Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-14 / 62. szám

Reformok előtt Félvén W MOO lakiad fcflzaíg a Tina I Man tán A mbol Allan folyó I ©an egyszer megkeseríti a l kaimnál életét As elmúlt ; évben - n ár At belvíz okozta károk miatt — a ter­melőszövetkezet földterüle­tnek közel ötven százaléka műveletlen maradt. Érthető, hogy soha nem számított a gazdag települések torába, a régi házak falait — s meny­nyi van ilyen a faluban — vályogból verték, hiszen n kő, egy kissé e jómód jele, luxusnak számított Pélyen. Vállalat, üzem vagy kisipa­ri termelőszövetkezet nem létesült a községben. Én ugyan az új tanács- törvény fogadtatásáról, a pe­dagógus sors új viszonyla­tairól kérdem Barta Gábor tanácstitkárt; ő azonban konkrét válasz előtt így ér­zékeltette a sajátos pélyi adottságokat. Az indoklással sem marad adós: — Ezek meghatározzák le­hetőségeinket. Igaz gyara­podtak, s gyarapodnak be­vételeink, de ezzel párhu­zamosan nő a kiadások ősz- szege is. Ez év január else­jétől mi fizetjük a pedagó­gusokat. — Bővül a tanács jogköre, önök nevezik ki majd a mindenkori igazgatót Jelent ez különösebb változást? — Minőségi formálódást a kapcsolatokban; eddig ugyanis valahogy távol vol­tunk egymástól, nem lehe­tett mindig és minden téren számítani a falu pedagógu­sainak segítségére. — A falu szempontjából ez kétségtelen pozitívum. Am önkéntelenül vetődik fél a kérdés: tudnak-e lényege­sen javítani a pedagógusok élet- és munkakörülményein, egyszóval differenciált anya­gi ösztönzéssel felkeltik-e ambícióikat? A titkár meggyőz, hogy a fokozott törődéssel egyetért, és sorolja is a legsürgetőbb gondokat Égető lakásprob­lémáik ugyan nincsenek a Hová folyhat a község pedagógusainak, an­nál fontosabb lenne viszont a korszerűtlen szolgálati la­kások rendbehozatala. Az Is kiderül, hogy nem luxus­igényekről van szó, csupán a vizet kellene bevezetni, ■ a közel száz éves épületeket felújítani. Csakhogy ismét közbeszól a pénz: — Bevételeinket nem nö­velhettük a lakosság kárá­ra, elég gondot jelentett szá­munkra úgyis az elmúlt év, az árvíz és a belvíz. Így az­tán ez évben tudunk segí­teni a pedagógusok jogos problémáin. — Mit ígér a Jövő? — Arra törekszünk, hogy az igazgatóval egyetértés­ben — az összhang eddig is töretlen volt — valóban differenciáltan éljünk az új ■jogkörrel; más szóval: azok a pedagógusok kapjanak jur­táimat, rendkívüli feljebbso- rolást, akik nemcsak pedagó­giai munkájukat végzik oda­adással, hanem aktívan tevé­kenykednek a község köz­életében is. Hogy látja az űj lehetősé­geket az igazgató? Fodor Pál is a gondok ösz- szegezésével kezdi. Három épületben — egymástól meg­lehetősen távoliak — folyik a tanítás. A víz, noha a ve­zeték a közelben van, nincs bevezetve az öreg, valójában már lebontásra váró épüle­tekbe, kannákkal kell hor­dani az utcáról. Fenntartá­si költségekre évente 85 ezer forintot kap a közel háromszáz diákot oktató ne­velő iskola. Az elmúlt évben felmértéle melyek azok a legszülcségesebb (szemléltető eszközök, amelyek hiányoz­nak. Az összkép elszomorítói ' csak ebben az évben 52 ezer forintra lenne szükség a fo­lyamatos pótláshoz. De ho­gyan, ha csak évi 66 ezer forinttal sáfárkodhatnak? Sokat beszélgettünk kolle­gáimmal az új törvény adta lehetőségekről. Társadalmi vb-elnSk is vagyok, termé­szetes, hogy minden áron kollegáim és az oktatás ér­dekeit képviseltem, ám » mibőlnél én is megtorpan­tam. Költségvetésünk jelen­tékeny részét majd egy év­tizedre leköti a vízművesí- tés befejezése, a legsürgetőbb Iskolai gondok megoldására már alig jut forint. — A vb-elnők felettese fen az Igazgatónak? Mi­lyennek találja ezt aa új kapcsolatot? — Annak örülök, hogy közelebb kerül egymáshoz a községi vezetés és a peda­gógustábor, annál is inkább, mert azonos célért tevékeny­kedünk, s ahhoz, hogy ered­ményt érjünk ed, feltétlen szükséges egy nyelven be­szélnünk. Súrlódások azért kezdetben sok helyütt adód­nak majd, főként ott, ahol az igazgató következetesen védi az iskola, a pedagógu­sok érdekeit Én azonban azt tapasztaltam eddig, hogy csak viták során kovácso- lódik az egyetértés. ELJÁRÓ DOLGOZÓK — Egy kényesebb kérdés: az igazgató jogköre is nő, előreláthatólag már szep­tembertől ő válogatja meg munkatársait Arra is lehe­tősége adódik, hogy fel­mondjon esetenként Nem vezet ez szubjektivizmushoz? — Nálunk aligha. Tantes­tületünk tizenöt fős, évek óta dolgozunk együtt, egy­szóval törzsgárda alakult ki. Azt hiszem az helyes, hogy olyanok tevékenykedjenek egy tantestületben, akik megértik egymást mert eredményt csak civódás és intrika nélkül lehet felmu­tatni S máris a tervekre tér át arról beszél, hogy az alkal- • mazás jogát sem tartja fenn kizárólagosan magá­nak, meghallgatja majd a községi pártszervezet a vb véleményét a kollegák ja­vaslatait la. — Ilyen adottságok ese tén, amilyenek Pélyen vannak, csak egyetértéssel, csak közösen lehet életké­pesen megvalósítani a re­formokat Biztató az, hogy ugyanígy gondolkodnak pedagógustár­sai is. Gondokról bőven «só esett, mégis szimpatikus a pélyi alapállás, mert reális helyzetfelmérés alapján, együttes erővel kezdik az egészséges reformok megva­lósítását ... * Pécsi István Kél éve telepítették Mát- ranovákra a budapesti Ganz Mávag hídgyáregységének üzemét amely részben a bá­nyától felszabaduló munka­erőt másrészt a környék fal­vainak lakóit foglalkoztatja. A mintegy kétszázas lét­számmal működő üzem pro­duktív dolgozóinak fele He­ves megyéből jár ide a szom­szédos nógrádi faluba, amely most már munkalehetőséget, keresetet is jelent számuk­ra. Hajnalonként az üzem autóbusza 16 községből sze­di össze az embereket. Bár a nap fényesen süt, a csípős, hideg márciusi szél megborzongat a gyáregység hatalmas udvarán. Itt dol­gozik szinte valamennyi munkás: hegesztők, lakato­sok, darukezelők. A magas­ban súlyos vasdarabok, acél- szerkezeti elemek himbálóz­nak a síneken nagy kolom- polással elöre-hátra mozgó daruk drótköteleinek szorí­tásában. Óriási a zaj; időn­ként alig tudom túlkiabál­ni a kalapácsok, vaslemezek dörgését miközben Ivádről, Istenmezejéről, Pétervásárá- ról és még jónéhány Heves megyei községből itt dolgo­zó munkásokkal beszélgetek. Kísérőm Kecskés Béla, biz­tonsági megbízott, aki egyéb­ként is gyakran jár-kel a dolgozók között, mert a nem éppen veszélytelen munka­helyen nagy szüükség van az óvórendszabályok pontos betartatására. — Reggel fél hatkor Jön értünk az autóbusz és ne­gyed hétkor kezdődik a munka — mondja Ivádi Bé­la, lakatos csoportvezetői —- Én Ivádről Járok be már másfél éve. Azelőtt is ez volt a szakmám, Ozdon dolgoz­tam. Már nagyon várjük, hogy elkészüljön az új üzem­csarnok, mert most bizony elég mostoha körülmények között vagyunk itt a sza­badban. Felhúzza nagy, vastag kesztyűjét A fagyos vasda­rabok szinte csípik az ember kezét, s aki egész nap azo­kat emelgeti, annak bizony elkel a védőöltözék. Előtte az asztalon felsíkit a csi­szolókorong és ezerszámra szórja ki a szikrákat a lá­bunk elé. Mellette vele egy falubői való munkás dolgozik, Ivá­di Gábor. Az NDK-ból visz- szatérve jött ide, — ahol vendégmunkásként töltött el két évet — és ugyancsak két éve már, hogy kezében némi elemózsiával ő is min­den reggel várja a buszt, ami ideszállítja. — Nem rabol el sok időt az utazgatás? — Húsz-huszonöt perc alatt ideérünk, a korán ke­lést pedig meg lehet szokni. Anyagilag sem jelent sokat az utazás, hetven forintot fi­zetünk érte havonta. Szeret­nék hosszú ideig itt ma­radni; közelebb nincs ilyen munkalehetőség és én a va­sas szakmában nőttem fel. Éles fény villan fel a kö­zében lévő hegesztőpisz­tolyból. Védőpajzs mögül fi­gyeli, hogyan illeszkednek össze a gondosan méretre csiszolt széles lemezek, ame­lyeket aztán a szegecselők nagyobb szerkezeti elemek­ké állítanak össze — Vigyázz, jön a darui. Húzd meg a kötelet!. Most! Hó-rukk_! gélenként — Stoat agye-Wae csak délelőtti műszakban dolgozunk, de a következő hetekben már délután is: fél háromtól este fél tizen­egyig — mondja egyikük, Nagy Sándor. — Én még csak betanított munkás va­gyok, de nemsokára vizsgá­zom. A többiek nógatják: — Mondd el azt is, hogy reg­gelenként állni kell a bu­szon, mindig zsúfoltan va­gyunk! Szűk az már annyi bejárónak! — Ha bővül az tizem ro­méljük gondolnak erre i£ Most éppen lakásépítési ak­ció kezdődött, én is felirat­koztam. Pillanatnyilag még annak felmérése folyik, hogy hányán akarnak letelepedni itt, Mátranovákon. — Hogy mennyi időnk jttt a pihenésre? Hát otthon, ha hazamegyünk szintén akad egy kis tennivaló a ház kö-j rül — mondja Nagypál Mik­lós. — Nekem van egy Wartburgom, azt szeretge- tem szabad időmben. Szóra-i kozni nem igen járunk, küJ Ionosén amióta gyarapodott a család. Kezüket melengetik a ros­télyon izzó szénparázsnál.' Alaposan elgémberednek a végtagok ebben a metsző szélben. Nem győzök félreugrálni az ide-oda lengedező vasda­rabok előL Lopva jóval mö­göttem lépkedő munkavé­delmi megbízottra nézek: ' biztosan elkövettem néhány kihágást, miközben odaér­keztünk az udvar messzebb eső részében dolgozó, daru- szerkezeteket készítő bri­gádhoz. — Ketten ts vagyunk Itt Heves megyéből! — Két fia­tal munkással fogok kezet, Istenmezejéről illetve Pé- tervásáráról utaznak idereg­Ax üzem nagy fejlődé* előtt álL TSlajgyaluk egyen­getik a környéket a terjesz­kedéshez, és már állnak a fedett üzemcsarnok tartó­oszlopai ia. Mint Szabó László üzemvezető elmon­dotta, a Jelenlegi 3580 ton­náról két év alatt hétezer tonnára növelik a termelést, sőt est meg ia kétszerezik, ha a mátranováki bánya tel­jesen leálL Itt foglalkoztat­ják majd a felszabadult munkaerőt Jő példája lehet a vidéki ipartelepítésnek. Hekeli Sándor szennyvíz- patak ? Furcsa ügyben kereste fel a napokban szerkesztő­ségünket Koncz Béla, egri, Karúira Kabos utca 13. szám alatti lakos. Egy éve költö­zött jelenlegi lakóhelyére s arról panaszkodott, hogy azóta a környék néhány portájáról, a Hősök és a Ki­lián utcából a szennyvi­zet az ő telkére engedik. El lehet képzelni, hogy ez nem a legkellemesebb állapot s éppen ezért már több hónappal ezelőtt be is jelentette az ügyet az egri városi tanács illetékes osztályának. Az ezt követő vizsgálatok is elismerték panasza jogosságát, sőt kö­telezték is az érintett la­kókat, hogy gondoskodja­nak a szennyvíz megfelelő elvezetéséről. Csakhogy... ahelyett, hogy ez történt volna, az érintettek egyre több nevet soroltak fel, hogy (nemcsak ők, de más is odavezeti a szennyezett vizet, hulladé­kot. A lista tehát egyre bő­vült, a szennyvíz pedig folyt és folyik tovább. A városi tanács illetékes osz­tálya legutóbb kelt határo­zatában most arra kötelezi az érintetteket, bogy augusztus tizedikéig zárt, házi csatornát építsenek. Ezzel tehát az ügy le Is zárult. Koncz Béla azon­ban aggódik — s az eddigi tapasztalatok alapján nem is indokolatlanul —, hogy a csatorna a megadott ha­táridőre sem készül e! Legfeljebb újabb nevekkel gyarapodik a lista, 0 pedig azt szeretné, ba sem az ügy sem a szenny­víz-patak nem folyna to- vébh. ! <k.!J • ' Ä Mnnyflvérü Jagusát szégyen­szekérre kötözték Reymont paraszt­jai; a peloponészoszi apák pedig „jóságos fenyítésképpen” fejszével nyakazták le megesett lányukat. Megértést kérő bánatos mosolyt lyal tekint reám a párás kék szem: — Engem cafatnak mondott az anyám, és átkozta magát, hogy meg nem fojtott egynapos koromban, mikor a világra hozott. Apám egy szóval se szidott, csak ment és be­áztatta sós vízbe a rudalió-kötelet. N^gyhónapos viselös voltam, ki­szöktem a házból, azóta nem láttak, híremet se tudják. Dolgozok és élek a magam kenyerén, megbélyegzett állapotomban... — Nagy szerelem volt? — Nagyon nagy... Szalma-sárga a haja, de ez a szül nem fodrász-kéz remeke, az élet természetes adománya. Remegő csi­kó-keblével olyan, mint érettségiző fiatal lány. Valójában azonban anya. Leányanya. Együtt játszottunk a porban,a réten, a fűzfabokrok között vagy a rossz nyárikonyhába bezárkózva. Borzongató titkokkal teli játékokat eszelt ki a népes gyereksereg Ját­szottunk esküvőt, és mindig én vol­tam a menyasszony, Ö pedig a vő­legény. Eljátszottunk pontosan min­dent, ahogyan a felnőttek csinál­ták. Még nászházat is berendeztünk egy kendertábla közepében, oda el­vonultunk és ijesztgettük a csirim- poló verebeket, amelyek az ízletes olajos magocskákat csipegették. Játszottunk azután doktorosdit. Ne­künk, lányoknak pucérra kellett vetkőznünk, s hamisítatlan jajga­tással mímelnünk a betegséget, amíg a doktor meg nem vizsgált Haj csattal injekciót is kaptunk, s aki a leghitelesebb vidámsággal bi­zonyítani tudta, hogy meggyógyult az fel is öltözhetett újra. Ha Ö volt a doktor, mindig én kaptam a leg­több injekciót, s kacaghattam akár­hogyan, a legutolsóként öltözhettem fel ruháimba. Azután jöttek az iskolás évek. 0 két évvel idősebb volt nálam, mégis végig együtt jártunk, lévén csak egyetlen iskolaierem. Valami lítha­Szerelemgyerek teüan erő vonzotta mindig a köze* lembe. Minden apró alkalmat is ki­használt, csak megérinthessen. Ki­váltképp a fogós játékokban jeles­kedett, mert akkor szabadon és fel­tűnés nélkül meg Is ölelhetett A tanítási órákon a tanító néni éber­ségét kijátszva, lebújt a pad alá, s ott mászkált a lábak között, hogy az enyémet megkeresse. Váratlanul megfogta a bokámat s én ijedtem­ben felsikoltottam. Istenem, meny­nyi verést térdepeltetést tenyerest és kormost elviselt e helytelenkedé­sei ellenében. Emlékszem, úgy 12 éves forma lehettem. Virágzott a hársfa. Mi, lá­nyok kimentünk a temetőbe, aztán fel a fára, hársfavirágot szednt Még ott sem hagyott békén. A sí­rok között az én fámig kúszott és a szoknyám alá nézett Fejéhez vágtam a kosarat hogy belevérzett a homloka, de csak nevetett Gimnáziumba Íratták szülei, kol­légiumban lakott a városban, rit­kán, csak nagyobb ünnepekre jött haza, a faluba. Teljesen megválto­zott, már nem helytelenkedett any- nyira velem. Fölényes volt, ha egy- egy bálon felkért, még meg is sér­tegetett Hogy a városi lányok mennyivel modernebbek, mi pedig mennyire porszagúak vagyunk! Többször nem mentem vele, tán­coljon csak az 6 városi lányaival, akiknek modem aszfalt szaga van. Évek múlva kaptam egy levelet Szomorkodó levél volt Ö írta és azért szomorkodott, mert úgy hal­lotta, komoly udvarlóm van és férj­hez megyek. Én is írtam levelet hogy nem igaz az egész. Ezután minden nap levelet írtunk egymás­nak. Gyönyörű, szerelmes leveleket Még verset is írt hozzám. Én hárs­favirágot küldtem neki. Sokat mu­lattunk a r! ;i, közös játékokon. A doktorokká a legtöbbet Mert a va­lóságban is doktornak készült, orvo­si egyetemre járt Ha rövid, kurta időkre hazajött, együtt töltöttünk mii Jen időt. Sétáltunk, kirándul­tunk, csókolóztunk. öle’k-ztiink. Azt ígérte, ha az egyetemei befejezi, el­vesz feleségül... _ J ff.Aznap, szombaton, nagy eáfcü- vő volt Meghívták oda a fél falut Ö is hazajött s én voltam a leg­boldogabb nyoszolyólány, az ö ol­dalán. Tartott a nagy vigalom, az asztalokon roskadásig állt az ital, az élet Pálinka, bor, töltött káposz-. ta, sült karaj, tokány. Sokat tán­coltunk, nevettünk. Aztán azt mondta, megfájdult a feje, sétáljunk egyet, hadd szellőztesse ki magát a csendben, úgy bántja a fülét a gaj­dolás részegek zsivaja. Meleg augusztusi este volt. Sétál-* tünk, csókolóztunk, ölelkeztünk. A temetőig sétáltunk egészen. Ott le is ültünk a fűben, a fák alatt. Mond­tam: gyerünk vissza, még rosszat mondanak rám az emberek, ha so­káig elmaradunk! „Nem érdekel senki, csak te érdekelsz...! Te szá­mítasz nekem...!” Felgyújtó, for­ró szavakat lehelt „Ugye, a felesé­gem leszel...?” Boldog voltam, hozzá bújtam, és engedtem, hogy simogasson a keze. Szeptemberben visszament az egyetemre. Vártam, de nem jött tő­le levél. Két hét múlva írt, hogy számára kaland volt az egész, fe­lejtsem el, ami történt Nem lehetett elfelejteni, és meg is írtam neki, hogy miért Válaszra sem méltatott, írtam újra meg újra, ijedten és el­keseredetten. Akkor pénzt küldött és egy orvosnak a címét Nem kel­lett a pénze és orvoshoz se men­tem, mert nem mertem. Szégyene­met nem sokáig tudtam titkolni. Mikor kitudódott, nem lehetett töb­bé otthonom a szülői ház. Otthagy­tam a falut dolgozok, a magam ke­nyerén élek És fel fogom nevelni a gyermekemet... Városszéli öreg házban lakik, alacsony, szűk, salétromos a szoba, ötszáz forintot fizet érte. Marad neki m ezer, ebből tartja el gyer­mekét és magát. Olykor a szakszer­vezettől is kap 11K)—200 forint a*» gélyt — Sokat szenvedtem azért, hogy akkor ott a temetőkert fái alatt le­ültem. A szégyen nem hagyja el könnyen az embert, éveket kell ve­zekelni pillanatuk vétkeiért. Pró­báltak rábeszélni, adjam Enikőt ál­lami gondozásba, otthonba, úgy ne­kem is könnyebb lehetne. Megte­hettem volna, de akkor most sze­gényebb lennék sok apró örömmel. Én láttam először mosolyogni, az első lépéseket is felém tette meg, én tanítottam meg arra, hogy szo­batiszta legyen, s ax első szavakat is nekem gügyögte. Mindig ápolt, gondozott, szépen Járatom. Kicsit még maszatolja magát, de már egyedül eszik. És tudja, mi a ked­venc étele? A spenót. Képzelje, a spenót! Sok lemondássá! nélkülö­zéssé! kínnal vásárolt örömök ezek az én örömeim. Am lesz még az élet jobb is. Közgazdasági technikumba járok, esti tagozaton és megígérték munkahelyemen, hogy ha végzek, fizetésemelést Is kapok. — És ö? Miért nem pereli gye­rektartásért? p— Könyörgő zsoltárokat írt nem­rég is a levelében. Ne tegyem tönk­re a jövőjét, a karrierjét, leendő há­zasságát, ezért esdekel. Igazán na­gyon sajnálom... a doktor urat! De egyszer már engedtem az esdek- lésének, aminek eredménye isme­retes. — Maga nagyon fiatal még, s így gyerekkel is, ez a félszárnyú sors... — Tudom, mire gondol... Szere­tőnek, keltenék. Gyűlnének rám, mint a kocsmába vagy a pálinka- főzdébe... Igaz, van egy férfi, ko­moly ember, ő holnap elvenne fe­leségű! Csakliát tizenhárommal idősebb nálam. Azt mondta, a gye­reket Is a nevére íratja. Érzem, hogy szeret, ragaszkodik hozzám. De... tudja, nem szeretnék nyerni csalóka bünbocsánatot. Enikő kiságyában üldögél, sípoló­csipogó gumiállatot gyömöszöl, s önfeledt, gyöngyöző kacagása i>»*öl- ti a salétromos szobát Szalma-sár» ga haja, párás kék szem» az anj > iáénak tiszte masa. gyere! * Szerüomoerdt Kit a szerelet# oob ébajftvtt. méria megssnletvút..; PMatqr Dmü

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents