Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-11 / 87. szám
I Ott lenn u Alföldön. Szentet környékén, Hódmezővásárhelyen, de Útién még Békés egy részén is, ízes, furcsa éledt kerül böjti időben, de húsvétkor is az asztalra Ügy hívják, hogy csíramáié. Mézes édes, olcsó étek és laktató is valamelyest, olyan lehet tőle a szája a kis pújának, hogy szólni sem tud, mert összeragad és őrjítő ideges táncra készteti a méhet, darazsat egyaránt. Részül mégpedig!en úgy — ha jól vélekszem vissza receptjére —, hogy Jó Idővel húsvét előtt, mikor még megvacogta t ja az idő a kint telelt madárijesztőt is, búzát terítenek ujjnyi vastagon egy deszkalapra. Aztán öntözni kezdik azt. A búzaszemek, csendben, mozdulatlanul és szemre élettelenül hevernek egymáson, mint ezernyi apró halott egy laposra sikerült koporsón, s még a konyha sarkának félhomálya is inkább az elmúlásról sejdit, mintsem a megújulásról. Pedig arról van és lesz szó! Titkos erők kezdenek munkálkodni a permetező víz varázsló ujjai alatt, sorban, szépen megpattannak a szemek, először az alig látható csí- rácskák kandikálnak ki. aztán, hogy nem hideg a konyha, ha nem is világos, és hogy jön, pérmetként jön a sohasem sok, de mindig elegendő vizecske — a csírák nyurgulni kezdenek, kapaszkodni kifelé és felfelé, sőt már a szemek alján, tucatnyi pókhálóláb is kapaszkodna lefelé, keresvén a jó televényt, S ahogy telnek a napok, úgy lesz egy ujjnyi, majd kettő, aztán majdnem arasznyi a búzacsíra a locsolt deszkán... KOKTEü, A csíramáié .. i és amikor a bú» már azt hiszi, hogy itt az élet, s hogy ez az élet, a deszka, meg a konyhai félhomály, akkor jön a háziasszony és marokkal tépi 6zét a már milliónyi gyökérhálóval egymásba kapaszkodott, testesre dagadt, zöldecske csírát, hajtott búza-konglomerátumot és bele a darálóba..) Ügy bizony. Ledarálja az egészet Aztán most már vízzel mossa ki a búzából minden mézes sűrű édességét. Egy kicsit vár, míg az besűrűsödik, majd tepsibe meri a sűrű pépet, be a kemencébe, vagy a ■pórba és nem kell hozzá sok idő, a tíz-tizenkét tepsi már ott sorakozik rozsdabarna hátán karamellává édesedet! csáramáLéval, De finom Is. De szegény étek is. Böjti étek! Az hát! Ám nem véletlen, hogy éppen az egykor legszegényebb alföldi részeken „találták” fel ezt a böjti étket, ezt a húsvétra is lakomát A búza csírája, meglehet, hogy egykoron a húsvét valóságát, a tavaszi újjászületést formázta meg egy ősi és megmaradt pogány szokás formájában és ízében az ínyeken. Meglehet! De az Is biztos, hogy azon a tájon, és abban az időben már szó sem volt pogány szokásról, hanem sokkal inkább a pogány nyomorúságról. És az ember szegénye, tudta és maga is érezte, hogy kell, nagyon kell, különösen így tavasztájon, a a hosszú tél korgó hónapjai után, kell az erő. Az édességes csíramáié a cukor, a méz ízét varázsolta öreg és gyermek szájapadiására. Márpe- diglen mindenki tudja azt hogy nemcsak a szalonna, de a cukor is csodákat mivel az emberfia izmaival. És aztán olcsó sütemény is. Mert sütemény az mégiscsak. Hiszen tepsiben van. Sütni keli! Oda lehet ültetni a nagy tepsi köré a kisgyerekeket kezükben kanállal, s lehet tömni befelé a Jóllakottság érzetéig ezt a csodálatos böjti-ünnepi csemegét. Nem tudom, régen jártam már azon a tájon, sütik-e még húsveu..,.. a csíramálét, vagy elfelejtették alig egy-két évtized alatt. Mert ez is meglehet. Mint ahogyan az is, hogy ÚJ reneszánsza van ennek az ősi, egykor nyomoréteknek, mint a régi rokkának, mozsárnak, istállómécsesnek. Sót — ószintén megmondva —, még azt sem tudom, hogy miért jutott eszembe ez a furcsa csemege, s ha már eszembe is jutott, miért kellett ezt megírni. Receptet akarnék terjeszteni? A konyha „folkloristájává” züllöttem volna? Vagy megint felbuzgóit bennem a „bezzeg-agitátor”, hogy bezzeg abban az időben csak csíramáié, most meg ugye.:. Na persze, amellett, hogy ez igaz is, azt hiszem, mégsem emiatt vetettem e sorokat a csíramáiéról, erről a népi étekről a papírra. Lehet, hogy egyszerűen csak öregedni kezdek, s olyan dolgok jutnak már az. eszembe, amik húsz, harminc éve történtek, de lám, amik tegnap, azokat elfelejtem? Nem tudom. Csak azt tudom, hogyha a csira- máié eszembe jut, akkor még mindig, még ma is nyomorszagot érzek. Miért? Valóban: miért? Az igazgató monológja Karaktéra arcvonások, nyugodt mozgás, halk beszéd éa valami belső derű. Ezek a" primér vonások. Fehér Ing; jól kötött nyakkendő, frissen vasalt nadrág; mű- szálas köpeny. Lukács Benedek a neve, a gyöngyösi gépjavító igazgatója. o o o — Megkérdezték már tőlem, nem féltem a tekintélyem, hogy engedek beleszólni a munkatársaimnak a dolgokba? Ezt rossz kérdésnek tartom. Egy vezető tekintélye attól sem csökken, ha mások véleményét is figyelembe veszi Miért ne lehetne másnak is jó ötlete, akár még egy segédmunkásnak is? Aki tévedhetetlennek tartja magát, annak vége. De azt is mondhatom, hogy a gyeplőt mégsem engedem ki a kezemből. Végül én döntök, és amit ilyenkor a tárgyalások után kimondok, annak végrehajtását megkövetelem. Elismerem, a kollektív vezetés megvalósítása személyi feltételektől is függ. De hát minden igazgatónak legyen annyi esze, hogy megválogassa közvetlen munkatársait: a főmérnököt, a főkönyvelőt, de még a vezetőség más tagjait is. A párttitkámak, a KISZ- titkámak és a szakszervezet titkárának is partnernek kell lennie. Ebbe hogyan szólhat bele az igazgató? Sehogy! De hát a munkásoknak is van szemük, ők is látják, amit látni kell. Ha a gazdasági vezetés a helyes elvek megvalósítását akarja, akkor a munkások ebben mindenkor segítik. Még a választásoknál is, akármilyen szervezetről legyen szó. A gyáregység légköre magán hordozza ezt Szerintem ilyen egyszerű az egész. Nem kell semmit misztifikálni, és bízni kell az emberek ítélőképességében. O O O ' rTirrr — Nagyon jó viszonyban vagyok a munkatársaimmal. Nem járunk össze egyikkel sem rendszeresen. Az egyik munkást érzem talán a legközelebb magamhoz, pedig elég sok bajom volt vele. Szereti az italt A családja időnként ennek kárát látja. Behívattam, aztán úgy igazából lekaptam a tíz körméről. Addig szidtam, amíg le nem hajtotta a fejét. Talán még a könny is kicsordult a szeméből. Nem lett belőle szent, de azóta vigyáz a mértékre Azt tartom, a család nagyon fontos dolog. Erre is fordítson mindenki legalább annyi gondot mint a funkciójára. Nem lehet jó tisztségviselő az, aki a családját mindig utoljára hagyja. Mozi, színház, de akár egy esti otthoni beszélgetés is az élet rendjéhez tartozik. Azzal vádolnak tálán, hogy szentimentális vagyok? Non hiszem, hogy az lennék. o o o — Soha nem gondoltain még arra, mi lesz velem, ha kimondom az igazat. Nem féltem az Igazgatói székemet Tizenhét éve dolgozom itt, ami lett ebből a vépjavítóból, abban az én munkám is benne van. Hívtak már máshová nemegyszer, magasabb beosztásba is, de nem mentem. Hogyan mertem nemet mondani? Nyugodt lélekkel. Amikor sok-sok évvel ezelőtt a főnökömnek is megmondtam a magamét, mert rongy embernek tartottam, akkor sem jutott az eszembe, hogy emiatt bajom lehet Mit veszíthetek? Kenyerem mindig lesz, mert van végzettségem. A feleségem sem azt nézi, ml a beosztásom. A munkától pedig soha nem féltem. o o o — Szabad-e valakinek megállnia egy bizonyos szinten a társadalom különböző fokozataiban, ha felettesei úgy érzik, még fentebb többet tehet? Erre én azt szoktam mondani, én már megmutattam, hogy komolyan veszem a kifejezést: a közösségért A rám kimért porciót becsülettel teljesítettem. Kinek használok azzal, ha az erőmet tönkreteszem? Ha idegileg kikészülök, ha roncs lesz belőlem, akinek már nincs egy nyugodt éjszakája sem, és Andaxin nélkül élni sem tud? Kitől követeli meg a mostani viszonyok között a mi társadalmunk, hogy felőrölje magát? És még valamit! Ha ide jutnék, tegyük fél, ki volna az, aki kimondaná: ennek én is oka vagyok, ezért mi is felelősek vagyunk? Én az elveket komolyan veszem. Mint ahogy másokkal is komolyan vetetem. De mindig az embert nézem, önző vagyok? Megalkuszom? Nincs bennem elég ambíció? Ingatag az öntudatom? Ember vagyok. Ez is fontos körülményi o o o — Ügy gondolom, a ml gyáregységünkben már van becsülete a munkásnak Anyagilag is, másként is. Nem dúskálunk a pénzbei:, de mindent megadunk a dolgozóknak, amit csak tudunk. A részesedés is szép összeget tett ki. A szociális ellátásra sem lehet panasz. A koszt olyan az üzemi étkezdénkben, hogy bárki megkóstolhatja. Saját autóbuszunk van. A sport lehetőségeit is megteremtettük. Előfordult, hogy szóvá tették, miért adunk annyi pénzt ilyen dolgokra, amibor ezeket nem mindenki veszi igénybe. Kedves elvtárs, ne az újságpapírból ebédeljen, hanem üljön le a tiszta étteremben a terített asztalhoz, és üljön fél a buszra, jöjjön velünk kirándulni! Ez az élet. És ez már egészen más élet, mint amilyen volt még nem is olyan régen. Én nem sajnálom a munkásoktól ezeket a forintokat. Visszatérülnek azok kamatostól. Már a munkakedvben i*. o o o — Hogyan érzem magam? Köszönöm, jól! Elvégezzük a munkánkat, aztán műszak után megyünk haza. Aki tanul, annak minden segítséget megadunk. Vigyázunk egymásra, hogy másnap kipihenten, jókedvűen kezdhessük újból a műszakot. Mert a munkát nem lehet sokáig csinálni öröm nélkül, öröm nélkül élni sem lehet. A dolgok végül is mindig ilyen egyszerűek lesznek, ha el tudunk jutni a lényegükig. o o o Közben megittunk egy feketét G. Molnár Ferenc Az ORBITA esvik aníennája segítségével az ORBITA távközlési rendszer biztosítja, hogy a fővárostól távol lakó szovjet emberek — integy harmincmillió lakos — is nézhessék a moszkvai tv műsorát. A képen: Az ORBITA-rendszer egyik állomásának hatalmas antennája. (MTI Külföldi Képszolgálat — TASZSZ) Latinka vagy Latinca ? Lapunk Igaz lehet ez? rovatában kétszer is olvashattunk a címül adott vezetéknév Írásmódjában jelentkező „kettősségről”. Egy olvasónk meg is kérdezte, mi a nyelvtudomány véleménye erről a helyesírási kérdésről. A név származtatásával kapcsolatos vizsgálódás egyértelműen azt tartja, hogy a helyes irásforma: Latinka. Nézzük a tényeket! Az ókori Latiumban élt nép megnevezéséül szolgáló latinos hangsornak nagy szócsaládja alakult ki a világ minden nyelvében. Nálunk a legismertebbek a következők: latin, latinos, latinosság, latinság, latinizmus, la- teiner stb. A szócsaládba, a a felsorakoztatott szóalakok sorába vonható a latinka köznév is. A déli szláv nyelvben ezzel a szóval nevezték meg azt a nőt, aki nem szerb származású, hanem dalmát vagy olasz és római katolikus vallású. A szerb-horvát nyelv a -ka képzővel fejezik ki azt, hogy nőről van szó, az alapszó pedig arra utal, melyik nép tagja a megnevezett személy. Az italijanka, macedónba neveik tehát azt jelzik, hogy olasz és macedón származású nőt emlegetünk. Nem véletlen tehát, hogy az Egri Híradó hasábjain (1909. 71. sz.) ,A latin lány” című elbeszélés szerb írója írása tragikus hősét a „szép latinka” jelzős szerkezettel emlegeti, mivel dalmát származású, katolikus lány volt, s nem is lehetett felesége a szerb férfinak. A latinka köznév gyakran olvasható ebben az írásban: „Bozsó a latinkához jár.” — „Ez a latinka az ő fiát babonázta meg.” A latinka közszó tulajdonnévi szerepet is kapott, s mind nőnévként; mind családnévként egyre elterjedtebbé vált. A magyar névanyagba is bekerült A Tanácsköztársaság vértanújának Latinka Sándornak a nevében is a latinus, latin hangsor vállalt nyelvi szerepet, megtoldva a -ka képzővel. Éppen ez a képző bizonyítja, hogy a név egyedül helyes írásmódja: Latinka, s nem Latinca. Még akkor sem helyes a Latinca írásforma, ha egyesek a nevet olasz eredetűnek vélik. A nyelvtudomány ezt az eredeztetést nem fogadja el, s a cikkünkben vázolt etimológia mellett tör lándzsát, Dr. Bakos József ■sswsSMtssssssssss/ssssssssssss/ssssssssMssss/sss.'sssMss/sssssssssssssssssss/ssssssssSffssssr/ssssssrwrmrrfmrs'ssssssf/srssssssssssss.-*/-'* Szabad-e locsolni ? — Tiszteltetem a ház népét, külön is asszonyát, lányát... Szabad-e locsolni?... Hipp-hopp, öntöm a vizet a virágszálra, hogy harmatoz- zon, hajladozzon, illatozzon.., Ehee... igen... és mindig ilyen ízes, humoros, meg köl- tőies 'vagyok ... Nem, köszönöm, igazán nem, legfeljebb csak egy kupicácskávál. Nagyszerű, ezt te csináltad, aranybogárka? Nem? Édesanyukád? Akkor még, de igazán csak még egy körhintátt ebből a remek likőrből. Kézcsőkom, viszlát jövő húsvéthétfőn... Köszönöm, az van, pénzt meg nem fogadhatok el, hehehe... — Tiszteltetem a ház népét, külön is asszonyát, lányát. Szabad-e locsolni? Hipp ... hopp ... öntöm a vizet a virágszálra, hogy har- matozzon, hajladozzon, illatozzon... Igen, én már csak ilyen költőcske Mihály vagyok ... Dehogy. Engem egyébként Ödönnek hívnak, de... Köszönöm... Ez igen... Nagyon finom kisüsti, a kisüstijét... Szóval, engem Ödönnek hívnak... Tessék várni! Nem a pohárral, az jöhet, mert igazán finom ez a kisüsti, hanem tessék várni, rögtön elmondom, hogy bár Ödönnek hívnak, miért mondtam azt, hogy Mihály, hogy költőcske... Na, akkor én megyek. Igazán finom volt. És a kedves lánya? Ja, értem. Most ez a szokás. Hogy a lányok is... Viszontlátásra, igazán minden nagyon finom volt... — Tiszteltetem a ház népét, külön is asszonyát, lányát, ipát és napát.,. Nem, kérem szépen, kisaranyos, az ipafa az pipájáról híres, az ipám, meg a napain az meg a rokonságáról... Szabad-e locsolni? Hipp-hopp, öntöm a... Ugyan már, negyvenkettő-nyolcvan volt, hogy lenne ez büdös ... Hol is hagytam abba! öntöm... Jó, mi? Hogy micsoda? Hát ez a ragozás. Én töm, te töm, ön töm... Hehehe... marha jó, mi? Irtó jó marhaságok szoktak az eszembe jutni... Mi az, már meg se kínálják az embert? Először konyakot, aztán egy kis bort. De lehet fordítva is, egy helyre megy... Szóval, irtó jó marhaságok szoktak az eszembe jutni, azokat leírom, s azokból élek. Ép testben épp hogy élek... Hehehe! Na, csak egy kortyintást, tündérbogár- nőm. Nincs itthon a Sándor? Micsoda lába van magának, tündérkém ... Mint egy krimi. Majd megőrülök a folytatásáért... Jó, mi? Bizony jó! Kézit csókolom, akkor megyek ... Szarvusz, Sándor, kérlek. Nem, elég volt... — Tiszteltetem a ház italát, külön is konyakját, borát, szabad-e innom? Hogy még locsoljak is? Azt a drága kölnit ilyen vén tyúkra locsoljam ... Jó, mi? Állati humorom van. Most már mindegy, aranyvirágaim, akár bele is önthetik a rumba a borba öntött konyakos pálinka likőrjét... Na! Egyből kimondtam. Megcsókolhatom? Naná, hogy szesz szagom van? Ha törköllyel öntöznék, tubicám, s otkolont innék, akkor olyan lenne a leheletem, mint a párzó nü- nükétől terhes tavaszi rét... Puszit a bácsinak. Na és aztán. Lehet mást is, Igen, a diólikőr is jó... jó... jó bor, jó egészség. Azt is. Egészséget is iszom! Pá, tubicám! — Tisztelt ház! Hé! Van itt valahol ital? Mert megjött a kölni és rögtön locsolni fog engemmel. Velemmel. Egyszóval, hogy... részeg vagyok? Én? De milyen. Magyar részeg vagyok én, magyar italtól. Nem esik ki a kezemből. Nusikám, az én istenem csókoljon meg helyettem, mert ö még tud, nem esik ki. Mi esett le? Na és? Egy pohár nem olyan nagy dolog... Persza? Nusikám, hát nálad egy perzsa fekszik a földön. Az is részeg. Egy perzsa és egy magyar részeg a földön. Békés egymás melletti delirium... — Tisztelt népház... Nem ordítok én, csak énekelek, Édesanyám is volt nékem, jaj... de nagyon... de nagyon részeg vagyok- A, itt egy egész női rendőrszakasz, szabad-e locsolni? Hogyhogy nem női rendőrszakasz ... Hogy szakaszvezető és férfi? És egyedül vannak. Elnézést, akkor nem ordítok. Ha maguk férfi és egyedül szakaszvezető, akkor én bocsánat, nem ordítok. Akkor én tökéletesen részeg vagyok. Locsolás, pihenj! Takarodó! (egri) iMbmm© 1971. április 1L, vasárnap
