Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-03 / 79. szám

HEVES a várossá válás útján Az egri Flnomszerelvénygyár új Üzemet telepített a község- be. A jövőben már ott készülnek az olajkályha-adagolók. Felvételünk az új üzemben készült, ahol egyelőre 150 nő dolgozónak biztosítottak munkalehetőséglet. (Kiss Béla fétvébefts) Amit a hevesit csapán szerettek volna, az a közel­múltban konkrét, időben is köriühatároThátó lehetősségé vált: nagyközségük néhány éven belül elnyerheti a váro­si rangot. Az ország«? településháló­zati fejlesztési terv a közsé­get a részleges középfokú központok közé sorolja s ez azt jelenti, hogy bizonyos fel­tételek mellett ■— mint pél­dáiul az ipar, a kereskedelmi hálózat fejlesztése, nagyobb ütemű lakásépítés, műveló- dési, egészségügyi, kommu­nális feladatok megoldása — idővel a hevesiek kérhetik lakóhelyük várossá nyilvání­tását. Mint Nagy Zoltán, a köz­ségi tanács vb-elnöke mond­ja, a negyedik ötéves terv vé­gére el is tudják érni ezt a szintet. Minden reális lehetőség megvan arra, hogy a terv­időszakban megvalósítsák azokat a célkitűzéseket, ame­lyek alaposan megváltoztat­ják a falu jelenlegi arculatát, megteremtik a városi életle­hetőségeit. Mi szükséges ehhez? Egy­részt az ipar fejlesztése. Az elkövetkezendő években be­fejeződik a MEZŐGÉP he­vesi gyáregységének fejlesz­tése. a profilváltás már meg Js történt — az egységben mezőgazdasági kisgépeket gyártanak. Fejlődik a Házi­ipari Szövetkezet, most épül a hatmillió forintba kerülő új termelőcsarnok, melyben főként csökkent' munkaké­pességű dolgozókat foglal­koztatnak. Fejlődik a BU- DAGANT kesztyűkészítő kis­ipari szövetkezet is, amely jelenleg 150—160 dolgozónak biztosít megélhetést. A leg­jelentősebb azonban az, hogy 1974-re valószínűleg elké­szül a Fínomszerelvénygyár hevesi gyáregysége, amely már ezer-ezerkétszáz dolgo­zót foglalkoztat. Ez a gyár­egység nem csupán a helyi munkaerőgondokat oldja rneg, hanem a környező köz­ségekét is. Fejlődik a község mező- gazdasága is, a termelőszö­vetkezetek állattenyésztő-te­lepeket létesítenek s mod er niwWjak gazdálkodásukat A kereskedelmi hálózat is je­lentős perspektíva előtt áH A fogyasztási szövetkezeti ve­zetők új bútorbeimatatő ter­met, ABC-áruházat, zenés preszót terveznek és szeret­nék megoldaná, hogy a spart-, virág-, édesség- és húsbolt is megfelelő elhelye­zést nyerjen, a Gelka és a Patyolat pedig új szervize­ket készül építeni. A városiasodás programjá­ból természetesen nem ma­radhat ki a művelődés, az egészségügy sem. Most ter­veznek egy 12 tantermes is­kolát —, mély 16 termesre bővíthető — és egy 150 fős kollégiumot. A tervek sze­rint ezek a létesítmények már 1973-ban helyet adhatnak a kisdiáitoknak. Szeretnék meg­oldani a járási könyvtár és a múzeum elhelyezését is, konkrét tervek azonban még nincsenek kialakulva. A községben az idén adják át a 30 millió forintba kerülő új vízmüvet, továbbfejlesz­tik a szennyvízelvezető há­lózatot, a közeli napokban kerül sof a négymilliós költ­séggel bővített járási szülő­otthon átadására. Egy orvosbrigád most ké­szíti előterjesztését: szeret­nék, ha a fürdő vizét gyógy­vízzé nyilvánítanák. Kietnelkédő programot ké­pez a lakásépítés. A követ­kező években 131 új lakást szeretnének építeni, a 41 millió forint biztosítva is van erre a célra. Jelenleg a sza­nálást készít*!?, siő. Ezenkí­vül külön program van egy tízszer hatlakásos társasház- lakótelép építésé« s a ci­gánytelep felszámolásával az ott lakóknak 72 lakást szük­sége» építeni. Mindez ter­mészetesen nem hétköznapi feladatot és munkát jelent. Mindezeken felül -portalaní- tott utakat szükséges építeni, sor kerül a közvilágítási há­lózat rekonstrukciójára«— a fontosabbakat említve. A népszámlálás szerint. He­vesnek ma 11 ezer lakosa van — ez már eleve lehető­vé teszi a várossá nyilvání­tást. Ha a tervekben rögzített célkitűzések megvalósulnak — semmi akadálya, hogy az ötödik ötéves tervben Heves már mink város szerepeljen. fit. I.) TV előzetes Nyár kezdet, vég nélkül {Kedd, 20.00): Magyarul beszélő, NDK- film. Guenther Goerlích for­gatókönyvíró filmje mai fia­talokról szól, egy lány és egy fiú megismerkedéséről, sze­relmükről, s főként arról, hogy két különböző jellemű fiatal milyen megpróbáltatá­sok után képes megszokni egymást. A szinkron hangok Halász Jutka és Szersén Gyula. Minden kilométerkőnél (Csütörtök, 20.00): Magyarul beszélő, bolgár filmsorozat, első rész. A 13 részből álló filmet a bolgár televízió készítette, a bolgár és a nemzetközi munkásmoz­galom harcosai emlékére. A főszereplő Szergo, akivel az első részben még mint gye­rekkel ismerkedhetünk meg, s aki kénytelen végignézni apja szörnyű halálát. Ez az első indítás számára ahhoz, hogy antifasiszta harcossá váljék. S noha a most vetí­tésre kerülő sorozat 13 rész­ből áll, az utolsóban sem kell elbúcsúznunk Szergótól, aki a világháború idején már képzett elhárítótiszt, mivel már készül a sorozat folyta­tása. Aszfalt mese (Vasárnap, 18.05): Tv-film Pavel Katajev no­vellájából. A rendező Török Ilona írta televízióra a lírai humorú novellát, ami egy kisfiúról szól, aki egy lakó­telep egyforma házai, utcád, lépcsőházai között eltéved, s nehezen talál haza. Török Ilonénak ez a film vizsga­filmje volt és a választás azt is jelentette, hogy nehezebb feladatot vállalt, mivel gye­rekekkel kellett dolgoznia el­ső műve létrehozásakor. Ketten Jönnek, mennek a levelek. Gondok, panaszok, bánatok bújnak meg a rózsaszín borítékok mögött. Akad közöttük olyan is, amelyikre érdemes külön odafigyelni.. — Kérem, menjenek el X községbe és nézzek meg, ho­gyan él ott két kisgyermek. Állami gondozott mindkettő. Testvérek. A nagyobbik kislány két évvel idősebb húgocs- kájánál. Szóval, menjenek csak ki, és győződjenek meg sa­ját szemükkel.... Kertes ház, megroggyant öreg falak. A tető is sok vi­hart látott már, a kémény úgy áll a cserepek között, mint hajlott hátú vén ember, aki már a füstölésnél egyebet sem ■tud. Két gyermek játszik az udvaron a homokban. — Hogy hívnak? — Juliska. — És a testvéredet? — Ö Annus. Az idegenek láttán kiszaladt a konyhából a „mama”. — Jaj, jaj! De rosszkor tetszettek jönni. Éppen nagy­mosásban vagyok. Persze, Ilyenkor a gyerekek is elhanya- goltabbak. Különben azt ne higgyék, hogy mindig így néz­nek ki. A múltkor volt látogatni az intézetből egy idős hölgy, ő is azt mondta, hogy az én állami gondozottaim rendben vannak... A két gyermek riadt tekintettel fogja, szorítja egymás kezét. Nem a nevelőmamához bújnak az idegenek láttán, hanem egymáshoz. Kora tavasz van, de csak az egyikük Iá. bán van cipő. — Dolgozni szoktál? — Nem soha! Csak Játszani, — hangzik a betanított vá­lasz. — Vizet ki hoz a kútról? — Néha, csak igazán néha küldöm el vízért Juliskát, i — Egy egész vödörrel cipel ez a pöttöm lány. És ha netán félig hozza... Az asszony tekintete idegessé válik. — Ki szokott fésülni, Annuska? — Juliska, — csúszik ki a kisebbik lány száján az el­sietett válasz. — Nem szégyelled magad, te hazug! — Csattan a hat­száz forintos mama. — És ki mos rád? Ki viseli gondodat? A két gyermek sírva fakad. Előbb az egyik, később • másik. — Maga mindkét gyermek után pénzt kap az állam­tól. Mégis a nagyobbik lánnyal mosat, varrat mindkettő­jükre. Száztizenkét1 napot mulasztott az iskolából is. A ti­zenöt, kilós gyerek tíz kilós vödröt cipel naponta többször is a kútról. Most már a pótmama te könnyeket dörzsöl a szemében. — Ezek rágalmak, kérem. Az ellenségeim, az irigyeim, mondják. — Akkor miért néz ki most is úgy a két gyermek, mint két kis ágrólszakadt? Miért koszos a nyakuk, a fejük? A lakásban folytatódik a beszélgetés. A konyhában • heverőn egy ember mélyen alszik. Hortyog. — Az uram. Részeg. Egész éjszaka ivott. Papír, ceruza kerül elő. Az elmúlt évben ennyi és ennyi pénzt kapott az intézettől a két gyermek után. És hová köl­tötte? Azután ott marad az asztalon az utolsó írásos figyel­meztetés ... Nagyot csattan a kapu. Az eperfánál egy farkaskutya tépi a láncát... Szalag István KI, április 3* szombat '/«"C» -rss't.'.-wsssrsssssssssssrssssss/sssfssssssssmjrsirsssssssssssssj Csurka István: Hét tonna dollár XII. — Azért ez ostobaság. Hát­ha egy vénasszony eltalálja. Tekeri a macska farkát... Hülyeség. Végül is adtam ne­kik 15 ezer forint segélyt. Ha én nem vagyok ilyen jó, akár éhen is halhattak volna. Én­nek a buta kis bohócnak so­ha nem jut eszébe. S hátha történik valami? Elszabadul az oroszlán, és .megeszi. A Jö­vő heti számokat persze nem mondta meg a disznó. Nekem családom van, egész életemben csak melóztam. Most végre kezembe adta az isten a tárogatót. Hülye len­nék, ha nem fújnék bele. , S ezzel máris visszafor­dul, és újra bemegy a postá­ra. A toronyszobában Luciá- nót teljesen sarokba szorí­tották. Már négyen állják körül, föléhajolva, mintha vernék, de még nem verik. Max, Damógyöngyei, a kis Damógyöngyei és Anita. Anita eddig hátul állt, most félresöpri a férfiakat és ő próbál hatni Luciánóra. • — Velem ezt nem teheted meg. Jó, hogy most Max ko­csijában vágyok, de úgy lát­szik már elfelejtetted, hogy veled is voltam. Luciánó már elfelejtette. — Ez nem tartozik ide. — Igenis ide tartozik. Én nem vagyok bosszúálló. Én csak a művészeti tanács tag­ja vagyok. Nem törvény az, hogy te legyél a szünet előt­ti utolsó szám! Damógyöngyei érti meg először a ráhatás irányát. — Nincs is működési en­gedélye — mondja. — Pláne. Én ezt nem is • um. Luciáméra ez a fenyegetés valóban hat. Előveszi a no­teszát __~ — De csak egyet dobjatok be. Egyet. Bediktálja a számokat. A kis Damógyöngyei ellenőr­rí, hogy valódiakat diktál-e. — 27, 28, 33, 64, 89. Mindenki felírja. Max kitöri az asztal lábát, és szétveri vele az ajtót. Kibújnak. Szántód! háza előtt megáll a Warszawa. Luciánó és Margit lépnek ki a kocsiból. Bemennek a kapun. A ház előtt, a kis Virágos- kert mögött várja őket a Száfttódi család, az asszony és a gyerekek és a ház ura. Szántód! elébe megy Luciá- nőnak. kezet fog vele, meg­öleli, aztán a felesége elé ve­zeti, s így mutatja be neki: — Anyukám, bemutatom neked Közép-Európa legna­gyobb cirkusz m ű vészé t. — Szántódiné. — Luciánó. Szántódiné ettől meg is ha­tódik, meg nem is. Sokkal jobban érdekli Margit jelen­léte. A tisztességes asszony erkölcsi szigorával tekint rá. Samtódi észreveszi, ______ — A múzsája. Képzeld, je­les tanuló itt nálunk, a bá- baképzőbem. A művész úrra még senki nem hatott így, pedig bejárta szinte egész Európát. Szántódi a gyermekeire mutat. — A gyermekeim. Jeles tanuló mind a kető. — Nagyra nőjetek! — mondja Luciánó. Szántódi tovább intézkedik, A nejéhez fordul: — No most anyukám, ahogy megbeszéltük. Elmen­tek sétálni, vagy átmentek anyádékhoz és 1 óra előtt semmiképpen nem jöttök ha­za, mert nekünk itt a mű­vész úrral nagyon fontos dol­got kell megbeszélni. Szántódiné csak Margitot nérí közben. A gyerekek is maradnának. Ök meg a bo­hóc miatt. Szántódi azonban könyör­telenül a kapuhoz tessékeli őket. Luciánó megkérdezi: — Miért kellett elkergetni őket? Szántódi fogadalomszerűen, és egyszersmind parancsoló- lag: — Ezt a dolgot csak mi hárman tudhatjuk. Ha a ti­tok kipattan, mit dobunk be a jövő héten? Te erre nem gondolsz? — Te a jövő héten is? Minden héten egymillió? Betessékeli közben őket. Bemennek. — Nálam sok helye van a pénznek — mondja Szántódi. Bent a „tiszta” szobában három személyre dúsan meg­terített asztal: étel, ital, gyü­mölcsök. Ugyancsak ebben a szobában foglal helyet a te­levízió is, a jelenet főszerep­lője. Szántódi azonban mi­előtt leültetné és «gteskfeél- ná őket, áradozni kezd, — Életem legboldogabb napja. Egyél, igyál, erezd otthon magad. Kezicsókolom, maga is — mondja Margit­hoz fordulva. Bekapcsolja a televíziót, aztán folytatja: — Különben is utolsó al­kalom, hogy itt, ebben a la­kásban vendégül látom ma­gukat. Eladom ezt a putrit. Megkérem, legyen háziasz- szony. Luciánó letelepszik a tele­vízióval szemben, falatozni kezd, inni, arról a tálcáról, amit Margit tart elé. Szerel­mes tekintetet váltanak köz­ben. Margit Szántódit is kí­nálja, de ő most nem tud enni az idegességtől. Megjelenik a bemondó a képernyőn: — ... Helyszíni közvetítést adunk az Országos Takarék- pénztár sportfogadási és lot­tóigazgatóságának dísztermé­ből. Luciánó is ideges kissé. De egészen más okból. A képernyőn a kép válto­zik. Előbb a közönséget mu­tatja, majd a színpadot, melynek közepén ott a sze­rencsekerék, mellette a köz­jegyző, a forgató ember, a húzás vezetője, és a lány, aki húz. A húzás vezetője éppen azt mondja: — Kérem a kereket meg­forgatni! Megforgatják a kereket. — Kérem a húzást elvé­gezni! Szántódi tekintete a kép­ernyőre ragad. Ezt használja ki Luciánó, hogy még egy- . szer figyelmeztesse Margitot egy tekintettel: ő nem do­bott be szelvényt. Aztán megkezdi Szántódi előkészítését. — -Attól félek, más is el­találta. Ezek valahogy olyan számok... Szántódi ránéz, valami na­gyon halványan átfut az ar­cán. — Várd ki a végét. Csak mi eltaláljuk. — No, persze. Margit tudja, mi a felada­ta, . ___ . — Nékem is az az éráé­sem... Ez már sok Szántódénak. — Micsoda? Margit visszaretten, elcsa­varja. — Hogy nyerünk. — Persze, hogy nyerünk! Amit az ultinál csináltál, meg a biliárdnál,». Egy bókra is futja erejé­ből: — Pedig azokhoz nem is volt gamma-tényező! Felragad egy pohár bort, felhörpinti. A képernyőn már húznak. A kislány belenyúl a ke­rékbe és kivesz egy golyót Átadja a húzás vezetőjének, alá felnyitja. — 64-es. Megmutatja a közjegyző­nek. A közjegyző bólint, meg­mutatja a közönségnek is. Szántódi artikulálaüanul fel­üvölt — Egy nulla! — Egy null! — javítja ki Margit Szántódi az asztalhoz ug­rik, ujjával belenyúl a mus­tárba, és egy szalvétára iáéig írja: 64. ^ Leteríti a rekaimiéra! "Sj Margit odamegy és aláteBÉ egy másik szalvétát, a retag mié állagát megóvandó. Luciánó szinte egykedvöed ül, eszik, iszik, pedig ideges, — Ezt sokan eltalálhatták az országban. A hatvannégy­évesek, meg a negyvenhat; évesek. Ajaj. Szántódi előbb gyanakodva ránéz, aztán vadul belecsap a levegőbe: — .Ne legyél ilyen pesszi­mista! Margit int Luciánónak, hogy ne erőlködjön, hagyja rá. A húzás folytatódik. A ce­remónia pontosan ugyanaz, mint az előző húzás alkalmá­val, csak itt a szobában van változás. (Folytatjuk) I

Next

/
Thumbnails
Contents