Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-02 / 78. szám
/ O tff automata szaMIyozőfe, programozó berendezések □ Lesz-e elég szakmunkás ? Profilbővítés a VILATI egri gyárában &z eíműR évben 394 ifié árucikket gyártottak a VI- L.ATI egri gyárának dolgozói. Termékeik, a különféle villamos automatikai berendezések egyre keresettebbek nemcsak a hazai piacokon, hanem külföldön is, különösen a KGST országaiban. A fiatal üzem nagy fejlődés előtt álL Ezt tükrözi idei programjuk, amely szerint a hagyományos cikkeik, a relés vezérlőberendezések, osztályozó automatikák, takar- mányszárítók és hasonló gyártmányok mellett új, a számítástechnikában használatos termékekkel jelen tkezr- nek. — Minden korszerű üzem, vállalat, amely lépést akar tartani a fejlődéssel, előbb- utóbb bekapcsolja munkafolyamatába a számítógépeket és a programozott vezérlésű berendezéseket — mondta Renn Oszkár, a gyár megbízott főmérnöke. — Mi az elkövetkező időben hozzáfogunk egy „Prepámat” elnevezésű lyukszalag-előkésed tő , és -leolvasó készülék gyártásához, amely nélkülözhetetlen ezek működtetésénél. A prototípus egy nemzetközi zsűri előtt vizsgázott — nem ás rosszal ■ —, s a sorozatgyártás az év második felében indul meg. Előreláthatóan 1975-ig 3500—5000 darab készül ei belőle, s ebből évente százat kapnak a hazai vállalatok, a többi külföldre kerüL Mivel elég drága, ezért olcsóbb, kisebb kapacitású változatban is forgalomba hozzuk, amit a kisebb üzemek Újdonságnak számít még egy másik termékünk, a „Viteleon”-renöszerű távirányító berendezés, amely a korszerűbb szabályozástechnológiát segíti majd. Ezek érdekében bővítjük a gyárat is: még az idén megkezdődik egy új üzemcsarnok épí— A termelési értékben hogyan mutatkozik meg ez a profilbővülés? — Tavaly 130 millió forint volt a termelési értékünk, ez az idén várhatóan 10—15 százalékkal növekszik. Persze, mivel ezeknél a cikkeknél alapkövetelmény a gépesített munkafolyamat, sokat költünk új eszközök vásárlására — ebben az évben például hárommilliót Természetesen bővül a hagyományos cikkek gyártása is. Érdekességnek számít az „Elektrofilter” elnevezésű gyártmányunk, amely elektromos úton köti le a gyárkéményekből kikerülő szilárd szennyező anyagokat, a kormot, pernyét A pécsi erőműben, a hírek szerint igen jó hatásfokkal már használnak ilyet; ott a felmérések szerint évente 700 tárnia korom szállt a környékre. Ugyancsak ritka dolog: a „Borba” című bolgár lapnak négyszínű fényújságot szállítunk ax idén. — A program ts mutatja, hogy az üzem néhány év alatt igen rangos helyet vívhat ki magának. Ehhez viszont jól képzett műszaki irányítók és szakmunkások kellenek. Tudják-e ezt biztosítani,? Rajtuk is múlik! Az MSZMP KB ma. február 18—19-i, a SZOT elnökségének múlt év július 2-i határozatát követően megyénk üzemeiben, vállalatainál is felmérték a nődolgozók élet- és munkakörülményeit anyagi, erkölcsi megbecsülésüket A felmérés után a legtöbb üzemnél — elsőként a Mátravidéki Fémművekben, az egri Finomszerelvény- gyárban — konkrét intézkedések is születtek. Az 1971. éves bérfejlesztés során első helyen szerepelt a nők bérének növelése, lényegesen nőtt a kiváló dolgozó címmel kitüntetett nők aránya, egyre kevesebben dolgoznak éjszakai műszakban, különböző kedvezményekben részesülnek a nagycsaládos édesanyák — hogy csak néhányat említsünk az érdekükben tett intézkedésekbőt Van azonban az ügynek egy másik, s már korántsem ilyen biztató oldala is. Az ugyanis, ahogyan egy közelmúltban végzett felmérés bizonyítja: „megyénk ipari üzemeiben dolgozó nőknek csak mindössze öt százaléka szakmunkás, 40 százaléka betanított, 55 százaléka pedig segédmunkás”. . A számok, az arányok elgondolkodtatóak. Különösen, ha még azt is hozzávesszük, hogy megyénk munkásosztályának nem kevesebb, mint 45 százaléka még nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát sem. A szánt különösen a nők miatt ilyen magas, ennyire kedvezőtlen. Hátránya, következménye naponta érezhető, mérhető. Még olyan esetekben is, amikor éppen bérjej- iésztést hajtanak végre. L %aió igaz: nők,^-al^i mérhető Tervétéitől eltekintve — ma kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Megannyi oka, összetevője van. Többek között az is, hogy csak az öt százaléknak van szakmunkás-bizonyítványa, 55 százalék segédmunkás. Es ez már nemcsak az örökölt szemlélet, az üzemek, a vállalatok számlájára írható. Felsorolni is nehéz lenne, hányszor, hányféle alkalom volt, s van a továbbtanulásra, az érettségi, a szakmunkás-bizonyítvány megszerzésére. Az öt százalék mégis azt bizonyítja: alig élnek az alkalommal, sőt: egyre kevesebb a szakmát __ tanuló nők száma. Okát, öszetevőit — a nők helyzete a családban, hogy csak egyet etnlítsünk — oldalakon lehetne elemezni. De, hogy ez a szám csak öt százalék, az miattuk is van. Mert — tisztelet a kivételnek — de még ma is szívesebben vállalják a gyakran nem is könnyű fizikai munkát, az éjszakai műszakot, mint a tankönyvet, a tanulást. A legtöbbje nem is titkolja, őszintén meg is mondja. Ezzel a ■ szemlélettel viszont szinte lehetetlen maradéktalanul valóra váltani az említett országos, megyei, vállalati intézkedéseket, amelyek egytől egyig a nők érdekében születtek. Az idei bérrendezéskor első helyen szerepeltek a nők. De a kiosztott fillérek, forintok arányát az is meghatározta, hogy kinek van szakmunkás-bizonyítványa, kinek nincs. Ha másért nem, már ezért is érdemes lenne a szomorú öt százalékot minél rövi- debb idő alatt többszörösére növelni. A szakmunikáshiányunk sajnos már most Is elég komoly. Különösen az esztergályos, lakatos szakmákban kevés a szakember. Ez a legnagyobb gondunk, hiszen 1974-re a mostani hétszázas létszám megkétszereződik, bármilyen mértékű is lesz az automatizálás az üzemben. Korszerű tanműhelyünk van, s nagy létszámban veszünk fél ipari tanulókat; mindent megteszünk az utánpótlás biztosításáért. A jól képzett középvezetőgárda megteremtése valóban lassan már létkérdéssé váliik. A tanfolyamokat, továbbképzéséket, hogy azokon minél többen részt vegyenek, sokszor munkaidőben tartjuk. Az lenne a leghpssmo- sabb, ha sikerülne elérni egy bizonyos fokú szemléletváltozást is — a folyamatos szakmai önképzés igényét (hekeli) Új állatgyógyászati gyógyszer as EXUT A debreceni BIOGAR gyógyszerárttgyár kutatói új állatgyógyászati gyógyszert készítettek, az ún. Exutert. Gyakori a szarvasmarhánál a különféle méhmegbetegedés, különösen káros az állatállomány szaporodása szempontjából, és szükséges gyógyítani. Ez év januárjától gyártják üzemszerűen a méhgyulladásos betegségek gyógyítására, illetve megelőzésére hatásos Exutert A termék iránt igen nagy máris az érdeklődés, még e hónapban elhagyja a gyárat az első szállítmány. Képünkön: előkészítik az Exuter alapanyagait a pasztillagyártáshoz. (MTI foto — Hadas János) Dr. Molnár József: A rézcsákéjú zsandárok ellen nt Aláírás: Jelszava a vO- rös pártnak (mely alatt Kossuth-pártialk értendők). A Becsbe küldött jelentésekből az tűnik ki, hogy Kossuth híveihez — a demokratákhoz — elsősorban a nép alsó rétegei tartoztak. Az 1850-es évék elejénaz országos ellenállási mozgalmak szálai megyénkbe is elvezettek. 1852. február 9-én fogták él Gyöngyös városában Gasparich Márk ferences rendi szerzetest, akinek az abszolutizmus elleni szervezkedésben kiemelkedő szerepe volt hazánkban. Egy szerzetest letartóztatnak és megölnek Gasparich egyszerű horvát származású földműves családnak volt a gyermeke. 1810-ben született Drávaegy- házon. Iskolái elvégzése után a ferencrendi szerzetesek közé lépett, ahol a Kiüt nevet kapta, önzetlenségével, nagy szónoki képességével kitűnt társai közül. A szabadságharc idején szülőfalujában tartózkodik. A Zalaegerszegen tartott me- gyegyűlésen a nagy nyilvánosság előtt jelentette ki, hogy a „horvátok Jellasics- csal csak a mi holttesteinken keresztül törhetnek be hazánkba”. Majd a vármegyei honvédelmi bizottsággal szervezte Muraköz falvainak lakosságát a haza védelmére. Később Perczel Mór tábori lelkésze lett. Mint katona is nagyszerűen megállta a helyét. Több rohamban részt vett karddal a kezében. Perczel őrnagy- gyá nevezte ki egy ilyen roham ' után, ahol az ellenséges állások elfoglalásában döntő szerepe volt. Gaspa- richnák. A szabadságharc bukása után az országban bújdo- sott. Pestre is elkerült, ahol megismerkedett a francia utópisták tanaival, akik közül főleg Főúriéi- hatott rá. Szocialistának vallotta magát. Meggyőződése volt, hogy a társadalmi fejlődés a szocializmushoz vezet. „A gazembereket az általános forradalom bosszúálló füzével kell felégetni” — mondotta egy alkalommal. 1851. tavaszán és nyarán Kossuthtal és Mazzinival tartott szoros kapcsolatot. 1851 nyarától- szervezte az ellenállást. Bejárta az ország különböző vidékeit és mindenütt lelkes barátokra s támogatókra talált, akik egyetértettek hazafias törekvéseivel. így jutott el Gyöngyösre is. Ide a Kossuth család közvetítésével jutott el, mégpedig a Panker családhoz, ahol megértő, hű hazafiakra talált. Panker Lajos, volt honvéd- százados húga, Panker Róza (Mágocsy Vincéné pesti orvos felesége) és Panker Viktória (Freisseinsenné) voltak gyöngyösi támogatói. 1852-ben több, emigrációból hazatért küldöttel beszélt, akik Kossuth üzenetét hozták számára. Gasparich értesítette Perczel tábornok volt segédtisztjét, Drisnyey Istvánt, aki Egerben lakott, hogy hajlandó-e részt venni a szervezkedésben. Maga is járt Egerben. Utazásaihoz a Panker család többször rendelkezésére bocsátotta ko - csiját. 1852. február 9-én tartóztatták le az osztrák zsandárok Gyöngyösön,, Varga István besúgó árulása alapján. Letartóztatták társait, köztük Pankerékat is. Panker Lajost 8 évi, Panker Rózát 5 évi várfogsággal büntette á bíróság. Gasparichot kötél általi halálra ítélték, melyet 1853. szeptember 2-án hajtottak rajta végre Pozsonyban. Bátran viselke-, dett a fogságban és úgy is halt pieg. Utolsó szavai ezek voltak: „Éljen... és élni fog a haza.” Holttestét a hatóságok nem engedték eltemetni és csontjai ma is ott porladnak a volt disznói évelőn, ahol kivégezték. arról, hogy a Mátra nagy kiterjedésű erdeiben és barlangjaiban számos menekült forradalmár, szökött honvéd, valamint a szabadságharcban részt vett bujdosó lengyel katona húzódott meg. Itt bújdosott Skreze- tulsky Kázmér bányamester, volt honvédtiszt, Komáromi őrnagy, akit a pesti bizottság alkalmasnak talált a szervezésre s meg is bízták e feladat ellátásával. Skrezentulsky, Vörös Albert és Aladár álnéven járta az országot és szervezte a szabadságot szerető magyar fiatalokat gerillacsapatába. E gerillacsapatokat a Mátrába rejtették volna el addig, míg Kossuth seregével betör az országba. Az osztrák rendőrkopók hamar nyomára jöttek a szervezkedésnek. 1852. végén mintegy 100 letartóztatás történt ezzel az üggyel kapcsolatban. Madách Imre is összeköttetésben állott velük letartóztatása előtt, ugyanis a tárgyalásokon az ő neve is többször. szerepelt, mint aki tudott róluk s kapcsolatot is tartott fenn velük. Öt azonban, mint ismeretes, még a' szervezkedés leleplezése előtt tartóztatták le, mivel Rákóczy Jánost, az Országos Honvédelmi Bizottmány volt titkárát rejtegette. Madáchot a hadbíróság felmentette 135-1 elején, mivel semmiféle terhelő bizonyítékot nem tudtak ellene felhozni azzal kapcsolatosan, hogy a gerillaszervezkedésben részt vett volna. Ugyancsak a mátrai gerillacsapatok szervezésével kapcsolatos letartóztatások során fogták el Gyöngyösön Sáros! Gyulát, az „Arany tromoita” szerzőiét. Sárcsi, Sorsich Gyula álnéven Gyöngyösön tartózik >dotf, ahol Majori Sándor volt honvédőrnagy segítségével új útlevelet szerzett. Majorit azonban elfogták, s nem sokkel később Sárosit is, akit a pesti haditörvényszék halálra ítélt, majd kegyelemből életfogytiglani várfogsággal sújtották. Sárosit már körözése idején is halálra ítélték. (Sárosi 1855-ben amnesztiában részesült.) Ugyancsak ezzel a szervezkedéssel kapcsolatban tartóztatták le Tiszafüreden Urményi Mihály földbirtokost, aki tevékenyen részt vett e mozgalomban. A hadbíróság őt is börtönbüntetésre ítélte. Szintén a Mátra vidékén kívánt működni Hatvani Imre vezetése alatt álló eso- ,port is. (Itt valószínűleg arról a Hatvani Imréről van szó, aki a szabadságharc idején mint honvédőmagy működött, és aki részese volt a magyar—román tárgyalások megszakítására vezető abrudbányai támadásnak.) A szervezkedés résztvevői közül 14-et még 1852-ben elfogtak, de Hatvani Imrét csak 1856-ban tudták kézre- keríteni. A börtönben hiába vallatták, egy szót sem árult el a szervezkedésből, sőt éhségsztrájkba kezdett és nemsokára éhenhalt. Merénylet a király ellen Mátrai gerillák . . . Ugyancsak ebben az időszakban egy pesti bizottság irányítása alatt akartak szabadcsapatot szervezni a Mátra vidékén. Figyelmessy Fii- löp, Kossuth küldötte nyúj- öjheg segédkezet. A szervezkedés célja a Habsburg-önkény uralom lerázása volt. Szervezkedésük központjául a Mátrát és környékét választották. E helyet azért jelölték ki erre a . JBsct .judogiúsids , m: Közben az önkényuralom terrorja egyre hevesebben dühöngött hazánkban. Egyes hazafiak azt gondolták, ha a királyt X. Ferenc Józsefet elteszik láb alól, ezzel megoldódik az ország helyzete. Ezen az úton haladt Libényi János szabósegéd is, aki 1853. február 18-án Bécsben, midőn déli sétáját végezte a császár, a karinthiai kapunál megtámadta kocsiját, s tőrszerű késével nyakszir- ten szúrta. A szúrás nem volt halálos, s Libényi Jánost, a 21 éves fiatal, bátor hazafit elfogták s egy hét múlva . felakasztották. Magyarországon csak a főpapság és az arisztokrácia örült a császár . megmenekülésének. Az egri főkáplán 10 ezer forintot ajándékozott az Angolkisasszonyai* fenioistn- -v»nafe_ hoffig annak kamurain két rokkant tiszt leányát neveljék, sőt a császár felépülése után egy rokkant- há^ felállítását is elhatározta a főkáptalan. Igaz ugyan, hogy az Angolkisasszonyokat Bartakovics Béla egri érsek egy évvel előbb, 1852- ben telepítette le Egerbe és az alapítvány kevés volt, amit tehát úgyis emelni kellett volna. Egy rokkantház felállítását elhatározták ekkor, viszont egy általuk alapított aggmenházat bezártak — írja a IV. zsandár- ezred parancsnoka az 1853. február 28-i jelentésében. (Folytatjukl JégMM&Q
