Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-19 / 116. szám
Áz cmdornaktciíyai kultúrház í és közönsége Az I. országos Kik járnak a kultúrházba? Bemehet oda mindenki, akinek kedve tartja, vagy a belépés esek kevesek joga? — Andomaktályán tettük fel «eket a szokatlan kérdésedet a község politikai és kulturális vezetőinek. Nagy íneghókketés, csodálkozás ■wíűt a válaszuk: Hát hogyan tehet ilyesmit kérdezni? A kérőezőaködésnek előzménye van: Névtelen levélben panaszkodtak ugyanis „Andor- naktálya fiataljai”, hogy amióta felújították a kultúra hajlékát, a fiatalok előtt bezárultak az ajtók. „Kérdésünkre — szól a levél —, hogy miért zárták be, a klubigazgató azt válaszolta, hogy falusiaknak nem hajlandó kinyitni, mert azok csak Tönkreteszik”. „Eddig legalább egy hónapban egyszer volt bál is, de most már ez is megszűnt. Az illetékes, mármint a klubigazgató, kijelentette, hogy egy évben esetleg két bált engedélyez, tavasszal egyet és ősszel egyet- De vajon elóg-e a fiataloknak egy évben két este szórakozás? Szerintünk nem”. Végül levelükben azt kérdezik: „Csak egy embernek van joga dönteni ebben a kérdésben?’’ Próbáljuk kihámozni: mi est igazság? Koezka László, aki ellen „Afidomaktálva fiataljai” panaszkodnak, tanár, s négy éve tölti be klubigazgatói tisztségét Nem magyarázkodik, csak a programokat mutatja: hétfő kivételével a kul- túrházban minden nap „be- táblázofct”. Hat khzbuk működik, a nyugdíjasok klubjától a zenebarátok, az MHSZ, az iskolások és a cigányok klubjáig. Több mint 200 ember, főként fiatal, vesz részt állandóan és rendszeresen a foglalkozásokon. Tervszerű, tudatos népművelési munkát folytatnak. Ez a tervszerűség azonban sokaknak nincs ínyjére. Nincs ínyjére azoknak, akik hozzászoktak korábban ahhoz, hogy akkor telepedtek be valamelyik terembe, amikor éppen kedvük sottyant, s azt csinálhattak, amit akartak. Szórakozásaik között szerepelt többek között a nylonfüggönyök kiégetése, plakátgyújtogatás, ablaktörés, faltaposás, szemetelés stb., stb. — 330 ezer forintos költséggel felújítottuk, korszerűsítettük a kultúrházat — mondja Koczka László. — S azon vagyunk, hogy óvjuk és megőrizzük a szépségét. Házirendünk mindenkire kötelező, aki ide belép. Nem is panaszkodhatok, hiszen a kultúrházat megbecsülő klubjaink vannak. Minden hónapban elkészítik programjukat, fegyelmezetten és színvonalasan dolgoznak. Kivéve az ifjúsági klubot, amely különleges jogokat próbál vindikálni a maga számára. Ök nem készítenek programot, nincsenek tekintettel másokra, azon vannak, hogy megbontsák a kultűrház rendjét, s egyáltalán úgy viselkednek, mint akik nem érdekelt hozzátartozói az intézménynek. Hogy egy évben csak két este van nálunk szórakozás, ez nem igaz. Már eddig öt bált rendeztünk. De a kultúráiét An- dornaktályán se örökös bálozásból áll. Kardos hajós tanácselnök csak megerősíti a klubigazgató álláspontját: — A kultűrház a falué, nincs kizárva onnét senki, az ajtó mindenki előtt nyitva áll De a rendet megköveteljük. És megköveteljük a tervszerű, a célszerű népművelési munkát. S hogy miként működjön, tevékenykedjen a kultűrház, ebben a kérdésben nem egy ember dönt, hanem a község testületé, a népművelési tanács. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a klubélet mindinkább erősödik, s a kultúrházunk valóságos művelődési komplexummá válik. Az utóbbi egy hónap során a látogatottság a duplájára emelkedett. Estéről estére megtelik az andornaktályai kultűrház. Vannak idősebbek, s itt szórakoznak, művelődnek a fiatalok is. Otthon érzik magukat a kulturált környezetben. Sajátjuknak tekintik szép kultúrházukat, ahol nem lehetnek hangadók a fegyél- mezetlen&edők, a garázdaságra hajlamos rendbontók és rongálók. Sokat töprengtem, miért nem írták alá levelüket a panaszkodó „andornaktályai fiatalok”. Most már értem: mert levelükben nem írtak semmi igazat! (pataky) Brtheteden tapintatlanság. Miskolc belvároséban egy önmagát Kormos Sándornak nevező egyén 48 gépkocsit tort jel szépen, módszeresen egymás után. Éne jel a rendőrség letartóztatja. Kettővel a jubileum előli! Hát már a rendőrség is elvesztette érzékét ez ünnepi pillanatok iránt?. ★ Megmondom őszintén, azzal a legteljesebb mérfékben egyetértek, hogy az osztrák főváros és a Balaton között autóbusz-expresszjárat indult. Az osztrák schilling is valuta és az osztrák sógor is lehet pihenő ember a magyar tenger partján. Csupán csak egyetlen naivka kérdésem van: mikor indul a Békéscsaba—, vagy a nyíregyháza— Balaton autóbusz-expresz. A magyar forint is valuta, legalábbis nálunJt, s a nyíregyházi sógor is pihenő ember a magyar tenger partján. ★ tTjjongva kezdtem olvasni, hogy a froneta Akadémia történetében először választanak kiU~ földit a halhatatlanok sorába. De nem... nem engem, hanem valami Julien Green nevű amerikai írót választanak meg helyettem. Megint várhatóiét C-H» XIII. Fleuröt értetlenül hallgatta Jannot első mondatait: — Mi az ördögöt akar maga ezzel a Liggióval? Az a fickó a palermói kollégák ügykörébe tartozik. — Hát ez kolosszális... — csapott combjaira mindkét kezével Jannot. — Micsoda fej az öreg Marc!... Szóval, még magát se avatta be a Ligglot nyomon követő kampányba ... Igaz, így legalább maga, főnök, nyugodtan folytathatta történelmi tanulmányait... — és kajánul Fleurot-ra vigyorgott. — Ide figyeljen, Jannot! Unom az olcsó szellemeskedéseit. A lényegről tájékozIMI, 19., szerda tasson j!! Azt meg, hogy ki, mit csinált Palermóban, bízza azokra, akik illetékesek abban... — húzta fel sértődötten orrát Fleurot. Egyébként is dühös volt Maréra, amiért mindig őt tisztelte meg az őskortól a közelmúltig című fejezetek kiderítésével. Az éppen időszerű bűnügy kapcsán Marc folyton Adám-Éváról beszélt, és Fleurot csak azt nem tudta még ez ideig főnöke módszeréből ellesni, hogy a látszólagos és teljesen feleslegesnek tűnő történelmi kutatások szálain haladva hogyan tudja szinte minden esetben elkapni a tettest? — Szóval, miért csődített Milánóba? — dörmögött Jan- not-ra. — Meleg nyomra bukkan- 1 vnt . .. Brváií az ön tanáa — és Jannol jelentőségéi jesen nézett csoportvezető főnökére, mintha ezzel is enyhíteni akarná eioöbi ka.jánságát. — Ugye, ráálltunk Liggióra, miután a berni rendőrség legrozogább cellájából sikerült megszöktetnünk anélkül, hogy a pasas gyanút fogott volna. Liggio Bemből egyenesen Palermó- ba repült. Itt találkozott egy Giuseppe Panzeca nevű fickóval ... Ekkor hívtam, főnök, magát is a repülőtérről és kértem egy embert, aki Liggiót tovább követné, mert én meg Panzeca nyomába szegődtem... Fleurot bólintott. Ezzel nyugtázta: valóban úgy történt, ahogy Janinot mondja. Azt a Liggio nevű gengsztert átadta Casettinek, aki gondoskodott annak további figyel tetőséről. — És?! Mire jutott ezzel a Panaencával? —■ Meg se állt Becsig. Ott bement egy olasz fagylaltüzletbe, de nem csinált semmit. Két órával később már a schwechati repülőtéren volt. Alig tudtam felkapaszkodni utána a római repülőgépre. Szerencsémre Rómában értesítettem ottani rezidensünket, Luigi főfelügyelőt, és még mielőtt a pasas gyanút foghatott volna, át tudtam nekik adni a figyelést... A fickó aztán Aostában, Milano közelében, másnap egy Amporeale nevű volt amerikai gengszterrel találkozott ... Ezt az Amporealét az egyik olasz detektív, aki korábban a szicíliai Lercara Friddiben teljesített szolgálatot, felismerte. Képzelheti, főnök, mennyire meglepődött a kolléga, amikor Panzeca nyomán egy ócska garázsban ismerősre bukkant. Panzeca ezután újra Becsbe utazott, ahol a már említett olasz cukrász egyik segédjéről kiderült, hogy az osztrák rendzománcművészeti biennálé Salgótarf ánban Egy kép a tárlatáról. Kátai Mihály alkotása. Ä tárlatlátogatók számára már nem ismeretlen fogalom a tűzzománc-táblakép. Az elmúlt néhány év alatt egyre több olyan egyéni vagy csoportos kiállítást láthattunk, amelyek bebizonyították a fiatal művészeti ág létjogosultságát A művészek, akik a több ezer éves műfajt újból életre hívták, szintén fiatalok voltak. Fiatalok és kísérletezők. Üj formanyelvet akartak teremteni az ősi technikai és a történelmi hagyományok felhasználásával, az új tartalom, a korszerű mondanivaló kifejezésére. Jórészt egy «tat jártak veőri szervek egy idő óta azzal gyanúsítják: személyében kell keresni a bécsi kábítószer- kereskedelern egyik közvetítő és elosztó figuráját — Remélhetőleg nem tartóztatták le? — és Fleurot krákogott. — Az ördögbe is. Sosem gondoltam volna, hogy Milano is ennyire füstös város. — Jön a főn — fordította fejét oldalt az autót vezető milánói detektívfelügyelő — északról, az Alpokból ereszkedik alá... Ez bizony az ősz közéledtének csalhatatlan jele nálunk. Az ipamegye- dek északon vannak és így azok felől nyomja a gázos levegőt a belvárosra. Ügy látszik, a levegő romlását, a bűnözés emelkedését egyetlen gyorsan fejlődő nagyváros sem kerülheti éL — Aham! — hüimmögött Fleurot és jelentőségteljesen elhallgatott. Jannot megértette, újra övé a szó. — Ez az Amporeale Aostá- ból azután visszajött Milánóba, de a fiúk jelentése szerint a Nyugat-Európában nyomon követett utazó ügynökök közül nyolc ugyancsak Milánóba tért meg. A többiek különböző északolasz városokban laknak és mindegyiknek van civil foglalkozása is. Am ez az Amporeale arról győzött meg minket, hogy esetleg Milánóban lehet a kábítószer-csempész ban.la központja... gig: az olajfestmény, a táblakép formai és tematikai utánzásáról indultak el, az anyag törvényeinek megfelelően megvalósított, formába öntött zománcképek világáig Most már ott tartunk, hogy a több éve folytatott kísérleteket — eredményeket és természetesen a buktatókat is — lemérhetjük. Nemcsak az eddigi egyéni és közös bemutatkozások alapján, hanem az I. országos zománcművészeti biennálé alkalmával is, amelyet Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Házban rendezték meg Hogy mennyire kedvélt- té vált ez a műfaj, a résztvevők száma is tanúsítja. Huszonnyolc művész, 87 műtárggyal szerepel, a táblaképtől kezdve a jelvényekig. Érdekes, hogy a részt vevő művészek aránya hogyan oszlik meg: huszonöt képzőművész és három iparművész küldte el munkáit. El kellene már dönteni az új művészeti ág hovatartozását is. Amíg a műkereskedelem számára ötvösök zsűrizik a zománcképet, addig nem túl biztató a sorsa. Indokolt, hogy festőzsü- rik ítéljék meg a művek minőségét, még akkor is, ha a zománckép végső befejezését éppúgy a tűzben kapja, mint az ötvösök nemeszománca. Az Egészségügyi Minisztérium tájékoztatása szerint az egészségügyi és szociális intézményekben, valamint a gyógyszertári központokban foglalkoztatott nyugdíjas orvosok, gyógyszerészek és középfokú egészségügyi dolgozók (ápolók, műtősök, asz- szisztensek, védőnők stb.) évi 12 000 forintot kereshetnek nyugdíjuk korlátozása nélkül. Az esetleges veszélyességi pótlék nem számít 5 be az említett keresetbe, Az A biemnálén szereplő művek közül, a kiemelkedően legjobb alkotásokat Kátai Mihály festőművész készítette. Négy nagy méretű képe, amely a pécsi kiállításon szerepelt, és a 3x1 m- es vasalapra égetett, domborított rézfóliával és ék- szerzománc-betétekkel komponált műve, a „Naphívo- gatók” — a művész tökéletes technikai tudásáról, az anyag törvényeinek teljes ismeretéről, tudatos alkalmazásáról vallanak. Motívumvilága nem csupán a történelmi példák — az etruszk, sumir és velencei művészet tanulságainak átélését és adaptálását jelenti, hanem egy sajátos nyelv kialakítását is. Díszítőkészsége idegenkedik a túl egyszerűtől, minden felületet igyekszik megmunkálni. Művessége nem technikai, hanem kifejezőkészség. Ugyanezek az erényei Engelszné Bokor Nelli rekeszzománc technikával készült képeinek. Az „Életfa” képének gaz lag motívumai ugyanolyan szépséggel jelennek meg, mint a gótikus könyvfedélvereten vagy a honfoglalás kori tarsolylemezeken. Gazdag színvilága, finoman kidolgozott formái, a művesség, amellyel minden piciny teret, minden kis részletet kidolgoz, — jellemzi a kiállítás e másik reprezentás művészetét Czinke Ferenc, az „Oson vörösben és kékben” zománcképén, egy grafikai lapjának motívumait variálja, szmekben. Fabók Gyula „Háromalakos variációk” című képeivel a műcsarnokbeli egyéni kiállításán találkozhatunk. Fábián Gyöngyvér „Népmese” sorozatán, az egyenértékű fények miatt tűi oldotta válik a kompozíció. Jávor Piroska képei tiszta megfogalmazású, határozott körvonalú formáival, egyszerű, ismétlődő motívumaival — egy szűk világon belüli teljességre törekszenek. Stefániái Edit nagyméretű rézlapos zománcképe, az „Anya fiúval” a művész egyik jelentős műve ugyan, mégis kár, hogy ezen a seregszemlén nem láthattunk tőle más munkát is. A biennálén a Salgótarjáni Városi Tanács elnök- helyettese hat díjat osztott ki. A megyei tanács díját Kátai Mihály, a városi tanács vb. díját Czinke Ferenc, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek díját Fabók Gyula, a Salgótarjáni Síküveggyár díját Bokor Nelli, a Salgótarjáni Öblösüveggyár díját Jávor Piroska, a Zománcipari Művek Salgótarjáni Gyáregysége díját Fábián Gyöngyvér nyerte ilyen keretben foglalkoztatott nyugdíjasok munkáját létszámkorlátozás nélkül vehetik az intézmények igénybe. Nyugdíjas takarítókat és fűtőket létszám- és kereseti határkorlátozás nélkül lehat foglalkoztatni. Nem számít be a 12 000 >• rint keresetbe az évi v. a- lom 500 forintot meg in haladó része, valamint a ai- niszteri vagy magasabb kitüntetés alapján adott bár- r.iiiyen, összegű jutalom sem. el. magyart Erzsébet Évi 12000 forintos keresetig foglalkoztathatók az egészségügyi nyugdíjasok
