Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-23 / 95. szám
2,5 millió olvasó •* . •• „ «gl" * I ■* I ■ ■ _ | ■■ _ ofvenofmilho kölcsönzött kote Negyei könyvtáros-konferencia Egerben A pedagógusok és a fizetésemelés Csütörtökön délelőtt az SZMT-székház nagytermében a megye szakszervezeti könyvtárosainak és üzemi könyvterjesztőinek részére megyei konferenciát rendeztek. Elsőként Gönczi Imre, a SZOT kulturális- agitációs és propagandaosztályának munkatársa tartott előadást az elmúlt év decemberében lezajlott III. országos könyvtáros-konferencia tapasztalatairól. Statisztikai adatokkal illusztrálta az elmúlt tizenöt év könyvtárügyi fejlődését. Elmondotta, hogy hazánkban 2,5 millió olvasó évente 55 millió kötet könyvet kölcsönöz a tanácsi és szakszervezeti könyvtárakból. Beszélt a könyvtároskonferencián felvetett problémákról is: a könyvbeszerzési keret csökkenéséről, a könyvtárak szakemberellátásának Jót, s jól: ebben áll a hagy t' -'-'k... Elmondhatjuk ezt az kőzetet az Egri Megyei Színpad szerdán bemutatott új műsora kapcsán nyugodt lelkiismerettel, mert Szívós József avatott kézzel válogatott Karinthy Frigyes műveiből egy csokorra valót, a színpad tagjai pedig kellő mértéktartással, iróniával szólaltatták meg az író mondanivalóját. A szerkesztő külön érdeme, hogy nem engedett a csábításnak, nem törekedett zajos sikerre, kihagyván a teljes Karinthyt tükrözni igyekvő műsorból olyan darabokat például, mint az „így írtok tí”-sorozat költő, író karikatúrái. Ügy érezzük, Karinthy Frigyes a mai középiskolai irodalomórákon érdeménél kevesebb megbecsüléshez jut. Szívós József összeállítását vizsgálva azt is bátran kimondhatjuk: hiányt pótol e tekintetben, s lehetőséget nyújt a tananyagot önmaga számára tágítani igyekvő diáknak, hogy többoldalúan ismerkedjék a XX. századi irodalmunknak e jellegzetes alakjával. Az író fiának, Karinthy Ferencnek szubjektív jellegű sorai vezették be a Megyei Színpad új műsorát, majd a Tanár úr kérem, az így írtok ti pompás miniatűrjei következtek Nagy Edit, Suszter Ilona, Vas Gábor, Ráduly Margit, Gara Éva, Virágú Tibor megjelenítésében. Az Iliász, s Dante komédiájának amerikanizált változatával Halmos Tibor aratott megérdemelten szép sikert. Később, ahogyan beljebb hatoltunk az életműbe, úgy mélyült a különböző zsánerű alkotások művészi megformálása is. Jónás Zoltán a „Nyugodt és megfontolt ember” komformista típusát villantotta fel a szatíra görbe tükrében, majd Ráduly Margit kitűnő pillanatai következtek Karinthy Barra basában, az egyén és tömeg ellentmondásos reakcióját érzékeltetve. A műsor harmadik része a társadalomkritikus kabarészerzőt állította színpadra, most már megeresztve az önfeledt komédiázás zsilipjeit. Szívós József munkatársai • éltek is a túljátszás lehetőségeivel, előbb a Fő a diszkréció, a Tegezés, Ugyanaz férfiban, majd pedig a Téma című jelenetben nyújtva bővérű, burleszjtszerű megfogalmazást. Egyes szerepek kapcsán itt Hornyák István, Hegyi Ferenc, Vas Gábor, Kelemen JózseJ, Ivády László, Mészáros Jutka, Saárossy 1831. április. 32« ftéftíeK * gondjáról, az ellátatlan területek helyzetéről. Hangsúlyozta, hogy az eddiginél nagyobb társadalmi megbecsülést kell kapnia a könyvtár- ügyi mozgalomnak, el kell érni, hogy tíz év múltán az ország ími-olvasni tudó lakosságának 30—35 százaléka könyvtári tag, olvasó legyen; gyarapítani kell az ifjúsági és a munkásolvasók táborát. Ezután Jászberényi József, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat igazgatója beszélt az üzemi könyvterjesztés eredményeiről és feladatairól. Az elmúlt négy év során az üzemi könyvterjesztők eredményes munkát végeztek, növekedett a könyvvásárlásra fordított pénzösszeg, javultak a vállalat adottságai. 1971-ben a korábbi éveknél 25—30 százalékkal nagyobb raktárkészlet áll a vásáirlók rendelkezéKinga, Kovács Júlia neveit kívánjuk megjegyezni, akik valamennyien becsvággyal, tehetséggel szolgálták az írót. Szólnunk kell végül az előadás láthatatlan szereplőjéről, Zakar Jánosról. Neki köszönhető a korabeli és modernebb számokból szerkesztett gépzene, amely groteszk elemeivel egy-egy műsorrész, vagy műsordarab hangulati hatását erősítette. Jó szolgálatot tett e műsorral a klasszikus magyar irodalom ügyének az Egri Megyei Színpad, (m. gy.) Kezében vastag pénzköte- get lobogtatva egy tagbaszakadt férfi izgatottan tört utat magának a pénztár felé, miközben felindultan kiáltott: „Hé. pénztámök, tévedés történt! Heti keresetemről szóló csekkemet váltottam be, és.i. John Farnsworth főpénztáros félbeszakította a hangos- kodót: „Sajnáljuk, uram.” — mondta és a salter feletti táblára mutatott: Utólagos reklamációt nem veszünk figyelembe! A férfi elképedve bámult Famsworthra. és így szólt: „Nem ön váltotta be a csekkemet, hanem az a hölgy ott!” Mutatóujjával Nora Kent kisasszony felé bökött, aki a vastag üvegablak mögött állt, és elvörösödve a padlóra szegezte tekintetét, miközben keskeny vállai meg-megrán- dultak. Csupán néhány röpke percig helyettesítette Fams- worthot. amíg az a mosdóban volt. Farnsworth határozottan csóválta a fejét: „Semmit sem tehetünk az érdekében, uram! Kérem, lépjen ki a sorból, feltartja a munkát.” Am a salter előtt álló férfi az arcába nevetett Farns- worthnak: „Micsoda? Pont ön nem akar meghallgatni?” Meg szeretném magyarázni azt a körülményt, hogy az a hölgy ott tévesen olvasta le a csekkemet! A csekkre írt 300 dollár helyett 1300 dollárt fizetett ki nekem, No, mit szól most ehhez?” A várakozó tömeg felmo- rajlott. Farnsworth pedig elsápadt, Kent kisasszony rémülten felsikoltott. „Egy pillanat! Semmi esetre sem szabad ...” — kiáltott Farnsworth megdöbbentem De a férfi már elhagyta a pénztárat a jelenlevők derültsége kíséretében. Valaki még odakiáltott Farnsworth- nak: „Talán olvassa el a kifüggesztett feliratot: Utólagos reklamációkat nem veszünk figyelembe.” „Nem vagyok hibás! Sohasem eshetne meg ilyesmi ve-, sére. Az igazgató elmondotta, hogy az egyik legfontosabb feladat az egyéni vásárlói igények maradéktalan kielégítése; ezt feltétlenül elősegíti az, hogy a IV. ötéves terv folyamán szakkönyvesboltot nyitnak Egerben, s emellett igyekeznek az elmúlt éveknél sokkalta jobb könyvellátást biztosítani. A konferencia harmadik előadója Nagy Ferenc, az SZMT központi könyvtárának vezetője volt; ő a szakszervezeti könyvtármoagalom megyei eredményeiről és feladatairól beszélt. Az ellátást a központi könyvtár mellett letéti, területi és önálló könyvtárak biztosítják. A megyei 100 ezer szervezett dolgozójából több mint 58 ezer tagja valamelyik szak- szervezeti könyvtárnak. A választék igen nagy: a dolgozók közel 130 ezer kötet könyv között válogathatnak. A gondokra térve Nagy Ferenc is hangsúlyozta, hogy az eddiginél nagyobb összeget kell fordítani könyvvásárlásokra, s növelni kell az olvasótábort is; fontos az is, hogy a letéti könyvtárak állománya sűrűbben cserélődjék, hogy mind több igényes olvasó látogassa az üzemi könyvtárakat. Az előadásokat élénk vita és tartalmas vita követte, melynek során a megye szak- szervezeti könyvtárosai és könyvterjesztői beszélték meg mindennapi gondjaikat. A félnapos konferencia alapvető erénye az volt, hogy tömören feltérképezte a jelenlegi helyzetet, s reálisan kereste a kiutat. lem! Lehetetlen, hogy elnéztem volna...” Kent kisasz- szony a szemére szorította zsebkendőjét. Farnsworth fagyos pillantása elnémította. Záróra után Farnsworth Gleason igazgató irodájába hívatta a zokogó pénztárosnőt; „Ez a — ez a buta liba őrült hibát vétett!” — hadarta magán kívül Farnsworth, és a súlyos kasszát a fényezett íróasztallapra tette Gleason elé. „Ez az idióta ...” „Ugyan, ugyan — szólt iá Gleason látszólagos nyugalommal. Húsos kezével egy székre mutatott. Üljön le, kisasszony, mielőtt összeesik. Nora Kent leült, miközben könnyei potyogtak. „Már értesü'tem a dologról” — mondta Gleason. — „Csaj: azt nem tudom megérteni ...” „Én vagyok az oka” — mondta Farnsworth halkan. — „Néhány percnyi szünetet tartottam, s ezt a nőszemélyt egyedül hagytam ^ PénztárFOCK JENŐ, a kormány elnöke a közelmúltban jelentette be a tatabányai választási nagygyűlésen, hogy június elsejétől húsz százalékkal emelik a pedagógusok fizetéséi. Általános megelégedést váltott ki ez a hosszú évek óta várt intézkedés nemcsak a pedagógusok, hanem mindazok körében, akik érezték, hogy a 110 ezres pedagógusgárda jövedelme jóval alacsonyabb mint más értelmiségi rétegeké, holott munkájuk legalább annyira fontos és felelősségteljes, hiszen a felnövekvő nemzedék oktatását, s ami még fontosabb, nevelését irányítják. Túl az elégedettségen, az érthető örömön, most már minden pedagógust egy kérdés izgat: hogyan lehet legigazságosabban elosztani ezt a húsz százalékot. Ilyenkor sok régi igény fogalmazódik újra, érdemes számba venni őket, mert segítenek az igazságos osztozkodás megvalósításában. A PÁLYAKEZDŐK előnyösebb startot vártak és várnak, igényeiket a húsz százalék megosztásánál feltétlen számításba kell venni. 1200—1300 forintos kezdőfizetésük épphogy a legszükségesebbekre elég; zömük fiatal házas, életet kezdenek tengernyi gonddal, küszködve; közben Ismerkedniük kell a pálya fortélyaival is, így arra sincs lehetőségük, hogy minél több túlórát vállaljanak. Nekik feltétlenül több kell, hogy jusson a húsz százalékból, mert ha anyagi gondoktól viszonylag mentesen kezdik a pályát, akkor ambícióik nem hervadnak el, jobbító ötleteikről nem mondanak le, lesz miből áldozniuk pedagógiai és tudományos munkálulk folytatására, valóban kénzett, a kor technikai eredményeivel lépést ban. ő ebkor tévesen olvasta le a csekken feltüntetett számot és 300 dollár helyett 1300-at fizetett ki.” Gleason elgondolkodva csóválta a fejét: „Hát igen, végtére' a szomszédos gyárnak nem egy olyan magas szak- képzettségű munkása van, akinek heti keresete eléri az 1300 dollárt, sőt gyakran még többet is. De persze az még nem szolgálhat mentségül —, tette hozzá. Farnsworth remegő kézzel simította hátra ősz haját. Tekintete a kazettára esett: „Még nem ellenőriztem a mai bevételt” — mormolta. „Akkor lássunk hozzá mielőbb” — mondta Gleason. Megnyomott egy gombot az íróasztalán és szinte ugyanabban a szempillantásban az áruház biztonsági osztályának rendőre kíséretében megjelent az irodában a bevételi osztály egy tisztviselője. A főpénztóros ezután gyorsan megszámolta a pénzt és a heti fizetésekről szóló beváltott csekkeket. „Ezer dollár hiányzik” — mondta miután megkapta a végösszeget. „Tíz százdolláros bankjegy, Gleason úr.” Az igazgató bólintott. Nora Kent újra felzokogott. „Ha megtaláljuk a kérdéses csekket, esetleg megtudjuk, ki az az ember” — mondta Farnsowrth reménykedve. Gleason hátradőlt piros támlás székében és irodája mennyezetét fürkészte. „Nem lesz jó. Mert ha arra kény- szeritenénk. hogy adja visz- sza a tévedésből kapott pénzt, csak rossz reklámot csinálnánk vállalatunknak.” A főnöki iroda ajtaja kinyílt és a vállalat két újabb biztonsági alkalmazottja lépett be. Gleason előrehajolt, és szemével jelt adott nekik. Egyikük egy jegyzetet nyújtott át az igazgatónak. Nem tudom, mit mondjak — mondta Farnsworth: „Hogy az én felügyeletem alatt ilyesmi megtörténhetett. Mindössze öt perei«* veüöfin távol ...ü tartó oktatókká-nevelőkké válnak. GONDOLNI KELL a reál szakos tanárokra is a húsz százalék megosztásánál. Az utóbbi években ugyanis egyre többen hagyták ott a pedagóguspályát, s választottak jobban fizető munkahelyet. Ez az elvándorlás rendkívül aggasztó, hiszen a tudományos-technikai fonsa- dalom korszakát éljük, s a felnövekvő nemzedéknek valóban alapos természettudományos műveltséggel kell rendelkeznie ahhoz, hogy majdan helytálljon a mind több szaktudást követelő munkahelyeken. Ez azonban csak úgy valósítható meg, ha szakemberek igyekezettel készítik fel őket. A reál szakos tanárokat mindenképp a pályán kell tartani, erre az egyik és leghatásosabb módszer a fokozott anyagi dotálás. NEM LEHET megfeledkezni a nyugdíj előtt álló pedagógusokról sem: ők évtizedeken át nemzedékeket neveltek Tel, volt tanítványaik nemegyszer túlnőtték őket; búcsút is mondhattak volna hivatásuknak, mégsem tették, hanem kis pénzért, elismerésre méltó igyekezettel végezték munkájukat. Az anyagi dotálásnak honorálni kell ezt a tevékenységet. Ezzel, úgy hiszem, mindenki egyetért, hasonlóképpen kevesen vitatják azt is, hogy a fizetésrendezésnek végre fel kell számolni a két évtizede divatos egyen- lősdit. Ez a gyakorlat ugyanis mindennek nevezhető, csak éppen jónak, egészségesnek nem. Rendelkezések írják elő az elŐlé- pések sorrendjét. Azt, hogy valaki magasabb fizetési kategóriába kerüljön, csak munkában töltött éveinek száma határozza meg. a munka minősége nem befolyá„Eppen annyi ideig — mondta. Cleason. Azután nyugodtan folytatta: „Elég soká ahhoz, hogy a százdolláros bankjegyeket, amelyeket kivett a kasszából elrejthesse a férfimosdóban, a papírtörülköző-tartó belsejébe.” Farnsworth egy jó percig egyáltalán nem reagált. Azután elsápadt, majd néhány másodperc múlva paprikavörössé vált az arca: „Mit mondott? Én.. Az igazgató Nora Kentre nézett. Kent kisasszony tágra meredt szemében mintha egy kis remény .villant volna fel. Gleason így folytatta: Kisasszony kérem, hagyjon bennünket magunkra. A helyzet nem valami felemelő.” „Nem! — mondta a klsasz- szony. De itt szeretnék maradni.” „Amint kívánja” — mondta a diri, és acélkemény tekintete visszaszegeződött John Famsworthra: „Nem tűrök mellébeszélést! Bűntársát a pénzzel elfogták még mielőtt eltűnt volna a tömegben. Azóta mindent bevallott.” „őrület” — kiáltotta Farnsworth. „Én azt az embert soha életemben nem láttam.” „Úgy? ö pedig határozottan állítja, hogy az éjjel együtt voltak, és iszogatás közben tervezték ki a rablást.” „Hazudik! Én sohasem .:. Kent kisasszony váltotta be a csekket, ű az egyedüli...” Gleason hevesen közbeszólt: „Tudom, hogy ma már nem sokat adnak a lovagiasságra, de ne próbálja ezt az ártatlan lányt belekeverni az ügybe!” Kent kisasszony, aki már a hatvanadik éve felé közeledett elmosolyodott. Halkan megkérdezte: „Hogy is történt a dolog?” Gleason úr válaszolt: „Farnsworth megvárta, amíg sorban álló társa a salterhez ért. Ekkor öhre bízta a pénztárat. és a mosdóba sietett. Az előzőleg a pénztárból kivett jegyeket elrejtette, salja az eláóbrejutást Igaz, voltak és vannak rendkívül feljebbsorolások; ezeknek az le. me a rendeltetésük, hogy az átlagon felüli képességeket és igyekeztet honorálják. A gyakorlat azonban egészen más: néhány kivételtől eltekintve ezt is testvériesen osztják meg a tantestületekben. Kétségtelen volt ennek a „családias” gyakorlatnak pillanatnyi előnye, távlatilag azonban mindenképpen káros következményeket szült; kiiktatta a mindennapi munka valódi mozgatórugóját: az egészséges ambíciót. Most fizetésrendezés előtt a legfontosabb feladat felszámolni ezt a helytelen gyakorlatot. Ügy kell megosztani a húsz százalékot, hogy a minőségi munkát maximálisan honorálják minden korosztálynál. A kezdőknél a diploma értéke, s a gyakorló tanítások során kibontakozó pedagógiai érzék és igyekezet legyen a mérce; idősebb kollégáiknál viszont a végzett munka eredményessége, a törekvés. Ha így történik az elosztás, ha az egyes fizetési kategóriáknál tól-ig rendszert vezetnek be, akkor egészséges versenyszellem bontakozik ki; minden pedagógus arra törekszik, hogy képességei maximumát adja, hiszen tudja, hogy törekvését több forinttal jutalmazzák, s ebben a több forintban, a magasabb fizetésben az erkölcsi megbecsülés jelentkezik. Az iskolák alkotóműhelyekké formálódnának, a felnövekvő nemzedék nevelése idővel mindinkább gondmentesebbé válna. HA A MEGOSZTÁSNÁL ezek az alapelvek érvényesülnének, akkor a pedagógustársadalom évtieedes gondjai oldódnának meg. Pécsi István hogy este, amikor hazamegy. magával vihesse őket. Időközben ön beváltotta Farnsworth bűntársának a csekkjét — éspedig egészen szabályosan.’ „De hát az embernek valóban a kezében volt a pénz” — mondta Kent kisasszony. Gleason bólintott: „a háromszáz dollár, amit ön fizetett ki, és még egy csomó bankó, amit a saját zsebéből vett elő. Azután pedig Farnsworth-tal együtt eljátszották azt a komédiát a pénztárablak előtt.” Jonh Farnsworth leült. Tá- togott, valamit mondani akart, de egy szó sem hagyta el a torkát. „Farnsworth nem tudta — folytatta a vezér —. azt a körülményt. hogy egy idő óta a nagyobb bankjegyeket a pénztárban láthatatlan vegyszerrel látjuk el. Ez a vegyszer egy geiger-számlálóhoz hasonló elektronikus szerkezetben fényjeleket ad.. „Ócska trükk” — morogta Farnsworth elképedve. Azon a háromszáz dolláron kívül, amit szabályosan kifizetett Farnsworth bűntársának, egyik sem volt ellátva a mi vegyszerünkkel. Farnsworth azonban fényjeleket adott le, amikor kilépett a pénztárajtón, amely felett szintén van egy szerkezet. Ezek a jelek figyelmeztették a vállalati rendőrséget. Farnsworth főpénztáros ökölbe szorította a kezét: „önök tehát nem bíznak meg bfennem! öt év után sem. Sohasem hiányoztam egyetlen órát sem, egy bélyeget sem vettem el, és még egy ceruzát sem használtam fel saját céljaimra!” „Valóban, már jó ideje figyeljük önt — mondta a diri. — Attól tartottunk, hogy egy szép napon megtörténhet valami ilyesmi.” „De hiszen én hihetetlenül becsületes voltam!” — kiáltott Farnsworth. „Igen, igen” — dünnyögött halkan Gleason. „Éppen ezért kezdtünk önben kéteOurf-----------------------------------------------------------------------------\ K arinthy görbe tükre az egri Gárdonyi Géza Színházban P. I.
