Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-16 / 89. szám
A 5. ss, választókerület képviselőjelöltjes Vadkerti Miklósné r — Milyen érzés volt ami- Icor megtudta, hogy képviselőnek jelölték? Az asszony hallgat, aztán csendesen csak ennyit mond: hihetetlennek tűnt. — Hazamentem, elmondtam a férjemnek, meg a fiamnak. Az első gondolat, ami felmerült bennem, a kétkedés volt, elvállaljam-e? Alkalmas vagyok-e arra, hogy megfeleljek ennyi ember bizalmának. Az első jelölő gyűlés itt volt, Aldebrőn. Mindenki ismer, mindenkit ismerek, itt születtem. .Az apám és az anyám is idevaló, az emberek biztattak és bíztak bennem, megnyugodtam. Igaz, a felelősség nyomasztó érzését még soha nem éreztem annyira, mint most, de vállalom ezt a felelőssé- «et — Mióta dolgozik as dl- debrői termelőszövetkezetben,? — Huszonegyedik éve, — Milyen munkakörökben dolgozott 1950 óta? — Fizikai munkát végeztem. Dolgoztam a növénytermesztésben, az állattenyésztésben, mikor hol volt rám szükség. 1960 óta vagyok párttáikáir. — A férje is a termelőszövetkezetben dolgozik? — A férjem is, a fiaim is A férjem raktáros, a fiam szerelő. — ők mit szóltak a képviselő jelöltséghez? — Nem tudom. Csendes emberek mind a ketten. Csak azt láttam az arcukon, hogy örülnek neki. — Milyen elképzelései vannak, ha megválasztják? — Még nem tudom pontosan megfogalmazni. Köt a falu, a házak, a föld, az emberek, a gondjaik, amelyeket nagyon jól ismerek, mert ide tartozom. Ezt szeretném majd elmondani, hiszen ezt ismerem, ezeken a gondokon kell elsősorban segítenem. — Járt már az Országházban? — Háromszor voltaim eddig. Soha nem tudok bemenni elfogódottság nélkül az ország házába. Ezt a szót is most választom így eJ. Minden, furcsa mos* egy kicsit. — Mit érez legfontosabb feladatának? — Engedje meg, hogy egy picit sablonnál válaszoljak. Azt, hogy az egyéni, a csoport- és a társadalmi érdek ügyét a magam módján, és a magam erejéhez mérten segítsem közeledni egymáshoz. Úgy érzem, képes vagyok valamit tenni ezért Fiatalon kezdtem él a harcot a közösségért, húszéves voltam, most negyvenegy vagyok. Azt hiszem, az eltelt idő nagyon sok hasznos tapasztalatot hozott. Ha röviden, nagyon röviden akarom összefoglalni, azt mondhatom: megtanultam igent és nemet mondani, amikor a rám háruló felelősség úgy kívánja. Szeretném, ha minden meglevő erőmmel eleget tudnék tenni annak a bizalomnak, amit az emberek adtak nekem. Próba előtt állok. Szeretném ezt a próbát becsülettel kiállni. Sz. A. Félszáz méteres gépóriás Visontán Vísantián, a Mátraaljai Szénbányáik Vállalat gépszerelői megkezdték az 5200-as jelzésű hányó-rendező gépóriás szerelését. A Thoreiz Külfejtéses Bányaüzemben alkalmazott gépek méreteinél már megszokott a „legnagyobb” jelző, hiszen, az utóbbi bárom évben egymás után több mamimutgépet helyeztek üzembe. Az 5200-as há- myő-rendező azonban minden eddiginél nagyobb lesz. Magassága meghaladja az 52 métert, hossza pedig a 220 'métert. A hatalmas géprendszer súlya eléri a 2800 tonnát. A Német Demokratikus Köztársaságban gyártott gépóriás alkatrészei vagonokban érkeznek folyamatosan Vi- sontára. A 13 emeletnyi magas toronygép földmunkát végez majd Visontám, A «zénmező- rői eltávolitott meddőt a bányától megfelelő távolságban elrendezi és szabályos hegyekké formálja. Az elektromos vezérléssel irányított géprendszer naponta több mint ötvenezer köbméter föld eltávolítására képes. (MTI) Kínálat és kereslet Divat — ipar — kereskedelem A főváros ruházati nagykereskedelme — a textil-, a cipő-, a divat-, a bői és a leányka, valamint a férfi- és a ruházati nagykereskedelmi vállalat — a termelőkkel körös. nagyszabású árubemuta- tót rendezett csütörtökön, a Duna-lntercontmental Szállóban. A bemutatón a vállalatok felsorakoztatták tavaszi árukínálatukat, bemutatták tetőtől talpig a legdivatosabb öltözködést s egyben azt is, hogy ettől még miben tér el a mostani kínálat. A ruházati nagykereskedelem és az ipar találkozóján megbeszélték az áruellátás gondjait, hiányosságait, s a megbeszélésem keresték az ellátás még meglevő problémáinak u szabványok készülnek Az ipar strukturális változásai, a gyárimányösszetétél módosulása megköveteli a IV. ötéves tervidőszakban az új szabványok kidolgozásának gyorsítását, s a már meglevő — mintegy 17 ezer magyar állami szabvány — folyamatos korszerűsítését. A Magyar Szabványügyi Hivatal munkatársai elsősorban a lakosság széles rétegeit érintő — éléLmiszettpa- ri, ruházati, háztartási, vas- piari — cikkek szabványait korszerűsítik. Az alumíniumipar fejlesztésével részletes szabványosítási program keretében foglalkoznak megvizsgálják az átumfniumSpa mfl kapcsolatos eddigi 85 szabványt, és további 50 úja* készítenek. Eddig nem volt kötelező előírás például a bauxiivixs- gálatokra és a timföld vegyvizsgálatára. Az építőiparral eddig több mint ezer szabvány foglalkozott, ezeket ugyancsak felülvizsgálja a hivatal, s előreláthatólag 50 új szabványt dolgoznak lei. Előírják az égetett mész és más építési anyagok minőségi követelményét, meghatározzák a cementek választékát és minőségét és szabványokkal rendezik az építőelemek illesztési méreteit. Félmillió kilométer fonal naponta Naponta közel félmillió kilométer fonal készül a Pápai Textilgyár fonodájában. Az 1829-ben alapított üzem rekonstrukciójának első stádiuma befejeződött, melynek során több új berendezést állítottak üzembe. Az új berendezések munkába állása 30 százalékkal növelte a fonoda termelékenységét. Képünkön: előkészítik a nyersanyagot a tekercselőben. A gép mellett: ßsalai Istvánná. (MTI foto — Jászai Csaba felvétele) Közgazdasági szemlélet- korszerű gazdálkodás Á z elmúlt év nem ké- ** nyeztette* el a mezőgazdasági üzemeket. Az árvíz, a belvíz, a rendkívüli csapadékos időjárás mindenhol gondokat és károkat okozott, még a legerősebb termelőszövetkezetek felett sem múlt el nyomtalanul a kedvezőtlen, esztendő. Az is természetes, hogy a gondokat, a bajokat nem lehetett a naptári év végével lezárni, súlyos teherként nehezednek még az idei gazdálkodásra is. Hiszen péiA párt határozott, a kormány cselekedett Arait a röwidítés rejt dául a hevesi tsz-szövetség tagszövetkezeteiben 62 millió forintot kellett a biztonsági alapból felhasználni, s ezzel a tartalék majdnem egyharmadára csökkent. Néhány közös gazdaságban a szanálási eljárásra is sor került — ezeknek az üzemeknek a következő években ki kell gazdálkodniuk azt a kölcsönt, amelyet a működési feltételek biztosítására kaptak. A nehézségeket, a gondokat, a bajokat senki sem vitatja. Nem is teheti, hiszen ez struccpolitika lenne, másrészt a problémákat úgysem oldaná meg. Ennek ellenére azonban mégsem érthető, sőt erősen vitatható az a pesszimista szemlélet, amely néhány termelőszövetkezeti vezetőnél tapasztalható.. Ügy érzik, hogy a nehéz helyzetből nem nagyon lehet kiutat találni, kevés az a segítés, lehetőség, amelyet az államtól kapnak. Felvetik, hop a bajok orvoslásához elsősorban pénzre lenne szükség s ez az, amit senki nem biztosít számukra. Pedig gépek kellenének, építkezni szeretnének, s mindez nem megy anyagiak nélkül. Ebben is van igazság, hiszen a közgazdasági szabályozók erőteljesen behatárolják a lehetőségeket, s a támogatást, vagy hitelt elsősorban azok kapják, akiknél a befektetés gyorsan visszatérül, másrészt pedig a támogatást olyan beruházásokhoz • lehet megszerezni, amelyek elősegítik a nép- gazdasági célkitűzések megvalósulását. Mint például a húsprogram, vagy; a cukorrépa-termesztés esetében. . » indez azonban nem azt jelenti, hogy manapság a termelőszövetkezetek mostohagyermekek. Hanem azt, hogy a nagyüzemek ma már elértek arra a technikai, gazdálkodási és anyagi szintre, mely lehetőmé^ sőt M szükségszerűvé teszi, hogy gondjaik nagy részét, saját maguk, saját erőből oldják meg. A támogatás köre nem csupán azért szűkül, mert kevés a pénz, hanem azért is, hogy rákényszerítse a szövetkezeteket a lehetőségeik maximális kihasználására, saját erőforrásaik gazdaságosabb; elosztására, a vállalati gazdálkodásra. Ilyen szempontból a szabályozók nem csupán anyagi erőként hatnak, hanem késztetik a vezetőket a szemlélet változtatására is. Hiszen ma már jól gazdálkodni, eladni, üzletet kötni csak a korszerű közgazdasági szemlélettel rendelkező vezető tud. A kedvezőtlen esztendő következtében nem csupán a termésátlagok alakultak gyengébben, hanem nagyon sok olyan rejtett hiba is felszínre került, amely egy jobb évnél elsikkadt volna. Ez azonban nem adhat okot a pesszimizmusra. Sőt. A hi bak, a gondok, a bajok is rnerete arra kell, hogy késztesse a vezetőket, hogy még megfontoltabban, még észszerűbben végezzék munkájúkat — éppen az ellentmondások feloldása, a hibák felszámolása érdekében. ♦ C ok vezető vallja, hogy az elmúlt évhez hasonló gyenge esztendő még nem volt a közös gazdasá gok történetében. Ebben nincs is oka senkinek kételkedni. Sőt. Ha összevetjük a gyenge évet s az elért eredményeket — akkor mondhatjuk igazán, hogy nincs ok a pesszimizmusra. (kaposi) 1971. április 16., péntek nyekérrt 1970-ben. már csak 10 ezer új < tbc-s beteget fedtek fel, szemben az 1965-ös < 15,7 ezerrel. Évente egymillió szemüveget ; váltanak ki SZTK-vényre, azaz kedvezroé- ; nyesen... ; A találomra választott példák is elegen- ; dőek ahhoz, hogy belássuk: rendkívül ki- ; terjedt, széles körű egészségügyi gondozás ; valósult meg hazánkban, s szorosan össze- ; fonódik a szociálpblitika eszközeivel és ; módszereivel. Mert nemcsak az üzemorvosi ; hálózat bővült az elmúlt négy évben, hanem rendelkezésekre alapozva erősödött a munkahelyi megbetegedések elleni küzdelem is, illetve a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására irányuló erőfeszítés. Gyermekvédő és fjúságvédelmi intézetek, bölcsődék, óvodák, szociális otthonok és terhesgondozás, üdültetés... korántsem teljes a felsorolás, de mutatja, mi minden tartozik az „eü-szocpol”-ba. Egészségügyi fejlesztés a rendelőórák számának egymillióval való növelése, ami az elmúlt négy évben valósult meg. Bár nem nőtt számottevően az üzemi étkeztetésben részt) vevők szarrla (ez nemcsak a szociálpolitika fontos területe) a legutóbb‘években, de az állam így is naponta átlagosan 900 ezer'embernek fizet: 4—5 forint közötti hozzájárulást. S szólhatnánk az utazási térítésről, az üdülöszanatóriumokrcl, a külföldi csereüdültetásekről. stb._ Az állam minden személy üdültetéséhez" átlagosan 800 forinttal járul hozzá; a kedvezményt élvező a költségeknek mindössze 28 százalékát fedezi. S ha csupán azt nézzük, hogy 1986—1970 között a SZOT és a szak- szervezeti üdülőkben 50 ezer fővel nőtt a pihenők száma, akkor — a 800 forintos fejenkénti állami hozzájárulással beszorozva — maga a növekedés lehetővé tétele is 40 millió forint többletkiadást követelt. A társadalombiztosításban nyújtott szolgáltatások évente 30 milliárd forintba' kerülnek. Talán ez az egyetlen adat is elég ahhoz, hogy a jelszó (amit olykor maliciózusan is emlegetük): — a legfőbb érték az ; ember, igaz és valósághű tartalmat nyerjen, tudatukban. (M. O.) , (Következik: A láthatatlan fogyasztás) yVWVVWWWWVVVWVVWWWWWWWWVWWWVV* > „Átgondolt es szeles körű gazdasági, > szociális, egészségügyi intézkedésekkel egy> idejűleg, a jövőben nagyobb figyelmet kell > szentelni a családvédelem, a gyermekjieve> lés kérdéseinek, és harcolni kell a társadal> mi felelőtlenség jelenségei ellen” — olvas- ? hatjuk a többi között a párt IX. kongresz> szusa határozatában. Mindennapi életünk- ? ben aligha van még bonyolultabb, s kiter- ? jedtebb feladatkör, mint az, amit a hivata- ? los szóhasználat „eü-sz©cpol”-nak, azaz > egészségügy-szociálpolitikának nevez. Igaz, ? cikksorozatukban már írtunk a családi pótiáikról, a nyugdíjakról, a gyermekgondozási > segélyről (s ezek a szociálpolitika döntő te- 5 rületei), de nem elégedhetünk meg ennyi> vei. A rövidítés mögött ugyanis tiszteletre > méltó állami erőfeszítések rejlenek. Az az > egyszerűnek látszó intézkedés például, hogy ? 1970. július 1-től az ingyenes' kórházi ellá> fásban mindenféle megkülönböztetés meg> szűnik, nemcsak sokféle szervezési teendőt > igényelt, hanem jelentős mértékű és értékű ? beruházásokat is. A többi között azt, hogy > hétezer kórházi ággyal több legyen, s 82 ? kórházi ágy jusson tízezer lakosra, az | 1965-ös 76,6 helyett. Egészségügyünk értékét legtöbbször > csak akkor becsüljük, ha — 'betegelv válj gyünk. Nos, betegségünk esetén az egész- | Ségügyi hálózat százezer munkása siet se- | gitsógünkre, húszezerrel több, mint1 öt esz- | tendeje. Ugyanez idő alatt az orvosok szá> ma 19 százalékkal nőtt, s szemben az akko- | ri 19,2-vel ma 23 orvos jut tízezer lakosra, | ami nemzetközi viszonylatiban is jó arány. | Négy év alatt több mint ötven szakrende- I lő intézet épült fel; a táppénz összege 2,3 > milliárd forintról 3,1 milliárdra nőtt. Erraeí> kedik az állam kiadása a gyógyszerek ese> tében is, hiszen 1970-ben egy lakosra szá> mítva már 370 forintot tett lei a gyógysze- ? rekhez adott állami hozzáiárulás. Ám nem- | csak a beteg ember gyógyításának anyagi ? terhét vállalja az állam, hanem egészségünk < őrzését is. Ismeretes, hogy például a rend- i szeres oltások következtében gyakorlatilag < megszűnt a diftérla és a járványos gyer- c mékbénulás, s a megelőző munka eredmé-^OTVVVVVwvvvvwvva/vwvwvvna'VWvvvvvwvvwwvn
