Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-18 / 91. szám
A Fegyveres Erők Klubja — kulturális központ Egerben évek óta a Kossu th Lajos u, 12. szám alatti ház ad otthont a Fegyveres Erők Klubjának, vagy ahogygn többen is régi nevén hívják, a tiszti klubnak. „Hivatásánál” fogva zárt terület, így nem mindenki látogathatja, ugyanakkor tevékenysége mégis kiterjed a városra, a megyére, sőt az egész országra is, hiszen az Egerbe látogató fegyveres erők tagjaival, sportolóival, művészeivel stb. tarjták a rendszeres kapcsolatot. Alkalmanként viszont a klub kitárja kapuit a város valamennyi lakója előtt is. Milyen élet folyik ebben a klubban, s egyáltalán, ki lehet tagja? Ezekre a kérdésekre igyekeztünk feleletet kapni a minap, amikor ellátogattunk a klubba. Munkásvonaton Az AJTÓBAN portás át!, aki kéri az igazolványt. Rendben találja a papírjaimat, s útba igazít a parancsnoki szobába. A folyosókon tablók, plakátok, fényképek sorakoznak ízlésesen. A katonaélet epizódjait ábrázolják. A lépcsőkön vörös szőnyegbe süpped az ember lába, amely elnyel minden ziajt. Csend van. Arrább zsúfolton megrakott könyvespolcok, lehet válogatni és mint később kiderült, vásárolni is. A parancsnoki szobában Berecz István főtiszt, klubparancsnok fogad. Vele beszélgetünk. Először a sokat vitatott kérdésre kérjük a válaszát: kik látogathatják a klubot? — A klubot a fegyveres erők hivatásos állománya és azok közvetlen hozzátartozói látogathatják — mondja. — Ezenkívül azok, akik belépővel rendelkeznek: párt-, állami és tömegsaervezeti vezetők, kiváló, a termelésben élenjáró dolgozók, akiket javasolnak a tisztek az állandó belépőjegy kiadásánál. Bejöhetnek a munkásőrök és azok a tartalékos tisztek is, akik tagjai a tartalékos tisztek klubjának és kék könyvvel rendelkeznek. E személyeik természetesen vendégeket is hozhatnak magukkal, a létszám általában nincs korlátozva, a gyakorlatban alkalmanként kettő-négy fő között van a vendégek száma. A klubéletre terelődik a szó. — Nálunk a rendszeres klubélet a. kis kollektívákra van építve — folytatja a parancsnok, ahogy bemutatja sorban a helyiségeket, amelyekben tevékenykednek ezek a kollektívák, csoportok. — Külön foglalkozunk a gyerekekkel, a fiatalokkal, külön a felnőttekkel, a nőkkel és a nyugdíjasokkal. Érdeklődési körüknek megfelelően hoztunk létre részükre csoportokat. MINT AHOGY a parancsnoktól megtudjuk, a honvéd, rendőr, munkásőr szülők gyermekeinek részvételével Farkas Piroska vezetésével működik az ifjúsági klub, Tóth Béla vezetésével a kihelyezett ifjúsági klub, míg Hídi Péter a gyermekszínpad tagjait oktatja, akik névadó és más ünnepségeken adnak műsort. Most jelenleg a Fegyveres Erők Klubja gyermekszínpadainak országos versenyére készülnek nívós műsorral. Példamutató szorgalommal dolgoznak a gyermek foto- szakkör tagjai is. A fiatalok az ifjú gárdisták klubjában, az ifjúsági klubban, valamint a filmklubban — Göndör Tibor a vezetőjük — tevékenykednek. Ezekben a klubokban minden hó utolsó csütörtökén tartanak foglalkozást, ahol tudományos igényű előadások hangzanak el filmvetítéssel egybekötve különböző katonai és tudományos kérdésekről. Közel 250 fiatal látogatja rendszeresen a foglalkozásokat és fizet tagdíjat, — A felnőtteknél havonta kétszer tart összejövetelt a hivatásos állományúak klubja — sorolja tovább Berecz István. — Itt a legkülönfélébb témák kerülnek terítékre. Most például a. Népdaltól a klasszikus zenéig” címmel új sorozatot indítottunk ár. Fassang Árpádnak, a Zene- művészeti Főiskola igazgatójának vezetésével, aki e sorozat keretében ismerteti meg a zenekultúra történetével tisztjeinket Ezzel párhuzamosan, folyik az üzemek, fezek látogatása is, ahol tisztjeink megismerkednek a termelés korszerű formáival, a terület vezetőivel, legjobb dolgozóival. Májusban a Gagarin Hőerőműhöz és a kompéi ti kísérleti intézetbe teszünk ilyen látogatást, amelyet összekötünk majd a honvédelmi nap megrendezésével is, ahol különböző sportágakban összemérjük tudásunkat. SIKERESEN működik a gépkocsival rendelkező tisztek által látogatott autósok klubja. A baráti kollektíva kialakítása mellett műszaki tanácsadással látják el az erre rászorulókat, majd rövi- debb és hosszabb túrákat végeznek. Holló István, Tihanyi István, Göndör Tibor és Papp Tibor fáradozásának eredménye lesz a hamarosan lebonyolításra kerülő körutazás, amelynek során Jugoszláviát, Bulgáriát s Romániát látogatják meg gépkocsijaikkal Minden csütörtökön összejönnek a bélyeggyűjtők is. Nemcsak bélyeget cserélnek, hanem kiállításokat is rendeznek jelentősebb ünnepeinkkor. — Nagy gondot fordítunk a tartalékos tisztek továbbképzésére — magyarázza a parancsnok. A nemzetközi helyzet értékelését dr. Szántó Imre, a hadtudományok kandidátusa végzi rendszeresen a tartalékosoknak tartott előadásai során. Hasonló módon törődünk nyugdíjasainkkal is. Az ő klubjukban az orvosi tanácsadás sorozatnak van a legnagyobb sikere, de szombatonként politikai tájékoztatás is elhangzik részükre. Elintézzük ügyes-bajos dolgaikat, szociális ügyeiket, de nem feledkezünk meg szórakoztatásukról som. Egyébként minden rendezvényünket díjtalanul látogathatják. Említésre méltó az is, ahogyan a nőkről gondoskodnak. A nők fóruma sorozatban minden hó első szerdáján a katonaíeieségeket érintő kérdésekről tartanak előadást, vitát Megszervezték részükre a gyors- és gépíró, valamint a szabás-varrás tanfolyamokat A gyors- és gépírószakkört sokan látogatják, s 16 hónap múlva, sikeres vizsga esetén képesítést szereznek a résztvevők. Lapozgatunk a műsorfüzetben. A több oldalas kas könyv tele van programokkal. Látszik, hogy a kintről csendesnek tűnő épületben ugyancsak zajos élet folyik. S ha ehhez hozzászámítjuk, hogy naponta 500-an étkeznek a klub éttermében — a környező intézmények dolgozói ebédelnek itt —, hogy havonta egyszer a leghíresebb beat-együttesek, táncdaléne- kesék adnak zsúfolt tömeg előtt műsort, hogy minden szombaton és vasárnap zenés estet rendeznek, s gyakoriak az esküvőit, névadók, névnapok és a kiállítások is — a klub a város egyik legjobban igénybe vett művelődési és szórakozási centrumává nőtte ki magát. Eredményesen tevékenykedik a szocialista embertípus kialakításában. De nem érik be csak ennyivel. OJABB gyermekioto- és modellező szakkört kívánnak létrehozni, szervezik a pénz- tárgépkezelő-tanfolyamot és a pajtásklubot — hogy csak a legérdekesebbeket soroljuk — saját maguk és gyermekeik érdekében. Biztosak benne, amikorra a bővítést, a régi épület korszerűsítését elvégzik, ezek az újabb tervek is valóra válnak... Fazekas István Az állomás kora délutáni csendjében néhány kopott aktatáskás. munkaruhás, idősebb férfi, orkándzsekis fiatal, fonott szatyros asszony siet egy félreeső vágányon meghúzódó, kopott szerelvény felé. — Sokan szoktak utazni? — Innen nem. Itt még szinte üres a vonat. Igaz, az úton lassan aztán megtelik, a végén már alig lehet elférni rajta... o o o Munkások, a Mátravidéki Fémművek több ezer dolgozója húsz-harminc kilométeres körzetből jár be az üzembe, ki autóbusszal, ki vonaton. a Kál-Kápolna vasútállomástól Liszkó-völgyig döcögő, munkásokat szállító szerelvény naponta háromszor teszi meg oda-vissza az utat, ahogy a műszakok váltakoznak. Hajnalban, kora délután és este tíz órakor. Az élet nagy változatosságait nélkülöző hétköznapok ütemes zakatolásával lassan kialakult itt egy sajátos emberi közösség, az utazó munkások közössége. Megszokott rend, megszokott hely a kocsiban, kocsiügyeletes, vagy ahogy mondani szokták: „kocsiparancsnok” vigyázza a rendet. Ismerik, barátként köszöntik egymást az emberek. A nézeteltérés fehér holló köztük. Az úton van kinek elmondani az örömet, hogy sikerült egy kis műhelyt otthon ösz- szehozni, a bánatot, ha valami nem sikerült a családban. vagy a gazdaságban, a terveket, hogy építeni kellene még egy szobát a házhoz, hogy utazni kellene valahová. És van rá idő is — a vonat menetideje jóval több mint egy óra a két végállomás között, s fél órával a munkakezdés előtt érkezik meg. Átlagban számítva naponta három-négy órát töltenek el ezek a nők és férfiak utazással és vonatra várás- sal.í. O O O „Női szakaszba” szállók fel. Élénk beszélgetéstől, fiatalos vidámságtól hangos a kupé. Kissé szokatlannak hatott az idegen, végig is mustrálnak néhányszor, de hamarosan fesztelenül folyik tovább a beszélgetés. — Képzeljétek, hogyan jártam délelőtt! Már korán reggel hozzáfogtam mosni az ágyneműket, és most, amikor kiteregettem, leszakadt a kötél! Csupa sár lett — kesereg egy középkorú asszony —, kezdhetem elölről ez egészet. Mellettem éppen főzési megbeszélés folyik. Élénk vita alakul ki egy süteményféle receptjéről. A másik ülésen néhány fiatal lány nevetgél — egyik társuk könyvet hozott az útra és azt mutatja meg a többiek nagy könyörgésére Fritz Kahn: A szerelem iskolája. — Jaj, de szép ez a horgolás! Honnan szedted a mintát? A legtöbbjük táskájából néhány perc után előkerülnek a nylonzacskóba bujtatott kézimunkák, gyore kézzel pörgetik ujjúkra a fonalat. Horgolnak, kötnek. Van rá idő. Sokan szatyrot horgolnak a most divatos műanyag rafiaszálból. Egymástól tanulják el, melyiket hogyan keli csinálni* O O O Az egymás után sorakozó apró állomások mindegyikén vár néhány ember. Ahogy haladunk, egyre többen leszünk, összébb kell húzódni. — Hogy vagy. már olyan régen találkoztunk! Te még abban az üzemrészben dolgozol, ahol együtt voltunk? Ez az új valamivel jobb. Itt is kell mindhárom műszakban dolgozni, csak talán valamivel könnyebb a munka. Tényleg? Baleseted volt? Még szerencse, hogy nem lett komolyabb baj. Talán ma már ideadják a bérlapokat is —, te tudod, érdemes lenne tanulni, mert ez a fizetés nem valami sok. Nyereség? Hát az tavaly több volt. Az a szőke fiú? Már művezető? Amikor ón ott elkezdtem a munkát, akkor még küldönc volt. Na mi az? Most meg miért álltunk meg? — Márta! — szomszédom a lehúzott ablakon kihajolva kiabál az állomáson sétálgató ismerőse felé. A fiatal- asszony apró gyermeket tart a karján. — Hogy vagy? Nagy már a gyerek? Kiveszed a teljes szabadságot? — egymást kergetik a kérdések. A karon ülő bébi felmosolygott a nénire, miközben anyja válaszol. — Hát veled mi van? Férjhez mentél már? Az ablakban álló lány arca elkomorodik. — Férjhez... de már el is váltam... A vonat nagyot döccenve megindul. dráma n oviét srínbaéon A magyar drama fesztiválja keretében a moszkvai Ifjúsági Színház nagy sikerrel mutatta be Somogyi Tóth, Sándor „Hogy állunk, fiatalember?” című darabját. A képen: jelenet a magyar darab moszkvai előadásáról: O. Oszt- rumowi és V, Dolgokurov. (Teleioto — MTI Külföldi Képszolgálat! /w////////////.vy/////ztów/y////////////////////////////////«*» r/SSjySSSS/S/S/SS/SSSS*'SSSSSS/SSSSSSSSS/S/SSSSSSSS/r/S//SS/SSSSSSSSSSSSSSjS//SS/SSSSSSSSSSTSSSSSSSS/SSS/VS/SS/SSSSSSSSSj'. Csurka István: Bét tonna dollár XXIV. Ekkor egy kis automata bugása után magától kinyílik a nagy, szárnyas ajtó, és feltárul a hálószoba. Egy nagy, baldahinos ágyon fe- küsznek egymás mellett a szerelmesek. Luciánó szörpöt iszik. Zima és Szántód! megáll az ágy előtt. Luciánó mosolyogva közűi az eredményt. — Holnap délután Epsonéban az első futamot a San Remo nevű csődör nyeri orrhosszal, a másodikat Great Orlando 3 és fél hosszal, a harmadikat Red Star nyakhosszal. Zima a kezét dörzsöli. Luciánó felemeli a kezét, 1 y még nincs vége. — A negyedikben nem lesz győztes. Rábámulnak, nem értik. Luciánó folytatja. Wkmm 1071. április U» VMámag — Ä negyedik futamban egy ló sem éri el a célt. — Hanem? — csodálkozik Zima. — Mind felbukik. — Akadályversenyben. — Nem. Síkversenyben. Zima kételkedik. — Biztos ez, Luciánó? Luciánó egyszerűen nem érti ezt a kérdést Zima kitör. — Hát ez óriási. Ez a bomba üzlet. Ezzel aztán kifosztjuk az angol bukikat! Zima egy nagy londoni bukmékernél megköti a fogadást. Odaáll a pulthoz, előbb egy kisebb tisztviselővel tárgyal. — Szeretnék egy fogadást kötni a mai versenyekre. — Parancsoljon, uram. — Az első futamban San Remo orrhosszal, a másodikban Great Orlando 3 & fél hosszal, a harmadikban Red Star nyakhosszas győzelmét szeretném fogadni, valamint azt, hogy a negyedik futamban nem lesz győztes. — Hogy érti ezt uram? — Ahogy mondom. Nem lesz győztes. Egy ló sem ér be a célba. És ha San Remo nem orrhosszal nyer, már akkor is vesztettem. — Értem, uram. Milyen összeggel? — Attól függ, milyen odd- sal kapom. — Engedőimével uram, ez egy eléggé rendkívüli fogadás, meg kell beszélnem a főnökkel. Hátramegy. Kisvártatva előjön a főnökkel együtt, aki kezét nyújtja, bemutatkozik Zimá- nak. — Rogers. — Zima. — Uram, az ön fogadása olyan képtelenül merész, hogy miután kötelességsze- rűen figyelmeztetem önt, hogy a nyerésre úgyszólván semmi esélye sincs, és amennyiben ön ezek után is fenntartja fogadási szándékát, én ezt önnek a nálunk használatos leghosszabb odd- sal adom, azaz, kétszázötven az egyhez... — A fogadást fenntartom. — Uram, ahogy parancsolja. Milyen összeget írhatok be? — Tízezer fontot. A hidegvérű angol buki- nak leesik az álla. — Talán tíz fontot akart mondani, uram. — Nem, tízezer fontot. A bukméker bambán néz. — Uram, cégem alaptőkéje másfélmillió font. Ha én ezt a fogadást elbukom, nem tudom kifizetni. — Az baj. Az nagy baj. Tudna ajánlani egy nagyobb céget, ahol állják a fogadást? — Pillanatnyilag nem. Illetve csak az Egyesült Államokban vannak nagyobb tőkével rendelkező irodák. Zima egy kicsit gondolkodik: — Társuljon velük. Hívja fél őket, hátha beszállnak. Egy óra múlva visszajövök. — Rendben van, uram. Zima kimegy. Egy másik irodában a helyzet ugyanaz, a tisztviselő most is hívja a főnököt. — Uram, az ön fogadása képtelenség — mondja Wilson. — A leghosszabb odd- sot érdemli. Kettőszáz az egyhez. Mennyivel óhajtja? Zima szemmel megméri Wilson tőkeerejét. — Ötezer fonttal Wilson nyel egyet, aztán a várható nagy üzlet reményében kimondja: — Rendben van, uram. Zima elővesz egy csekket és kiállítja ötezer fontról. Wilson int a tisztviselőnek, hogy írja be a fogadást. Miközben ez folyik, összemosolyognak. — Uram, ön a bukmékerek legszebb álmát testesíti meg. Máskor is legyen szerencsénk. Zima ránéz. Tudja, hogy nem lesz. — Rajtam nem múlik, uram. Ismét a Rogers-iroda. Zi- mát már várják. A főnökeiébe jön. — Uram, a texasi „American way of life” fogadási iroda ötven százalékkal beszállt az üzletbe és egyben megkért, hogy ha netalán ezt a fogadást még ezenkívül náluk is meg akarja kötni bármilyen összeggel állnak rendelkezésére. Zima habozás nélkül le- fcsap rá. (Folytatjuk) O O O Liszkó-völgy, végállomás. A horgolások visszakerülnek a szatyrokba, hogy valamelyik öltözőszekrényben megbújva várjanak ki egy műszakot, amíg újra kézbe veszik őket. A vonat kiürül, csak az ipari őrök maradnak fenn — a munkások hosszú sora kígyózik az üzem főbejárata felé. Még van egy kis idő: gyorsan beszaladnak né- hányan a kapu mellett levő kis élelmiszerüzletbe, s az ablak mögül szalámi, sajt, az otthoni vacsorára gondoláknak mirelit csirkeaprólék kerül elő. A szemközti büfében is elkel néhány korsó sör, aztán máris indulnak megszokott helyükre, a munkapad mellé. O O O Beborult az ég, villámlás, dörgés kíséretében hirtelen lezúdul a környékre az idei első, igazi tavaszi zápor. A leváltott délelőtti műszakosok nyakba húzott kabáttal, táskájukat fejükre téve rohannak fedett helyet keresni —, s csak az imént elcsendesedett terasz újra megtelik nyüzsgéssel, beszéddel. Egy cigarettaszívásnyi idő után már bekanyarodnak az első buszok, hogy elszállítsák a munkásokat. A körforgás szakadatlan, mint maga a munka, ott a liszkói nagy gyárban. Hekeli Sándor I 4
