Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-23 / 95. szám
A 10. ss. válasstóherüh** képviselőjelöltje: Szurdi István Amikor Szurdi Istvánt emlegetik Gyöngyösön, úgy mondják az emberek: a mi képviselőnk. És ebben nemcsak az van benne, hogy 1945-től — egy rövid szakasz kivételével — ország- gyűlési képviselője a városnak, hanem az is, hogy itt végzett illegális munkát annak idején; itt tevékenykedett azért a háború után, hogy Gyöngyös mielőbb talpra álljon, az élet a szokott hétköznapi munka rendjébe térjen vissza. Szurdi István, az MSZMP Központi Bizottságának a tagja, belkereskedelmi miniszter Gyöngyöshöz kötődik azóta is, hogy a párt, amelynek 1936 óta a tagja, máshová szólította különböző munkára. Ezért segített n városnak mindig, mindenben, amikor csak tudott, amikor csak kellett. Korábban nem volt elég munkaalkalom Gyöngyösön, különösen a nőik foglalkoztatása okozott sók gondot. Hogy az Egyesült Izzó Félvezető- és Gépgyára a városba telepedett, abban jelentős érdemei vannak. A Gagarin Hőerőmű beruházását is szorgalmazta. A Mátra vízellátásának kiépítésében fontos szerepet vállalt. Támogatta a 24-es számú, mátrai út korszerűsítését Sokat tett azért:, hogy a Mátrában új üdülőik épüljenek, a következő években szállodák várják majd a vendégeket és végre a Kékesre felvonó szállíthassa a turistáikat A választói is nagyon sok személyes üggyel keresték meg. Több száz ilyen kérésben járt el, igyekezett kedvező elintézést biztosítani. A legtöbben lakásügyben kérték a támogatását, amiben azonban még a legjobb akarata mellett sem tudott többször a hozzá fordulóik kedve szerint válaszolni. Ilyenkor sem feledkezett meg arról, hogy legalább jó tanáccsal igyekezzék kivezető utat mutatni. De lehetne sorolni a legkülönbözőbb kéréseket: állás- és nyugdíjügyeik, nehezen mozduló hivatalos eljárások megsürge- tése, beiskolázás és kollégiumi elhelyezés — és még mindig nem értünk a sor végére. A fogadónapokon éppen úgy tizek keresték meg, mint ahogy nagyon sokan levélben vagy személyesen fordultak hozzá fővárosi munkahelyén. Válasz nélkül soha nem hagyott senkit, és ha nem tudott valamilyen okbál eleget tenni a kérésnek, azt is őszintén megmondta. Senkit nem hitegetett, senkinek nem ígérgetett. Gyöngyösön nagyon sokan élnek még ma is olyanok, alak munkatársai voltak annak idején, ök mondták: altikor is az egykori munkás, majd technikus lelkiismeretességével és optimizmusával végezte el a teendőit, amikor még „csak” egy város lakóiról kellett gondoskodnia a front elvonulása után, és ma is a munkás szorgalmával tevékenykedik, amikor egy egész ország belső kereskedelmi tevékenységét kell felpezsdítenie. Ez a munkásmagatartás és felelősség jellemezte és jellemzi m^ is. Szurdi István portréját a gyöngyösieknek nem kell megrajzolni, hiszen a város lakóinak túlnyomó többsége úgy ismeri, a belkereskedelmi minisztert, mintha köztük élne. Legfeljebb azok kedvéért kell szólni Szurdi Istvánról, akik nemrég költöztek a városba, ezért még kevés alkalmuk volt találkozni vele. Gyöngyös dinamikus fejlődésének ez a körülmény is velejárója és jellemzője. Ennek a fejlődésnek viszont egyik segítője és támogatója maga Szurdi István. (gmf) Az önkényeskedő hivatal Vajon kinek az utasítására történt? Ki adta az SZ— 100-as gép kezelőjének a feladatot, hogy... no, de menjünk sorjába. A kompolti Üj Barázda Termelőszövetkezet többek között arról nevezetes a füzesabonyi járásban, hogy ebben a közös gazdaságban a legmagasabb a szarvasmarha-sűrűség. A kompoltiak, hogy minél jobb takarmányt biztosítsanak az állatállománynak, nagy gondot fordítanak a legelők karbantartására. Huszonhat holdas kiváló füves területüket mintalegelővé nyilvánították, s az állam holdanként ezer forinttal támogatja a termelőszövetkezetet, hogy a meglehetősen ínséges hazai rét- és legelőviszonyok között segítse az ágazat fellendülését Mindezek után érthető Kassa. István főagronómus meglepetése, amikor az egyik reggel azt vette észre, hogy egy idegen SZ—100-as lánctalpas traktor, egyenletes tempóban szántja a mintalegelőt. Telefon ide, telefon oda, Intézkedések: a szántást leállították. Eddig a történet első fejezete, amely március 25-én kezdődött és ,e héten folytatódott — volna, a kompolti termelőszövetkezet irodáján, ahol megjelentek az illetékesek a Vízügyi Hivatal kérésére, amely sürgette a minél előbbi rendezést, hiszen ő volt a legelőt szántó traktor gazdája. Az érdekeltek legérdekel- tebbje, a termelőszövetkezet vezetősége, a járási tanács igazgatási osztályának a vezetője, a járási földhivatal vezetője, a járási tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának csoportvezetője, sorra nyitottak ajtót a „békéltető” tárgyaláson. S amíg várakoztak, egymás között tárgyalták meg a furcsa öntevékenységgel kapcsolatban felmerült gondokat. Kelemen Kálmán igazgatási osztályvezető szinte tanácstalan: Nem értem az egészet. Senki nem adott engedélyt, senki nem járult hozzá a legelő felszántásához. Szabó András, a termelő- t-^Bfiyetkezet elnöke: Persze, hogy az fáj a legjobban; hogy a saját területünkről van szó. összesen kilencven hold a legelőnk. De akárkié is lett ■volna az a legelő, azt mondom, bűn volt felszántani. Olasz Miklós, a járási földhivatal vezetője: hozzájárulást adtunk a Vízügyi Hivatalnak a Tama-patak mederrendezéséhez. Máshoz nem. Hogy milyen jogon szántotta fel a Vízügyi Hivatal a legelő felét? Semmilyen jogon. Jogtalanul. A várakozás hosszúra nyúlt, mert az Észak-magyarországi Vízügyi Hivatal képviselője nem jelent meg a kérdésre válaszokat várók között. Pedig igen sok kérdésre szerettek volna választ kapni. A jelenlevők szabályos jegyzőkönyvet vettek fel, amely további fejezet, vagy fejezetéit elindítója lesz. A jegyzőkönyv felvételénél egy, .ember ment ki az irodából: Kassa István főagronómus. . — Ez papírmunka. Nem . rám tartozik. Ez a papír újabb halom papírt fog szülni, de nekem már arra kell gondolnom, hogy milyen rengeteg költségbe kerül újra telepíteni a legelőt, De még csak a költség, azhagy- ján. Tudja, mennyi időbe kerül még ez a legelő amelyre évek óta az állam és a mi termelőszövetkezet tünk százezreket költött —, hogy újra a régi termést tudja hozni, öt, vagy hat év kell neki. Hát ennyi bajt lehet csinálni egyetlen rossz utasítással, amiért a jó ég tudja, hogy ki fogja vállalni a felelősséget. (szigethy) A hároméves terv szülötte Húszéves a Finomszerelvénygyár PONTOSAN HÜSZ ÉVE. 1951-ben indult meg' a termelés a Finomszerelvény- gyárban. Eger közelében, a Bükk nyugati nyúlványai közötti Berva-völgyben. A vállalat alapítása a hároméves terv keretében, 1949-ben merész elképzelés volt. Eger és környékének lakossága akkor még zömében mezőgazdasággal foglalkozott, s innen kellett az alapvetően más jellegű munkára toborozni, majd átképezni az embereket, Az azóta elért gazdasági és kulturális eredmények, a lakosság életszínvonalában elért forradalmi változások az ipartelepítés helyességét igazolták. A termelés megindulása után — az előbb említett okok miatt — bár voltak kezdeti nehézségek, a vállalat állandóan és fokozatosan fejlődött és ma Észak-Magyar- ország egyik legnagyobb és legkorszerűbb finomimegmun- káiló üzemének mondható. A termelékeny munkát és akiváló minőséget jól képzett törzsgárda, korszerű géppark, aprólékos, nagy gonddal megszervezett gyártásterme- lés és szigorú technológiai fegyelem biztosítj>a. A KEZDETI NEHÉZSÉGEK után évről évre rendszeresen teljesíti kötelezettségeit, gazdálkodása ered mé- nyes: az 1970-t megelőző három évben a termelés mintegy 40 százalékkal emelkedett és a termelési érték a múlt évre elérte az 560 millió forintot. A vállalat festői környezetben, több mint egy négyzetkilométer területen fekszik, az üzemi épületek, létesítmények mintegy százezer négyzetméter területet foglalnak el. Az épületek, gépi felszerelések és egyéb állóeszközök értéke megközelíti a 420 millió forintot, a dolgozók létszáma meghaladja a 3600 főt. Felsőfokú műszaki képzettséggel 60, középfokú műszaki képzettséggel 275 dolgozó rendelkezik, a szakmunkások száma több mint 800. A törzsgárda tagja 1722 dolgozó, csaknem fele nő. A vállalat kiemelkedő munkájának elismeréseként 1954-ben, Í963-ban, 1969-ben és ez évben elérte az élüzem címet, több alkalommal kapott miniszteri elismerő oklevelet és érdemelte ki a megyei pártbizottság vóndor- zásalójáit. „Ha javasoltak, akkor tenni is akarok.. Fiatal tanácstagjelölt a hatvani új lakótelepen A Mező Imre úti lakótelep egyik épülettömbjében lakik. Élete szorosan összeforrott munkahelyével, a közeli általános iskolával, ahol tanít. Ez a munkája, ez volt korábbi vágya, s most családja mellett ez a szenvedélye is. Édesanya, feleség és tanítónő, egy személyben. Ez a hármas feladat forr össze egységes egésszé Zo- varkó Ferencné életében. Ez a hármas feladat szövi át napjait, óráit, perceit. S ez mégis csak az alap, mert fáradtságot nem ismerve jut ideje másokért is tenni, a közösség problémáin segíteni. A szimpatikus, fiatal pe- dagógusnőt néhány héttel ezelőtt a hatvani 28-a's választókerület tanácstagjának jelölték. De hogyan lesz egy fiatal pedagógusból közéleti ember? — Váratlanul ért a jelölés, amit azzal tudok magyarázni, hogy hatvani va- gyök. Itt születtem a városban,, itt jártam általános és középiskolába. Sok családot, sok embert ismerek, és sokan ismernek engem is. Talán a művelődési munkával nyertem el a választókerület lakóinak bizalmát. Az emberek úgy vélekedtek, hogy ha annyit fáradozom a kultúra terjesztésének ügyében, akkor talán többet és más . egyebeket is rám bízhatnának. Ezt éreztem és ez ki is csengett a jelölő gyűlésen elhangzott felszólalásokból. Tekintete meleg. Szépen fogalmaz. Szerénysége mögött öntudat, akarat feszül. — A 28-as választókerület a Mező Imre úti és a Tabán úti lakótelep egy részét foglalja magába. Mintegy 180 ember lakik itt. Ezeknek az embereknek lettem a ta- nácstaejelöltje. — Mennyire ismerte meg a kerület' problémáit? Azonnal válaszol. — Már korábban, a jelölés előtt is ismertem ezeket, mint a környék lakója. Például a lakótelepet behálózó utak elhanyagolt állapot*. a parkosítás ffljőbsér gessége a lakótömb körül, a gyerekek érdekében átjáróhelyek létesítése és az édesanyák kívánságára az új lakótelepi óvoda határidőre való átadása. A jelölő gyűlésen ígéretet tettem arra, hogy ha már javasoltak tanácstagnak, s ha megválasztanak, akkor, erőmhözés képességeimhez mérten mindent elkövetek, hogy ezek megvalósuljanak, és egyéb más jellegű kérdésekben is segítségükre leszek. Az ajtóm mint eddig is, ezután is nyitva áll az emberek előtt. A jelölők bizalma alapján Zav arkó Ferencné életében a dédelgetett álmok a megvalósulás küszöbére értek: a tenni akarás mások iránt, a . közösség iránt. A munkacentrikus hétköznapok és , erős akarat jellemzi ennek a fiatal pedagógusnőnek az életét. Ez tulajdonképpen elválaszthatatlan egymástól és egyéniségétől. Ez sikereinek kulcsa és titka, legalábbis ez a kulcs nyit utat tehetségének, (mentusz) A Finomszerélvénygyár 1969-től külkereskedelmi joggal rendelkezik, önállóan intézi egyes termékeinek külföldön történő eladását, mint például a pneumatikus auto- matika-elemek és alkatrészei, az olajkályha-szabályozó berendezések exportja. FENNÁLLÁSA ÖTA széles gyártmányskálával rendelkezett, többek között, ke- rékpáralkatrésZeket — világítási berendezéseket, orvosi fecskendőket, Panni és Berva robogókat, autóvillamossági alkatrészeket, kürtöket, viliogókat, háztartási kávéfőzőket és más finom-mechanikai jellegű termékeket gyártott. Az ilyen széles gyártmány- skála mind a vállalati irányításban, mind pedig a termelésben komoly nehézségeket okozott. Néhány évvel ezelőtt ezért profiltisztítást hajtottak végre, megvizsgálva, melyek azok a termékek, amelyek gyártása ésszerű és gazdaságos is. Ennek eredményeként olyan termékek gyártása maradt meg, amelyeket a nagyfokú precizitás ég munkaigényesség jellemez és amelyek az új gazdasági mechanizmusban jó versenyképességgel, kedvező piaci értékesítési lehetőséggel bírnak. Jelenleg a következő főbb termékek gyártása folyik: Diesel-adagoló-szivattyú elemek, fejszelepek, porlasztók, OS—1 típusú szabályozó háztartási olajtüzelésű fűtő- berendezésekhez, hűtőgépek hermetikusan zárt motor- kompresszorai, MECMAN-tí- pusú pneumatikus automati- ka-elemek, gépjármű-villamossági felszerelési cikkek. A VÄLLALAT főbb gyártmányainak felsorolásából kitűnik, hogy a termelés igen precíz 'munkatevékeny séget igényel. Éppen ezért a különböző speciális szakmai tanfolyamokon túl a vállalati tanműhelyekben közel 300 fiatalt képeznek azokban a szakmákban, amelyekben a fejlődést figyelembe véve a jövőben a szakmunkásgárdát növelniük kell. Napjainkba* a dolgozók jelentős hányada — több mint 400 fő — gyarapítja tovább tudását különböző iskolákban, tanfolyamokon. technikumokban és egyéb középfokú tanintézetekben. A vállalat minden segítséget megad azoknak, akik tovább akarnak tanulni, akik magas fokú szakmai ismeretek megszerzésére törekednek. Kétszáz! izenhaí lakásból álló két lakótelep, bölcsőde, óvoda, orvosi rendelő, kul- túrház, sporttelep, munkásszállás, korszerűen felszerelt üdülőtelep Balatonza- márdiban, évente jelentős összeg a dolgozók lakásproblémáinak megoldására, a különböző szociális juttatások stb. — mind-mind a kedvezőbb munkahelyi légikor megteremtését, a szabad idő hasznos felhasználását szolgáljál:. Az elmúlt évek töretlen fejlődése a következő időszakban tovább folytatódik: a gyár termelése ez év végére eléri az 590 millió forintot. Ezt elősegítendő többek között épül Hevesen hatvanmillió forint beruházással egy modem gyártelep, amelynek negyvenmilliós költséggel létesülő első lépcsőjében 1973-ban megindul a termelés. Ideiglenes jelleggel jól felszerelt előüzem máris működik, és 160 dolgozója büszkén valihatja magát a majdan ezer munkást foglalkoztató gyáregység alapító tagjának. SIKEREKBEN — de gondokban is — bővelkedő húsz esztendő telt el a termelés megindulása óta az egri Fi- nomszerelvénygyórbain. Biztosak lehetünk abban, hogy az elkövetkező évek magukra vállalt nagy feladatait is sorra-rendre megoldják. Ehhez kívánunk a Fimomsze- rel vény gyár minden dolgozójának erőt, egészséget, további sikerekben gazdag éveket. Lájer Miklós Sok vagy kevés az iiiformácló ? A közelmúltban, a Dél- Heves megyei tsz-szöveiség gyűlésén merült fel az a kérdés, hogy sok vagy kevés az az információs meny- nyiség, amelyet a közős gazdaságok vezetői kapnak. A probléma nem új, jó néhány szövetkezeti elnök már régóta azon a véleményen van, hogy napról napra annyi ajánlást, értesítést, körlevelet, különféle sajtóterméket kapnak, hogy egyszerűen elolvasni is képtelenek. Ha csupán ebből állna az elnöki munka, akkor sem tudnák megfelelően elvégezni. Ez a kérdés egyik oldala. A másik oldal pedig az, hogy még ma sem ritkák a szövetkezetekben a kevésbé megalapozott, vagy nem eléggé körültekintő döntések, amelyek végső soron károsítják a közösséget. Ezek a döntések általában azért nem kellően megalapozottak, mert nem vesznek figyelembe minden körülményt, eshetőséget —, tehát ninc3 meg a kellő információmennyiség. A két oldalt figyelembe véve azt lehet elmondani, hogy napjainkban nem az a baj, hogy túl sok az információ, hanem az, hogy az információ íeiáoigozásara, szelektálására még nem alakultak ki a szövetkezetekben a kellő módszerek. Manapság még az a „divat”, hogy a levelek, ajánlások, értesítések döntő többsége a közös gazdaságok elnökeihez kerül, akik mindezt átböngészik, s ők adják tovább az egyes üzemágak vezetőinek, szakembereinek. Az elnök így voltaképpen titkári, titkárnői teendőket is végez, nem képes a valóban csak őrá tartozó anyagokat el iné- lyülten tanulmányozni, ele- mezni. a megoldás? Erre nem lehet receptet adni, s bizonyára nem is szükséges. Hiszen némi átszervezéssel, valaki vagy valakik meg- megbízásával meg lehet szervezni minden gazdaságban azt az információs központot, amely azokhoz juttatja el a szükséges adatokat. akiknek valóban szükségük van rájuk, s munkájukban hasznosíthatják is azokat. Ezzel sok időt, energiát és felesleges fáradságot meg lehet takarítani. (kaposi) fel
