a szövődének gyakran akadt látogatója az értelmi fogyatékos gyermekek közűi. Kezdetben csak nézelődtek, azután egy-egy percre leültek a szövőszék elé. És And néni — Nagy Béláné — csodálatra méltó türelemmel tanítgatta Siet a mesterség fortélyaira. Hogy mennyi erőfeszítés, türelem és szeretet kellett ehhez, azt le sem lehet íyni. De sikerült Most már van egy kia csoport, akik rendszeresen szőnek. Elkészült az otthon képe perzsaszőnyegen, s akad olyan gyerek, aki teljesen önállóan készített el egyet, 17 ezer csomó türelmes megkötésével. — Az élefhez vezető: d ezek a szálak a gyerekeket, — az ideggyógyász, az intézet igazgatónője valahogy így fogalmazza meg az Itt folyó munka jelentőségét Nagyon sóikat basznál a munka. Leköti figyelmüket, rászoktatja őket a kitartásra. Mesélik, amikor Anci néni beteg wljL. ott űftefe aa&r. ban a lépcsőin, fSmapokon át lesték, hogy megnyíljon az ajtó... A gyerekek a szövésért pénzt kapnak. A szociális foglalkoztatókban szokásos munkadíjat fizetik ki nekik. De ezzel nemcsak egyszerűen zsebpénzt biztosítanak. Így kezdik érezni, hogy a kapott pénz és a munka valahogy összefüggésben van. És sejteni, hogy a pénz: érték. De a terápia még ennél is többet jelent Lesznek olyanok, akiket ha felnőnek, úgynevezett szociális foglalkoztatókban helyezhetnek el. Lesz, akinek majd a családban teremtenek lehetőséget a szövéshez. S ha nem is válnak önálló életre teljesen képesekké, mégis lesz helyük az emberi közösségben. Pontosabban több helyűk. A pénz és murrka fogalma világosabbá, a beilleszkedés sas egész társadalomban^ többé válik. Ezek a tóvtaMfa És a jelen? Megható, mTfywj igjrtáfes* Bettel csomózzák a szőnyeget... milyen hálásak tudnak lenni— milyen készséggel hajtják fejüket And néni dícsérően simogató ken alá._ De a JeSaa m fa, bogy hórom gyerek szorong egy szövőszék előtt- bogy felváltva dolgoznak; mert hiánycikk es a munkára neveléshez, gyógyításhoz annyira szükséges berendezés— hogy néha gond a» anyag beszerzése— Egy volt pénzük. Az eredményt látva, Anci néni is itt állította fel súᣠsapyfoaéirél» egyet meg iHtervstf flats®*: készítették ta» »Ifjúság a szocializmu- sérT mozgalom keretében, BelejtanyagokbóL De ez még csak három, és ennél több gyerek képes már önálló munkra. Ügy kellene újabb és újabb szövőszék, mint a napi kenyér. Keret, az sajnos nincs és csak az embert együttérzés az; amiig számíthatnak, .. I f*». > Minden flaerrtSen vannak szocialista brigádok, ügyes lakatosok és selejtes csődarabok. Ebből és plusz emberségből lehetnének újabb szövőszékek, hogy több gyerek ízlelhesse meg a munka örömét. ü,„I.í.m*.L<i ; Az anyagot a szűkre 'szabóit keretből s a szocialista brigádok anyagi segítségével veszik. Sajnos, még így is kevés. i Még több segítségre lenne itt szükség. Annak a néhány embernek az odaadása, aki véget nem érő türelemmel foglalkozik ezekkel a gyerekekkel, próbálja beléjük oltani, nevelni a vágyódást az értelmesebb élet iránt, — még nem elégendő. Sokszor láttuk már,' hogy a szocialista brigádok készségesek. Miért ne lehetne ennek a nagyon szép és nehéz munkának is több pat- ronálója? Hiszen oly nagy szükség lenne több segítségre az értelem apró szikráinak fellobban tásához. lenne újra sorolni az eAmflt öt év, s az azt megelőző évtized eredményeinek statisztikai mutatóit, haMabtwic erről már a választást előkészítő hetekben; sőt, ásni még eranél is többet mond, érzékelhettük a magunk bőrén mindannyian, hogy jobbam, könnyebben élűk, s azt is, hogy ez nem egy pillanatnyi intervallum, hanem fejlődésünk, pontosabban haladásunk jellemző ütemének velejárója. Mégsem ünneprontás, ha időben szól a jelzőcsengő, s meditálunk a vadhajtásokon. TÉRJÜNK CSAK VISSZA a rohanó időhöz, s tegyük hozzá a sikerélményekhez kapcsolódó reflexeket; nos nem nehéz rájönni, hogy néha — szerencsére, hogy csak néha — elfelejtünk megálljt parancsolni a rohanó időnek, az atomkori tempónak. s kényelmesek vagyunk — ez korántsem erős kifejezés — kételkedni, érdeklődni, mérlegelni, szá- rnonkémi, felelősségre vonni. Mindez eddig csak általánosságnak tűnik, világítsuk meg liát néhány konkrét példával Nemrégiben országos botrányt kavart egy korábban ideálisnak kikiáltott termelőszövetkezeti vállalkozás csődje. Évekkel ezelőtt a rádió és a televízió úgyszólván az egekig emelte az ötletet és sajnos a kivitelezés módját is. Közéleti emberek sora járt a városban, a termelőszövetkezetben, a szentesi példát las- sam-lassan mintaképp emlegették. És most évek múltán fény derült a kóklerségre. Ez és még néhány kirívó eset, megdöbbenti, gondolkodásra készteti az embert. Ám nap mit nap elmegyünk ennek „fillérekre” váltott változatai mellett, de sok kicsi sajnos sokra megy; s a kóklerek mindanmyiunk majdani forintjait vámolják. Miért lavírozhat a gebines, miért szerezhet jogtalan előnyt a kizárólag minél több haszonra törekvő kisiparos, s a hivatása adta elönyök- loel visszaélő tanácsi alkalmazott — ugyanis ilyenre is adódott és adódik példa. —, nem is beszélve az apró alkuszokról, akik pénzért ajánlanak protekciót, ipar- engedélyt, vagy osztályon felüli árut osztályon aluli áron jó fizetségért. A FELSOROLÁS mindenkiben emlékképeket ébreszt, s ama is rádöbbent, hogy minderről elfelejtkezünk, hiszen az apróbb dolgok legfeljebb az újságok hírrovatába szorulnak. Elfelejtünk a gyökerek után nyomozni, eszünkbe sem ötlik, hogy a felelősség is társadalmi, hogy mindannyrian száguldunk a rohanó idővel, legalábbis ezt hisszük, s nem vesszük észre, hogy a fékezőrakétákat saját magunk kapcsoljuk be épp a nemtörődömséggel; azt, hogy diagnózist könnyelműek vagyunk megállapítani, — noha megérné és kellene. TÖBBET TÖRŐDÜNK a magunk bajával és örömével, mint mindannyiunk reményeivel, eszünkbe sem jut megálljt parancsolni a rohan időnek, s érdeklődni mindenről, kérdezősködni, informálódni a legszükségesebbekről, | A NEGATÍVUMOK, a hibák szóvátételétő! indultunk, s lám milyen messzire vezetett az út Ma mindég csak mellékmotívum, csak kórlü- tpet, pillanatnyi kilengés. Azt is tegyük hozzá, hogy kezelhető, hogy megszűntethető, csak meg kell találni a legmegfelelőbb gyógymódot: le kell mondani a túl egyeni szemléletből fakadó látszatra talán tagadott egykedvűségről, nemtörődömségről, időnként lassítanunk kell a tempót, mert az csak optikai csalódás, hogy ezt a kor diktálja; s többet kell törőd- nük egymással, egymás érdekében. NÉHA MEGÁLLJT Jő és kell parancsolná a rohanó i dőnek, képletesen szólva felfelé a kaptatom. UMk és kell' megpihenni, vissza és felfelé né ni, s törődni a velünk, az utánunk jövökkeil Eécsi Istvá*
