Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-23 / 95. szám

Csütörtök esti külpoiitnc «<n,mentárunk | $***nisxecl 88 sa U Ini bi is vanárnap váia^íanak HIl'KA KEDVES VENDÉGE volt néhány hónappal ezelőtt a budapesti Zrínvi Nyomdának. A Losonczi Pál vendégeként hazánkban tartózkodó osztrák államelnök, dr. Franz Jonas kereste fel a nyomda dolgozóit. A most immár hetvenes éveiben járó, fehér hajú osztrák köztár­sasági elnök nyomdász volt valamikor. S noha már hosz- szú évtizedek óta hivatásos politikus, bárhová utazik is, ma sem mulasztja el hogy legalább egy nyomdát meg ne látogasson. Az osztrák alkotmány szerint most ismét elnökvá­lasztásra kerül sor. Vasárnap, április 25-én választja meg Ausztria népe új köztársasági elnökét. Vagy ismét Franz Jónást, erősíti meg pozíciójában, vagy a néppárt jelölt­jére, Kurt Waldheimre adja a többség a voksait. A leg­utóbbi, 1965-ben megtartott köztársasági elnöki választá­sokon mintegy 300 ezer szavazatnyi többséggel győzött Jonas. (Akkor Alfons Gorbach volt a néppárti kandidá­tus.) Hozzátartozik a képhez, hogy a második világhá­ború befejezése, az osztrák függetlenség visszanyerése óta, tehát több mint negyedszázada, több személy vál­totta ugyan egymást a köztársaság elnökének székében, de mindegyik szociáldemokrata volt. Az államelnök! tisztséget a néppártnak eddig nem sikerült elnyernie. MEG KELL MONDANI, hogy a két vezető osztrák párt között nincs túl sok különbség: mutatis mutandis, de helyzetük mutat némi hasonlóságot az angliai kép­hez, a Munkáspárt és a toryk pozíciójához. Mindenesetre pozitívuma a jelenleg hatalmon lévő szocialista kor­mánynak, hogy kitart az ország semlegességi politikája mellett, szót emel minden fórumon a Kelet és a Nyugat közötti enyhülési politika érdekében és meglehetősen ak­tív szerepet vállalt az európai biztonsági konferencia lét­rehozása érdekében is. Vietnam ügyében némiképp tar­tózkodó, a közel-keleti konfliktust illetően viszont a BT 67. novemberi határozata mellett száll síkra. Jóllehet fej­leszti kapcsolatait a Közös Piaccal, az európai szocialista országokkal való gazdasági (és kulturális, tudományos) viszony bővítésén is munkálkodik. Belpolitikailag bizo­nyos reformok mellett van, szemben a néppárttal, kü­lönösen az adóztatás fokozását illetően. [ EZÉRT VAI/ÓSZÍNÜ, hogy Ausztria népét vasárnapi döntésében inkább bel-, mint külpolitikai meggondolások vezérlik majd. AAAAA/>A/VNAAAA^AAAkAAAAAAAAAAAA^AAAA^sA/^AAAAAAAAAAAAAA/VVVNAA^AA7 Arab Köztársaságok Szövetsége 1971. április 17-én Bengha- ziban a tripoli egyezményhez tartozó EAK, Líbia, Szíria egyesülésével létrejött az arab egység magvát képező Szerdán, a késő éjszakai órákig egész Amerika a viet­nami háború ellen tüntető veteránok és a Nixon-kor- mány erőpróbájának drámai fejleményeit figyelte. A szakadozott, kifakult, te­repszínű egyenruhájukat és vietnami háborús kitünteté­seiket viselő veteránokat Warren E. Burger, az USA Arab Köztársaságok Szövet­sége. Szudán, a tripoli egyez­ményhez tartozó negyedik or­szág a felmerült belpolitikai nehézségek megoldása után legfelsőbb bíróságának elnö­ke rendeletileg utasította, hogy szerdáin délután 4.30 óráig távozzanak a Capitő- lium lépcsőitől 100 méternyi­re levő táborhelyükről, mi­vel jelenlétük — az indoklás szerint — „veszélyezteti a közegészséget és szennyezi a környezetet”. csatlakozik . az államszövet­séghez. A föderáció 2,9 millió km= területre terjed ki és 40,2 millió lakost, az arab népek 40 százalékát egyesíti. A szö­vetség elsődleges célja az iz­raeli annexiós tervek meg­akadályozása. és a megszállt arab területek felszabadítása a nyugati és az északi front egyesítése által. A föderáció vezető erejét a 32,5 millió lakosú EAK — (az Egyesült Arab Köztár­saság nevet valószínűleg Egyiptomi Arab Köztársaság ra változtatják) képezi, amelv a legiparosodottabb arab or­szág. A nagyszámú szakem­berrel rendelkező EAK meg­gyorsíthatja a társországok iparosítását, amihez tőkét a kőolajban gazdag Líbia szol­gáltathatja. A földrajzilag különálló Szíria, ahol a leg­eredményesebben fejleszthe­tő a mezőgazdaság, termelé­sének fokozásával a szövet­ség fő élelmiszer-szállítója le­het. Az államszövetség a szep­tember 1-én megtartandó népszavazást követően lép életbe. Vezető szerve a tag­országok elnökeiből megala­kuló közös elnöki tanács, fő­városa pedig valószínűleg a központi helyzetű Kairó, az arab világ legnagyobb vá­rosa lesz. Az egységet a kö­zös zászló, címer és himnusz is kifejezi, viszont a nemzet­közi szervezetekben — így az ENSZ-ben — a tagországok külön-külön megtartják tag­ságukat — TERRA — Tüntető veteránok Ilja Ehrenburg: Lukács tábornok A következő napon kez­dődött a támadás. Minden nap kétszer telefo­náltam : Chemillé, San-Ra- mon, „Heinkelek”, „Fiatok”, légicsaták, támadások, el lentámadások. A támadás nem sikerült. A Huesca körül álló csapa­tok tétlenkedtek. Csak a ba­kai út birtoklásáért folyt küzdelem. A harckocsik kés­tek, és a nemzetközi brigá­dok súlyos veszteségeket szenvedtek. Öt vagy hat nap múlva mindennek vége volt. Most nem Huescára gon­dolok, hanem Lukács tábor­nokra. Az ismerős emberek­ről szólva azzal a nappal kezdem elbeszélésemet, ami­kor először láttam őket, il­letve amikor a véletlen is­meretségből csodálatos kap­csolat lett: bevonultak az életembe. A Mátéról szóló visszaemlékezést halálával kezdem, amely mélységesen megrendített. Igen, csak röviddel a ha­lála előtt ismertem meg őt: emlékeim 1937. márciusához és áprilisához kapcsolód­nak. Brighuega, a különbö­ző ellenőrző pontok, azután a két falu, ahol a 12-es bri­gád a bombázások ideje alatt pihent: Fuentes és Mequo, majd Morta de Ta- juna, Madrid és a kiégett falu, Igries. A Szovjetunióban csak két-három ízben láttam Zal­ka Mátét. Közös barátaink nem voltak, így csak kö­szöntöttük egymást, ha ta­lálkoztunk. Zalka Mátét nem ismertem, én a magyar Lu­kács tábornokot szerettem meg, a spanyol nép védel­mezőjét, az írót, aki íróasz­talát a harcmezővel cserél­te fel. T ermészetesen. amikor Lukáccsal beszélget­tem, Zalka Mátét láttam. Bár sokat harcolt életében, nem volt katonás típus. Bá­násmódját alárendeltjeivel szemben az együttérzés, az írói megértés diktálta. Sok­kal jobban eligazodott az emberi szenvedélyek szöve­137L április S3- péntek vényében, mint a térkép je­lei között Elolvastam Doberdo című regényét, amely arról tanús­kodik, hogy Zalka igazi te­hetség, az élete azonban úgy alakult, hogy az irodalom­ban mindvégig bizonytalan kezdőnek érezte magát. A fiatgl Máté a háború iskolájába, majd a frontra került. 1916-ban hadifogság­ba esett a távoli Haba­rovszk melletti Krasznaja Recska-i hadifogolytáborba került. Az Októberi Forra­dalom után a volt hadifog­lyokból különítményt szer­vezett és a Távol-Keleten harcolt a szovjet hatalom­ért. Majd az uráli, ukraj­nai harcokban tünteti ki magát, 1920-ban részt vesz Kijev felszabadításában és Perekop ostromában. A háború véget ért, Zal­ka azonban folytatta a vi­haros életet: a hadikommu­nizmus korszakában az élel­mezési osztagban szolgált, agitációs elbeszéléseket írt. összebarátkozott Furmanov- val, a Proletár írók Orosz- országi Szövetségének (RAPP) gyűléseire járt. Csak a harmincas években gon­dolt komolyan az írói mun­kára, és néhány héttel spa­nyolországi utazása előtt fe­jezte be Doberdo című re­gényét. Zalka írónak szüle­tett, a kort azonban a há­ború jegyezte el, és lelkiis­merete súgta meg, hol a helye a háborúban. A guadalajarai győzelem után és a Morata de Taju- na-i támadás megkezdése előtt (az akciót „erőszakos felderítésnek nevezték és sok áldozatot követelt) Zalka Máté Fuentes faluban a kö­vetkezőket mondta nekem: „Rengeteg” ellentmondó, de még ki nem elemezett be­nyomás tornyosul bennem. Egy jövendő könyv témája. Ha meg pem ölnek, öt éven belül elkészülök vele... A Doberdo még bizonyítók. Itt már nem is kell bizonyíta­nom, a kövek maguk be­szélnek. Csak az embert kell m?ari",'’lnom. azt, hogy ember a háború­Amikor Zalka meghalt, negyvenegy éves volt. Nem sokkal halála előtt, a szü­letésnapján ezeket irta; «A sorson gondolkodtam, az élet viszontagságain, az el­múlt éveken és elégedetlen voltam magammal. Keveset tettem... Kevésre jutott időm. Keveset értem el.’' Másokkal szemben elnéző volt, de önmagával szem­ben szigorú. Írói útja elé azonban állandóan az „éle: viszontagságai” tornyosul­tak. Valencia ünnepélyes gyász- pomnával temette el a di­csőített Lukács tábornokot, s csak néhány harcostársa tudta, hogy Zalka Mátétól, az írótól is búcsúznak, aki sohasem írhatta meg nagy könyvét, amelyről álmodo­zott V idám volt, barátkozó természetű, szerette a csendet És csaknem egész életében a fegyverek ropo­gását kellett hallania, úgy aludt, hogy „fülét a föld­höz szorította”, ahogy maga mesélte. Meg tudta hallani az emberi szív dobbanása­it: zajos életet élt, de hal­kan, csendesen beszélt. Lehet, hogy írói talentu­ma segítette őt, hogy meg­értse katonáit? Mindenki szerette, pedig a nemzetkö­zi brigádok tagjainak nem­csak a nyelve volt más, oly­kor politikai hitvallásuk is különbözött egymástól. A parancsnoksága alá tartozó csapatokban voltak lengyel bányászok, olasz emigrán­sok, kommunisták, szocialis­ták, köztársaságpártiak, Pá­rizs vörös munkáskerületei­nek dolgozói és mindenféle politikai árnyalatú francia antifasiszták, vilnai zsidók, spanyolok, az első világhá­ború veteránjai és zöldfülű kamaszok. IS ol Hemingway-vel ■* vagy Szaviccsel, hol egyedül látogattam el a 12. brigád törssparancsnokságá- ra. Mindannyian szerettünk Lukács és harcosai körében tartózkodni. A brigád ta­nácsadója az értelmes és barátságos Fritz volt. Lu­kács két közvetlen segítő­társa a lobbanékony, szen­vedélyes bolgár Petrov (Ko- zovnzkij) és a csendes ko­moly törzsparancsnok, az ugyancsak bolgár Belov (Lu- kanov) volt Emlékszem, hogy Fuentesben kecskegi- dái szeregtgk és Petrov ve­nyigetűzön sütötte meg. Nagyszerű lakomát rendez­tünk. Régi barátom. Fernan­do Cherassi spanyol művész eleinte Zalka törzskaránái dolgozott, később zászlóalj - parancsnok lett. Stefával jártam Mequóban, aki a fér­jét jött meglátogatni. Aljo- sa Eislert, Zalka segédtiszt­jét még Párizsból ismertem. Gyermekkorában került el Oroszországból, Párizsban verseket írt és lépten-nyo- mon szenvedélyes kommu­nista szónoklatokat tartott. Lóháton jött át Spanyolor­szágba, Lukács tábornokot valósággal istenítette, sok­szor beszélgettek irodalom­ról, Hemingwayre elragad­tatással tekintett fel. A bri­gád komisszárja Gustav Regler volt, aki szintén sze­retett irodalomról beszél­getni és állandóan a füze­tébe irt valamit. Zalka ne­vetve jegyezte meg: „Oda nézzen! Bizonyára valami vaskos regényt ír.” A zászlóaljparancsnokok közül Janekre emlékszem, a francia szocialista Bernard- ra, a bátor, elragadó Pac- eiardira. A magyar Neu- burg mindig botra támasz­kodva járt, így indult a Lu­kács tábornok halálát köve­tő támadásra is és hősi ha­lált híüt az ütközetben; A megsebesült Regler, amikor eszméletre tárt, így szélt; „Menjetek Lukácsért, meg kell menteni Luká­csot!” (A tábornokok halá­lát eltitkolták előtte.) Két nap múlva már a harcosok között találkoztam a töré­keny zsidóval, a galíciai chaszidista (a chaszidizmus zsidó misztikus vallási irányzat) fiával, aki Euró­pa minden nyelvén beszélt, és négyszer sebesült meg Madrid alatt. Elcsukló han­gon mondta Zalkáról: „Iga­zi férfi volt.” Morata de Tajunanél Lu­kács komoran jegyezte meg: „Ez a spanyol Doberdo.” Ki kellett tapogatni az ellen­séget, elfoglalni jól megerő­sített állásait, aztán másnap otthagyni az egészet. Lu­kács a huescai támadás előtt nyugtalan volt, tudta, min­den teher a nemzetközi bri­gádok vállaira nehezedik. Féltette az embereit, önma­gát azonban nem kímélte. Ügy halt meg, hogy az‘ el­lenőrző pontra sietve, 1937. június 11-én az ellenséges tűz alatt tartott országúton haladt át. és egy fasiszta lövedék telibe találta az autóját. Másoknak az útvo­nalon megtiltotta a közle­kedést ... H emingway; amikor Fuentesből visszatér­ni ik Madridba, ezt mondta- „Nem tudom milyen író, de amikor hallgattam és néz­tem őt, állandóan moso- lyoso*íva keltett. Nagyszerű emberi” ______ .. ... A tudományos kommentátor írja: Szovjet űrhajók negyedik nemzedéke . A szovjet űrkutatás csak­úgy a saját, előre kitűzött és megfontolt, jól átgondolt programját hajtja végre kö­vetkezetesen, mint az ameri­kai űrtechnika. Mar 1963 óta ismeretes, hogy a Szovjetunió szakemberei a Föld körül lé­tesítendő űrállomások meg­valósítását helyezték prog­ramjuk előterébe — a Hold és a bolygók műszeres távol- frlderítőkkel történő kutatá­sa mellett. Az ürállomásprogram meg­valósítását előirányzó döntés a következő főbb szempon­tokból indult ki: — a Fold és kozmikus környezete kö­zötti kapcsolatok, valamint a földfelszín geológiai, geofizi­kai, továbbá a légkör kutatá­sa szempontjából az űrállo- másprogram ígérkezik a leg­gyümölcsözőbbnek — miköz­ben a szerzett tapasztalatok az idegen égitestek emberrel történő felkeresésével járó kockázatot is minimálisra képesek csökkenteni. Fontos szerep jutott az űrállomások bielletti döntésben a várha­tó népgazdasági haszonnak is. A Szojuz-program kereté­ben az űrállomások létesíté­sével eddig a következő főbb feladatokat, oldották meg, il­letőleg tisztázták: 1. 1969. ja­nuárjában a Szojuz 4. és 5. először hajtott végre embert, szállító űrhajókkal összekap­csolást. Ugyanakkor két űr hajós, Hrunov és Jeliszejev első ízben szállt át egyik űr­hajóból a másikba, az űrha­jótól független életfeltétele­ket biztosító speciális öltö­zékben, szkafanderben. Ezzel, tisztázták az összekapcsolás és a mentés technikáját. 2. 1969 őszén a következő há­rom Szojuz-űrhajó kötelék­repülése tisztázta a csoportos manőverezés feltételeit és le­hetőségeit. Ugyanezen repülés során került sor a világűrben az első hegesztésre, amely az űrállomások létesítése során igen fontos technológiai lé­pés lesz. 3 1970-ben a Szojuz 9. két űrhajósa 424 órás vi­lágűrutazással a huzamos űr­béli tartózkodás feltételeinél és követelményeinek tisztá­zását segítette elő. Noha az elvégzett feladatok önmagukban is jelentősek, mégis csak bizonyos — ösz- szekapcsolási-manőverezési élettani — feltételeket tisz­táztak. Ahhoz, hogy űrállo­más huzamosan működhessen, ezeken túlmenően szükség van olyan műszerekre és egyéb felszerelési tárgyakra, amelyek lehetővé teszik, hogy az űrállomáson tartózkodó emberek konkrét, és hasznos tudományos, vagy gyakorla­ti feladatokat oldjanak meg. Ennek érdekében bizonyos műszereket már korábban kipróbáltak a Kozmosz mes­terséges holdakkal, majd azok tökéletesített változatait az űrben, természetes körül­mények között a Szojuz-űr- hajók utasai is kipróbálták. Mindezen tevékenységek együttes sikere megalapozza A. Filipcsenko űrhajósezre­desnek azt a közelmúltban, hazánkban történt látogatása alkalmával tett kijelentését, hogy a szovjet űrkutatás közvetlen közeli tervei között szerepel az első kísérleti or- bitális űrállomás létrehozása. Ezen az úton jelent to­vábblépést a Száljut tudomá­nyos űrállomás 1971. április 19-én történt felbocsátása. Már a Szojuz-sorozat ke­retében tapasztalhattuk, hogy a leendő űrhajót ember nél­kül, többszörösen ellenőriz­ték a világűrben. Nem lehe­tetlen, hogy a Száljut a Szo­juzokat köpető, negyedi szovjet űrhajónemzed amely építőeleme lesz az els. szovjet orbitális űrállomá- sóimák,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents