Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-09 / 108. szám

Csehszlovák la felszabadulásának ünnepe Csehszlovákia népei ma ünneplik hazájuk felszaba­dulásának évfordulóját. Huszonhat évvel ezelőtt, 1945. május 9-én a szovjet hadsereg alakulatai Prága térsé­gében bekerítették és felszámolták az egymilliós Schör- ner-hadsereget. Ezzel befejeződött a Csehszlovákia fel­szabadításáért folytatott harc, s e hadművelet egyúttal a második világháború végét is jelentette Európában. Hatévi hitlerista megszállást élt át Csehszlovákia, ct kommunisták és más hazafiak azonban soha nem ad­ták fel a reményt, hogy országuk egyszer ismét szabad és független lesz. Ez a remény táplálta az antifasiszta ellenállási mozgalmat, amely mind a protektorátussá süllyesztett cseh és morva országrészekben, mind az „önálló” Szlovákiában nagy arányokban bontakozott ki. A cseh munkásság szabotázsakciói, a szlovákiai hegyek­ben a partizánok rajtaütései súlyos károkat okozták a hitleri hadviselésnek, a Szlovák Nemzeti Felkelés pedig — amelyben egymás mellett harcoltak szlovák, cseh, szovjet, magyar, lengyel, francia és más nemzetiségű antifasiszták — jelentős hitlerista haderőket kötött le. A háború éveiben a Szovjetunióba menekült csehszlovák hazafiak megalakították a Ludvig Svoboda tábornok pa­rancsnoksága alatti hadtestet, mely a szovjet hadsereg kö­telékében harcolva vett részt hazája felszabadításában. Miközben az antifasiszta népi erők súlyos vérvesz­teségek árán járultak hozzá a hitleristák gyengítéséhez, a csehszlovák burzsoázia együttműködött Hitlerrel és gazdagodott a háborún. Jogos és indokolt volt a baloldali erők követelése, hogy a felszabadult és újra egyesített Csehszlovákia csakis a nép állama lehet, amelyben nem lesz helye a burzsoá társadalmi rendszernek, s amelyben nem térhet vissza a dolgozó osztályok kizsákmányolása. A polgári pártok azonban 1945 után gyorsan összeszedték magukat, átrendezték soraikat és nemcsak hogy részt kér­tek a hatalomból, hanem válságokat provokálva, kísérle­tet tettek a baloldal kiszorítására a kormányból. A bur­zsoázia és a népi erők döntő összecsapására 1948 február­jában került sor, s ez a baloldal teljes győzelmével vég­ződött. Ezzel Csehszlovákiában megnyílt az út az alap­vető változások előtt és a csehszlovák nép « szocialista társadalom mellett kötelezte el magát A szocialista építés nagy sikereket eredményezett Az ipar termelése több mint a hatszorosára növekedett, új iparágak születtek, szocialista városok, hatalmas kom­binátok jöttek létre. A szlovákiai országrészek is soha nem látott fejlődésnek indultak. A Csehszlovák Kommu­nista Párt, amely a háború éveiben az ellenállást szer­vezte és vezette, a felszabadulás után bebizonyította, hogy az egyetlen erő, amely képes a szocialista társa­dalomba élvezetni a csehszlovák népet. A hatvanas években a párt- és állami vezetésben kedvezőtlen jelek mutatkoznak. Megszegték a pártélet lenini formáit, fokozatosan elszakadtak a néptől, s olyan helyzetet teremtettek, amelyben újra felüthették a fejü­ket a már megvert osztályellenség maradványai. 1968 ja­nuárjában kísérletet tettek a lenini normák helyreállítá­sára, az új pártvezetés azonban nem volt elég erős és elszánt ahhoz, hogy a proletárdiktatúra következetességé­vel lépjen fel az egyre vakmerőbben támadó osztályel­lenséggel 'szemben. így került veszélybe a szocializmus léte Csehszlovákiában és vált szükség a Varsói Szer­ződés öt tagáV.amáak 1968 augusztusi akciójára. Felszabadulásának évfordulóján forró, elvtársi és ba­ráti üdvözletünket küldjük Csehszlovákia népeinek. (T. B.) Befejeződtek a brit- magyar tárgyalások Londonban közös közle­mény kiadásával befeje­ződtek a brit—magyar hi­vatalos tárgyalások. A ké­pen: dr. Ajtai Miklós ml- niszterelnökhelyette» a magyar küldöttség vezető­je (jobbról) John Davies brit kereskedelmi- és ipar­ügyi miniszterrel. (Telefoto — AP—MTI—KS) vélnek Kína kapcsolatai A Kínai Népköztársaság és Törökország megállapo­dott abban, hogy nagyköveti szinten tárgyalásokat kezd a teljes jogú diplomáciai kapcsolatok felvételéről — közölték szombaton Ankará­ban. A török külügyminisz­térium szűkszavú közlemé­nye hozzáfűzi, hogy a tár­gyalásokat a két ország pá­rizsi nagykövete bonyolítja majd. Kína állítólagos dialógust indítványoz egy másik olyan országgal is, amellyel eddig j semmilyen hivatalos kapcso­lata nem volt: Thaifölddel. A dollárcsata fejleményei így látja a hetet kommentátorunk, Gáti István: BuDDHa születésnapja aa oka vagy másvalami? — ki tudja! Tény azonban, hogy e héten volt olyan nap, ami­kor — hard cselekmények hiányában — nem adtak ki amerikai hadi jelentést Dól- kelet-Ázsiában. Ügy tűnt, mintha — legalábbis átme­netileg — az indokínai há­ború áttolódott volna a nyu­gati féltekére. Washington, New York, Boston és más amerikai nagyvárosok a há­borúellenes tüntetők kiáltá­saitól visszhangoztak. A kormányzat a karhatalom valamennyi formáját, a rendőrséget, a nemzeti gár­da és a tengerészgyalogság egységeit vetette be velük szemben, s az ütközetek so­rán csak a fővárosban több, mint tízezer polgári „hadi­foglyot” ejtettek. A hét diplomáciai esemé­nyei előterében két külügy­miniszteri látogatás állt Schumann, a francia külpoli­tika irányítója n,égy napot töltött Moszkvában, ahol tárgyalásokat folytatott Gro- miko szovjet külügyminisz­terrel. A francia államférfit Koszi gin és Brezsnyev is fogadta. A megvitatott aktu­ális nemzetközi problémák közül különösen figyelemre­méltó előrehaladás történt az európai biztonsági értekezlet előkészítése kérdésében. A francia kormány hajlandósá­got mutat a finn javaslat el­fogadására, és felhatalmaz­za finnországi nagykövetét a Helsinkiben folytatandó előkészítő megbeszélésekre. Bár a nyugat-berlini kérdés­ben eltérés mutatkozik a két ország álláspontja között, mégis — ahogy a konzerva­tív francia Figaro megfogal­mazza — „A fagy itt is en­gedni kezd”. ROGERS amerikai külügy­miniszter a hetet. a Közel- Keleten töltötte. Ütjának két legjelentősebb állomása Kai­ró és Tel Aviv volt Az BAK fővárosában folytatott háromnapos tárgyalásainak eredményeit „hasznosnak” minősítette az amerikai kül­ügyminiszter. Nyilatkozatá­ból, saj tój elejtésekből, va­lamint az Al Ahram kom­mentárjából kirajzolódik, hogy bizonyos előrehaladás történt. A Reuter szerint egyiptomi hivatalos szemé­lyiségek elégedettségüknek adtak kifejezést a két fél álláspontjának tisztázása miatt. A Szuezi-csiatorna megnyitásával kapcsolatos egyiptomi terv ügyében az EAK azt kívánja, hogy az izraeli csapatkivonások után egyiptomi csapatok keljenek át. a csatornán. Az amerikai külügyminiszter javaslata A hét eseménynaptára KÜTFÓ: Háborúellenes tömegtüntetés Washingtonban — Walter Ulbrichtot a NSZEP elnökévé választják, Erich Honecker az első titkár K iiil>P: Rogers megkezdte tárgyalásait Kairóban — Moszkvába érkezett Schumann francia külügyminiszter SZERD.V: Bezárták a devizatőzsdéket az NSZK-ban — V Thant állást foglalt az öthatalmi csúcskonferencia mellett CSÜTÖRTÖK: ötvenezer munkás kizárását határozta el a Renault- művek Igazgatósága FENTEK: Tárgyalások Rogers és az izraeli vezetők között — Négy­hatalmi tárgyalás Nyugat-Berlinben SZOMBAT: A Közös Piac rendkívüli minisztertanácsa — Tűzszünet Buddha születésnapján szerint viszont átmenetileg amerikai és más nemzetközi fegyveres erők állomásozhat­nak a Sánai-félszigeten. Az Al Ahram az amerikai terv ismertetéséhez hozzáfűzi; Rogers a részleges izraeli csapatkivonást a Biztonsági Tanács határozata végrehaj­tása kezdeti lépésként értel­mezi. Mindez nem tette könnyűvé Rogers helyzetét Izraelben- Hiszen már érke­zését megelőzően Golda Meir miniszterelnök kije­lentette: országa „szükség esetén barátainak éppúgy kész nemet mondani, mint ellenségeinek”. A külügymi­niszter a Tel-Aviv-i veze­tőkkel folytatott tárgyalásai, valamint a parlament kül­ügyi bizottságában történt felszólalása során minden­esetre hajlékonyabb maga­tartásra próbálta rávenni Izraelt „Keitel gyorsan fele- t meikedett, rosszindulatú pillantást vetett felénk, majd szemét lesütötte, lassú mozdulattal fel­emelve az asztalról mar- sall-botját, bizonytalan léptekkel asztalunkhoz in­dult. Monoklija leesett a szeméről és a zsinóron függve maradt. Arcán pi­ros foltok jelentek meg. Szemére illesztette mo­nokliját, s az odakészített szék szélére ülve minden sietség nélkül aláírta az okmány öt példányát. Ezután felkelt az asztal­tól, jobb kezére felhúzta kesztyűjét, és ismét meg­próbálta a feszes, katonás pózt magára ölteni, az azonban nem sikerült és csendben visszatért az asztalához”. így írja le emlékiratai­ban Zsukov marsall azt a berlini jelenetet, amely­nek során okmányba rög­zítették Németország ve­reségét. Az aktus nem tartott soká és 1945. má­jus 9-én 0 óra 43 perckor ért végett. Huszonhat esztendő telt el azóta. Bőven elég idő Á győzelem napja lenne ahhoz, hogy vala­mely esemény történelmi emlékké szelídüljön. Mi azonban ezt a napot nem­csak mint nagy történel­mi — tankönyvek lezárt lapjaira való — eseményt ünnepeljük, hanem mint nagyon időszerű politikai évfordulót is, amelynek hatása változatlanul ele­ven, tanulságai aktuálisak. A második világháború bizonyos, politikai érte­lemben máig sem zárult le. Máig sincs német békeszerződés, az egykori szövetségesek változatla­nul német földön állomá­soznak, de most már egy­mással szembenéző atom- hadseregekkel. A Német Szövetségi Köztársaság bi­zonyos körei pedig — s a hivatalos Nyugatnak azok a politikusai, akik őket támogatják — nem ismerik el azokat a nagy horderejű változásokat, amelyek a háború után Európában bekövetkeztek. Legalábbis bizonyos vál­tozásokat még nem ismer­nek el. Pedig a győzelem­nek logikus, német földön forradalmi változást ho­zó és történelmien örven­detes következménye ép­pen az, amit nem akar­nak elismerni: a Német Demokratikus Köztársa­ság megalakulása, mun­kás-paraszt békeállam lét­rejötte azon a földön, amelyről két világháború pokla indult el. Lezárult azonban az az európai múlt, amelyben a szocializmus első országa egyedül, elszigetelten állt. A monopol-kapitizmus legvisszataszítóbb meg­nyilvánulása, a fasizmus elleni harc során a szo­cializmus eszméje áttörte a kordonokat, a fegyve­rekből és hazugságból emelt falakat. A második világháborúban a Szövet­ségesek részéről antifa­siszta háború volt, követ­kezésképpen ez a győze­lem sokkal többet jelen­tett, minthogy egy állam- csoport legyűrte a mási­kat. A győzelem felgyor­sította a társadalmi fejlő­dést, olyan friss népi erő­ket segített közvetlenül, vagy közvetve felszaba­dulni, amelyek nemcsak Európában hozták létre szocialista országok sorát, hanem páratlanul fellen­dítették a nemzetkö­zi munkásmozgalmat, s mindinkább éreztetik ha­tásukat Ázsia, Afrika és Bél-Amerika forrongó vi­lágában. Nemcsak máig hat, tovább is gyűrűzik tehát feltartóztathatatlan nul az, ami negyedszázad alatt megindult. A háborúnak és győze­lemnek azonban másfajta tanulsága is van, olyan, amelyet mi jól emlékeze­tünkben tartunk, az egy­kori nyugati szövetsége­sek viszont mintha kissé elfelejtettek volna. A négy fő szövetséges együtt har­colta végig azokat az éve­ket: egy szocialista és há­rom kapitalista ország. Az ilyen összefogást sem szabad a letűnt múlt em­lékei közzé sorolni, tan­könyvfejezetté változtat­ni. Egy harmadik világ­háború, a minden eddigi­nél szörnyűbb összecsa­pás Damoklész-kardja fe­jünk fölött van még, az emberiséget új veszélyek fenyegetik. S a veszélyt csak azzal lehet elkerülni, amit a szocialista orszá­gok nemzetközi politiká­juk egyik fő törekvésévé tettek, s ez: a különböző társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mel­lett élése, tartós kapcso­latrendszerének kialakítá­sa. Ma huszonhat esztende­je örftmújjongás hullám­zott végig a világon: be­fejeződött a háború. Ne­gyedszázad múltával meg kellene és meg is lehet­ne teremteni azt a béke­művet, amelynek alapjait oly sok vérrel cementez­ték össze a második vi­lágháború hősei. Tatár Imre HIRTELEN, de nem egé­szen váratlanul robbant ki a tőkés világban a „dollár­csata” — a pénzügyi válság. Az ütközet központja ezút­tal a Német Szövetségi Köz­társaság, a nemzetközi fi­nánctöke, a magas nyugat­német kamatláb és a válto­zatlanul tartó konjuktúra vonzó hatásként dollármil- liárdokat kínált az NSZK pénzpiacán. A dollár kivéte­lezett helyzete folytán a nyugatnémeteknek nem volt ellenszerük a beáramlás megakadályozására. A nem­zetközi megállapodások ugyanis arra kötelezik a jegybankot, hogy 3.63 már­kánál kevesebbet nem fizet­nek 1 dolláért. Márpedig az amerikai valuta értéke je- lenleg ennél lényegesen ki­sebb. Másszóval ez azt je­lenti, hogy a nyugatnémetek­nek elkellene vállalniuk a dollárinfláció terheit. Ennék a helyzetnek vetett véget a kormány intézkedése, amely a hét közepén bezáratta az NSZK devizatőzsdéit, és mi­nimálisra korlátozta a dol­lár beválthatóságát. A va­lutaválság lázba hozta az egész tőkés világot. A külön­böző kormányok másként és másként reagáltak. A Bene­lux országok, Svájc, sőt Japán is követték a bonni példát, és bezáratták a tőzs­déiket, míg Párizs és Lon­don tartózkodó maradt. A devizaválság megoldása ügyében a bonni kormány elhalasztotta az egyoldalú döntést, hogy megvárja a közös piaci országok gazda­sági és pénzügyminiszterei­nek szombati brüsszeli ér­tekezletét. P ORTJElíNTEi VNK Angol kupadöntő: ARSENAL—LIVERPOOL 2:1 Wembley, 100 000 néző. Góllövők: Graham (101. perc), George (115. perc), illetve Heighway (92. perc). Május 12-én, szerdán nyílik Egerben a BÚTORKIÁLLÍTÁS SZÉKHÁZ. NAGYTEREM, SZÉCHENYI UTCA 18. I. emelet. LAKBERENDEZÉSI ÁRUHÁZ, SZÉCHENYI UTCA 25. Misiden bemutatásra kerüli bútor megvásárolható!

Next

/
Thumbnails
Contents