Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-30 / 126. szám
\ VÁCI MIHÁLY VERSEI: Kis népek A szlovén opera együttesének Mindig velük vagyok, mindnek fiiul szegődöm — s majd mint fiául tógád. Fájó életem mind felé kitárni; 8 az értük élt sors mindent visszaad. Kikre a kör mindig szorosra zárnit, érzik közel —. rokonnak *** magukat: Ms népnek van fogalma a bazáréi: egy bennük nép-, nemzet-, világ-tudat Most bánokon sok gőgös nemzet ámul. Forradalmiak lángja égre csap. Küzdőterüket választom hazámul, hol a világ egység felé halad. Kajmánok közt virág LADÁNYI MIHÁLY: Három vers Te nem lehetsz itt hős Szakállas Ezek a horpadt-mellüek az újságok házassághirdetéseiben keresnek valami Békesség nevű özvegyet s diadalmas gatyáikat a falyton-új szelek elé feszítve készülődnek ocsmány kis Lakatlan Szigeteik felé Te nem lehetsz itt hős Szakállas gyanús a tiszta áldozati tűz tekintetedben gyanúsak a nagypénteki kereplők amióta nem élsz és a feltámadás sem olyan sürgős többé. ie Minden országút csupa tábla szabályok sorompók irányok Beterelték a kósza lángot a lámpák rezervátumába Arcod a rácsos fénybe mártod Nem lehetsz többé szabad állat Könyvünnepek Ki tagadhatná, hogy a könyvnapot ma már az ünnepek közé számítjuk? S nem is akármilyen ünnepek közé. Azt mondhatnánk, hogy bizonyos mértékben nemzeti ünnepeinkhez tartoznak. Készülünk rájuk, ahogy régen készülni szoktak a húsvéti, karácsonyi ünnepekre. Készülünk olvasók, írók, könyv- szeretők. Önszorgalomból éppen úgy, mint hivatalból. Kialakultak már bizonyos szertartások is. Vagy mondjuk úgy: divatba jöttek? Jó divat ez. Ünnepélyes plakátok, megnyitók, ünnepi ruhák, fehér ingek és író- olvasó találkozók teszik emlékezetessé. Ma már minden valamirevaló könyvtáros, vidéken is, fontosnak tartja, hogy az olvasók, de személy szerint 6 maga is, ismerje a könyvek íróit. Az embert tárgyak veszik körül. De különös módon egyikhez sem fűzi az embert olyan bensőséges, lélekmelegítő érzés, mint a könyvekhez. A könyv jó barát, mondjuk, és ez így igaz. Ügy nyúlunk hozzá, úgy dédelgetjük, mintha élő személy lenne, közeli hozzátartozónk. Es az is. A néma könyvlapok soraiba élet költözik, ahogy végigfut felettük az olvasó szeme, emberi életek moccannak meg, tájak rendeződnek el, ha emberrel kerülnek kapcsolatba. Elindul az élet lüktetése. Nem véletlen, hogy kedvenc könyveink alakjaira már-már úgy gondolunk, mint hűséges ismerősökre, akikhez szoros szálak fűznek bennünket. AAi&rt ilyen “ em" fvifCl W bér viszonya a könyvhöz? Azért, mert amikor olvas, újra éleszti az író figuráit, nemcsak gyönyörködve, vagy szorongva kíséri figyelemmel sorsukat, hanem maga is részesévé . válik a könyvbeli világ újrateremtésének. Szép és alapvető emberi tulajdonság ez. Alkotók tulajdonsága. És minden ember alkotni akar valamit, részese kíván lenni valamilyen teremtésnek. Lehetőleg rlyannak, ami túléli őt. \melynek a sorsa rajta ■ívüli, önálló. Ezért megkülönböztetett tárgy egyéb holmijaink között a könyv. Az író megírja és már nem az övé. Mindeivm Az idei könyvünne- pek, a napok számát tekintve, rövidebb ideig tartanak, de csak azért, hogy annál nagyobb figyelem kísérhesse a rendezvényeket. Az idén május 29-től június 4-ig tart a könyvhét. Kevesebb könyv jelenik meg, harmincnyolc, de magasabb példányszámban. Több mint háromnegyed millió könyv kerül az ünnepi könyvhét elárusító asztalaira. De ennél sokkal gazdagabb a választék, ha hozzá számítjuk azokat a könyveket, amelyek már megtalálhatók a könyvesboltokban, az elmúlt hetekben, hónapokban jelentek meg. Tehát a választék lényegében nem csökkent. A magyar S?; szép hagyományai vannak az antológiáknak. Amikor egy-egy nemzedék tagjai együttesen adnak számot írói tevékenységükről E tekintetben figyelemreméltó az Ahol a sziget kezdődik című gyűjtemény, amelyben a legfiatalabb prózaírók legszebb írásait találhatjuk meg. Ez a szót-kérő fiatal nemzedék érdekes, színes eygéniségekből áll, bizonyára sok örömet okoznak életútjuk későbbi szakaszában is. Gazdag lírai anyagot foglal magába a Magunk kenyerén című antológia, amelyben tizennégy fiatal költő mutatkozik be. Mindegyikük vonásait idősebb mesterek, kritiktisok vázolják föl bevezető írásaikban. Kapható lesz a Szép versek 1970., már hagyományosan sikerre számító költői antológia. Üjszerű kezdeményezés a Szép szó című antológia, amelyben nemcsak prózát talál az olvasó, huszonöt novellát, hanem verseket, esz- széket, jegyzeteket, riportokat és grafikákat is. A választék JJJ? dag, nincs mód valamennyi megjelenő fontos könyv felsorolására. Különben is, hagyjunk valamit a böngészni szerető könyvbarátoknak. Mert bön- gésznivaló lesz, mégpedig a könyvnapok után is. Hiszen ha meggondoljuk, minden nap könyvnap, minden nap egyre többen olvasnak. Ez az újfajta nemzeti ünnep így mindnyájunk örömére, egész évben tart. 1 ;8£Í-Éafcí ÜK Qém ANTALT* ISTVÁN: Párnázott Fekszem. Húsomban kések, véremben könnyű szesz. Nem tudom — mindent érzek, mi nemsokára lesz. világban Ülök a párnázott világban, köröttem zaj. O, bája tavirózsa, mocsár fölötti láng: lebegő Európa, kajmánok közt virág. és csinn odrai t a - lárma, örülnöm kellene, vigadnom kellene, én mégis ügy vagyok vele, hogy párna nélkül és lárma nélkül, nekem jobb lenne, ha a csend Város, nyűtt meztelenség szégyentelen, esett, látni fajunk testét, hogyan emészt, szeret. Kis négyszögekbe zárva a nagy emberiség azt védi — mi bezárja; széjjelvert ketrecét (A költő könyvhétre megjelent gyűjteményes kötetéből) Törvényes asszony ül az ágyad közepén Megszelídülsz végül s kihalsz akár az indiánok. ★ Adj a kéménynek Ida füstöt adj a reggelnek tíz kakast adj a tócsának fodrozó szelet adj a halálnak fehér gyolcsot adj az ekének csonttalan mezőt s a költőnek esővert életet adj az anyáknak jobb fiat vénebb hullát a temetőnek s a munkásoknak kemény öklöket adj az állatnak meleg ólai adj az istennek arany inget és kedvesebb hazát mindenkinek A költő könyvhétre megjelent Kedvesebb hazát c. kötetéből valahol megtalálna. Heinrich Böll: „Valaminek történnie kell !,f Életemnek egyik legfontosabb szakasza kétségtelenül az, amelyet Alfred Wunsiedel gyárában töltöttem mint tisztviselő. Noha természetem szerint inkább elmélkedésre és semmittevést« vagyok hajlamos, tartós pénzügyi nehézségeim (mivel az elmélkedés éppoly kevés jövedelmet hoz, mint a semmittevés) azonban időről időre rákényszerftettek, hogy állást keressek magamnak. És egyszer, amikor újból a tönk szélén álltam, rábíztam magam egy munka- közvetítő irodára, amely hét más sorstársammal együtt Wunsiedel gyárába irányított, ahol szigorú vizsgának vetettek alá minket. Már maga a gyár külseje bizalmatlanságot ébresztett bennem — csupa üveg volt az egész; a csillogó épületek és a fényesen kivilágított helyiségek iránt pedig éppen olyan erős ellenszenvet érzek, mint a munka iránt Még jobban gyanakodni kezdtem, amikor rögtön a világos, meleg színekkel kifestett gyári ebédlőbe vezettek, ahol már várt bennünket a reggeli. Csinos pincémők tojást, kávét pirítóst szervíroztak. Az asztalra helyezett üvegek csordultig voltak narancslével, aranyhalacskák szorították bizalomteljesen dudoros fejüket az akvárium zöld üvegfalához. A pincémők duzzadtak az életörömtől, úgy tetszett, mindjárt szétpattannak a bennük feszülő boldogságtól, és csak nagy erőfeszítéssel tudják megtartóztatni magukat, hogy dalra ne fakadjanak. Igen, tele voltak el nem dalolt dalokkal, miképpen a tojók a még le nem rakott tojásokkal. Nyomban észrevettem, társaim nem is sejtik, hogy a reggeli szintén a vizsga része. Én lassan ettem, érzéssel, olyan ember módjára, aki világosan tudatában van annak, milyen hasznos ételekkel erősiti itt múlandóságra ítélt testét. Még azit is megtettem, amire normális körülmények között a világon semmiféle hatalom nem kényszerithetett volna: éhgyomorra megittam a narancslevet, a pirítás nagy részét a tányéron hagytam, érintetlenül maradt a tojás és a kávém is. Aztán felálltam és türelmetlen sétál gatásba kezdtem az ebédlőben, miközben olyan képet vágtam, mintha már alig győzném kivárni azt az időt, amikor hozzáfoghatok a munkához. Elsőnek léptem a szobába, ahol a vizsga folyt. A csinos asztalkákon kérdőívek feküdték. A szoba falai olyan világos zöldre voltak festve, ami még a aaste« iagberendezés fanatikus híveiből is elragadtatott kiáltást váltott volna ki A szobában nem volt senki, mindazonáltal biztos voltam benne, hogy figyelnek. Zsebemből türelmetlenül előrántottam töltőtollamat, lecsavartam a kupakját, leültem & legközelebbi asztalhoz és magam élé húztam a kérdőívet — olyan heves mozdulattal, mint egy kolerikus egyén, akinek elhozták a háziúrtól a lakbérszámlát. Első kérdés: Helyesnek tartja-e, hogy az embernek csak két keze, két lába, két szeme és füle van? Első alkalommal élvezhettem elmélkedéseim gyümölcsét! Gondolkodás nélkül válaszoltam: „Még négy kéz, négy láb és négy fül is kevés lenne, hogy csillapítsa cselekvésszom- jamat. Az ember szánalmasan van megalkotva!” Második kérdés: Hány telefont képes egyidejűleg kezelni? Erre a kérdésre ugyanolyan könnyű volt felelni, mint egy első fokú egyenletet megoldani. „Ha csak hét készülék áll előttem — írtam —, akkor egyszerűen elveszítem a türelmemet, csupán kilenc telefon esetén érzem magam teljes értékűen foglalkoztatva.’* Harmadik kérdés: Mivel tölti a szabad idejét? Erre így válaszoltam: „Én már régen nem tudom, mi az a szabad idő. Amikor betöltöttem a tizenötödik évemet, egyszer s mindenkorra töröltem ezt a kifejezést a szótáramból, minthogy írva vagyon: „Kezdetben teremtő Isten a mennyet és a földet” Felvettek. Ténylegesen még kilenc telefon sem tudott teljesen lekötni. Fáradhatatlanul kiabáltam a kagylókba: „Cselekedjen! Haladéktalanul!”, „Csináljon valamit!”, „Okvetlenül tenni kell valamit!”, „Majd csinálunk valamit!”, „Már elkezdtük intézni!”, „Feltétlenül meg kell csinálni!”. Ám a leggyakrabban, a vállalat általános légköréhez igazodva, felszólító módot használtam... ... Wunsiedel helyettese egy Broschek nevű pasas volt. Annak idején azzal szerzett hírnevet magának, hogy — noha még diák volt — el tudta tartani hét gyermekét és béna feleségét Éjszaka dolgozott: négy kereskedelmi vállalat képviselőjének teendőit látta el, és ennek ellenére képes volt bét év alatt két államvizsgát letenni kitűnő eredménnyel. Amikor egyszer egy riporter megkérdezte tőle: „Tulajdonképpen mikor alszik ön?”, Broschek azt válaszolta: „Aludni bűn”. Broschekhez hasonló típus volt Wunsiedel titkárnője is. Kötéssel is foglalkozott, eltartotta négy gyerekét és para- lízises férjét, ezzel egyidejűleg pszichológiából és történelembőlmegszerezte a magiszteri címet, juhászkutyákat tenyésztett és „Vamp 7” néven ismert énekesnő volt egy éjszakai lokálban. Maga Wunsiedel azok közé az emberek közé tartozott, akik reggel, amikor még a szemüket is alig nyitották ki’ máris tele vannak elhatározással, hogy végrehajtanak valamit. „Cselekednem kell!” — mondják, miközben energikusan megkötik köntösük övét. „Cselekednem kell!” —gondolják borotválkozás közben, és győzedelmes késigei fisye-
