Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-20 / 67. szám

Ax ormxággyulén törvényalkotó munkájáról

Nemzetközi elismerés a szerzői jog magyar kodifikációiának — Főieméit honorárium Összhangban az alkotók és a társadalom érdeke

Négy esztendő alatt 26 új törvény született — jogalkotásban ez a mérlege a végéhez közeledő parlamenti ciklusnak. A legfelsőbb szintű jogszabályok sorában 1909. évi ni. törvényként alkotta meg az ország- gyűlés a szerzői jogról szóló törvényt, amely 1970. január 1-én lépett hatályba. E kodifi- káció művelődéspolitikai jelentőségéről és gyakorlati hatásáról, eredményeiről nyilatkozott dr. Tímár István, a Szerzői Jogvédő hivatal főigazgatója Tótn Ferencnek, az MTI munkatársának:

— Irodalmi, tudományos és művészeti alkotások oltalmára, szerzőinek jogi védelmére született a törvény. Javaslata az érintett terület, a keletkező jogviszonyok rendkívül széles körű, alapos elemzése — csali- nem tíz évig tartó előkészítés, formálás, csiszolás — után került a törvényhozó testület elé. Az országgyűlés kulturális és jogi bizottságának több érdemi észrevétele, módosító indítványa nyomán emelkedett törvényerőre. ,

— Az új törvény összhangba hozta az egyéni alkotókedv ösztönzését, valamint a szerzők személyi és vagyoni jogainak védelmét azokkal a követelményekkel, amelyeket a szocialista társadalom fejlődése, a társadalom kulturális igényeinek nagymérvű növekedése támaszt. Mindenekelőtt szétválasztotta a szerzők úgynevezett személyéhez fűződő (más szóval: személyiségi) jogait és a művek felhasználásával kapcsolatos vagyoni jogokat Külföldi vélemények szerint még egyetlen ország szerzői jogi törvényében sem kodifikálták a miénkhez hasonló alapossággal és áttekinthetőséggel a szerzők személyiségi jogait amelyeknek tiszteletben tartrása egyebek között azt jelenti, hogy a szerző dönt a mű nyilvánosságra hozataláról, nevét fel kell tüntetni és — ami talán a legfontosabb engedélye nélkül

semmit sem szabad változtatni szellemi alkotásán.

— Erénye szerzői jogunk nemzetközileg is osztatlan elismerést keltett mai szabályozásának, hogy a törvény az 1921-es törvénytől eltérően nem tételesen sorolja fel a művek felhasználási területeit és formáit, hanem általában biztosítja a jogvédelmet; tehát szabályai kiterjeszthetők a további technikai fejlődésen alapuló újabb felhasználási módokra is. A felhasználás mostam gyakorlatáról még annyit: a különféle művészeti területeken (könyvkiadás, képzőművészet, zenet, színpadi előadás, filmgyártás, rádió-televízió stb.) miniszteri rendeletek szabályozzák a felhasználási szerződések feltételeit és a szerzők díjazásának mértékét.

— Megemelte az új törvény a szerzői díjtételeket és lehetőséget ad az érték szerinti differenciálásra.

Színházi kultúránk serkentését szolgálja, hogy magasabb honorárium illeti meg a szerzőket az ilyen „nehezebb fajsúlyú’’ műfajokban, mint az elsődlegesen, vagy kizárólag szórakoztató művek után.

Rendkívül fontos rendelkezés, hogy a törvény a szerzői jog oltalmi idejét a szerző életére és a halálát követő ötven évben rögzítette.

A Magyar Szerzői Jogvédő Hivatalnak több mint 30 ország szerzői jogi szerveivel van viszonossági szerződése; e kapcsolatok alapján mutatkozhatnak be, hozhatnak nyilvánosságra magyar szervek külföldi zeneműveket, illetve adhatnak elő magyar zenei alkotásokat külföldön. Az 1886-ban alakult berni Unió (az irodalmi és művészeti alkotásokat oltalmazó legfontosabb nemzetközi egyezmény, amelynek Magyarország 1922. óta tagja) 1968-ban Stockholmban történt revidiálása is 50 évi védelmi időt tett kötelezővé —, fejezte be nyilatkozatát a Szerzői Jogvédő Hivatal vezetője. (MTI)------------------------------------------------ „ ,

R

ecski helyzetkép

A nyereség ■ elmaradt

A Mátravidéki Kőbánya Vállalatnál — az idén nem fizettek nyereségrészesedést.

Nem osztottak már tavaly és tavalyelőtt sem, mert a forintokat elvitte a nagy összegű hitel, a költséges rekonstrukció, s a gépesítés által tereintett új szakmák „iskolapénzt" követeltek.

A szűk esztendőkből — kettő is éppen elég. A két szűk esztendő után joggal számíthatott mindenki a változást, javulást hozó, bőségesebb harmadik évre. Aztán ez a remény is szertefoszlott...

(Kiküldött munkatársunktól.)

Ma már ott tart a szovjet ipar, hogy mennyiségben már képes ellátni az alapvető közszükségleti cikkekkel a több mint 200 milliós lakosságát. Sőt számos, elsősorban rádiótechnikai cikkben a lakosság számára kedvező árleszállításra 1S mód nyílt, olyan volt a mennyiségi és már a válasz- tékbani felfutás is. A feladat azonban az. és ezt meg lehet állapítani a mind több kirakatot mind szívesebben nézegető külföldi számára is. hogy a választók területén szűkös még a kereskedelem ajánlata. Van baj és gond bőven — ismerős probléma ez nálunk is —, a szolgáltatásokkal, vízcsapot és televíziót javíttatni például semmivel sem kisebb feladat, mint nálunk. Sok, de még mindig kevés az üzlet, nagy gon a kereskedelem, a szolgáltatóipar munkaerő ellátása is.

Az úi ötéves terv e területen is döntő mértekben kíván előbbre lépni: meg akarja teremteni a szovjet emberek számára az áru bősége mellett az áru választókénak és minőségének is széles skáláját. Alapvetően javítani kíván a szolgáltatásokon —, mindent meg akar tenni, ami ésszerű és célszerű a nép életszínvonalának emelésere.

— Ki kell mondanunk őszintén, hogy a háború után egyrészt az újjáépítés, másrészt az imperializmus fenyegetése miatt egyszerűen nem volt módunk arra, hogy erőteljesen és hatékonyan nyúljunk ezekhez a kérdésekhez —, mondotta az egyik fiatal közgazdász, majd hozzátette magabiztos mosollyal: — Természetesen most már arra is lesz erőnk, hogy erőteljesen emeljük a nép életszínvonalát, s ugyanakkor egy jottányit se csökkentsük a haza védelmének erőforrásait.

Sokan gondolhatnák, hogy a fogyasztói ipar fejlődése visszaveti a nehézipar fejlesztését a Szovjetunióban. Természetesen erről szó sincs. Ezt nyomatékosan hangsúlyozták minden fórumon, hangsúlyozzák ezt a tézisek is. Egyetlen számadat, és érdekes számadatot ennek illusztrálására: az ötéves terv végére a nehézipar például 30 százalékkal részesedik a fogyasztási javak termelésében! A gépkocsi, a televízió, az elektronika számos fogyasztási terméke kimondottan a nehézipar ágazataiból kerül a piacra. Teljesen naív elképzelés az, amely osztó kézzel jobbra-balra, illetőleg nehéz-, vagy könnyűiparra választja szét az ipar struktúráját. Csak a végtermék szerint lehet itt dönteni: ha a gáz a lakások fűtésére megy, fogyasztási „javnak” számít, ha egy vegyiányag- gyár használja fel, akkor ez már a nehézipar szerves részévé válik.

Az ing

és a számítógép „házassága’'

De kereshetünk egy másik példát is: a nehézipar és az ing kapcsolatát mondjuk. A szovjet vegyiipar fejlődése

|S71. március -9.. szomö.ú

tette lehetővé — s a vegyipar igencsak az „A”-széktor „gyermeke” —, hogy például az eladdigi importról a majdnem teljes belső ellátásra térjenek át a Szovjetunióban a nylaningek gyártásában. A moszkvai üzletek ma már nemcsak nylon és egyéb szintetikus férfiingek, női blúzok, fehérneműk tekintetében nyújtanak színes és jó választékot, de a hagyományos és a kevert szálú termékek is nagy keresletnek örvendenek és nem utolsósorban éppen a nehézipar segítségével, nyílik majd lehetőség e kereslet sokoldalú és teljes kielégítésére;

Erről beszélgettünk többek között I. J. Kremenckijjel, a moszkvai Egyesült Fehérneműgyár igazgatójával, és arról is természetesen, hogy a szovjet kereskedelem és az ipar kapcsolata hogyan szolgálja a jobb áruellátást, s egyáltalában hogyan tükrözi az ipar a közönség igényeinek fejlődését és változását.

Elöljáróban feltétlenül meg kell említeni, hogy ez az üzem az ország egyik legkorszerűbb ilyen jellegű gyára, ahol magas fokú gépesítéssel korszerű technológiával és önálló számítóközpont1 segítségével folyik a nagyarányú termelés. Valamikor az átlagember előtt paradoxnak tűnhetett a férfiing és korunk legmodernebb technikájának. a számítógépnek a „házassága”.

— Nekem is annak tűnt azelőtt —, mondta mosolyogva Nyina Poluchina, a számítóközpont fiatal és csinos technikusa —. de ma már olyannyira nyilvánvaló, hogy egy ilyen hatalmas gyár „naprakész állapota”] a készleteink helyzete, a raktárak feltöltöttségl állapota és egy sor már alapvető kérdés egyszerűen megoldhatatlan lenne ezek nélkül a tudós gépek nélkül.

A tudós gépek az üzem ötödik emeletén, az igazgatói iroda fölött vannak. Minden bizonnyal nem valamiféle „tudományos” megfontolás helyezte az épület egy szárnyára. egymás alá és fölé az igazgatói irodát és a számítóközpontot —. mégis óhatatlan, hogy az ember ne figyeljen fel ennek szimbolikus jelentőségére.

Mondom est a vállalat

igazgatójának is, aki már 21 észtendje áll a gyár élén, s ő mosolyogva bólint:

— Szimbólumnak szimbólum,, de nagyos is reális tartalma van.

Valóban az van) Áz új

""ár 1962-ben épült, új tech- aval, új technológiával, s nem kellett sok idő hozzá,

hogy a gyár vezetői megér-z- zék és megértsék: ez az áj

technológia, az új technika egyszerűen lehetetlenné teszi a termelés régi kereteit. Keresni kezdték hát a megoldást. azokat a módszereket, amelyek szétfeszítik és új tartalommal töltik meg ezeket a kereteket. S a módszer: az összevonás. Az első lépés Mediny városkájának egy kis épületéhez vezetett, amelyben a helyi szervek segítségével két hónap alatt új fiókvállalatot szerveztek, magukba szippantva egyúttal az itt felesleges munkaerőt, ugyanakkor tehermentesítve a moszkvai gyárat, ahol jelenleg a gépesítés ellenére is. 600 munkást várnának a szalagok, a gépek mellé;

S ez az új kis gyáracska hat hónap alatt megtérítette a befektetést —, 1 200 000 férfiinget gyárt évente, összesen a már hét gyárrészlegben — régi üzemek korszerűsítve! —. ötezer emberrel dolgozik az egyesülés, négymillió férfiinget gyártva évente.

De hát mi az értelme ennek az egyesülésnek?

Eddig minden gyár mindent csinált: most specializálódtak az üzemek. Igaz, 32 ezer rubelbe került plusz- költségként az üzemek közötti szállítás, de a termelékenység növekedése révén 10 millió rubel nyereséget hozott a népgazdaság számára az üzem. Minden üzem részére a számítógépek segítségével dolgozzák ki a technológiát, végzik el a nyilvántartást. szervezik és tervezik a termelést, itt a központban történik a szabás. — az üzemek specializáltságuknak megfelelően pedig késztermékként „szerelik” össze a különböző típusú férfiingeket.

S ezek az ingek egyre keresettebbek a szovjet piacon, mert a gyár divattervezőivel központilag, saját erejéből is képes 60—70 új modellt piacra dobni a kereskedelmi árubemutatók keretében. a szovjet fogyasztók örömére. És még egy, ami rendkívül döntő: a divat változásait, a kereskedelem új iránti igényét, néhány rövid hónap leforgása alatt ma már képes szalagszerűen is, nagy sorozatokban teljesíteni a korszerű gyár.

Szó sincs arról, hogy a számítótechnikát abszolutizáljuk. De kétségtelen, hogy az irányelveknek megfelelően az e szellemben történt centralizáció, s az ezzel párhuzamosan bevezetett számító- gépt.echnika tette lehetővé r. ■ . y gyárnak ilyen aráiv u felfutását.

Az. elveket így igazolja az élet.

(Folytatjuk.)

Gyurkó Géza

— Vajon mi vitte ismét eí az álmokat?

A MEGLEHETŐSEN kínos témáról Kocsis István igazgatóval beszélgettünk a napokban Recsken.

— Hovatovább talán közhelynek tűnik, de mégis valóság, s el kell mondani, hogy vállalatunk üzemeit is eléggé hátravetette munkájában a tavalyi esős időjárás, bányáinkban gyakran nem tudtak dolgozni — kezdte az igazgató. — Akadályozott bennünket az eszközhiány, amire jellemző, hogy jobb híján például 1952-es, meg 56-os kotrókkal voltunk kénytelenek a feladatainkat végezni. Ilyen régi, elavult, rozzant gépekkel pedig nehéz egyről a kettőre haladnunk!

— Rekonstrukció után, rozr

zant gépek?!

— Sajnos, még ma sem vagyunk túl a rekonstrukción, s foghíjasak az eddigi eredmények is...

S bizonyságként mindjárt azt is elmondja az igazgató, hogy az eredetileg 1969. december 31-i határidő /„menet közben” többször is megcsúszott A recski alsó telepi osz- tályosóberendezést még jelenleg is szerelik. A vasszerkezeti munkáknál tartanak, ami előreláthatólag május elsejéig eltart S csupán ezután jöhetnek a villanyszerelők, akik ígéretük szerint egy hónap alatt végeznek.

A REKONSTRUKCIÓ alatt levő recski üzem a vállalat súlyponti termelőegysége. Az említett munkák nyilvánvalóan éreztették és éreztetik most is a hatásukat a termelésben. Ősz óta nem tudják kellőképpen szelektálni a követ, csak 120 milliméteres nagyságig küldhették anyagot a gyűjtőtérre. A MÁV építési főnökségétől kellett szalagsort bérelni ahhoz, hogy a minimálisan biztosított vasúti vagonokba is tölthessenek időnként, hogy ne kizárólag az útépítők néha megjelenő gépkocsijai! > szorítkozzanak. Külön gondot

okozott, hogy a kényszerű választékhiány miatt elgurult forintok mellett a helyzetet tovább súlyosbította az egyre gyűlő, eladatlan készlet, ami még az idei január elsején is 21 tonna volt. Ráadásul az egerbaktai gépesített kőbánya sem kamatozott október óta, helyette különféle váratlanul előbukkant tervezési, kivitelezésá hibák növelték a problémákat.

— Szeptember végén 3,2 millió forint veszteséggel zártunk — magyarázta Kocsis István — s bizony nem reménykedhettünk már akkor túlságosan. Mindenesetre próbálkoztunk. Az egész évben érzett nyolc-tíz százalékos létszámhiányt mindenekelőtt az egri, tihaméri bányánkban igyekeztünk pótolni. Még úgy is, hogy recski központunk alkalmazottait, műszaki dolgozóit segítségül hwtuk: délutánonként gépkocsi vitte őket az egri üzembe, ahol aztán estig maradtak nap nap után. Azonban sajnos itt sem tudtunk any- nyit lendíteni a bányán, mint akartuk: a tervezett 700 ezer helyett végül is csak 545 000 darab blokkot termelt...

— Ezek után hogy alakultak a vállalati eredmények?

— Sástói üzemünk kimagasló teljesítményeivel és a szarvaskői bánya ugyancsak kitűnő munkájával a módosított 656 ezer tonnás programunkat 643-ra teljesítettük, s 52 millió forint helyett ötvenegyet számláltunk... így maradt él a nyereségrészesedés. S ennélfogva csak akiket érintett, azoknak vigasz, hogy azért az elmúlt két évben összesen nyolcszázalékos bérfejlesztést végeztünk. Másokat pedig legfeljebb az idei fizetésrendezéssel kárpótolhatunk. Kaptunk ugyanis erre az évre egy nagyobb összegű bérpreferenciát, s ezt is felhasználva, már 25 ezer forint fölé emelhetjük az átlagbérszintet...

A REMÉNY TALÄN lassan-lassan visszatérhet. De mi a biztosíték arra, hogy ebben az évben a vállalat jobban „összeszedi magát”? Hiszen még imítt-amott baj van az egerbaktai üzemmel, s a törzsbánya, a recski is jobbára csupán a második félévtől dolgozhat teljes kapacitással. Aztán megint következhet egy esős időszak, a nyári hónapokban ismét jelentkezhet például a vasúti kocsihiány.

— Hiszünk abban, hogy

Egerbaktán rövidesen teljesen rendbe jönnek a dolgok, s Recsken is korábban végeznek a szerelők, mint „hivatalosan” ígérik... Az időjárást és a MÁV-ot sajnos nem tudjuk irányítani,-lehet, hogy okoznak még kellemetlenségeket — fejtegette az igazgató. Ügy véljük azonban, hogy még ez utóbbiak ellenére is tudunk valamit tenni. Például inkább csak az értékesebb kőfajtákkal terheljük a recski szállítópályát, hogy az eddiginél nagyobb tömegben küldhessünk drágább termékeinkből a rendelkezésre álló vasúti kocsikon, míg az olcsóbb követ közvetlenül a termelés színhelyén értékesítjük. Szeretnénk ezenkívül fokozni a fekete mészkő bányászását Nagyvisnyón, illetve Szarvaskőn, hogy a gyöngy össolymo- si őrlőüzemünkbe mind többet küldhessünk belőle. Az őrlemények iránt ugyanis élénk az érdeklődés

— S milyen lesz a folytatás?

— Recski üzemünk egyébként jó adottságait kihasználva különféle műszaki intézkedésekkel, belső átcsoportosításokkal házilag megoldjuk, hogy a mostani, évi 450—500 ezer tonnás termelés jövőre vagy legkésőbb 1973-ra 6—700 ezerre növekedjék. Szerencsére kapunk központi támogatást is a további műszaki fejlesztéshez, s ebből pedig a IV. ötéves terv időszakában zúzót szeretnénk felszerelni Szarvaskőben a helyi és a nagyvis- nyói kövekhez, a nógrádi Karaites hegyen 850 ezer tonna kapacitású üzemet akarunk nyitni, másutt úgynevezett mobilüzemeket létesítenénk ... 1

MINDEN BIZONNYÁ» nagyobb lenne így iránta t bizalom, s nyugodtabbá válna munkahelyein a légkör.

Gyón! Gyula

L J. Kremenckij, a moszkvai Egyesült Fehémeműggár igazgatója.