Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-11 / 87. szám
Közös vállalkozás a húsprogramért A hatvani, boldogi, apci, beródi, nagykökényesi termelőszövetkezetek közös vállalkozásának, a SERKÖV- nek nem kis része lesz majd abban, hogy a lakosság húsellátását tovább javítják a mezőgazdasági nagyüzemek. Az öt termelőszövetkezet összefogásával épülő szakosított sertéstelep helyén még csak egyetlen épület áll, de a terep már asztalsimaságú- ra gyalulva várja az építkezés megindulását. Kovács Istvánt, a SERKÖV igazgatóját azzal a kérdéssel kerestük meg a majdani telep egyedüli épületében, hogy milyen gondok •foglalkoztatják az üzem vezetőjét a termelés megkezdése előtt. — Február elseje óta •war gyofc igazgató. Azelőtt a hatvani Lenin Termelőszövetkezet elnökhelyettese voltam, ezt megelőzően pedig a kerekharaszti tsz-nél az elnöki posztot töltöttem be. Jó néhány éves gyakorlatom van a mezőgazdasági termelésben, mégis tele vagyok aggodalommal és gonddal. Már egy tucatra rúgó tanulmányt elolvastam az épülő sertéstelepünkkel kapcsolat: ban, amely olasz mintára, Gl-Gi rendszerű, szakosított telep lesz, de még nem láttam Gi-Gi-üzemet Nem mondhatok magam mögött üzemi tapasztalatot. — Nem terveznek XSSaga- fást hasonló telepre? — Az állatorvossal együtt meglátogatjuk a Hejőmenti Állami Gazdaságot, ott már jól begyakorolt szakembereikkel megfelelő ütemben halad a termelés. Nem kis pénz lesz a kezemre bízva, telepünk évi tiszta bevétele a közeljövőben mintgy huszonhárommillió forintot ér el. Ezért felelősséget vállalni újgyárban, új emberekkel, ismeretlen technológiával nem kis dolog egy újdonsült igazgatószámára. — Hol képezik ki a szakembereket? — Hevesen, a szakmunkás- képzőben. Főleg a fiatalabbakat , szeretnénk elküldeni a tanfolyamra, hogy huzamosabb ideig tudjanak dolgozni a jövőben, és ugyanúgy mint egy-egy gyárban, majd az idősödő szakmunkások át tudják adni a fiatalabbaknak a tapasztalatukat. — Mennyiben különbözik a hagyományos sertésgondozó munlcája az új szakmunkás feladatától? Nagyon sok mindenben. A zárt rendszerű 5.461 férőhelyes új telepen csaknem minden folyamat gépesített. Takarmánykeverőt kell kezelni, az etetésnél az adagoló pontosságát programozni kell. A sertésgondozók munkájába belépnek a gépek, bánni kell tudni a gépekkel. Képzelje ed, ha csak Jogilag és emberileg A SELYPI CEMENTGYÁRBAN dolgozott segéd-; munkásként, három hónapos, meghatározott időre szóló szerződéssel egy fiatalasszony. Művezetője, Fekete József, a künkerke- mencékhez osztotta be,' amely az egyik legnehezebb munka a gyárban: nagy a meleg és a por, s a lehullott anyagot lapáttal kell felrak-, ni a szállítószalagra. Természetesen ezt a munkát is el kell végezni, s nemcsak egyedül volt a gyárban, akinek ilyen feladatot adtak. Az is gyakorlat, hogy általában a kezdő, az új dolgozó kapja a legkevésbé kedvező munkát, mígnem szorgalmával, jó munkájával rászolgálva erre, „előbbre lép”. Mindez persze nem törvény- szerű a szó jogi értelmében, hanem inkább általános, így kialakult szokásjog. A 70 fokos meleget árasz^ tó klinkerkemencék mellé beosztott fiatalasszony három hónapos terhes volt -— igaz, felvételekor nem szólt erről —, amikor odakerült. Művezetőjéhez is eljutott ennek híre, sőt a fiatalasz- tizony kérte is, hogy helyezze át más, könnyebb munkahelyre. A művezető ezt nem tette, s a fiatalasszony — egyébként is vékonyka, gyenge fizikumú — beteg- állományba került. Táppénzen volt akkor is, amikor —* 1970. szeptember 17-én — lejárt a szerződése. Férje — aki szintén a gyárban dolgozott szakmunkásként — többször kérte a vezetőket, hogy hosszabbítsák meg feleségének a szerződését, mert a szülési szabadság lejárta után igényelni kívánják a gyermekgondozási segélyt Az asszonyka egyébként jogosult lett volna a segélyre, mert a cementgyárban eltöltött három hónap előtt kétéves, folyamatos munkaviszonyban állt egy másik munkáltatónál. A gyár vezetői mégsem hosz- szabbították meg a szerződést, mert a művezető — a helyi szokásoknak megfelelően — véleményezte a kérést, s eszerint ő nem tartott 0£mgfojg, április igényt a fiatalasszony munkájára. Hogy miért? — Ezt különösebben senki nem forszírozta a gyárban. Utólag, amikor a fiatalasszony panaszlevele alapján kint jártunk, olyasmit bizonygatott a művezető, hogy a panaszos nem volt jó munkaerő, „nyafogott”, zaklatta őt, hogy adjon számára köny- nyebb munkát... A KISGYEREK AZÖTA megszületett, s a kismama jelenleg kapja a táppénzt, ugyanis a szülésig végig táppénzen volt A táppénzes idő lejárta után viszont — miután a munkaviszonya még a múlt év szeptemberében megszakadt — nem részesülhet gyermekgondozási segélyben. A gyár főmérnöke, munkaügyise, SZTK-ügyintézője, főkönyvelője együttesen bizonygatták, hogy ők jog szerint szabályosan jártak el, amit senki nem is vitathat Jogilag azt is nehéz megítélni, hogy’ a gyárban — a főmérnök szavai szerint — egyre nagyobb méreteket ölt az elvándorlás, a fluktuáció. (A panaszkodó fiatalasszony férje is kilépett a gyárból.. !) Jelenleg is — mondotta a főmérnök még a kérdéses panaszügy megbeszélése előtt — segédmunkáshiánnyal küzdenek... Afelől pedig „megnyugtatott”, hogy nem egyedi eset az náluk, hogy a művezető kurta megjegyzésére nem hosszabbítják meg egy-egy szerződéses dolgozójuk munkaviszonyát. Sőt — magunk között szólva — őszintén megmondta azt is, hogy ők bizony a női munkaerőben a 30 éven felülieket „szeretik”, akiknek van már legalább két gyermekük, s nem kell attól tartani, hogy szülési szabadságra mennek... KETSEGTELEN, hogy a főmérnök és a főkönyvelő szavaiból kicsendült a minél eredményesebb vállalati gazdálkodásra való törekvés, s ez nem is hiba. Csakhogy egy munkahely — a mi társadalmunkban — nem a tér melést végzők szürke gyülekezete, hanem elsősorban emberek közössége. Embereké, akikkel nem lehet pusztán a közgazdasági sza bályozók szerint, s csak jogilag törődni — emberileg is kötelező.. 1 jtt*. ffaludi Sáft&NC egy napra meghibásodik a vizet adagoló berendezés, az egy nap alatt hatvan mázsa hús mínuszt jelent. — De hát ott lesz majd a szerelő. — Igen, a szerelő az új telep egyik kulcsembere lesz. Két szerelőt állítottam be az előzetes tervbe, hogy egyikük mindig a helyszínen legyen, ha bármi meghibásodik, azonnal közbe tudjon avatkozni. — Rendelkeznek-e ezek a szerelők megfelelő rutinnal? — Nem. Szeretném elküldeni már működő üzembe Frank László szerelőnket, hogy megfelelő felkészüléssel várja az üzem indulását. — A vezető munkatársaknak melyik lesz a fontosabb feladatúit az üzemben; a gépek, vagy a fogyasztásra „termelt” állatok ismerete? — Mind a kettő. A szakma, az állattenyésztői szakma itt már jócskán kibővül. Az új gépeket ismerni kell nagyon jól, de a hagyományos szaktudás nem hiányozhat. A zárt konstrukciós rendszerben ,a mesterséges megvilágításban az állatok természetes ellenálló-képessége a betegségekkel szemben, a fertőzésekkel szemben csakken. Fokozott figyelmet és felkészültséget' kíván az állatorvostól, vezető munkatárstól, gondozótól egyaránt. Azonnal észre kell venni, ha valami nincs rendben. Csaknem hatezer sertés lesz szinte egybezárva. — Fontosnak ítéli a szakember szerepét az új, automatizált termelési eljárásban? • —■ Ha szabad azt mondanom, az ember szerepe még jobban megnövekedett, és egyre nagyobb beleszólást kap a munkába, mennél több automata kapcsolódik a termelésbe. Ez nem egymással ellentétben lévő, hanem egymásra alapozó fejlődés. Hiszen egyetlen mozdulattal tízezres vagy akár milliós károk is előidézhetők az automatizált termelésben. A húsprogram megvalósításához nagy erővel látott neki társadalmunk, új gyárak épülnek, új automata gépeket vásároltunk. A program sikeres megvalósítása azonban — véleményem szerint, mint mindig, most is — az embereken, az új típusú mezőgazdasági szakembereken múlik. Szigethy András 2. Az országházi csata Az Országház felépültekor az országgyűlés, amely előszeretettel nevezte magát a „nemzeti akarat” letéteményesének, s amely csodálatos új palotát emeltetett magának, kifejezetten és leplezetlenül az urak képviselőtestülete. A vagyoni állapot szerint mért választójog az ország lakossága alig hat százalékának jut osztályrészül. A nyílt szava- zásos képviselő-választás a nyilvános erőszak és korrupció rendszerére épült. A képviselők közé földbirtokosok, ügyvédek ‘ s legfeljebb gyárosok, a kibontakozó magyar kapitalizmus képviselői kerülhettek. A felsőházban, a főrendiházban, az ország- gyűlés másik testületében viszont kizárólag az arisztokrácia és a főpapság képviselői foglaltak helyet Ezenfelül az uralkodónak bármelyik törvényt jogában volt megkontrázni s az országgyűlést bármikor feloszlatni. A jogfos ztott magyar munkásság már öntudatra ébredésének első időszakában harcot kezdett az általános, titkos és egyenlő választójogért Jellemző módon a magyar munkásmozgalom egyik korai szervezete, a szociáldemokrata párt egyik elődje, a Nép választók Pártja nevet viselte. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása után az egyik legfontosabb követelésének a választójogot tekinti _ A múlt század végién, s századunk első évtizedében a magyar munkásmozgalom vezetői nagy, sőt túlzott jelentőséget tulajdonítottak a parlamentnek, s a választójognak. Ennek jegyében zajlott le 1905. szeptember 15- én a híres „vörös péntek”, amelyen sztrájksorozattal és nagyszabású tüntetéssel követelték a munkások a választójogot. Több mint százezer munkás indult a Parlament felé. Egyes csoportok élén zenekarok haladtak, mások pedig a Marseillaise-t énekelték. Egy egykorú visz- szaemlékezés szerint: „El kell csak képzelni a látványt, ahogy egy ekkora tömeg ott áll a büszke magyar parlament palotája előtt, farkasszemet néz tornyaival, kupolájával, száz és száz kivilágított ablakával, ahogy a tömeg százezer torokból kiabál, éljenez, abcugol, s szinte öklével éri el az impozáns, főbejárat vaskapuját és a ’t. Ház’ összes bejáratát...” Ekkor, 1905 szeptemberében nem került sor összecsapásra á munkások, s a készenlétbe helyezett rendőrök, katonák között. Hét esztendővel később, 1912. május 23-án, a „vérvörös csütörtökön” azonban már munkások hullatták vérüket a választójogért. A talán mindenkinél jobban gyűlölt Tisza Istvánt, a volt és leendő miniszterelnököt kívánták a kormánypártiak a Ház elnökévé választant Válaszul a Szociáldemokrata Párt vezetősége általános sztrájkra hívta fel a munkásokat: „A képviselőház elnöki széke megüresedett Miután a pecérm unkára tisztességes ember nem vállalkozik: Tisza István gróf ül bele az elnöki székbe. Ez a bevezetése annak az erőszaknak, amely az általános választójogot akarja megfojtaná, és a népet örök szegénységre, örök szolgaságra akarja kárhoztatni ..." S a májusi hajnalon megindult a tömeg áradása az Országház felé. A Soroksári úton, Erzsébetfalváról és Csepelről vonultak a munkások. Eleinte egyetlen rendőr sem mutatkozott, csak amikor a tüntető tömeg a Boráros tér közvetlen közelébe ért, állta útjukat a Liliom utcában elhelyezett szakasznyi rendőr. A rendőrtisztek az út közepéről kémlelték, hogy mikor jönnek a munkások. Amikor a menet már egészen közel jutott, kivezényelték az útra a rendőröket, akik két-három lépésnyire egymástól helyezkedtek eL Meg akarták állítani a tömeget, de sikertelenül. A rendőrtisztek — látva, hogy a nagy tömeggel szemben néhány rendőr teljesen tehetetlen — kiadták a jelszót: át lehet engedni az emŰj geodéziai laboratórium a műegyetemen ........A Budapesti Műszaki Egyetem általános-geodéziai tanszékén új geodéziai laboratóriumot állítottak az oktatás szolgálatába. A közelmúltban átadott 25 méter hosszú termet a legkorszerűbb műszerekkel elektrooptikai és mikrohullámú távmérőkkel szerelték fel. Képünkön,; Érdekesen tükröződik a fényképezőgép objektívje a Zeiss-gyár BQS-típusú távmérőjének fföfémarendszerében. Be nem «gysMikä hanem apránként, tetoebb csoportokban. A munkások; negyven-ötvenes csoportokban vonultak át a rendőr- kordonon, azon túl ismét gyülekeztek. A rendőrök nem sokáig tudtak helytállni, az óriási tömeg elsodorta a kordont, még csak összeütközésre sem kerülhetett sor. A tömeg a kordonon túljutva, a Soroksári utat teljes szélességében elfoglalta. A Boráros térre kiérve forradalmi dalokba kezdtek. Majd egymás után hangzottak fel a kiáltások: — Éljen a választójog! — Abcug Tisza Pista! — Le az erőszakos junkerrel! — Éljen a küzdő JusSh Párt! A Boráros térről a menet bekanyarodott a Közraktár utcába. A forgalmas központi vásárcsarnoknál a tüntetés a kíváncsi emberek ezreit csalta az utcára. A Fővám téren át a menet a Váci utcába ért. A szűk utca egyszeriben hangos lett a tüntetők követeléseitől és forradalmi dalaitól. A hatalmas paloták ablakai megnyíltak, és az urak ijedten nézegettek ki mögülük. A Gizella téren (a mai Vörösmarty téren) már hatalmas rendőri készültség várta a munkásokat. A rendőrök a tömegnek csak egy részét tudták visszaszorítani. De a visszaszorítottak is, szétszóródva bár, eljutottak oda, ahová a többiek: az Országházhoz vezető utcákba és a Szabadság térre. Budán a GANZ-gyáirl munkások alkották a felvonulók zömét. Ok is Pestre tartottak, . az Országházhoz. A Margit-hfdnál a rendőröl?; útjukat állták, de a legtöbb munkásnak mégis sikerült átjutni a kordonon. Többen propellereken és más hidakon át jutottak a pesti oldalra. A Váci úton és Üjpesben is, a gyárak előtt reggel nyolc órától kezdve nagy tömegben gyülekeztek a munkások, majd a Váci úton elindultak. A mintegy négyezer főnyi tömegnek a Fer- dinánd-hídnál állta útját a rendőrség. A tömeg tiltakozott: — Engedjenek az Ország- ház elé! — Le az osztály parlament- tel! A rendőrök a tisztek parancsára kardot rántottak. A munkások feleletként kőzáport zúdítottak rájuk, s átszakították a kordont. A lovas rendőrök eszeveszett vág- tatással rontottak a tömeg közé, de képtelenek voltak megállítani az embereket Ekkor egy század gyalogost vetettek be a munkások ellen, a rendőrök pedig pisztolyt rántottak. A katonákat szuronyrohamna vezényelték, és a rendőrök a menekülők után lőttek. Így néhány perc alatt sikerült szétoszlatni a tömeget. Szerteszét a járdán és az úttesten véres sebesülteik hevertek. Holub Kristóf negyvenkét éves munkás holtan maradt a kövezeten. S az országházi csata még órákig dúlt a város több pontján. A rendőri terrorra a munkásság azzal válaszolt, hogy villamosokat bordított fel, barikádokat épített, több helyütt összecsapott a rendőrökkel és a segítségükre kivezényelt huszárokkal, gyalogos bakákkal. — Le az osztályuralam- mal! — Le a grófi bandával! — Éljen a forradalom! — hangzottak az új jelszavak. A munkásság megmutatta erejét, de vereséget szenvedett Az úri osztályok, amelyeknek legreakciósabb, legkonzervatívabb köreit képviselte gróf Tisza István, ragaszkodott kiváltságaihoz. S egyelőre még sikerrel. Pintér István Következik: Pisztolylövés m filrijtff'rmlifBi
