Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-04 / 80. szám

Laskagomba és kultúra Gondok, lehetőségek Pétervásárán «OK PANASZKODÓ em­bernél találkoztam a napok­ban Pétervásárán. Mióta megszűnt a járási tanács, en­nek idestova ót éve, csú­szunk csak lefelé, mondot­ták. Gimnáziumunkat elvit­ték Hatvanba, megszűnt az állami zeneiskola, a könyv­tárat a központból kiköltöz­tették a község szélére, s az a néhány művészeti csoport, amelyik hajdan működött ma nem létezik... Súlyos szavak ezek; nem lehet felettük élsiklani. Nem lehet akkor sem, ha nyilván­valóan megfontolt döntés következményei a jelensé­gek. Mégpedig teljesen füg­getlenül az 1966-os közigaz­gatási területrendezéstől, mely „Péterkét” megfosztotta járási székhelyi rangjától. Nézzük csak egy kicsit mélyebben a tények mögé, elkezdvén a gimnázium mog- szürrtéveil Egész iskolarendszerünk, együtt lépve a legfejlettebb országok reformjaival, s ugyanakkor igazodva a kar követelményeihez: az erős szakosodás útiára lépett. A gyorsuló időben felgyűlt is- merethalmazt csak ebben a rendszerben tudjuk haszno­sítani helyi és országos szin­ten egyaránt. Kérdeztem a petervásánaktöl: meg tud­nának tölteni diáikkal egy ál­lattenyésztési technikumot; esetleg bányaipari szakkö­zépiskolát? Nem, még ak­kor sem, ha Váraszó, Kisfü­zes; Erdők»vesd, Ivád hozzá­juk küldené fiatalságát. Avagy érdemes dolog lenne e tá jegység 20—30 továbbta­nuló diákját általános gim­náziumba kényszeríteni, hol­ott érdeklődése hatfelé ága­zik? S mindezt azért, hagy középiskolával büszkélked­jék a 3 ezer lakosú község? Úgy véljük, egyetlen hig­gadt fő sem kívánhat ilyen dolgot közéletünk, iskola­politikáink irányítóitxSL HASONLÓ REALITÁSOK vezettek az állami zeneisko­la megszűnéséhez, miután a gazdaságos működtetéshez szükséges 100 tanuló helyett másfél esztendeje csupán 40 iratkozott be a zongora, he­gedű, fuvola szakokra. Hol az az ország, mely megen­gedheti a luxust, hogy ennyi ifjúért tartson fenn egy mű­vészeti intézményt, tanárok­kal, segédszemélyzettel, bér­leti díjakkal? S hogy a könyvtár kike­rült a községi tanács épüle­téből! Ezért meg akkor kel­lene arrow, ha az olvasóláz csökkenését hozta volna. Ám erről nem nagyon beszélhe­tünk, mert Kerecsendi And- rásné könyvtáros szerint a múlt évben is 821 beiratko­zott olvasójuk volt, s ezek 17 ezer kötetet kölcsönöztek egy esztendő alatt. Mindig ülnek néhányan a felnőtt, és ifjúsági olvasótereimben, to­vábbá változatlanul megkap- jaa könyvtár 1971-ben is a működtetéshez szükséges 62 ezer forintját. Sokkal inkább figyelmet érdemel az utolsó helyen említett probléma, a művé­szeti csoportok megszűnése, illetve a népművelés .egyéb területeinek elsekélyesedése Pétervásárán! Mi az, ami megáll a maga lábán ebben a községben? Az ifjúsági klub, lent a mű­velődési ház alagsorában, úe hogy csupán egy beat­zenekar finanszírozásában, s táncestek rendezésében me­rül ki jobbára léte, ez elszo­morító, s arra vall: mégoly agilis bár a ház igazgatója, nem érvényesül munkájában az a szemlélet, amelyet ma megkövetelünk egy kulturá­lis intézmény vezetőjétől. ÚATJÁK EZT a község vezetői, de nem Judnak ten­ni semmit, hogy a dolgok alapvetően megváltozzanak. A békülékenyebbek még mentik is a helyzetet azzal, hogy másodállásban, havi 800 forintért nem lehet töb­bet kívánni egy pedagógus­tól. Ám a művelődési ház próbálta-e megosztani a fel­OäMim BWL április i, vasárna? adatokat a helyi üzentekkel, igyekezett-e tömegbázist teremteni az árnyalt, sokré­tű népművelő tevékenység­hez? Megkereste-e a lakás­építő szövetkezet vezetőit, a 120 munkást foglalkoztató vasipari szövetkezeteit, a 745 tagot és 265 alkalmazottat foglalkoztató Gárdonyi Ter­melőszövetkezet elnökét, kul­turális felelősét? Igyekezett-e kapcsolatba kerülni a si- iroki Fémművekbe járó 100 asszonnyal, lánnyal, az ózdi kohászat itt lakó 120 munká­sával? Megkérdezte-e őket, mit látnának szívesen a mű­velődési ház színpadán, klub­termében, vagy hogyan kép­zelik el falujuk, s benne ön­maguk jövőjét, szellemi ar­culatát? Egy község arcára eröteü-; jes vonásokat szálegyedül ál­ló népművelő nem képes rajzolná. Nem képes 800 fo­rintért, de háromezerért sem. A népművelés társas­játék, együttes munka, amelyhez kell egy ambició­zus, fantáziával áldott szel­lemi karmester, aki kiadja a szólamoknak a partitúrát, ta­náccsal látja el őket, majd kezét, karmesteri pálcáját tartja az együtt muzsikálók fölé. Ebben az irányban kel­lene a kibontakozást elindí­tani Pétervásárán', ehhez a koncepcióhoz kellene segít­séget kapnia a helyi műve­lődési ház vezetőjének a ta­nácstól, az üzemektől, legin­kább pedig a Gárdonyi Ter­melőszövetkezettől, amely — mint a jövedelmező laska­gom,bapenész előállítása is fényesen bizonyítja — nem fél az újtól, a szokatlantól. Keresse a művelődési ház, hogy miben tudja segíteni a gazdaságot Hívja meg kép­viselőjét a vezetőségbe, mint ahogyan a helyi konfekció- üzemiből is be kellene von­ni valakit a község kulturá­lis életének tervezésébe. Így, őket meghallgatva, nekik ál­dozva elvárhatják, hogy ők is adjanak keveset a helyi szellemi változások megvaló­sításához. A PÉTERYASARI gon­dok nyomában megkeres­tem a gyönyörűen rendbe ho­zott Keglevich-kastélyt, amely évről évre 300 mezőgazdasá­gi szakmunkástanulónak ad otthont. Eme intézmény lo­vagterméből kiképzett, fres­kókkal ékes, áhítatot paran­csoló olvasójában hosszan el­beszélgettem Majsányi László igazgatóval, aki legalább úgy látja, érzi a bajokat, mint a faluban lakók,' de azt is tud­ja ugyanakkor, hogy lenne itt egy kerékvető, amely el­térítené útjából a kultúra falnak futó szekerét. Tudja, de nem tolakszik. Nem megy a kultúrház vezetőjéhez, nem megy a tanácstitkárhoz, s nem akar ő lenni az ötlet­adó. Mondjuk ki kerek-perec: erre az intézményre építeni lehet! Persze nem úgy, hogy az agyonterhelt nevelőket újabb tisztséggel nyomorít­juk, s nem csak azáltal, hogy egy-két kulturális miűsort a kastélyba is elvászünk. Ez fel­színes, látszateredményekhez vezetnie. Ellenben működik a szakiskolában jó néhány kör, mely a fiatalok érdeklődésé­nek megfelelően műszaki, természetjáró, kulturális programmal dolgozik, illetve ilyen irányú ismereteikben gyarapítja az if jákat. Van új­ságírókörük, amely Reflektor címmel éppen a napokban je­lentette meg kiadványának légii jabb, stemcilezett számát, és van zenekaruk, sportkö­rük, mely olykor az intézet autóbuszán távoli mérkőzé­sekre viszi az iskolásokat. Kézenfekvő lenne, hogy ezek a körök időnként a művelő­dési házban tartanák foglal­kozásukat, klubestjüket, kö­zösen a falu fiataljaival, s Irodalmi színpadi előadásai­kat a nagyközönségnek is megismételnék. Milyen ösz­tönzőleg hatna ez a kint élő fiatalokra, mennyivel színe­sebbé tenné az egész község életét! Csak hát él kellene kezdeni... Moldvay Győző A hét mesterlövész Amerikai film A bibliai Sámsonnak a ha­jában rejlett óriási ereje és nagy-nagy hatalma az embe­rek felett; ennek a Yul Brynnemek meg éppen ab­ban áll a varázsa, hogy ko­paszra van borotválva a feje; így aztán ellenállhatatlan és emberfeletti méretűvé válik, főképp azért, ahogy belenéz a filmfelvevő lencséjébe és hozzá erős baritonján dör- mögi a megfellebbezhetetlen döntéseket. S az még csak emeli a főhősi hatást, hogy amikor egyszerűen mozognia, mennie kell a szerep szerint — ez külön attrakció, mert a méltóságot és a felsőbb­rendűséget lehet vele kife­jezni —, járása is rendkívü­li: mint a pampák nemes vadjai, csípőből löki előre ezt a majdnem tánclépésben vég­rehajtott járást, amitől per- sáe megint a nézőnek kell el­olvadnia. Ez ..a férfi” a hét mesterlövész közül az első, a többi majdnem ugyanennyi és ugyanilyen; Ezek a fehér felsőbőrén - dűefc, „a harcosok” Mexikó határán lelhetők fel es csu­pán azért vannak ilyen óri­ási nemességben és becsben, hogy a mexikói parasztok le- ezerződtethessék őket Galve- ra. mexikói rablóvezér elle­ni segítségül. Nem ezrekért, csak húsz dollárért hat hét­re, ők, a vagyonhpjhászó rablók, akik a parasztok ké­résére magasztosabb erköl­csökkel kezdenek Rendelkez­ni, mint a legjárnborabb buddhista szerzetesek . vala­hol a Himalája környékén. Ahogyan a fűm szöveg­könyve elindítja a cselek­ményt. írói lelemény, a va­lósághoz annyi köze van, mint a dajka holdivilágos me- < séjének a mindennapi élet­hez. És mégis, ennek az írói csinálmánynak lassan, a film folyamán valamifajta ered­ménye, hatása kezd kere­kedni. a hét mesterlövész, Chris, Vin, O’Relly, Lee meg a többiek kitűnő színészele maszkjában jönnék felénk. Bemutatják a westernebből ismert trükkjeiket, ügyessé­güket. versengenek is egy­mással, előcsetepatékat szol­gáltatnak, ahol a hajuk szá­la sem görbül meg, főképp a legfőbb mesterlövőnek, haj híjám — és ami meglepő: megállnak előttünk, premi­er plánban, rezzenéstelen arccal, de sokat sejtetően és elmondanak néhány szót, vagy olykor egy-két monda­tot, okosan, már-mar csak­nem bölcsen, de mindenkép­pen hatásosan és kiszámitot- tan. a néző felnevet, vagy igyekszik elgondolkozni a környezetből és a meséből kirívó okoskodásokon, de nincs sok ideje a következet­lenségek kipipálására: a kép, a látvány leköti érdeklődé­sét. Ezek a csaknem középko­rán. keresztényi lovagok mindent a legnagyobb rend­ben csinálnak, mesterségük íratlan szabályai szerint. Az első nagy rablóroham után Calvera csapata tíz főnél is többet veszítve, visszavonul; ünnepük a hét szerződtetett lövészt a mexikói farmerek- parasztok és mégis ekkor, minden indoklás nélkül fel­szólítják őket az eddig alá­zatos és gyáva mexikóiak, hogy tűnjenek el. Vajon mi­ért? És ekkorra miért szád­ja meg h paraszokat a ma­kacsság, hogy pont azokkal szemben lesznek kiutasítok, akik gyávaságukban és meg- alázottságukban Igazán majdnem ingyen vállalták a halálos veszélyt. Vagy ezt n képsort .ami előzményként ide kellett volna, nem talál­ták hatásosnak az amerikai filmesek? Sosem fogjuk megtudni, lg}? csak beérjük azzal, hogy Calvera is elkö­veti a szükséges kontrahi­bát, hőseink is meggondol­ják magukat, és mégis létre­jön az a leszámolás, amit a. közönségnek meg kell kapnia a pénzéért. Joggal felvetődik a kérdés: ha ilyen szabvány és hamis helyzetekből adódó hamis ro­mantika ez a film, miért tó­dulnak rá az emberek, mi­ért is kell arm jut beszélni róla? Ez a western valóban vadnyugati rablómese, szo­kott romantika. S mégis máz, mint az eddigiek, a kitűnő színészi alakítások és néhány, irodalmi szintű mondat kife­jeznek valamit, ami a wes- temektől idegen: a szülőföld szereletét, a mindennapi gond izgalmát és szépségét. Mert az egyik ilyen mester­lövő azt mondja a gyerme­keknek. oktatásul saját apá­ikra utalván, hogy ahhoz bi- zohy nagy hősiesség, éktelen nagy merészség és aggódó lelkiismeret kell. minden év­ben megteremteni a család­nak azt, ami kell az élethez. A harcos harcol, vagy győz, vagy meghal. De aid a föld­höz tapad az életevei és szorgalmával, az óriási ter­het vállal. John Sturges, a rendező, a kitűnő színészek — Yul Bryn • ner, Steve McQueen, Charles Bronson, Robert Vaugh, Brad. Dexter, Horst Buchholz és Rosenda Monteros — Berns­tein hatásos, pattogó zenéjé­vel kísérten, Charles Lang színes felvételei között szó­rakoztató csemegét tálalnak a naív néző elé, aki már an­nak is örül, ha a szórakozta­tó képek között egv-egy ko­moly mondat, értékes gon- lat is elhangzik. (farkas) Egé&sségügyi hónap a megyében Az Egészségügyi Világ- szervezet apríts 7-ét — meg­alakulásának évfordulóját —, ez évben is egészségügyi vi­lágnappá, illetve áprilist egészségügyi, hónappá nyil­vánította. Ez alkalommal az öt világrészre kiterjedő is­meretterjesztés a cukorbeteg­ség ismeretését és megelőzé­sét tűzte napirendre. E té­mából hangzanak el me­gyénkben is előadások, hogy minél többen megismerjék ennek a betegségnek az el­méleti alapjait, s minél job­ban rávilágítsanak az orvo­sok és az egészségügyi szak­emberek érmék megelőzésé­re. TfMrrjnrsssfsmwmrssssssssssssss/rfsrmtummm’/m Csurka István s Hét tonna dollár xm. Szántód! most a televízió előtt térdel. Amikor most a 27-es számot húzzák ki, Szán­tód: ismét felüvölt, és most megeszi az egész papírt, mustárostól együtt. Aztán így teleszájjal hátrafordul Luciá- nóhoz. — Már ebből meg lehet él­ni. Heti ezer 2-es, az 20 ezer forint. Ha csak ezt vesszük. De bedobhatunk kétezret is. Kissé elgondolkodik. — Minden héten nem le­het ötösünk, valóban. Feltű­nő lenne. Lesznek olyan pasz- szé heteink... A húzós folytatódik, de csak egy pillanatig, mert hirtelen megszűnik a kép, és a képernyőn megjelenik az ismert felirat: A HIBA A KÖZVETÍTŐ VONALBAN VAN. Szántódi elveti magát. — Ezt nem bírom elvisel­ni. Luciánó most sem izgatja magát — Nyugi, ez a tényekem semmit sem változtat Kü­lönben is ez a 33 is olyan szám. Csak az nem találja el, aki nem akarja. Harminc­három, szeress engem télen nyáron... Ebben a pillanatban már újra van kép a képernyőn, s csak az látható, amint a húzás vezetője a 33-as szá­mot mutatja 151 a közönség­nek. Csakhogy Szántódi fekté­ben ezt nem látja. Luciánó rászól: , — Már van kép. ■ Szántóóti még éppen elkap­ja a 33-ast a képernyőn. Fel­pattan. örült boldogságában mustárt ken szét az arcán. Zokogva, szinte eszelősen néz Luciánóra. — Még ezt is tudtad! Zse­ni vagy. Még a sorrendet is tudod? Szántódi odamegy Luciá­méhoz. — Ez igaz, vagy ébren ál­modom? Csípj meg! Luciánó megcsípi. — Akkor se tudom elhin­ni. Luciánó most is másról beszél. — Pedig nekem elhiheted. — Mit? —' Hogy sok ötös lesz. Most már azonban, a dia­dal kapujában Szántódiban is fellobban részint a becsü­let, részint pedig a jólelkű- ség. Arra gondol, hogy a ké­sőbbiek során úgyis behoz­hatja még ezt a veszteséget, most tehát bevallja, hogy ő bizony több szelvényt dobott be. Előveszi a tárcáját, és mutatja szelvényeit. — De ez is a családban marad. Persze, ezeket is fe­lezzük. Ezt látva Margit is előve­szi á táskáját. — Ezt is tegye hozzá. Szántódi nem örül ennék, dehát haragudni sincs joga. ' Luciánó mentegetőzik: — Nélküle... tudod... és miért éppen az maradjon ki, akit a legjobban szeretek? Szántódi atyailag bólogat. Margit és Luciánó boldo­gan csókolóznak. Most már csak Luciánónak van titka; a társulat Ez azért látszik rajta csók köz­ben is. A húzás folytatódik. Szántódi hirtelen hátat for­dít a képernyőnek, s rászól Luciánóra. — Nem bírom idegekkel, közvetítsd! Luciánó szenvtelen hangon közvetíti, ami a képernyőn történik. — A pacák megforgatja a kereket. A kerék megáll. Most nyúl bele a pipi, és ki­veszi a golyót. Átadja a fő­nöknek. A főnök szétnyitja és felolvassa a számot. Azt mondja: 29-es. Luciánó arca meg se rez- dül. Szántódi kétségbeesetten néz fel rá. Aztán a tv-re. — 28-as? Luciánó vállat von. Biztos a dolgában, és arra gondol, hogy a húzás közben téved­tek. — Nyugi. Tévedni emberi dolog. Szántód! elszomorodik. összeomlik, aztán erőt vesz magán. Beletörődik egyné­hány négyesbe. Titokban Margitot okolja. — Tudtam, hogy nem le­het jó. Eggyel mellé. Min­den eggyel mellé. Tudtam. Dehát négyesünk még lehet Az is szép. De nem milliók. És esetleg, a jövő héten job­ban vigyázol. Maga is ked­ves, igen? A képernyőn most a za­vart húzásbiztos látszik, aki dadogva helyesbít — Elnézést, kedves közön­ségünk. A kihúzott szám nem a 29-es, hanem a 28-as. Szántódi erre feláll, ré­mülte» hátrál az ajtó felé. — Félek tőled. Ember vagy te? Mi vagy te? Az ajtóig hátrál, ott össze- esukük, elájul. Luciánó mosolygva elzárja a televíziót. . — Még van egy szám — mondja Margit. * — No és? Téged érdekel? 11. Pénteken délelőtt 11 óra­kor a cirkuszban. Lagymatag próba ismét. Most a késdo­báló házaspár próbál. Az asszony áll a porond köze­pén, a férje dobálja rá a ké­seket A manézson egy tás­karádió. Most vége szakad benne a zenének. A bemondó -hangja: Kedves hallgatóink, is­mertetjük a lottó 31. heté­nek nyerőszámait: 27, 28, 33, 64, 89. A késdobáló maga elé ejti a földre a kést. — Anyukám! Ötös talála­tom van! Az asszony óvatosan kibú­jik a köréje dobált kések kö­zül, és leveti a cipőjét Ki­veszi belőle a saját lottócé­duláját, megnézi a számokat, és azt mondja. — Nekem is. Meredten, értetlenül néz-. nek egymásra. Viktor, az állatidomár a la­kókocsik övezte téren egy majmot tanít biciklizni. Lóhalálban szalad felé a kisfia, és lelkendezve közli: — Apuci, anyucinak ötös találata van a lottón. A Max bácsi mondta neki a számo­kat Viktor elengedi a majmot, a majom felbukik. Az állat- idomárnak egyáltalán nem tetszik ez a „Max bácsi”. A felesége túlságosan jóban van Maxszal. Viszont ötös, az ötös. Berohan a lakókocsiba. Szántódi már feléledt ter­mészetesen és most hár­masban esznek. Most van a nagy , lakoma. Díszebéd. Szántódi eszik, de másra sem tud gondolni, csak az ötösei- ' re. Ott vannak a tányérja előtt Ez az egész csak egy villanás. Odákintről gyanús dörömbölés. Luciánó érti meg leghamarabb. A boldog­ságban úszó, korlátokat már nem ismerő társulat tagjai ugrálnak át a kerítésen. El­végre artisták. Damógyön- gyeinek a legnehezebb. Alat­ta kitörik a palánk. Aztán virágágyakon, mindenen ke­resztül nyomulnak be: Max, a kis és nagy Darnógyöngyei, Viktor, Anita és még sokan mások. A bentieknek annyi idejük sincs, hogy felálljanak, már itt az egész társulat a szobá­ban. Felrántják az asztaltól a bohócot, előbb csak körbe- csókoljók, aztán fddobáljáik) a levegőbe. És akkor Szántódinak is meg kell értenie, miről van szó. Megérti. Elkeseredése határtalan. A kis Darnógyöngyei ve­szi ezt észre legelőbb, és be­ledöfi Szántódiba a kést: — Okos palik; nekem csak négyesem van. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents