Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-20 / 67. szám
) ií Statisztikai Hivatal jelentése 7 (Folytatás a 2. oldalról) nemcsak az autóbuszgyártás és -export, hanem a nemzetközi kooperáció keretében készülő egyéb tartozékok exportja is nőtt. A műszaki fejlesztést és az export növelését szolgálták a gépipari vállalatok nemzetközi kooperációs szerződései, valamint a licencvásárlások is. A beruházási jellegű gépek aránya az exporton bélül csökkent, a fogyasztási célú gépeli (háztartási villamos gépek, televízió, magnetofon stb.) termelését és exportját viszont fokoztuk. A közúti szállítás fejlesztése érdekében jelentősen növeltük a tehergépkocsi-importot. A termelési folyamatok automatizálása nemcsak a műszeripar fejlesztését, hanem az import növelését is szükségessé tette. ' A fogyasztási cikkek importján belül a személygépkocsi, a rádió és a háztartási villamos gépek aránya csaknem kétszeresére emelkedett. A ruházati cikkek importja bővítette a belföldi árualapot, és hatással volt a hazai termelés minőségére és választékára is. Az élelmiszer- importon belül nőtt a déligyümölcs, a nyers kávé és a kakaóbab aránya. Az import jelentősen gazdagította egyes élelmiszerek és élvezeti cikkek választékát is. Az idegenforgalom fejlesztésére, az utazási lehetőségek bővítésére az elmúlt években újabb utazási irodák alakultak. Az elmúlt öt évben 46 000 szállodai férőhely és egyéb szálláslehetőség (kemping, fizetővendéglátóhely , stb.) létesült, a jelenlegi összes férőhely több mint egyharmada. Beruházások 1966*-1970. években több mint 330 milliárd forintot fordítottunk beruházásokra, összehasonlítható árakon szá^ roolva kereken 50 százalékkal többet, mint a II. ötéves terv időszakában és 14 százalékkal többet, mint ameny- Tiyjt a terv élőirányzott. A beruházás gyorsabban nőtt, mint a nemzeti jövedelem. A ITL ötéves tervidőszakban megváltozott a beruházások rendje. 1968-tól kezdve a tervszerű irányítás a nagy jelentőségű, népgazdasági célú beruházások tekintetében továbbra is központi döntés alapján, más be- Ótóllalati, szövet-: kezet!) esetében közvetve, gazdasági szabályozók útján valósult meg. 1968 óta a beruházások finanszírozásában a költségvetési források csökkenése mellett fokozódott a vállalati alapok félhasználása és a hitel. 1970-ben a vállalati alapok a beruházási forrásoknak mintegy 40 százalékába hitéi több mint 10 százalékát fedezte. 1966—1970. években az építési beruházások volumene 52 százalékkal, a belföldi gépeké 46 százalékkal, az import gépeké 66 százalékkal emelkedett az előző öt évhez képest. , i. A^BERUHATASOK ALAKULÄSA 1966—1970 EVEKBEN Százalékos 1961—1965 évek megoszlás százalékában Hmt 40,8 143 Építőipar 2>5 179 Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, vízgazdálkodás 19,2 173 Beállítás és hírközlés 13,4 150 Kereskedelem 3,4 153 Kommunális ellátás 20,7 141 összesen 100,0 150 képesség, foglalkoztatottság, életszínvonal Az 1970. ÓV végén az ország népessége 10 347 000 fő volt, 187 000-rel több, mint 1965. év végén. Az 1000 lakosra jutó természetes szaporodás az előző öt évben 3, az utolsó öt évben 3,7 volt 1966—1970. években csaknem 750 000 gyermek született, 12 százalékkal több; mint az előző öt évben; A halálozási arány emelkedését a népesség öregedése idézte elő: 1965. végén a népesség 16 százaléka, 1970. végén 17 százaléka volt 60 éves és idősebb. A csecsemőhalandóság csökkent; A III. ötéves terv időszakában 13 községet nyilvánítottak várossá. Jelenleg 76 város van az. országban. 1970- ben a népesség 45 százaléka, 4 700 000 ember élt városokban 300 000-rel több, mint öt évvel korábban. Az aktív keresők száma a III. ötéves tervidőszakban több mint 300 000 fővel, 7 százalékkal nőtt és 1970. végén meghaladta az 5 milliót. A III. ötéves tervidőszakban az aktív keresők száma a mezőgazdaságban valamelyest csökkent, a többi nép- gazdasági ágban emelkedett. A lakosság egy főre jutó ösz- szes reáljövedelme öt év alatt 34 százalékkal nőtt, a A MUNKÁSOK ÉS ALKALMAZOTTAK havi Átlagbére az állami szektorban, formt 1965 1970 1970 év 1965 év Állami szektor összesen 1715 2143 százalékában 125 Ezen belül: tear 1767 2127 120 Építőipar 1839 2341 127 Mező-, erdő- és vízgazdálkodás 1576 2127 135 Közlekedés és hírközlés 1743 2241 129 Kereskedelem 1572 1970 125 Nem anyagi ágazatok 1547 2122 137 A mezőgazdasági mu 1 í- ból szármáz:' pénz- r ot év alatt jelentr e . emeli’"'- liett. Ez egy rés a term értékesítés foké iásából t az értékesítési ni k emelk. déséböl. másrészt a tsz-al- halmazottak számának nöegyre több szövetkeze* a végzett munka ellenértékének nagy részét rendszeresen havonta előlegfolyósítás formájában fizette ki a tagságnak. A parasztság jövedelmének még ma is csaknem egyharmadát kitevő saját termelésből szármató fogyasztása a tervidőszakban lényegében nem változott. A lakosság reáljövedelmének alakulását a munkából származó jövedelem mellett befolyásolják a pénzbeli és természetbeni társadalmi juttatások is. Az elmúlt öt év alatt a természetbeni társa- ralmi juttatások (ingyenes egészségügyi, oktatási, bölcsődei ellátás stb. egy főre jutó reálértéke kb. 25 százalékkal, a pénzbeli juttatásoké mintegy 67 százalékkal emelkedett. A pénzbeli társadalmi juttatásokon belül a családi pótlék és a gyermek- gondozási segély, valamint a nyugdíjak növekedése volta legszámottevőbb; 1966- ban gyermekenként havi 50 forinttal emelkedett a munkások és alkalmazottak családi pótléka. A termelőszövetkezeti tagoknál bővült a családi pótlékban részesülők köre, és a jogosultság feltételei azonosak lettek az alkalmazásban állókéval. A családi pótlékban részesülő családtagok száma öt év alatt 600 000-ről 700 000-re, a kifizetett összes családi pótlék az 1965. évi 1,6 milliárd forintról 1970-ben 2,8 milliárd forintra emelkedett. 1967- ben vezették be a gyermekgondozási segélyt, amely lehetővé teszi a munkaviszonyban álló anyáknak, hogy 3 éves korig maguk gondozzák gyermeküket. 1970. végén 167 000 nő részesült gyermekgondozási segélyben, és az év folyamán e címen 1,2 milliárd forintot fizettek ld. , ni. ötéves tervben előirányzott 14—16 százalékkal szemben. a reáljövedelem évenkénti emelkedése az előző ötéves időszaktól eltérően viszonylag egyenletes volt. A reáljövedelem-emelkedés döntő mértékben a pénzjövedelem növekedéséből adódott. Az egy lakosra jutó nominális pénzbevétel öt év alatt 47 százalékkal emelkedett. Mivel fogyasztói árakis emelkedtek, az egy lakosra jutó pénzjövedelem reálértéke 1970-ben 42 százalékkal haladta meg az 1965. évit. A III. ötéves tervidőszakban a munkások és alkalmazottak egy főre jutó összes reáljövedelme éves átlagban majdnem 6 százalékkal, a parasztságé több, mint 7 százalékkal emelkedett, és az 1970. évi színvonal a munkás és alkalmazott népességnél 31 százalékkal, a parasztságnál 41 százalékkal volt magasabb, mint 1965-ben. A munkás-alkalmazotti népességnél a reáljövedelemnövekedés legfontosabb forrása a reálbér változása volt. Az állami szektorban a tél- jég munkaidőben foglalkoztatott munkások és alkalmazottak havi nominális átlagbére öt év alatt 428 forinttal. 25 százalékkal emelkedett; vekedéséből. s a részükre fizetett bérek emelkedő-- a.' Jött. A tsz-tagok a köz ga „bán végzett munkáén is több pénzt kaptak, min1 korábban és javadalmaz: ukban változást jelentett, hogy 1968-tól kezdve A* elmúlt 9t év alatt többször emelték a nyugdíjakat, elsősorban az alacsonyabb nyugdíjakat. A mezőgazda»á- ig termelőszövetkezeti tagokra vonatkozóan új nyugdíj- rendszer lépett életbe, amely lényegében megegyezik az alkalmazásban állókéval. 1970. végén 1 453 000 személy részére fizettek nyugdíjat, vagy járulékot, 300 000-rel többnek, mint öt évvel ezelőtt. A nyugdíjra folyósított összeg öt év alatt 69 százalékkal nőtt és 1970-re 13,1 milliárd forint volt. A tervidőszakon belül részleges fogyasztói ármódosítás először 1966-ban volt. Ekkor emelkedett a hús és húskészítmények, a vaj, a tejtermékek és a tüzelő ára, valamint a helyi közlekedés díja. Egyidejűleg csökkentették a zsír és szalonnafélék, valamint bizonyos ruházati termékek (ágynemű, kártolt, szövetek, szintetikus harisnyák stb.) árát. Az élelmiszerárak átlagosan 5 százalékkal, a fűtés-világítási kiadások 8 százalékkal emelkedtek. a ruházati cikkek ára 4 százalékkal, az egyéb iparcikkeké 1 százalékkal csökkent. 1968. januárjában olyan árrendszer lépett életbe, amely a fogyasztási cikkek viszonylag széles körénél lehetővé tette a szabadabb ármozgást. Ez az árrendszer a központi árellenőrzés mellett az alapvető fogyasztási cikkek árának hatósági rögzítésével, illetve maximálásával biztosította, hogy az általános árszínvonal ne emelkedjék az éves tervekben számítottnál nagyobb mértékben. Bizonyos cikkek áremelkedése egyes rétegek —alacsony jövedelműek. sok- gyermekesek, nyugdíjasok — számára az átlagosnál nagyobb megterhelést jelentett i Egy lakosra jutó fogyasztás 'Az egy főre jutó fogyasztás 1970-ben 29 százalékkal volt nagyobb, mint Í965- ben. Az élelmiszerek fogyasztása öt év alatt az ösz- szes fogyasztásnál mérsékeltebben, mintegy 17 százalékkal nőtt és az összes fogyasztásnak q? 1965 évi 38 százalékkal szemben 1970- ben kb. 34 százalékát tette ki. A tervidőszak folyamán fokozatosan bővült az élelmiszerek kínálata: újfajta húskészítmények, tejtermékek kerültek forgalomba, szélesedett a konzervipari termékek, a lisztből készült termékek, a csokoládék és más cikkek választéka, nőtt a forgalomba hozott déligyümölcsök mennyisége stb. Gyors ütemben, évenként átlagosan 7—8 százalékkal emelkedett az élvezeti cikkek — italok, kávé, dohányáruk — fogyasztása. A lakosság fogyasztásán bélül leggyorsabban a vegyesipari cikkek fogyasztása emelkedett. A gyors növekedés mindenekelőtt a nagymértékű tartós fogyasztási cikkek — híradástechnikai cikkek, háztartási gépek stb. — használatának tömegméretűvé válásából adódott. A hazai termelés és az import fokozása lehetővé tette, hogy a megélénkült keresletet nem csak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is a korábbinál mágasabb színvonalon elégítsék ki. 1970-ben a háztartások több mint fele rendelkezett mosógéppel és televízióval, közel egyharmada hűtőszekrénnyel. A személygépkocsi-állomány öt év alatt 100 000 darabról 236 000 darabra emelkedett. néhány tartós fogyasztási cikk Állománya (100 háztartásra, darab) ■’ 1 •••*** ”• 1960 1965 1970 Mosógép 15 37 52 Villamos hűtőszekrény 1 8 33 Televízió 3 27 55 Személygépkocsi wa*. i 1 3 7 A kiskereskedelmi üzlet- hálózat, a foglalkoztatottak száma, a kereskedelem technikai színvonala nem fejlődött olyan mértékben, mint a forgalom. Elmaradt az igények növekedésétől a szolgáltatóhálózat fejlesztése és a szolgáltató tevékenység minőségének javulása is. 1970 végén az egészségügyi személyzet száma majdnem 100 000 fő volt, mintegy 20 ezerrel több, mint öt évvel korábban, az orvosak száma 4000 fővel 23 500-ra emelkedett, 10 000 lakosra 23 orvos jutott. Az utóbbi öt év folyamán több új kórház kezdte meg működését, valamennyi vidéken. A bővítéseket is figyelembe véve a kórházi ágyak száma öt év alatt csaknem 7000-rel gyarapodott és 1970 végén 84 500 db volt. Az 1970—71-es tanévben a különböző oktatási intézményekben, a szakmunkásta. lókkal együtt 1 800 000 fő ■ nult. Az általános iskolák!, beiratkozott tanulók szán., — a 6—14 éves korú gyerekek számának csökkenés ? folytán — majdnem 300 ÖC ) fővel kevesebb volt az öt 6 vei ezelőttinél. Á középiskolák és a felsőoktatási intéz- mények esti és levelező tagozatán is csökkent a tanulók száma. A színházlátogatások száma kismértékben, a mozilátogatásoké jelentősen csökkent. A mozielőadásokra 1966—1970 években mintegy 450 millió jegyet adtak el, 140 millióval kevesebbet; mint az előző öt évben. A művelődési szokások változásában nagy szerepe volt a televízió gyors terjedésének. A televízióelőfizetők száma 830 000-ről 1970 végéi» ig 1 800 000-re, az 1000 lakosra jutó előfizetők száma 82-, ről 1971-re emelkedett. A te-i levízió heti átlagos adásideje 1965-ben 40 óra, 1970-ben 51 óra volt 1^70-ben kísérleti jelleggel megkezdődött a színes televízióközvetítés is. Az öt év alatt kiadott ■vek száma 23 300, pél ■ima 236 millió volt i ' "-ő ötéves idős khes •> művek szám-. llOO a példányszám 21 millióval emelkedett Budapest, 1971. március 20 I Péntek esti külpolitikai kommentárunk Hadifogoly a 456-o& | magaslatról RAN VAN DÚC, a saigoni rezsim hadseregének őrnagya majdnem az utolsó pillanatban: csak február 5-én tudta meg — pedig már régen folytak a számára ismeretlen célú előkészületek —, hogy három nap múlva 8-án indul az új hadművelet, s célja Laosz. Ö maga is már az elején úgy vélte: ez minden korábbinál veszélyesebb hadművelet lesz. Katonái közül i sokan így gondolták, s mindjárt le is vonták a konzekvenciát: már útközben száz katona eltűnt, pestiesen szóivá: lelépett. A TÖBBI? Keservesen megbánta, hogy valaha is átlépte Laosz határát, még ha nem is önkéntesen tette. Vagy sikerült idejében és épségben felkapaszkodnia 4egy — hazafelé, Dél-Vietnamba tartó —, amerikai helikopterre, vagy otthagyta a fogát Laosz földjén, vagy pedig fogságba esett. Miként Ran Van Dúc őrnagy is, február 25-én: a 456-os magaslaton esett a népi erők fogságába, s most sajtóértekezleten mondta el mindazt, amit fentebb idéztünk. Ezen a konferencián nemcsak a Thieu-re- zsim katonái moráljának igen alacsony színvonaláról szólt, de arról is, mennyire meglepték öt a felszabadító erők oldalán szerzett tapasztalatai. Azok ágyúinak nagy kalibere és pontossága, azok harckocsijai (korábban nem is tudtak róla, hogy a felszabadító erők rendelkeznek ilyen harckocsikkal) és általában: a felszabadító erők öszehangolt katonai operációi, a harcosak töretlen küzdőszelleme. MINTHOGY a dél-vietnami őrnagy immár 22 napja hadifogságban van, személyes tapasztalatból nem is tudja, milyen sokat romlott azóta az utóbbi három hét alatt is a hadihelyzet Laoszban, saigoni—washingtoni szempontból. A visszavonulás tényét most már sem a Pentagon, sem a saigoni rezsim nem tudja tovább tagadni, ha próbálnak is ezzel kapcsolatban „tervszerű elszakadásról”, meg „pihenési szünetről” beszélni. A memóriánk jól működik: emlékszünk, amikor elkezdték a laoszi hadműveleteket, még arról szónokoltak, hogy májusig ott maradnak és addig elvégzik feladataikat. A világ közvéleménye előtt most már nyilvánvlóvá vált: i messze még a május, de már erősen visszavonulóban > vanak, s ami ennél is fontosabb —r, nem végezték el ki- < tűzött harci feladataikat, Laoszban siker helyett kudarc < várt rájuk. $ rvW\AAAA/\AAAAAAftWVVVVWSrArAVWV>AAAő/WWWWWNAAAAAAAAAAVy Balra tolódás?... Egyelőre ezt semmiképpen nem mondhatjuk a Skandináviában lejátszódó belpolitikai eseményekről. A mozgás, a baloldali erők aktivitása nagy, ahogy az utóbbi hetek híreiből olvassuk, s ez különösen a norvégiai események kapcsán érdekes. Egy azonban tény, s le kell szögeznünk, hogy az északi államok specifikus helyet foglalnak el napjaink történelmében. Három királyság: Dánia, Svédország, Norvégia és két köztársaság, Izland és Finnország. — ez Skandinávia keresztmetszete, de nem ez Skandinávia lényege. Az északi népek a történelem folyamán megtanulták, hogy a hagyománytisztelet, a hagyományokhoz való ragaszkodás náluk milyen előnyökkel jár, s ezek az előnyök a gazdasági, a belpolitikai életben nem kis jelentőséggel bírnak. Állandóság — így jellemezhető, az általuk oly nagyrabecsült állapot, mely az életszínvonalban a mai napig is jelentős eredményeket produkált. S ehhez hozzájárul természetesem az is, hogy a skandináv államok más európai országokhoz képest minimális veszteségeket szenvedtek. De: akár királyságról, akár köztársaságról van szó. a kor eszméit az állandóság nem zárhatta ki a határon túlra, s így a szocialista eszmék, elgondolások, az ezekkel kapcsolatos gazdasági és politikai akciók egyre nagyobb szerepet kaptak. Hatalom kérdése? Skandináviai utazásom során egy norvég egyetemistával beszélgettem. Mint mondta, csupán szimpatizánsa a kommunista mozgalmaknak, de ő maga, és a fiatalok nagy többsége baloldalinak vallja magát. Ez a beszélgetés körülbelül fél éve zajlott le. Elmondta, hogy tíz évvel azelőtt a haladó pártok nagy vereséget szenvedtek, s újra kellett szervezni a mozgalmat. Abban az időben — az elmúlt év júliusában — már bizonyos erőt képviseltek. Kérdeztem, hogy mi a céljuk? Egyszerű választ kaptam: megdönteni a kapitalizmust, a kisebbség uralmát, és megteremteni a szocialista társadalmat S most olvashatjuk, hogy a kormányalakítási huzavona után az új norvég munkáspárti kormány — mely kisebb megszakítással 1965 előtt harminc évig kormányzott — javasolta, sőt bejelentette, hogy a VDK- val diplomáciai kapcsolatot kíván létesíteni. A lépés merész, hiszen egy N ATO-tag- országról van szó, s az VSA máris bejelentette sajnálkozását e szándék miatt. De van egy figyelemreméltó momentum, hogy bár Dánia is tagja a NATO-nak (ahol az elmúlt hónapokban a kormányzat szempontjából kellemetlen belpolitikai eseményekre került sor), az északi államok között sok és nagy a hasonlóság és az összetartás. A Finn Béke- harcosok Szövetségének főtitkárnője Mirjam-Vire Tno- mineu egy interjú során ezt a szövetséget tartotta a legfontosabbnak — NORDIC ALOTT A —, mely az összetartás erejére támaszkodva — s ebben elsősorban a haladó erők a mérvadóak -1- alkalmasak arra. hogy egyesüljenek Európa haladó erőivel. Manapság a haladást leghatározottabban a finnek szolgálják Skandináviában (s annak ellenére, hogy az utóbbi napokban itt is kormányválság történt — bár ez a válság a jelek szerint korántsem olyan súlyú, mint a norvégiai), ha csupán az európai békekonferenciái szorgalmazó tárgyalásaira, kezdeményezéseire gondolunk. A skandináviai egység megerősítésének folyamata ötvöződik most az európai haladó erőkhöz való csatlakozás kezdeti lépéseivel, melyben kiseób-nagyobb jelentőségű akciók — belpolitikai akciók elsősorban! — adják a hangot. Határozott balrato- lódásról azonban korai lenne még beszélni. Egyelőre nem várunk csodákat: mindenesetre a VDK norvégiai elismerésére, a diplomáciai kapcsolatok felvételére szóló kormányjavaslat a haladó erők egyre nagyobb nyomását jelzik, s ez nem állhat meg csupán egy Távol-keleti nép szabadságharcának elismerésénél, támogatásánál.., 1. Kátai Gábor „—iir».. ..I * Utópiának tűnik minden] hiszen a sajátosságok figyelembevétele megfontolt, meggondolt lépések megtérésének egész sorát kívánja ez. 19~L március 20., szombat
