Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-11 / 87. szám

A 2. sz. választ óh er ül et képviselőjelöltje t Dr. Tamás László ■ Tizenöt éves volt, amikor közel került a munkásmoz­galomhoz az egri káptalan birtokán dolgozó napszámos fia. Környezetének forradal­mi hatása, a párthoz, a nép­hez való ragaszkodása, igaz- ságszeretete és nem utolsó­sorban akaratereje a munká­ban, a társadalmi haladásért folyó küzdelemben fiatalon felelősségteljes posztra állí­totta. Előbb az ifjúsági moz­galomban, mint az EPOSZ megyei titkára tevékenyke­dett, később mint ösztöndí­jas a Leningrádi Mezőgazda- sági Egyetem közgazdasági fakultásán bizonyította szor­galmát, tehetségét. Dolgozott a megyei pártbizottság me­zőgazdasági osztályán, 1955- től pedig az ellenforradalo­mig az egri városi pártbi­zottság első titkára volt Az 1960-as években — mint a megyei pártbizottság mező­gazdasági osztályának veze­tője — kiemelkedő érdeme­ltet szerzett a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, éppen úgy, mint ezt megelő­zően az ellenforradalom el­leni harcban és a konszoli­dáció időszakában. 1964-től a megyei pártbizottság tit­káraként fáradozott a megye fejlődéséért a gazdasági-po­litikai, Ideológiai feladatok, célkitűzések megvalósítá­sáért S mind e fontos és fe­lelőségteljes munka mellett kitartó szívóssággal, akarat­tal tanult és 1968-ban el­nyerte a mezőgazdasági tu­dományok kandidátusa cí­met, ez év március 27-én pedig az a megtiszteltetés érte, hogy az ÉDOSZ főtit­kárává választották. Dr. Tamás László Ifjúsága kezdete óta lelkes, odaadó munkása a kommunista moz­galomnak, a szocializmus építésének és példaképe me­gyénk ifjúságának. Életútja szimbólikus: íme a munkás- osztály mellett lehetősége van a testvéri osztály, a pa­rasztság hű fiainak, képvise­lőinek is az előbbrejutáshoz. Eger város lakói büszkék városuk szülöttére, nemcsak megtett útjáért, hanem em­berségéért, közvetlenségéért, mindenkori segítőkészségéért is. Az utcán az emberek ke­zet szorítanak vele, Lacikám­nak szólítják, s gyakran fel­keresték munkahelyén, a me­gyei pártbizottságon olyan gondokkal, panaszokkal is, amit csak a jó barátnak, az olyan embernek mondanak el, akit megértőnek, segítő­késznek ismertek meg. Nép­szerű, közéleti ember Eger­ben és a megyében dr. Ta­más László és ez a népszerű­ség, ez a megbecsülés a párt­nak is szól, amelynek immár majd negyedszázada elvhű, szilárd harcosa. Társadalmunk, közéletünk elismerését bizonyítja, hogy az elmúlt évek alatt kiérde­melte a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát, a Munka Érdemrend arany fokozatát és a Felszabadulá­si Jubileumi Emlékérem ki­tüntetést Több társadalmi és tömegazervezet vezetősé­gébe választották, most pe­dig az egri 2-es képviselői kerület választóinak akara­tából országgyűlési képvise­lőnek jelölték. fP. U Volán-tervek Heves megy ében A VOLÁN <- SZAMt) VÁLLALAT — 3020 dolgo­zójával, 990 gépkocsijával — tavaly már 312 millió forin­tos bevétellel zárta az évet megyénk valóban nagy céged sorába lépett, s evvel a ko­rábbinál sokkal inkább az érdeklődés előterébe került Munkavállalói és a velük szinte lépten-nyomon kap­csolatban ájló megrendelők, utazók és fuvaroztatók egy­aránt mind jobban szemlé­lődnek jelenében, s mind érthetőbb kíváncsisággal fordulnak jövője felé is. Vajon mit hoz az élkövet­kezendő Idő, mit terveznék és mit várnak a vállalatnál, mire számíthat a megye őt éven belül..J A napjainkban különösen aktuális kérdésről Borsányi Lajos igazgatóval beszélget­tünk. Mint megtudtuk: kö­zéptávú tervüket csupán má­jus 15-re kéri a Volán Tröszt így az elképzelések össze­állításán Jelenleg még dol­goznak. Eddigi tapasztala­taik és számbavehető lehe­tőségeik alapján, a párt-, gazdasági és szakszervezeti vezetők egyetértésével azon­ban többé-kevésbé kialakult már a program, csupán a részletezése, finomítása, ki­egészítése van hátra. Ez a feladat a későbbi, az április 30-ig sorra kerülő termelési tanácskozásokra vár, a végső döntés az üzemi fórumokon történik. AMI MARIS VILÁGOS: a vállalat célja a lakosság kulturált közlekedésének to­vábbi biztosítása, a megyei áruszállítás fokozása. A ta­valyihoz hasonló mennyi­ségben vásárolnak az Idén is új autóbuszokat s jövőre másik huszonöttel, a követ­kező esztendőkben pedig 20—20 társasgépkocsival nö­velik a Járműparkot, hon utazás közben csökkenjen a jelenlegi zsúfoltság. A te­herautóknál valamivel szeré­nyebben tervezik a gyarapo­dást Jelentős azonban, hogy az erősebb ZIL-ek mindin­kább felváltják a régebbi Csepeleket s egyre több a 10, sőt 14 tonnás teherbírá­sú Tátra. A IV. ötéves terv idősza­kában feladatuknak érzik a szakszolgálati munka erősíté­sét A műszaki ágazatban számottevően akarják csök­kenteni az úgynevezett javí­tószázalékot —- fokozzák az üzembiztonságot — forgal­mi vonalon pedig jobb fuvar­szervezéssel, a rakodógépek sűrűbb alkalmazásával, a pótkocsik gyakoribb haszná­latával, koncentrált — „osz­lopos” — szállításokkal sze­retnék egyre jobban kielégí­teni az igényeket Munkaerőgondjaik enyhí­tésére gépjárművezetői tan­folyamokat indítanak a szakma iránt érdeklődők számára, s ha ezek meghatá­rozott időtartamú szolgálatra szerződnek, a vállalat költ­ségén szerezhetnek jogosít­ványt. Házon belül pedig átképzéssel teremtenek al­kalmat a tehergépkocsi-veze­tőknek a személyszállításra is jogosító „D” vizsgára. Egerben 3,9 millió forintos beruházással a forgalmi fizi­kai _ dolgozók szociális ellá­tottságán akarnak Javítani 1975-ig, Gyöngyösön további 31,6 milliós költséggel foly­tatják az új telep építésének második ütemét — többi kö­zött korszerű karbantartó műhelyt létesítenek — Hat­vanban nagyobb térburkolást végeznek az üzemegységnél, míg Kecskén 6,5 millióból forgalmi telep kialakítását tűzték maguk elé célul. Maguk hasznára, a meg­rendelők örömére korszerű­sítik munkahelyeiket, mun­kaeszközeiket. A munkakö­rülményék és a szociális el­látottság javítása mellett évi háromszázalékos átlagos bér- fejlesztéssel Igyekszenek ja­vítani a dolgozók közérzetét, törekszenek a havi 270 órás szolgálatok 210-re való csökkentésére. ILYEN ÉS HASONLÓ gondolatok foglalkoztatják mostanában a vállalatot, ef­féle temekkel készülődnek a jövőre. A jövőre — amely­ről egyébként véglegesen majd a közeli termelési ta­nácskozásokon határoznak. (gyóni) Fizetőképtelen a% Apci QuaUtnl Hová lett a megígért nyereség? Az MSZMP gyöngy« Já­rási végrehajtó bizottsága az élmúlt év áprilisában tartott ülésén többek között a kö­vetkezőkre hívta fel az apai Qualität Könnyűfémipari Feldolgozó Vállalat gazdasá­gi, politikai vezetődnek a fi­gyelmét: Javítani kell a vezetés színvonalét, növeljék a gaz­dasági, a szervezőmunka hatékonyságát. Túl sok a selejt a vállalatnál, nem megfelelő a belső, a techno­lógiai fegyelem, nagy a fluk­tuáció. Változtatni kell a munkahelyi körülményeken. A korábbiaknál is jobban fi­gyeljenek a dolgozók véle­ményére, s fokozottabban becsüljék meg a törzsgárda tagjait, a kitartó, jó szakem­bereket A vb-üléa után az említett területeken biztató változá­sok történtek: megerősödött a gyár műszaki apparátusa, javult a szervezettség, a gyártás, a termelés színvo­nala, nőtt a vállalat export­ja, és vastagabbak lettek a borítékok is. A számszerű eredménye­ket annyira biztosra vették a gyár vezetői, hogy a har­madik negyedév végén hiva­talosan közölték a dolgozók­kal, hogy a legrosszabb eset­ben is körülbelül félhavi nyereségrészesedést fizet­nek. A pénz elmaradt, a hangulat is megromlott E Jó hangulatnak azonban rövidesen vége lett. Az év végi számadáson kiderült, hogy túl korai volt az öröm, fele annyi alapja sincs az optimizmusnak, mint gon­dolták. A -présöntvény tor meléae nem kevesebb, mint 10,8 százalékkal maradt el a tervtől, a tervezett nyeresé­get csak 78,9 százalékban tel­jesítették, s így az év végi részesedés helyett egy fillért sem kaptak a dolgozók. Sót az 500 ezer forintos jutalmat is csak az 1971-es esztendő eredménye terhére tudták kifizetni. A szomorú eseményeket meglehetősen pesszimista hangulatban vették tudomá­sul a dolgozók, s véleményü­ket több járási, megye* szervhez is — lapunkhoz is — eljuttatták. Mindezeknek tudható be, hogy a járási párt-végrehajtóbizotíság a közelmúltban ismét napi­rendre tűzte a Quail tál mun­káját Miért maradtak el az eredmények? Mi történt a harmadik ne­gyedévben? Csak az utolsó három hónap számlájára írandó-e a jogosan várt gaz­dasági, politikai eredmények elmaradása? A kérdésre a vállalat egész éve» munkájával lehet csak reális válaszokat ad­ni. Nem mentelmi ok, körül­mény ugyan, de valós igaz­ság : a vállalat első lépcsős fejlesztése a közelmúltban fejeződött be. A nagy beru­házással járó nehézségek, az új profilok kialakítása, az új gyártmányok bevezetése, a korábbiaknál lényegesen bo­nyolultabb és nagyon sok új technológia elsajátítása, meg­annyi olyan gondolat prob­lémát jelentett amelyek szinte törvényesen velejár­nak a kezdéssel, az indulás­sal. A jogosan várt vállalati eredmények azonban koránt­sem csak a fejlesztéssel, a beruházással, az indulással járó nehézségek miatt ma­radtak él. Mert ahogyan a végrehajtó bizottságnak ké­szült — nem éppen igényes, ■ kevésbé őszinte — vállala­ti jelentés is megállapította: a belső fegyelem ma la mesz­ese elmarad a kívánalmak­tól. Az elmúlt éves munka­erő-vándorlás mértéke is meghaladta a gyár létszámá­nak az 50 százalékát válto­zatlanul sok volt a selejt alacsony volt a termelékeny­ség, rendkívül komoly bajok voltak a termelés előkészíté­sében, a termeléshez nélkü­lözhetetlenül szükséges alap­anyagok rendszeres biztosí­tásával A pénzügyi gondokról kis­sé már ködösebben szol a jelentés. „Az év közben fel­merült költségek" helyett tisztességesebb lett volna úgy fogalmazná, hogy a határ­idők elcsúszása több mint kétmillió forintjába került a vállalatnak, bőkezűen mér­ték a túlórákat s százezre­ket vitt él a béralaptúllépés is —, hogy mást ne említ­sünk. Ezekben kell tehát el­A párt határozott, a kormány cselekedett Ösztöndíjas mamák 155000 húsvéti bárány exportra A hazai étlapokon koránt sincs olyan előkelő helyen a báránysült, vagy a bárány­hús más formában elkészí­tett változata, mint külföl­dön. Különösen húsvétkor ( ünnepi eledel a bárány Euró­pa szárhos országában. A TERIMPEX Külkereskedel­mi Vállalat évek óta nagy mennyiségben exportál hús­véti, úgynevezett tejesbórá- nyokat, ebben az évben azonban a kivitel rekordot ént el: 155.000 tejesbárányt, és 30.000 hízott bárányt szál­lított a vállalat külföldi ve­vőihez. A vállalat az ez évi re­kordot is jóval megtetézhet­te volna: további 200 va­gon, vagyis 50000 darab hús­véti bárányt értékesíthet t volna, ha kellő mennyis: , illetve minőség áll rendeli - zésére. A külföldi Impo rök, elsősorban az olasz v - vők ugyanis még töb: >t akartak rendelni, m t amennyinek a szállítását a TERIMPEX vállalhatta. A párt IX. kongresszusán, a Központi Bizottság beszámolóját tartva. Kádár János a többi között ezeket mondotta: „Javasoljuk, tegyük lehetővé, hogy a dolgozó kisgyer­mekes anya, munkaviszonyából eredő jo­gait biztosítva, gyermeke gondozása céljá­ból a gyermek két és fél éves koráig két éven ét otthon maradhasson és havi 600 forint gyermekgondozási segélyt kap­jon. A gyermekgondozási segély rendszerét azokra a termelőszövetkezetekben dolgozó nőkre is 3d kell terjeszteni, akik eleget tesz­nek tagságai kötelezettségüknek”. S a szavakat tett követte. A kormány 1967-ben hozott határozata alapján mór ab­ban az esztendőben 34 ezer kismama élt a lehetőséggel, s vette igénybe azt. Az intéz­kedésnek több bevallott célja volt. így egyebek közöt az, hogy a hatvanas évek első felében hullámvölgyben lévő születésszám növekedni kezdjen; könnyebbednek azok helyzete, akik gyermeküket, gyermekeiket nem tudják kire hagyni; mérséklődjék a bölcsődei helyek iránti feszítő igény. Persze, nemcsak ilyen racionális okok építettek utat az intézkedés bevezetéséhez. A kisma­mák nyugodtabb élete, a gyermek életének legkényesebb időszaka is ott szerepelt az okok között, s nem is utolsósorban. Népszerűvé, vonzóvá vált ez az „ösztön­díjas mamaság”, ezt bizonyítják a számada­tok. 1067 decemberében 34 ezer, a követ­kező év végén 92 ezer kismama vette igény­be a segélyt. 1969-ben táboruk 144 ezer főre, ITTO-ben pedig 230 ezerre gyarapodott! (A t ír munkába visszatérteket leszámítva, 1 70 végén 167 ezer nő kapott segélyt.) A ■ úlit esztendőben a mamáknak kifizetett 'teg jelentősen túlhaladta az egymilllárd f "intőt. Az 1967-ben bevezetett, s 1969-ben további kedvezményekkel kiegészített gyer­mekgondozási segély rendszere anyagi fede­zetként a társadalomtól egyre többet köve­téit, hiszen az 1967. évi 64 millió forint a következő évben már 449 millióra duzzadt, hogy 1969-ben 870 millió, tavaly pedig egy- milliárd 200 millió legyen. A többletteher kamatai azonban mérhetetlenek; hiszen le­het-e pénzben! értékben kifejezni egy-egy vanadatúj, gőgicsélő állampolgárt? A hat­vanas évek első felének 130—132 ezer kö­zött stagnáló élveszületési száma a segély bevezetése után 150 ezer fölé emelkedett ugyanis, s ehhez tegyük még hozzá a ma­mák nyugalmát, az otthoni légkör javulá­sát. A gyermekgondozási segély rendszere természetesen nem mindent megoldó va­rázsszer. Igaz, az összes kereső foglalkozást folytató szülő nők 63—65 százaléka Igénybe veszi ezt a lehetőséget, elsősorban a kisebb keresetű nők, (Szép számmal akadnak, akik rá is dupláznak, az első „fizetett” srácot követi a második.) Egyébként a segélye­zettek mintegy 20 százalékának keresete van csupán a havi 1600 forint fölött A se­gélyt igénybe vevők zöme a textil-, a cipő-, az élelmiszer- és az építőipar nődolgozói közül kerül ki. A segélyhez tehát egy sor már teendő is kapcsolódik. így a munkahely és a kisma­ma közötti kapcsolatok fönntartása; a mun­kába való visszatérés megkönnyítése az el­ső időben adott bérpótlékkal; az osztott munkaidőben való foglalkoztatás lehetősé­geinek keresése s így tovább. Mert jó dolog „ösztöndíjas mamának” lenni, élvezni az állam, a társadalom terem­tette lehetőséget, gondozni, pátyolni a ki­csit, mindig együtt lenni vele. Ám ez sen­kivel nem feledtetheti, hogy mamának len­ni ma már ugyan könnyebb, de azért méc mindig nagyon nehéz... (M. O.) (Következik: A gyermekek s az öregek pénze) > A/V VVVVWVWWV\AA/WWW\AAAAA^A*VW,VWV\A/VWVWWVy\'Vv V\'vV^VVWW\AA/VVVV*»VWWV/WVVWWWVA^WH/ ű afísnslw 1L Am SIO(SO(Íbj®SS SSPcSIB AZ> ©v vögE részesedés elmaradását. Aho­gyan a „nagy gazda”, a Cse­pel Vas- és Fémművek ve­zérigazgatója is tette, amikor 1970. éves munkája alapján mindössze közepesnek érté­kelte az apói Qualital tevé­kenységét. A jogos türelemnek is ran határa Ez a közepes bizonyítvány annál is inkább szomorú, mert a vállalat második lép­csős beruházása rövidesen megkezdődik, és az elmon­dottak nem éppen jó aján­lólevelek az egyre növekvő feladatokhoz. Tetézi a gondokat, hogy több kulcsfontosságú témá­ban még ma sincs tröszti, il­letve minisztériumi döntés. A beruházási hitel visszafi­zetésének a bank által meg­határozott határidejét a vál­lalat nem tartja reálisnak. A Gazdasági Bizottság dön­tése alapján a budapesti gyáregységet 1972. végére ki kell telepíteni, amelyet hat végrehajtanak, nem keve­sebb, mint 30—40 millió fo­rintos nyewégM érésé Jeten* a vállalatnak. Ráadásul már 1MB. ót* • bank fizetőképtelenné nyil­vánította a vállalatot, amely semmi estre asm megnyug­tató, és jó lenne mielőbb tisztázni, hogy milyen felté­telek mellett tud Ismét fize­tőképes lenni Ezeken a gon­dokon azonban egyedül mit sem tud változtatni az apd gyér. A dolgozókkal vedé foko­zottabb törődés, az élet-, a munkakörülmények javítá­sa. az őszintébb belső infor­máció megteremtése, a belső rend, a fegyelem, a folyama­tos termeléshez szükséges anyagok, szerszámok biztosí­tása azonban alapvető köte­lessége, felelőssége a Queli- talnak. , Ne ígérgessenek felelőtle­nül, mint a tavalyi részese­déssel tették. S egyszer S mindenkorra tisztázzák azt is, hogy a közel tucatnyi ve­zető miért budapesti? Miért van még olyan áldozatok árán is szükség rájuk, hogy naponta kocsik mennek ér­tük, s kocáik viszik haza őket. Mondják ki végre: egyelőre Apóról, a megyéből nem tudják az „utazó veze­tőket" pótolni, akik egyéb­ként jó szakemberek. Igaz, tudásukat jobban kamatoz­tathatná a vállalat ha Apcan laknának, da ehhez viszont lakásokra lenne szükség. Je­lenleg tehát nincs Jobb meg­oldás, az említett ügy távla­ti megoldásén viszont máris gondolkodni kell. A múlt év közepén „Épít­sünk irodákat” címmel glosz- szát közöltünk lapunkban a megyében virágzásnak in­dult irodaépítésről. Többek között szóvá tettük — bár jogosságát nem vontuk két­ségbe — az apci vállalat szép Irodaházát is. Cikkünkre erélyes tiltakozás volt a vár lasz, mondván, ez a beruhá­zás nem ment a dolgozók munkakörülményének a ro­vására. Az új irodaház szük­ségességét ma is elfogadjuk, de, és ezt éppen a vállalat dolgozóinak a hangulata bi­zonyítja: a munkahelyi kö­rülmények messze nem elé­gítik ki a jogos igényeket Aligha véletlen, hogy a vál­lalat létszámának ötven szá­zaléka az elmúlt évbem mun­kahelyet cserélt. Mindezek a kérdések rész­letesen szóba kerültek a já­rási párt-végrehajtóblzottság ülésén is, ahol a végrehajtó bizottság tisztán, világosán a következőkben summázta véleményét: ma is bíznak az apci vállalatban, a vállalat vezetőiben, de a jogos türe­lemnek is van határa­Koós József 1Ü0 US. április IX, vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents