Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

Szóljatok, szép szavak I Kiváló képességek, egysíkú műsorválasztás Területi középdöntő Egerben ÁPRILIS 28-AN, az egri Gárdonyi Géza Színházban rendezték az irodalmi szín­padok és amatér színjátszók •vetélkedőjének IIL területi középdöntőjét, öt megye — Borsod, Nógrád, Hajdú-Bi- bar, Szabolcs és Heves — képviseltette magát egy-egy — a megyei döntők sarán legjobbnak bizonyult — együttessel. A vetélkedő rangját, jelentőségét az is igazolja, hogy a műsort fel­vette a rádió te, s vasárnap délelőtt a Petőfi adón sugá­rozza majd. A közönség sem vonakodott, húzódozott, hi­szen a csoportok táblás ház alőtt mutatták be produkciói­kat Nagy mffitd, tőt* éves, év­Utaedes működésre visszate­kintő együtteseik léptek pó­diumra, nem egy közülük országosan is ionért Kivételt «safe a gyöngyösi Anonymus Irodalmi Színpad képez, mart adat neve te jelzi, ismeret­len még az amatőr színjátszó mozgalomban, hiszen csak az «Sműlt év őszén alakult, s TBÉRdöosze néhány alkalom­mal lépett közönség élé. A tehetséges lelkes gárda min­den dicséretet megérdemel:« megyei döntőn ugyanis ők bizonyultak a legjobbnak, sa területi vetélkedőn sem hoz­nak szégyent a hazai színek~ re, rangos versenytársai vol­tak a nagy múltú együtte­seknek. Leopold Sedar San­gbar, néger költő Soka című drámai költeményét adták eiö úgy, hogy atmoszférát te­remtettek a színpadon, lebi­lincselték a nézők figyelmét. Ha a főszerepet játszó ren­dező — Jónás Zoltán — ár­nyaltabban formálta volna a néger szabadsághős szerepét, ha a kórus életerősebb lett volna, s a műsor — meré­szebb húzások révén — tö­mörebb, drámaibb; akkor ez együttes több eséllyel indult volna. A bemutatkozás mégis sikeres volt; a gyöngyösi színjátszók nevét, képességeit a rádióhallgatók milliós tá­bora ismeri majd meg, s úgy érzem: nem túlzás azt mon­dani, hogy nevükkel többször találkozunk még, sikeres mű­soraikat sokszor tapsoljuk meg. A MISKOLCI GÁRDONYI Géza Művelődési Ház cso­portja az amatőr színjátszás élvonalába tartozik. Négerek imája címmel egy rendkívül hatásos oratórium játékot mu­tattak be. Az ima először 1965. július negyedikén hang­zott fél egy chikágói protes­táns templomban. Szövege szuggesztív, s tömör képet nyújt az amerikai négerek keserű sorsáról Lengyel Pál rendező sikeresen birkózott meg feladatával sokszínűvé tudta tenni az alapvetően egy tónusú oratóriumot. Hogy ez sikerült, abban nem kis ér­deme van az egyetlen fősze­replőnek, s a pantomimjáté­kot s a kórus szerepkörét is jól játszó fiataloknak. Nem véletlen, hogy ez a csoport két díjat is szerzett: az or­szágos operatív bizottság 10 ezer forintos jutalmát és a Szakszervezetek Heves me­gyei Tanácsának elismerését. Új szoborkiállítás a Szépművészeti Múzeumban A Szépművészeti Múzeum újabb nagyszabású sereg­szemlével örvendezteti meg a műalkotások híveit. Május 1-en hosszú szünet után, is­mét megnyílik a felújított modern szoborkiállítás. A gyűjtemény bemutatása nem­zetek szerint csoportosul. Az osztrák és német művészek sorát Hams Gasser nyitja meg. A balassagyarmati Madách Imre Irodalmi Színpad is országos hírű: sikert ara­tott jól kidolgozott műsorai­val mind a színjátszók egri karneválján, mind a viseg­rádi színjátszó napokon; két éve elnyerték a kiváló együttes címet is. A terüle­ti döntőn népballada-össze- állítással mutatkoztak be. A balladákat ügyesen sike­rült egységessé kovácsolni. Legtöbb problémát a szín­padi mozgás jelentett a ba­lassagyarmati fiatalok szá­mára: nemegyszer indoko­latlanul áramlottak ide-oda; úgy, hogy látszott bizonyta­lankodásuk, s ez többször megtörte a drámai akciót, elterelte a nézők figyelmét Szerencsére a zavaró hatást ellensúlyozni tudta az a két- három fiatal szereplő, akik­nek játéka, kitűnő hangja egy-egy mondat után légkört teremtett. Nem véletlen, hogy egyikük — Eszményi Viktó­ria — megkapta a legjobb női alakítás díját TÍZ ÉVE MŰKÖDIK a vá- sárasnaményi Járási Műve­lődési Központ színjátszó csoportja, ök Hans Pfeiffer Nem hallgat a tenger című művét mutatták be. A téma nem volt különösebben ér­dekes, hiszen sokszor hallot­tunk már a hirosimai és nagaszaki atombombák pusztításának következmé- nyeirőL s filmekből — még­hozzá remekbe sikerült al­kotásokból — ismerjük a japán kisemberek sorsának gondjait, nehézségét Hans Pfeiffer műve e két motívu­mot ötvözte úgy ahogy egy- gyé. Hogy a néző mégis ér­deklődve figyelte a játékot az nem az írq, hanem a ki­tűnően játszó szereplők ér­deme. Közülük hárman iga­zi, árnyaltan kivitelezett drámai feszültséget terem­tettek a színpadon; egyedül a nagyúr szerepét játszó fia­tal bizonytalankodott. A ren­dező-főszereplő Sántha Mik­lóst mindkét szerepkörbe*» dicsérni kelL Sikerek sorával büszkél­kedhet a hajdúböszörményi Művelődési Központ és a Bocskai Gimnázium 12 éve alakult közös irodalmi szín­pada; a gárda tagjai külö­nös gondot fordítottak és fordítanák a szép magyar beszédre; egyikük lett a Váci Mihály szavalóverseny országos döntőjének győzte­se. Most Bartók-emlékmü- somU jelentkeztek, amelyet Kertész László, a művelődé­si központ vezetője állított össze, korántsem sikeresen ötvözve a prózai szövegré­szeket a költői betétekkel Először időrendi sorrendben indult, utána montázsszerű módon szerkesztett Sokszor indokolatlanul iktatott be kórusbetétet; mint rendező elsősorban erre alapozott, váltakozó sikerreL Sem tar­talmilag, sem formailag nem adott újat, érdekeset ez az összeállítás; hogy mégis si­keres lett a produkció, az kizárólag • kiváló előadó­készségű gárdának köszön­hető. A zsűri ezt as együt­test juttatta be az országos döntőbe. Nem vitatjuk a döntés realitását azt azon­ban jósolhatjuk, hogy aligha viszik ed ott majd a pálmát A TERÜLETI középdöntőn öt megye mutatta be; mire képeseit színjátszót irodal­mi színpadai. Az összkép bíztató, hiszen kiváló képes­ségű fiataloknak tapsolhat­tunk. Hibáztatnunk kell vi­szont a műsorválasztás egy­síkúságát, szívtelenségét. Ezt nemcsak az bizonyítja, hogy két csoport azonos témájú művet választott hanem az is, hogy egytónusú, színvo­naltalan alkotások bemuta­tására vállalkoztak. Hiány­zott az ötletesen, izgalmasan megszerkesztett műsor, a műfaji változatosság, az if­júság mai problémáit örö­meit tükröző alkotás. Ha mindez meglett volna, most kettős sikert méltat­nánk. Pécsi István 4z éleihez tűi sok Gondok a gazdaságban — A „Tisztelt Ház" nem figyel oda — A legvastagabb fal — Csak a munkaerő olcsó aaffiö 8BBSP ^ois^®SefißCü^ffiseaM« megállapítható, hogy a Jó krimi sikere a hallgatag wgjr Jókor elhallgató halottak né­maságán nyugszik, mint biz­tos és titokzatos tartóerejű alappilléren. Mert ugyebár ebben a krimiben la, ha ez a bizonyos áruló Gordon — aki mindent tud — utolsó pillanataiban csak egy mon­dattal is többet mond él, vagy csak befejezi a szám- kombináció közlését, odavan az egész izgalom, vagy an­nak nagyobb része:. Pedig en­nek a koca nyomozónak, en­nek a rámenős és rokonszen­ves újságírónak feltétlenül többet kellett hallania Gor­dontól ama pár pillanatban, amikor szerencséje, vagy ép­pen véglete belekeverte őt ebbe a nagy ékszerrablásba. Mert ha nem, akkor csak egyetlen kérdésre is nehéz a féléiért: miért éppen, a zöld­fülű fotóriportert választja Olasz—francia film partnerig ebben a nagy ül­dözésben. De tovább pereg­nek a kérdések valahogy olyan formán, hogy miért éppen a fotósok és model­lek között ku tat-keres állan­dóan, hiszen Katia, Arabéi. le, de még a később feltűnő modell sem ingerelhetik közvetlenül ebbe az irány­ba. No de, a kriminél ne te ke­ressük e titokzatosság azon­nali és pontos feltárását a szerzőktől, hiszen azért fog­nak össze annyian, — jelen esetben öt forgatókönyvíró, s mind olasz a javából —, hogy a nézőt kellő izgalmi gyuanyaggal lássák ed és a néző hatása alá kerüljön a képsornak, amely kápráztat­ja és beleszédül egy nem mindennapi eseménysor rit­musába. Meg kell hagyni, eb­ben az olasz filmből aztán van tálalás! De még mek­kora! Egy londoni ékszergá­nícvIflítfnU A Vadászati Világkiállításra sok X/iSAA UI IUK vendéget, szakembert várnak Buda­pestre. A Kozmosz Hangszerkészítő és Javító Ktsz szép ki­vitelű vadászkürtöket, miniatűr emlékkürtöket készít erre az alkalomra. (MTI foto — Benkő Imre felvételei Ián — ahogy mondani szok­ták — az egész „cuccot" el­rabolja egy nagystílű banda. Mozgásba lendül a Scotland Yard meg Róbert, ez a ke­ménykötésű, de mégis csak amatőr újságíró-nyomozó. Látszólag többször értelmet­lenül naldmegy a fainak és az alvilág jellegzetes figu­ráinak, mégsem töri össze magát, mert egy-kót merész vágás erejéig meg lehet úgy kombinálni ezt a krimifel­adatat. hogy a néző szédül is meg kíváncsi is marad. Hiszen a mozgókép logikája pontosat! az, hogy peregve- mozogva az újabb benyomá­sok fogják le az érdeklődést. Csak a moziból kijövet for­gatunk vissza néhány jele­netet és megkérdőjelezzük a helyszínt, a szereplőket, ax indokokat és az eredményt, de mert jó vége van az egész öldöklésnek és iramnak, így hát felnevetünk a komikus csattanón és azt mondjuk, hogy agyoncsaptunk két óráit A film olasz címe: Az élet­hez túl sok, a halálhoz kevés — szépen hangzik, csak a film megnézése után sincs több értelme a benne rejlő homálynál. De hát ha a né­zőnek ez. kell, megkapja. Michele Lupo rendezése idomult a londoni környe­zethez, a dali temperamen­tum csak itt-ott tör át az angol flegmán. Inkább a dé- liesen gazdag külsőségek és folytan jelentkező színpadi­asság utal az olasz tempe­ramentumra. Franco Villa és Stelvio Massi jól vették film­re ezt a műszakilag is kitű­nően és aprólékos alaposság- gal feldolgozott rablást S adtak egy olyan montázst a Sohóról, ami hazai szemünk­nek bepillantást engedett a londoni mélybe. Claudio Brook, Daniela Bianchi' Sidney Chaplin, Jess Hahn, Paolo Gozlino és Ste­fánia Careddu egy jól össze­válogatott nemzetközi szí­nészgárda élén hozzák lázbe a larimiragon gókat. (farkmf QAwüim mb május U Dr; Nihat Erim reformkor­mánya programjában szerepel az ország gazdasági szerkeze­tének modernizálása is. Ez bi­zony égető problémája Török­országnak. Törökország ugyan­is ipari agrárország, ipara azonban a fejlettségnek még viszonylag alacsony fokán áll. S bár társult tagja az Európai Gazdasági Közösségnek, a Kö­zös Piacnak, az elaprózott ipar — 50 százaléka van magántu­lajdonban — nem tudott olyan profilra szert tenni, amivel a Közös Piac országainak verse­nyében „labdába rúghatna”. Exportja a nemzeti jövedelem­nek mindössze 6 százalékát ad­ja. Árucsere-forgalmában a szocialista országok nem fog­lalnak el jelentős helyet, 12 százalékot importálnak és 18 százalékot exportálnak a szo­cialista országokba. Legna­gyobb partnerük a szocialista országok közül a Szovjetunió, amely több nagy létesítményt épít az országban és jó néhány százmillió dollár hitel- és ke­reskedelmi forgalmat bonyolít le. Magyarországnak 1969-ben nem egészen 40 millió dollá- iros kereskedelmi sgeraődésg volt Törökországgal, készárut adtunk nyersanyagért. A ma­gyar termékeket korszerűnek, kiválónak, de nagyon drágá­nak tartják. Szerintük a ma­gyar áruk ára húsz százalékkal magasabb a világpiaci árnál és ez befolyásolja a két ország kereskedelmét. Kétségtelen az, hogy Török­ország szeretné bővíteni nem­zetköri kereskedelmét a szo­cialista országokkal, itt azon­ban több falba ütköznek. A legnagyobb, legvastagabb fa­lon kellene áttörniük, s ez Nyugat-Németország és Ame­rika. Ezzel a két tőkés ország­gal a legjelentősebb gazdasá­gi kapcsolatuk, ezek az orszá­gok tömik Törökországot hi­tellel és bizony tőkés viszo­nyok között ügy kell táncol­ni, ahogy a hitelt adó orszá­gok fütyülnek. Ezek pedig nyílt nyerseséggel közölték: addig nyújtanak hitelt, gazda­sági segítséget, amíg a „de­mokrácia” marad Törökország­ban. Csakhogy ők egészen másként értelmezik a demok­ráciát — még azdasági kap­csolatokban is. Pedig Törökors 'gnak fejlő­dé^ haladásé ggttqeo^aból létfontosságú, hogy bővítse nemzetközi kapcsolatát. A kró­nikus devizahiány miatt kivan szolgáltatva Amerikának és az NSZK-nak, iparuk eldefor­mált — 60 százaléka például Isztambulban van vidéken jó­formán semmi —, nem a leg­fontosabb iparágak fejlődtek, közlekedésük elmaradott. So­kat beszélgettünk ezekről a gondokról Akkan Surer úrral, aYenigün című isztambuli lap fiatal, agilis főszerkesztőjével, aki azt vallja: nagy beruházá­sokra, a tőkekoncentrációra van szükség, hiszen Törökor­szágban nagyon olcsó a mun­kaerő, nyersanyagban pedig viszonylag jól áll. Mennyire igaza van! Törökországban a munkaképesek 13 százaléka van munka nélkül — ebben nincs benne a falusi rejtett munkanélküliség —, és félmil­lió török dolgozik vendégmun­kásként nyugati országokban. Mi lesz, ha ezeknek haza kell jönniük? Hol foglalkoztatják őket, hogy tudják biztosítani azt az élet. és munkakörül­ményt, amit a fejlett tőkés or­szágokban tapasztaltak? A gazdasági gondokon túl meny­nyi és milyen politikai elége­detlenséget vált ez ki? Kérdés és ismét csak kérdés, amire bizony nehéz válaszolni. Na­gyon gyorsan legalább egymil­lió embernek kellene munka- lehetőség —. ehhez pedig ipar kell. Ami még mindig a fej­lődés, az iparosítás mellett szól: a népszaporulat ielenlegi •ütemét’! aéQgg A M ÖtUÓs Akkan Suver úr, a Yenigün isztambuli lap főszerkesz­tője, a török gazdaság gondjairól és jövőjéről beszél. síteni, ha még a belső piacot, a lakosság — nem éppen túl­zottnak mondjjató, sőt! — igé­nyeit sem tudják kielégíteni? Mini a sorozat elején emlí­tettem, akkor jártunk a parla­mentben. amikor a pénzügy- miniszter az 1971. évi költség- vetést ismertette. Enyhén fo­galmazva is: nem nagyon fi­gyelt oda a „Tisztelt Ház”. A képviselők jöttek-mentek, hát­ra. vagy egymáshoz fordulva beszélgettek, Demirel pedig, az akkori miniszterelnök, az ex­pozé alatt pártja képviselőit, „hódolóit” fogadta, protokoll- mosoly és nagy-nagy kézfo­gások közepette. Talán csak a 16 hatalmas csillár nem moz­dult a nyüzsgő-mozgó parla­menti ülésterem mennyezetén. A parlamentből a tervhiva­talhoz vitt utunk a hivatal épülete előtt egy idői, szőrös nem elsősorban azon, hogy a török kormány olyan nemzeti, nemzetközi gazdasági és keres­kedelmi politikát folytasson, amely gyorsítja az ország gaz­daságának fejlődését, növeli függetlenségét. Ezen a politikán, ezen az „üzleten” nyerne legtöbbet Tö­rökország. a török nép. Rogers amerikai külügymi­niszter látogatása, a CENTO tegnapi miniszteri tanácskozá­sa nem hinném, hogy előre vinné a török nép sorsát. Tud­ja ezt a török munkás, paraszt és egyetemista, azért is ké­szültek olyan „forrón” — tün­tetésekkel. bombákkal — a CENTO minisztereinek fogadé, sára. __ Otolytatintet fé rfi lottót árult, szerencsét milliókat ígért, kínált. Meg is jegyeztem: Jól jönnének azok a milliók a költségvetéshez, de az meg különösen örvendetes lenne, ha azt az ország elma­radottságának felszámolására fordítanák. Bár azt hiszem, nemcsak pénzen múlik ez,, ha­Törökország tíz év múlva meg­haladja az 50 milliót. Több munka, több tennék kell. És jelenleg is a használati cikkek­nek csak 95—96 százalékát ál­lítják elő, tehát nem tudják még az ország igényét sem ki­elégíteni. Hogy lehet akkor a nemzetközi áruforgalmat széle-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents