Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-15 / 113. szám
A lengyel leSevízió estje (Kedd, V/Aö’túl) A telewáó országukat bemutató sorozatának legújabb részeként a lengyel televízió műsorából veti filmekkel ad bere&züneteze- tet a magyar tv-négőknek. Ezen belül láthatunk úti-és tájíllmeket Lengyelországról, a híres vielicskai sóbányát bemutató filmet, s a Wilar.ovói kastélymúzeumot, Sugár Rezső „Szimfónia a variációne” eimü művének ősbemutatójáról, amelyről a szerző is nyilatkozik és Farkas Ferene „Laudáeió szlge- tiana” című oratóriumának budapesti bemutatójáról. Farkas Ferenc művét SaiKép • divat 1971.” című, a tv májút 20-i, (csütörtöki) adásából. ti előtt m alatt készült filmrészleteket, dokumentumokat, a már vetített „A négy páncélos és * kutya” című sorozat egy romét. a Borovsrfcy lengyel énóról készült «niékműsort m Krisztina Jamroz opera• - - - m ---1 - c.rwa--Z enei Figyelő fCaíKörtöfc, 28.395 A TV Zenei ©jségja, Az elmúlt hónap két jelentős magyar zenei eseményéről tájékoztat • figyelő elsőként getvár várossá nyilvánítása alkalmából írta, s a mű Zrínyi Miklós korát idézd. Kiemelkedő eseménye volt a zenei életnek Bach János Passiójának zeneakadémiai előadása, az adás részletet sugároz a műből. Ismét Budapesten üdvözölhetjük Lav- ro von Matacio jugoszláv karnagyot, akinek koncertjén Ránki Dezső fiatal zongoraművészünk is részt vett Az adásban ebből is láthatunk zenei illusztrációt. Lukács Miklós, az operaház „Kenyércsata Mezőszemerén és Egerfarmoson... ? W 'a ——a’ ’ ». qso, oögt mindenképpen idézőjelbe kívánkozik. Ugyanis távolról sem arról van mó, amit «am a fogalmon érteni szokás, mert mind Mezöszeme- rén, mind Egerfarmoson van pénzük oa embereknek kenttérre, „csak* — kenyeret nem, lehat olykor-olykor vásárolni a két község szövetkezeti boltjaiban... Amikor váratlanul betoppantunk, hogy meggyőződjünk e két község kenyérellátási gondjairól, Mező- uemerén az Albert Agnes «matte 9. sz, boltban délután fél ötkor még üresek nőttek « kenyeres fakkolc. "Horváth József nyugdíjas és Horváth Barnabásáé há- aaaszony — akik aznap is már többször benéztek a boltba kenyérért — elmondták, hogy hónapok óta akadozik a kenyérellátás a községben. Állításukat mind a boltvezető, mind Bocsi Antal, a községi tanács vb- tltkára megerősítette. Olyan «setékről is beszámoltak; amikor valósággal „csatáztak” a vásárlók a későn este kiszállított kenyérért.,: Hogyan alakulhatott Idéz * tarthatatlan helyzet e két községben? — Erre a kérdésre kerestünk választ Szi- halmon, a körzeti fogyasztási szövetkezet központjában, s az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalat füzesabonyi üzemvezetőjénél. Oüüs k ffh május IS. szombat A BHsSvetkeaet főkönyvelője, Kovács Ferene elmondotta, hogy már kát alkalommal is megkerestek a sütőipari vállalat egri vezetőit, hogy szállítsanak Sá- halom—Meaószemere—Eger-, farmos vonalon is naponta kétszer — délelőtt és délután — kenyeret, de szállítási kapacitáshiányra hivatkozva a sütőipar vezetői kitérték a kérés elől. A vita azóta is folyik, s mindeddig nem találtak olyan megoldást, amely kölcsönösen megfelelne a szövetkezet, illetve a sütőipari vállalót érdekeinek. Kétségtelen, hogy valóságos problémák is nehezítik a helyzetet mindkét gazdálkodó egység részéről, de ugyanakkor az is tény: a Szihalmon alig egy évvel ezelőtt megnyílt sütőipari bolt (a sütőipari vállalat saját boltja) naponta kétszer is kap friss kenyeret, de a szövetkezeti boltok —■ már Szihalmon is — csak egyszer, akárcsak Farmoson és Szemerén.,. Különböző magyarázatokkal mind a sütőipart vállalat, mind a fogyasztási szövetkezet illetékesei igyekeztek „menteni” a helyzetet, noha vita és magyarázat helyett — elegendő, jó minőségű kenyérre van szüksége Mezőszemere és Egerfarmos lakosságának is. Ebből a jogos igényből és érdekből — a vásárlókéból — kellene talán kiindulni, s ehhez igazítani a vállalati érdekeltséget is!... (falud)) i igazgatója, a 7l—72-es évad terveiről számol be a nézőknek, Nyitott könyv — Örkény István: Időrendben (Péntek, 21.30) Az ünnepi könyvhétre jelenik meg az Örkény István válogatott novellái! tartalmazó kötet, amely az első novelláktól a műfajteremtő egypercesekig nyújt áttekim tégt Örkény István művészetéről. Ebből az összefüggésből összefoglaló műnek tekintjük, s a televíziós műsorban — néhány novella dramatizált vlótozata bemutatása mellett — az íróval is személyes ismeretséget köthetünk. A francia no ég a szerelem (Szombat, 20.05) Francia film. 1962 nyarán mutatták be a hét epizódból álló vígjátékot, ami sajátosan fanyar, ám korántsem bántó humorral kínál köny- nyed szórakozást; a fintorok, a szatirikus hangvétel a nőkről szól, apró csalfa- ságaikról, ravaszkodásaikról, s noha voltaképpen a nőket leplezi le, a film végén, azonban férfiak állnak pőrén — persze képletesen értve a szót — mivel a filmnél ez félreértésekre adhat okot... A különböző epizódok önálóak és a nő, a nők életének állomásaiként is felfoghatók: a süldőlány- kortól az érett asszony! korig terjed a skála. Minden epizódot más-más író írt és rendezett, közülük a René Clairt és az író Marcel Aymét emelnénk ki A színészek közül pedig Annié Giardot és Jean-Paul Bel- mondói A. Oy. Gazdag nyári, könnyűzenei program Az idei nyár minden eddiginél gazdagabb könnyűzenei, tánczenei és jazz-ren- dezvényeit világhírű együttesek ,előadóművészek sorozatos magyarországi látogatásai fémjelzik. Először találkozik a magyar közönséggel a május 14-én Budapestre érkezett Fairport Convention angol beat együttes, amely összesen 13 városban mintegy 22 előadást tart majd. 18-án, tíznapos vendégszereplésre érkeznek a kubai könnyűzene reprezentánsai, a Havanna Colombo tánczenekar és a Los Modemitas ének- együttes, amelynek tagjai Budapesten és szerte az országban 9 előadást tartanak. A Tremeloes nevű világhírű angol beat együttes június végén három kisstadionbeli hangversenyre hivatalos. Párizsi, londoni, helsinki és bécsi előadókörútja folytatásaként, július 25-e és augusztus 10-e között budapesti meghívásnak tesz eleget Joszif Kobzon tíztagú tánczenekara. Alz európai hírű szovjet énekesnek és együttesének ez lesz a harmadik magyarországi látogatása. A július 15-én Szibériából érkező világhírű, 80 tagú krasznojarszki állami népi együttes bravúros táncszámaiban a folklór-kedvelő közönség gyönyörködhet majd: Budapesten, valamint a Dunántúl és a Tiszántúl nagy városaiban lépnek fel. Jázminok Elmúlt a fülemüleperek ideje. Manapság meg-megmes solygunk egy-egy csacsiságot, amelyen felnőtt emberek mégis összekapnak. Szóval nincs diófa, fülemülefütty. A történet, amelyet olvashatnak mégis mintha... — Mi a baja az arcának? — Leöntöttek sósavval. — Mennyit kapott az illető? 1 — Három hónapot, — Miért öntötte le? — Tetszik tudni az úgy volt, hogy kertszomszédok va* gyünk. így gyér ékeskedtünk együtt, nemcsak mi, de ae üreg házban még az apáink is. Sose volt köztünk semmi. Ha munkára volt szükség segítettük egymást, ha pénz kellett, megszorult valamelyikünk nem kellett máshová menni. — Akkor kezdődött a baj, amikor Juliska a feleségem jázmint ültetett a kertbe. Nagyon szeretjük a feleségemmel a jázmin illatát és elhatároztuk, hogy jázminbokrot telepítünk. Máshol nem volt hely, ezért a szomszéd határára ültettük a bokrokat úgy, hogy még egy méternyi maradt is el a mi oldalunk felöl. Ahogy beszél, ahogy előrébb jut a történetben, úgy látszik az arcán az izgalom, A sebhelyek, a forradások két- ségbeejtően ülnek a szeme alatt.., — Az első két esztendőben nem történt semmi különös, legföljebb annyi, hogy a szomszédasszony átkiabált, — Halló! Nem já helyen lesznek ott azok a bokrok. — Valamit szólt rá az asszony, de vem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget a dolognak. Ügy hárem, négy hónap múlva tapasztaltam, hogy Feri szomszéd vem, vagy csak úgy félvállról fogadja a köszönésemet, Szóvá is tettem a feleségem előtt. — M% bajuk ezeknek? — A jázminok miatt. Es akkor kottyantotta él macát, hogy ők, már mint az asszonyok, félév óta már nem is beszélnek. A gyerekek szaladgáltak át egymáshoz, de a második tavasz elején hallottam egyszer a kertből: — Meg ne lássam, hogy még egyszer átmentek a szomszédba! Semmi keresnivalótok ottl Nem tanulhattok tőlük semmi jót. — Méregbe jöttem. Elindultam a virágzó jázminok között és előkiabáltam Pirost, a szomszédasszonyt. — Miket beszélsz te itt Piros? Mi bajod velünkt Erre kitört az égi háború. A jázminok miatt. Sűrű és nagy a lombjuk. Árnyékolja az ő tulipánjaikat és különben is az illatuktól csak hányingert kap az ember. Gondoltam a sarkamra állok és úgy istenigazából jól összeteremtettem a szomszédasszonyt. — Mond meg az uradnak is, hogy ezt üzenem... Egyszer csak Piros beszaladt, azután újra megjelent ét az arcomba öntött valamit. Azt hittem parazsat szórt a szemem közé, úgy égetett A kórházban azt mondta a doktor úr, hogy nagyon nagy a szerencsém, mert könnyen elveszíthettem volna a szemem világát is... — Azóta is tart a harag? — Amíg élek mindig. Még as ivadékát se tűröm. — A felesége? — Ö meg az egész kertet teleülUrtte járminbokorral..! Szalay István — Te ezt nem értheted. Itt nem vagyok hazám földjén, de ha Pálermóban tárgyalni kezelik peremet és megkér- de ** miért öltem meg Giulia:, a», akkor indul majd meg a fiúd, mint ahogy Messiná- ban rengett minden ház, amikor az Etna dühödt szelleme kitört... Érted már, cimbora? Megbosszulok mindent és mindenkit. — És aztán mit érsz vele? Néhány nagyíejű belebukik, de a maffián egymagad nem győzhetsz. A maffia utánad nyújtja kezét és az életedet követeli... A történtek után pedig a vörösökhöz nem menekülhetsz. — Igaz. A maffia már eddig is alkudozott a bőrömre. Én tudom ezt. De neked megmondhatom, én sem állok egyedül. Don Calo egész rothadt bandáját bele fogom dögteszteni a Carca pokolbűzös saafeadékaiba. A potrohos vén gazember megtudja majd, ki is volt az a Gáspáré, akit megszégyenített, akit eldobott, mint egy kifacsart citromot 9. '. ■ ■ És ez így ment nap, mint nap. Harmadik hete voltak már együtt és egy fülledt augusztusi hajnalon Po- laeco arra ébredt, hogy Pisciotta bezárt tigrisként kering ketrecében. — Mi történt veled, pajtás? — dugta fejét az átjáró rácsához Polacco. — Szabadságot ígértek. 11 Szabadságot! És itt rothasztanak halálra. Már Balermó- ban kellene lennem. Beszélni akarok.,. Beszélni!... Én nem akarok addig meghalni... — Ne siesd el, pajtás — csillapította Piseiottát Polacco. — Mit ne siessek el? Az éjjel eljött hozzám Giuliano. Ide jött a cellába és azt mondta: Gaspare, hiába öltél meg, a vérem visszahull rád ... Vagy megbosszulsz minket, vagy a pokol fenekéig rágja csontodat kiontott vérem... — mondta Pisciot- ta és a rácson átdugta kezét. A jobb keze fejére bal mutatóujjával izgatottan rábökött. — ...Látod? Itt. Ezen a ponton cseppent rám a vére. Látod a foltot? Fekete vérfolt és ez nem jön le.,. Polacco a fejét ingatta; — Semmit se látok. Nyugodj meg. Barna a bőröd és az a folt, ott, egy anyajegy. Nyugodj meg, Gaspare. Ami megtörtént, annak meg kellett történnie... Azt az isten akarta úgy. — Az isten? Azt mondod, az Isten ? Hát milyen isten az, aki nem ismeri az igazságot? Milyen isten az, áld testvért ölni enged? — Hát, pajtás... saeírintem túl nagy fába vágtad a fejszédet. Ügy vélem, mindazzal, amit csináltál, belekeveredtél a politikába, és a politika a maffiánál is kegyetlenebb... És te igazából azt sem tudod, mi is az a politika. Te csak mentél És tanulatlan voltál — Az igaz, de két osztályt jártam. Tudok írni és olvasni... — Ez mind kevés. Akik a politikát csinálják, azok mindannyian fiskálisok, doktorok, meg mifenék. Okos, ravasz, kegyetlen és nagy tudású férfiak. Ismerik a múltat, a jelent, meg a jövőt A politikusok eszükkel uralkodnak a te testi erődön is. — Don. tálaló sosem tanult meg írni, se olvasni.., — vetette ellen Pisciotta. — Akkor bizonyára olyan szolgái vannak, akik helyette írnak, olvasnak és mindenről tájékoztatják, de szelleme és akarata erős lehet — Ez már igaz — bólintott Pisciotta. — Én is meghunyászkodtam előtte... Szóval, azt mondod, belekeveredtem a politikába — folytatta némi töprengés után. — ... És te mit csinálnál az én helyemben? — A helyedben? — mélázott Polacco. — A helyedben én nem feszíteném tovább a húrt. A saját bőrömre, anyámra, testvéreimre gondolnék és az lenne első gondom, hogy helyreállítsam a jó viszonyt mindazokkal akiknek nekimentem... — Hogy-hogy? — kapta fel fejét Pisciotta. — Hát... sokféle módon visszakozhatsz. Ügy tudom, te nem szereted a vörösöket... — Nem is tudom, kik azok... — Hiszen lőttél rájuk..! Megöltetek sok szakszervezeti embert és helyi parasztvezetőt Szicíliában. Azok is vörösök voltak. — Az már igaz. A Ginest- ra-kapuhoz is a vörösök vonultak május elseje«. Miattuk ítéltek el De mi a maffia parancséra lőttünk...És azok a vörösök ugyanolyan nyomorult csórók voltak, mint én, vagy Giuliano, vagy a banda többi tagja. Pietro csoportja, a hegyipésztorok nem is lőttek a tömegre, csak a levegőbe durrogtattak és Viterbóban mégis elítélték őket — Ez most nem érdekes — akasztotta meg Pisciotta gondolatmenetét Polacco. — A saját bőröd a fontos. Akika Ginestra-kapunál meghaltak, azokat már csak a végítélet harsonája támasztja fel... Ezért nyugodtan mondhatnád: a kommunisták biztattak fel a tárgyaláson, de te rájöttél hogy beugrattak, amikor azt mondtad, hogy az uralkodó párt parancsára és a maffia utasítására lőttetek. így elkerülhetnéd a biztos megtorlást és ráadásul senkinek sem ártasz vele. — Miket beszélsz itt ösz- sae-vissza? Még, hogy vonjam vissza a szavaimat? Kinek nézd te engem? Nem! Az igazságból nem tágítok, ha beledöglök is... ■— Te kérdezted a véleményemet. Hát nekem ez a véleményem. — örült vagy!;:: Aljas vagy. — És Pisciotta köpködni kezdett. — Lehet, hogy te és minden hozzád hasonló ezt tenné, de számomra nincs az a kincs, amiért akár egy szót is visszavonnék, hiszen igazat beszéltem. Ha én a szavamat visszavonom, a lelkem et fosztom meg. — A te dolgod — vont vállat Polacco és szomorúan gondolt arra, hogy ez a bandita ezúttal nála is embente- gesebb, következetesebb és keményebb jellemnek bizonyult Két nappal később Polacco távozott a vjterbói börtönből és négy napra rá Cas- telgandolfo kornyékéi: egy sv-akadékban felismerő etetlensegig összezúzott, igazoló papírok nélküli hullát talált két liegyipásztor. (Foíytatjulá)
