Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-25 / 121. szám
SZÁZADUNK Aligha túlzás: az egyik legizgalmasabb, legagitati- vabb és — még egy „leg”- et — legigényesebb sorozat a televízióban a Századunk — volt. Vagy lesz még? Nem lehet tudni. De azt igen, hogy a frankhamisítással foglalkozó négy utolsó, s ezzel együtt a húsz folytatás gazdag, és zömében soha nem látott archív-képanyaggal, sok, még a tudósok r előtt is ismeretlen dokumentumával a Magyar Televízió kétségikívü'l legtiszteletreméltóbb vállalkozásai közé tartozott. Más dolog valamiről beszélni, más dolog azt a valamit el- és megjátszani és ismét más, azt a valamit eredetiben bemutatni. A frankhamisítási sorozat négy része, alig-alig ejtett „szót”, s ha igen, az akkor is kora- ’beli dokumentum erejével hatott, hiszen a frankhamisítás részesei nyilatkoztak a kamera előtt. A sorozat aommel korabeli archív- anyaggal dolgozott, a szöveg esirpán az értelmezésre szorítkozott és csak néhány jelenet játszatott el színészekkel, — természetesen a jelenet anyagai is szigorúan eQenőraött dokumentumok voltak. Így vált, így lett egy frankhamisítási ügy, amelyről az öregek sokat, a derékhad kevesebbet, a fiatal generáció semmit, vagy alig hallott, a kicsit legendás, a kicsit történelmi tényből a ma számára is világos és érthető ellenforradalmi tett. így kapott teljes, vagy legalábbis majdnem teljes képet korunk nézője a húszas évek elejéről, amelyben önmagához méltó, tehát korrupt és aljas eszközökkel konszolidálta magát az ellenforradalom. Illetőleg konszolidálta a nemzetközi, a magyarországi ellenforradalmat! A frankhamisítási ügy és az a társadalom, amelyben ez az ügy kicsírázott és végül is botránytermést hozott, kétségkívül ma már azok számára is történelem, akik megélték. Mégis annak a kornak megértése közelebb vezeti a ma nézőjét annak megértéséhez is, — hogyan jutott él Horthy és politikaigaateíégi galerije a r^aege- di gondolattól” a kassai „bombázásom” keresztül 1944-ig! Bokor Péternek és stábjának, a közreműködő színészeknek elismerés, — e politikai tettért. TELITALÁLAT Vetélkedő sok szerencsével, — ez az alcím. A játékosaknak, legalábbis egynek egynek mindig van szerencséje, Vitraynak most sem volt. Illetőleg a televíziónak nem volt, de hát a szerencsétlenség szellemének fel idézője Vitray Tamás volt. Egyáltalában hogyan juthat eszébe egy ilyen rutinos öreg rókának, a • televízió technikájában — gondolom — mégiscsak otthonosan mozgó riporternek 1971-ben, hogy telefont használjon. Telefont használni a játékhoz! A televízióban a telefon eddig mindig csak játékszer volt, de alig-alig tudott szer lenni a játékhoz. Kedves Vitray kollega, ezt azért ügye illik tudni. Vagy inkább a műszaknak illene egy telefonvonalat „életben tartani”? Nehéz a döntés. Nem is vállalkozom rá. Gynrkó Géza Megjelent a Fáklya legújabb ssáma „A képviselő” címmel a Fáklya június 6-án megjelenő új száma — a közelgő szovjetunióbeli képviselővéJátsszatok — de: hol ? Ne tűnjek költőinek a kérdés. Még akkor sem, ha rögtön megmondom: Gyöngyösön huszonkét olyan terület van, amit a városi kommunális üzem gondoz, ahol különböző eszközök várják a játszani vágyó gyerekeket A közölt szám sem mond önmagában semmit. A huszonkét játszótér lehet kevés is, de lehet elegendő is. Sok viszont semmiképpen sem lehet! Az eddigi elméletinek tűnő bpnyolítgatás sem önmagáért váló. Segítségévéi szeretnék eljutni valami olyan következtetéshez, amit eddig csak kevesen mondtak ki. Nevezetesem nincsenek játszótereink! Nemcsak Gyöngyösön, hanem általában sem, a megye más helységében, sőt az ország távolabbi vidékein sem. Mert mi található egy mostam játszótéren? Homokozó, billenő hinta, láncos hinta, esetleg mászóka. Az a gyerek, aki már kilenc éves él. múlt, aligha vonzódik ezekhez az eszközökhöz. Mert focizni szeretne, biciklizni, firkálni, várat ostromolni, de meginna egy pohár vizet is, ha történetesen a mamája közben meguzsonnáztatta, sőt: a vajas kifli elfogyasztása előtt még — elképzelhetően! — kezet is mosna. A kicsik mellett a nagyobbak nem találnak helyet maguknak. A focit száműzték minden olyan területről, amelyen homokozót építettek, hogy a „gyerekek nyugodtan játszhassanak”! Miért, a foci nem játék? A tizenéves nem akar játszani? És ha a huszonéves például sakkozni szeretne, akkor hová menjen? Ezek a kérdések már sugallhatják a végkövetkeztetést: a játszótér komplex, összetett feladatot kellene, hogy betöltsön. Alkalmasnak ; kell lennie arra, hogy lélektani nevelési és esztétikai feladatokat is ellásson. A közösség teljességét kellene nyújtania: a legfiatalabbak egymás mellett játszósat az idősebbekkel — uram bocsa’! _i a delnőitekkel”! Hol vagyunk ettől! Az alibi-játszóterek kora lejárt Néhány évvel ezelőtt még megfeleltek akkori elképzeléseinknek, de ma már messze lemaradtak a korszerűség jegyeitől QMmm IS3L májas Sä« ks᧠Gyöngyösön tavaly harmincezer forintot fordítottak a meglevő játszóterek karbantartására. Másik harmincezret szántak új eszközök beszerzésére, de nincs az országban olyan üzem, amely a játszószereket gyártaná. A hatvanezer forint megfelelő összegnek tűnik. De nem az. A korszerű játszókért megvalósításához nagyon kevés. Ahogy Mazuch Gézával, a városi kommunális üzem részlegvezetőjével számolgattuk, mintegy millió forint kellene egy „igazi” játszókért megépítéséhez. Volna is erre alkalmas terület a városban. Az egyik a Béke téren, amelyik a déli városrész fiabaljait fogadná magába, a másik az északi részén a városnak, a Diófa és a Szív utca találkozásánál, sőt: egy harmadik Mátrafüreden is kialakulhatna a kápolna melletti parkban. Egymillió.. .1 Alom, alom, édes álom. És ha a társadalmi munka is segítene? Ha a szocialista brigádok is bekapcsolódnának? A választ talán magtik az üzemi brigádok adhatnák meg. A szakemberek szerint egy- egy gyerekre a játszókertben nyolc—tíz négyzetméternyi területnek kell jutnia. Hány ezer gyerek van Gyöngyösön? Vegyük ehhez a már említett huszonkét játszóte- recskét. Sok vagy kevés: már nem is kétséges a válasz. Befejezésül csak egyetlen megjegyzést! A szákigazgatási szervekben dolgozó néhány embernek változtatnia kellene a nézetein. Mert addig, amíg azt vallják, hogy a játszótéren nem lehet magas drótkerítést megépíteni a focizáshoz, a környező lakások ablakainak védelmére, mert egy ilyen kerítés rontja a városképet: amíg ez a gyerektől idegen, tehát antihumánus nézet akadályozza a kibontakozást, marad a paragrafusok uralma, a látszat-statisztikák adataival való bűvészkedés a lelkiismeret lázongásainak lecsillapítására. A gyerekeket vagy a szobai sápkórságra kényszerítjük, vagy kicsapva hagyjuk ókéit a grundokon. Ki vállalja ezért a felelősséget? A ma gyermekeiből lesznek a holnap felnőttjei. Ez a lényege ennek az egész, látszólag periférikus témát boncolgató eszmefuttatásnak. I (G. Molnár RjJl lasztásokkal kapcsolatban — képes riportot közöl a lap a lipeoká kohóma egyik művezetőjéről. Ugyanebben a számban olvashatunk „Közös erővel” címmel képekkel illusztrált beszámolót a ku- bányi kolhozközi építő egyesülésről, amely a kolhozok gazdasági építkezéseit és a kozákfalvak rekonstrukcióját végzi. Beszámol a lap Rimszkij-Korszakov „Pszko- vi nő” című operájának moszkvai bemutatójáról, továbbá a szovjet dolgozók idei üdüléséről, nyaralásáról, egy Altáj vidéki falu sportolóiról. „Az utolsó csengetés” című képriport a hagyományos tanévzáró ünnepségekről szól. Egy ukrán zeneesztéta cikkében Szigeti József magyar hegedűművészt méltatja. A lapban megtaláljuk Julián Szemjo- nov „A keresztrejtvény- akció” című folytatásos kém- regényének harmadik melléklet-részletét Munkáskultúránk hagyományai Az egri Diófakút utcai Munkásotthon keletkezés© HELYTÖRTÉNÉSZEINK megtisztelő feladata munkás- kultúránk hagyományainak feltárása. Nem öncélú munka ez. Munkásságunknak, népünknek meg kell ismernie, honnan indult el a munkáskultúra, milyen eredményei voltak ennek már a múltban is. A munkásság múltbeli kulturális életében jelentős szerepet kaptak a munkásotthonok. Megyénkben is volt néhány munkás- otthon, történetüket azonban a ma élő emberek nem ismerik. Cikkünkben az egri Diófakút úti munkásotthon keletkezéséről írunk. Egerben az 1880-as évek végén indult meg a munkásság szervezkedése. 1891. május elsején már jól sikerült ünnepséget rendeztek. A század elején megindult a szociáldemokrata szervezkedés. Irányítója Vályi István, fiatal nyomdász volt. 1900. februárjában megalakult a nyomdászok szakegyletének helyi csoportja. 1903 elején létrejött az ácsok és a kőművesek szervezete is. Munkásotthon híján vendéglőkben, főleg az Aranyszőlőben tartották összejöveteleiket. 1906. november 25-ón megnyílt az első egri munkásotthon a Dobó tér 2. szám alatt levő házban. A munkások ettől kezdve itt tartották gyűléseiket, rendezvényeiket. A munkásotthon életének érdekes színfoltja volt az 1908. januárja és áprilisa között tartott munkástanfolyam, ahol a hallgatóság a társadalomtudc^. .nyok legújabb eredményűvel ismerkedhetett meg. Például február 2-án a történelmi materializmusról hangzott el előadás. Tudomásunk szerint Egerben ez volt az első előadás e nagyon fontos témáról. A Dobó téri munkásotthon jelenleg még ismeretlen okok miatt megszűnt. A helyi munkásságnak azonban szüksége volt egy állandó otthonra, ezért mindenáron igyekeztek azt újból létrehozni. 1910 nyarán az Egri Takarékpénztártól 10 000 korona kölcsönt vettek fel. A SZERVEZETT munkások az Egri Takarékpénztártól felvett 10 000 koronából megvették a Diófakút utca Fél évszázad tárgyi emlékeit mutatja be a jubiláló „Kéri” dísztermében megrendezett kiállítás. Egyik legértékesebb darabja a jubileumi kiállításnak Gárdonyi Géza közelmúltban restaurált írógépe, amely — képünk tanúsága szerint is — mindig az érdeklődés középpontjában áll. (Foto: Pilisy) 3. szám alatt lévő egyeme- letes magánházat. A munkásság a megvásárolt épületet belülről átalakította, • otthon céljára alkalmassá tette. Szorgos előkészületek után 1910. augusztus 28-án került sor az otthon megnyitására. Az avatásra érkező vendégeket Vályi István, az egri munkásság akkori elismert vezére fogadta. „A vendégek — írja a korabeli sajtó — a legnagyobb elismerés hangján szóltak a helyiség berendezéséről és a látottak fölött megelégedésüket fejezték ki.” Különösen tetszett az otthon pompás könyvtára. Az ünnepség este 9 órakor kezdődött el. A megnyitó beszédet Fischer Manó mondta, majd Ormos Ede budapesti küldött beszélt a megjelentekhez. Ormos ünnepi beszédét jól sikerült kultúrműsor követte. Az avatás után pezsgő élet indult a Munkásotthon falai között. Kelemen Bertalan, az egri munkásmozgalom egyik már elhunyt kiválósága így emlékszik vissza az otthon első hónapjaira; „Megkezdődött a tevékenység. Vasárnaponként zsúfolva voltak a helyiségek. Ilyenkor történtek a szakmai befizetések, elszámolások, könyvek kiadása. Köznap este a különböző vezetőségi ülések, szakmai értekezletek. Az öreg Lájer, mint az otthon első gondnoka, atyai szívességgel fogadta a tagokat és tőle telhetőén igyekezett, hogy rend, tisztaság legyen.” A Munkásotthon évekig játszott nagy szerepet a helyi munkásság életében. Sok fontos politikai gyűlés, megbeszélés zajlott le itt. A munkásság művelődésének, szórakozásának is fontos helye volt. Érdemes volna történetét részletesen feldolgozni. Korrigálni kellene a házon levő emléktáblát is. Ugyanis az emléktáblán az áll, hogy a munkásotthon 1908-ban létesült. Forrásaink azonban egybehangzóan azt tanúsítják, hogy az alapítás éve 1910. NAGYSZERŰ DOLOG LENNE, ha a város ezt a házat a jövőben belülről átalakíthatná, s létrehozna benne egy megyei új- és legújabb kori, illetve munkás- mozgalmi múzeumot! Szecskó Károly XVIIU — Marc? — szólalt meg meglepetten, de örömmel Casetti — annál jobb ... Remélem, tudja, kiről beszéltem? — Hogyne! És kíséri valaki a jómadarat? — Sajnos, maguk is, mi is lemaradtunk a gépről, de Cagliari pont most jelentette, hogy náluk nem szállt ki. Ä következő állomás Genova. Ott már vigyázzanak rá maguk. — Jól van. Kösz. Lassan esedékes lesz az az üveg francia konyak. Lehet, hogy rövidesen eljutok a maga medvebarlangjába, akkor magammal viszem és iszunk erre a bulira ... Marc letette a hallgatót és kapafogai résén sziszegve préselte ki a levegőt. Ügyet se veteti a még mindig zavartan ácsorgó Fleurot-ra. Néhány perc után azonban váratlanul megszólalt: — Igaz is. Maga nem tudja, milyen madárka repül fe„ Lvgg-un barátpeskánik. A hii'hedt és nagy cor- leomei banditavezér és maffiafőnök. Az a tisztes üzletember, akit néhány hete a svájci rendőrség kapott el kábítószer-csempészés gyanújával, de kérésemre szabadon engedték... Magát nem akartam a fickó figyeltetésé- vel terhelni. Ravasz alak. Jannot-t egyszer már lerázta magáról és most, úgy látszik, azt a mamlasz Pierre-t is kijátszotta... Értékes madárka, ritka példány. Casetti is szívesen befogná azUc- ciardone kalitjába ... Na, nézzük csak! A főfelügyelő kis kártya nagyságú kartonlapokat szedegetett elő zsebeiből. Ezt a passziánszot Fleurot főnökétől tanulta. — Hopp! Ez az — mondta Marc és ahogy a lapocskákat, egymás mellé az asztalra rakosgatta — négy nappal ezelőtti az utolsó hír. Egy tekintélyes külsejű, ötvenöt év körüli, sötét keretű szemüveget és dús fekete bajuszt viselő, zömök, totes férfi látogatta meg Liggio barátunkat Corleonéban ... Vajon ki lehetett? — töprengett Marc s közben bal keze mutató- és hüvelykujjával, mint kitáruló és ösz- szezáruló ollóval simogatta kerek tokáját. — ... Maga sem tudja, ki lehetett? — Honnan tudnám? — kapta fel fejét Fleurot, — Engem újabban nem nyomozással bíznak itt meg, hanem mindenféle elavult történelmi históriák egybegyűjtésével, mintha nem is az Interpol, hanem a történettudományi akadémia tagja lennék ... Ennek a Liggiónak a nevét, meg a viselt dolgait ismerem. Állítólag ő gyilkolta meg Corleonéban Placido Rizotto szakszervezeti vezetőt és Michel Navarra mafiozó orvost. Később a kis szicíliai város teljhatalmú ura és állítólag az 1947 —50. közötti gyilkossági hullám elindítója és szervezője, melynek során Corleone felnőtt férfi lakosságának tíz százaléka, kétszázötven ember került a temetőbe. Tízszer is bíróság elé akarták már állítani, de bizonyítékok hiányában minden esetben szabadon eresztették, mert még a szemtanúk sem mertek a fickó ellen vallani... — Bravó! Fleurot! Látom, nem töltötte hiába idejét Palermóban. — A főnök csak gúnyolódik ... Bebifláztatta velem azt a sok marhaságot is a Kelet-indiai Társaságról, a három kínai ópiumháborúról ... és tessék! Mi értelme volt? Itt kushadok Milánóban. — Ne morogjon, öreg fiú. Én érzem, hogy legügyesebb emberem fáradozásai nem voltak hiábavalóik. Eljut még maga a Távol-Keletre te. Sajnos.m A milánói rendőrség ügye“ letes tisztje lépett a szobába. A beszélgetés félbeszakadt. A tiszt rádiógramot nyújtott át Marénak. — Ez igen! — örvendezett a főfelügyelő, amint a rádiógramot elolvasta. — Gratulálok az olasz kollégáiknak — fordult a milánói rendőrtiszthez ... — Apropos, itt van ez a fénykép. Luciano Liggiót, a többszörös szicíliai gyilkost ábrázolja. Adja le képtávírón Genovának azzal, hogy a fickó egy óra múlva érkezik a palermói menetrend szerinti járattal. Ha kiszállna, kapják el. Ha nem, akkor kísérje el valaki Milánóig... Itt pedig vegyék át maguk a figyelését. Kövessék mindenhová, de hadd mozogjon szabadon. Nagyon érdekelne, hova megy és kikkel találkozik. Arra azonban nagyon ügyeljenek, lehet, hogy mások is követik és az ellentábor embere se vegye észre ezt. Rómának meg adja le, hogy a megta« iáit fekete Lancia autót nagyon diszkréten tartsák szemmel. Az? esti repülőgéppel magam is odamegyek. Világos? Lehetőleg fényképeket is készítsenek a rómaiak — tette hozzá Marc. A rendőrtiszt átvette a fényképet és megnyugtatta az Interpol főfelügyelőjét: minden úgy lesz, ahogy parancsolja. A tiszt távozása után Marc Fleurot-ra pillantott. — Mondja, nem ismer maga véletlenül egy dr. Berti nevezetű urat? — Berti? — tűnődött Fleurot és a fejét ingatta tagadókig, (Folytatjuk)
