Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-18 / 65. szám
/ OSZK VA I K0N6RESSZU tWfy"- i'M»n<y»'w etoTT F (Kiküldött mvnkatársunkJ tólj Az a néhány nap, amelyet Moszkvában tölthettem ■'s az a néhány találkozás amelyet a szovjet újságíró-szövetség szíves közreműködésével megvalósítani módomban volt, nem adhat alkal- ■ mat arra, hogy valamiféle totál képet nyújtsak Moszkváról, a Szovjetunió Kommunista Pártja XXXV. kongresszusa előtt Moszkváról beszélek — külpolitikai szóhasználattal élve, valójában az egész Szovjetuniót értem alatta. Azok a benyomások tehát amelyek Moszkvában értek, azok a tények és találkozások, amelyeket a szovjet fővárosban volt szerencsém megtudni, illetőleg megvalósítani, töb- bé-kevésbé tehát érvényesek az egész Szovjetunióra, erre/ a hatalmas, természeti kincsekben kimeríthetetlenül gazdag, fölhalmozott tudásban, embert akaraterőben messze kimagasló országra. Azt mondottam, hogy-rövid és néhány nap állt csak - rendelkezésemre Moszkvában, mégis hozzá kell tennem, hogy ez az idő mégis számottevő és érdekes anyagot nyújtott az újságíró számára. Találkoztam A. Rum- janeeo akadémikussal, a -szovjet közgazdasági élet kimagasló alakjával, az Eko- nomicsensákaja Gazeta főszerkesztőjével. A, Sz. Pav- lenkópal, az Össz-szövetségí Tervhivatal (Goszplan) villamosítási és energetikai fő- : osztályának vezetőjével; olyan gyakorlati szákember- ' «él, mint l. J. Kremenecz- fkijjel, a Moszkvai Ruhagyári Egyesülés rendkívül energikus igazgatójával, e gyár kollektívái ával, munkásokkal, munkásnőkkel, az itteni számítóközpontban dolgozó fiatal szakemberekkel; a Pravda, a Kom- szomoíszkaia Pravda néhány vezető munkatársával és még sokan másokkal, akik közvetve vagy közvetlenül járultak hozzá utam sikeréhez. Az osztankinói toronyból messzire látni Negyedszer fordultam meg ebben a városban. Az első és a negyedik találkozás között 14 esztendő telt el, altkor a VIT-en voltam a szovjet fővárosban és az Ukrajna Szállóban szálltam meg, amelyet akkoriban adtak át a világ minden tájáról idesereglett ifjúság számára. Száznyelvű ifjúság zsongott akkor Moszkvában, s ez a zsongás valami sajátosan fiatalos, megkapó bájt adott ennek a már akkor is hatalmas metropolisnak. Most ismét az Ukrajna Szállodában szálltam meg. ma már persze szeré* nyebb szálloda lett az új, modem kolosszusok sorában, de ezer szobájával, vá- rosnyi vendégével, éjjelnappal zsongó előcsarnokával, éttermeivel, postahivatalával ma is egyik centruma a szovjet főváros nemzetközi kapcsolatainak. Valahogyan méltóságteljes és komoly lett ez a szálló, ahol a távoli Szibériából inti Teológusok szállv lánv napra, a lapun. >AK vasy az Interflug lülőjárp'SZ-"- Ív piheni ki az évkez-s ;s indulás között a munka fáradalmait. Amerikai és nyu gatnémet, francia, belga, vietnami delegációik laknak itt, burjátok a mongol határ mellől, vöt jakok, zűrjének, mordvinok északról, vagy éppen ukránok Kijev mellől, laknak itt rövidebb- hosszabb ideig. Ez az ezeregy színű kaleidoszkóp nem egyszerűen etnikai érdekesség, hanem a dinamikusan fejlődő szovjet gazdasági .élet, a bel- és külkereskedelem, a bel- és külpolitika „emberekben kifejezhető” vetülete. Van abban valami szimbólum, hogy éppen e szállodával szemben, amely egykor a fiatalság számára, a jövőnek épült, áll a KGST impozánsan modem, hatalmas székhaza, a Moszkva folyó másik partján, és ível el a lásra kissé érthetetlennek tűnőén. Pedig teljesen logikus volt a kérdés. Az ötven esztendőből, számoljuk ki, mennyi idő esett az első világháború szellemi, lelki, fizikai romjainak eltakarítására, az ellenforradalom letörésére — míg hozzá kezdhettek a tulajdonképpeni építő munkához a szovjet népek. Aztán jött a második világháború és utána még hány esztendő kellett ahhoz, hogy az újjáépítés a pusztítások dúlta sebek begyógyí- tása után ismét a tulajdonképpeni jövőí alkotó munkához láthattak a szocializmus országában? Ennek a ténynek figyelembevételével tűnik még meghökkentőbb tempójúnak Egy, a Manyezsban rendezett állandó kiállítás xglkotá- saiból”; Moszkva egy részének holnapi, modern városképe maketten. KGST-palota alatt, Moszkva egyik legmodernebb utcája, a már sokat emlegetett Kalinyin sugárút. Az is, aki csak először járt ebben a városban, de különösen az, akinek ez már többször megadatott: gyorsan megállapíthatja, hogy e 50 évvel ezelőtt 300 valahány ezer lakosú, mostanra már megapolissá nőtt város életének dinamizmusa évről évre mind gyorsabb tempójú. A széles és korszerű utakon hat sávban hömpölyögnek az autók, zsúfoltak az autóbuszok, trolibuszok, megállás nélkül suhannak a metrókocsik, s bármerre tekint az ember, új épületek, új városrészeik épülnek fel szinte egyik napról a másikra. Aki a világ egyik legérdekesebb építményének, m osztankinói televíziós torony rníajd 400 emeletnyi — idáig mehet fel a «civil látogató — magasságából tekintetével be akarja fogni Moszkvát, annak még napfényes időben is ugyancsak erőltetnie kell a szemét, oly megoldhatatlannak tűnik e feladat — Az 50. évfordulót ünnepeltük, de gondolja meg az elvtárs, volt nekünk valóban 50 alkotó esztendőnk? — tette fel a kérdést aat egyik munkásnő, első halai ferjlödés. Sö egybe« még elismerésremei tóbóoak se! ★ Üfem teng túl a píafcát, sem az úgynevezett lelkesítő jelszó, jelmondat a moszkvai utcákon. Általában is mértéktartó a propaganda a párt XXIV. kangresz- szusára. Mértéktartóak, de célirányosak a plakátok: a termelékenység növelésére, a munka hatékonyságára, a szolgáltatások, az életszínvonal növelésére ösztönöznek. Annái pezsgőbb, és „zajosabb” volt az elmúlt napokban, hetekben és ezekben a napok ban is a szovjet sajtó, amelynek hasáb iáin talán még soha nem tapasztalt sokoldalú, eleven és konkrét vita alakult ki a. pártkongresszus téziseit, az új ötéves tervet illetően. Az újságok nemcsak tudósítottak azokról a gyűlésekről, amelyeken az új ötéves tervvel, a kongresszus! tézisekkel ismerkedtek a nagy szovjet ország kommunistái, dolgozol, de sokoldalúan, műfaji árnyaltsággal magyarázták a Központi Bizottság egy hónappal ezelőtt megjeleni téziseit rFoiytatfrifc) , Gyurkő Géza , Mezőgazdasági világtükör Tél végén, tavasz elején vegyünk. A mezőgazdaságban egyelőre még inkább csak az erőgyűjtés folyik, hogy a jó idő kezdetével megindulhassanak a munkák. A világsajtóban azonban most is egymást követik az érdekesebbnél érdekesebb írások. Közülük válogattunk most néhányat Borfelesleg; a Közös Piacon roA Corriere della Sera mai lap például arról ír, hogy a Közös Piac országaiban egyre több bort termelnek s elhelyezésük is egyre nehezebb. Franciaország múlt évi bortermelése például megközelítette a 75 millió hektolitert, az évszázadban csak egyszer fordult elő ennél nagyobb termés. A franciák azt szeretnék elérni, hogy a belföldi szőlő- művelők védelemben részesüljenek, elsősorban az import; korlátozásával. Az Algériával kötött szerződés érteil- mébem ugyanis havonta 300 ezer hektoliter bor érkezik Franciaországba. Az utóbbi négy hónapban pedig Olaszországból is jelentős meny- nyiség érkezett Az import korlátozása azonban nem egyszerű dolog, hiszen Algériával most folynak tárgyalások a gazdasá- sági együttműködés egészére, főként a kőolajra vonatkozóan. S a kormány számára fontosabb a kőolajprohléma, mint a boré. A cél az, hogy a jövőben fokozódjon a francia export Európába is, Amerikába is. A volument, több mint duplájára, mintegy 10 millió hektoliterre kellene növelni. Ehhez azonban évek munkájára van szükség. A bolgár húsprogram Az noonomicseszküe Zsivot című szófiai lap az állattenyésztés, ezen belül a hősprogram kérdéseit tárgyalja. A hatodik ötéves tervben nagy hangsúlyt kap az állattenyésztés. Fő feladat — írja a lap —, hogy növeljék s egyben olcsóbbá tegyék az állati termékek termelését. •Ezen belül is a legfontosabb a húsprobléma megoldása. Ezt a feladatot, elsősorban a szakosodás, továbbá a sertés- és baromfitenyésztésben, valamint a szarvasmarha-hizlalásban a mielőbb meghonosítandó ipart módszerek oldják meg. A szarvasmarha-tenyésztésben éppen ezért jelentős összegeket fordítanak beru- iiázásokra. Ezek eredményeként 1975-ben az új technológia bevezetésével tenyésztik a tehenek több mint ötödét és hizlalják a borjak 53 százalékát Az 1975-ös esztendőben a sertéshús 55 százalékát a nagyüzemi termelés szolgáltatja s ez azt jelenti, hegy ebben az évben az 1970-es évhez viszonyítva 40 százalékkal csökken az önköltség, Cukorválság Jugoszláviában ? A belgrádi Borba arról tudósít, hogy Jugoszláviában az étolajhiány után most cukorhiányra számítanak. Ügy tűnik, az aggodalom indokolt, hiszen a cukortermelés legÉrzékeny károkat okozott a márciusi tél a megyében Heves megyében a több mint két hétig tartó márciusi kemény tél után a héten megenyhült az idő. Már folytatják, a koratavaszi munkákat, de a szántóföldek nagyobbrészén még továbbra sem dolgozhatnak a gépek az erősen átnedvesedett talajon. A termelőszövetkezetek vezetői a megye számos területén vizsgálták, hogy a kellemetlen időjárás milyen károkat okozott. A határszemlék összegezésén -1 megállapították, hogy i tartós, kemény hideg több helyen kárt okozott az őszi vetésekben, de annak hatékonyságát pontosan csak később lehet majd felmérni. Szinte mindenhol kifagyott a lenvetés. A-‘februárban elvetett és csírázásnak indult korai borsóvetések is elpusztultak. Ezzek szemben á tavaszi árpa és a mák többnyire jól átvészelte a fagyos napokat. Érzékeny károk észlelhetők az egri és a mátra- alji borvidéken is. A szőlővesszőkön a rügyek ugyanis a februári enyheség idején erősen megduzzadtak, így a márciusi hideg nedvdús állapotban találta a tőkékét, ennek, következtében a hideg idő erősen megtizedelte a rügyéket és sok az úgynevezett ’’bevakult” szem. A termés alakulására azonban most még nem lehet meszemenő következtetéseket; levonni. A kedvezőtlen időjárás Heves megyében mintegy három hét késést, idézett elő a tavasziak vetésében és most minden perc kihasználására szükség van. Még .sürgetőbb a sok tenivaló a Icer- tészetekben, ahol gyorsan kell pótolni a termelést előkészítő munkálatokat. k. utóbb 180 ezer tonnával volt kevesebb a szokásosnál. Igaz ugyan, hogy import útján próbáltak enyhíteni a nehézségeken, de a világpiacon egyre nehezebben és drágábban lehet cukorhoz jutni. Miből adódnak a problémáik? A cukorrépavetést időben elő kell készíteni, a termelőnek tudnia kell, hogy mennyit kell termelnie. Á vetés megkezdéséig ugyanis a vetésterület legalább kilencven százalékára meg kell kötni a szerződést a répatermelők és cukorgyárak közöt# Ezúttal azonban a vetés közvetlen kezdete előtt á szerződést a terület tíz százalékára sem kötötték meg. A répa árát néhány évvel ezelőtt állapították meg. Azóta azonban csak nem valamennyi termék és szolgáltatás díja is emelkedett, ami közvetlenül vagy közvetve befolyásolta a cukorrépa árát is. Emiatt a cukorrépa, ami egykor rendkívül kifizetődő árucikk volt, ráfizetéses termékké változott. Műtehén — műtej A pOBSonyi Pravda arról ír, hogy kilenc évig tartott, axnig dr. Hugh Franklin, angol kémikusnak sikerült a „mesterséges tehenet" eiosL- lítsnia. Külseje! acélszerke- • zet, melyet szalagok fonnak át, benne dobozok és szekrények, zúzószerkezetek, kapcsolók és műanyag tömlők. E meglehetősen terjedelmes berendezés képes a megfelelő mennyiségű takarmány „kérődző” megemésztése után ugyanolyan biológiai értékű tejet előállítani, mint a tehén. Előnye még, hogy a legkülönbözőbb takarmányhulladékokat is feldolgozza, míg az élő tehenet csak drága takarmánnyal lehet etetni. A tej úgy készül, hogy először vágószerkezet darabolja fel a takarmányt, majd itz így nyert anyag' centrifugába kerül. Itt a szilárd anyag különválik. Ezután villamos impulzusokkal, vegyi folyamat útján kiküszöbölik a sötét színt és a felesleges ásványokat. Végül a tiszta folyadékhoz zsírt, növényi olajokat, cukrot és más anyagokat kevernek. A műtehénnek egyelőre még csak prototípusa van, de a berendezést hamarosan kipróbálják egy nagy mezőgazdasági farmon is. S ha a kísérlet sikerül — újabb mesterséges fehérjeforrás születik. Miből fizetik a tülörät ? „CSAK KKNOKÍVtlLI ESET, vagy népgazdasági kár elhárítása esetén. így szól a rendelet, amely félreérthetetlenül, pontosan, precízen meghatározza, hogy milyen esetekben élhetnek az üzemek, a vállalatok törvényesen a túlórák lehetőségeivel A mondat, a szabály egyszerű, s világos. A gyakoi-lat azonban mégsem ezt bizonyítja. A közelmúltban véget ért szakszervezeti választások, és a különböző vizsgálatok is azt mutaják. hogy az üzemek, a vállalatok az utóbbi időben módfelett éltek a rendkívüli esetektől, és a népgazdasági kár elhárításától mentes túlórákkal. Ma már alig van üzem, vállalat megyénkben is, ahol nem „alapoznának” a túlórákra. Akárcsak a mentőövet: egyre gyakrabban „dobják be”, mondván: különben elmaradjunk a térvártól a közbejött nehézségek miatt csak túlórákkal lehet a kitűzött feladatokat elvégezni. Mondhatná valaki: a túlórákkal vállalati feladatokat valósítanak meg. s mivel külön fizetik nemcsak az üzemek. hanem a dolgozók is jól járnak Elvégre senkinek aem mindegy, hogy a hónap végén mennyi kerül a borítékba. Mindez igaz is. de mint az éremnek, úgy a túlórának is két oldala van. Az egyik: hogy kinek és miért jó, a másik: hogy miből fizetik a túlórákat? Ez utóbbi annál nTinkább érdekesebb, mert nemcsak azokat érinti, akik túlóráznak, hanem azokat is, akik nem. Mert a túlórák költségei a vállalatok gazdálkodását, a bérfejlesztésre, a differenciálásra fordítható alapokat terhelik. Nem véletlen, hogy a túlóráztatásban élenjáró üzemek nemhogy négy, öt, hat százalékos bérfejlesztést hajtottak végre, hanem még a kettő, a három is nehezen ment. így azok is kevesebbet kaptak tehát, akik Dan is túlóráztak, vékonyabb lett a nyereségrésze- dés, és a differenciálásra sem jutott már pénz. Kinek jó tehát a túlóra? ■ Gyakorlatilag senkinek. Jelentős összegeket visz el. arról nem is beszélve, hogy ahol rendszeresen a túlórákkal telje.ifik a terveket, .-.ti igencsak baj lehel a belső szervezettséggel, a vezetéssel, az irányítással, a termeléssel is. A kitűzött feladató kát jól működő szervezettséggel, ésszerű vezetéssel, s főleg termeléssel, termelékenységgel kell elvégezni, s nem a túlórákkal. Ez persze nehezebb, bonyolultabb, mint kiadni az utasítást, az engedélyt a túlórákra. TORVÉNY szabályozza, hogy mikor vehetik igénybe a túlórákat az üzemek, a vállalatok, akkor mégis miért van ennyi törvényleien túlóráztatás — te- • hetik fel az újabb kérdést. A válasz egyszerű: hogy egy feladat elvégzése rendkívüli esetnek számít-e, az elsősorban a vállalatvezetőktől függ. Azt 'pedig valamennyien tudjuk, hogy minősíteni sokféleképpen lehet, a másik pedig: az eddig érvényes kollektív szerződések is csak körvonalazták a túlórák határait, de pontosan nem szabták meg. Szerencsére ezek a szerződések már lejártak, s új vállalati alkotmányok készülnek. Mégpedig nem is egy, hanem öt évre. Az-új szerződésekben pontosan megszabhatják majd a túlórák számát, határait, hetekre. hónapokra lebonthatják. Lehetőség, és törvényes jog biztosítja .hozzá az alapokat. Csak élni kell vele. És nem általánoságban, nem körvonalakban; Pontosan órákban, napokban megszabva. Többek között erre hívta fel a figyelmet a közelmúltban Egerben tartott szakszervezeti küldöttértekezlet is. SZAZAKAT, milliókat LEHET „megfogni vele", mégpedig úgy, hogy a vállalatvezetők teremtsék meg az egyenletes a tervszerű munka feltételeit, a terveket szerveréit. gazdaságos munkával teljesítsék. így a feladatok is valóra válnak, és a túlórák költségei is megmaradnak. Illetve a bérfejlesztéskor. a differenciáláskor azoknak adhatják, akik becsületesen dolgoznak, akik a légtöbbet vállalják a mindennapos feladatokból munkából. • K. J. NjmisM © fim- március is., csütörtök
