Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-03 / 79. szám

Péntek esti külpolitikai kommentárunk „Háromemeletes” tárgyalások MÁRCIUS UTOU80 NAPJÁN tizedszer találkorott egymással Bahr, a bonni kancellári hivatal államtitkára ;t és Kohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterei- * nökségi államtitkára. Ez a találkozósorozat csak egyike azoknak az egymással párhuzamosan, több szinten folyó megbeszéléseknek, amelyek a két német állaim viszonyát, illetve Nyugat-BerUn helyzetét érintik. ;j A két problémakör szoros kapcsolatban van egymás­sal. Miután a Brandt-kormány megkötötte a szovjet— > NSZK, majd a lengyel—NSZK szerződést, gyakorlatilag > az úgynevezett nyugat-berlini kérdés megoldásától tette ? függővé — nem kis mértékben amerikai nyomásra — ? ! ezeknek az egyezményeknek a ratifikálását. Ez önmagá- ? ban sein veszélytelein álláspont: Brezsnyev, az SZKP > XXIV. kongresszusán mondott beszédében felhívta a Q- | gyeimet arra, hogy a ratifikálás halogatása ismét bizal- ? Í matflanságot ébresztett az NSZK politikai vonalvezetése í iránt és csökkentheti a nemzetközi enyhülés kilátásait < Az NSZK említett nemzetközi megállapodásaival pár- | huzamosan, mint ismeretes, miniszterelnöki szintű érint- t kezésfelvétel is történt Erfurtban, majd Kasselben a két < német állam vezetői között; ez a folyamat is megszakadt < NYTKJAT-BERLINNEL kapcsolatban a nézeteltérések > lényege az, hogy egyfelől a Szovjetunió és az NDK, más- > felől a nyugati hatalmak és az NSZK teljesen eltérő jogi > álláspontot képviselnek. A tárgyalások nemzetközi szint- | jét a négy nagyhatalom képviselőinek 1970. március 26. ? óta tartó tárgyalássorozata jelzi. A nyugati álláspont < „egész Berlinre” akarná vonatkoztatni a négyhatalmi fele- | lősséget és ennek megfelelően úgy véli, hogy bizonyos | szuverenitási jogokat gyakorolhatnak a Nyugat-Németor- | szágból Nyugat-Berlinbe vezető összekötő utak forgalmá- | ban i& 1 J A nagyköveti szinten tartott négyhatalmi megbeszélő- i Bek titkosak. Annyi napvilágra került, hogy a nyugatiak i február 8-án, a Szovjetunió pedig március 26-án szögezte < le álláspontját és a kompromisszum lehetséges körvona- < Iáit. A tárgyalások eddigi menetéből arra lehet követkéz- i tetni, hogy szovjet részről elsődlegesnek tekintik az NSZK < nyugat-berlini politikai jelenlétének határozott csökken- s tését, s annak tudomásulvételét, hogy Nyugat-Berlin nem S az NSZK egyik tartománya, hanem külön politikai egy- s ffég. Nyugati részről a követelések középpontjában az áll, s hogy a Nyugat-Németországból Nyugat-Berlinbe irányuló s polgári forgalmat is, garantálja a Szovjetunió — holott ez s ax NDK szuverenitásának korlátozását jelentené. > A MÄR IDÉZETT Bahr—Kohl megbeszéléseken az S NDK a két német állam kölcsönös tranzitforgalmára vo- | natkozó megállapodást kívánja elérni. Ez természetesen S magába foglalná a Nyugat-Berlinbe vezető összekötő utak S polgári forgalmának rendezését is. Az NSZK viszont — > a nyugati nagyhatalmi állásponthoz csatlakozva — azt a > felemás álláspontot képviseli, hogy Bahr tárgyal ugyan > Kohllal a két német állam közötti közlekedésről —, de > kihagyja a napirendből a Berlinbe vezető utak polgári > forgalmát, mondván, hogy ebben a kérdésben Bonn csak > akkor hajlandó az NDK-val tárgyalni, ha a három nyu- > gáti megszálló hatalomtól erre engedélyt kap. _ | Az említett, kettős tárgyalások korlátái természetsze- 5 rűen határokat szabnak a harmadik, viszonylag legala- > csonyabb szinten folyó megbeszéléseknek. Ennek részt- ? vevői: Kohl, az NDK államtitkára és Müller, a nyugat- ? berlini szenátus irodaigazgalója. Ezeknek a tárgyalások- $ nak a középpontjában az NDK, valamint Nyugat-Berlin, | mint önálló politikai egység közötti problémák megoldása < áll — így mindenekelőtt a nyugat-berlini lakosság NDK- < beli és berlini látogatási lehetőségét rendező átfogó szer- i ződés. . S MINT LÁTHATÓ, érdemi előrehaladást ebben az | ügyben csak akkor lehet elérni, ha „a legfelső emeleten” < létre ion a megegyezés. A három szintű tárgyalások ered- < ményessége tehát jelenleg attól függ, hogy az amerikaiak i feladják-e obstrukciós, akadályozó taktikájukat. s /WVWVNA/WW\^VWWVWViAAA/WWWWVW\A/VVNA/VWVVWWWWWW\w< képtdvírónkon érkezet Kambodzsában a katonai tott államfő, Szihamk he.- rezsim perbe fogta a Peking- cég gyertnekeit. km élő, hivatalából almozd*-. (Teieíoto — AP—MTI - K5J * Pénteki munkanap Moszkvában (Folytatás az I, oldalról) szocialista rendszer további fejlődéséről és megszilárdí­tásáról, áthatja a törekvés a kommunista világmozgalom sorainak a marxizmus—le- ninizmus elveinek alapján történő erősítésére — jelen­tette ki Jumzsagnij Ceden- bai, a Mongol Népi Forra­dalmi Párt Központi Bizott­ságának első titkára. Nguyen Van Hieu, a DNFF Központi Bizottsága Elnöksé­gének tagja, a kongresszuson részt vevő küldöttség vezető­je beszédében leszögezte: ,*A vietnami és a szovjet népet a testvériség és a harci ba­rátság egyre erősödő szálai fűzik egymáshoz, erőnktől telhetőén mindent megte­szünk, hogy barátságunk és egységünk napról napra nö­vekedjék, szilárduljon Nguyen Van Hieu ezután rámutatott, hogy az ameri­kai imperialisták fenn akar­ják tartani Vietnam meg­osztottságát, katonai támasz­ponttá, új típusú gyarmattá akarják változtatni Dél-Viet- namot. Az amerikai imperia­listák tervei azonban csúfos kudarcba fulladnak, a dél- vietnami nép nem riad visz- sza az áldozatoktól, a VDK, Kambodzsa és Laosz népével vállvetve egyik győzelmét aratja a másik után, kész ar­ra, hogy megsemmisítse az amerikai agres&zorokat és csatlósaikat és teljesítse szent nemzeti és magas rendű in­ternacionalista kötelezettsé­gét Jevgenyij Tyaaseünyikov, a Lenini Komszomol Központi Bizottságának első titkára, a következő felszólaló, hang­súlyozta : a szovjet Komszo­mol büszke arra, hogy a párt segítőtársa és tartaléka. Tyazselnyikov közöli«, hogy a Komszomol a szovjet ifjúságnak több mint a fe­lét tömöríti soraiba. A Komszomol lelke a munkás­ifjúság, — mondotta, majd a kongresszus tribünjéről fe­jezte ki köszönetét a párt­nak az ifjúság irányában ta­núsított nagy figyelméért, problémáinak megértéséért Luis Carvalan, a Chilei Kommunista Párt főtitkára üdvözölte ezután a kong­resszust és hangsúlyozta: pártja a továbbiakban is tel­jes eltökéltséggel együtt ha­lad az SZKP-val, minden testvérpárttal az imperializ­mus ellen, a nemzetek füg­getlenségéért, a békéért és a szocializmusért, a kommunis­ta mozgalom- egységének to­vábbi erősítéséért az opportu­nizmus, a nacionalizmus és a szov j eteUenesség ellen ví­vott harcban. Mijalko Todorovics, a Ju­goszláv Kommunisták Szö­vetsége küldöttségének veze­tője, a kongresszus péntek délelőtti ülésének utolsó fel­szólalója megállapította, hogy az *ZKP XXIV. kom.gresz- szusának határozatai „elő fogják segíteni a szovjet dol­gozók életszínvonalának lé­nyeges emelését”. „Bennün­ket örömmel tölt el minden egyes siker, amelyet önök gazdasági, tudományos, kul­turális és egyéb területeken elérnek” — mondatta Todo­rovics, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége Elnöksége Végrehajtó Irodájának tagja. „Az kívánjuk, hogy a ju­goszláv—szovjet együttműkö­dés a lehető legsokrétűbb le­gyen, hogy a lehető legszi- lárdabbam fejlődjön és tartós alapokra épüljön” — hang­súlyozta Todorovics, majd kijelentette: a szocialista Ju­goszlávia erélyesen elítéli az Egyesült Államok indokínai agresszióját és támogatja a közel-keleti válság politikai eszközökkel való megoldását. A következő felszólaló Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának fő­titkára az amerikai kommu­nisták elvtársi üdvözletét tol­mácsolta a kongresszusnak. A Szovjetunió — Lenin ta­nításainak szellemében —, a legkövetkezetesebb erő és a legmegbízhatóbb támasz a munkásosztály számára a vi­lágméretű osztályharcban, az imperializmus elleni küzde­lemben —, mondotta Gus Hall. Az Egyesült Államok Kom­munista Pártjának főtitkára rámutatott: a helyzet általá­nos rosszabbodása az Egye­sült Államokban szoros kap­csolatban van az amerikai imperializmus agresszív há­borús politikájával, e politi­ka válságával. Az Egyesült Államok szégyenletes veresé­ge Laoszban egy újabb szög az amerikai Imperializmus koporsójában —, mondotta. A Nixon-kormány politiká­jának alapja az, hogy sehol sem folytat semmiféle ko­moly tárgyalást. „Nem lehet összeegyeztetni az agresszió politikáját a tárgyalások po­litikájával” — mutatott rá az amerikai kommunista ve­zető, majd megjegyezte, hogy a közel-keleti válság ugyan­csak fontos fordulóponthoz jutott. Ez — az Egyesült Ál­lamok közel-keleti politikájá­nak válsága, de természete­sen egyben az izraeli poli­tika válsága is. „Meggyőződésünk, hogy az SZKP XXIV. kongresszusa és annak határozatai hozzá­járulnak a szocializmus, a demokrácia és a béke erői­nek további konszolidációjá­hoz világszerte.” A péntek délutáni ülés ezzel véget ért. A kongresz- 6zus ma délelőtt folytatja munkáját. Továbbra is zavaros a pakisztáni helyzet Kelet-pakisztáni harci cse­lekményekről pénteken már csak az indiai hírközlő szer­vek tudósítottak. A keleti or­szágrész függetlenségéért küzdő szeparatisták titkos rá­dióadói — a jelek szerint —, beszüntették adásukat. A PTI indiai hírügynökség jelentése szerint a pakisztá­ni légierő csütörtökön este bombázta Sunamganj kelet- pakisztáni várost., amelynek térségébe a központi kor­mány a hét elején több száz ejtőernyőst dobott le. Az indiai rádió változatla­nul azt állítja, hegy Kelet- Pakisztánban továbbra is ádáz harcok folynak. Ezzel szemben a katonai kormány ellenőrzése alatt álló pakisz­táni rádió — mint már jelen­tettük —. ismételten hangoz­tatja, hogy a keleti ország­részben megnyugodtak a ke­délyek és az élet visszatért rendes kerékvágásába. Újra szabadon Négyévi fogva tartás után politikai foglyokat engedett sza­badon a hírhedt börtönszigetről, Leroszról az athéni junta. (Telefoto — AP—MTI—KS) Dr. Molnár Józsof: A rézcsákoiá zsandárok ellen rv. Az ötvenes évek közepén az elnyomás tovább tartott. 1857. őszén New York-ban tőzsdekrach következett be az ipar kapitalista fejlődé­se következtében. Az 1857. évi gazdasági válság — ép­pen úgy, mint az 1847-es gazdasági válság, mely ko­moly előkészítő szereppel bírt az 1848-as forradalmak kirobbantásában — ugyan­úgy az 1857—1858-as gazda­sági válság, az 1850-es évek végének és a hatvanas évek elejének demokratikus és nemzeti mozgalmainak fel­lendüléséhez vezetett. A válság Amerikából át­terjedt az európai országok­ra. ahol Angliában, Francia- országban, Belgiumban, Né­met- és Olaszországban első­sorban, mint ipari válság jelentkezett. Ausztriában a válság hatott az örökös tar­tományok iparára is, de fő­leg a kereskedelemben és a mezőgazdaságban éreztette n Összetűzés a Egerbén 1859. Június 16- án az érseki birtokon dol­gozó napszámosok és föld­munkásak összecsaptak a zsandárokkaL Ugyanis az említett napon munkájuk elvégeztével hazafelé jöttek a munkások. Jókedvük volt, dalolgattak és több kor­mányellenes nótát is eléne­keltek. Kossuthot ás Na­póleont éljenezték. Amikor a városba érkeztek, tovább énekeltek, sőt a zsandárlak- tanya előtt sem hagyták ab­ba, A zsandárok, hallva éneküket, kijöttek, hogy el­fő”'ák őket, mire a parasz- •ok előkapták a kaszáikat és úgy védekeztek ellenük. Az hatását. Nálunk, Magyaror­szágon is elsősorban mező- gazdaságunkra hatott e vál­ság. A gabona ára 1854-ben 13—15 forint, 1857-ben 2,5 forint. A krími háború ide­jén sokan béreltek földet hazánkban, hiszen konjunk­turális állapot volt, most a bérlők egymás után mentek tönkre. Eger környékéről egy tudósítás arról számolt be, hogy „A bérlők divatba- jött bukásai megszámlálha- tatlanok, a bérbeadók nem kis zavarára.’” Az 1859-es olasz—francia egyesített csapatok támadá­sa Ausztria ellen újabb re­ményt gyújtott a magyarok szívében. Magentánál és Solferinónál súlyos vereséget szenvedték az osztrák csa­patok. Ennek hatását érezni lehetett hazánkban is. Több megyében megtagadták az újoncszállítást és 'megyénk­ben is a sorköteles katonák közül többen elmenekültek a Mátra erdeibe. zsandorokkal esetnek sok nézője akadt, mivel éppen akkor vásár volt Egerben. A zsandárok túlereje győzött és 11 pa­rasztot letartóztattak. A letartóztatottak mind földmunkások és napszámo­sok voltak. A nyomozás és kihallgatás során megálla­pították, hogy Pápai József földmunkás többi társának azt mondotta az egri érseki legelőn, hogy ebéd utáni pi­henő alkalmával, hogy: „A franciák már egész Olasz­országot meghódították, s az osztrákokat kiszorították on­nan. Az elfogott osztrák foglyokat messze hátra kí­sérik, afeo) S magyarokat Kossuth és Klapka gyűjti össze, a többit rpeg kivég- zik. Azt i& említette, hogy az oroszok bevonulnak Ma­gyarországra és Kossuth egy sógorát kikiáltják király­nak. 0 ugyan már kiszolgált katona, de mégis szívesen nyúlna fegyverhez, hogy az országot megszabadítsák az orsztrákoktóL Pápai azzal is biztatta társait, hogy ha Kossuth és Klapka serege az országba érkezik, megölik a sok hivatalnokot és meg­szabadulnak a nagy adóktól.” Pápai és társai, Hanis Já­nos és a többiek nagy he­lyesléssel fogadták az el­mondottakat, s azzal a re­ménnyel kaszálták tovább az érseki rétet, hogy annak szénáját Kossuth huszárai fogják feletetni. Az elfogott földmunkásokat az egri fő­törvényszék elé állították, amely Pápai Józsefet és Ha­nls Jánost esy-egy évi, kél parasztot hat-hat hónapi és ismét kettőt öt-öt hónapi börtönre ítélt. 1859-ben volt Kazinczy Ferenc születésének 100. év­fordulója, melynek tisztele­tére 1859. október 27-én Pes­ten, a Nemzeti Múzeumban volt díszünnepség, melyen Eötvös József elvetette a germanizáló politikát, s a magyar nemzeti érdekek vé­delmét hangsúlyozta. A pes­ti ünnepség hatására Egerben november 30-án volt ünnep­ség. Megyénkben — ugyan­csak Kazinczy születésének IOO. évfordulóján — Tisza­füreden 1859. október 8-án rendeztek ünnepséget, tehát Egert egy hónappal meg­előzve. 1860 tavaszán a kormány erőszakossága egyre tovább fejlődött. Gróf Széchenyi Istvánnál, mint ismeretes, igen gyakoriak a házkutatá­sok. Állandó rendőri zakla­tásnak van kitéve, írásait el­kobozzák. Mindez a „Nagy Ébresztőt” öngyilkosságba kergeti. 1860. április 8-án főbelőtte magát. Széchenyit a forradalomtól való félés és az önkényuralom korlá­toltsága hajszolta halálba. Pesten és az ország más te­rületein is gyászünnepsége­ket tartottak tiszteletére. Heves megye gyorsan rea­gált az országos megmozdu­lásokra. Egerben és Gyön­gyösön Széchenyi emlőiére már április 17-én gyászün­nepségeket rendeztek. 1860-ban az egyetemi if­júság néhány vezetőjét tar­tóztatták le. Ugyanekkor van a Táncsics és társai el­leni per, Sárosi Gyula in­ternálása stb. Mindez a meg­félemlítés célját szolgálta a kormány részéről. Albrecht főkormányzó — aki 9 évig volt teljhatalmú intézője Magyarországnak — 1860-ban lemondott, s örö­kébe a magyar származású Benedek táborszernagy lé­pett, akit azzal a megbíza­tással láttak el, hogy ke­mény kézzel szüntesse meg a tüntetéseket és nyerje meg a nemesség vezetőit. A kormány dur\ óságaival és erőszakosságaival nem tu­dott tekintélyt biztosítani a maga számára. 1860. augusztus 20-án nagy szt. istváni ünnepségek vol­tak Budán, Székesfehérvá­rott és Kistelken. Ezeken a helyeken a Helytartótanács is megengedte az ünnepsé­gek tartását azzal a kikötés­sel, hogy azok ne legyenek tüntétésjellegűek. Szolnokon a gazdagabb nemesek pénzt is adtak a szegényparasztoknak, hogy felutazhassanak a budai szentistváni ünnepségekre. A fővárosban eleinte valóban csak törvényes keretek kö­zött folyt az ünnepség, de később a Városligetben, majd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents