Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-21 / 68. szám
Tanácsköztársaság - Tanácsváiasztás A Tanácsköztársaság kikiáltásának 52. évfordulóján választásokra készülünk. Népünk jelölőgyűlések ezrein jelöli ki jövendő képviselőit a tanácsokba és az országgyűlésbe. A Magyar Tanácsköztársaság rövid 133 napja alatt szinte fel sem lehet mérni mi mindent alkotott Mindig van valami, amit ki lehet emelni, felmutatni a sok közül A Tanácsköztársaságra emlékezve, felidézzük most, milyen volt annak választási rendszere. Az 1919. március 21-gyei kezdődő időszakot egészen az intervenció megindulásáig a Tanács-Magyararszág békés korszakának nevezzük. A magyar proletárállam vezetői a diktatúrának ezt a békés korszakát igyekeztek mielőbb legális, demokratikus alapokra helyezni Ezért tűzték ki április első féléié a tanácsok megválasztását A Tanácsköztársaság ideiglenes alkotmánya értelmében választok és választhatók voltak nemre való tekintet nélkül mindazok, «kik 18. életévüket betöltötték és a társadalom szempontjából hasznos munkából éltek. A választójog nem volt általános. így a kizsákmányolok, a kereskedők és papok neon kaptak választójogot A körülményekre tekintettel a Tanácsköztársaság átmenetileg csak a dolgozóknak adott választójogot Magyarországon est megelőzően soka nem nyugodott választás ilyen széles alapokon. Most nyílott alkalom először arra, hogy a nincstelen proletárok, földmunkások, szegényebb kisgazdák, iparosok és más kisemberek részt vegyenek a választásokon. Első alkalommal szavazhattak a nők és a 18. életévüket betöltött fiatalok is. A korábbi nyilvánosan, élőszóval történt szavazás helyett most volt először titkos a szavazás. A választó- polgár áthúzhatta azoknak a nevét, akikre nem akart szavazni és más neveket írhatott helyükre, megválasztottnak pedig azokat tekintették, akik a legtöbb szavazatot kapták. 1919-ben Magyarországon mintegy 9 millió volt a lakosság léleks zárna, választójoga hozzávetőleg ezek felének volt összehasonlításként nem érdektelen meg- , említeni, hogy az 1910-esvá- »lasztásokon mindössze 700 000 ' embernek volt szavazati joga, azoknak, akik bizonyos vagyonnal rendelkeztek. A ^Tanácsköztársaság a korábbi állapotokkal szemben biztosította a területén élő nemzetiségek választási jogát, mivel a magyar nyelv ismeretét nem tekintette a választójog feltételének. A falusi tanácsokban 100, a budapesti kerületi tanácsokban 500 választó küldött egy tanácstagot Minden 25 ezernél nagyobb lélekszámú község automatikusan városnak minősült Egyébként a tanácstagok közül a falvakban 3—5 tagú, városban 10 —20 tagú intéző bizottságot illetve, ahogy akkor mondták, direktóriumot választottak. A budapesti kerületi tanácsok saját soraikból választották az 500 tagú fővárosi tanácsot, illetve 80 tagú intéző bizottságot A járási tanácsokba ezer Iákosonként választottak egy tanácstagot A munkásosztály vezető szerepét, illetve fokozott képviseletét úgy érvényesítették, hogy egy-egy város a szomszédos járások tanácsaiba is választhatott munkás tagokat Ugyanennek az elvnek alapján a városok a megyei tanácsokba külön is választottak munkás küldötteket Érthető ez az intézkedés, hiszen a munkásság tulajdonképpen túlnyomó többségében városokban élt, és dolgozott Az akkori viszonyok között vezető szerepének és képviseletének érvényesítését ilyen módon biztosították. A Tanácsok Országos Gyűlését, más néven a Tanácskongresszus tagjait a megyei és városi tanácsok választották. A választásnak ez a közvetett rendszere erősítette a tanácsok demokratizmusát, tette lehetővé, hogy az alacsonyabb szintű tanács beszámoltathassa, illetve vis2- szahívhassa a felsőbb tanácsba delegált képviselőjét. A tanácstagok mandátuma egyébként hat hónapra szólt. A Tanácsköztársaság választási rendszere biztosította a tanácsrendszer centralizmusát. A helyi tanácsok kötelesek voltak a felsőbb tanácsok rendéleteit végrehajtani. Bár nincsenek pontos adataink, de hozzávetőlegesen a négy és félmillió szavazásra jogosult mintegy ötven százaléka járult az urnákhoz. A fővárosban a felnőtt lakosság kétharmada, a vidéki városokban az országos átlagnál valamivel több. A falusi lakosság 20 százaléka szavazott. Falun a távolmaradottak túlnyomó többsége nő, akik ekkor még idegenkedtek attól, hogy a férfiakkal egyenlő jogúak legyenek. A fővárosi tanács, az „ötszázak Tanácsa”, április 11- én alakult meg. Első ülését április 15-én tartotta, amelyen Kun Béla mondott beszédet, méltatva azt a tényt, hogy az uralkodó osztállyá szerveződött, budapesti proletariátus átvette a fővárosban a hatalmat. A Tanácsok Országos Gyűlése, illetve a Tanácskongresszus június 14-én kezdett hozzá az akkori elég bonyolult viszonyok között felelősségteljes munkájához. Ezzel kiépült a Magyar Tanácsköztársaság állarnszervezete. Az első a magyar nép történetében, amikor a nép alakította ki saját hatalmi rendszerét, választott vezetői kezébe adta a kormányzást A szocializmus útjára lépett Magyar Népköztársaság sok mindent megőrzött és sok mindent továbbfejlesztett a Tanácsköztársaság választási rendszeréből. A mai évfordulón büszkén emlékezünk a dicső elődökre, akik bár történelmileg rendkívül rövid idő alatt maradandót alkotva sok minden egyéb mellett lefektették a munkáshatalom választási rendszerének és államszervezetéinek alapjait. (Bs) A Tanácsköztársaság helytörténeti irodalmunkban Az ellenforradalmi időszakban a megyei helytörténészek, publicisták az ^ uralkodó osztály igényeinek megfelelően foglalkoztak 1919 helyi történetével. De- zséry Bachó László, Kálno- ky István, Varga Tivadar monográfiáikban nagyfokú elfogultsággal, s gyalázkodó hangnemben foglalkoztak a Tanácsköztársaság eseményeivel. Abban csak terrort, s felforgató szándékot láttak. Mivel az uralkodó osztály érdekeit képviselték, nem vették, illetve nem akarták észrevenni a proletáruralom jelentőségét az országos éa megyei társadalmi fejlődésben. A felszabadulás megyénkben is szabad légkört teremtett 1919 emlékei feltárására. Ezt a munkát Kolacs- kovszky Lajos (1891—1954). a proletárdiktatúra egykori helyi vezetője, első megyei marxista történetírónk kezdte meg. Kolacskovszky a Tanácsköztársaság 30. évfordulója időszakában kezdte el 1919 helyi emlékei feltárását, s 1952-ben levéltári kutatásai és személyes emlékei alapján megírta: Az „őszirózsás“ forradalom és kommün Heves megyében” című könyvét Ez a munka Kolacskovszky életében nem jelent meg Szerzője a Népújságban publikált több cikket kéziratos dolgozata felhasználásával. Az 1952A sássiók visszatértek ÉK ermine évvel ezelőtt, 1941. március 23-án, vasárnap délben érkeztek a zászlók Lavocsne község vasútállomására, az akkori magyar—szovjet határra. Paskievics, I. Miklós cár hadvezére zsákmányolta őket. Ezúttal a Szovjetunió hadseregének magas rangú tisztjei kísérték a hadilobogókat, ők adták át a Horthy hadügyminisztériuma által kivezényelt díszalakulatnak. A zászlókat fényes külsőségek között vitték fel a Várba. Az ötvenhat zászló „hazaérkezett”, az újságok és a rádió harsányan hirdette az 1848 —1849-es hadierényeket, de nem tudott mit kezdeni velük, hiszen a szabadságharc a német elnyomás ellen folyt, a császári reakció tiporta el a magyar nép felkelését, hősies küzdelmét Semmi sem volt olyan idegen az uralkodó osztályok érzés- és gondolatvilágától, mint 1848 igazi szelleme, mint a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméje, mint bármiféle kollektivitás. A zászlókat hazai földön múzeumba zárták, az eszmék, melyeket egykor jelképeztek, a fasiszta Magyarországon nem voltak időszerűek. Alig telt el három hónap és a náci hadigépezet rázúdult a szovjet határokra, hogy néhány nappal később Magyarország is részesévé váljék annak az iszonyatos pusztításnak és pusztulásnak, amit a második világháború jelentett. A Szovjetunió három évtizeddel ezelőtti gesztusa, a zászlók visszaküldése figyelmeztetés volt, hogy a szovjet nép, mely legyőzte a cári rendszert, nem ellensége Magyar- ország dolgozó népének, ne szövetkezzék a magyar kormány az európai haladás, a béke, a demokrácia, az emberség legkíméletlenebb ellenségével, a hitleri fasizmussal. A figyelmeztetés hiábavalónak bizonyult. Horthyt és rendszerét nem lehetett feltartóztatni a maga választotta úton, hiszen megszületése is a véres ellenforradalom jegyében fogant. A népjogok, s a szabadságeszmék elleni gyűlölet vezette egészen a pusztulásáig. A harmincadik évforduló jó alkalom e történelmi tanulságok összegezésére. V. F. ben készített tanulmányt 1969-ben a Megyei Könyvtár adta ki. A Kolacskovszky halálát követő években Nagy József, Szántó Imre, Szokodi József, Csóka János és Sereg József foglalkoztak alaposabban a Tanácsköztársaság megyei történetével.' Munkájuk eredményeként jelent meg 1959-ben Nagy József szerkesztésében a Heves megye a Tanácsköztársaság idején című emlékkötet. A könyv elején Nagy József terjedelmes tanulmányban foglalkozott az 1918— 19-es forradalmak megyei történetével. Szántó Imre a szocialista pedagógusmozgalom, és a fehérterror megyei történetét, Csóka János az 1918—19-es agrárpolitika helyi vonatkozásait dolgozta fel. Szokodi József önállóan is kiadott dolgozatában Gyöngyös 1918 —19-es forradalmak alatti történetét írta meg. Sereg József 1919 hatvani emlékeivel foglalkozott. A 40. eredményeit elsősorban a évfordulója jó alkalom volt arra, hogy Soós Imre a Levéltári Közleményekben tájékoztassa a kutatókat az Egri Állami Levéltárban (ma Heves megyei Állami Levéltár) őrzött 1918—19-es forrásokról. 1959 és 1988 között e sorok írója foglalkozott főként a proletárdiktatúra helyi emlékeivel. Kutatásai Népújságban publikálta. A Tanácsköztársaság megyei története feltárásához nagy segítséget adott 1961-től az Egri Dobó István Vármúzeumban Dancza János 1919- es veterán által létrehozott Legújabbkori Gyűjtemény. Dancza János nemcsak a gyűjtemény létrehozója volt, hanem a helyi munkásmozgalom — így 1919 — kutatója is. Munkáját több tanulmány és cikk jelzi. A Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója ismét nagyobb lendületet adott az 1919-cel foglalkozó helytörténeti kutatásnak. Ennek első eredménye az e sorok írója által összeállított, Eger város 1918—19-es forrásaival foglalkozó kiadvány volt. Hézagpótló volt az a dokumentumgyűjtemény, amely Nagy József szerkesztésében • megye 1918—19-es forrásaiból állítottak össze. A gyűjtemény Nagy József, Szecs- kó Károly, Dancza Jánost Kovács Gáborné, Béta Albert, Fried richné, dr. Kovács Irén, Lévai Ferenc, Jenei János és Bakó Ferenc munkája nyomán készültei. Az évforduló kapcsán figyelemreméltó kutatásokat végzett még Egerben Molnár József és Szőkefalvy- Nagy Zoltán. Molnár József az 1919-es helyi pedagógus- mozgalommal, Szőkefalvy- Nagy Zoltán Bertalan József egri kémiatanár haladó szerepével foglalkozott. Gyöngyösön Molnár József, és Sereg István, Hatvanban Németi Gábor végzett eredményes kutatásokat. Rövid összefoglalónkból is kitűnik, hogy a felszabadulás után sokat tettünk a Tanácsköztársaság és az ezt megelőző polgári demokratikus forradalom történetének feltárásáért. Érzésem szerint, s ezt megerősítik az elmúlt években végzett levéltári kutatásaim, még mindig sokat kell dolgoznunk 1918—19 méltó feldolgozásáért Nem elég részletesek azok a munkák, amelyeket eddig a helytörténészek az 1918—19-es forradalmak megyei történetéről alkottak. Például nincs kimutatva bennük a maga mélységében és részletességében a kettős forradalom előzményei. Nincsenek feltárva az 1918. október 31. előtti megyei pártviszonyok, a pártok harcai a polgári demokratikus forradalom alatt. Alapos elemzésre szorulnának a megyei direktórium belső ellentétei, az egyház és a proletárdiktatúra helyi viszonya, s még sorolhatnám a megoldásra váró kérdéseket Az 1918—19-es forradalmak megoldatlan megyei problémái, s más feltárásra váró helyi történelmi témák feldolkozásában a jövőben nagyot léphetnénk előre, ha megteremtenénk a megyei helytörténetírás élő szervezeti kereteit. Ügy tudom, jelenleg biztató kezdeményezések indultak ezen' a téren. Szecskó Károly 4 *1 A vörös vőlegény Majd két éve ismerem, úgyszólván naponta találkozunk, ilyenkor beszéd közben sok mindenről szó esik, az em ber lassan-lassan megismeri beszélgetőpartnere gondjait, örömeit, életének emlékezetes pillanatait. Egy-egy találkozás mégis hoz mindig újat, a meghitt légkörben néha évtizedeken át féltve őrzött emlékek elevenednek meg. így idézte múltját az egri Kármán András, a hajdani vöröskatona, az egykori vörös vőlegény. Az emlékek továbbéltek bennem, s arra késztettek, hogy megírjam egy töretlen ívű élet krónikáját. Ügy, ahogy az idő formálta, három tételben. FORGATAGBAN Ä frontokra gyerekfejjel, tizenhat évesen került, utólag maga sem_ hitte, hogy megúszta az első világégést. A kemény orosz tél majdhogy végzett vele; amikor megmentették, már csak egyet akart: élni és hazajutni. Otthon, Jászberényben már csak a mindennapi munka nyugalmára vágyott, csak élni akart háborítatlanul. Mégis másképp történt. Áprilisban — akkor a város már a próle- t’ rh a falom kezén volt — segített megszöktetni munkaadójának ügy1 véd fiát, akit az új rend képviselői letartóztattak, lazításért. Az akció síénél járt, ám most őt tartóztatták j. A felelősségre vonástól egy mó- ,on menekülhetett csak,, ha jelentkezik vöröskatonának. A fiatalember nem tétovázott, újra egyenruhába öltözött, s indult harcolni a pro- íméúrhalaioméxk. .JJZL*-. — ÄOg értettem még akkor a világot; el tudod képzelni mit jelenít épp csak serkenő bajusszal idegen földön valódi háborút élni. Csak egy vezérelt, hogy megússzam, később már ez sem. Értettem én, hogy mire megy a játék, ha nem is teljesen. Sejtettem, hogy semmi közöm ehhez a háborúhoz, de tudtam, hogy mit se számít az én szavam. Őszintén mondom, nem vonzott különösebben a proletárhatalom győzelmének híre sem. Apám egy birtokosnál volt szőlősgazda, ott dolgoztam én is, úgy láttam, mindenem megvan és meglesz. Amikor a birtokos menye jött és egyre kérlelt, hogy segítsek, nem tudtam ellenállni. Azt tudtam, hogy az ügyvéd teljesen veszélytelen, szószátyár, kelekótya ember, igazi veszélyt nem jelent senki számára sem, a háborút is kávéházakban ülte végig. Aztán arra is gondoltam, hogy ha ellenkezem, akkor vége a biztos megélhetésnek. Már rajtam volt az egyenruha, amikor kezdtem gondolkodni, s belátni, hogy a kisemberek sorsa mennyire összefügg egymással. ESZMÉLÉS Hallotta Bokányit, akit néptrfbun néven emlegettek, beszélni, magával ragadta világos okfejtése, szónoklatának lendülete. Talál1 ozott vele a Parlamentben is, amikor századát Pestre vezényelték, azt mondták: ők adják majd a parlamenti őrséget. Utólag derűit ki, hogy az utasítás téves volt, ezt Bokányi népbiztos közölte velük, aki nézte, nézte a jóllakottságtól kisimult arcokat, majd elmosolyodott: „Jól van fiúk, legalább egyszer jóllaktatok”. A fiatal katona emlékezetébe vésődött ez a mondat, arra azonban nem is gondolt, hogy valaha még találkozik a népbiztossal Mégis így történt; a tanácshatalom bukása után a Jászberényben rekedt Bokányit a népbiztosok perében halálra ítélték. Lánya és felesége is a városban maradt. Juditnak dolgoznia kellett, hogy élni tudjanak. Épp ott jelentkezett munkára, ahol a volt vöröskatona is dolgozott, a földbirtokosnál A két fiatal hamar megértette egymást, abban is megegyeztek, hogy a fiú velük együtt megy a Szovjetunióba, mint Judit vőlegénye. Megint a véletlen szólt közbe; Kármán Andrást egy napon Hatvanba rendelték, az állomásfőnökségre egy vitás ügy rend - zésére. Amikor hazaért, Bokányikat már elvitték. — Mint katonák sokat bészélget- tünk, vitáztunk, hamarosan értettem már, hogy miért harcolok, tudtam, hogy a világot nem lehet csak saját szemszögömből nézni. Társaimmal együtt terveztük: milyen is lesz az új élet a győzelem után. Furcsa, jó érzés volt úgy tervezni, gondolkodni ezen, hogy tudtuk, nem szócséplés az egész, hiszen rajtunk is múlik, milyen Les* cll c; í <. • v )" tam Juditot, s megtudtam kinek a lánya, mindenképp azon voltam, hogy könnyítsék munkáján. Aztán meg is tetszett a törékeny alkatú, fekete hajú lány. Amikor megkérdezte, hogy elmennék-e velük a Szovjetunióba, azonnal igennel válaszoltam. Otthon persze nagy volt a megdöbbenés, folyvást mondták: „Bandi jól tennéd, ha nem beszélnél annyit ezzel a vöröslánnyal. Örülhetsz, hogy megúsz- tad a felelősségre vonást könnyen, most újabb kellemetlenségeket akarsz?” Hát még, amikor megtudták, hogy rákerültem a cserelistára! Peregtek a szavak: „Mit keresel te Oroszországban; itthagyod a szüleid, a testvéreid? Onnan vissza se jöhetsz!” Nem vitatkoztam, de kitartottam elhatározásom mellett. Aztán jött az a véletlen, megtudtam, hogy Juditék kerestek, de nem várhattak, mert menniük kellett azonnal, parancsra. Mindent megpróbáltam, érdeklődtem a szovjet követségen, sajnos eredménytelenül. Évekig kísértett az emlék; megtanultam látni, gondolkodni, megtaláltam a boldogságom; az utóbbi elveszett egy véletlen folytán, az előbbit pedig már soha nem tagadhattam meg. ÖRÖKSÉGKÉNT Évtizedek múltak, megnősült, tíz gyereket nevelt tisztességgel emberré. Ám az emlékek ma is frissek, •csak a Bokányi-örökség. Negpvenötben ott folytatta, ahol tizenkilencben abbahagyta; azonnal belépett a pártba, vállalt minden megbízatást, a legnehezebb időkben volt termelőszövetkezeti elnök is. Sosem vágyott babérra, amikor fiatalok, képzettebbek jöttek, zokszó nélkül adta át helyét, s kétkezi munkával kereste kenyerét ötvenhatban — noha nem kérték erre — vállalva a veszélyt is, megakadályozta az egri üzletek fosztogatását. Nyugdíjas korában, hetven évesen, nemrég kapott negyedszázados pártmunkájá- nak elismeréseként kitüntetést. Szel-; lemi frisseségét, közéleti érdeklődését ma is megőrizte. Hányszor hallgattam, őszinte nagyrabecsüléssel morgolódását apró, de bosszantó hH bak miatt; ilyenkor mindig meg-; meg toldja egy mondattal füstölgő-; sét: „Nem szabad ezt szótlanul eltűrni fiam, a ti dolgotok is, hogy szóljatok”. — Semmit nem bántam meg, a most utólag fél évszázad múltán is elmondhatom, hogy büszke vagyok arra az örökségre, amit nekem ezek az élménvek adtak. Talán néha nem könnyű az egyenes utat járni, mégis erdemes, mert az embernek megnyugtató számot vetni önmagával. Egy sors három tételben, menny* motívum árnyal egy jellemet, a töretlen ívű Óetet. A krónikás kötelessége még IÁ hogy kiemelje az alapmotívumd% a nemes veretű emberséget. ___ Pécsi István j
