Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-17 / 64. szám

A Párizsi Komműn visszhangja az „Eger" című újságban 1871. március 18-án Párizs­ban, a világtörténelemben addig nem tapasztalt ese­mény zajlott lé. A munkás­ság kezébe vette a hatalmat, s létrehozta saját uralmi for­máját: a kommünt. A nem mindennapi hír ' futótűzként terjedt el, s bejárta a világ­sajtót. Magyarországon, más országokhoz hasonlóan, a fő­városi lapokon kívül a vidé­ki lapok is sokat foglalkoztak a nevezetes eseménnyel. A lapok irányvonaluknak meg­felelően kommentálták a Pá­rizsban történteket. Zömük­ben elítélték a munkásság forradalmát, mások bizonyos fokig megértették, s rámu­tattak a Kommün általuk pozitívnak vélt intézkedései­re. A korabeli Magyarorszá­gon csak igen kevés olyan cikk jelent meg, amely telje­sen igenelte a párizsi mun­kásság hőisi küzdelmét. időst, amikor a vüágtBrOé- néfoni esemény 100. évfordu­lóját ünnepeljük, érdemes felidéznünk, hogy egy kora­beli egri lapban, az „Eger*- bm, hogyan ttíricöződtefe a párizsi események. A* „Eger” már 1870-es évfolyamában sok hírt közölt a Párizsi Kommün kikiáltását meg­él őaő időszakban lejátszódó porosz—francia háborúról. A Kommün kikiáltásáról a lap márctas 23-i számában ol­vashatnék. Etta feeadve a lap minden számában közölt hír­anyagot a párizsi forradal­márok harcairól. A lap irány­vonala a tőkés-földbirtokos osztályt szolgálta. így nem véletlen, hogy már első tu­dósításában, s később majd­nem mindig elítélően írt a Kommünről, Csak itt-ott ta­núsított bizonyos megértést a munkásság harca iránt. A március 23-án közölt hír­anyagban ilyeneiket olvasha­tunk a párizsi forradalomról: „Párizsban igen veszélyes jellegű forradalom tört ki, mégpedig csupa obscurus külvárosi férfiú vezetésé alatt... A veszély rendkí­vül nagy, s egy párizsi lap méltán nevezi március 18-át a francia történet egyik leg­sötétebb napjának...” A közölt részlet azt tükrözi, hogy a lap nem volt tisztá­ban a kommün létrejötté­nek okával, s abban csak a „külvárosi nép” forrongását látta. Áz újság április 6-! szá­mában részletesen ismertette a Kommün intézkedéseit. Hírt adott a községtanács megvá­lasztásáról, a bankok lefog­lalásáról stb. Ezeket a „leg­szomorúbb” dolgoknak neve­zi. A lap soraiból a magán­tulajdon féltése csendül M. Többször foglalkozott az új­ság a párizsi munkásságnak a versaillesiekkel vívott küz­delmével. Á forradalmárok hősiességét kénytelen volt elismerni. „Nem lehet ta­gadni — írja a lap, — hogy a lázadók nagy kitartással harcolnak...” 1871. május végére külső segítség híján a forradalmá­rok ügye egyre reménytele­nebbé vált. De mégis helyt­álltak. A lap kénytelen meg­állapítani : „A községtanács, amely kezdetben 60 tagot számlált, az utóbbi időben nagyon összeomlott, hanem azért nem szűnt meg erélye­sen folytatni... működését.” Június elején, a Kommün vérbefojtása után a lap több hírt közölt a forradalmat kö­vető terrorról. A terrort, amelynek során kegyetlenül leszámoltak a forradalmárok­kal, az újság helyeselte. „Fájdalom, épen a főbűhösök közül sokaknak sikerült lég­hajókon menekülni, de re­mélhető, hogy ezek is leg­nagyobb részt kézre fognak keríttetni” — olvashatjuk a lapban. Mennyit« más az a hang, amely Sz. Török Jánosnak, 1871. június 4-én, a munkás­ság lapjában, a Népszavában megjelent cikkét jellemzi. Tőrök így írt; „Szivén van átverve a Kommün, s hal­doklik; porba van tiporva a szabadság eszméje a dicső néppel, s a büszke várossal. Mit a poroszok oly kegyele- tesen megkímélték, Var- sellles bérenc szolgái eltapos­sák.” Szecska Károly Zsilettpengéből épül a pécsi tv-torony kicsinyített mása. Kajtár Gergely magyarszéki kőműves elhatározta, hogy megépíti a pécsi tv-torony' kicsinyített mását, zsilettpengék­ből. A 98 cm magas toronyhoz nem kevesebb, mint 200 ezer penge szükséges. Ezért az újságok útján kért segítséget. Ennek eredményeképpen hozzávetőleg 100 ezer darab pengét lcapott postán, amelyben szerepelt természetesen külföldi — francia, csehszlo­vák és bolgár — pengegyárak küldeménye is. Kajtár Gergely emellett szenvedélyes gyűjtő is. Húsz év alatt 60 ezer darabból és négyszer fajtából álló pengegyűjteménye van, melyek között néhány ritka példány is megtalálható. Képünkön: Kajtár Gergely ; a pengetornyot építi. (MTI foto — Bajkor József) A salgótarjáni stúdió vendégszereplése Hatvanban Tallózás az elmúlt év baleseti statisztikájában Elkészült az SZMT elemző összesítése ....... iffm- *1 fWi-f ni»* JWrtllTirufi m ■ sW WWSSXSSO €8$|0IBSS M «mpi mtodsok marira- véáékaá UntWa nemrégi­ben MMgntMUa m 1970. évi hrfwpü gtabnáka akfcnlá­OK -8ZMT HMSÉtofcfaw. let* pedg — többek között — « ehndüt négy 'ér nnv kewéaetoá aednágekfl its Jtfalást jelcsoek » znamok, * iff „Mm “ ° ------->L. W«»v_tti a. «Ä»sa99waE Sö6g!ega^8©eyÄ, küacß mankavédekni bizott­ság megyénkben tizenhét szakágbce tarkóén özemben, illakuhnafl, voJamánt a me- zőgazdaaágS termelőszövetke­zeteknél eJőfcrdidó balesete­ket tartja máimon, s vizsgál­ja Iá as azokat előidéző oko­kat ss. Az elmúlt évben me­gyei szinten — meglehetőse-1 magas agamé — «T27 esetben történt három napon, túl gyó- itynló baleset, s emiatt 94 337 munkanap esett ki a terme­lésből. A halálos üzemi bal­esetek száma pedig 23 volt. Melyeknél történt tehát a legtöbb baleset az elmúlt év­ben? Az első helyen a ME- JJOSZ üzemegységei állnak »— javad a 34-es megyei szint Jötöfet — 46,8 tizeddel Ezután ess építők következnek, itt az ezer dolgozóim jutó balesetek száma 45,6 volt. A szénbá­nyáiénál (az Özdvidéki és a Tftétnaalji együtt szerepei) 38*6 ez a szám, míg a mező- ,gazdasági termelőszövetkeze­teknél 36,2. És a megfelelő intézkedések ? t Megtörténtek. v 1970-ben a munkavédelmi Däügyelöik, valamint a tár­sadalmi felügyelők 418 alka­lommal végeztek ellenőrzést Ot megye üzemeinél, vállala­tainál, s ennek nyomán 397 alkalommal adtak ki munka­védelmi felhívást, 134 eset­ben egy egész üzemrészt, vagy gépet állítottak le élet- veszélyes. balesetvédelmi ■sempootból nem megfelelő állapota miatt Tizenegy eset­ten — átlagosan ezer forin­tos — pénzbüntetést szabtak Ifi közvetlenül a mulasztó dolgozóknak, illetve a mun­kát irányítók részére a hely­színi vizsgálatok tapasztala­tai alapján. Ugyancsak ti­zenegy alkalommal kezdemé­feMőeök ellen, f Újabb figyelmeztető adatok . As «ecKiígj —1 Dar jnar 3»­vuiő — statisztikai adatok is azt bizonyítják, hogy nagyon sok helyen még mindig nem veszik komolyan az óvó-, fi­gyelmeztető munkavédelmi rendszabályokat, s fölösle­ges fontoskodásnak tartják a balesetvédelmi oktatásokat, illetve a munkavédelmi fel­ügyelők intő szavait. Pedig egyáltalán nem nyüzsgő fon­toskodásból erednek ezek a XXVII. Rafe ügyében, mint meg­tudtam, az utóbbi hetekben fordulat következett be. Ta­valy télen a Katonai Felleb­bező Hatóság tagjai — a hadbirósági fellebbezések legmagasabb fóruma ez — úgy döntöttek, hogy Rafe Vietnamban tett vallomásai „megtámadhatók^ úwz, dcügctaúk érd^iőhen «SeiSteS lépések. Mi sem bizonyítja ezt jobban és seemáéleteseb- ben, mint az 1971. első iáét hónapjában történt újabb öt ( !) hálák» kimeaeteSű bal­eset, melyek közül egy a hatvani vasútállomáson, egy á vdsontai építkezésen, a har­madik a VOLÁN 4. sz. Vál­lalatának gépkocsijával egy sóderbányában, s egymás után kettő a Mátraalji Szén­bányák ecaérii külfejtésén történt. Magúkért beszélnek ezek az esetek, s ezek a számok. Érdemes egy kicsit elgondol­kodni felettük.-. Szilvás Tsrtván akárcsak M&nueLt, őt sem vi­lágosították fel valamennyi törvényben biztosított jogá­ról, mielőtt kihallgatták. A bírák úgy döntöttek, hogy új­ra kell tárgyalni a börtön­ben tartózkodó Rafe ügyét. A tárgyalást szintén Fort Leavenworth-ben tartatták meg. Ezúttal nem* idézték meg Erikssont, és ez nagy megkönnyebbülésére volt. Több éves baráti kapcsolat eredménye az a tárlat, me­lyei hétfőn este nyitott meg dr. Madlena MiháXyné, mű­velődésügyi osztályvezető a h*év»ns művelődési házban Nógjrári amatőr művészeinek munkásból. A salgótarjáni képsa6művész-6túdió 22 tagja — mérnökök, munkások, rajztanárok — szerepel ezen a kiállításon, felvonultatva alkotásaiban szinte vala­mennyi megjelenítési formát. A festmények sorát hol rajz, hdL réadomborítás váltja fel, Sólyom István keze nyomán pedig megjelenik a zománc is, mely óriási anyagismere­tét, technikai képzettséget feltételez. A formai változatosság­hoz hasonlóan eltérő a mun­kák színvonala, jobbat vált­ja a jó, vagy közepes. Egy oldalról azonban kikezdhe­tetlen a bemutatkozó kiállí­tás, s ez: a megjelenítés nemcsak azért, mert szere­tett volna minél jobban be­leszokmi a civil életbe, ha­nem azért is, mert úgy sej­tette, hogy Rafe perújrafel­vétele Manuel második tár­gyalásának pontos mása lesz; vagyis, Rafe „megtá­madható” beismeréseit meg­semmisítve, érvényét veszti az állami vádemelés, és fel­mentő ítéletet hoznak. Meg­lepetésére az 1969 januárjá­ban megtartott tárgyaláson Rafe-et újra elítélték, ami elkerülhetetlen volt, mert Rafe is bűnösnek vallotta magát megfontolatlan gyil­kosság elkövetésében. Négy­évi börtönre, és havi ötven- dolláros fizetéselvonásra ítél­ték. Ugyanilyen büntetést töltött eddig is, de most, hogy újonnan született meg az íté­let, újabb felülvizsgálatra ke­rült sor, ami Rafe javára .szolgált, mert 1969 augusz­tusában a Fort Leaven- worth-i tábor parancsnoka huszonkét hónapra mérsékel­te ítéletét. Addigra ennél már többet is letöltött, ezért a tá­borparancsnok döntése alap­ján Rafe-et azonnali hatály- lyal szabadon bocsátották. Eriksson elmondta; nem nyugtalanítja, hogy Rafe sza- , badlábra került, hiszen a radddffi tárgyalóteremben mindenki előtt nyilvánvaló volt, mennyire megbánta Rafe a bűnös incidenst. Azt azonban elismerte, hogy Me- serve és Clark várható sza­badulása már jobban aggaszt­ja. Tudomása szerint semmi­féle jogi manőver nem fo­lyik az érdekükben —, bár ez sem igen számított, mert éppen néhány hete tudta meg, hogy Meserve és park spontaneitása, frissesége, a kifejezés keresésének heve! Ismertetőnk elejére kíván­kozik mindenképpen Légrády Jenő Árvíz című kompozí­ciója és Bajcsdk József réz- domborítása, a Zászlóvivők. Előbbit egyszerű formanyel- ve, drámadsága emeli ki a teljes anyagból, Baj csíknál a művessé® dicsérhető min­denek előtt. •A grafikával i. jelentkezők közül Bódi Klára nevére sze­retnénk felhívni a figyelmet. Illusztrációi átgondoltak, szimbolizmusuk nem megkö­zelíthetetlen, s mindehhez biztos raj2készség, lendületes vonalvezetés párosul. Művei­nek különös ízt, hangulatot ad maga a költő, Bari Ká­roly, akit megidéz rajzain. A nógrádi amatőr művé­szek munkáin súlyának meg­felelően kap helyet a táj, s az ember. A táj, amelyben él az alkotó, s az ember, aki­még büntetésük félidejének letöltése előtt feltételesen szabadlábra kerülhetnek. Akármikor szabadul is Me­serve meg Clark, folytatta Eriksson, a civilélet légköre valószínűleg kijózanítja őket. Azt már nem tudja, milyen mértékig fog ez megtörtén­ni, no meg minek is 'ilyen el­vont dolgokról spekulálni. „Beszélgettem Kirstennel ar­ról a napról, amikor majd kiszabadulnak, és valóban, bízunk benne, hogy Meserve és Clark maguk is értik már, mit tettek.” Személy szerint sohasem fog megbocsátani az osztag tagjainak bűnükért, mondta Eriksson, de ez nem jelenti azt, mintha semmi könyörü- letet sem érdemelnélek. Más katonák talán ugyanilyen könnyen beleeshettek volna abba a gyengeségbe, amit az a négy ember tanúsított a 192-es magaslaton. Csak ép- pen Meserve és Clark meg különösen Rafe és Manuel került abba a helyzetbe, hogy így cselekedjék. Eriks­son nyugodt hangon folytat­ta: „Azok közé, azon keve­sek közé tartoztak, akik megcselekedtek azt, amit kö­rülöttük mindenki meg sze­retett volna tenni.” Nem, ő maga sem ártatlan, folytatta, anélkül, hogy szünetet tartott volna, és újra felemlítette, milyen gyengeségekre figyelt fel magában odaát, Ázsiában. Még fel kell mentenie magát önvádja alól, hogy nem men­tette meg Mao életét Nem tudja, meddig fog tartani ez az érzés, de azt tudja, hogy jelenleg napról napra szin­te megosztja életét ezzel a váddal, és gyakran tűnődik azon, mi leTne Mao sorsa. vei népes ez a táj. Ilyen szempontból érdemel elis­merést a szakmai alapossá­gon túlmenően: Polányi Jó­zsef, Soós Károly, Szappan János, Tajti József, Szujó Zoltán. Utóbbi különösen In­gázók és Elmúlás című ola­jának, illetve grafikájának színkultúrájával jelent sajá­tos foltot a tárlaton. E helyen szeretnénk hírt adni arról, hogy a salgótar­jáni és hatvani képzőművész­stúdiók barátkozása a nyá­ron új vonást ölt: Nógrád amatőr művészei júliusban két hétre vendégül látják szi- ráki alkotótáborukban a leg­jobb munkát végző hatvania­kat, s a táborban végzendő alkotó munkához szakmai irányítás formájában segít­séget nyújt a Népművelési Intézet ha békében élhetett volna! Hat hónappal ezelőtt autóbu­szon utazott hazafelé a mun­kahelyéről. Nagyon fáradt volt, elbóbiskolt Mikor ki­nyitotta a szemét, egy új utas üLt vele szemben — fiatal, keleti nő. Félálomban, ködös fejjel utastársa helyé­re egy parasztasszonyt kép­zelt, amint napi munkájára indul a földekre. Sok ilyen asszonyt látott Vietnamban, Elképzelte, hogy széles kari- májú, csúcsos szalmakalapot és fekete pizsamaruhát vi­sel, hátán átveti a hagyó-, mányos szállítórudat, mind­két végén gabonaszállító ko­sárral. „Borzasztó nehezek lehettek azok a kosarak” — emlékszik Eriksson. Néha nem is értettem, hogy is nem roppantak bele. Keményen dolgoztak azok a vietnami asszonyok, banánt szedtek, felmásztak a kókuszpáima tetejére, hogy leszedjék. De ott a buszon az a paraszt­asszony velem szemben a rizsföldekre indult, Mao fa­lucskája mellé, ahonnan kel­lemes sétával le lehetett bal­lagni a rizsföldeket elárasztó folyócskáig. Igen, kora reg­gel volt, és az asszony oda indult, de béke volt, és sem neki, sem a mellette lépde­lő paras ztasszonynak nem kellett Szagolniuk a holttes­teket, amelyek mindig sok mérföldnyi körzetben rotha- doztak (senki sem fhdta pon­tosan, hol), amikor én jár­tam arra. Ahogy a folyócska felé haladtak ezek az asszo­nyok, nem kellett mást a tü­dejükbe szívniuk, mint tiszt" hegyi levegőt.” Hernádi Miklói fordítása (VÉGE) j (moldvay) DANIÉI IÁN© *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents