Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-11 / 87. szám

H anyatt fekszik. Feje alatt nincs párna. Hogy aa kapjon tüdőgyulladást Teljes arccal a mennye­zetre vicsorog. Piszkosszürke szőke haját kiét hó­napja oem nyírták. nem mosták. Ragacsos, undok galuska-csomókban aséttekszik a feje alatt, válláig ér. Homloka őrük lámpa. Orra gyanúsan, hegye­sed ve válik U aa arebóL Feküdt Az orvos nézte. Legyintett. A nővér {eltűrte a beteg ingujját Az orvos a felsó karon (elcsípte valahogy az összezsugorodott bőrt Recsegve beleszaJdtotta magát a tű. „Kórhátt zárójelentés... A beteget ápolókba vettük 1845. szeptember S-án. Kórisme: — Nephrolithiasis. Mind­két tágult vesemedenoében Jóformán aa egészet kitöltő koréHkő... kiválasztás; bal veaa • pare 16 másodperc. Jobb vese 6 pere 16 másodpere. Műtét: bal veséből sBU mandulanagyságú követ távolítottunk «L Műtét után ex- ttccaüó — konyhasó-infúziót kapott. Seconder Jnfecüó ■Matt kétohHM amputádó vélt ssQkségeasá Beteg «"~<^ saját fcédőaségflkx» vtesaautasították. Azóta a beteg álla­pota erősen romlott A beteget nem gyűgyidt állapotban elbocsátjuk. 1845. «faunba 24-én." A hajnal, mint a bottá 6a Szikrázott tőle a vQág. Ha­jtattak. A kaptáién, as udvaron, a tornácon fekete ber- fhwrea nők, UdmCnfis nénitek álltak hajbókoló sopánko- dáanL Fekete ruhás férfiak, levett kalappal Egész éjjel vkieaiAva vártak ránk. Matt kijöttek elénk. Csend ven. Gmk a hó recseg a tamillá kerekek alatt — Megjöttetek? — Meg. Megjöttta*. — Suttogás, összehajolnak a fte- ketekmdőa árnyaik. Kósa kifogja a kapáló lovat Az em­berek fcörülállják a szekeret — Hogy vegyük te?-- Ba na takarjátok! — Itatttth VégtH ez égte ™>*wtt kihúzzák a raekéraljből bundáétól, dunyháatfL betegett®. Négy fért fogja. SeM a fűzfakast A melegben áradni kred a fQrfagaJlyak tiaifl nac A férfiak letmrifc a kast a földre. Erőlködést kifejttag ■ette lBMra hajat Fett gyeim sitii Ml Megváltozott tefón- •BtOktt nem vasdk ta rútam. Könyörögve néznek. Lev»- * taasan a kalapjukat Csak néznek merev és borre- ”» ay» tekintet«. Rokonok mtaid a négyen Testvérek, ■amsa^c^Nem Jta reá jutom ok Hen» i«««4 H Véreassétt^JTSrrt A rttany nem éta Ä -Ü"uu a pettttémpa sóváren éneket Anyám tesztet flyúr. A szoba sárinál ms> félhomályben, fehér dunna alatt fcfazem Hanyatt pánié nélkül < hogy ne kapjak tüdő­gyulladást Harmonikázotn. A mefOemra teszik esténként nagy, háremoktávos harmonikámét a szíjakat tar—toijafc, * tekmm hanyatt Bal kezemmel kihúzom a. tatttetakyt Lehunyva a szentem. Jobb kezem, «tat egy hernyórágta levél megmaradt erezete, legyezi a billentyűket Stet a harmonika. Ezer aírású dudorász&n gyevmttluaum óta naiv öröm nekem. A szünetekben öebaaastezott az ablakon át: apám — óvatosságból — a ™“ előtt, ** »teán az omló havat seperte. Suhog, dalol a ^Waseprő lám resszőcsokra, és rajta a porpehely hó fú- wdä^oniaik. Hirtelen megszűnik a seprés. Gyors léptek. A küszöbön apám levert a havat, belép, izgatottan suttog. Hagyd abba, hagyd abba) Gyorsan! — Mi bal mi történt? — Megint itt az az mart — Mit akarhat az? ■ > i«vi ■ — Mit! Mit! Hárem nap múlva nem bírtam torflbb. — Adjátok ide a harmonikát Öcsém lAlntah. jár — De fiam, Idhallatszikl — Akkor «hallatszik! ~ De azt mondják a szomszédok, azóta ta minden este ttt járkál az orosz az ablak alatt — Nem bírom már! Adjátok a harmonikát újra haamonfltazam hát Apám — óvatosságból — ha­tat seper. Mi az, űjia kezdődik? Apám berohan. Topog, Mahft — Hagyd abba! Megtolt Itt az orosz. Már Itt van! ín ki se nyitom a szememet játszom tovább. A leg­erősebb regisztert nyitom kt Mélyen zeng, folyó bőg a dal­ban. Apám topog, a vállam kopogtatja. Ingerülten kiáltok C8L “• ■*** tere? KI vM el tőlem ezt az egyetlen man­Ult Apám án, áZL Néz, gondolkozik. Káromkodik: egyet — Hát jó! Akkor legyen! — Legyint egyet és kistet Indulatosain. Most én hallgatok él, kíváncsian hallgatózom Apám az utcaajtóból dühösen kikiált — Jó estét! Mit akar? Jöjjön be! — Jó estét Nem akarok. Csak hallgatni egy kicsit Erre járok. — Jöjjön be! De, csak jöjjön be! — apám odamegy, karjánál fogva vereti befelé. Útközben is iVq«í« Apám, anyáin és én folyamatosan értettük az orosz katonák beszédét Az ajtón dőlt be a párás hideg. Ott állnak ketten. Apám a székre mutat. Mellette fiatal, vékony katona. Durva szür­ke köpenyén olvad a hó. Rövid, elválasztott haja összeta­padt a meleg sapka alatt. Köszön, aztán hallgat. Áll, ké­nyelmetlenül érezheti magát. Körülnéz. Meglátja a félho­mályban a gyermekjáték-csillogású harmonikát. Szomorúan elmosolyodik, aztán le nem veszi a szemét róla. Csak jön, jön közelebb, közben hol apámra, hol anyámra, aztán újra a harmonikára néz. Mosolyog a harmonikára. Nyújtja a kezét. Apám és anyám összenéznek, mozdulnak már mind a ketten, elszántan. Hirtelen odalépnek. — Beteg, nagybeteg a fiam. Az övé! Az orosz rájuk se hederít Az asztalra teszi a sapkáját A harmonika fölé hajol Szemtől szembe látom az arcát Huszonnyolc éves lehet Fáradt, szomorú, nagyon szomorú. Kioltott szerelem a szemében. Egy gyermek sóvárog az ar­cán. Ön értettem őt, mert tudtam, mennyire lehet a harmonikát szeretni. Anyám siránkozott — Jaj istenem! — Apám zsebre dugta a kesét Nézte, rettenetesen. Az orosz meg egészen közel hajolt Jobb kezét felemel­te. Szokatlanul vékony és finom ujjú keze volt Karja ive megtört. Keze élt — ujjai csodalatos élvezettel nyíltak szét, lágyan, lazán — a simogatás, a dédelgetés, a becézés egy- egy dallama énekelt fel ezekről az ujjakróL Körülmutatta aztán ujjhegyével végigtapintotta a harmonikát. Mint a vak az ismerős arcot, úgy szólítgatta meg ujjai ideges simoga- tásával a harmonika csillogó berakásait, a hófehér billen­tyűket a regisztereket. Ujjaival esetlenül nyomogatta le « billentyűket Rögtön láttam, hogy nem tud hármonikázni. fezbe kapott, telfgyeafaedej^ aztán más fli own» kar toriák egy kicsit adnák, közvetlenkedő modorában foly­tatta. — Haraso. Nagyon -nagyon szép! Aztán? Most mi lesz? Csak állt zavartan. Anyám& néztek egymásra. Anyám újra elkezdte a régi trükköt — Nagybeteg! Csak ezzel van. — Az orosz nem vette észre. Apám megemberelte magát Széket tolt alá. — Üljön le. Üljön csak le. Te meg mo6t már harmo­nikád, ha olyan nagy legény voltál, aztán majd meglátod mi lesz. Én elkezdtem hirtelen azt a dalt, melyet a temető jege­nyefasorai alatt gyakorlatozó orosz katonáktól a nyáron tanultam és amit a tankokon jövet, teherautókon harmoni- » kázva énekeltek akkortájban az oroszok: — a Jablonkát. Alma nyílik, virágzik a parton. Stem a réten • tavaszi sxS::: Mondd meg annak a büszke katonának. Hű Katjuaa mindig visszavár. Ezt a refrént — a két utolsó sort — mindannyiszor egy másik regiszteren játszottam, teljes hangerővel mély zen­gésű hangszínekkel és dús jobb-bal kéz kísérettel Vidám, győzelmes tndulódaltama van e két sornak. Es az orosz ezt már nem bírta. Láttam, hogy itt már nem a harmonika kalandjaitól indul teL Összevonta a homlokát, hirtelen a tenyerébe temette, aztán, hogy én halkabbra fogtam, tüitt- tnetlenül intett, hagyjam abba. Vártuk, ml lesz, de ő azon­nal összeszedte magát. Már próbált ránk mosolyogni. Oda intette anyámat, megérintette a vállát — Mámká, Mámká! — és előtette tárcáját Fényképe­ket szedett elő. Körbejártak a képek. Rossz fotók voltak. Komoly, szép fiatalasszony és egy kisfiú mosolygott ránk. Nem tudtuk, mit mondjunk, összenéztünfc. — Szépek. Milyen kedvesek. Az orosz sokára ezt mondta: — Kaput Attól az estétől gyakran üldögélt az ágyam mellett Megtudtuk, hogy orvos, most orvos főhadnagy. Szülei falu­si emberek, nem tud róluk semmit Most itt a tábori kór­ház egyik orvosa. Néhány utcával arrébb. Kérte, hogy jár­hasson Ide. Nagyon szereti a harmonikát gyerekkora óta, de neki sose volt — Miért nem szereztél? Legyintett Kért, tanítsam meg harmemikázni. Meg­mondta nekünk a hosszú nevét is, de mi nem tudtunk belőle megjegyezni többet csak ennyit: Názár. Názámak hívtuk. Ült órákon át mellettem és csak hallgatta, hallgat­ta a harmonikaszót így aztán egyszer végignézte, mikor a városbeli egyik orvos, aki magánbetegkéni kezelt har­madnaponként átkötötte a sebeimet. Itt sem ment sokkal különbül mint a klinikán. A kö­tözés előtt kértem: — Adjon fájdalomcsillapítót — Hogyne, hogy megszokja. — Majd leszokom róla, ha nem kell De nem bírom anélkül. Nem szólt semmit, elkezdte bepólyált lábaimról legön- gyölítetii a gézcsíkokat Végül csak a vastag vattaréteg maradt. Azt átitatta a vér és a seb leve. Mindkét lábból három-három üvegcső állt ki Hegyük a vattacsomón át két centiméterre is kilátszott — Ne tépje le a vattát Elájulok. Áztassa le! Áztassa le! Feltépi az egész sebet Aztán ujjaival kíméletlenül kinyomkodta a sebet, alko­hollal körülmosta, új vattát és gézt rakott az eleven sebre. Názár távol ült, a sarokban. Gyakran fel ugrált fel-alá járkált, és cigarettázott. A kezelés végeztével anyám az orvoshoz fordult: —- Doktor úr, nem tudtunk mára szerezni. De tessék türelemmel lenni, megszerezzük. Holnapután is tessék még eljönni. Egy héten belül meglesz, drága doktor úr! — Nénikóm! Az a két liter olaj nem sok. Nem éri meg amúgy sem, hogy én ide kibiciklizzem érte a város szélére. Ha nincs, hát nincs. Vigyék kórházba, ott sem hal bele. — Azzal elment — Mit mondott? Názár nem értette pontosan. Anyáin magyarázta neki. Názár káromkodott, aztán ezt mondta: — Misa, én majd bekötözlek. — Frászt! — kiáltottam ingerülten. — Nem érted, Ná­zár, hogy én már minden orvostól félek. Tönkretettek. Ha­nyag disznók voltak, majdnem a két lábamba került. Ma­gyarok — és láttad, hogy bánt velem ez is. Én nem merem most — ne haragudj. Nem érted! ___ N ázár még másnap is szóüan volt, csak a harmonikát hallgatta. De azér harmadnap velünk együtt várta a ma­gyar orvost, eljön-e mégis? Vártunk, négyen vártunk. Már ' dél is elmúlt. Az orvos nem jött. Nem volt olaj. Názár fel­ugrott, káromkodott, és elrohant. Apám korholt minket, amiért nem engedtük, hogy Názár kötözzön. — Miért ne? Orvos — orvos. — És ha még jobban elront mindent? Zörögték. Názár jött vissza. Mellette egy nő, kátonakö- penybem. Gyógyszeres zsákot és orvosi táskát hoztak. Názár már nem kérdezett semmit. Rendelkezett. — Mamka, meleg vizet, lavórt, törülközőket. Nem szólhattunk most egy szót sem. Lesz. ami lesz, nem halok bele. Néztük Názárt, mennyire megváltozott. A nő hallgatagon, szófogadó tisztelettel leste, dolgozott a keze alá. Ápol ónővér volt. Az asztalra szétrakták a műsze­reket, gyógyszert, kötszert. Názár egy port adott. — Vedd be, Misá! — Aztán injekciót szívott fel a nővér. Názár beadta, öt perc múlva közönyös bódulatban, szinte álmodtam, ami történt velem. Názár mosta, sokáig mosta kezeit, aztán a nővér alkoholt öntött a kezeire. Széket kért és mellém ült A gézt a nővér már lecsavarta. Názár fel­emelte a vatta szélét és ahol a sebhez ragadt, alkohollal addig áztatta, amíg el nem vált a sebtől Lassan, hossza­dalmasain így áztatta le mindkét combomról a vattapap­lant, mely már teljesen átitatódott. Alkohollal lemosta a »ebfelületeket. Egy nagyméretű fecskendőbe öblítőfolyadé­kot szívott fed a nővér, és Názár — nem nyomorgatta a sebeket — befecskendezte ezt a furcsa, jó illatú, hűs folya­dékot Felkacagtam, olyan új, kellemes és hihetetlen volt az ördögi dömöckölésék után. Anyám megint meghatódott és mint mindig, elbőgte magát Apám — látta az arcom, és rám kacsintott Mire a kötéssel készen lettek, elnyomott am álom. Huszonnyolc órát aludtam egyfolytában. , Názár attól kezdve családtagként járt hozzánk. Mbv- den szabad idejét ott töltötte, mindennel ellátott, amit csak dó tudott szerezni, hogy gyógyulásom segítse Haemokakaót hozott nekem, ezt a kincset érő, ritka, vérképző hemoglo­bindús táp- és gyógyszert, rengeteg Ultraszeptilt, annyi gézi hogy tíz év múlva is volt belőle. Mikor az emberek melasszal éltek, 6 nekem fazékkal hozta a cukrot Epéi­kül nem gyógyulsz meg! — Almát kerített, mézet bögre­szám. És kétnaponként egy citromot! Mindent tömött be­lém. Táplálkozásomat nyomasztóan pontosan ellenőrizte. Tulajdonképpen naponként többször pontos viziteket tar­tott, mintha az osztályán feküdnék. Lázat mért, hetenként egyszer súlyt mért a szomszéd tengeridaráló malomból áíte hozatott tizedes mérlegen. Milyen körülményes volt! — Nem báj, Misá! Ha a vesém újra megfájdult, vagy egyel köhögtem, —ormai elhozta belgyógyász kollégáját — Én sebén vagyok — mondta — amaz biztosabba« 4M hozzá. — Sietni kell! Gyógyulj meg, mert én elmegyek. Má­jusban elmegyek. — Nem igaz! — & bizony torkunkon akadt a sző. Május élsó napjaiban kivitetett az udvarra. Apám és — öcsém cipeltek ki Szánalmas cirkusz volt Názár hozott a lakásáról egy hintaszéket abba ültettek. Szédültem, hány­inger gyötört Hat hónap óta vízszintes testhelyzetben ä- tem. De most ott kellett ülnöm negyedórát Názár ragasz­kodott hozzá. Aztán egyre többet Esténként és reggelen­ként — eddig is — tornáztatta a lábam. Felemelte, behaj­totta, kinyújtotta. Tízpercekig. Először üvöltöttem. Félévig bénák voltak az izmaim, a térdem dagadt fadarab. Tépőd- tek az Izmok, de ő türelmesen kínozott Az udvari levegő­zést is követelte. Egy hét múlva aztán a hintaszékből felemelt 6 és az öcsém. Hónom alá karoltak és vittek. Én mint a szalmá­val tömött bábú. Lábaim lógtak, mintha rongyból lettek volna. Názár kiabált — Lépjél rá! Próbál) lépkedni! De bizony csak napok múlva éreztem, hogy a talpam alatt föld van. Hangyák tépték az izmaimat és szánalma­san összecsukloteak a térdeim. Hányszor kiáltoztam. — Hagyjuk abba, ivem megy! Szégyellem! — Hány nap és mennyi veszekedés, nyögés, őrült türelem kellett ahhoz, hogy támogatásukkal megálltam a lábamon, egy-két má­sodpercre. Aztán, amíg az ágyamtól az asztalig léptem. Ketten tartották kőrém a karjaikat Egy lépés volt mind­össze. Egy lépés! Megtettem s rárogytam az asztalra. Az­napra Názár is elegendőnek tartotta ezt a teljesítményt Ügy tanultam meg járni újra. Nehezebben, mint egy kis­gyerek, mert nekem elesnem sem volt szabad. És Názár erőszakos voll tornász tatott, káromkodott, biztatott, és az öcsémmel együtt cipeltek hetekig Végül is egy hónap alatt annyit elért, hogy egy-két lépés erejéig egyik támogatóm karjai közül a másikba tudtam esni, bicegni. — Nem baj! Megmozdult a lábad! A többit már tí is elvégzitek. Egy hét múlva Bécsbe helyezték. Egy hónap múlt el Éjszaka voll Olvastam. Egyszer csak verik az ablakot Anyám felugrik az ágyból Kinéz. — Jaj istenem! Egy orosz. Mit akar? és kinyitotta az ablakot. — Mamkál — Názár borult a nyakába. — Misá hogy van? Beengedtük. — Názár! Hát te, hogy kerülsz ide? — Gépkocsival megyünk hazafelé, a tokaji hídon át Ott van a pihenő, lábú-lába jöttem, csak harmincöt kilo­méter. Azonnal kell visszamenni. Misa, akartam látni, hogy vagy? Egy óra múlva útnak is eredt Most mór én kísértein a kapuig. Éjszaka volt. Elment. Már nem is láttuk a sötét­ben. ^ — Hé! Názár! Hová is mégy? — Murmanszkba. — írjál! — írok, Misa! Sose írt Sose hallunk róla többel

Next

/
Thumbnails
Contents