Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-18 / 91. szám

Lehet-e valakinek két véleménye egy dologról? Egy négyszemközti, ba­ráti vélemény, s egy másik, a hivata­los, a nyilvánosság előtt hangozta­tott? A kérdésre egy közhellyel le­hetne leginkább válaszolni: akinek két véleménye van, annak egy sincs! S ezzel a közhellyel, ráadásul ele­gánsan. könnyedén be is lehetne fe­jezni az el sem kezdődött, a csupán csak a kérdés felvetéséig eljutó dis­putát. Vagy mérgesen-morcosan hozzá lehetne tenni: mégiscsak bor­zasztó, negyedszázada okítják ezt a népet, hogy mondja el a véleményét és még mindig fölösen akadnak olyanok, akik... Mert ez is igaz! Csakhogy a véleményalkotástól a vélemény kimondásáig nem csak pszichológiailag, de történetileg, sőt történelmileg is hosszú az út, s nap­jaink példái azt igazolják, hogy ezt az utat dehogyis jártuk még be, fe­lénél, ha tartunk. Vagy még ott sem! Hiszen ennek a népnek, parasztnak, munkásnak, városi kisembereknek, belőle kihajtott hideg-, vagy forrófe­jű értelmiségnek egyaránt vérébe átörökített még a tiltás: kuss! Soha ebben az országban sem hazája, sem családja, sem népe, sem tanyája sor­sáról meg nem kérdezték a dolgos embert, az esetleges véleménymon­dáknak vagy a száját tömték be zsí­ros dagadtra, vagy vele a börtönt tüdőbajos soványra. Véleményt mondani, ahhoz először véleményt alkotni kell tudni, ehhez KOKT ED, Kettő, vagy egy sem... pediglen valamiféle csűrömön-paj fá­mon túl is látni tudás. Legalább a szomszéd faluig! A másik üzemig! A demokráciát, jelesen a szocialista de­mokráciát. tanulni is kell, sőt kita­nulni csínját-bínját, a felhasználás hogyanját. Ki tanította ezt a népet ennek előtte tovább látni az orránál, véleményt alkotni tudni, aztán ki­mondani merni, élni a még oly kevés demokratikus jogokkal? Ura, papja aligha. Pedig az lega­lább az övé volt. Kormánya meg hogyan, amikor az évszázadokon át soha az övé nem volt..; Aztán vagy negyedszázada tért és kaput nyitottak a nép alkotó ereje, ősi gazdasággal buzogó gondolatai, tettvágya, akarata előtt Megkezdő­dött egy országos nagy stúdium, amelyet a párt, a kommunisták ve­zettek. oktattak gondolkodni és vé­leményt alkotni, ösztönözték véle­ménymondásra, messzebbre tekint- tésre, neveltek élni és nem vissza­élni a szocialista demokráciával. Az­tán a „tanári kart’ között jó néhány meghozta a tematikát, miattuk aztán az „oktatási rendszer” is talpáról a fejére állította az oktatást: mind igaz volt, amit láttak, csak éppen annak torzított formája. Nagy veszély volt ,az és nagy betegség is, ma is nyög­jük még izmainkban, sejtjeinkben lappangó és gáncsoló emlékét. Mert nagyon könnyű és nagyon ve­szedelmes egy tanulni mohón vágyó emberbe belecsöpögtetni az igazság torzó mását és nagyon nehéz onnan kivetni azt! Ma is folyik ezért a küzdelem és ma is akadnak még, szándékkal, vagy anélkül, akik az igazságot a maguk képére szeretnék formálni és nem maguk alkatát pászítani az igaz­sághoz. Az ember, talán éppen mert ember, könnyen alkalmas a riadásra. Berögzott, sejtben őrzött régi szoká­sok, megélt emlékek és új, friss, mintegy a múltat reinkamáló benyo­mások; kész a klisé: azt mondani, amit hallani akarnak és nem azt, amit én akarok. Sok bölcsesség rej­tőzik a bibliában, ez is például: ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél! Könnyű és kényelmes dolog elpa- rentálni egy embert embereket, mondván, két véleményük van, te­hát egy sincs Könnyű, kényelmes és nevetségesen mazochista dolog rezig- náltan inteni: reménytelenek, nem tudnak mit kezdeni a szocialista de­mokráciával ... Hiszen az a csodálatos, hogy még mindig sokan akadnak, akik külön- külön nem sokat tudnak kezdeni ve. le, de együtt — csodálatos —, hogy együtt, ha okos szó éri fülüket, min­dig az igazság útján tápodnak előre. Mint ahogy minden nehézség elle­nére, vagy talán azon és attól edződ­ve, ezen halad negyedszázadánál is több ideje egész népünk. Nem is csodálatos ez. hanem ter­mészetes végeredményben is. Az új szellemi, politikai, társadalmi beideg­ződések megérlelték és megérlelik a gyümölcseiket. Némely ágon. némely gyümölcs még zöldeeske. fanyar tán, de a többség, a nagyon nagy többség ízes, zamatos, igazi gyümölcs 'fit'll Egy népművelő gondjai MA MEGINT SZÉP idő van. Ideje. Nehezen indul­nak a venyigéik. Már pedig év végére abból lesz a leg­több pénz. De legyen is, s tartsa meg az isten az el­nökség jó szokását: jusson a közösség hasznából műve­lődésre megint fis most nézzük a mai postát No, ez nem - okoz gondot. Csak a Megyei Mű­velődési Központtól jött va­lami. Igen. Meghívó a szo­kásos negyedévenkénti to­vábbképzésre. Van itt azon­ban más is. Több oldalas kérdőív. Hát ez mire jó? Amit tudakolnak, arra száz­szor megfeleltünk már. Sze­mélyi lapok kitöltésénél, önéletraj zban. Hohó! Ügy tű­nik, mégsem valami szok­vány dolog sül ki belőle. A hátoldalon lakáskultúrámat lakáskörülményeimet jöve­delmemet étkezési viszo­nyaimat flrtatják. Aztán, hogy kér-e tőlem tanácsot valaki? Mit ígértek felette­seim, s mit kaptam meg be­lőlük? Segít-e a járás, a megye, volt iskolám, a he­lyi értelmiség? Ami még izgalmasabbá te­szi a dolgot: nem kerül emésztőbe a paksaméta, mert a kérdőívek nyomán vita lesz a továbbképzésen. Végre egy akció, ami mélyre nyúl a népművelési munkában. Er­re a találkozóra felkészü­lünk. Fel bizony. Mi több, ki is pakolok! Elvégre Gyöngyös helyett ránk, nagyrédeiekre bízták a járási művelődési ház funkcióját s nem ka­pom meg azt a támogatást amit reméltem. Hozzám tar­tozik 38 művelődési otthon és klubkönyvtár, naponta legalább kettőt meg kelle­ne látogatnom, hogy ellen­őrizzem munkájukat, mód­szertani felvilágosítást nyújt­sak a vezetőknek, korrigál­jam esetleges botlásaikat de hát hogyan felelek én meg mindennek, úgy ráadásul, hogy itthon se szenvedjen kárt a község? Hogyan? Van egy szál munkatársam. S volt népművelési autónk. Ami most is kellene, hogy legyen. Ekkora területet egyébként miként ér be az ember? Tavaly kaptuk azt a fel­újított Volgát a járástól, s bár többet használták az ot­tani osztályok mint mi, időnként csak segített gon­dunkon. Erre az évre azon­ban nem nyitottak rá kere­tet költségvetésünkben, sőt: eltűnt végérvényesen az autó. Erre mondja a ma­gyar, hogy: nesze semmi, fogd meg jól! AZTÄN SOK MINDENT elmondok még azon a me­■tt tanácskozáson, hameg- 'íiük a kérdőívre adott feleleteket. Lakással, kere­settel nincs bajom. Felesé­gem pedagógus, kaptunk a tanácstól egy szén modern, kétszobás lakást Sterült íz­léssel be is rendeznünk. Én nagyon szeretem az egysze­rű, népi jellegű bútorokat, szőtteseket, főleg ilyen dol­gaink teszik kellemessé bel­sejét Igaz, sokba kerültek a konyha faragott tölgyfa­padjai, asztalai, de azt mondják, hogy egy életre szólnak ELPÁNASZOLTAM mar itt magamban, mennyire megsínyli területi munkánk a népművelési autó hiányát. Most feltolakszik bennem néhány kirívó példa, hogy intenzívebb jelenlétünk a já­rás mely pontjain akadá­lyozhatott volna meg ko­moly bajokat baklövéseket. Első helyre kívánkozik a csányi példa. Otthonvezető kellett volna nemrégen a faluba. Volt eL képzelésem. Gyakorlattal bí­ró, energikus ember a nem messzi szomszédból. A csá­nyi tanács erre beállított egy kislányt, minden szakmai képzettség nélkül. Ahogy az lenni szokott: fél év múlva majdnem elúszott a művelő­dési ház. Rámenős, dörzsölt hakni-brigádvezetők „befűz­ték”, nagy összegű, drága előadásokat tukmáltak a kis­lányra ... Ekkor már jó volt a járási igazgató, hívtak sür­gősen, hogy szerződésbontá­sokkal mentsem meg végve­szedelmétől a falut. Riasztóbb ennél a közel 10 ezres Lőrinci esete, ahol sa­ját emberükben nem bíztak a tanács vezetői. — A kultúros ne lebzsel­jen az otthonban, mert ott ellenőrizhetetlen. Mi fizet­jük, üljön a tanácsnál — mondták. A szerencsétlen ült is, s marhalevél-írástól gépelésig mindennel foglalkozott, csak kulturális feladatokkal nem. Végül ott maradt, tanácsi adminisztrátornak, a nép­művelési ügyeket pedig tisz­teletdíjas igazgató intézi, másodállásban. Én egyre olyan dolgokat szálazok most magamban, amelyek valahol odébb szo­rítanak, területi munkám­mal vannak kapcsolatban. De hát nem tehetek mást itthon csipri-csupri fájdal­maim vannak csupán, mint az ebédkérdés, meg hogy egyelőre le kellett állnunk a filmklub munkáiéval, noha minden két hétben 25—30 fiatal összelőtt utóbb a ve­títésekre. film esztétikai esz­mefuttatásokra, melvekkel g megyei Moziüzemi Vállalat traktált bennünket. A szü- netel“snek azonban valós akadálva van. HELYES, HASZNOS do­log, hogy az új moziépület otthont nyújt néhány szak­körünknek. így talán meg­indulhat a fotózás is Nagy- rédén. mégpedig szakszerű irányítással. A könyvtárnak i kellene még tágasabb, rak-1 tarozásra is alkalmas helyi * séggel ellátott épületet biz­tosítani községünkben. Meg új könyvekre kellene több pénz. Nevetséges az állomá­nyunk. Mindössze ötezer könyv, jobbára régi váloga­tása S közel négyezer lakos. Jó lenne, ha részt ven­ne azon a megyed vitán az egri központi könyv­tár igazgatója, hogy „kéz­ből” vegye a panaszomat! Mint ahogyan a járási osz­tályok munkatársait is szí­vesen látnám magunk kö­zött! Gondolom, vélem együtt vallják ezt kollégáim, He­ves különböző népművelési intézményeinek munkatár­sai, akik ha szót emelnek, s gondjukat tárják fel, nem a panaszkodás „gyönyöréért” teszik, hanem ezrek érde­kében. igazuk szenvedélyes tudatában, és annak remé­nyében, hogy nyitott fülek­re és orvosló szándékra is találnak. EZZEL A NAGYERDEI művelődési központ igazga­tója, Urbán János be is fe­jezi monológját, melynek hűséges lejegyzője: Moldvay Győző (MTI foto) Ellenkulcsos Az ellen- előtagú összetett szavak szótározott alakválto­zatai között hiába keressük a címül adott összetételt. Egyetlen szótárunk sem tud róla, fjedig él és szerepel. Egy kisvárosunk boltjainak ajtaján gyakran olvasható ez a szóalak, párban a bolt ve­zetőjének nevével. Üj nyelvi feljlemény, és nem is rossz Annak a követelménynek a szülötte, hogy az új fogalma­kat, az új tárgyakat, az új jelenségeket új szóval, s nem hosszú körülírásokkal kell megneveznünk. Az ellenkulcsos összetett; szó valóban olyan jelentés- tartalmat sűrít magába, amit körülírással így határozha­tunk meg: arról a személyről van szó, akinél a bolt másik kulcsa van, s a vezetővel együtt jogosult a kulcs hasz­nálatára. Jó ez az összetett szó, mert szervesen illeszkedik bele az ellen- előtaggal szerkesztett összetételek szócsaládjába. Jelen téstanilag azonban új árnyalatot képvisel: nem a szembenállás, a szembehe- lyezkedés, az ellenvetés, az ellenkezés jelentésárnyalatok­ra utal, mint az ellenjelölt, az ellenlábas, az ellen javaslat, az ellenérv, az ellenfél stb. összetételek. A szaknyelvben új jelen­téstartalmakat közvetítenek azok az összetett szavak, amelyeknek előtagja az el­len-: ellenjegyez (egyetértése jeléül aláírja a hivatalos ira­tot), ellenpár (olyan személy, aki hasonló tevékenységet fejt ki), ellentengernagy (az altengemagynál egy fokozat­tal alacsonyabb tiszt), ellen­érték (valaminek az értéké­vel megegyező érték), ellen­anya (a műszaki szakembe­rek a csavarorsón alkalma­zott második csavaranyát ne­vezik meg ezzel az összeté­tellel). Éppen ez az utóbbi szak­szó, illetőleg jelentéstartalma ad felvilágosítást, hogy a címben jelzett összetétel mi­lyen nyelvi szerepet tölt be. Az ellenanya (az elfordulás ellen és biztosítás céljából alkalmazott tárgynak a neve, tébát olyan tárgynak, ame- óyók hasonló szelepet tölt be, mint a csavarorsón alkalma­zott első csavar. Hasonló je- lentésárnyalatot közvetít a nyelvújítás eredményeképpen nyelvi szerepet vállaló ellem zár összetétel is. Továbbkép-* zett alakja, az ellenzáros égé- szén közeli tagja az ugyan1 csak ebbe a típusú szócsalád­ba sorolható összetett szónak. Dr. Bakos József Hogyan születik a hír Gyanús, felettébb gyanús. Mármint a hír. Azt mondja a hír ugyanis, hogy „Vesze­delmesen közeledett a Nia­gara vízeséshez egy jégtáb­la hátán egy 15 éves fiú, akit a rendőrök izgalmas hajszá­ban mentettek meg. Ronald van Hornt, még a vízesés előtt sikerült egy rendői-mo- torosnak leszednie a jégtáb­láról ..Hát ez a hír a gya­nús nekem. Mert tessék csak figyelni. A hir úgy kezdődik, hogy veszedelmesen! Ez a szó, különösen így, ritkítva, már eleve alkalmas arra, hogy ökölbe szorítsa a gya­nútlan újságolvasó gyomrát. Ha valami így kezdődik, ha valami veszedelmesen sok „e” betűvel kezdődik, akkor utá­na olyan hír következik, hogy mind a tiz ujjúkat megnyal­hatják a rémület kedvelői. Mint ahogy következik is. Mi következik? Egy ilyen szó után csak a Niagara kö­vetkezhet. Szóba jöhetne még a Viktória vízesés, de egy ön­magára valamit is adó, kon­zervatív és a hírben gentle­man-hír csakis a Niagarán történhet. Az sikkesebb, is­mertebb, s mindenki tudja, aki újságolvasó, hogy ha va­lami veszedelmes és Niaga ra, akkor bal kézzel továb1 lehet olvasni az újságot, de a jobbat rágni illik az izgrt lomtól. Az idősebbek a har madik ujjúknál abbahagy hatják! Namármost, megvan a „veszedelmesen”, megvan a Niagara, mi kell hát még, hogy a gyanútlan újságolva­só hörögve kezdjen a szívé­hez kapkodni? Mi kell, Ubul- ka? Ügy van, kisfiam, ember kell a gátra, akarom monda­ni, a Niagarára. Mert ugye ember, esetleg egy törpepa­pagáj, egyszóval élőlény le­het csak veszedelemben, mert ki a nyavalyát izgatna egy olyan hír, amelyben mond­juk a tegnapról maradt ubor­kasaláta van veszedelemben a Niagara-zuhatagon... Sen­kit! Ügy van, hajoska! Gyerekember az igazi. Egy felnőtt az mégiscsak más. A felnőtt, különösen ha férfi, ott! mutassa meg, a jégtáb­lán, a veszedelemben, a Nia­garán, hogy férfi, s ne ott, ahol Pernye Elek, ez a nyisz- lett agglegény is meg tudja mutatni. Egyszóval, egy iga­zi veszedelmes hír csakis gyerekkel az igazi, mint ez a hír is, ahol a gyerek rá­adásul — esküszöm — hol­landus is, így aztán hozzá lehet képzelni; szegény hol­land kisfiú, elkalandozott holland szüleitől, akik csak bámulták a Niagarát, mit sem törődtek a gyermekük­kel, mert ilyenek a kapita­listák, csak a tőke, meg a Niagara a fontos, saját gyer­mekükkel nem törődnek '•?tos, hogy kapitalisták vol iák! Egy hír legyen a szó cialista sajtóban osztályhar­cos is! Szóval, minden kész, le le­het fordulni a székről, ked­ves olvasó: holland kisfiú... Niagara... jégtábla ... ve­szedelem .. rendőrség. jön... ment... Hiába .. Mégis... Hurrá! Hogy miért oly gyanús ne- kom ez a hir? A csoda tudja, én mindent elhittem és rettenetesen meg is szurkoltam ebben a hír­ben, de... Szóval! Április végén jégtábla! Bár ugye Niagara... vesze­delem... kapitalizmus! Nem kacsán úszott ez a büdös kölök és Gara István­nak hívták? Es valaki meg látta, amint úszik azon a fe hér hápihápin, s elkezdi kiabálni... Ni, a Gara.. Niagara! Mert az ember so hasem tudhatja, hogyan szü letnek a hírek! (egri) íimmsös^ Ifit. április 18* vasárnap Távvezeték szerelők.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents