Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-27 / 73. szám
V Két egri hangversenyről a tanárképző főiskolán Ebben a hónapban már másodszor kaptunk hangversenyre szóló meghívót a tanárképző főiskolára: a líceum öreg falai között most, szerdán este a barokk mesterek muzsikájából állítottak össze műsort a tanárok és tanítványok. A megszólaltatott művek nemcsak alkalmat adtak két fiatal dirigens bemutatkozására, egyben azt is bizonyították, hogy kezd ki- boi: ikozni az együttműködési készség az egri amatőr együttesek között, a zenészek, énekesek és a közönség hasznára egyaránt. Az est programját J. S. Bach 3. (D-dúr) Brandenburgi versenye vezette be, a zongoránál Veroszta Magdolna zone (vamű vésznő vei; a fuvola olut Melícher Júlia, a hegedűszólót Ocskay Györgyné játszotta. Nincs hely és mód egy ilyen rövid beszámoló keretében részletesen kitérni az egyes szólisták méltatására, azt azonban meg kell állapítanunk, hogy elsősorban Veroszta Magdolna színes és lendületes zongorajátéka megcsillogtatta a verseny szépségeit. Melícher Júlia és Ocskay Györgyné közreműködése és érett játéka kellemes meglepetésként hatott azoknak, akik csak ritka vendégei a főiskolai hangversenyeknek. Händel g-moll orgonaversenyét Rezessy László orgo- naművész előadásában nagy taps fogadta. Ennek a műnek hallatlan frissesége ma is érződik, az egymásra .toluló zenei ötletek ma is hatnak. A főiskola kamarazenekara lelkiismeretes munkával előkészített teljesítményt nyújtott A hangverseny fiatal vendégkarmestere, Záborszky István, nyilvánvalóan a dinamikájáról és helyes mű- értelmezéséről ismert Záborszky József hatására maga is a barokk mesterek széles dallamvezetésű, a részletfinomságokra figyelő nagyvonalúságát hangsúlyozta, amikor a két művet. vezényelte. A rendezés bizonyára az est csúcsaként kívánta megszólaltatni Bach kantátáját, a 161-eset. Kár, hogy az altszólista betegsége miatt csalt csonkán hangzott el a mű, az Építők Heves megyei Kórusa, az ÁFÉSZ kamarakórusa és a főiskolai kamaraze- • nekar közreműködésével. A tenoráriát Cseh Béla énekelte. Ocskay , György a viszonylagosan nagy együttest határozottan kézben tartotta, a zárókorál szépségével jól idézte Bach szellemét. ★ A Bartók-teremben Csütörtökön a Heves megyei zenepedagógusok Bar- tók-emléknapra gyűltek ösz- sze Egerben. Délelőtt nyílt meg a B artók -emlékk iállí tás, majd este került sor az emlék h angversenyre, hogy Bartók születésének 90. évfordulója alkalmából ráirányítsák a figyelmet a világhírű zeneköltő művészi és emberi nagyságára. A Heves megyei zenepedagógusok a zeneköltő művészi hitvallására, egész életművére jellemző szólószámokat mutattak be az egri közönségnek. Nem mosolygós világ az, ahová Bartók mu zsikája hív bennünket: a modem életérzés, a - kiismeret és az idegek csatája folyik minden dallamívben, minden elkezdett mondanivalóban. A valódi és képletesen is mély regiszterekből egy, a kornak szentelt élet és gyötrődő lelkiismeret küldi üzeneteit a világnak, az embernek. A Mikrokozmosztól a Senat, Imiig összesen nyolc szám hangzott ezen az estén. A zenetanárok, Almádi Julian■ na. Szabó Zoltánná, Székely Éva, Miklovitz László, Fister Margit, Szabó József, Schubert Henrik, Halmai Katalin és az est betetőzését jelentő számot előadó Radnóti Tibor megszólaltattak egy olyan világot, amelyben az erkölcsi tisztaság a forrás vizének a csillogásával, de a hegyek hideg leheletével, ébresztő és frissítő józanságával is hat ránk. Nem lehet nem odafigyelni a futamokra, amelyek hirtelen nekiiramodással, váratlan befejezettségükkel az erdélyi balladák világát idézik, a szörnyű sorsokét, amelyek évszázadokon át a népekben sűrűsödtek és dallamokká váltak. A Komán táncok, a 3 Csík megyei népdal, a Kolimdák és az Ostinato is mind e nagy élmény mellett bizonyítanak. Ezt a Bartók Bélát idézte és méltatta ünnepi megemlékezésében Szepesi György, az. Egri Zeneiskola igazgatója is. (farkas) i Novellák képernyőn (Kedd, 20.00): Jack London A zsákmány és Kazimierz Brandysz Mindketten nagyon öregek című írásaiból készült az NDK-, illetőleg a lengyel produkció. A zsákmányban két betörő cimbora kifoszt egy ékszerészt, mesés értékű gyémántokra tesznek szert, s ettől a perctől kezdve — noha még tarthatnak a rendőrség rajtaütésétől — mindketten azon gondolkodnak, hogyan tegyék . el egymást láb alól. A Bran- dysz-novella tv-adaptációja egy aranylakodalmát megünkúlt, hogy tetteivel az általa ellenzett szövetkezetesítést támogatta. S végül úgyszólván ő lett fő szervező. Dobozy Imre: Eljött a tavasz (Szombat, 20.00): Dráma két részben, a Nemzeti Színház előadása, felvételről. 19G8 őszén mutatta be lékszik a történtekre, s szabadulni akar 20 év előtti gyávaságától és tehetetlenségétől. A főszerepet Sinkovits Imre (Bodalci) alakítja. A drámát Majos Tamás rendezte Rt 'iiyhősök a tv képernyőjén Elkészült Mikszáth Kálmán „Egy éj az Aranybogárban” című elbeszélésének filmváltozata a televízió stúdiójában. A színes, mozgalmas történet 1849-ben játszódik a szlovákiai- hegyekben egy vendégfogadóban. A Bozó László által adaptált & rendezett alkotás két álruhás fiatal vi szontagságos éjszakájáról szól. A jellegzetes mikszáthi humor, életkedv tolmácsolását elsősorban a két főszereplő: Halász Judit és Tahi Tóth László tehetségére bízták. Ugyancsak befejeződtek a telet ízió eddigi legnagyobb szabású, leglátványosabb produkciójának, a „Rózsa Sándor”-nak a felvételei is. A 12 részes film rendezője Szinetár Miklós. Az első magyar színes sorozat után máris újabb „szuperprodukció” következik. Hozzáláttál? Mikszáth Kálmán „A fekete város” című regényéből írt tv-film forgatásához, is. A hét folytatásból álló színes film külső felvételeit Csehszlovákiában és Romániában forgatják. Kosztolányi Dezső „Esti Kc*rreóljá”-ból Ranódy László készít filmet Huszonnégy részes produkció készül Benyovszky Móric életrajza nyomán. Jókai könyve nyomán fogtak hozzá a produkció előkészítéséhez. Tekintettel a rendkívüli költségekre, a szlovák tv-sekkel közösen rögzítik majd filmszalagra. Eötvös József nagyszabású regényéből „A falu jegyző- jé”-ből is film készül nemsokára. Jókai Mór írását, „A régi jó táblabírák”-at ugyancsak hét folytatásban láthatják majd a nézők. \ Ismét ő Szemerkél az eső. Az emberek megállnak a kapuk előtt és bámulják az eget. Vannak, akik visszafordulnak ernyőért, mások megnyújtják a lépést és nekiindulnak. Az iskola előtt már várakoznak néhányan. Beszélgetnek erről arról. — Vetjük a borsót, András — mondja egy nagy bajusza a másiknak. — Tavasz van — böki oda a szót amaz úgy, mintha meg lenne sértődve a kijelentés miatt. Fejkendős nénik, asszonyok, suttyó legények gyülekeznek az iskolában. A legények félreállnak az ablak elé, kikopognak a lányoknak. — Gyertek be, Eszti! Megérkezik az előadó. A várakozók beülnek a padokba, úgy mint valamikor, annak idején. A test■ ..bek csak úgy, féloldalról csúsznak bele. — Eljár az idő, Ferenc... — Meg az a sok kolbász, szalonna, amit megettél negyven esztendő alatt... Az előadó jól beszél. Dicséri a jelöltet. — Neki köszönhetjük a vízlevezetőt, a járdát a Damjanich utcában. Megtörténik a jelölés. Most már csak néhányan maradnak a nagy fekete tábla előtt. A többiek szétszélednek a faluban, ki erre, ki arra. — Gratulálok. dil ^ íelölt, — harmincon alig túli asszony — elmosolyo— Pedig én nem bántam volna, ha... Nagyol nézük. Tudják, a két gyerek, a család mellett a mások gondja, baja nem könnyű teher. Nem könnyű azt mondani a férjnek, miután elé raktam a tányért, hogy; egyél csak nyugodtan, én megyek a tanácsba ... — De valahogy mégiscsak jól sikerült. Az előadótól is többet mondtak az emberek. Az utcabeliek. Nagy dolog az, amikor egy kétgyermekes anyának azt mondja száz ember: — Nekünk te kellesz, Annus! A jelölt apró papírgalacsint forgat az ujjai között. Jólesik a szó, a beszéd. — Mi a titka a nagy bizalomnak? — Nem titok ez, kérem. Egyszerűen csak törődni kell velük. Az emberekkel. Ha mondjuk, kenyérért szaladok át a boltba, mert sietős és megállít valaki: — Annus! Ugyan hallgass már meg, lenne egy pár szavam. Ilyenkor nem lehet elfutni és azt mondani: — Mondja el holnap, mert ha én most meghallgatom magát, a férjem a fejemre borítja a levesestányért. A csinos, fiatalasszony kék szemében tűz villan, ahogyan beszél. — Néha tisztára káptalan a fejem. Amikor bemegyek Abonyba, sokszor azt sem tudom, mihez kapjak, kinek a dolgát intézzem előbb. Néha előfordul, hogy éppen a magaméra jut a legkevesebb idő. Az utcán már égnek a villanyok. Eláll a szemerkélés és a Tisza felől tiszta, ózondús levegőt hoz a szél... Szalay István Csurka István: Hét tonna dollár Jelenet a „Micsoda cirkusz" című műsorból, amelyet a tévé április 4-én mutat be. n jel ni készülő házaspárról s? ■!, akik — miközben gye- r <el várják — vissza-viszr fékeznek életük emlékez. ies epizódjaira, s ilyen bőven akad, hiszen a XX. százan első felének meglehetősen viharos volt a történelme. Urban Ernő: VargaSsetű (Pén ek, 20.00): A szór, koztató cselekmé- nyű játék egy tennelőszövet- kezet zár zámadási vacsoráján indul, ahol a résztvevők felidézik saját múltjukat. A . jelenlegi tsz-elnök igencsak ellenezte annak idején a szövetkezeté«::, s a szervezők elől a szó szoros értelmében elbújdosoti. Ám akárhová került, jprsí. mindig úgy alaÓUL március 27., szombat a Nemzeti Színház társulata Dobozy Imre drámáját, amelyből később film is készült. A darab a 60-as évek derekán játszódik, amikor is egy volt honvédszázad megmaradt tíz tagja elutazik a magyar határszélre leleplezni azt az emléktáblát, amit két hős bajtársuknak állítottak. De miért maradtak csak eny- nyien az 1945. április 3-án még teljes létszámú századból? A divatos önvizsgálat valódi élettel telik meg a dráma során, amikor ők tízen felidézik az utolsó napok eseményeit, s megpróbálják kideríteni, hogy ki volt a felelős a század pusztulásáért. S ott, ja. határszéli kis faluban, mint valamennyiőjük élő lelkiismerete, biceg elénk Bodaki szakaszvezető, akiről u irr’ Mig úgy tudták, hogy •i Ök maguk szolgál tat- ki a németeknek Boda- A felidézés során kidé röl, hogy ki ki másként em* VI Szántódi is elbizonytalanodik egy pillanatra. Egyedül Luciánó flegma. Tulajdonképpen oda se figyel a játékra, csak számolgat. Az edző rekedten bemondja: — Piros betliSzántódi nem hisz a fülének. Hát neki ilyen ostoba barátja van? Hát ez lehet? A terem felmorajlik. Még a két Damógyöngyei sem hiszi el az első pillanatban, és a kicsi is csak pillanatok múlva jön rá, hogy a fogadás tétélének tökéletes beteljesítéséhez neki ezt még meg is kell kontráznia. De amikor aztán rájön, diadalittasan vágja ki: — Kantra. A tétet tartó kfbic mély megrendüléssel nyújtja át az 1000 forintot Luciáimnak. Ö még életében ilyen nagy embert nem látott Leírhatatlan a szemrehányás, amivel Szántódi most ránéz barátjára, az edzőre. Az edző elhaló hangon re- begi: — Nincs mese, nem hívhatom ki „Piatnik bosszúját, öregem!” Szántódi odainti magához a sporttisztet: — Légy szíves, szállj be helyettem. Én ezzel a címeres ökörrel nem játszom tovább. Feláll, maradék aprópénzét besöpri és véres fejjel elvonul, A közönség kétségkívül részvéttel és sajnálkozással tekint utána, s ez abból is meglátszik, hogy az egyik kí- bic odafordul csendesen Lu- ciánóhoz és azt mondja hete... _________.. — Szántód! elvtárs a leg- •szélesebb látókörű egyén a faluban. Biliárdban és ultiban eddig verhetetlennek bizonyult. Luciánó szerényen mosolyog. Szántódi a sönlésben maradék aprópénzéből megrendel egy fröccsöt, felhajtja és érthetetlen szavakat motyog. Közben nézi Luciánót, amint^ ott áll bent az emberek között a füstteagerben. Milyen artatlan, milyen jelentéktelen. Hogy tudta ez őt így kifosztani? Aztán lecsapja a poharat a pujtra, és elindul kifelé. Már az ajtóban van, amikor megvilágosodik az agya, és arcán egy korszak- alkotó gondolat felvillanása tükröződik. Határozott léptekkel átmegy a termen, be a játékosokhoz, és megáll Luciánó előtt. — Nincs kedve egy kis sétára? A kérdést többen félreértik. Elsősorban is a nagy Damógyöngyei, akinek a jelenlevők közül elsőrendű kötelessége lenne Luciánót a fizikai terrortól megoltalmazni. ő azonban csak a pénzt oltalmazza. — A dohányt! Luciánó átad 200 forintot A nagy Damógyöngyei sötéten néz, és ujjával hívogató mozdulatokat tesz. Luciánó még két darab százast átad. A direktor tovább integet. Luciánó az egész pénzt átadja. — Egyébként Max még biztosan nem alszik —mondja Damógyöngyei. Szántódi megérti a dolgot — Ki az a Max? Luciánó kis szemtelenségül a hangjában merídjb? — Az erőművészünk. — Csak nem képzeli, hogy verekedni akarok? Luciánó belenéz a füzetébe. Szántódi elképed: — Ki ne számítsa, mert én falra mászok! Luciánó csak számol, aztán azt mondja: — önnek tervei vannak velem. Szántódi megadja magát. Ez már több annál, amit az 6 agya elbír. — Elismerem, jöjjön! 5. Kihalt a falusi főutca, éjszaka van. Szántódi és Luciánó egymás mellett lépnek. Luciánó inkább szemlélődve, mint aki jól végezte dolgát. Szántódi gondokba merültem Megáll egy gyenge fényű lámpa alatt. Ránéz Luciáméra. — Száz szónak is egy a vége, magában én pénzt látok, mester. Sok pénzt. Luciánó egy elhárító mozdulatot tesz. — Matematika. Akárki megtanulhatja. — Hagyja itt ezt a pitiáner társulatot, csináljunk egy üzletet — Én a porond művésze vagyok, az is maradok Szántódi legyint erre. — Mennyi a gázsija? — Hát nem sok, az kétségtelen. — Ha rám hallgat, milliomosok leszünk mind a ketten. Luciánó elmosolyodik. — Az nem lenne rossz, vennék egy fiatal oroszlánt, és rendes gázsit adnék az artistáinknak, hogy ne potyogjanak le minduntalan a trar Szántódi egy kicsit elgondolkozik. — Még ezt is meg lehetne csinálni. Vegyen ki egy hónap fizetés nélküli szabad. ságot, nekem ennyi idő elég. Luciánó csóválja a fejét. — Sajnos, nem lehet. Nélkülem semmire se mennek a fiúk. Én vagyok a pénztáros, a szakszervezeti bizalmi, az állatorvos és a műsorban is kellek minden este. — Ne legyen makacs. Értse meg, hogy milliókról van szó. Luciánó egy kicsit elgondolkozik. Most először egy kis kíváncsiság ébred föl benne. — Mégis, miféle milliókról? — Majd megmondom. Azzal elindul. Elmennek a következő lámpáig. Ott Szántódi papírt, ceruzát vesz elő, illetve a papírt Luciánó kis füzetéből tépi ki és a magas deszkakerítésre támaszkodva elkezd írni valamit. Mondja is, amit ír. — Szerződés. Alulírott. Ránéz Luciánóra. ' — Szabad a becses nevétí — Luciánó. — Rendes neve nincs? — így ismer a világ. Aztán kis szerénységgel WH igazítja: — A szakma. Szántódi vállat von, írja tovább és mondja is: — Alulírott Luciánó kötelezem magam, hogy mindazokat a pénzösszegeket, amelyeket Szántódi Gábor, a helybeli népművelési osztály helyette vezetőjének tanácsai, és ötletei alapján a közeljövőben birtokolni fogok, a fent nevezett Szántódi Gáborral 50—50 százalék arf* nyában megosztom. írja at. Luciánó nem sokat teketóriázik, aláírja. Aztán ránéz Szántóéira, hogy nahát halljuk most már azokat a nagy ötleteket.