Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-23 / 120. szám

A negyedik műveltség vitája S ncselkedik velem az 1 ördög: mi lenne, ha... Mi lenne, ha például egy szellemi vetélkedő döntőjé­ben a következő kérdést tenné fel a játékvezető: mi­kor vetik az őszi búzát? Ma­gam előtt látom a megdöb­ben arcokat. De kérem, hogy jön egy ilyen kérdés ide, hiszen itt komoly, nehéz fel­adványokat kell megoldani, amihez nagy műveltség leéli. Hiszen itt arra kell válaszol­ni, hogy ki alkalmazta elő­ször a függönyt a színház­ban, hogy döbbent rá Kan- dinszkij az absztrakt művé­szet lényegére, amikor vé­letlenül fordítva tette fél az állványára egyik festmé­nyét Mikor és miért írta... hogy jön ide az őszi búza. Én meg azt kérdezem, hogy létezik az, hogy az egyik legősibb, az emberrel legmélyebb kapcsolatban álló műveltség, a mezőgaz­dasági műveltség olyan messzire került az átlagos érdeklődéstől, hogy ma már nem is tartjuk műveltség­nek. Hallgatom a rádiót, amely felveti a. kérdést, nem len­ne-e helyes megreformálni a műveltség szóról alkotott fogalmat? Nem lenme-e idő­szerű, hogy a kéz intelligeín- ciáját — autó-, tv-, rádió-, rriosógépszerélők kezének műveltségét — is hozzáve­gyük a műveltség fogalmá­hoz. De bizony időszerű len­ne. A mezőgazdasági mű­veltség kérdése fel sem ve­tődött. É vekkel ezelőtt az üj írás hasábjain, folyt a vita a két műveltségről, a humánról és a műszakiról olyan, végkövetkeztetéssel, hogy jő volna, ha kialakul­na a'kőzfes harmadik. A mezőgazdasági műveltség kérdése fel sem vetődött. Miért? Miért nem tartja a közvélemény művelt ember­nek az agrármérnököt, s ha szóba terűi X vagy Y ag- ronómus, főmezőgazdász, vagy éppen / termelőszövet­kezeti elnök, aki kiválóan megtanulta és ér8 is a szak­máját, milyen könnyein ki­jut rá a szentencia: szakbar­bár. Kinek jutna eszébe egy szakmájáért, vagy mondjuk úgy, hivatásáért rajongó se­bészre vagy egy nyelvszakos tanárra azt mondani, hogy szakbarbár? Ehelyett azt mondjuk: művelt, nyelvet ismerő, vagy az emberi élet re jtelmeit tudó emberrel van dolguk, aiki sóikat tanult, amíg idáig eljutott A me­zőgazdasági vezető is sokat tanult, míg a helyére ju­tott A márkázd termelőszBvel^ kezet fiatal főagronómusa, Koren János tizennyolc éve tanul Az egyetem nappali tagozata után bekerült a termelés motorjába és saját bevallása szerint több mint egy év kellett áhhoz, hogy megtanuljon olyan dolgokat, amelyet a közel hatvan kol­lokviumra és szigorlatra való felkészülés közben sem tu­dott megtanulni. Kevés olyan munkahely van ugyanis, amely annyi mélységet és nehézséget rejtene az em­berekkel való bánásmódban, mint a termelőszövetkezetek­ben, ahol kikristályosodott munkamódszer és technoló­gia még nem vert gyökeret. Továbbá egyetlen olyan mun­kahely nincs, ahol napi 15— 50 döntést kellene meghoz­ni, viselve a teljes személyi felelősség súlyát. Koren Já­nos szerint az egyetemen megszerzett műveltség ja­varészt abban segít, hogy összefüggésében át tudja te­kinteni a vezető az egész gazdaságot és a részletkér­dések megítélésénél minden­kor az összgazdasági szem­pontot vegye figyelembe. A vezető beosztású mezőgazda- sági dolgozónak közgazdasá­gilag tisztán kell látnia a termelőszövetkezet összér- dékét, ugyanakkor a legkü­lönbözőbb részterületekhez is értenie kell. Idejében fel teli ismernie egy esetleges katasztrofális méretű állati, vagy növényi kór elterjedé­sét. Emellett gondolkodását úgynevezett napra tesz szin­ten kell tartania, amd any- myit jelent, hogy a szóban és írásban beérkezett informá­cióikat asKriirrnilá'lTMa kell sa­ját gazdaságához. A mikor megkérdeztem ” tőle, hogy mennyit ötvas, azt felélte, hogy so­kat, de rögtön hozzátette, csak szakkönyvekből. Sem­mi egyébre nincs ideje A munkaidő saját bevallása szerint reggel hattól este nyolcig tart nála. A fiatal agrármérnök je­lenleg a növényvédő szakmér­nöki második évét végzi. Számításai szerint eddig ti­zenkétezer forintot költött két év alatt tandíjra és könyvekre. Amikor azt kér­dezem, hogy mennyivel fog ugrani a fizetése, ha befeje­zi a szakmérnökit, nem kis meglepetésre azt mondja, semmivél. Viszont a termelő­szövetkezet csak akkor dol­gozhat — a ma már egyre inkább nélkülözhetetlen erős mérgekkel, vegyszerekkel —, ha szakmérnökkel vagy szaktechnikussal rendelke­zik. Zahrafka József, a booo­mádi termelőszövetkezet fő- mezőgazdásza, érdekes pél­dát említett Az egyik évben olyan kedvezőtlen időjárási viszonyok voltak, hogy szin­te sárba kellett megkockáz­tatná a vetést Kiváló ter­més volt A következő esz­tendőben kifogástalan talaj- előkészítés és minőség mel­lett az átlagos alatt maradt a termés. A határozatlansá­gi tényező — amelyet a legkülönbözőbb módszerek­kel kívánnak kiküszöbölni a termelőszövetkezetek felelős vezetői — igen 'nagy a mezőgazdaságban. A gaz­daság stabilizálása érdeké­ben tett erőfeszítések szám­talan körülmény figyelembe­vételét, dinamikus és gyors gondolkodást követelnek, és olyan termelési, kereskedel­mi döntések meghozatalát kívánják a mezőgazdasági szakemberektől, amelyek műveltségük tárházának minden eszközét igénybe veszik és feltételezik ilyen tárház létezését. A mezőgazdaság vezető ” szakemberei, a mező­gazdásági értelmiség tagjai, ugyanúgy, mint az élet más területén tevékenykedők, természetesen nem hiba nél­kül dolgoznak, ugyanolyan emberek, mint az alkotó ér­telmiség bármelyik más tagja. De ugyanolyanok! Semmivel nem alacsonyabb rendűek, hiszen munkájuk közvetlen gyümölcsét nap mint nap érezzük és mér­hetjük vásárlókosarunkon, vagy éppen terített aszta­lunknál. Munkájukat azon­ban mégsem vesszük észre. Valahogy kiesnek a közér­deklődésből, mint ahogy a műveltség szó értelmezésé­ből is mindeddig hiányzott és ma is hiányzik a mező- gazdasági műveltség reális helyének meghatározása. Szigethy András Nem a közismert madár­ról van szó, mert az a Sás­tó környékén is kakukkul, hanem a róla elnevezett sze­zonális vendéglőről, ahová a napokban majdnem egyszer­re toppantunk be a KÖJÁL Heves megyed ellenőreivel. Kértük az étlapot, s helyet­te azt a választ kaptuk Farkas Lászlótól, a vendég­lő helyettes vezetőjétől: — Étellel, sajnos, nem tu­dunk szolgálni. — Miért? — Most voltak itt a KÖ­JÁL-tói és leállították a konyhát... — Mi a kifogása a Kö- JAí-nak? — Tizenkét pontba foglal­ták azokat a higiéniai hiá­nyosságokat, amelyek meg­szüntetéséig nem üzemel­tünk. — Éppen most, a főszezon elején? — Nem most Még a múlt decemberében. — És azóta nem tudták azokat a hibákat kijavítani. — Hát... csak a május elsejei nyitás előtt két hét­tel vonultak fel az építők, s mi a saját felelősségünkre addig is üzemelni akartunk, amíg a konyhán, s az egyéb Kis egri irodalomtörténet Kiállítás a Hegyei Könyv­tár előcsarnokában Könyvtáraink egyik fontos­feladata a helyi irodalmi ha­gyományok ápolása. A He­ves megyei Könyvtár is részt vállalt e nemes célzatú munkából. A könyvtár helyi irodalmi hagyományokat pártoló tevékenysége figyel­met érdemlő állomása volt 1969-ben Sebestény Sándor Egri hagyományok című könyvének kiadása, az el­múlt évben Kis egri nyom­datörténet néven kiállítást rendeztek a helyi nyomtat­ványokból. Ez az év ismét meglepetést hozott. Néhány nappal ezelőtt megnyílt a Kis egri irodalomtörténet cí­mű kiállítás. Az anyagok, amely Tinódi Lantos Sebes­tyén, Balassi Balint, Gvadá- nyi József, Vitkovics Mihály, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Zalár József, Gárdo­nyi Géza, Bródy Sándor, Remenyik Zsigmond és Kál- noky László, Egerhez kötődő írók és költők munkásságát szemlélteti, Fekete Petemé és Csont István rendezte. A fényképeiket Molnár István készítette. ­Vitrinekben a kiállításon sze­replő írók és költők néhány munkája látható, s egy kis táblácskán a róluk szóló fontosabb irodalom. Szecska Károly kiszolgáló helyiségekben a kőművesek, meg a festőle dolgoznak, de a KÖJÁL ezt megtiltotta.... — Melyik építőipari vál­lalat, vagy szövetkezet vég­zi a munkákat? — Saját vállalatunk, a Panoráma Vendéglátóipari Vállalat házibrigádja. — Akkor bizonyára egy­kettőre elkészülnek? — Nem addig van a’ — szólal meg egy munkaruhás, fátyolos tekintetű férfi a szomszéd asztalnál, sok-sok kisebb-nagyobb üres pohár „társaságában”, majd felszó­lít, hogy igazoljuk magun­kat, mert ő csak hivatalos személyekkel beszélhet er­ről. — ön kicsoda? — Az építés vezetőhelyet­tes vagyok, de mi köze hoz­zá... — A brigád többi tagja merre dolgozik? — érdeklő­dünk testi épségünk érdeké­ben inkább a vendéglővezető helyettesétől. — A festők erre, hátul dolgoznak — kalauzol az épület mögé, ahol néhány ember a fűben éppen az igazak álmát alussza... (faludt) Ä sástói „Kakukk" hallgat... Párbeszéd — kommentár nélkül 91S70 Pontosan ennyi pár &tp5t kész ftett a hagyomditgos '„susz­teréiból”, mind korszerűbb üzemmé felnőtt Egri Cipőipari Ktsz. A szövetkezet modem gépeivel napi rtpohe órában fel­váltva 600 pár bőr és 1000 pár műtalpas, úgynevezett „poro”-talpú cipőt készít szalagsorain. Wm&ámy -. JUJ., Sasmas Ferencné.13 Miié IhChÍ ......'"LET ’ t&nttmluksai a szövetkezetnek.- ___z. - ÜBntea £££ Cteteá H uszonöt éve történt: A SZÉNBÁNYÁK ÁLLAMOSÍTÁSA A felszabadulás után egy évvel az egész országban támadásba lendültek az ellenséges erők, erőteljesen folyt a suttogó propaganda, az uszítás, helyenként tüntetések robbanták ki. merényleteket követtek el helyi funkcio­náriusok és földjeiken dolgozó újgazdák ellen. Az ellen­ség támadta a földreformot, mindenáron meg akarta aka­dályozni a gazdasági élet stabilizálását, hogy a nyomorú­ság okozta elégedetlenséget kihasználhassa saját politi­kai céljaira. Ugyanakkor erőteljesen folytak az új, értékálló pénz, a forint kibocsátásának előkészületei. Meg kellett terem­teni hozzá a szükséges feltételeket. Így került sor a szén­bányák államosításáról szóló törvényjavaslat megtárgya­lására a nemzetgyűlésben. Az akkori kormánykoalíció valamennyi pártja és képviselőinek túlnyomó többsége elismerte: amiként a földreform jogos volt, jogos és indo­kolt, hogy a föld mélyének kincsei egyes emberek vagy részvénytársaságok tulajdonából, az egész nép tulajdo­nába menjenek át. A parlamenti tárgyalás során Zgyerka János és Borbély János képviselők bányásztársaik múltbeli nehéz sorsáról beszéltek. Negyvenéves volt a szolgálati idő, a tőkések nem gondoskodtak a bányák technikai felszere­léséről, s a földmunkás cselédeken kívül aligha volt olyan elnyomott és kisemmizett rétege az országnak, mint a bányamunkásság. Apró Antal képviselő arról beszélt, hogy a bányabárók fenntartás nélkül kiszolgálták a hit­leristák háborús céljait, a felszabadulás után sem gon­doskodtak a termelés zavartalanságáról, ezért az álla­mosítás végrehajtása nemcsak gazdasági, hanem politi­kai győzelem is lesz. A nemzetgyűlésben csakúgy, mint az ország közvé­leményében, mind nagyobb tért hódított az a felisme­rés, hogy a bányák államosítása csak a kezdetet jelenti: azt követően végre keU hajtani a Függetlenségi Front teljes államosítási programját. 1946. május 24-én — huszonöt évvel ezelőtt — « nemzetgyűlés kimondta, hogy a törvényjavaslat tulajdon­képpen egy újabb lépése annak a jóvátételnek, mellyel a magyar állam, a magyar dolgozó népnek tartozik. — Arra van szükség, hogy a technikai és gazdasági szakemberek vessék latba erejüket a szénbányászat fel­virágoztatásáért, a bányamunkásság nyerjen lehetőséget a termelés és a vezetés ellenőrzésére. Azt az eredményt, melyet elértünk, hogy bányászaink a kezdeti 1055 vagon­ról minden nehézség ellenére 2200 vagonra emelték a napi széntermelést, továbbfejlesztjük — mondották a fel­szólaló képviselők. Az elhangzott állásfoglalások után a nemzetgyűlés a szénbányászat államosításáról szóló törvényjavaslatot egyhangúan elfogadta, V. F. Egymillió köbméteres „tengerszem” épül a Mátrában Idegenforgalmi nevezetesség — Új üdülők, szállodák épülhetnek Az fiszak-magyarországi Regionális Vízmű, amelynek működési területe Borsodon kívül Heves és Nográd me­gyére is kiterjed, újabb ten­gerszem építését kezdte meg a Mátrában, a vízben sze­gény üdülőkörzet ivóvízel­látására először a mátrahá­zi ideiglenes vízmüvet épí­tették meg. majd második lépcsőben készült el a há­romszázötvenezer köbméte­res köszörűvölgyi tároló és vízmű. Ez Párád községet, Parádfürdőt és a környező üdülőket látja el egészséges ivóvízzel; A vezetékrend­szert tovább bővítve kiter­jesztik hatáskörét Mátrade- recske, Mátraballa és Bo- dony községekre is. A harmadik lépcsőben kezdték meg százhúszmillió forintos beruházással Ga­lyatető és Mátraháza között az úgynevezett csóréti víz­tároló építését. Ez a Mátra „tetején”, a nagy patak el­zárásával készülő újabb „tengerszem” egymillió köb­méter vizet gyűjt majd ösz- sze. Ebből látják el a mát­raházi, a galyatetői üdülő­ket és öt községet ivóvízzel. A festői környezetben ki­alakítandó újabb hegyvidé­ki víztároló egyben idegeú- forgalmi nevezetessége lesz a hazai és külföldi turisták által nagy számban láto­gatott vidéknek. Lehetővé teszi az üdülőkörzet tovább­fejlesztését, új szállodák, üdülők építését. A tervek szerint az új vízmű a negyedik ötéves tervben már egészséges ivó­vizet szolgáltat. Tájékoztató az NDK-ba utazó fiatal szakmunkások jogairól és kötelességeiről Mint Ismeretes, az idén csaknem 1100 budapesti fia­tal utazhat az NDK-ba szak­mai gyakorlatra. Az NDK-beli foglalkozta­tás tartalma alatt a belföl­di munkaviszony szünetel. Az ott ledolgozott idó azon­ban a munkaviszonyhoz fű­ződő kedvezmények, továb­bá a társadalombiztosítási szolgáltatások szempont já-. ból itthoni munkába töltött időnek számít. Ezek a jogok a dolgozót csak akkor ille­tik meg, ha a külföldi fog­lalkoztatás megszűntét kö­vetően haladéktalanul ha-, zatér és legkésőbb 15 napon belül jelentkezik vállalatá­nál. A külföldi munkavál­lalás ideje alatt belföldön Bmokábéré aa esapfsí. a nem illetik meg az egyéb itthoni juttatások sem (sza­badság, prémium, nyereség- részesedés stb.) A szakmai gyakorlaton részt vevőik hazulról — ki­viteli engedély nélkül éven­te 12 postacsomagot kaphat­nak. Személyi jövedelmüket a Magyar Népköztársaságba átutalhatják, annak forintel­lenértékét az OTP a cím­zettnek kifizeti. Jelentkezéseket elfogad­nak még a forgácsoló, laka­tos, vegyipari szakmunkás, elektro- és mechanikai mű­szerész szakmában, s várják elektro- és építészmérnökök jelentkezését is. (Mérnöki diplomával vidékiek is ki- ttteahatagkA ' ,,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents