Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-21 / 118. szám

FÉNY és ÁRNYÉK Népművelési pillanatkép Kisköréről Tizenöt évvel ezelőtt, Laczik Pál, művelődési ott­hon igazgató idejében, mi­kor a kisköreiek a vízlép­csőről nem is hallottak, gaz­dag és színes volt itt a kul­turális élet. A színjátszó csoport, táncegyüttes, cite- razenekar, bábszínpad gár­dájában nem kellett csalo- Satni az embereket, jöttek maguktól. A keskenyfilmes mozi előadásain, vagy ha Somos Lajos jött ki az eg­ri főiskoláról, hogy a gyer­meknevelés dolgoiban iga­zítsa el a helybéli szülőket, sokszor 300 ember is az „öreg” kul túrházban szo­rongott. Kicsi volt a könyv­tári anyag, de rongyosra ol­vasott, s a négyezer lelkes község vezetői azon törték a fejüket, hogyan tudnának a Tisza partján egy gimná­ziumot megraga&ztani. Igaz az utóbbiról máig wm mondtak le. Nagyon búrnak benne, hogy az 1966-bari megindult gran­diózus munka — az erőmű, a Velencei-tó négyszeresét yémtő víztükör, s a belőle ágazó jászsági és kunsági ceaénma — befejeztével ridnüfiiwt öntözési szak- ktoépjskoiát ad az állam. A Vízépítő Vállalatot pedig W- ás gjáknölcsfeldolgozó nagyfejem váltja fel a fafcu- saéten, hogy a foglalkozta­tási gondok tovább csök­kenjenek. A népművelési munka színvonala, hatása neonban sokat zuhant az eltelt időszakban! A művészeti eswportok té­té múlttá fakult, az 5000 kötetre duzzadt könyvtár ötszöri költöztetés után is raktározási gonddal küzd, beszerzési kerete a korábbi tízezerről négyezer forintra apadt, s Pápai Faxagóékat sem tudják deficitveszély nélkül az 1968-ban átépített művelődési otthonba invi­tálni, hogy a beat-aemét kedvelő ifjúság örömet lel­jen játékukban a ■ i ■ Mixel magyarázzak Kis­körén az öntevékeny művé­szeti csoportok megszűntét, a kedvezőtlen könyvtárvi­szonyokat? Az egyre több­ször kongó vetítőterem lát­ványát, a művelődési estek ritkulását? S az ifjúság bi­zonyos elrugaszkodsát mind­attól, ami nemes értelembe vett szellemi termék? Sokan Laczik Pál távozá­sában látják a fő okot. Azt mondják: polihisztor volt, ötletekben bővelkedő kul­túra szervező. Mások a te­levíziót hibáztatok, holott bebizonyított dolog, hogy a képernyő egy-egy műsora remekül, vonzóan beilleszt­hető a népművelés struk­túrájába. S vannak, akik az ifjúsági szervezet visszahú­zódásával, tagságának meg­változásával érvelnek, mondván: a „virágkor” ide­jén tucatnyi fiatal pedagó­gus dolgozott a helyi álta­lános iskolában, mind KISZ-tag volt, s szabad óráit a szervezetnek, a KISZ és művelődési otthon jó kapcsolatának szentelte. Én mégis Szombat Lajos iskola-igazgató, valamint a kultúrház élére mostaná­ban került ifjú tanárember. Dóra Zoltán véleményével értek egyet, aki nagy len­dülettel fogott munkához, s ennek máris mutatkoznak pozitív eredményei. Kettészakadt a falu meg­oszlanak az anyagi és szel­lemi erők, mióta folyik a vízlépcső építése. Több vál­lalat telepedett Kiskörére jótékonyan biztos ke­nyérhez juttatva százakat, ám felbillentve a korábbi társadalmi egyensúlyt. Ezt mondották, hozzátéve még: a betegség orvoslást köve­tel, mégpedig sürgősen, a kor igényéhez mérten. ■ ■ ■ ■ A járulékos Ms üzemek légiójából mammutként emelkedik ki az OVIBER pénze, tervei szerint dolgo­zó Vízépítő Vállalat, mely pillanatnyilag 1100 dolgozó- nak, öregnek és fiatalnak nyújt megélhetést. Külön könyv-tára van a cégnek, korábban hetenkét kétszer az étteremben játékfilme­ket mutattak be az alkal­mazottaknak, nem is egy televízió áll az itt lakó munkások rendelkezésére délutántól késő estig, pró­bálkoztak ismereterjesztés­sel, tömegpolitikai oktatás­sal, s néhány sportágban sikerrel vettek részt a te­rületi spartakiádon. Mind­ezt szakszervezeti pénzből finanszírozták, évi 70—80 ezer forintos költségvetéssel. A vállalat szakszervezeti bizottságának elnökével, Czigó Lászlóval, valamint Virág János gazdaság-fele­lőssel ültem le beszélgetni a község és Vizép kulturá­lis gondjairól, nekik sze­gezve, amit az iskolában, művelődési otthonban hat lottam. — Érezzük valóban a ha­tárvonalat, s a közelmúlt­ban ifjúsági szervezetünk próbálkozott szorosra fűzni kapcsolatát a falubeli fia­talsággal — mondja Virág János. — Sajnos, legtöbb­ször verekedés lett a műsor, vagy táncmulatság vége. Példákat említek más vá­rosokból, ahol hasonló eset­ben elsimultak az ellenté­tek. Bekapcsolódik a be­szélgetésbe Móri Lajosné, aki az üzemi KlSZ-szerve- zetben tevékenykedik. Majd az érő, tisztuló alapelvhez, gondolathoz adja vélemé­nyét Szombat Lajos, s a ta­nácsülésről visszaérkező Dó­ra Zoltán. Végül: egyeznek a nézetek! Kisköre kulturá­lis élete akkor ívelhet fel igazán, ha a község és a Vizép közös népművelési ta­nácsot alakít, ez a tanács kidolgozza egész évre szó­lóan munkatervét, igazod­va a falu és vállalat speciá­lis igényeihez, lehetőségei­hez. S ugyancsak ez a ta­nács osztja fel gazdaságo­san a mindkét oldalon rendelkezésre álló anyagia­kat. Húsz és harminc ezer forintból nehéz külön-külön produkálni, de ötvenezret már fel lehet úgy használni, hogy sokszorosan megté­rüljön szellemiekben. Csak ne aludjanak el ter­veiken a két tábor er­re hivatott vezetői, /.'apacs, otthon és Vizép. Svtizedes .távlatban gondol­kodhatnak, hiszen a vízlép­cső teljes munkálatai vala­mikor 1C30. táján fejezixl- nek be. A kölcsönösen most kinyújtott kezet vétség len­ne visszautasítani. S vi­szont: az összefogás jelen­tősen formálhatja e község kultúráját Moldva? Győző Ikrek ha találkoznak XV, Fleurot gondosan nézeget- te-vizsgálgatta a fényképe­ket és bár a villában meg­fordultak közül csali hár­man szerepeltek az Interpol bűnügyi nyilvántartójában, meg volt győződve arról, hogy a többi négy fénykép gazdája sem ártatlan madár­ka. A szomszéd asztalnál ücsörgő Jannot sem tudott többet az ismeretlenekről. Erről beszélgettek, mert hisz a milánói rendőrséggel sem kerültek még összeütközés­be és így személyazonossá­gukat egyelőre homály fed­te. Míg erről beszélgettek, megcsörrent a telefon. Jan­not emelte füléhez a hallga­ffd & JUuuucmÁ W- JHÍ* május 31., péntek tót. Néhány másodpercig né­mán bámult maga elé, majd izgatottan felkiáltott: — Ne mondd! Várj! Azonnal in­tézkedem! — és letette a kagylót. — Most — fordult Fleurot-hoz — el lehetne kapni a bandát. Az ügyele­tes szerint a Bonta villa ka­puján most először fordult be egy KZ 181700 Milánó rendszámú Lancia típusú fe­kete autó. „ Tetten érhet­nénk őket. — Nyugalom — hűtötte le kollégája buzgalmát Fleurot, miközben szivarjával bab­rált, melynek vége seho­gyan sem akart szipkája nyílásába férni. — De főnökült Talán sem tér vissza ez az alka­lom. A Bonta villa a milá­nói fiúk szerint is amolyan káibítószerraktáx lehet... — Mi nem a raktárt, ha­nem az egész szervezetet akarjuk. Kérdeztesse meg, kié a kocsi és intézkedjen, d ,-w *; 'Ikerszelvényt töltenek ki az ikrek. (KS-foto Korajátl Ferenc felvétele.) Jó, ha az embernek test­vére van. Megértő barát, társ. partner. Hát még ha ikertestvére. S esetleg nem is egy, hanem kettő, három; — Erről vallottak az OTP Sportfogadási és Lottóigaz­gatóság vendégei a minap. Az a 100 ikerpár, akit a Pa­lace Szállóban vendégül lát­tak. S természetesen ikerlot- tó-szelvénnyel is megajándé­koztak. X Haraszti ikerpár éppen huszonnegyedik születésnap­ját ülte. Kedves ajándék volt nékik a meghívás, A pécsi ikrek — Haraszti Éva tanítónő, Ádám jogász — alig hasonlítanak egymásra.: Annál inkább a két bájos László lány, Mária és Anna. Egyikük, az öt perccel idő­sebb Anna, kék szalagot vi­sel csuklóján — megkülön­böztetésül. Mert őket nem­csak közös munkahelyükön, az ingatlankezelő vállalatnál tévesztik össze, hanem gyak- ra otthon is. A Juhász testvérek kurió­zuma, hogy 1945. április 4- én születtek. — A szüléink ugyancsak elámultak. amikor a várva várt egy fiú helyett mindjárt kettő született — mondja a 25 perccel ifjabb Olivér. — Olyannyira, hogy engem csak törülközőbe csavarva „tárol­tak”. amíg a nehéz időben sikerült beszerezni a kelen­gyét. — Külföldről hazajővet az újságban olvastam — mond­ja dr. Kálmán Péter, a Pan­nónia Szálloda igazgatója —, hogy ikertalálkozó lesz ná­lunk. — Ebben kétszeresen is érdekelt vagyok — gon­doltam —, s meghívtam az ikertestvéremet, dr. Kálmán Györgyöt, a Vasipari Kuta­tóintézet tudományos mun­katársát. A Lottóigazgatóság az ik­rek jegyében ötös iker-nye­reményjátékot szervez, öt hé. ten át más-más ikerképet helyez el az ikerlottószel­vény hátlapján. Aki ezeket a képeket összegyűjtve be­küldi — Trabantot nyerhet. Ki M. A Corvina Kiadó a Művészet Kiskönyvtára-sorozata 1958-BAN MEGJELENT a könyvpiacon egy papírköiéoű könyvecske. Ybl Ervin Do- natello-kötete. Bár a tanul­mány a szakterület neves kutatójának tollából szárma­zott és igen sok szép képet tartalmazott, nem keltett kü­lönösebb feltűnést. Ezután azonban gyors egymásután­ban következett Manet, Van Gogh, Michelangelo. Renoir és még több más jelentős mondta Fleurot. — Adassa le a kocsi körözését az összes határátkelőnek és valameny- myi olasz rendőrőrsnek... — Kérem. ü — és szinte abban a pillanatban, amikor a Scala közeléből a kettes számú nyomkövető kocsi je­lentette, hogy a csúcsforga­lomban szem elől vesztette a Lanciát, már az 1000 kilo­méter hosszú félsziget min­den városába, minden ön­álló rendőri őrsére megérke­zett a milánói kapitányság köröző rádiógramja. Néhány perccel később a Victor Emmanuel tér egyik cukrászdájából jelentkezett a Vincenzo Fiorenza lakására kiküldött két nyomozó. Azt jelentették, hogy Fiorenza hónapok óta külföldön tar­tózkodik és állítólag Ham­burgban vendégmunkás. Fleurot, az információ vé­tele után azonnal megkeres­te az Interpol központját és a beszélgetésbe kapcsolódó számítógép már jegyezte is az adatokat. Másfél órával később a nyugatnémet be­vándorlási hivatal jelentette Párizsnak, hogy Vincenzo Fiorenza Hamburgban, az egyik tengerészmulatóban pincér. Jelenleg is munka­helyén tartózkodik... — Ez egyre szebb, igaz, Jannot? — kérdezte Fleurot r- mit szól hozzá? — Átejtés. A fickó itt hagyta a kocsiját, a banda többi tagja meg nyugodtan grasszál vele. — Magam is azt hiszem • • • Ezek mindenre gondoltak. Csoda ravasz fickók ... Ezek után az sem lepne meg, ha a Lanciáról dél felől kap­nánk valami hírt. (Folytatjuk) művész hasonló kis monog­ráfiája. és a Művészet Kis­könyvtára sorozat hamarosan népszerű lett. Ma már nem túlzás a rendszeres folyta­tást igénylő széles olvasótá­borról beszélni. A képzőművészeti „olcsó könyvtár” elsősorban nem a szakmai közönség számára készült, és . inkább tömeg- kulturális, ismeretterjesztő, semmint tudományos feladat­kör betöltésére hivatott. Ol­vasói főként diákokból, mun­kásokból, a technikai, értel­miség tagjaiból toborzódtak, de mint utólag kiderült, meglepően sokan vásárolják a képzőművészek és a terü­lettel foglalkozó szakemberek is, mert jó néhány kötet messze meghaladja a szoro­san vett népszerűsítés fel­adatkörét. Induláskor viszonylag könnyű volt a szerkesztők helyzete. Témának kínálko­zott a művészettörténet va­lamennyi nagy alkotója, és a jeles művészeti írók fiók­jaiban is sok megírt tanul­mány várt kiadásra, illetve kutatómunkájuknak mint­egy melléktermékeképpen könnyen tudtak vállalkozni egy-egy rövid népszerűsítő könyvecske megírására. Később egyre több fiatal művészettörténész kapcsoló­dott be a munkába, volt olyan is, aki ebben a for­mában publikált első ízben. De szerepelnek a szerzők kö­zött alkotó művészek is, akik új szempontokkal gazdagítot­ták a sorozat írásait. KIBŐVÜLT a kötetek té­maköre is — a közben fel­merült igényeknek megfele­lően. A közismert „nagyok” mellett sor került sürgető adósságok törlesztésére saját művészetünk múltjának te­rületén (igy Mészáros Lász­ló, Vajda Lajoß, Nagy Ist­ván, Ámos Imre, Nemes Lampérth József, Farkas Ist­ván Tihanyi Lajos, Pala Goebel Jenő. Beck ö. Fülöp és mások monográfiájaira). A sorozat kötetei vala­mennyien megegyeznek ab­ban, hogy egy-egy művész életútját és alkotásait ismer­tetik. Az életművek feldol­gozásának módszere azonban, távolról sem egységes — és ez nemcsak a szerzők szem­léletének, munkastílusának, felkészültségének különbsé­geiből adódik, hanem ma­gukból a témákból is. Hol a korkép érdemel nagyobb hangsúlyt, hol a művész életútja, hol egy új szemlé­let kialakulása, vagy egy ha­gyomány továbbélése. Maga a képanyag —rend­szerint 50—60 reprodukció —. többnyire teljes időrendi áttekintést igyekszik adni egy életpálya fejlődéséről, de itt is sokszor kívánkozik szempontnak az analógiák szerepeltetése, egy-egy téma alakulásának nyomon köve­tése, eltekintés a kevéssé jellemző korai, vagy késői művek szerepeltetésétől. MINDEN KÖTET igyek­szik pontos és megbízható adatközlést nyújtani a repro­dukált művekről, és rövid tájékoztató irodalomjegyzé­ket is közöl a téma iránt kü­lönösen érdeklődők számára. H. L. Vígjátékfesztirál Miskolcon A Miskolci Nemzeti Színház az évad legjobb ma­gyar vígjátékaiból és szatíráiból fesztivált rendez az iparvárosban. Az első mi skolci vígjátékiesztiválon, május 31 és június 5-e között, hét magyar író mű­veit mutatják be különböző színházak előadásaiban. A szolnoki Szigligeti Színház Örkény István: Macs­kajáték, a pécsi Nemzeti Színház Gyárfás Miklós: Dinasztia, Darvas József: Pitypang, Kállai István: Se­gítség, nyertem, a budapesti Madách Színház Hubay Miklós: Álomfejtés, a budapesti Nemzeti Színház pe­dig Csurka István: Döglött aknák című produkció jával vesz részt a fesztiválon. A miskolci vígjáték­fesztiválra több mint száz vendéget várnak, közülük ■ drezdai és a rostocki színházak képviselőit. hogy hánmas váltásban kö­vessék. — Igenis — válaszolta nem túlságosan meggyőződve Jan- not. öt perccel később a nyil­vántartó jelentkezett. „A KZ 181700 Milánó rendszámú gépkocsi Vincenzo Fiorenza, Milánó, Piazza Vittore Em­manuele 5. szám alatti la­kos tulajdona. — Ehhez mit szól, Jármot? Egyre érdekesebb, ugye? Küldjön néhány embert eh­hez a Fiorenzához... És le­hetőleg személyesen ügyel­jen arra, nehogy szelet fog­jon »I madárka. A Lanciát pedig úgy kövessék, hogy megtudjuk, ki a következő láncszem. Fleurot ösztönösen megőr ­zött valamit. Az alaposabb elemzésre ideje még nem volt, de amikor a Bonta ne­vet hallotta, palermói vizsgá­lódásai törtek fél tudata mé­lyéről... „Vajon a vezér itt tanyázik-e, vagy Falenmó- ban, vagy valahol másutt?” — töprengett a felügyelő. — Elindult — szólalt meg a táti hangszóró. Fleurot kérte az URH-s kocsikat Az összeköttetés tökéletes volt. A Strada Libériádén már meg is történt az első váltás. A Lancia Milánó óvárosa fe­lé tartott A felügyelő mel­lett ülő detektív ielszisszent: — Itt ba j lesz. Fleurot felkapta fejét? — Hogyan mondta, kolléga úr? — Mondom? baj lesz. A nyomkövető kocsi helyzetje­lentéséből arra következte­tek, hogy a Lancia az óváros forgalmába igyekszik és ott olyan nagy a tumultus, hogy a felfedezés veszélye nélkül szinte lehetetlen feltűnés nélkül egy autót követni. — Megkérhetném? —

Next

/
Thumbnails
Contents