Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-11 / 87. szám
H anyatt fekszik. Feje alatt nincs párna. Hogy aa kapjon tüdőgyulladást Teljes arccal a mennyezetre vicsorog. Piszkosszürke szőke haját kiét hónapja oem nyírták. nem mosták. Ragacsos, undok galuska-csomókban aséttekszik a feje alatt, válláig ér. Homloka őrük lámpa. Orra gyanúsan, hegyesed ve válik U aa arebóL Feküdt Az orvos nézte. Legyintett. A nővér {eltűrte a beteg ingujját Az orvos a felsó karon (elcsípte valahogy az összezsugorodott bőrt Recsegve beleszaJdtotta magát a tű. „Kórhátt zárójelentés... A beteget ápolókba vettük 1845. szeptember S-án. Kórisme: — Nephrolithiasis. Mindkét tágult vesemedenoében Jóformán aa egészet kitöltő koréHkő... kiválasztás; bal veaa • pare 16 másodperc. Jobb vese 6 pere 16 másodpere. Műtét: bal veséből sBU mandulanagyságú követ távolítottunk «L Műtét után ex- ttccaüó — konyhasó-infúziót kapott. Seconder Jnfecüó ■Matt kétohHM amputádó vélt ssQkségeasá Beteg «"~<^ saját fcédőaségflkx» vtesaautasították. Azóta a beteg állapota erősen romlott A beteget nem gyűgyidt állapotban elbocsátjuk. 1845. «faunba 24-én." A hajnal, mint a bottá 6a Szikrázott tőle a vQág. Hajtattak. A kaptáién, as udvaron, a tornácon fekete ber- fhwrea nők, UdmCnfis nénitek álltak hajbókoló sopánko- dáanL Fekete ruhás férfiak, levett kalappal Egész éjjel vkieaiAva vártak ránk. Matt kijöttek elénk. Csend ven. Gmk a hó recseg a tamillá kerekek alatt — Megjöttetek? — Meg. Megjöttta*. — Suttogás, összehajolnak a fte- ketekmdőa árnyaik. Kósa kifogja a kapáló lovat Az emberek fcörülállják a szekeret — Hogy vegyük te?-- Ba na takarjátok! — Itatttth VégtH ez égte ™>*wtt kihúzzák a raekéraljből bundáétól, dunyháatfL betegett®. Négy fért fogja. SeM a fűzfakast A melegben áradni kred a fQrfagaJlyak tiaifl nac A férfiak letmrifc a kast a földre. Erőlködést kifejttag ■ette lBMra hajat Fett gyeim sitii Ml Megváltozott tefón- •BtOktt nem vasdk ta rútam. Könyörögve néznek. Lev»- * taasan a kalapjukat Csak néznek merev és borre- ”» ay» tekintet«. Rokonok mtaid a négyen Testvérek, ■amsa^c^Nem Jta reá jutom ok Hen» i«««4 H Véreassétt^JTSrrt A rttany nem éta Ä -Ü"uu a pettttémpa sóváren éneket Anyám tesztet flyúr. A szoba sárinál ms> félhomályben, fehér dunna alatt fcfazem Hanyatt pánié nélkül < hogy ne kapjak tüdőgyulladást Harmonikázotn. A mefOemra teszik esténként nagy, háremoktávos harmonikámét a szíjakat tar—toijafc, * tekmm hanyatt Bal kezemmel kihúzom a. tatttetakyt Lehunyva a szentem. Jobb kezem, «tat egy hernyórágta levél megmaradt erezete, legyezi a billentyűket Stet a harmonika. Ezer aírású dudorász&n gyevmttluaum óta naiv öröm nekem. A szünetekben öebaaastezott az ablakon át: apám — óvatosságból — a ™“ előtt, ** »teán az omló havat seperte. Suhog, dalol a ^Waseprő lám resszőcsokra, és rajta a porpehely hó fú- wdä^oniaik. Hirtelen megszűnik a seprés. Gyors léptek. A küszöbön apám levert a havat, belép, izgatottan suttog. Hagyd abba, hagyd abba) Gyorsan! — Mi bal mi történt? — Megint itt az az mart — Mit akarhat az? ■ > i«vi ■ — Mit! Mit! Hárem nap múlva nem bírtam torflbb. — Adjátok ide a harmonikát Öcsém lAlntah. jár — De fiam, Idhallatszikl — Akkor «hallatszik! ~ De azt mondják a szomszédok, azóta ta minden este ttt járkál az orosz az ablak alatt — Nem bírom már! Adjátok a harmonikát újra haamonfltazam hát Apám — óvatosságból — hatat seper. Mi az, űjia kezdődik? Apám berohan. Topog, Mahft — Hagyd abba! Megtolt Itt az orosz. Már Itt van! ín ki se nyitom a szememet játszom tovább. A legerősebb regisztert nyitom kt Mélyen zeng, folyó bőg a dalban. Apám topog, a vállam kopogtatja. Ingerülten kiáltok C8L “• ■*** tere? KI vM el tőlem ezt az egyetlen manUlt Apám án, áZL Néz, gondolkozik. Káromkodik: egyet — Hát jó! Akkor legyen! — Legyint egyet és kistet Indulatosain. Most én hallgatok él, kíváncsian hallgatózom Apám az utcaajtóból dühösen kikiált — Jó estét! Mit akar? Jöjjön be! — Jó estét Nem akarok. Csak hallgatni egy kicsit Erre járok. — Jöjjön be! De, csak jöjjön be! — apám odamegy, karjánál fogva vereti befelé. Útközben is iVq«í« Apám, anyáin és én folyamatosan értettük az orosz katonák beszédét Az ajtón dőlt be a párás hideg. Ott állnak ketten. Apám a székre mutat. Mellette fiatal, vékony katona. Durva szürke köpenyén olvad a hó. Rövid, elválasztott haja összetapadt a meleg sapka alatt. Köszön, aztán hallgat. Áll, kényelmetlenül érezheti magát. Körülnéz. Meglátja a félhomályban a gyermekjáték-csillogású harmonikát. Szomorúan elmosolyodik, aztán le nem veszi a szemét róla. Csak jön, jön közelebb, közben hol apámra, hol anyámra, aztán újra a harmonikára néz. Mosolyog a harmonikára. Nyújtja a kezét. Apám és anyám összenéznek, mozdulnak már mind a ketten, elszántan. Hirtelen odalépnek. — Beteg, nagybeteg a fiam. Az övé! Az orosz rájuk se hederít Az asztalra teszi a sapkáját A harmonika fölé hajol Szemtől szembe látom az arcát Huszonnyolc éves lehet Fáradt, szomorú, nagyon szomorú. Kioltott szerelem a szemében. Egy gyermek sóvárog az arcán. Ön értettem őt, mert tudtam, mennyire lehet a harmonikát szeretni. Anyám siránkozott — Jaj istenem! — Apám zsebre dugta a kesét Nézte, rettenetesen. Az orosz meg egészen közel hajolt Jobb kezét felemelte. Szokatlanul vékony és finom ujjú keze volt Karja ive megtört. Keze élt — ujjai csodalatos élvezettel nyíltak szét, lágyan, lazán — a simogatás, a dédelgetés, a becézés egy- egy dallama énekelt fel ezekről az ujjakróL Körülmutatta aztán ujjhegyével végigtapintotta a harmonikát. Mint a vak az ismerős arcot, úgy szólítgatta meg ujjai ideges simoga- tásával a harmonika csillogó berakásait, a hófehér billentyűket a regisztereket. Ujjaival esetlenül nyomogatta le « billentyűket Rögtön láttam, hogy nem tud hármonikázni. fezbe kapott, telfgyeafaedej^ aztán más fli own» kar toriák egy kicsit adnák, közvetlenkedő modorában folytatta. — Haraso. Nagyon -nagyon szép! Aztán? Most mi lesz? Csak állt zavartan. Anyám& néztek egymásra. Anyám újra elkezdte a régi trükköt — Nagybeteg! Csak ezzel van. — Az orosz nem vette észre. Apám megemberelte magát Széket tolt alá. — Üljön le. Üljön csak le. Te meg mo6t már harmonikád, ha olyan nagy legény voltál, aztán majd meglátod mi lesz. Én elkezdtem hirtelen azt a dalt, melyet a temető jegenyefasorai alatt gyakorlatozó orosz katonáktól a nyáron tanultam és amit a tankokon jövet, teherautókon harmoni- » kázva énekeltek akkortájban az oroszok: — a Jablonkát. Alma nyílik, virágzik a parton. Stem a réten • tavaszi sxS::: Mondd meg annak a büszke katonának. Hű Katjuaa mindig visszavár. Ezt a refrént — a két utolsó sort — mindannyiszor egy másik regiszteren játszottam, teljes hangerővel mély zengésű hangszínekkel és dús jobb-bal kéz kísérettel Vidám, győzelmes tndulódaltama van e két sornak. Es az orosz ezt már nem bírta. Láttam, hogy itt már nem a harmonika kalandjaitól indul teL Összevonta a homlokát, hirtelen a tenyerébe temette, aztán, hogy én halkabbra fogtam, tüitt- tnetlenül intett, hagyjam abba. Vártuk, ml lesz, de ő azonnal összeszedte magát. Már próbált ránk mosolyogni. Oda intette anyámat, megérintette a vállát — Mámká, Mámká! — és előtette tárcáját Fényképeket szedett elő. Körbejártak a képek. Rossz fotók voltak. Komoly, szép fiatalasszony és egy kisfiú mosolygott ránk. Nem tudtuk, mit mondjunk, összenéztünfc. — Szépek. Milyen kedvesek. Az orosz sokára ezt mondta: — Kaput Attól az estétől gyakran üldögélt az ágyam mellett Megtudtuk, hogy orvos, most orvos főhadnagy. Szülei falusi emberek, nem tud róluk semmit Most itt a tábori kórház egyik orvosa. Néhány utcával arrébb. Kérte, hogy járhasson Ide. Nagyon szereti a harmonikát gyerekkora óta, de neki sose volt — Miért nem szereztél? Legyintett Kért, tanítsam meg harmemikázni. Megmondta nekünk a hosszú nevét is, de mi nem tudtunk belőle megjegyezni többet csak ennyit: Názár. Názámak hívtuk. Ült órákon át mellettem és csak hallgatta, hallgatta a harmonikaszót így aztán egyszer végignézte, mikor a városbeli egyik orvos, aki magánbetegkéni kezelt harmadnaponként átkötötte a sebeimet. Itt sem ment sokkal különbül mint a klinikán. A kötözés előtt kértem: — Adjon fájdalomcsillapítót — Hogyne, hogy megszokja. — Majd leszokom róla, ha nem kell De nem bírom anélkül. Nem szólt semmit, elkezdte bepólyált lábaimról legön- gyölítetii a gézcsíkokat Végül csak a vastag vattaréteg maradt. Azt átitatta a vér és a seb leve. Mindkét lábból három-három üvegcső állt ki Hegyük a vattacsomón át két centiméterre is kilátszott — Ne tépje le a vattát Elájulok. Áztassa le! Áztassa le! Feltépi az egész sebet Aztán ujjaival kíméletlenül kinyomkodta a sebet, alkohollal körülmosta, új vattát és gézt rakott az eleven sebre. Názár távol ült, a sarokban. Gyakran fel ugrált fel-alá járkált, és cigarettázott. A kezelés végeztével anyám az orvoshoz fordult: —- Doktor úr, nem tudtunk mára szerezni. De tessék türelemmel lenni, megszerezzük. Holnapután is tessék még eljönni. Egy héten belül meglesz, drága doktor úr! — Nénikóm! Az a két liter olaj nem sok. Nem éri meg amúgy sem, hogy én ide kibiciklizzem érte a város szélére. Ha nincs, hát nincs. Vigyék kórházba, ott sem hal bele. — Azzal elment — Mit mondott? Názár nem értette pontosan. Anyáin magyarázta neki. Názár káromkodott, aztán ezt mondta: — Misa, én majd bekötözlek. — Frászt! — kiáltottam ingerülten. — Nem érted, Názár, hogy én már minden orvostól félek. Tönkretettek. Hanyag disznók voltak, majdnem a két lábamba került. Magyarok — és láttad, hogy bánt velem ez is. Én nem merem most — ne haragudj. Nem érted! ___ N ázár még másnap is szóüan volt, csak a harmonikát hallgatta. De azér harmadnap velünk együtt várta a magyar orvost, eljön-e mégis? Vártunk, négyen vártunk. Már ' dél is elmúlt. Az orvos nem jött. Nem volt olaj. Názár felugrott, káromkodott, és elrohant. Apám korholt minket, amiért nem engedtük, hogy Názár kötözzön. — Miért ne? Orvos — orvos. — És ha még jobban elront mindent? Zörögték. Názár jött vissza. Mellette egy nő, kátonakö- penybem. Gyógyszeres zsákot és orvosi táskát hoztak. Názár már nem kérdezett semmit. Rendelkezett. — Mamka, meleg vizet, lavórt, törülközőket. Nem szólhattunk most egy szót sem. Lesz. ami lesz, nem halok bele. Néztük Názárt, mennyire megváltozott. A nő hallgatagon, szófogadó tisztelettel leste, dolgozott a keze alá. Ápol ónővér volt. Az asztalra szétrakták a műszereket, gyógyszert, kötszert. Názár egy port adott. — Vedd be, Misá! — Aztán injekciót szívott fel a nővér. Názár beadta, öt perc múlva közönyös bódulatban, szinte álmodtam, ami történt velem. Názár mosta, sokáig mosta kezeit, aztán a nővér alkoholt öntött a kezeire. Széket kért és mellém ült A gézt a nővér már lecsavarta. Názár felemelte a vatta szélét és ahol a sebhez ragadt, alkohollal addig áztatta, amíg el nem vált a sebtől Lassan, hosszadalmasain így áztatta le mindkét combomról a vattapaplant, mely már teljesen átitatódott. Alkohollal lemosta a »ebfelületeket. Egy nagyméretű fecskendőbe öblítőfolyadékot szívott fed a nővér, és Názár — nem nyomorgatta a sebeket — befecskendezte ezt a furcsa, jó illatú, hűs folyadékot Felkacagtam, olyan új, kellemes és hihetetlen volt az ördögi dömöckölésék után. Anyám megint meghatódott és mint mindig, elbőgte magát Apám — látta az arcom, és rám kacsintott Mire a kötéssel készen lettek, elnyomott am álom. Huszonnyolc órát aludtam egyfolytában. , Názár attól kezdve családtagként járt hozzánk. Mbv- den szabad idejét ott töltötte, mindennel ellátott, amit csak dó tudott szerezni, hogy gyógyulásom segítse Haemokakaót hozott nekem, ezt a kincset érő, ritka, vérképző hemoglobindús táp- és gyógyszert, rengeteg Ultraszeptilt, annyi gézi hogy tíz év múlva is volt belőle. Mikor az emberek melasszal éltek, 6 nekem fazékkal hozta a cukrot Epéikül nem gyógyulsz meg! — Almát kerített, mézet bögreszám. És kétnaponként egy citromot! Mindent tömött belém. Táplálkozásomat nyomasztóan pontosan ellenőrizte. Tulajdonképpen naponként többször pontos viziteket tartott, mintha az osztályán feküdnék. Lázat mért, hetenként egyszer súlyt mért a szomszéd tengeridaráló malomból áíte hozatott tizedes mérlegen. Milyen körülményes volt! — Nem báj, Misá! Ha a vesém újra megfájdult, vagy egyel köhögtem, —ormai elhozta belgyógyász kollégáját — Én sebén vagyok — mondta — amaz biztosabba« 4M hozzá. — Sietni kell! Gyógyulj meg, mert én elmegyek. Májusban elmegyek. — Nem igaz! — & bizony torkunkon akadt a sző. Május élsó napjaiban kivitetett az udvarra. Apám és — öcsém cipeltek ki Szánalmas cirkusz volt Názár hozott a lakásáról egy hintaszéket abba ültettek. Szédültem, hányinger gyötört Hat hónap óta vízszintes testhelyzetben ä- tem. De most ott kellett ülnöm negyedórát Názár ragaszkodott hozzá. Aztán egyre többet Esténként és reggelenként — eddig is — tornáztatta a lábam. Felemelte, behajtotta, kinyújtotta. Tízpercekig. Először üvöltöttem. Félévig bénák voltak az izmaim, a térdem dagadt fadarab. Tépőd- tek az Izmok, de ő türelmesen kínozott Az udvari levegőzést is követelte. Egy hét múlva aztán a hintaszékből felemelt 6 és az öcsém. Hónom alá karoltak és vittek. Én mint a szalmával tömött bábú. Lábaim lógtak, mintha rongyból lettek volna. Názár kiabált — Lépjél rá! Próbál) lépkedni! De bizony csak napok múlva éreztem, hogy a talpam alatt föld van. Hangyák tépték az izmaimat és szánalmasan összecsukloteak a térdeim. Hányszor kiáltoztam. — Hagyjuk abba, ivem megy! Szégyellem! — Hány nap és mennyi veszekedés, nyögés, őrült türelem kellett ahhoz, hogy támogatásukkal megálltam a lábamon, egy-két másodpercre. Aztán, amíg az ágyamtól az asztalig léptem. Ketten tartották kőrém a karjaikat Egy lépés volt mindössze. Egy lépés! Megtettem s rárogytam az asztalra. Aznapra Názár is elegendőnek tartotta ezt a teljesítményt Ügy tanultam meg járni újra. Nehezebben, mint egy kisgyerek, mert nekem elesnem sem volt szabad. És Názár erőszakos voll tornász tatott, káromkodott, biztatott, és az öcsémmel együtt cipeltek hetekig Végül is egy hónap alatt annyit elért, hogy egy-két lépés erejéig egyik támogatóm karjai közül a másikba tudtam esni, bicegni. — Nem baj! Megmozdult a lábad! A többit már tí is elvégzitek. Egy hét múlva Bécsbe helyezték. Egy hónap múlt el Éjszaka voll Olvastam. Egyszer csak verik az ablakot Anyám felugrik az ágyból Kinéz. — Jaj istenem! Egy orosz. Mit akar? és kinyitotta az ablakot. — Mamkál — Názár borult a nyakába. — Misá hogy van? Beengedtük. — Názár! Hát te, hogy kerülsz ide? — Gépkocsival megyünk hazafelé, a tokaji hídon át Ott van a pihenő, lábú-lába jöttem, csak harmincöt kilométer. Azonnal kell visszamenni. Misa, akartam látni, hogy vagy? Egy óra múlva útnak is eredt Most mór én kísértein a kapuig. Éjszaka volt. Elment. Már nem is láttuk a sötétben. ^ — Hé! Názár! Hová is mégy? — Murmanszkba. — írjál! — írok, Misa! Sose írt Sose hallunk róla többel
