Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-09 / 57. szám
Ki tegye meg az első lépést ? Hozzászólás Szecskó Károly cikkéhez ENGEDJÉK MEG, hogy "Sz^cskó Károly Gondolatok. Eger tudományos életéről című, (Népújság 1071. II, 24.) cikkéhez én is fűzzek néhány gondolatot. Egyetértek a szerzővel abban, hogy városunkban nincs fejlett tudományos köíé'let, holott valójában tudományos élet van, egymástól elszigetelt gócokban. Radnót pro-,1 íesszor szavaiból idézek: „Nagyobb publicitást kell adnia tudománynak, legalább olyant, mint a sportéletnek”. Közismert az az anekdota, amely elmeséli, hogy. egy szakállas professzor (ma már a szakáll nem jellemző), hajnalonként szorgalmasan edz a pingpongasztal mellett és elmondja, hogy szeretne külföldre kijutni. Pártunk és népünk pedig nagyra becsüli a tudományt, segíti is. De miután a tudománnyal foglalkozók általában tűi szerények, a tudományos eredmé-’ nyéknek sokszor „nincs olyan sajtójuk“, amilyent megérdemelnének:. Fokozottan áll ez Egerre. A szakirodalomban Itthon vagy külföldön, megjelent írások szakcsoportokon belül — esetleg —, ismertek, de legtöbbször az egyéb tudómánymű velők előtt is rejtve maiadnak. Nemegyszer előfordul, hogy a napi sajtó olvasói el- ámulnak egy-egy leközölt külföldi tudományos eredményen és nem tudják, hogy itthon ugyanezt már esetleg sokkal régebben produkálta valaki, de erről az itthoni sajtóból nem értesülhették* Csak egy-két példát erre az én szakmámból: az utóbbi évtizedben egyre-másra jelentek meg külföldi sajtóirodáktól származó híradások a szem szaruhártyájának átültetésével elért eredményekről, Ezek a hírek legtöbbször úgy jelennek meg, hogy éppen most, valamelyik külföldi városban ez és ez történt. Holott az az igazság, hogy például az első sikeres magyarországi szaruhártya- átültetést abban az évben végezte a világhírű magyar Imre professzor, amelyik évben én születtem. Mindenki tud saját területéről hasonlókat felsorolni. Mennyit hallottunk már a súlytalan, szemgolyóra helyezhető piciny érintő-lencséről, de, nem tudjuk, hogy aki az USA- ban a kontaktüveg-gyártóst kifejlesztette, a magyar Dal- los volt. fis ma is állnak magyarok világviszonylatban Is az élvonalban (s/.aruátülte- tés: például Alberth B., kontaktüveg: például Győrffy I., stb.) VAUIBAN helyes volna, ha Egerben is először egy belső egészséges mozgás indulna meg azok között, akik rendszeresen foglalkoznak bármely szakágazatban a tudomány mélyebb művelésével. Ha ez a belső mozgás megindul, hiszem, hogy hullámai lassanként szétköröznek a közvélemény felé. Az első. lépés taláh az lenné, hogy valamiféle klub keretében először tömöríteni kellene a kutatókat. Például Egri Tudományos Klub (ETK), a TIT kebelén belül. (Ezt persze szerintem' nem kellene szigorúan csak Eger városára szűkíteni, hanem Heves megye egész területére nyitva kellene hagyni.) így tömörítve könnyebben lehetne számba venni sorainkat, hogy egyáltalán kikről van szó. Semmi esetre sem lenne ez valamiféle „megkülönböztetett” emberek klubja, hanem a tudomány kitartó, fáradságos munkáját állandóan űző, a társadalmat, a dolgozókat szolgáló, a napi munkájukon felül a tudományért. a közért, a szocializmusért harcoló szorgalmas emberek gyülekezete. Ennék keretében aztán — a témák előadásán kívül —, megindulhatna az utóbbi 25 év cikkeinek, könyveinek, tudományos munkáinak összegyűjtése, majd. bibliográfiaszerű összeállítása. Aztán el kellene érni egy szakágazatok közötti közös tudományos folyóirat megiryiiíását, ehhez a városok (városok, megye), támogatását kérve. Esetleg Időnként díjazni lehetne egy-két kiemelkedően értékes munkát. (A tudományos munkába fektetett ösa- szeg hosszű távon belül mindig megtérül.) De a legfontosabb a tudományos munkában: publikálni, közölni, terjeszteni az eredményeket. MEG EGY PAR gondolat az esetleges ETK-ról. Semmi esetre sem sok bürokráciát! Minden összejövetel (a szervezés is) egy-egy tudományos előadás köré csoportosuljon. Végre tudassák az itt dolgozók tudományos eredményeiket. Időnként számoljanak be a fejleményekről egymásnak és az érdeklődőknek. Legyenek ezek az eredmények » al.6b.ans köz kincsei. Legyen minden eredmény ösztönző a tudományos életre, az arra törekvő érdemes fiatalokra és öregekre, minden édeklődő- re. Legyen ebben — (igenis legyen benne!) — egészséges, haladó patrióta szellem is. Kik lehetnéiifek a klub tagjai? Hát' mindenesetre valamilyen tudományos fokozattal már rendelkezők (kandidátusok, stb.). Pontosan hányán vannak? Ki tudja? Az arra alkalmas pályázók, (aspiránsok) és mindenki* aki egy tudományág területén már publikált, elég eredményt mutatott fel. De semmi üres formaságot nem kérünk! Például: nem a dolgozatok nyers száma a fontos, hanem jelentőségük. Lehessen pályázni is a tagságra. A klub hívhasson is meg tagokat. Egészén kivételes esetekben az ország más területéről is (például: innen elszármazott tudósokat). Azt kellene elérni, hogy a klubtagság bizonyos jó értelemben vett „rangot” jelentsen. Ezek csak gondolatok. Esetleg beilleszthetők sok más, nálam hivatottabb kutató gondolatai közé. A követendő irányelvek közös megbeszélés alapján alakulnának ki. * VAJON KI tegye meg az első lépéseket? Mondjuk például Eger város tanácsa. Később persze kapcsolódjanak bele más tanácsok is. De ez csak az indításhoz és a későbbi jóindulatú támogatáshoz szükséges. Kapcsolódjon bele a TIT, mint amolyan anyaegyesület. Hiszen a TIT- tagsságot mint meglevőt feltételezzük. Aztán — én lelkesen hiszem —■, „tog az menni” • magától is ott, ahol majd annyi aktív, robbanékony ember összegyűlik. Dr. Varga Béla osztályvezető szemészfőorvos, az orvostudományok kandidátusa LAKATLAN (SZIGET; avagy kívánságműsor hajótöröttek részére. Ez. volt pénteken este és az, hogy feltette a riporter a kérdést — ha jól emlékszem tényleg feltette —, ki, mit vinne magával hajótöröttként egy lakatlan szigetre? Régi játék, örök kérdés, e bár nem nekem tették fel, engedjék meg, hogy belopakodjak erre a „szigetre” — elmondan- dóm: én mit vinnék magammal, ha tényleg arra kerülne a sor. Hát először is legalább .annyi üveg colát, ahányun- kat erre a szigetre meginvitáltak. Aztán egy, legalább egyetlen1 egy jó széket, amelyre ón, mint e sziget játékmestere, nyugodtan bízhatom felfelem és alfelem. Néhány valódi banánt, és narancsot, ha már a szigeten és a televízióban nincs és kínálni akarok belőle. Aztán egy kis jómodort az arra rászorulónak, de legalábbis annyi megjegyzést, hogy egy sportpályán tízezrek lehetnek csak, a képernyők előtt azonban milliók — mégha nem is látjuk őket. Aztán feltétlenül vittem volna magammal néhány jó számot és egy udvarias figyelmeztetést Kabos Lászlónak, hogy egy lakatlan szigeten élő néhány millió tv- nézőnek nem illik produkciót nyújtani. És vittem volna magammal díszleteket, jobbakat és ízlésesebbeket, aztán könnyedséget, hangulatot, csevegő lelszabadultsá- got. Még az a szerencse, hogy ott volt e lakatlan szigeten Kálmán György és Kund Abigél. Kettőjük „ösz- szeíogása” tetté kibírhatóvá számomra ezt a szigetet. Szitányi András rendező nem éppen jó éghajlati öv alá helyezte e hajótöröttek szigetét. INDIA FELFEDEZÉSE. Térben 20 ezer kilométert, időben évezredeket fogott át az olasz forgatócsoport filmje. Becsületes, kitűnő alkotás, ha konzekvenciáiban nem is tudott elhatolni mindenkor a dolgok lényegéig. Ám aligha volt a világon ilyen televíziós alkotás, amely kellő alapossággal, sokoldalúan, a tudományágak kooperációjára, a tudósok segítségére építve hatolt volna egy nép, egy ország, vagy ha úgy tetszik egy világrész történeti és történelmi múltjába, rajzolta volna meg a jelent, és a holnap gondjait. Falco Quilici és társai hallatlan érdemeket szereztek ezzel a filmmel: jobban megismerni tanítják a népeket, a népek, nemzetek sorsát Világosan és egyértelműen fogalmazott e film: a jelent nem lehet megérteni a múlt nélkül, s e kettő nélkül' elképzelhetetlen a jövő bármilyen tervezése. A dolgok, sonsok, osztályok dialektikája határozza meg a történelem fejlődésének irányát. E filmben a vágásnak volt legalább olyan szerepe mint a rendezésnek, a kettőnek együttvéve volt annyi, mint a képnek, s a háromnak együttvéve volt annyi szerepe és súlya a sikerben, ^mint egymagában a tiszteletreméltó írói szándéknak, ASSZONYOK, ASSZONYOK, HADD LEGYEK TÁRSATOK... — ezzel a címmel indultak el „az ólombetűs vallomások*’. Újságírók vallanak majd hivatásukról, szakmájukról és hadd tegyem hozzá — művészetükről is. Szemes Piroska, a Nők Lapja munkatársáé volt az első szó Nem tudom felfigyeltek e arra a tényre, hogy «Szemes Piroska alig beszélt magáról, Illetőleg önmaga te alig beszélt. Riportalanyok szóltak. Emberek, sorsok vádlottak önmagukról, jószerint ki sem ejtve az újságírónő nevét, Mindenki önmagáról beszélt. S így szólt az újságíróról. Az újságíró léte és lényege másokban van. Nincs saját sorsa, nincs saját élete, vagy legalábbis alig van? hogy mit ér, mint ember, mint újságíró, az rendszerint mások sorsán, dolgán, az ország sorsán és dolgán is méretik le. És, hogy ez csendült ki e sorozat első adásából — ezért az igazságért tetszett külön is a műsor nekem. Gyurká Géza Egerben nem csökkenlek az idegenforgalmi szállásgondok A tavaszi-nyári idegenforgalmi idény küszöbén vagyunk, mikor már az ország távoli tájain turistacsoportok, iskolai kirándulótá.rsaságok szerveződnek, hogy történelmi és irodalmi emlékekben gazdag megyénkbe, s annak székvárosába látogassanak. De tudjuk-e őket kulturáltan fogadni? A szellemi javak mellé társul-e megfelelő vendéglátás? Javultak-e lehetőségeink az előző esztendőkhöz képest az ide látogató tuDANIÉI LAN© két. „Fél ön Meserve őrmestertől?” — kérdezték egy alkalommal Erikssontól, amire ezt felelte: „Igen, uram, félek... De ha nincs nála fegyver, nem félek tőle.” Eriksson nemmel válaszolt, amikor az egyik védőügyvéd, arra az akcióra hivatkozva, amelyben Eriksson osztagának fele megsebesült, ezt kérdezte: „Igaz, hogy hagyta, hadd sétáljon csapdába az osztaga, és azért nem figyelmeztette őket, mert elbújt a bozótban?” magaslaton XX. Az 5 szentében — mint azt már beszélgetésünk elején is említette — a bűntény jogi kiértékelése a kibúvók, ferdítések. köntörfalazások és beugrató kérdések díszszemléje volt. Akármilyen kőnk1811. március 9., kedd rét kérdések és részletekbe menő vallomások hangzottak el, az egész csak felszínesen kapcsolódott Mao meggyilkolásához. „Az ügyvédek játéknak tekintették az egészet” — mondta. „Ahogy elhallgattam őket, meg az osztag tagjainak vallomását, akár azt is hihettem volna, hogy Mao boldogan éldegél a falujában.” Már Rafe tárgyalásának kezdetekor, és az övé volt a legelső tárgyalás, rájött, hogy hiábavaló dolog lenne azt mérlegelni, vajon méltó lesz vagy méltó lehet-e a bűnösök büntetése. Egyetlen dolog tartotta benne a lelket: az, hogy fővádlói szerepkörében azt az elhatározását valósítja meg, amelyet akkor hozott, amikor grámátvetőjét a barlangrendszerre irányította, vagyis hogy a világ tudomást szerezzen Mao sorsáról. A kormány koronatanújának lenni nem volt épületes élmény, folytatta Eriksson. Az ügyész számításának megfelelően a védőügyvédek valóban megpróbálkoztak azzal, hogy „furcsa” színben tüntessék fel Erikssont, és ez még nem is a legenyhébb fel- tételezésük volt. jJtolsó tanúvallomása végeztéig megvádolták hazugsággal, gyávasággal, sőt még Mao meggyilkolásával is. Az egyik védőügyvéd azon erősködött, hogy az őrmester parancsára éppen Eriksson ölte meg a lányt, amikor elsütötte gránátvetőjét. Az állítást azonban nehéz volt bizonyítani, mert éppen Rafe tanúsította, hogy abban a bizonyos lázas pillanat ban Eriksson nem is láthatta Maót. Amellett, s ezt nem vit ai halta el a védelem, a gránátvető robbanótöltetét körülvevő hüvely nem ólomból, hanem rézből készül, s a kutatócsoportok szakértői Mao testének közvetlen közelében kizárólag M—16-os fegyverből származó lövedékek ólomszilánkjait találták. A bírósági jegyzőkönyvek tanúsága szerint mind a négy tárgyaláson nagy buzgalommal próbálta bizonyítani a védelem, hogy Eriksson nem tartozik a legbátrabb katonák közé, bizonyára abból a meggoi doLásból kiindulva, hogy ha sikerülné gyávaságot rábizon. ''ni. az automatikusan fein klienggjé Az ügyvédet a tagadó válasz sem tántorította el további kérdéseitől. „Mit tett, amikor rajtaütöttek az osztagán? Elsütötte a fegyverét?” „A menetoszlop hátvédjében voltam, neiji volt rá alkalmam/’ „Talán félt?” „Nem, uram.” „Tehát nem félt?” „Nem féltem, uram.” „Tehát nem igaz, hogy any- nyira félt, hogy .mozdulni som tudott?” „Nem igaz, uram.” „Észrevette valaki, hogy félt?” „Nem, uram.” Egy másik védőügyvéd ismételten rátámadt Erikssom- ra, hogy azért „agyalta ki” vádjait Meserve és a többiek ellen, mert ki akart bújni a további, kockázatos gyalogsági bevetések alól. Mikor Eriksson igazolni tudta, hogy helikopteren akart gépfegyverkezelő lenni, ami egyáltalán nem nevezhető biztonságos foglalatosságnak, az ügyvéd csökönyösen arra emlékeztette, hogy „Ön azt vallotta, hogy el akart kerülni a ezt el ís ismerte. (Folytatjuk) risták elszállásolása terén? Mai felderítő utunk Eger ilyesféle problémáit fürkészte. — Gondjaink nem ' csökkentek tavaly óta, 350 szállodai és 220 fizetővendég szálláshelyünk az igények töredékét tudja csak kielégíteni — mondotta érdeklődésünkre dr. Komáry Endre, a Heves megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője. — Idén megnehezíti helyzetünket néhány nagyszabású, országos szintű esemény egri lebonyolítása. Elsősorban a júniusban megrendezésre kerülő X. Országos Közgazdász Vándorgyűlésre gondolok, amikor 700' vendéget kell napokon át magyaros vendégszeretettel fogadnunk. Problémáinkat növelte csak, hogy most folyik a Butler-házban működő volt diák-turista szálló átalakítása, ahol hivatalunk korábban évente 24 000 vendégnapot tudott lebonyolítani. Ma olcsó, iskolai céloknak megfelelő turistaszállónk nincs is, s miatta egymás után mondják le igényléseiket az ország különböző iskolái, mivel megrendelésüket csak drágább férőhellyel tudtuk visszaigazolni. — Európa majd minden országában nagy divat, hogy a valutát jelentő külföldi turizmus szolgálatába állítják a diákotthonokat, kollégiumokat nyári szünet idején. — Néhány egri kollégiummal nekünk is sikerült az idegenforgalmi érdekek fontosságát megértetnünk, s szerződést kötnünk velük ; az 1971-es nyárra — válaszol rögtön közbevetésünkre Komáry Endre. — De nem egyértelmű az intézetek állás- foglalása. A főiskola Leányka utcai kollégiumával és az egészségügyi szakiskola diákotthonával már megvan az egyezségünk, s ez július» 350 további férőhelyet biztosít. Megkötöttük a szerződést a Lenin úti építőipari munkásszállóval is a hétvégekre, miután péntektől vasárnapig ezek az intézmények felszabadulnak. A többi diákotthon azonban nem szívesen áll szóba velünk. Hogy ez így van, az véleményem szerint a helytelen szemléleten, mintsem valós akadályokon múlik. A kollé giumok igazgatóinak, gondnokainak meg kellene érteniük, hogy az idegenforgalom nemzeti ügy, s ebből Egernek részt kell vállalnia, mégpedig súlyának megfelelőéin. Kényelmi szempontokon ne múljék Eger turizmusának fejlődése! Ebben a kérdésben osztanunk kell az Idegenforgalmi Hivatal vezetőjének véleményét. Az idegenforgalmi igények differenciáltan jelentkeznek általában. Ebből következik, hogy a kisebb pénzű tömegek részére is hozzáférhetővé kell tennünk mindazt, amit Eger jelent. Muzeális értékeinket, fürdőink kellemes vizét, a barokk megannyi jellegzetes építményét, s a környék festői táját Ehhez lenne szükség a kollégiumok nyújtotta szálláshelyekre. Ide kívánkozik egy másik probléma: a megyei tanács vezetői régóta szorgalmazzák, hogy Eger a turizmusban ne csupán kiránduló célállomásként szerepeljen, hanem üdülőhely rangjára emelkedjék. Természeti adottságaink megvannak, NDK-beli és csehszlovák utazási irodák igénylik is ezt a szolgáltatást. Elakad azonban a dolog a szálláshiányon. Ebben az évben, mint halljuk, az idegenforgalmi hivatal kísérletet tesz külföldi csoportok hosszabb üdültetésére az e célnak leginkább megfelelő főiskolás kollégium férőhelyeinek felhasználásával. — S a diákturizmus jövője? — Van egy Jóval kecsegtető elgondolánunk. A főiskola szívesen lemond két kisebb kollégiumáról, ha azok vételi árán a gyönyörű új épület mellett bővítkezhet Az elhagyott két kollégiumot lehetne diákszállóvá alakítani, mégpedig olyanná, amely egész éven át az ifjúság rendelkezésére állna. Elviekben teljes az egyetértés, miként a volt Szarvas-laktanyát is turistaszállóvá lehetne átalakítani, ha sikerülne pénzügyi fedezetet biztosítani hozzá. A szükséges anyagiak azonban csali a negyedik ötéves terv utolsó szakaszában állnak rendelkezésünkre, s a Szarvas-laktanyánál külön gond a benne lakó családok lakáskérdésének megoldása. Összegezésként: amit dr. Komáry Endrétől hallottunk, nem a legszívderitőbb. Több megértéssel, azonban előbbre léphet Eger idegenforgalma az új turistaidényben. Moldvay Győző /