Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-16 / 89. szám

Rajt előtt

Tizennégy éves korban döntenek, pályát választanak. Érdemes firtatni, hogyan, miért, milyen eséllyel. Többségük a napokban próbálkozik, a megye minden iskolájából jönnek szerencsét próbálni, ki optimistán, ki nyugtalanul, de mindegyiket egy kérdés izgatja: vajon sikerül-e?

Próbálkozzunk valamilyen előrejelzéssel, a későbbiekben is hasznosítható prognózissal.

A recski általános iskolában két nyolcadik osztály van, az osztálylétszám is ideális: az egyikben huszonkettő, a másikban huszonöt diák tanul. A pedagógusoknak így alkalmuk adódott a fokozott törődésre, az egyéni foglalkozásra is. A gyerekek már régen döntöttek, érdemes a statisztikát vallatóra fogni, mert beszédes. Normál gimnáziumba csak egy tanuló jelentkezett, szakosítottba — valamikor ez is kedvelt volt — ketten. Szakközépiskolába tizenhat diák pályázik; szakmunkástanul ó intézetekben

huszonnégyen szeretnének továbbtanulni. A negyvenhét tanuló közül csak egyetlen nem óbajt sehová jelentkezni.

Az összkép megnyugtató, a részletek annál inkább problémadúsak. Hallgassuk meg erről Klamarik Lajos igazgató véleményét:

— Jó néhány tanulónk irreálisan választott, lényegében hamar és természetesen sok pénzt akar keresni. Még ezt sem bírálnám, hiszen az egészséges érvényesülési vágy sosem elítélendő. Az a baj, hogy képességeiket nem vették kellőképpen számba, hirtelen, különösebb megfontolás nélkül döntöttek és választottak slágerszakmákat, nem is gondolva az esetleges sikertelenségre, a csalódásra.

A^kommentár után még inkább érdekelt, hogy ki mit és miért választott, s milyen eséllyel áll rajthoz.

Kis István 4,75 százados átlageredményével jelesnek számit Kedveli a kémiát, fizikát és matematikát.

Kazincbarcikára, az Irinyi

János Vegyipari Technikumba és Szakközépiskolába jelentkeztem.

— Miért éppen oda?

— Innen Recskről a korábbi években már többe» kerültek oda, ők mondták, hogy érdemes, megéri.

— Tulajdonképpen mi leszel, ha megszerzed az érettségit?

Élgondolkodik, válasza bizonytalan:

— Technikusféle...

— Második lehetőségként mit választottál?

— Az egri Dobó István Gimnázium és Erdészeti Szakközépiskola matematikafizika tagozatára mennék.

— Érettségi után?

— Egyetem.

— Szüleid véleménye?

— Magam döntöttem, szüleim azt szerették volna, ha ipari tanulónak, lakatosnak vagy esztergályosnak megyek, azt mondták, úgy hamarabb keresek. Lassan csak meggyőztem őket, hogy érdemes éveket áldozni a tanulásra, hiszen később kamatozik ez az áldozat

— Osztályfőnököd mit ajánlott?

— Főleg azokkal törődött, ofcifc ipari tanulónak mentek, fizikatanárom javasolta a Dobó Gimnáziumot és Szak- középiskolát

Balta Tamás a másik végiét, ő Egerbe, a Malom utcai szakközépiskolába jelentkezett finommechanikai műszerész szakra. Átlagos tanulmányi eredménye viszont igen alacsony, mindössze 3,2.

— Nem számítasz sikertelenségre?

— Akkor elmegyek Ipari tanulónak, autó- és motor- szerelő szeretnék lenni.

— Az is divatszakma, ott is nagy a verseny, ott is van válogatás.

Meglepődik, tekintete arról árulkodik, hogy az esetleges sikertelenségre nem is gondolt.

— Azt hiszem, valamelyik

csak sikerül — szól közbe édesanyja, aki Recsken boltvezető. — Lényt gében hárman döntöttünk, egy tizenNemzetiségi tanácsadó bizottság alakult a nemzetiségi politika

összehangolt érvényesítésére

A művelődésügyi miniszter rendelkezést adott ki a nemzetiségi tanácsadó bizottság megalakítására. A testület feladata lesz. hogy tanulmányozza, a többi. között, a nemzetiségiek körében folyó nevelési, oktatási, népművelési tevékenységet, s ezek eredményeiről, problémáiról időszakonként tájékoztató jelentéseket készítsen. Javaslatokat tegyen a nemzetiségi politika irányelveinek kialakítására és a megvalósításban részt vevő állami, valamint társadalmi szervek nemzetiségi ügyeket érintő tevékenységének összehangolására, a munkatervben rögzített feladatok végrehajtására a rendelkezésre álló közös anyagi erőforrások felhasz-’ nálására.

Az MTI hírmagyarázója írja:

A szomszédos államok .többségétől eltérően hazánk szinte teljes egészében nemzeti államnak tekinthető: az 1960. évi népszámlálás alkalmával — az 1970-es adatok még nem állnak rendelkezésre — 175 000 személy, az összlakosság mintegy 1,8 százaléka vallotta magát

OíMMmM

1371. április 16., péntsfc _

nem magyar anyanyelvűnek.

A nemzetiségi lakosság biztonságérzetének, a nemzetiségi tudat bizonyos fokú

erősödésének is kifejezője, hogy míg 1949-ben 22 455-en vallották magukat németnek, addig 1960-ban 50 76'5-en, s hogy ugyanezen idő alatt a magukat szlovákoknak vallók száma 24 988-ról 30 690-re, a románoké 14 713-ról 15 787- re. a horvát. szerb és egyéb délszlávoké 35 054-ről 37 597- re emelkedett.

Alakotmányunk az állampolgárok törvény előtti egyenjogúságának kimondásával egyenjogúságot biztosít az ország nem magyar nemzetiségű lakosainak is. A nemzetiségi logok közül tételesen is megemlíti, hogy biztosítani kell az anyanyelven való oktatást és a nemzeti kultúra ápolásának lehetőségét. Nemzetiségi pblitikánk megvalósításával több állam- igazgatási szerv és társadalmi szervezet foglalkozik, ezért merült fel annak szükségessége. hogy ezek munkáját egy bizottság koordinálja.

A bizottság munkájában miniszterhelyettest szinten több központi államigazgatási szerv, továbbá társadalmi szervezet képviselője —köztük a négy nemzetiségi szövetség főtitkára —, vesz rész*.______^____ ÜST«

T

öbb megbecsülés! a népművelői munkának

Tanácskozás a Megyei Művelődési Központban

négy éves gy rek nem tudhatja még, hogy mit akar, feltétlenül tanácsot kell neki adni.

— Készültél a felvételi beszélgetésre?

Ismét édesanyja veszi át a szót:

— Voltunk benn az igazgatónál, érdeklődni, azt mondta, matematikából, fizikából és irodalomból, nyelvtanból felvételiztetnek.

— Hányasod volt matematikából? — kérdem Tamást.

— Kettes, fizikából meg hármas.

— Gondolod, hogy elég ez a sikerhez?

— A felvételiig isméitek egy kicsit...

— Próba szerencse — toldja meg édesanyja.

— Ha mégse sikerül...?

Hosszas diskurzus következik, végül megszületik a közös döntés: ,

— Marad a villanyszerelő szakma.

Kis Pista és Palla Tamás két véglet, így volt érdemes felvillantani pályaválasztásukat, mert válaszaik kommentár nélkül is beszédesek.

Mindketten próbálkoznak, mindketten remélik a sikert. Az esélyek közt persze lényeges a különbség. Az elszomorító, hogy döntéseikhez kevés útbaigazítást kaptak az iskolától, pedig a józan pedagógiai tanács mind a szülőt, mind a gyereket kellemetlen csalódásoktól mentesítené, a fiatal hozzászokna képességei reális felméréséhez, s nem dédelgetne elérhetetlen álmokat Érdemes rajt előtt tanácsot adni, hiszen gyermekemberek választanak pályát, holott hivatást kellene...

Pécsi István

TIZENHAT kérdőív érkezett vissza fiatal népművelőinktől, s most a válaszokat* összegezi á megyei tanács főelőadója, Hídy Péter azon a népművelési tanácskozáson, melyről lapunk tegnapi számában röviden hírt adtunk.

Számtalan érdekes adat. momentum kínálja magát,

Pozitívumként könyvelhetjük el, hogy nagyon megjavult a népművelők lakásviszonya, döntő többségben vannak már a megfelelő szakmai képesítéssel rendelkező kulturális munkatársak, s legtöbben szeretik, vagy megszokták működési területüket. Azt is elárulják azonban a válaszok, hogy igen sok helyen hivatásuktól eltérő feladatokkal terhelik a művelődési házak igazgatóit, könyvtárosokat, tanácsi népművelési dolgozókat, továbbá kevés idejük jut önmaguk művelésére, szakmai készségük fejlesztésére.

A bevezető mint később kiderült, zsilipet nyitott ifjú népművelőink tanácskozásán. Számtalan jelenséget segített napvilágra, s elhangzott jó néhány olyan ötlet a Megyei

Művelődési Ház klubtermében, amelyek — megvalósulás esetén — tovább javíthatják a népművelés hatékonyságát.

Hegyi Ferenc például fórumot követelt a népművelés munkásainak. Csak Hevesben közel 200 ember dolgozik múzeumi, könyvtári, zeneiskolai, kultúrházi területen, s ezeknek az embereknek nincs lehetőségük, hogy kéthetenként összejöjjenek, megbeszéljék problémáikat, ötletet cseréljenek.

Bárányi Imre 18 ezer kötetes könyvtárt Igazgat Gyöngyösön. A járás és a város anyagilag szépen támogatja, hiszen évente 110 ezer forintja van vásárlásra, új könyvek beszerzésére.

Nincs azonban kötészete, a fűzött példányok gyorsan tönkremennek] s bizony hely dolgában is' rosszul áll... O valamilyen megyei népművelési értesítő kibocsátását javasolta, akár egyszerű sten- ciles formában, hogy az ilyesféle gondok nyilvánosságra jussanak. ,

SZÖT KÉRT Kocsis Zoltán, hatvani népművelési felügyelő is. Igen érdekes kérdést, a tanácsi művelődési osztályok ügyvitelét boncolgatta, saját tapasztalatai alapján. Legjobban azt kifogásolta, hogy tizedrangú kérdésként kezelik náluk a közművelődést. Amikor például Hatvan város művelődési költségvetését készítették, az egy évre jutó 16 millió forintból csupán 700 ezret nyitottak meg népművelési célokra, s azt is úgy, hogy az oktatási vonal és a pedagógus szakszervezet képviselői vettek részt a gazdasági vitában, de ők nem hallathatták hangjukat.

Kovács Imréné Apcröl érkezett a konferenciára, de észrevételei általánosabb érvényűek voltak, túl vittek faluja határán. Sok helyen ma is afféle függönyhúzogató- nak vélik a népművelőt, mondotta. S ha dicsérik, nem munkája szellemi tartalmáért teszik, hanem, mert jó dekoratőrt látnak benne, aki ilyen-olyan ünnepekre jelmondatokat pingál Falun ezért nincs jó kapcsolata a népművelőnek az értelmiséggel, amely pedig a legtöbb segítséget nyújthatná neki. Kérte, a KISZ álljon a népművelők mellé, képviselje terös szóval érdeküket.

A SOK ÉSZREVÉTELRE, javaslatra, igen megértőén válaszolt Mihály Gyula, a megyei pártbizottság munkatársa, aki mindvégig figyelemmel kísérte a fiatal népművelők tanácskozását. Valóban nincs megfelelő társadalmi rangja a népművelésnek, s megváltoztatására főleg Heves megye falvaiban kell szívós harcot folytatná, mondotta. A párt Politikai Bizottsága azonban rövidesen napirendre tűzi ezt a kérdést, s bizonyára olyan határozatokat hoz, melyek a hiányos szemlélet és gyakorlat megváltozásához segítik a néprriűvelés ligyét. Addig sem állhat meg azonban az élet, a népművelőknek — természetükből eredően út' minden lehetőséget megragadva kell végezniük áldozatos, sok lemondással, kényszeregyezséggel járó munkájukat.

(moldvay)

Csnrka litván:

Hét tonna dollár

XXII.

Az aikrupié elmegy zsetonért aztán kisvártatva üres kosárral tér vissza. Elég komor arccal suttognak valamit egymással. A íőkrupié leállítja a játékot és maga megy el a kosárral.

Zima mindezt éles szemmel figyeli. Elgondolkozik a látottakon.

Nemsokára visszatér a főkrupié és a kosárból éppen, hogy kifizeti Zimát.

Zima feláll és gyors léptekkel előbb Szántódit, aztán Luciánót keresi fel, és mindkettőnek odasúgja:

— Elég. A büfébe.

Szántódi és Luciánó nem

nagyon értik, miről van szó, elrakják zsetonjaikat és követik Zimát,

A büfében egy magányos sarokasztal várja őket.

— Ügy látom, a Kaszinónak nehézségei vannak — mondja Zima,

— Na és? — mondja Szántódi.

— Buta beszéd. Mire fizettek ró maguk otthon? Arra, hogy 58 ötös találatuk volt.

Szántódi kezdi érteni. Zima folytatja:

— Azt hiszem, le kell állnunk. Nem szabad robbantanunk a bankot. Hadd jussanak egy kis levegőhöz.

Luciánó melegen helyesel.

— Nagyon sajnálom őket.

— Sajnálatról szó sincs, de •ayógazdálkodásnak nincs •Íme. Ha robbantjuk a

1 mkot, akkor reflektorfénybe kerülünk. Ügy, mint otthon. S különben is: kitől nyerünk, ha bezár a Kaszinó?

Most tehát visszamegyünk, és fejenként elvesztünk 20—20 ezer frankot. És egy hétig nem is jövünk be. Én átmegyek addig Londonba, és megnézem, mit lehet ott csinálni. Megkopasztjuk az angol bukikat, aztán visszajövünk. Addig a Kaszinó regenerálja magát, és akkor megint megcsapoljuk. Világos?

Luciánó boldog.

— Végre, veszíthetek! Jaj, de jó!

Szállodai folyosó. Szántódi lopakodik pizsamában Luciánó szobája felé.

Éjszaka.

Belopózik Luciánóék lakosztályába. A nappaliban megtalálja, amit keres: a kartonokat. A hálószoba ajtaja nyitva, bent alszik Margit és Luciánó. Szántódi zseblámpa fénye mellett lemásolja a kartont, aztán zsebre teszi.

Kioson.

Zima Londonba indul. Saját lakosztályának a halijában adja ki az utolsó parancsokat. Szántódi, Luciánó és Margit hallgatják.

— A Kaszinónak a környékére se mehetnek, amíg haza nem jöttem. .

Szántódi túlságosan lelkesen bólogat.

Zima Lucián óhoz fordul: Legyen szíves a kartonokat adja ide. Magammal viszem.

Szántódi zsebébe nyúl, és egyáltalán nem ijedősen kivágja magát.

— Gondoltam rá. Itt van,

tessék.

Zima felfigyel erre, nem tetszik neki.

— De nagyon előrelátó maga

Mindegy, ennél többet

mégsem érdemel a dolog. Zimá pénzt vesz elő, Margitnak adja.

— Kisasszony, amíg oda leszek, maga a helyettesem. Maga gazdálkodik a pénzzel. Szórakozzanak, éljenek, lubickoljanak, de a Kaszinóba ne tegyék a lábukat.

Kezet fog mindenkivel.

Margit és Luciánó egy nagyon el* gáns helyen vacsoráznak. Mialatt a pincérek tálalnak és -töltenek nekik, a háttérben egy sztriptízszám folyik, Margit sajnálkozva mondja.

— Sajnálom szegény Szántódit. Éppen most betegszik meg, amikor végre egy kicsit élhetae.

Luciánó elmosolyodik. Tudja, amit tud.

— Ne sajnáld, nem beteg.

Luciánó jelentősen mosolyog.

— Remélem, hamarosan vége lesz ennek a léha életnek, hazamegyünk és elveszlek feleségül.

Margitot nem veti szét az öröm ettől.

Természetesen Szántódi a Salon P?ive-ban játszik. Méghozzá egyedül, három asztalnál. Szinte pattog, szaladgál az asztalok között. Tesz, inkasszál átszalad, tesz, inkasszál. A helyén mindenütt a szokásos nagy halom zseton.

Egy nagyon elegáns londiner, a már ismert nagyon elegáns szállodában, egy nagyon dúsan megrakott reg- geíizőasztalkát tol be diszkrét kopogtatás után a fejedelmi lakosztályba, Luciánó- hoz. Miközben szervírozza Luciánónak a reggelit, egy névjegyet is átad.

— Uram, ez a hölgy szeretne beszélni önnel.

Luciánó átveszi a névjegyet, elolvassa.

— Gvendolin Rheinme- tall... ? Nem ismerem.

Luciánó int a pincérnek, hogy engedje be a hölgyet. A pincér csodálkozik, hogy itt fogadja az ágyban.

Gvendolin bejön,* az ágyig. Ledobja a kabátját. Luciánó megismeri. Mosolyog.

— Uram, én két országos

szépségversenyt nyertem hazámban, Svédországban, de minden szerződést visszautasítottam, mert minden menedzsertől undorodtam.

Óhajtja, hogy levetkőzzem?

Luciánó félénken néz át a másik szobába átvezető ajtó felé. ahol Margit hál.

— Nem.

Gvendolin mégis vetkőzik.

— Nézzen meg.

iFolytatjuk)

\

V

i

t

„Az 1970. év legjobb plakátjai” — kiállításról egy részlet.

(MTI foto — Szebellédy Géza felvétele)