Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-15 / 88. szám

II döntőbizottság nem ülésezett Egy munkaügyi panasz furcsa fordulatai DÓKA JANOSNÉ kilenc éve dolgozik a Heves me­gyei Vendéglátóipari Válla­latnál szakképzett felszolgá­lóként. Munkáját, szorgal­mát, igyekezetét mindig megbecsülték közvetlen fő­nökei, a -vállalat vezetői. A közelmúltban, önhibáján kí­vül, mégis furcsa konflik­tusba keveredett, melyből már-már nem látott kiutat. Érdemes panaszának lénye­ges összetevőit felvillantani, tanulságként. Amikor második gyerme­ke született, úgy döntött, hogy igénybe veszi a há­roméves gyermekgondozási szabadságot. Egy év múltán azonban — anyagi gondokra hivatkozva — megszakította, s ismét dolgozni ment az egri vasúti kisvendéglőbe, kis gyermekét egy idős asz- iszony gondjaira bízta. Közel egy évet dolgozott, amikor ismét kéréssel fordult a vál­lalat igazgatójához, újra Igénybe akarta venni a gyer­mekgondozási szabadságot. Gyermekének neveltetési gondjaira hivatkozott, való­jában azonban munkahelyi problémák késztették erre a döntésre. Dókámé kerülni akarta a konfliktust a kis­vendéglő főnökével, ezért félreállt Ez év elején az anyagi gondok ismét arra késztették, hogy dolgozni menjen. A vállalat Igazgató­jához címzett kérelmében felsorolta minden szempont- bői méltánylandó indokait, s kérte, hogy eredeti mun­kahelyére és munkakörébe helyezzék vissza. ERRE azonban nem került sor. Inert, volt főnöke, asza- badkasszás vendéglő vezető­je, nem volt hajlandó hoz­zájárulni alkalmazásához. A vállalat ezért más — kevés­bé előnyös — lehetőségeket ajánlott Dóka Jánosnénak: mehetett volna az Ibolya presszóba felszolgálónak, Vagy a Kacsa italboltba pénztárosnak. Az asszony reklamált, arra hivatkozott, hogy két kis gyermeke miatt kéri a korábbi munkahelyet és munkabeosztást; a Vasúti kisvendéglőből ugyanis este nyolckor szabadult, az Ibo­lya presszó viszont tízig tart nyitva, A vállalat azon­ban nem ajánlott újabb le­hetőséget, Dókáné nem te­hetett mást, mint hogy ismét gyermekgondozási szabad­ságra ment, közben azonban panasszal fordult a vállalati munkaügyi döntőbizottság­hoz, kérve jogos igényeinek figyelembevételét. Az idé­zést meg is kapta, a vállala­ti döntőbizottság elnöke már­cius 23-ra tűzte ki a tárgya­lás időpontját. Dókáné el is ment, a dön­tőbizottságot azonban hiába kereste, egy tagja sem tar­tózkodott az idézésben meg­jelölt helyen. Egyszóval a tárgyalás elmaradt. Érthető az asszony megdöbbenése, érthető, hogy szubjektivitás­ra, szándékos rosszindulatra gondolt. Az is természetes, hogy panasszal fordult a szakszervezethez, magyará­zatot keresve a furcsa ügy­intézésre. KÉSŐBB aztán működésbe lépett a korábban tétova gépezet, alig egy hét alatt háromszor is tartottak Dó­káné ügyében döntőbizottsá­gi tárgyalást; érveit azon­ban nem fogadták el, ismét olyan munkahelyet ajánlot­tak számára —a Nefelejcs presszót — ahol este tízkor van záróra. Hiába hivatko­zott az asszony két gyerme­kére, a döntőbizottság hajt­Péterrásári tapasztalatok nyomán t Ősztől áj tantér? a mezőgazdasági szakmunkás­képző iskolákban Apró diák igazít el a haj­dani járási székház folyosó­ján. Csáki Pista CigándróL Ma ő az ügyeletes. Két év múlva már kint találjuk valamelyik borsodi gazda­ságban. 'Traktoron, munka­gépen Ül, vagy éppen javít egy vetőgépet. A tudományt hozzá Itt szerzi, a pétervá- »ári gépészeti szakközépis­kolában, mely egy az or­szágban lelhető hetvenből. — Nehéz évek vannak mögöttünk, de eredménye­sen dolgoztunk mostanáig — mondja az igazgató, mi­kor beszélgetéshez ülünk irodájában. — Magunknak, nevelőknek kellett pár évé a koszból kivakarni a Keg- ievich-kastélyt, amely öt megyéből összesereglett 300 diákunknak otthont nyújt. Mi kísérleteztük ki tulaj­donképpen az iskola munka­tervét, munkarendjét is, a mely 191L szeptemberétől az ország valamennyi gépész szakmunkásképző intézeté­ben a tanterv alapját képe­zi. Kísérleti oktatást végez­tünk, mint ahogyan á KISZ- mozgalomban is modell- tnunkát folytatnak diákja­ink, — Mi jelentette az oktató­munka legfőbb terhelt? — Két dolgot emelnék ki. Egyik a beiskolázás, amely múlt őszön sem sikerült tö­kéletesen. Nálunk nincs telt ház. Közepes az érdeklődés iskolánk iránt, s nem a leg­jobb a gyermekanyag sem. Bár ebben a küldő általá­nos iskolák, valamint mű­velődési hivatalok a bűnö­sek. Jön a javaslat tőlük ezzel a szöveggel: Rossz ma­gaviseletű, , gyenge képessé­gű a tanuló, tehát mezőgaz­«Ml. április 15., csütörtök dasági szakmunkásképző is­kolába irányítjuk... Másik nehézségünk, hogy állandó­an figyelnünk kell az újabb és újabb géptípusok megje­lenését, a szinte havonta változó technológiákat, s menet -közben bele kell gyúrnunk a tananyagba. Ko­moly megterhelés ez, külö­nösen ha azt tekintjük, hogy húsz tanárunk, oktatónk he­ti 36 kötelező órában tanít, majdnem mindegyik maga is továbbtanul, azonkívül né­melyiknek 4—5 társadalmi tiszte van a községben. Diákokkal, oktatókkal be­szélgettünk az iskola tan­termeiben, garázsaiban, ahol 40 milliós értékben 35 erő­gépet és 100 munkagépet tar­tanak. A harmadévesek ér­tik már kezelésüket, hiszen hat hónapot dolgoztak Heve­sen és Nagymihályon, ahol gyakorlógaadasága van áz iskolának. Némelyik ölig várja, hogy szerződésbe ke­rüljön, pénzt keressen. Persze, mindig akad, aki tovább akar tanulni. S erre van mód. Itt szerzett szak­munkás-bizonyítvánnyal a mezőgazdasági technikumok harmadik osztályába irat­kozhatnak a gyerekek. Végül: milyen új vonásai vannak a KISZ-munkának? Figyeljünk Majsányi László igazgatóra. — Nagy súlyt helyezünk az ifjúkommunista szervezet autonomitására. Azonkívül alapszervezeteink nem ősz tályok, hanem érdeklődési kör szerint verbuválódnak. A diákokat fokozottabban bevonjuk az intézet irányí­tó munkájába is, valamint ők felelősek valamennyi tár­sadalmi ünnepségért. Mind­ezek nyomán megnőtt a fia­talok aktivitása, s úgy ér­zem: elmélyültebb a szerve zet tudatformáló tevékeny séga hatatlan maradt, a Nefelejcs presszót utolsó lehetőségként ajánlotta, s teljes mérték­ben egyetértett a vállalat munkaügyi osztályának ko­rábbi álláspontjával, Amikor Dókáné panaszá­val felkerestük a döntőbi­zottság elnökét, ugyaneze­ket az érveket hallottuk. Be­szélgettünk a munkaügyi osztály vezetőjével is, aki szintén helytelenítette, hogy az asszony különböző szer­vekhez fordult panaszával, mégis — meglepetésként — olyan lehetőséget ajánlott, ami tökéletesen megfelel Dó- káné igényeinek; felszolgá­lói munkakört a Kék Szőlő bisztróban. Ez nyolckor zár, az asszony időben hazaér két kisgyermekéhez, egyszó­val megoldódott minden probléma. A döntőbizottság ilyen értelemben módosítja határozatát, s Dókáné ha­marosan dolgozhat, ÜGY HISSZÜK, jogos a kérdés: miért nem lehetett ezt hamarabb, minden hu­zavona nélkül így megolda­ni? (pécsi) Pompadour Ma este premier a Gárdonyi Géza Színházban Ä kőnnyümúzsa kedvelői­nek kellemes estét ígér a mai premier: Fall Leo egyik legsikeresebb, legismertebb nagyoperettjét, a Pompa- dourt láthatják az egri Gár­donyi. Géza Színházban. A fordulatos, szellemes törté­net Franciaországban, XV. Lajos korában játszódik; fő­hőse Pompadour asszony, a király teljhatalmú szerető­je. A körötte támadt bonyo­dalmakból szövődik a válto­zatos cselekmény, s ehhez még rangos ráadásként Fali Leo fülbemászó dallamai. A főbb szerepeket Várhe­gyi Márta és Mártha Edit (Pompadour marquise); Ko- tnáromy Éva és Virágh Ilo­na (Belőtte); Rózsa Tibor (René); Pákozdy János (a király), valamint Makay Sán­dor (Calicot) alakítják. A nagyoperett rendezője Lovas Edit Operettnyifány Nyit a színház. Költözik újjávarázsolt régi helyére. S operettről lévén szó, mivel is nyithatna mással, mint a Csárdáskiráiynővel és Hon- íhy Hannával. Esténként már ott fénylik, viliódzik a legyező formájú fényreklám — Fővárosi Operettszínház. Napközben üvegajtaján átsejlik az íz­léssel, mértéktartással ara­nyozott, bíbor-kárpitozott előcsarnok. A fal — indonéz faburkolatú, a padló olasz borítású, a csillár csehszlo­vák, a tükör, az üveg belga, a színpadon osztrák díszlet­emelő gépek. Huszonnégy hazai és hat külföldi válla­lat dolgozott az átalakítás négy éve alatt az operett- színházban. A dohánybarna kárpitú széksorokban 1017 néző fog­lalhat helyet. Megszüntették a páholyokat, az erkély ösz- szefügsö széksoraiból jól lát­ni a színpadra. Gombnyo­másra fényárban úszik a színház — s most próbálják ki, hogyan működik a klí­maberendezés — hűt-e, fűt-e megfelelően. Szabályozni tudják a színháztér páratar­talmát. Hidraulikus beren­dezés emeli ki-be a díszlet­falakat, ereszti le a vasfüg­gönyt A fofgőszínpad 12 méter átmérőjű; átépítették a ze­nekari árkot valamivel előbbre hozták a színpadot, az új hangosító berendezés kiküszöböli a géphangot, a nézőtér faburkolata jó akusz­tikai hatást biztosít. A haj­dani szecessziós épület kí- vül-belül megtartotta erede­ti stílusát a mennyezet stukkódíszeit szobrait, csak mérsékelten, szordinóra fo- goftan. A kevesebb aranyo­zás, díszítés — több, szebb. Az épületek közé zsúfolt színház szerkezetén, mérete­in nemigen lehetett változ­tatni. Nézem az eleve szűk­re szabott díszletraktárt, a pincébe kényszerült bútor- raktárt De megoldották — belső udvar beépítésével — a színészek, a színházi dol­gozók kiszolgáló helyiségei­nek biztosítását. A három- emeletes öltözőházban ka­pott helyet a 20 személyes énekkari és a 10 személyes tánckari öltöző; itt vannak a zenekari öltözők, a 3—4 személyes színészöltözők, mindegyik mosdóval, zuha­nyozóval. A klubszoba, a színésztársalgó, a büfé, a fodrászműhely, mind készen' várja a művészeket A hallban, a lépcsőfeljá­rónál két márványtábla a színház múltját idézi. Az egykori orfeum alapítóinak, építőinek nevét vésték arany betűkkel a márványba. A múlt század utolsó évei­ben „amikor még az arany­ifjúság az orfeumba járt, Tarján Vili volt a legnép­szerűbb gyerek az éj komo­lyabb hölgyei körében, benn a nagy szakállú Munczy La­jos vonta a könnyed fran­cia sanzont, és a télikert fa­lán frissek voltak a pohár­törés nyomai a legendabeli pezsgős éjszakákból, midőn a Pomery patakban folyt és ezer forintot elverni egy éjszakán olyan megszokott dolog volt a Somossy-ház- ban...” írja Krúdy. A Somossy-ház a Nagy­mező utcai orfeum a millen­niumi kor pompájával, sze­met gyönyörködtető csillo­gásával vonzotta vendégeit. Azt mondiák, a mulatódra Somossy tanította meg B»ä dapestet; együtt ivott, mula­tozott vendégeivel. Nagy es­ték, pezsgős úri murik szín­helye volt az orfeum. Fa­luit, óriás birtokok kerültek dobra Munczy Lajos zene­kísérete mellett. A mulato­zások nemcsak a vendégelt vagyonát vitték el, hanem Somossyét is. Üj tulajdonosok jötteK 1922 nyarán operettszínház­zá alakították az épületet, decemberben pedig Heltaá Jenő lelkes-szépségű avató­versével és Földes-Buttykays Oliva hercegnő című ope­rettjével megnyílt a Főváro­si Operettszínház. Roboz Im­re, Faludi Sándor, Kabos Gyula, Sebestyén Dezső, Bárdos Aytur és mások Igaz­gatták a színházat 1943 tavaszán — április Sí­én- — a Csárdáskiráiynővel és Honthy Hannával újból megnyílt a színház. S mi mással nyithatna most is, 2ß év múltán, mint a Csárdás- királynővel és Honthy Han­nával. (K. M.) A megújult Operettszinhág, Csurlsa István: Hét tonna dollár XXI. Zima ugyancsak egy Ida kartonról játszik. Előtte is nagyon nagy halom zseton, ö a saját zsebére nem dol­gozik. Luciámé tesz a harmadik asztalnál. Nagyon ónja. Gv«n- dolin megáll a háta mögött Szántód! gondol egyet, és tízezret ismét zsebre rak. Aztán alattomos pofával átmegy Luciáimhoz és köz­li: — Nem az jött kt Luciánó megérti, —- Biztosan elnézted. Szántód! Visszamegy. A „Credit Libris” bankház főbejárata. Három Végtele­nül elegáns úr száll ki egy hatalmas Ölds Mobil kocsi­ból, miután a sofőr kinyitot­ta nekik az ajtót: Zima, Szántódi, Luciánó. Zima vezetésével megin­dulnak befelé. Mindhármó­juk kezében egy-egy degesz­re tömött vulkáníiber. Szántódi megtorpan az aj­tóban, fél egy kicsit, Zi má­hoz fordul. — És ha megkérdezik, hon­nan van a millióm. Zima megnyugtatja. — Nem kérdezik meg. Bemennek. Margit egy rendkívül ele­ié ns ruhaszalonban bunda! jróból. Ruhát. Az ékszertől alig tud mozogni. Milliomos­nőknek kijáró előzékenység­gel szolgálják ki. fiatjt i Kaszinó dög. fc»~ ciánó sétálgat, és kis note­szében számol. Mögötte kis­sé lemaradva Zima és Szán­tódi. Luciánó közben, véletlenül észrevesz az egyik fán egy kis cédulát. Megpróbálja megérteni, de nem érti. Be­várja Zirnáékat. — Mi van ide kiírva? Zima elolvassa. ­— Jacht igényesnek eladó. Érdeklődni: Egyesült Álla­mok — Sugárút 5. Luciánönak tetszik a do­log. — Vegyük meg. — Micsoda hóbort ez már megint, Luciánó? — Vágyom egy jachtra. Szántóéinak is tetszik a rfókhCL wWTKgM .— .. — Persze, innen előbb- utóbb el kell mennünk, mert nem létezik, hogy a Kaszi­nó sokáig állja az ütéseket. — Áthajózunk Londonba — mondja Luciánó. — Londonban nem lehet jachttal kikötni — mondja Zima. Szántódi elég szemtelen. — Én megveszem neked, Luciánó. Zima felfigyel. — Miből, ha szabad érdek­lődnöm ? Szántódi nem fél már. — Van egy kis spórolt pén­zem. Zi mának megvillan a sbe- ine. — Maga lop? Szántóéi nem is tagadja. — Igen. De kitől? — Nincs joga elvenni a ködösből. Az az állam pén­ze. Ki hozta ki magát ide? — És Luciánót ki fedezte fel? És ki hívta ki Margi­tét? Zima tajtékzik. — Mennyije van? — Nem mindegy? Egy jachtot még meg tudok ven­ni. — Az legalább 150 ezer frank. — Akkor tízet. Zima nem bírja tovább. — Maga azonnal hazamegy. Szántódi vállat von. — A Lánchídnál ki lehet kötni jadhttal? Luciánó látja, hogy a log így elmérgesedik, 6 pedig a békességet szereti. — Ne Vitatkozzatok! Az anyagi érdekeltség elvét ter­mészetesen tiszteletben kell tartanunk. Én is lopok, be­vallom. Margitét megtanítot­tam az automaták kezelésé­re. Zima elv társ, maga meg ráhajt valami kitüntetésre... Ne bántsuk egymást. Annyi dolgunk van még. Zímára ez hat legjobban. — Igaza van ... Örülök, hogy végre van magában egy kis lelkesedés. Luciánó szégyenlősen vall­ja be: — Igen, kezdek belejönni Azt hiszem, magasabb célo­kat is kitűzhetnénk magunk elé, mint a valutatermelés... — Mire gondol? — kérdezi Zima. Luciánó elmosolyodik. Nem árulja eL — Bízza rám. Lehet, hogy még utcát is fognak elne­vezni rólunk... És, esetleg szobrunk is lesz... — Ajaj. Hol? — kérdezi Szántódi. — Világszerte... — vála­szolja Luciánó. Ismét munkába állnak. Há­rom m;/,talon folyik a játék, mindhármójuk előtt a szo­kásos nagy halom zseton. Zima éppen behúz egy 10 ezres tétet, illetve csak be­húzna, mert az asztalnak már nincs ennyi pénze, illet­ve zsetonja, hogy ki tudja fi­zetni. A főkrupié elküldi a kosárral az alkrupiét zseto­nért. — Egy kis türelmet, uram — mondja a főkrupié. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents