Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-18 / 91. szám

A 7. ss, válasstóherBIeí képviselő jelöltje: Hever Lajos iJgmsrfCfc. közülünk való merek... Tisztességes mun­kával szerezte tekintélyét, be. csületén sohasem ejtett csor­bát ... Csak jót lehet róla mondani... Ember az min­dig .. .* Így vétekednek képviselő­jelöltjükről a hevesi járás, a VIL választókerület községei­nek polgárai. Hever Lajost nem keiül kü­lönösebben. bemutatni: neve, tevékenysége az újságolva­sók előtt is közismert,. A Me­zőgép Vállalat hevesi gyár­egységének igazgatója. Tizen­harmadik éve áll igazgatói posztján, b korábban is ve­zetői tisztséget töltött be ugyanitt, négy éven át; mint íőagronómus. Irig-vérig közéleti ember, politikai tapasztaltsággaL A ^noon politikán” élő megsze­mélyesítője. Politizáló, cse­lekvő, alkotó ember. Hallat­lan aktivitással, energiával, fáradhatatlan szándékkal, szorgalommal dolgozik. Két eHrliret már leszolgált az or­szággyűlésben, s most har­madszor is jelölték az embe­rek képviselőjüknek. Türelmes vezetőembernek tartják. Pontosan annyit je­lent ez, hogy jóformán nincs vasárnapja sem, nincs ma­gánélete, zárt családi ottho­na, éjjele s nappala, a köz­ügy utána árad, még ajta­jának résein, is behatol. Is­merik és bíznak is benne. Megállítják az utcán, várnak rá a kapuja előtt, ha még nem ért haza. Segítségért jönnék hozzá az emberek. De nemcsak panaszkodnak a szavaikkal Azt is gyakran megkérdezik: „Lajcsikéin, hogy van a családod? Hogy van az asszonyod és a két gyereked?” Fia a közgazda- sági egyetemen tanul, a lá­nya középiskolás. Nem lehetett ott a Jelölő­gyűléseken, betegség láncol­ta ágyához. Az orvosi diag­nózis: alvénás trombózis a bal lábon. Mentőautó vitte a gyöngyösi kórházba már­cius másodikén, s mozdulat­lanul kellett feküdnie húsz napon át. Távollétében sza­vaztak bizalmat neki: szol­gáljon tovább a közösség képviseletében. Ha megválasztják a VII. választókerület országgyűlé­si képviselőjének, miben látja feladatot Hevér Lajos? — A közérdeket szolgálni, ugyanolyan tettvággyal és energiával, mint azt eddig tettem. Sok a megoldást, in­tézkedést sürgető gond. Leg­nagyobb probléma: a mun­kalehetőség hiánya. Sok az eljáró, a vándormunkás. Régóta tudjuk, hogy az ipar- telepítés segíthet ezen a helyzeten, de csak nehezen jutott el odáig, hogy elgon­dolásaink megvalósulhassa­nak. Feladatomnak tartom a megindult iparosítás foko­zottabb ütemű kiterjeszté­sének szorgalmazását, annak a lehetőségnek a megterem­tését, hogy az emberek csa­ládjukhoz, lakóhelyükhöz közel keressék meg a kenye­rüket. Ugyancsak fontos fel­adatnak tekintem a tama- menti nők foglalkoztatásá­nak megoldását. Különösen az alsó Tamamente közsé­geiben megoldatlan a helyzet: a termelőszövetkezetekben kevés nőnek akad csak mun­kája. Sok apró kisüzem léte­sítésével munkalehetőséghez juthatnának azok az asszo­nyok, akik dolgozni akar­nak, de nincsen hol. Közér­dekű cél a hevesi járási ren­delőintézet további fejlesz­tése. Nemrég építettük, de máris kicsi, zsúfolt és szűk. Pár nap ja hagyta el a kór­házat Lassan lábadozik. Csak keveset jártlat, akkor is befáslizott lábbal. Mielőb­bi gyógyulást kívánunk neki! (pataky) Primőrkörúton — „salátaországban” Asnlflar a vasSmapt rán­tott csirke mellett ott fcúpo- zódik a négy-öt fej friss, élénikziöld saláta, az ember egész csinos halomnak lát­ja. Pedig mi ez ahhoz ké­pest, amit „saiátaországbaín” . találhat, ahol már nem is százával, hanem ezreivel mé­rik a fejeket Primőrkőrutunk első állo­másán, a makiári Lenin Ter­melőszövetkezetben. Hídvégi Attila kertészeti vezető ka­lauzol. — A közetaSWban készült ez a nyolcszáz négyzetméte­res üvegházunk, itt körülbe­lül húszezer fej saláta nö­vekszik. A fagy egy kicsit megviselte őket, de már szé­pen kiheverték. A héten már szállítottunk is belőlük. A fó­liasátrak és a hollandi ágyakban további 150 ezer fej van. A mennyiséggel te­hát nincs baj. Reméljük a minőségre sem kell majd pa­naszkodnunk. Az idő, ha egy kicsit hű­vös volt is, kedvezett a ker­tészetnek. Már kiültették a szabad földbe a 40 ezer fejes káposzta, a 30 ezer karfiol, a 20 ezer kelkáposzta és az 50 ezer karalábé palántáját is és a kertészeti vezető sze­rint szépein „beálltak”. Földben van a sárgarépa, a petrezselyem és a borsó is —, most már ésak az időjá­rásnak kell kedvezően ala­kulnia. A tenki Bébe Termelőszö­vetkezetben ugyancsak hosz- szan sorakoznak a fóliasát­rak, s alattuk a saláták. Rö­vid számítás, ebből a szövet­kezetből mintegy hatvanezer fej kerül a különböző pia­cokra. A hét végén már meg is kezdődött a szállítás. A kertészeti dolgozók sze­lt az időjárás javult, na­porafia feS-hSrom óra napsü­tés mindig van, bár az éjsza­kák elég hűvöseik. A zaránki Oj Élet Terme­lőszövetkezetben szintén a saláta a sztár, a hetvenezer fejből ötvenezer a hajtatott, de már szabadföldi is van kiültetve. Ezen a héten meg­próbálkoztak a korai para­dicsom kiültetésével is, s bíz­nak benne, hogy a fagy nem tesz kárt a palántákban. TJrbán Béla kertészeti ve­zető arról is tájékoztat, hogy sízépen növekszik a hajtatott paprika is, a ceCeiből és a hegyes erősből egyaránt mintegy 40—50 ezer tő van. Véleménye szerint a hónap végén már a szedést ás meg­kezdhetik. A gyöngyöshatöszä Győze­lem Termelőszövetkezet ker­tészetében a palánta-előne­velése folyik. Mintegy 30 hold paradicsom és 40 hold pap­rikaterületünk lesz, ehhez szükségesek a palánták. S itt is az elmaradhatatlan saláta, mintegy 100 ezer fej kerül rövidesen a piacokra. Salátából tehát aligha lesz hiány. — Az eddigi tapasztalatok kedvezőek —, erősíti meg a véleményt Polgári Isván, a SZÖVTERMÉK főoszályve- zietője — hiszen amíg tavaly csák 120 ezer fejet vásárol­tunk fel idáig, addig az idén már közel 156 ezer fejet. Az export is kedvezőbb, a tava­lyi hétezerrel szemben az idén a hét közepéig mintegy 40 ezer fejet szállítottunjk a nyugati piacokra. S pénte­ken ezt újabb 23—30 ezer követte. De nem csupán a salátánál, hanem a retek és a paprika felvásárlásánál is kedvezőbb az idei tavasz, mint a tavalyi volt. Papriká­ba! a múlt év azonos idő­BzafeSban csak 18 ezer dara­bot kaptunk, most majdnem 37 ezret a hét közepéiig. A kezdeti tapasztalatok te­hát jobbak, mint tavaly. Most már csak az szükséges, hogy a folytatás is jobb le­gyen. ! ft 1.) Éjszaka az egri olajmezün... Ahogy kiérünk a városból, s felkapaszkodunk a pince­sort elhagyva a kerecsendi dombra, egyre sűrűbb sötét­séget kell áthatolnia a ve­lünk ziháló GAZ fényszóró­jának. Éjszaka van, ünnep, vasár­nap előtti éjszaka. Amint azonban jobbra fordulunk, s betérünk a Nagy-alföldi Kő­olaj- és Földgáztei-melő Vál­lalat egri üzemének portájá­ra, majd Jakab Alajos olaj- technikussal, a technológiai csoport vezetőjével és Misz Józseffel, a hatos tankállo- más csoportvezetőjével a rö­gös, kátyúkkal tarkított dű- lőutakon sorra „kocsikázzuk” a sötétben még sötétebben bólogató alajkutakat, fokról fokra eloszlik az ünnepi il­lúziónk ... Húsz kilométer gyaloglás — műszakonként... Az üzemiroda portáján Varga József röviden tájé­koztatja az ellenőrzést végző két műszaki vezetőt: — Nincs semmi üzemza­var eddig. Most járt itt a főgyűjtő-kezelő, azt mondta, egyenletesen, jön az olaj min­den tankállomásról. Elindulunk az üzem köz­ponti tartályai felé, s közben Jakab Alajos elmondja, hogy nyolc kisebb egységre tago­zódik az üzem, azokat hívják tankállomásnak. Egy-egy tankállomásihoz, —, amelyek munkáját a csoportvezetők irányítják — 25:—35 olajkút tartozik. Minden tankállomá- son dolgozik egy tankkeaelő —, aki a délutános és éjsza­kás műszakok alatt a cso­portvezető helyettese — va­lamint tankáliomásonkiént egyetlen kútkezelő. — Egy kútkezelő járja kör­be a 25—35 olajkutat? — Igen. — Milyen távcflságot kell műszakomként legyalogolnia ? — Húszat, sőt egy-két tankáliomáson még többet is —, ha esik, ha fúj, hideg­ben, melegben, éjjei-mappal, árkan-bokron keresztül. Egyik kúttöi a másikig. — Mit kell ellenőrizniük a kútkezelőknek ? — A kutakra félszerelt mű­szereiket, automatákat, ame­lyek az üzemelés zavartalan­ságát, illetve az esetleges üzemzavarokat jelzik. Nagy gondot jelent az üzemvezető­ségnek a megfelelő képzett­ségű kútkezelők foglalkozta­tása: a munka fontos, fárad­ságos, de alacsony a bér. Egy kútkezelő átlag alig 1600 forintot keres havonként. Ezért a pénzért nehéz köve­telményeket támasztani, sőt egyáltalán munkaerőt kapni is... Ahol a nylonholmi tűzveszélyes... Nagyokat zöttyenve kanya­rog az itt-ott sáros és min­denütt sötét dűlőutakom a GAZ, de Ludvig József gép­kocsivezető egy városi taxis biztonságával vezet, soha nem téveszt utat, még éjszaka sem. — Mi van? Nem tudtok aludni? — kérdezi tréfálkoz­va az érkezőktől Oláh Sán­dor kompresszorkezelő. Bizony, az éjszakai műszak nem könnyű, különösen kint, a „szabad prérin”, ahol a friss levegő át-, meg átjárja az embert. — Itt aztán egy percre sem lehet elaludni — mondja Misz József s erről rövid idő múlva —, amikor beléptem a messziről is „zümmögő” kompresszortelepre — ma­gam is meggyőződtem. Mindenütt csövek kanya­rognak a fejünk fölött, s köz­tük, rajtuk csapok, szelepeik, műszerek. És nem érti az ember a saját szavát. — Itt csatlakozik az egri vezetékbe a födémesi gáz — mondja közel hajolva Jakab Alajos. — Nekünk kell gon­doskodni arról, hogy állan­dóan a megfelelő nyomással áramoljon a város vezeté­keibe ... — Nem is kérdeztem, hogy van-e magán nylonholmi? — lép mellém Oláh Sándor, s azt hittem, most is tréfái. — Ezen a telepen a lehető legszigorúbb a tűzrendészen utasítás, mert a legkisebb, szemmel nem is észlelhető szikra is komoly veszélyt je­lent — tájékoztat Jakab Ala­jos. — És a nylon tűzveszé­lyes? — Igen. Dörzsöléskor ke­letkezhet kisebb elektromos szikra. . . Olajbányászat — égetéssel... Elhagyva a hatos tank állo­mást is, eljutottunk az egri „olajos” , üzem kísérleti tele­pére is. — Milyen kísérlet folyik jelenleg? — 250 méter mélyen sűrű olajiszap van. Olyan sűrű, hogyha kiszivattyúzzuk — ami igen költséges és nehéz — akár rá is állhatunk, nem süppedünk bele. — Hogyan akarják gazda­ságosabban és könnyebben kibányászni? — Kábelen leengedünk a béléscsövön keresztül a kút aljára egy különlegesen meg­konstruált elektromos hősu- gárzófejet, amellyel 400 C fokos hőt állítunk elő. En­nek hatására mintegy „meg­olvad” a sűrű olaj. Gáz is keletkezik a magas hőmér­séklet következtében, amely — egy ezzel a kúttal össze­kötött — másik kúton ke­resztül „segít” kinyomni a jó minőségű olajat. — Bevált ez a módszer? — Külföldön már igen, de hazai tapasztalataink még nincsenek. Ez lesz az első ilyen égetéses eljárás — mondja nem kis büszkeség­gel a technológiai csoportve­zetője. ★ Az ellenőrzés végére az idő is jól előrehaladt. Lassan hajmalodik. Kiérünk újra az útra — Amdomaktályán. Mö­göttünk maradnak az éjjel­nappal szorgalmasain „bólo­gató” kis olajkutak, amelyék immár annyira hozzátartoz­nak az egri táj képéhez, mint a szőlőkarók... Faludi Sándor Ember, lakás, kultúra Új típusú hengerboronák, rotációs fűkaszák Korszerűsített hengertoaro- ík sorozatgyártását kezdte ...eg a Szekszárdi Mezőgép \ általait tamási gépjavító ál- 1 ..nása. Az idén 150 készül a keresett HB—008-as típus­ból és 2Ö0 a gyűrűs, HB— 1,6-os jelű hengerboronából. Tökéletesítik az _ rotációs fűkaszát iis. Ennek rétifűben 15, lucernában 20 hold a tízórás teljesítménye A használat közbeni tapasz tálatokat figyelembe véve további módosításokat eszkö­zölnek a. konstrukción, s jö­vőre megkezdik sqroaatgyár­„Az életszínvonal egyik igen fontos tényezője a la­káshelyzet alakulása. A ne­gyedik ötéves terv során további 400 ezer új lakást építünk fel. Ennek nyo­mán öt esztendő alatt — egy lakásra három sze­mélyt számítva —, egymil­lió 200 ezer ember költö­zik majd új otthonba.” (Fock Jenő kormány- elnök tatabányai be­szédéből.) Á szellemi és test? felfris­sülés legmegbízhatóbb tá­maszpontja a lakás. Jelentő­ségét túlbecsülni lehetetlen. A lakás — a maga jó vagy rossz levegőjével, sőt, légkö­rével, jó vagy rossz világítá­sával, zsúfolt vagy lazábban elhelyezett berendezéseivel, ízléses, vagy ízléstelen díszí­tőkellékeivel — nagymérték­ben alakítja a lakók lelkét, életét. Fokozhatja vagy telje­sen elveheti munkakedvün­ket. Lakásunk — az adott fa­lak között — olyan, mint amilyennek berendezzük. Kérdés: milyennek rendezzük be? A válasz csakis az lehet: ésszerűen! Öt esztendő múlva egymillió 200 ezer ember költözik majd új lakásba. S nemcsak nekik, de nekünk, régi lakástulajdonosoknak is meg kell tanulnunk ésszerűb­ben lakni — az adott kere­tek között. Meg kell tanul­nunk a tér minél célraveze­tőbb kihasználását, teljes összhangban az egészség és az esztétika sokrétű követel­ményeivel. Bútorok, cirádák és higiénia Az űj lakásokat a modern ember alapvető és jogos igé­nyei szerint tervezik. Ám nem mindenki juthat még három-, méginkább négyszobás lakás­hoz, be kell érnünk a kiseb­bel is. A viszonylag SÖs lakásba ' ne talmas karosszéket pusztán azért, mert kényelmes; ugyanis nem kényelmes ezt a széket folyton kerülgetni. A kombináltszekrény, a min­denféle toldalékokkal kombi­nált heverő, a készletmutoga­tó cirádás vitrinek nem va­lók ide, s tulajdonképpen máshová se. A legjobb tér- kihasználás, a legnagyobb ké­nyelem, az egészség messze­menő figyelembevétele: eze­ket a szempontokat tartsuk elsősorban szem előtt. Klasz- szikus „garnitúrákat” nehe­zen tudunk a kis lakásba be­szorítani. A különböző, de jól megválogatott és gondosan megrostált darabok rugalmas összetétele jobb funkcionális egységet biztosíthat, mint akárhány egységes, egy bú­torcsaládba tartozó berende­zés, amely miatt nem nyílik ki teljesen az ajtó, melyre nem szabad rányitni akármi­kor az ablakot... s melynek szép intarziás vagy faragott szekrényeiben sehogysem fér el a ruha. Kis hozzáértéssel és igyekezettel egybe lehet hangolni a hatféle forrásból származó darabokat is. Nem kell hozzá sok, mindössze he­lyes csoportosítás, esetleg az asztalos mértéktartó beavat­kozása. Nehéz próbatétel a kislakásból otthont varázsol­ni. Kívánatos mindent kidob­nunk, ami fölösleges, s meg­becsülendő, ami valóban be­vált, ami feltétlenül szüksé­ges. Az egyre szaporodó televí­zióval, ezzel a nagy dobozzal kapcsolatban csak annyit: nem szabad az élet és a la­kás központjába kerülnie, mellette nem halványodhat el saját életünk. Engedjük át magunkat a képernyő fényei­nek és árnyékainak, de nem „egészséges”, ha válogatás nélkül elfogadunk órákon át mindent, amit felkínál a gép. Fontos a válogatás, akö­rültekintő időgazdálkodás. ... Az óra csenget; felke­lünk. Irány: a fürdőszoba. Ez a helyiség a. modern élet egyik igazi szentélye, a tisz­taság és egészség egyik alap­vető feltétele. Az egészség és tisztaság, sőt: a jókedv szövetségese. így fordíthat­nánk az ismert mondást: mu­tasd meg a fürdőszobádat, megmondom, hogy ki vagy! A szürke, soha meg nem szá­radó törülközők — egymáson lehetőleg kettő-három —a szürkésfékete kád, az elázott, kocsonyás, hajszálakkal tele­rajzolt szappan, a tövig ko­pott vagy hiányzó körömke­fe: nagyjából etek a tisztaság és a jókedv ellen berendezett fürdőszoba kellékei. Képek és könyvek Az ember lakásdíszei kö­zött fontos szerepet töltenek be a képek. Családi kép, gyenge, sikerületlen gobelin, olcsó vásári falvédők, rikoltó, tarka színekkel mintázott ál­latseregletekkel — itt-ott mindenféle a falakra kerül. „Az egyik emlék, a másikat ajándékba kaptam.” Bármi­lyen nehéz, ezeket a szem­pontokat vessük el, külön­ben zsibvásárrá lesz a lakás. Csak olyasmit tegyünk a fal­ra, ami szép és oda valóban talál.. Rézkarcok, grafikusok sokszorosított metszetei, szob­rászok plakettjei, iparművész kezéből származó vagy népi falikárpit — ezek mind a la­kás értékes esztétikai kellé­kei. És nem kerülnek többe, mint mondjuk a kisszekré- nyek polcait terhelő import- üveghalak kövér példányai. Fontos fejezet az ember életében a könyv. Terméke­nyítő forrás, gondolatok fel­frissítő termése, érzelmek szétáradása; és tudás, gya­korlati érték — a könyv. Mindennapi kenyerünkké lett a betű. Mind kevesebb az olyan lakás, mely nem nyúj­tana otthont a könyveknek is. S ahogy szaporodnak éve­ink, úgy gyarapodnak köny­veink. Ismerek embereket, akik kizárólag könyvsoroza­tokat gyűjtőnek; lehetőleg bútoruk színéhez illő, se­lyemszövetű kötésben. Óvják a könyvet a portól, de óvják saját kezüktől és gyerme­keiktől is. Mennyire haszon­talan dolog, ha a könyv csak díszítőkellék! És ismerek az­után olyan embereket, kiket nem bűvöl a sorozatok „va­rázsa”, kik érdeklődésük és igényeik szerint csak jól meg­válogatott és gondosan meg­rostált darabokat vásárolnak; látszik mindeniken, hogy nem dísznek választották, — a könyvek rongyosak. Vágj' értékes a könyv, s akkor megéri, hogy beköttessük, vagy ha nem értékes, akkor ne állítsuk a díszhelyre, ne mutogassuk. Lehet a könyvet tatarozni is, s aki szereti a könyveit, ennyit megtehet Sok-sok apró dologról kel­lene még írni, ha nyomon akarnók követni — lakáson beiül — az ésszerű életvitel minden mozzanatát. Sók-sok apró szokásról is, melyek se külön időbe, se külön ener­giába nem kerülnek, s ame­lyekkel vonzóbbá, kelleme­sebbé tehetjük otthonunkat. Makrisz Agamemnon szob­rászművész egyik nyilatkoza­tának részmondata nem hiá­bavalóan aggodalmaskodik: „ ... egy orvos ma boldogta­lan, ha nem olyan porcelán­szervizzel fogadja a vendégét, mint régen az arisztokrata, s a munkásnak az a kispolgári otthonideálja, ami negyven éve a kishivatalnoknak, a kiskereskedőnek volt”. Meg kell tanulnunk ésszerűbben lakni. Itt kell kezdenünk. Otthonunkban sem zárkózha­tunk el: otthonunkban se ha­zudtolhatjuk meg a modern hétköznap lendületét és rit­musát. Pataky Dezső rMénmöB g* 1971. április 18,, vasárnap r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents