Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-28 / 74. szám
#**/WVWv\... . \'.V.V, \Vv'v^ . vVA/v^AAAAAAW^A WvWvWsAA/WWWVWVWWWWVWA^v' /v\W. V //,V,V*WvV. ’ \WWWVAA/N^AAAAA\VW\AA/WAAAAAi\W^VWWWvVv AW. VA'AV^VsAVWWVA/ VWVyVVSA/ LKLKJKS MIKLÓS: MÁTYÁS FERENC* MESE Hfoy des Ul még dölyfősen ss oroszlán! székben? A kéziratról kiscicák mlákolnak serényen: •Hát sajnálatom! Igazán sajnálom én, barátom, de az oroszlánkarmokat nézze, sehogyse látom!” ...és klasszikus már e szói Jó mind a két esetre: ha e karmok hiányzanak — és ha ott vannak benne! ...de önmagukkal szemben alkalmaznák ez elvet? Ily önzetlen gyakorlatot a föld máig se termett! Igen, e bájos kiscicák oroszlánkarmok nélkül leközlik saját versüket a írnak tovább vitézül! Szemükben, hidd el. Olvasó, — ki pártatlan, ítélhet — ezer oroszlánnal felér 0g7 egérfsrknyi érdek! Paiasztol vasok Ha kék az ég s a Flap még felragyog figyeld a földbe* mozduló magot, a csírát, mi bújik szemlátomást, hogy elhagyja a sötétség honát. Bogy tör élő, ami élni akarj a zöld vetés, a leirt szó, kihalt tájakon, a pasztán, a még ma is világ végén: beszél a néma ia Könyvek fölé hajolva szántélen, hogy tágul, nyűik, vág az értelem az emberben, aki most érti meg, mit hoznak elé a látó szemék, s mi lehet még, mind hatóimat ad a nyert tudás, amely akár a Nap, kigyúl s fényét úgy teregeti szét, hogy elbújjon örökre a sötét, KATONA JUDIT: Tanító szavam Még utoljára elmegyek felgyújtott erdők, kertek sápadt area előtt és bennem Is a készülődök gyors vére vágtat. Elúsznak szárnyas fáim is, őrizni foszló, égi kéket. Itt minden ház fénnyel Jelölt, hogy d ne tévedjen az élet. Itt minden úton kis cipők kopognak, lépnek át világot Horpadt mellű tanyák elé úgy Járnak, mint ki Istent látót A munka, csendek zöldje közt amely már hófehérbe hamvad, harsány hangú lányok, fiúk, osztanak volt cseléd hatalma Arcokon friss, erős Őröm, tanító szavam bátran ejtik. S nevüket bátran ejtem én s ország-szemük rajtam felejtik. V VvNAAAAvVVSAAAAAtVVvAAAA^A/sA/V\AAAAAAAAAAAAé^^ AA/VSAA/VVVV. WvfVWrfV B gyszerre hárem traktor dohogott a kocsma előtt Az öreg Lipták Hugó hegyeseket káromkodott, hogy szekerével nem állhat a megszokott helyre. Ráadásul a lovak már messziről cibálták a kantárt a benzinfüst miatt Hugó bácsi, mint rendesein, most hl szent utálattal becsmérelte már a puszta pillantásával is a traktorokat ezeket az isten átkait erdő-mező csendjének előzőit, dalos madarak háborgatóit emberfülek siketítőit wtak rongálóit fullasztó porfelhők okozóit lövök halálba üldözőit... Minden egyéb ocs- znány tulajdonságukkal megbékélt volna, de ezt az utolsót a lovak eltűnését soha, soha el nem felejtheti. Mivel pedig immár az egész faluban csupán egy pár ló maradt Sári meg Pintyő, nincs az a táltos, amely drágább lehetne, mint az ő kedves jószágai! Am a három bordó Bjelorusz-traktor mit ion törődött az öreg Lipták Hugó füstölgésével, elég volt nekik a maguk pöfögése, amelytől sűrű kék pára lengte körül a kocsmát Szodoma és Gomora! — gondolta Hugó bácsi, a mellét nyomó motorgázzal küszködve. — Még a finom levegőt is elpusztítják ezek a benzinharamiák! Be a szövetkezet elnökének egy szava sincs ehhez! Eltűri a traktorosok kocsmázását ahelyett, hogy munkára parancsolná őket! Traktoros létükre itt része- geskednek, holott a szuperfoszfátot kellene hordaniuk az állomásról! Mit csinál a rendőrség?,.. Mit csinál a bíróság?... Csoda-e, ha az érsekhegyi szent remete már látja a jrilág végét?... Mint a bajvívásra készülő kereszteslovag h sisakro6télyát, 6 báránybőr kucsmáját húzta szemére, mielőtt átlépte a kocsma küszöböt... — Adjon az Isten Jő napot! — köszönt indulatosan, majd szétnézett a mestergerendák alatti homályban. — Jó napot Hugó bácsi — bólintott Vida Jkaci, a kopasz kocsmáros. Néhány ismerős lézengett a söntéspultnál, rack azonban nem érdekelték Hugó bácsdt. Annál buífogóbban sandított a kályha felé, ahol a három traktoroslegény élvezte a vas- menyasszony melegét — Az unokáim lehetnének, és a köszönésemet sem fogadják! De tegyük fel, hogy nem is vagyok falubeli. Csak egy idegen vándor, akit beűz ide a szomjúság. Szépen, jámborul köszön. Hát kérem illik-e fogadni a köszönését? Igenis illik! Ha van jóérzés az emberekben. Már akiben. Mert egyesekben egy szikrányi sincs! És még azt merik állítani magukról, hogy értenek a kemizáláshoz? Hát ahhoz talán értenek, de ami az illendőséget illeti! Arról nem is beszélve, hogy a traktoraik telebüdösítik a fél -világot... A kopasz kocsmáros igen aprólékosan Ismerte már az öreg Lipták természetét így hát jámbor képpel kérdezte: — Mivel szolgálhatok, kedves, jő Hugó bácsi? — Az attól függ, Laci fiam, hogy a traktorosok mit Isznak. Mert amit ők Isznak, az nekem teljességgel elfogadhatatlan, hála Istennek. Vida Laci némi kínnal nyújtogatta a nyakát — Mit teznak?... Mindegyik mást — Hát hányféle borod van? — Nem bort isznak, Hugó bácsi. A Gerő Gyuszi almuskát iszik, a Somos Vili kökényszörpöt, a Takács Feri meg meggy vért — Meggyvért?! Meg kökényszörpöt?! — hápogott Hugó bácsi az elképedés és a hahota határán. Végül a hahota diadalmaskodott, valósággal táncolt a fején a kucsma, tátott szájjal kacagott és kopár ínyén úgy meredezett néhány odvas fog, mint az útszéli kerékvető kövek. — Meggy vért! Almuskát! Hát ide figyelj, Laci fiam. Nekem három decit tisztán, Abból a mádi furmintból. Aztán még egyszer Kirom decit Mert a bor embernek való, a ükrösvíz meg a kis1 Orvoknak. Édes Laci Ham, pántlikát nem árulsz véletlenül? Vennék a hajukba szép nagy masninak valót, úgyis farsang van, hadd legyenek csinoská.k A szombati bilonj — Pántlikám az nincs — Ingatta kopasz fejét komolyan Vida Laci. — De van pálinkám. Cseresznyepálinkám, szilvapálinkám, törkölypálinkáim. Barackom te van, A három traktoros szép sorjában Indult M a kocsmából. Gerő Gyuszi, a nehéz, céklaképű legény szelíden megállt Hugó bácsinál — Közlöm magával hogy meg vagyunk sértve. Ezért a sértésért tíz liter borral tart»* zik hármunknak. A fölény és a gúny jegyében görbítette le száját Lipták Hugó. — Most azonnal kívánod, édes kereszt- leányom? — Nem sürgős. Jó lesz az a szombati bálon te. Éppen akkor! És már ment is Gerő Gyuszi. Nyomában a másik kettőveL Lipták Hugó szép lassacskán megiszogatta a kétszer három deci mádi furmintot, s közben mindenkinek megfáj dítóttá a fejét szakadatlan fecsegésével. Még akkor is beszélt, amikor lengő léptekkel szekeréhez po- roszkált. Becéző, már-már szerelmes szavakkal közeledett a lovaihoz. Szóözöne akkor változott öldöklő jégesővé, amikor észrevette, hogy az ab rákos tarisznyák eltűntek. De háborgása nem volt valódi harag. A tarisznyák elorzását a traktoroslegények halvány kis bosszúcskájánák minősítette, azért a súlyos fricskáért, amit őtőle kaptak. Ö maradt felül! Ez a hit még álmát is megszépítette. Szép virágos réten legeltette a lovait, hol Sári, hol Plntyő nyerített rá a kutyahűség tagadhatatlan arckifejezésévéL Csend és fénylő nyár volt. Csak a harangszó úszott feléje, valahonnan a messzeségből Meg valami morajlásféle. A harangszó elhalt, ellenben a morajlás nőttön-nőtt, úgy- annyira, hogy ágyúdörgéshez kezdett hasonlítani. Lipták Hugó aggódva leste az álombéli mezőin legelésző lovait és kénytelen volt elvenni szomjas arcáról a cserépkorsót, amiben pedig nem is kútvíz, hanem mádi furmint hűvöslött Végül akkora dördülés rengette meg lovastól, rétestől, mindenestől, hogy horkanó riadalommal tért eszméletre a valóságos éjszakában. A robajló zajok is valóságosak voltak, feje fölött recsegett, döngött a mennyezet. Igazi halálfélelemmel menekült ki Lipták Hugó a házból, mezítláb durrantós gatyában. De mivel mégiscsak férfiembernek tartotta magái — végtére Doberdo fennsíkján, golyózáporban tartotta meg a legénybúcsút — vasvillát ragadott, és megrohamozta a padláslétrát. A padlás terébe pillantva aztán kis híján hanyatt perdült a létrafokról. Sári és Pintyő felváltva dobbantott patáival és szemmel láthatóan semmi szokatlant nem találtak abban, hogy a padláson töltsék az éjszakát, szekér elé fogva, tökéletes hozzáértéssel fölszerszá- mozva Elégedett világnézetüket abból az ab- rakos tarisznyából merítették, amely zabbal telten a pofájukon függött Nem kellett áhhoz az Interpool mesternyomozójának lennie Lipták Hugónak, hogy éles elméjét azonnal nyomra vezessék a megkerült abrakcs tarisznyák. Ott helyben, a létra középső fokán homorúra nyújtózkodva akkorát vonyított rettenetes haragjában, hogy még azok & bc*rzongva vetették keresztet, akik egyáltalán nem voltak babonásak. Semmi kétség, ha abban a pillanatban eléri őket, vasvilláját tövig mártja a három traktorosba! De az elfajult harag egyúttal tétovává teszi az embert Lipták Hugó, bár fürgén szaladt le a létrán az anyaföld színére, az udvaron ide-oda kapdo- sott, ugrált, közben nyitott szájjal lihegett mintha láthatatlan fantomokkal viaskodott volna. Végre kiszabadult a szellemek köréből, sebtében nadrágba és ködmönbe bújt majd lélekszakadva el viharzott a szövetkezeti elnökhöz. — Faggyas elvtárs! Nem hallja, Fagy- gyas elvtárs! Csúffá tettek a traktorosai! Sári, meg Pintyő a padláson abrakéinak I Megölöm őket!... Az ébredés bambasága után valódi rémület lett úrrá a szövetkezet elnökén: az öreg Lipták Hugón kitört az elmebaj! Mit kezdjen vele? ... Egyáltalán szabad-e a közelébe mennie, hiszen közveszélyes te lehet... Mi lesz most? Éj idején körülményes elérni a mentőket az ápolók sincsenek kéznél a járási kórházban. Idegosztály csak a megyénél van... Mi lesz reggelig? Mire Faggyas elvtára mindezt végiggondolta, Hugó bácsi már a falu másik végén, a tanácselnök ablakát verte: — Hé, Bellák Jóska! Csúffá tettek a traktorosok! Sári, meg Pintyő a padláson abrakoknak ! Megölöm őket!... Az ébredés bambasága után valódi rémület lett úrrá a községi tanács elnökén: az öreg Lipták Hugón ki őrt az elmebaj... Nem sokkal később ugyanezt kérdezte a Hugó bácsi szolgálati háza köré tóduló csődület: Mit kezdjenek a padláson befogott lovakkal? Hogyan hozhatnák le onnan Sárit Pintyőt, meg a szekeret? Ki hitetlenkedve, k. szömyűlködve nevetett, az idősebbek boszorkányságot emlegettek, fölemlítették, hogy a tatárjárás óta ilyesmi nem fordult elő a falut* ban, valószínűleg előtte se, pedig itt már számos furcsa dolog történt, például az, hogy az egyik pap valódi asszonnyá változott, férjhez is ment, aztán gyereke született, térdig érő szakállal. No de élő lovakat szemfényveszte- ni a padlásra, szekérrel, abrakos tarisznyával! Hatósági közeg is került a körzeti rendőrmegbízott személyében, és az ő közreműködésével a falu elöljárói a helyszínre hozták a három traktorost. — Hát akkor gyorsan, lehozni a lovakat! — rendelkezett a szövetkezeti elnök. — Azt ugyan nem — ingatta makacsul céklafejét a nehéz Gerő Gyuszi. — Az öreg ott molesztál bennünket, ahol csak ér. Elmond mindenféle berregő haramiának, meg ben- zinbetyámak. Hozza le Hugó bácsi, ő ért a lovakhoz. — A törvénnyel ne kötözködjetek — szólt nyomatékkai a rendőr tizedes. — A fene se kötődik a törvénnyel. Csak megmondtuk az öregnek, hogy tíz liter borra] tartozik a legutóbbi sértegetéseiért. Ha kifizeti a tíz liter mádi furmintot, lehozzuk épségben a lovakat Félig-meddig eddig te fogni kellett az öreg Lipták Hugót nehogy a testi épség kárára elkövetett bűnténybe essék, most azonban öten kapaszkodtak belé, tartották kezénél, gúnyájánál fogva. — Soha! Soha! Inkább ott pusztuljanak el a drága lovaim. Inkább öngyilkos leszek, de soha!... Faggyas elnök jelen tőségtell ábrázattal próbálta megtörni a céklaképű Gerő Gyuszi konokságát — Hallod, te gyerek? — Hallom. De akkor se. — És ha börtön lesz a vége? — érvelt komolyan a rend szürke ruhás tizedese. — Akkor se. — És ha én fizetném meg azt a tfz liter mádi furmintot? — fenyegetőzött tovább az elnök. — Akkor talán — törte meg Gerő Gyuszi akaraterejét a könyörtelen lelki terror. Következésképp munkához látott a három traktoros. A ház köré csődült falunépe kora reggeli álmélkodása közben Hugó bácsi tűzfalának támasztották a gépszín hatalmas, megvasalt kapuszámyát, s ezen. mint valami lejtős hídon, levezették az udvarra Sárit és Pintyőt Ezután darabokban lehordták a sze*. keret megint összerakták, a lovakat eléje fo| ták, a zabos tarisznyákat a lovak füle möf akasztották. Amikor elkészültek, a céklakép Gerő Gyuszi csak ennyit mondott a némi. hin-nézésbe feledkezett gyülekezethez fordulva : — Kr'sz a kocsi, indulhatunk a farsangi báJib&i Gerencsér Miklós: FOGAT A PADLÁSON 1 t
