Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-28 / 74. szám

#**/WVWv\... . \'.V.V, \Vv'v^ . vVA/v^AAAAAAW^A WvWvWsAA/WWWVWVWWWWVWA^v' /v\W. V //,V,V*WvV. ’ \WWWVAA/N^AAAAA\VW\AA/WAAAAAi\W^VWWWvVv AW. VA'AV^VsAVWWVA/ VWVyVVSA/ LKLKJKS MIKLÓS: MÁTYÁS FERENC* MESE Hfoy des Ul még dölyfősen ss oroszlán! székben? A kéziratról kiscicák mlákolnak serényen: •Hát sajnálatom! Igazán sajnálom én, barátom, de az oroszlánkarmokat nézze, sehogyse látom!” ...és klasszikus már e szói Jó mind a két esetre: ha e karmok hiányzanak — és ha ott vannak benne! ...de önmagukkal szemben alkalmaznák ez elvet? Ily önzetlen gyakorlatot a föld máig se termett! Igen, e bájos kiscicák oroszlánkarmok nélkül leközlik saját versüket a írnak tovább vitézül! Szemükben, hidd el. Olvasó, — ki pártatlan, ítélhet — ezer oroszlánnal felér 0g7 egérfsrknyi érdek! Paiasztol vasok Ha kék az ég s a Flap még felragyog figyeld a földbe* mozduló magot, a csírát, mi bújik szemlátomást, hogy elhagyja a sötétség honát. Bogy tör élő, ami élni akarj a zöld vetés, a leirt szó, kihalt tájakon, a pasztán, a még ma is világ végén: beszél a néma ia Könyvek fölé hajolva szántélen, hogy tágul, nyűik, vág az értelem az emberben, aki most érti meg, mit hoznak elé a látó szemék, s mi lehet még, mind hatóimat ad a nyert tudás, amely akár a Nap, kigyúl s fényét úgy teregeti szét, hogy elbújjon örökre a sötét, KATONA JUDIT: Tanító szavam Még utoljára elmegyek felgyújtott erdők, kertek sápadt area előtt és bennem Is a készülődök gyors vére vágtat. Elúsznak szárnyas fáim is, őrizni foszló, égi kéket. Itt minden ház fénnyel Jelölt, hogy d ne tévedjen az élet. Itt minden úton kis cipők kopognak, lépnek át világot Horpadt mellű tanyák elé úgy Járnak, mint ki Istent látót A munka, csendek zöldje közt amely már hófehérbe hamvad, harsány hangú lányok, fiúk, osztanak volt cseléd hatalma Arcokon friss, erős Őröm, tanító szavam bátran ejtik. S nevüket bátran ejtem én s ország-szemük rajtam felejtik. V VvNAAAAvVVSAAAAAtVVvAAAA^A/sA/V\AAAAAAAAAAAAé^^ AA/VSAA/VVVV. WvfVWrfV B gyszerre hárem traktor dohogott a kocsma előtt Az öreg Lipták Hugó hegyeseket káromkodott, hogy szeke­rével nem állhat a megszokott hely­re. Ráadásul a lovak már messziről cibálták a kantárt a benzinfüst mi­att Hugó bácsi, mint rendesein, most hl szent utálattal becsmérelte már a puszta pillantásával is a traktorokat ezeket az isten átkait erdő-mező csendjének előzőit, dalos madarak háborgatóit emberfülek siketítőit wtak rongálóit fullasztó porfelhők okozóit lö­vök halálba üldözőit... Minden egyéb ocs- znány tulajdonságukkal megbékélt volna, de ezt az utolsót a lovak eltűnését soha, soha el nem felejtheti. Mivel pedig immár az egész faluban csupán egy pár ló maradt Sári meg Pintyő, nincs az a táltos, amely drágább le­hetne, mint az ő kedves jószágai! Am a három bordó Bjelorusz-traktor mit ion törődött az öreg Lipták Hugó füstölgé­sével, elég volt nekik a maguk pöfögése, amelytől sűrű kék pára lengte körül a kocs­mát Szodoma és Gomora! — gondolta Hugó bácsi, a mellét nyomó motorgázzal küszköd­ve. — Még a finom levegőt is elpusztítják ezek a benzinharamiák! Be a szövetkezet el­nökének egy szava sincs ehhez! Eltűri a trak­torosok kocsmázását ahelyett, hogy munkára parancsolná őket! Traktoros létükre itt része- geskednek, holott a szuperfoszfátot kellene hordaniuk az állomásról! Mit csinál a rend­őrség?,.. Mit csinál a bíróság?... Csoda-e, ha az érsekhegyi szent remete már látja a jrilág végét?... Mint a bajvívásra készülő kereszteslovag h sisakro6télyát, 6 báránybőr kucsmáját húz­ta szemére, mielőtt átlépte a kocsma küszö­böt... — Adjon az Isten Jő napot! — köszönt in­dulatosan, majd szétnézett a mestergerendák alatti homályban. — Jó napot Hugó bácsi — bólintott Vida Jkaci, a kopasz kocsmáros. Néhány ismerős lézengett a söntéspultnál, rack azonban nem érdekelték Hugó bácsdt. Annál buífogóbban sandított a kályha felé, ahol a három traktoroslegény élvezte a vas- menyasszony melegét — Az unokáim lehetnének, és a köszöné­semet sem fogadják! De tegyük fel, hogy nem is vagyok falubeli. Csak egy idegen ván­dor, akit beűz ide a szomjúság. Szépen, jám­borul köszön. Hát kérem illik-e fogadni a kö­szönését? Igenis illik! Ha van jóérzés az em­berekben. Már akiben. Mert egyesekben egy szikrányi sincs! És még azt merik állítani magukról, hogy értenek a kemizáláshoz? Hát ahhoz talán értenek, de ami az illendőséget illeti! Arról nem is beszélve, hogy a trakto­raik telebüdösítik a fél -világot... A kopasz kocsmáros igen aprólékosan Is­merte már az öreg Lipták természetét így hát jámbor képpel kérdezte: — Mivel szolgálhatok, kedves, jő Hugó bácsi? — Az attól függ, Laci fiam, hogy a trak­torosok mit Isznak. Mert amit ők Isznak, az nekem teljességgel elfogadhatatlan, hála Is­tennek. Vida Laci némi kínnal nyújtogatta a nya­kát — Mit teznak?... Mindegyik mást — Hát hányféle borod van? — Nem bort isznak, Hugó bácsi. A Gerő Gyuszi almuskát iszik, a Somos Vili kökény­szörpöt, a Takács Feri meg meggy vért — Meggyvért?! Meg kökényszörpöt?! — hápogott Hugó bácsi az elképedés és a hahota határán. Végül a hahota diadalmaskodott, va­lósággal táncolt a fején a kucsma, tátott száj­jal kacagott és kopár ínyén úgy meredezett néhány odvas fog, mint az útszéli kerékvető kövek. — Meggy vért! Almuskát! Hát ide fi­gyelj, Laci fiam. Nekem három decit tisztán, Abból a mádi furmintból. Aztán még egyszer Kirom decit Mert a bor embernek való, a ükrösvíz meg a kis1 Orvoknak. Édes Laci Ham, pántlikát nem árulsz véletlenül? Ven­nék a hajukba szép nagy masninak valót, úgyis farsang van, hadd legyenek csinoská.k A szombati bilonj — Pántlikám az nincs — Ingatta kopasz fejét komolyan Vida Laci. — De van pálin­kám. Cseresznyepálinkám, szilvapálinkám, törkölypálinkáim. Barackom te van, A három traktoros szép sorjában Indult M a kocsmából. Gerő Gyuszi, a nehéz, cékla­képű legény szelíden megállt Hugó bácsinál — Közlöm magával hogy meg vagyunk sértve. Ezért a sértésért tíz liter borral tart»* zik hármunknak. A fölény és a gúny jegyében görbítette le száját Lipták Hugó. — Most azonnal kívánod, édes kereszt- leányom? — Nem sürgős. Jó lesz az a szombati bá­lon te. Éppen akkor! És már ment is Gerő Gyuszi. Nyomában a másik kettőveL Lipták Hugó szép lassacskán megiszogat­ta a kétszer három deci mádi furmintot, s közben mindenkinek megfáj dítóttá a fejét szakadatlan fecsegésével. Még akkor is be­szélt, amikor lengő léptekkel szekeréhez po- roszkált. Becéző, már-már szerelmes szavak­kal közeledett a lovaihoz. Szóözöne akkor változott öldöklő jégesővé, amikor észrevette, hogy az ab rákos tarisznyák eltűntek. De há­borgása nem volt valódi harag. A tarisznyák elorzását a traktoroslegények halvány kis bosszúcskájánák minősítette, azért a súlyos fricskáért, amit őtőle kaptak. Ö maradt fe­lül! Ez a hit még álmát is megszépítette. Szép virágos réten legeltette a lovait, hol Sári, hol Plntyő nyerített rá a kutyahűség tagadhatat­lan arckifejezésévéL Csend és fénylő nyár volt. Csak a harangszó úszott feléje, valahon­nan a messzeségből Meg valami morajlásféle. A harangszó elhalt, ellenben a morajlás nőttön-nőtt, úgy- annyira, hogy ágyúdörgéshez kezdett hasonlí­tani. Lipták Hugó aggódva leste az álombéli mezőin legelésző lovait és kénytelen volt el­venni szomjas arcáról a cserépkorsót, amiben pedig nem is kútvíz, hanem mádi furmint hűvöslött Végül akkora dördülés rengette meg lo­vastól, rétestől, mindenestől, hogy horkanó riadalommal tért eszméletre a valóságos éj­szakában. A robajló zajok is valóságosak vol­tak, feje fölött recsegett, döngött a mennye­zet. Igazi halálfélelemmel menekült ki Lipták Hugó a házból, mezítláb durrantós gatyában. De mivel mégiscsak férfiembernek tartotta magái — végtére Doberdo fennsíkján, golyó­záporban tartotta meg a legénybúcsút — vas­villát ragadott, és megrohamozta a padlás­létrát. A padlás terébe pillantva aztán kis híján hanyatt perdült a létrafokról. Sári és Pintyő felváltva dobbantott patáival és szemmel lát­hatóan semmi szokatlant nem találtak abban, hogy a padláson töltsék az éjszakát, szekér elé fogva, tökéletes hozzáértéssel fölszerszá- mozva Elégedett világnézetüket abból az ab- rakos tarisznyából merítették, amely zabbal telten a pofájukon függött Nem kellett áhhoz az Interpool mester­nyomozójának lennie Lipták Hugónak, hogy éles elméjét azonnal nyomra vezessék a meg­került abrakcs tarisznyák. Ott helyben, a létra középső fokán homo­rúra nyújtózkodva akkorát vonyított rette­netes haragjában, hogy még azok & bc*r­zongva vetették keresztet, akik egyáltalán nem voltak babonásak. Semmi kétség, ha ab­ban a pillanatban eléri őket, vasvilláját tövig mártja a három traktorosba! De az elfajult harag egyúttal tétovává teszi az embert Lip­ták Hugó, bár fürgén szaladt le a létrán az anyaföld színére, az udvaron ide-oda kapdo- sott, ugrált, közben nyitott szájjal lihegett mintha láthatatlan fantomokkal viaskodott volna. Végre kiszabadult a szellemek köréből, sebtében nadrágba és ködmönbe bújt majd lélekszakadva el viharzott a szövetkezeti el­nökhöz. — Faggyas elvtárs! Nem hallja, Fagy- gyas elvtárs! Csúffá tettek a traktorosai! Sá­ri, meg Pintyő a padláson abrakéinak I Meg­ölöm őket!... Az ébredés bambasága után valódi rémü­let lett úrrá a szövetkezet elnökén: az öreg Lipták Hugón kitört az elmebaj! Mit kezdjen vele? ... Egyáltalán szabad-e a közelébe men­nie, hiszen közveszélyes te lehet... Mi lesz most? Éj idején körülményes elérni a men­tőket az ápolók sincsenek kéznél a járási kórházban. Idegosztály csak a megyénél van... Mi lesz reggelig? Mire Faggyas elvtára mindezt végiggon­dolta, Hugó bácsi már a falu másik végén, a tanácselnök ablakát verte: — Hé, Bellák Jóska! Csúffá tettek a trak­torosok! Sári, meg Pintyő a padláson abra­koknak ! Megölöm őket!... Az ébredés bambasága után valódi rémü­let lett úrrá a községi tanács elnökén: az öreg Lipták Hugón ki őrt az elmebaj... Nem sokkal később ugyanezt kérdezte a Hugó bácsi szolgálati háza köré tóduló cső­dület: Mit kezdjenek a padláson befogott lo­vakkal? Hogyan hozhatnák le onnan Sárit Pintyőt, meg a szekeret? Ki hitetlenkedve, k. szömyűlködve nevetett, az idősebbek boszor­kányságot emlegettek, fölemlítették, hogy a tatárjárás óta ilyesmi nem fordult elő a falu­t* ban, valószínűleg előtte se, pedig itt már szá­mos furcsa dolog történt, például az, hogy az egyik pap valódi asszonnyá változott, férjhez is ment, aztán gyereke született, térdig érő szakállal. No de élő lovakat szemfényveszte- ni a padlásra, szekérrel, abrakos tarisznyá­val! Hatósági közeg is került a körzeti rend­őrmegbízott személyében, és az ő közremű­ködésével a falu elöljárói a helyszínre hozták a három traktorost. — Hát akkor gyorsan, lehozni a lovakat! — rendelkezett a szövetkezeti elnök. — Azt ugyan nem — ingatta makacsul céklafejét a nehéz Gerő Gyuszi. — Az öreg ott molesztál bennünket, ahol csak ér. Elmond mindenféle berregő haramiának, meg ben- zinbetyámak. Hozza le Hugó bácsi, ő ért a lovakhoz. — A törvénnyel ne kötözködjetek — szólt nyomatékkai a rendőr tizedes. — A fene se kötődik a törvénnyel. Csak megmondtuk az öregnek, hogy tíz liter bor­ra] tartozik a legutóbbi sértegetéseiért. Ha kifizeti a tíz liter mádi furmintot, lehozzuk épségben a lovakat Félig-meddig eddig te fogni kellett az öreg Lipták Hugót nehogy a testi épség ká­rára elkövetett bűnténybe essék, most azon­ban öten kapaszkodtak belé, tartották kezé­nél, gúnyájánál fogva. — Soha! Soha! Inkább ott pusztuljanak el a drága lovaim. Inkább öngyilkos leszek, de soha!... Faggyas elnök jelen tőségtell ábrázattal próbálta megtörni a céklaképű Gerő Gyuszi konokságát — Hallod, te gyerek? — Hallom. De akkor se. — És ha börtön lesz a vége? — érvelt komolyan a rend szürke ruhás tizedese. — Akkor se. — És ha én fizetném meg azt a tfz liter mádi furmintot? — fenyegetőzött tovább az elnök. — Akkor talán — törte meg Gerő Gyuszi akaraterejét a könyörtelen lelki terror. Következésképp munkához látott a három traktoros. A ház köré csődült falunépe kora reggeli álmélkodása közben Hugó bácsi tűzfa­lának támasztották a gépszín hatalmas, meg­vasalt kapuszámyát, s ezen. mint valami lej­tős hídon, levezették az udvarra Sárit és Pintyőt Ezután darabokban lehordták a sze*. keret megint összerakták, a lovakat eléje fo| ták, a zabos tarisznyákat a lovak füle möf akasztották. Amikor elkészültek, a céklakép Gerő Gyuszi csak ennyit mondott a némi. hin-nézésbe feledkezett gyülekezethez for­dulva : — Kr'sz a kocsi, indulhatunk a farsangi báJib&i Gerencsér Miklós: FOGAT A PADLÁSON 1 t

Next

/
Thumbnails
Contents