Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-24 / 70. szám

Tanácsot adtak a pályaválasztóknak

Egy riport nyomán

Két évvel a „békekötés’' után

Csoportos tesztvizsgával kezdődik a foglalkozás.

vizsgálódást, a személyiség sokoldalú megismerését, míg végül megfelelő munkát, pályát tudnak ajánlani.

Az intézethez kerülnek azok a gyerekek is, akiknek nem sikerült a pályaválasztásuk, akiket nem vettek fel abba az iskolába, ahová jelentkeztek. Az ilyen gyerekek továbbtanulási lapját az iskoláik a pályaválasztási intézetnek küldik meg. Ide aztán behívják a gyerekeket, valamint a szülőket, és a tanulók érdeklődési körének, képességeinek megfelelő, a választotthoz hasonló pályát, iskoláit, szakmát ajánlanak.

(Kádár)

Közel két éve — Véletlen folytán — egy „csendes háború” kellős közepébe csöppentem Hatvanban, a Zalka Máté Kollégiumban; nevelők és fiatalok mondták el, hogy a diáktanács nem hajlandó együttműködni a kollégiumvezetéssel, tagjai úgy érzik, nincs rájuk szükség, ezért a titkárral egyetértésben lemondtak. Akkor már két hónapja tartón, ez az áldatlan állapot. A fiatalok se engedtek, a nevelőtestület sem kereste a megoldást Felébredt bennem a volt nevelőtanár szenvedélye, s kettős hévvel ' kerestem az összetűzés okait, próbálva a kiút lehetőségeit is kutatni.

.Tólesett, hogy nem is eredménytelenül, s riportomban már a békekötésről számolhattam be.

Két év után ismét ellátogattam a kollégiumba; izgatott, hogy mennyit változott a belső élet, valóban megoldódtak-e a régi problémák. Erről kérdeztem Antal Gyula igazgatót és a diákokat. Kalauzként a két évvel ezelőtt írt riport főbb motívumait választottam.

„— A nevelőtanárnő... azt mondta: a diáktaná's csak papírforma, szükséges rossz, s ö ezzel nem törődik ... JWi akkor kértük az igazgató urat, hogy rendezze a dolgot, ...de semmi sem lett belőle.”

— Akkor én is kezdő voltam, legalábbis a kollégiumi nevelés »terén; a módsae- ■ rebet neon elég ismerni, jó idő kell ahhoz, hogy hatásosan alkalmazni is tudja az ember. Kollégámmal együtt kissé túlértékeltük a diákok csak azért is ellenállását, más szóval: értük dolgoztunk ugyan, de nélkülük. Azóta minden rendeződött, ma már el sem tudnám képzelni munkánkat a diáktánács nélkül.

— A „lázadó” diáktanács tagjai már érettségiztek, legtöbbjük továbbtanult, mi er- . ről már csak hírből hallottunk, ugyanígy az akkori problémákról is csak hallomásból tudunk. Ma nincs semmi gondunk, a nevelők igénylik ötleteinket, számíta- * nak javaslatainkra.

lünk a feladatokat, gondokat, s tájékoztatásunk nélkül intézkedett. Társaink gúnyoltak.”

— A tanács tagjai kérték, hogy ne ragaszkodjunk mereven az előírásokhoz, ne csak havonta egyszer mehessenek haza a gyerekek, hanem annyiszor, ahányszor akarnak. Elfogadtam a javaslatot, hiszen a gyerek természetes óhaja, hogy minél hamarább lássa szüleit, s mi is számítunk a családi nevelés jótékony hatására. Régi kívánságuk volt az is, hogy bontsuk meg az elaiult, régi

, szilenciumi rendet. Ezzel is egyetértettünk, megteremtettük a feltételeit a szabad szilenciumnak. A nevelőtanár nem ül a gyerekek nyakán, a fiatalok több tanulóban lényegében állandó felügyelet nélkül tanulnak, ha problémájuk van, az irodában mindig megtalálják a nevelőket, s megkapják a kért segítséget. Bevált ez a kötetlen módszer, a kollégium átlagos tanulmányi eredménye 3,5-ről 3,7-re emelkedett. Reméljük, hogy év végére még többet produkálnak a fiatalok.

— Érdemes tanulni, mert nincs hiány jutalomban. Nálunk, aki elérte a 4,5-es átlagos tanulmányi eredményt, az szombaton és vasárnap este kilencig tartózkodhatí_ kinn a városban. Korábban nem volt ilyen kedvezmény. Mindig, jól sikerülnek* a diáktanács által szervezett kéthetenkénti bálák is, a tv- nézés sem tiltott már, azt mondják régen az volt, ma már ezen csak csodálkozunk.

munkáját, igyekezetét, anyagi helyzetét legjobban. Egy szombat cél után összeülünk s lebonyolítottuk a dolgot; őszintén mondom, meglep.1 tt az a tárgyilagosság, ahogy javasoltak, vétózásra nem volt szükség, majdhogy felnőttként döntöttek. Hibájuk? Én nem annak, hanem bizonytalanságnak nevezném; nem élnek elég határozottan a jutalmazás és büntetés jogkörével. A szervezési és irányítási munkákat nagyszerűen oldják meg, a tanács tagjai csoportokat korrepetálnak, mivel real szakos lanárt nehezen terünk szerez* ni; a rendezvényeket leleményesen készítik elő és bonyolítják le. Kizárólag a jutalmazás-büntetés terén tanácstalanok kissé, de úgy érzem, ez is csak átmeneti jelenség, idővel ehhez isr, hozzászoknak.

— Otthonossá vált kollégiumunk, hangulatos társalgónk, sőt — s ezt nem egy rokon intézményben irigyelhetik . — étkezőhelyiségünk is van, ahol a mindennél jobb ízű hazait elfogyaszthatjuk. A fiúknak kellene még társalgó, állítólag jövőre az is megvalósul, belső átalakítással, a miben mi is segédkezünk szívesen.

„— ... a kollégiumvezetés nem beszélte meg ve„— Ha nagyobb lenne a jogkörünk, ha elmondhatnánk véleményünket jutalmazásról és büntetésről egyaránt! Döntsön a nevelőtestület. de hallgasson meg bennünket!”

— A száz fiú és lány kollégiumi térítési díját megyei utasításra összesen kétezer forinttal kellett emelni, természetesen a tanulmányi eredmény, a szociális- helyzet és közösségi tevékenység értékelése alapján differenciáltan. Mi, nevelők, arra gondoltunk, hogy a legille- tókesebb e téren is a 'diáktanács. Űk ismerik egymás

Nem érdektelen elmondani még egy történetet. Az egyik tanácstag, aki két évvel ezelőtt a leginkább elkeseredettek közé tartozott, Debrecenbe jelentkezett, fel is vették az egyetemre, tanári szakra. A közelmúltban Hatvanba látogatott, felkereste a régi kollégiumot, nevelőit, igazgatóját. Szóba került a két év előtti „csendes háború” is. Ennek kapcsán mondta a felnőtté nőtt fiú:

— Ha akkor mindent a mai szemmel láttunk volna...

Antal Gyula igazgató idézte ezt a sztorit, engem azért kapott meg, mert kifejezte nemcsak azt a szemléletváltozást, ami a volt diáktanácstagok tudatában végbement, hanem azt az egészséges fordulatot is, amit a nevelőtestület rugalmassága, megértése eredményezett. /

Nem volt céltalan ez á két év utáni látogatás, annál is inkább, mert a hatvani „békekötés” tanulságai másutt is hasznosíthatók.

Pécsi István

kon»

A Fáklya resszusi száma

A Fáklya című lap március 21-én. megjelenő 6. számát teljes egészében az 6ZKF XXIV. kongresszusának, illetve a 9. ötéves tervnek szenteli.

„A kongresszusok jelentősége az SZKP tevékenységében” című összeállítás a párt kiemelkedő kongresz- szusait ismerteti. Képes riportot olvashatunk a novo- kuznyecki kohóóriás építéséről. Bemutatja a lap Iván Kiszeljovot, a Gorkij Autógyár igazgatóját, a XXIV. pártkongresszus küldöttét. A „Szilárd jellemű emberek” című riport a nyugat-szibériai új és nagyon gazdag kőolajlelőhely kiaknázásáról, az ott dolgozó kommunisták emberfeletti munkájáról ad képet.

Olvashatunk a lapban a

szovjet lakásépítés fejlődéséről, a szovjet képzőművészet legújabb eredményeiről m

'SSSSSSSSSJVSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ

W**'******S*&S*S4&S*SS*SfSS*jrSXrS7SfSJ&SSS*SS*SSSSSSSSSSSSSSSSSS*SSrrSSSSSSJ'SSSSSSYSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJr/rSSJ'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/'

Csurka István:

Hét tonna dollár

&,fíWWM

«II. március 24* szerdai

III.

Ezenközben a tárgyalás Vég elvtárs és Damógyöngyei direktor között jócskán előrehaladt. Ezek már az utolsó, befejező mondatok:

— Sajnálom Damógy öngyei elvtárs. A művészet nem árucikk, és főleg nem dug- áru. Felkérem önöket, hogy 24 órán belül hagyják el járásunk területét.

— És egy' kis bánatpénzt nem ad? — kérdezi Darnó- gyóngyei.

— Miféle bánatpénzt?

— Ezt így szokták. Bennünket már több helyről kiutasítottak. de mindenütt adtak egy kis segélyt a kulturális alapból.

— Helytelen.

— Na jó!" Akkor legyen szíves adja írásba, hogy kiutasít bennünket.

— Miért adjam írásba?

— A szó elrepül, az írás megmarad.

— Nem adom írásba.

— Ezt jelenteni fogom a minisztériumban. Elvégre itt 28 cirkuszművész és 12 idomított állat életéről van szó.

— Itt a járásunk kulturális ellátottságáról van szó. Én nem hagyhatom színvonalat- lan giccsel mérgezni a lakosságot.

— Ez az utolsó szava?

— A kultúra nem képezheti alku tárgyát. Nálam.

— Nem baj, Vég elvtárs, tudja mit mondok én magának, én még mindig ennek a kis gebines cirkusznak az igazgatója leszek, amikor maga már régen nem lesz főnök.

A vásártér. A sátor mögött a körbeállított lakókocsik és az állatszállító kocsik egy valóságos kis szekértábort képeznek. Ennek a térnek közepére érkezik meg Darnógyöngyei, az igazgató.

Megáll középen, tapsol kettőt, mire a lakókocsik ablakában, ajtajában megjelenik egy-egy fej. A kocsik mellett az asszonyok is abbahagyják a háziasszonyi tevékenységüket és Darnógyön- gyeire figyelnek.

Darnógyöngyei körülhordozza tekintetét társulatán és ‘lakonikus rövidséggel csak ennyit mond;

— Mehetünk.

Ekkor a kocsma felől jövet, két kocsi között, kibukkan Lueiánó és Anita. Anita felmegy az egyik lakókocsi lépcsőjén, Lueiánó pedig egyenesen Darnógyöngyei fele tart. Megáll előtte, szembenéz vele. Szó nélkül is értik egymást.

— Csak szomszédos me-, gyék jöhetnek számításba — mondja Lueiánó —, mert a lovak nagyon le vannak strapáivá.

— Tehát?

— Békés vagy Heves?! Békés nagyobb, de sok a tanya, Heves dimbes-dombos.

•de kisebbek a községek. Békésből egyszer már kiutasítottak bennünket, de azt a górét azóta leváltották. Ha az új megtudja, hogy az elődje kiutasított bennünket, nyert ügyünk van: letarolhatjuk az egész megyét.

— Köszönöm Lueiánó.

Aztán egy harsány vezényszó :

— A tevéket fordítsuk. Békés felé. Indulás 10 óra 15- kor.

A falusi csárda mellett megáll a menet. Damógyön- gyeá igazgató úr kászálódik le az egyik kocsiból elsőnek és határozott léptekkel megindul a kocsma bejárata felé. Ezt több ablakból figyelik a társulat tagjai, és villámgyorsan levonják belőle a következtetéseket. Sorra kinyílnak az ajtók, a társulat ■ úgyszólván egy emberként . követi vezérét. Utoljára Lueiánó marad, hozza magával a füzetét.

3.

A csárda különtermében a társulat asztalokat tol össze, és valamennyien letelepszenek. Mindenkinek jut egy hely, csak Luciánónak nem. Ö az ajtóban álL Az igazgató tárgyal a pincémével.

— Mit lehet enni?

— Marhapörköltet tarhonyával.

A bohóc nézi a pincérnőt.

— Sör van? — érdeklődik tovább az igazgató.

— Nincs.

— Kérek 27 pörköltet és 27 kisfröccsöt.

Lueiánó közbeszól:

— Csak 26-ot. Én nem kérek.

A pincémé hozzáfordul.

— önnek mit szabad?

Lueiánó átnéz a szomszédos terembe, ahol egy biliárdasztal körül elég nagy a tolongás, mert négy helybeli személy játszik ott egy döntő partit Lueiánó félrehívja a pincémét, és suttogva mondja:

— Mondja meg, legyen szíves, kik azok, akik ott játszanak.

Á pincémő vállat von, de mégis megadja a felvilágosítást. Óvatosan mutogat, hogy a bentiek ne vegyék észre.

— Aki most lök, az Lipcsei űr, az edzőnk Az ott mellette Varga elvtárs, a Ma gyár Labdarúg Szövetség járási vezetője. Középen Szó-- tyori főhadnagy. sporttiszt, a helybeli gyakgéziednél. És

végül, aki háttal áll, ő Szántóéi elvtárs, a tanács népművelési osztályának helyettes vezetője.

— S melyikőjük a legjobb játékos?

— Azt hiszem, Szántódi.

— köszönöm. Hozzon nekem két sóskiflit, meg1 egy pohár tejet.

A társulat már a marha- pörkölt végén jár, sőt a fröccsöt is többször megúj- rázták már.

Lueiánó a billiárdterem- ben, kezében a maradék kiflivel elmerülten figyeli a játékot, és főleg a játékosokat.

A játék az úgynevezett 32-ezés. A biliárdasztal közepére felsorakoztatott öt kis fabábú meghatározott szabályok szerint történő feldöntésére megy, s az elért pon-* tokát egy kis táblán jegyzik. A kis táblán lyukak vannak és négy különböző színű pálcika. A táblát tartó ezeket a pálcikákat szurkálja a lökések után mindig előbbre. A teremben mindenki a játékot figyeli, mindenki szakember.

Lueiánó leül, rágja a kiflit.

Odakint Anita odafordult

az igazgatóhoz:

— Lueiánó mit csinál odabent?

Darnógyöngyei teieszájjal válaszol:

— Punatolózik.

Anita szinte ellágyul.

— Csppa szív ez a bohóc. Nem is tudom mi lenne belőlünk nélküle.

Darnógyöngyei nem szer ti. ha csorbítják igazgató, mindenhatóságát. Zordan néz a műlovarnőre, aki ennek következtében kijavítja magát...

(Folytatjuk)

*

Pszichológusok, közgazdászok, pedagógusok segítenek a nyolcadikosoknak és a középiskolát végzetteknek a pályaválasztásban a Fővárosi Pályaválasztási Intézetben. Tanácsot adnak, milyen továbbtanulási formát, milyen szakma kitanulását javasolják a gyerekeknek. Még az iskolaév alatt több száz osztályfőnökkel. több ezer szülővel beszélték meg a pálya- választás lehetőségeit. Évente négyézer körüli azoknak a gyerekeknek a száma, akiket továbbtanuláshoz és ezren felüli, akiket munkavállaláshoz segítenek.

Külön foglalkoznak a mozgásszervi fogyatékosságú és a beteg gyerekek pályaválasztásával, az állami gondozottal? további sorsával. Az intézetben pszichológiai csoport beszélget el azokkal a gyerekekkel. akik saját maguk valamilyen okból nem tudják eldönteni, mihez kezdjenek, hová menjenek.

Húsz—huszonkét gyerek csoportos teszt-vizsgálatával kezdődik a foglalkozás. Ezt értékelve, a pszichológus egyenként és legalább két alkalommal beszélget a pálya- választóval. Akad olyan gyerek is, aki fél évig jár az intézetbe. Addig folytatják a

Az intézet munltatársa a tanuló műszaki érzékét vizsgálja; a kisdiáknak bonyolult konstrukciós hengert kell szét- szednie és összeállítania.

(MTI foto — Keleti Éva Mv. — KS)

A ssánpiraarústeszt érzelmi, hangulati momentumokról ad

' 1elviiá gosítást.