Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-02 / 78. szám
V»' y Ä szakszervezeti népművelés négy éve Vaskos kiadvány a tisztújító megyei küldöttértekezlet elé terjesztett SZMT- jelentés. Ám a vaskosság, a terjedelem aligha kifogásolható: négyesztendei (1987 —1970) munka eredményeit, tapasztalatait nyújtja a számvetés, összegezték ben. ne a szakszervezetek ideológiai, kulturális, agitációs és propaganda-tevékenységét is — ennek elemzésére vállalkozunk. Agitáció és propaganda Summázhatóan megállapíthatjuk. hogy a szakszervezet ideológiai, nevelő és tudat- formáló tevékenysége — az elmúlt négy év során — sokkal határozottabban és közvetlenebbül kapcsolódott az időszerű politikai, társadalmi és gazdasági feladatok megoldásához. Kiváltképp vonatkoztatható ez a megállapítás az agitáció és propaganda területére. A szakszervezeti szervek minden szinten cselekvőén részt vállaltak a gazdasági mechanizmus elveinek és gyakorlatának kidolgozásában. Hatékonyan segítették a reform tömegméretű értelmezését és népszerűsítését. A mindennapi termelőmunka szolgálata, — ezt tekintették legfőbb célnak a politikai tömegmunkában. S ennek érdekében az üzemi demokrácia különböző fórumait felhasználták. a szakszervezeti bizottságok összegyűjtötték a termelés ésszerűsítésére vonatkozó javaslatokat, s gondoskodtak e javaslatok érvényesítéséről, megvalósításáról. Sokat tettek a kedvezőbb munkahelyi légkör kialakításáért. a munkahelyi közérzet erősítéséért. Említhetünk egészen konkrét példákat, elsősorban a „Társadalmunk időszerű kérdései” tanfolyamok rendszerét. A tömegpolitikai oktatásnak ez a sajátos formája legtöbb helyen olyan vitafórummá vált, ahol a dolgozók véleményt nyilvánítottak vállalatuk, intézményük feladataival összefüggő kérdésekről; nagyon sok hasznos javaslatot, észrevételt tettek. A fokozott érdeklődést e tanfolyamok iránt számokkal is érzékeltethetjük: az 1967— 68. oktatási évben 454 tanfolyamon 10 534 dolgozó tanult; az 1970—71. oktatási évben a tanfolyamok száma 511. s a tanuló dolgozók szánta megközelíti a 15 ezret. örvendetes, hogy —. a gazdasági reform propagandája kapcsán. —, mennyire életszerű lett vállalatainknál a közgazdasági ismeretterjesztés. A témák nemcsak változatosak, de a jelentkező és felmért igények szerint differenciáltak is. Egyre több üzem és művelődési intézmény rendez gyártmánykiállításokat, több gondot fordítanak a munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom népszerűsítésére, a műszaki irodalom beszerzésére és ajánlására. Egy számadat: 1967-től 3342 konkrét ismereteket nyújtó egyedi előadást szerveztek, s az előadásokat több mint 120 ezer dolgozó hallgatta meg. És még inkább szebb eredményekről lehetne beszámolni. ha a propagandamunka mellé felsorakozott volna az anyagi ösztönzés, az erkölcsi elismerés is. Hiszea* az alapvető tényezők (munkaerő-vándorlás. takarékosság, termelékenység), alakulását nem lehel csupán csak meggyőző szavakkal és érvekkel befolyásolni. A szakmai, politikai oktatás terén a fejlődés szép eredményeit. összegezhetjük. Ám elgondolkoztató, mennyire n 'irjjokú .lemaradás mutatkozik még mindig az alapvető műveltség megszerzése körül. A legsúlyosabb gond, hogy az általános iskolába tanuló felnőttek száma 1966- tól évről évre csökken. Súlyos gond ez azért, mert az 2971. április 2« péntek üzemi dolgozók 45 százalékának nincs általános iskolai végzettsége. ' A művelődés forintjai A hagyományos népművelési eszközök hatóköre szélesedett az utóbbi években. Erre mutatnak legalább is az üzemi és intézményi rendezvények látogatottsági statisztikái: 1968-ban 1319 rendezvényen a résztvevők száma még csak 122 622; 1969-ben növekedett a rendezvények száma (1434), s több résztvevőt Is jelentettek (136 449). Ám e statisztikai adatokból utólagosan kideríthetetlen, milyen rendezvényekről és milyen résztvevőkről is van szó. A számok elfedik a lényeget. Annál inkább érzékelhetőbb az a javulás, amely a művelődési intézmények,'» a fenntartó üzemek kapcsolatában az utóbbi időben tapasztalható. A művelődési házak programjai mindjobban az üzemek feladataira és igényeire épülnek. S az intézmények nemcsak e szoros kapcsolat adta feladatokat, de a lakóterületi teendőket Is kielégítően ellátja (pl. Sírok, Récék, Bélapátfalva). Egy tanácsi kezelésű művelődési ház vezetőjével beszélgettem nemrég. „Mennyivel könnyebb helyzetben vannak a szakszervezeti intézménj ek vezetői, mondta, nekik von pénzük, amennyi kell, nincsenek anyagi gondjaik.” Válaszul hadd idézzem a jelentés egy részletét: „Feladataink magvalósí fcásábian. nehézségi tényezőt jelent művelődési otthonaink anyagi ellátottsága. Az anyagi támogatás — bár az 1967. évihez viszonyítva valamelyest javult —. nem tekinthető kielégítőnek ma sem. Művelődési otthonaink épületállaga és felszereltsége — néhány kivételtől eltekintve —. elavult. A felújításokhoz szükséges lenne az anyagi erők eddiginél fokozottabb összpontosítása. A vállalatok részesedési alapjából biztosított összegeken kívül kívánatos lenne a szakmák központjainak anyagi támogatását is jobban igényelni. A területi jelleggel jaró művelődési igények ki- elégftése viszont felveti a művelődési intézmények területén működő vállalatok anyagi támogatósának szükségességét is. A tartalmi munka továbbfejlesztése is igényli a nagyobb összegű támogatást. Művelődési intéz, menyeink bevételi forrásai elapadtak, a művelődési szolgáltatások árai emelkedtek, miközben az állami támogatás összege öt év óta teljesen változatlan.” Ezek a megállapítások aligha igényelnek különösebb kommentárt} Egyetlen népművelési bázis A könyvtárak mindig is központi helyet foglaltak el a szakszervezetek nevelőmunkájában. Kisebb üzemekben, intézményekben szinte egyetlen népművelési bázis — a könyvtár. Míg korábbam azt tapasztalhattuk, hogy a munkásak körében mind hang- súlyozottabb az olvasás igénye. mast sájnálkozó szomorúsággal állapítható meg ennek az igénynek a csökkenése. a könyvtárak szolgáltatásait korántsem veszik any- nyira igénybe a vállalatok és intézmények dolgozói, mint azt a népművelési könyvtá rak esetében a falun élő em? berek teszik; Vizsgáljuk a statisztikát, elgondolkoztató tényekre világítanak az adutok: 135 szak- szervezeti könyvtáj- működik a megyében, a könyvtárakhoz tartozó üzemi és vállalati dolgozók száma 58 800, az olvasottság 23,1 százalékos. Ér- dekes módon, 1967-hez viszonyítva, nőtt a beiratkozott olvasók száma — 11807-ről 13 588-ra. Ennek ellenére kevesebb a kölcsönzött kötetek száma: 1967-ben 172 203, 1970-ben pedig már 147 099. Ez mindjárt érthető is, ha megemlítjük, hogy az elmúlt négy év sarán több mint 10 ezerrel kevesebben nyitottak be látogatóként a könyvtárakba. E cikkben nem. léphettünk fel a teljesség igényével, nem elemezhettünk számos jelenséget, viszonylatot, amelyek a szakszervezetek népművelési tevékenységében az elmúlt négy év során megmutatkoztak. de úgy gondoljuk, hogy az elmondottakból természetszerűleg adódnak alábbi következtetéseink: Anyagi nehézségekkel küzdenek a szakszervezeti művelődési intézmények, ennek ellenére megállapítható, hogy a kultúra meglevő anyagi feltételeivel sincs összhangban a műveltségi színvonal. Még mindig ott tartunk, hogy jobbak a feltételek, mint az eredmények. A szakszervezeti népművelőkön múlik elsősorban, hogy a mérleg nyelvét egyensúlyba emeljék. Pataky Dezső Farkas Ferenc szerzői estjéről Szerdán, a Gárdonyi Géza Színházban került sor az Egri Szimfonikusok közreműködésével Farkas Ferenc, Kossuth- és Erkel-díjar zeneszerzőnk szerzői estjére. A forró sikerű est után úgy érezzük, hogy ezzel a zeneszerzői megtiszteltetéssel az éveken át tartó rokon- szenv és zenei kapcsolat mély barátsággá szövődött a mester és az egri muzsikusok között. Talán nem túlzás, hogy ez a szerzői est méltán pecsételte meg a mester és a közönség kapcsolatát és kölcsönös találkozások további élményeit biztosítva adta át a város vezetői nevében a Pro Agria emlékplakettet Danes Lajos elnökhelyettes, az ünnepi est megnyitásaként mondott beszéde kíséretében. Farkas Ferencet elsősorban drámai műveiből, filmzenéiből ismerjük: kórusok és közönség emlékeznek nagy hatású vokális műveire is. Mindenütt a romantika, az érzelmek, a hangulatok. a pillanat indulatai, vagy a múltból feltámadó históriák, netán egy- egy táj zenében is érzékelhető szépsége, meglepetései szólalnak meg műveiben. A legváltozatosabb táncritmusok dübörögnek végig muzsikáján, amelyet bravúros hangszerelésben ad tovább a hallgatónak a zenekar. Farkas Ferenc a magyar tájak ihletett megszólaltatója. Ez a gondosan összeválogatott és reprezentatív műsor is azt bizonyítja, hogy i>agy- nagy vándorlása közben a művész a finn tájak, a pannon dombok, a debreceni cí- visvilág után eljutott a Mátra és a Bükk tájára is, átélte az Eger vár viadaláról szóló Tinódi Lantos Sebestyén által megénekelt hősiességet is. Ebből a tiszta magyarságból falcadó. mindvégig nagyvonalú és nemes hatású élménysorozatból szüTrfnwrret A tiszakécskei általános iskolai diákotthon“ UH j Ufol DUDCsOpUII ban négy éve működik a bábcsoport, dr. Tóth Géza igazgató irányításával. A csoport tagjai maguk készítik figuráikat, különböző népi folklórdarabokat mutatnak be, melyeknek témáját a környékbeli népszokásokból merítik. A iv-fesztiválon két Aranyparaván-díjat, négy megyei versenyen arany dijat nyertek. Részt vettek a békéscsabai nemzetközi bábfesztiválon is és az itt elért sikereik alapján kerültek ki a csehszlovák Martinba, a nemzetközi bábfesztiválra. (MTI foto — Fehérváry Ferenc) letnek művel, amelyek közül az egri házigazdáknak kijáró megbecsülés és szeretet okán elsősorban az Egri ünnepi nyitányt kell említenünk, majd a finom lírával és lobogó ritmussal befejezett Bükki vázlatokat. A Mátrai táncok című szvit Legénye- sének méltóságáról, a Leánytánc halk lírájáról és a Cigánycsárdás szilájságáról sem feledkezhetünk még. A műsor második felében egyrészt ízelítőt kaptunk a sikeres'mester korábbi alkotói szakaszaiból, a Piccola musica dl concerto bonyolult lírai érzések kifejezője, míg a Radnóti Tibor által előadott Largo és Tarantella arról tanúskodik. hogy Farkas Ferenc európai stílusú és méretű zeneszerzői egyéniség is. Az ünnepi nyitányon kívül még a Furfangos diákok című táncjáték-szvitet Is a szerző vezényelte. Itt a Pás de deux franciásan szellemes melankóliáját és azt a fergeteges finálét emelnénk M a jól sikerült részletek közül, amelyek tartalmukkal és formai eleganciájukkal mindig hatást érnek el. Az est meghitt, már-már családi hangulatát fokozta az is, hogy a szerző fia is megjelent ezen az esten. A Bécs- ben működő tehetséges fiatal karmester, Farkas András először lépett fel egy műsorban édesapjával és a Piccola musicát kitűnően vezényelte. Az egri szimfonikusokat az estre a szerző közreműködésével Farkas István, az együttes karmestere készítette fel, Ez alkalommal is ismét meg kell állapítanunk, hogy az ő összetartó' és fáradhatatlan igyekezete nélkül ez a szerzői est nem jöhetett volna létre. Az egri szimfonikusok szerény ünnepeltje 6, aki sokat tett azért, hogy ebben a városban olyan zenekar dolgozhasson, amelyet Ilyen, barátság és így tüntethet ki. ff. a.) w//usM9setsawggrAifl XL Szántódi kitölti a szelvényt, szabályszerűen letépi róla az igazolószelvényt, aztán felteszi élete talán legdrámaibb kérdését — Melyikőnk dobja be? A naiv Luciánónak ez természetesen nem probléma. — Szívesen bedobom én, ha akarod. Szántódi olyan áthatóan néz rá, mint a vizsgálóbíró a gyilkosra. — Dobjuk be együtt — Jó, dobjuk be együtt. — És kinél marad a szelvény? — Maradjon nálad. Szántód! feláll, tesz egykét lépést a szobában, s közben nézi Luciánót. — Remélem, megértesz engem... Remélem, nem sértődsz meg? Luciánó csodálkozik, nem ért belőle egy szót sem. — Miért, mi van? — Hát nézd, hogy is mondjam, ez elég kínos. Dehát voltaképp alig egy hete ismerjük egymást. Én tudom, hogy te rendes fiú vagy, jés tartod a szavadat de minthogy itt milliókról van szó, 'és a milliók, hiába, milliók. A világ legkorrektebb emberét is el tudják csábítahi. — Azt isten áldjon meg, nyöd már ki, mit akarsz? — No nem, nem, hát voltaképp csekélység, de gondolkozzunk csak! Mi van akkor, ha én most bedobom ezt a szelvényt, aztán eljön a húzás ideje, a találatok összeszámolásának az ideje, és nemcsak ez az egy ötös van, hanem van még egy. Luciánó még mindig nem érti. — Eddig is volt. El lehet találni véletlenül is. Szántódi mosolyog. Csnrka István: Hét tonna dollár — Na persze, persze. De ha mondjuk azért a másik öfctalálatosért egyelőre nem jelentkezik senki, pedig teszem azt, véletlenül azt is itt dobták fel, akkor mi van? Luciánó most már kezd érteni valamit a dologból, és mo6t is nagyon elazomoro- dik. Mint már annyiszor, amikor emberségében bántják meg. Szántódi ezt a szomorú arcot látva mentegetőzik: — Ezt meg kell értened, mert ez esetben ugyebár, én nagyon át lennék ejtve: a felének a felét felezném meg veled. Luciánó egy darabig komoran hallgat. — Én nem töltök ki még egy lottószelvényt, márcsak azért sem, mert pillanatnyilag még 3,30 sincs a zsebemben. Szántódi nagy sóhajjal hatalmas lakatot vesz elő a zsebéből: — öregem, te is nyugod- tabb vagy, én is nyugodtabb vagyok. Én ezt a kis laka- toc&kát most felteszem ide az ajtóra és csütörtök déli 12-kor leveszem. Természetesen az ellátásodról gondoskodom. Mit hozzak, mit szeretsz? — Kaviárt. Szántódi ezzel megnyugodva zsebre teszi a lottószelvényt, vígasztalólag, bará- ciánót és eltávozik, tlan megöleli a kéksdt DaHaiiani lehet, amint a hatalmas lakattal babrál, ahogy a lakatban fordul a kulcs, és ahogy kattan. Luciánó mindezt eléggé szomorúan konstatálja. „Hát érdemes volt?” „Ezért?” Ez van az arcán. Kis idő múlva feje fölött, a kis szoba plafonján valami gyanús mocorgás. Aztán félrehúzódik a mennyezeten egy tolóajtó. Luciánó elképedve nézi. De nem sokáig, mert az így támadt résen könnyed artistamozdulattal Max ereszkedik alá, és minden további nélkül, a lehető legtermészetesebb közvetlenséggel szembefordul Luciá- nóval. — Te ilyen mamlasz vagy? Miért hagyod bezárni magad? Te meg mit keresel itt? — Erre jártam, gondoltam benézek — mondja Max cinikusan. Súlyos tekintettel méregetik egymást. Max fenyegetően áll mega bohóc előtt. — Elárultad a társulatot öt lottószám? Kétmillió forint? Kicsoda neked ez apasas? — s azzal az ajtó felé bök, amerre Szántódi távozott. Luciánó védekezik. — ö adott .15 ezer forint segélyt nekünk. — Tizemötezret. És te egymilliót adsz neki vissza. Csakhogy mi ebbe nem egyezünk bele, barátocskám. Luciánó csodálkozva kérdezi: — Ki az a mi? Ugyanott, ahol Max bepottyant most egy 'sokkal súlyosabb test: Damógyöngyei. Ez a válasz a kérdésre. A falu postahivatala. Szántódi belép és az illetékes ablaknál kér egy lottószelvény t. Elvonul vele a levélíró polchoz, óvatosan körül- sabdít, hogy nem lesi-e valaki, aztán a zsebéből elővett papírlap alapján rendkívüli gonddal, pontossággal kitölti a szelvényt. Szabályszerűen letépi, és áhítattal beleejti az urnába. Egy darabig nézi az urnát, aztán megindul kifelé. Az utcán magában morfondíroz. 1.
