Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-17 / 64. szám
Francia-szovjet atom-egyiiftmííicöclés Párizsban hétfőn este bejelentették, hogy a francia atomenergiaügyi kormány- biztosság és a TEHNABEXPORT szovjet külkereskedelmi vállalat között ■ megállapodás jött létre és ennek értelmében a természetes állapotban levő francia urániumot szovjet izotópelválasztó gyárakban dúsítani fogják. A dúsított urániumot visszaszállítják Franciaországba és a Fessenheimben létesítendő francia atomerőműben fogják felhasználni, amely a tervek szerint 1975-ben kezdi majd meg működését. A francia kormány nemrégiben határozta el az új atomerőművek építését és 1980-ig nyolc atomerőművet akarnak létrehozni, hogy az atomenergiát is nagyobb mértékben bekapcsolják a francia gazdaság energia-ellátásába. A gaulle-ista Nation „Üjabb lépés az energia terén való függetlenség felé” című vezércikkében hangsúlyozza, a most kötött egyezménnyel a francia kormány azt akarja határozottan kifejezésre juttatni, hogy energiapolitikájában is függetlenségre törekszik. A Figaro szerint figyelemre méltó, hogy a Szovjetunióval kötött egyezményt éppen akkor jelentették be, amikor Giraud, a francia atomenergia kormánybiztosság vezetője az Egyesült Államokban tárgyal. Franciaország a Pierre- latte-i atomközpontban rendelkezik ugyan urándúsitó berendezésekkel, de ezek kizárólag katonai célokat szolgálnak. Ipari szükségletre eddig az Egyesült Államokból kellett vásárolnia a dúsított urániumot Az amerikai atomenergia bizottság éppen az elmúlt napokban jelentette be, hogy felemeli a dúsított uránium árát. Párizsi kormánykörökben hangsúlyozzák, hogy a Szovjetunióval most kötött megállapodás elősegíti az energiatermelés fejlesztését szolgáló francia atomprogram gyors megvalósítását és újabb szakaszt nyit meg a francia—szovjet együttműkö- | désben. Küszöbön a nyugatnémet- csehszlovák tárgyalások A Rudé Pravo tudósítójának megbízható forrásból szerzett értesülése szerint a bonni kormány elhatározta, Ideiglenes kormány Ankarában ? * Törökországban már ötödik napja tart a kormányválság, amelyet az robbantott ki, hogy a katonai vezetők ultimátumban szólították fel Dénáréi kormányát a lemondásra. Jól tájékozott források szerint még mindig nincs hír arról, hogy Cevdet Su- nay elnök felkért volna valakit a* új kormány megalakítására. Az elnök legkorábban szerdán közli választását. Az új kormány előtt áll6 legfontosabb feladatokat, amelyek elsősorban a „szélsőséges” politikai irányzatok megszüntetését és széles körű „reformokat” jelentenek, az elnök hosszasan megvitatta Memduh Togmac vezérkari főnökkel és más katonai vezetőkkel. A politikai pártok vezetőivel azonban mindeddig csak rövid konzultációkat folytatott. A török politikusok egyre nyíltabban (kifogásolják, hogy a fegyveres erők beavatkoznak a politikai életbe. Jól értesült forrásokra hivatkozva jelenti a Reuter hírügynökség, hogy In ami, az ellenzéki köztársasági néppárt vezetője megnyitotta a kompromisszum útját azzal a javaslatával, hogy alakítsanak ideiglenes kormányt. Pártja valószínűleg hajlandó kooperálni a katonák jóváhagyásával megalakuló új kormánnyal, feltéve, ha új választások kitűzését a kormány feladatának tekinti. A török hadsereg szándékai még mindig nem világosak. Továbbra is fennforog az a veszély, hogy a tábornokok közvetlenül saját kezükbe ragadják a hatalmat. Memduh Tagmac vezérkari főnök elnökletével a török fegyveres erők parancsnokai hétfőn Ankarában tanácskozást tartottak. A Milli vet c. török lap jelentése szerint a katonai vezetők a pártpolitikusok álláspontját és a hadsereg ultimátuma után kialakult helyzetet vizsgálták felül. hogy a lehető legközelebbi időpontban tárgyalásokat kezd Csehszlovákiával a „tragikus múlt leküzdéséről” és az államközi kapcsolatok rendezéséről. A tudósító jellemzőnek minősíti, hogy a szud étanémet revansista szövetségek éppen ezekben a napokban indítottak heves hadjáratot a tárgyalások megkezdése ellen. Ezekben az akciókban különösképpen dr. Becher, a szu- détanémetek vezetője jeleskedik. Legutóbb egy mainzi gyűlésen „abszurdnak” mondotta a kapcsolatok normalizálását, majd a televízió műsorában kijelentette: a nyugatnémet kormánynak soha sem szabad eleve érvénytelenné nyilvánítania a müncheni diktátumot. A Csehszlovákia ellen folyó revansista kampány — jelenti a tudósító — a NümJugoszldvia Devalválás - gondokkal A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Elnökségiénak Gazdaságpolitikai Bizottsága megvizsgálta a jugoszláv gazdasági helyzet egyes kérdéseit és arra a következtetésre jutott, hogy „az ország gazdasági helyzete rendkívül komoly és érzékeny". A gazdasági helyzet vizsgálata olyan tanulságokkal járt, hogy „az az ígéret, hogy a gazdaság és a lakosság nem fogja megérezni a devalválás következményeit, sajnos nem hizomyult valósnak, s érthető, hogy a gazdaság magasabb árakkal igyekszik pótolná a devalváció következtében megnövekedett költségeit” — állapította meg a JKSZ illetékes fóruma. Az ülésen bírálták a jugoszláv kormányt amiatt, hogy ,mines megoldva az árpolitika és a többi rendszerbeli kérdés”. Kifogásolták azt is, hogy a Szövetségi Végrehajtó Tanács „csak a devalvációt határozta el, s ezzel egyidő- ben nem hozta meg a többi szükséges intézkedést. Elhangzottak olyan vélemények is, amelyek szerint a jugoszláv nemzeti valuta leértékelését „szakszerűtlenül hajtották végre”. bergben megtartandó szudé- tanémet napokon fog tetőzni. Ennek a rendezvénynek meghirdetett fő célja, hogy Brandt kancellár keleti politikáját veszélyesnek nyilvánítsák Németország és egész Európa szempontjából. „Bonni kormánypárti politikusok — írja a tudósító — óvatos optimizmussal várják a tárgyalásokat, s rámutatnak arra, hogy a „megbeszélések simán folyhatnak majd le”. A nyugatnémet közvélemény túlnyomó többsége számára amint a tudósító a nyugatnémet televízió kommentátorát idézi — a müncheni szerződés eleve érvénytelenné nyilvánítása nem probléma. Nem véletlen, hogy nemcsak a haladó szervezetek, hanem a Szociáldemokrata Párt és a Szabad Demokrata Párt számos tagja is sürgeti, hogy a Bnandit-kor- mány a paktum semmisségének elismerésével nyissa meg az utat a tárgyalásokhoz. A nürnbergi városi kormányzat — mint a nyugatnémet rádió jelentette — nem hajlandó semmiféle támogatást nyújtani a szudétanémet napok megrendezéséhez, s közölte a szudétanémet vezetőkkel: „Szerencsétlen megoldásnak” minősítené, ha a tüntetést a város főterén tartanák. Kedd esti külpolitikai kommentárunk Indira Gandhi történelmi lehetősége Indiában, a földkerekség második legnagyobb lélekszámú országában bekövetkezett a politikai földcsuszamlás. Tíz napig tartó szavazás után március 14-én kezdték meg a szavazatok összeszámlálását és már 48 órával később látni lehetett, hogy az új kongresszus, Indira Gandhi miniszterelnökasszony pártja elsöprő győzelmet aratott. Csak március 14-én, vasárnap derült ki azonban, hogy az új kongresszus, nemcsak az abszolút, ha nem a kétharmados többséget is megszerezte az indiai képviselőházban. Ez lehetőséget ad Indira Gandhinak és az új Kongresszus Pártnak arra, hogy megszavazza az alkotmány módosítását és ezzel tető alá hozzon olyan reformokat is, amelyek megvalósítását a régi erőviszonyok közepette alkotmányjogi szabályok lehetetlenné tették. Ezt a győzelmet mindenekelőtt Indira Gandhi ellenzékének, az úgynevezett régi Kongresszus Pártnak teljes összeomlása tette lehetővé. A jelek szerint a régi kongresszus nagyságai ott követték el a sorsdöntő politikai baklövést, hogy nem Gandhi és Nehru pártjának „régi dicsőségére” és tradícióira hivatkozva álltak ki az új kongresszus ellen — hanem a legreakciósabb pártokkal kötöttek szövetséget. Ezzel maguk húzták meg a legegyszerűbb indiai paraszt számára is érthetően a nagy választóvonalat: Indira Gandhi mellett a gazdagok ellen, vagy Indira ellen a gazdagok oldalán. Ez a „halál csókjának”, vagy kevésbé képletesen szólva politikai öngyilkosságnak bizonyult. A pégi kongresszus, amely 65 tagú befolyásos pártként indult a választásoknak, 16 mandátumos jelentéktelen csoporttá zsugorodott. A Swatantra, amely 35 mandátumával a régi parlament harmadik legerősebb pártja volt, mindössze nyolc mandátumhoz jutott és jóformán lesöpörték a politikai színpadról. A Samjukta szociáldemokraták szinte eltűntek: 17 mandátumból csak hármat tudtak megtartani. Ez azt jelenti, hogy az új kongresszus és személyesen Indira Gandhi történelmi lehetőséget kapott A jobboldal teljes összeomlása lehetővé tenné az 1970-ben megalkotott úgynevezett Nombay-program végrehajtását. Ezt 1970 fordulóján alkották meg, a lényege az, hogy enyhíteni keil a szociális egyenlőtlenség legkirívóbb formáit korlátozni a magánmonopóliumok növekedését megvalósítani és gyorsítani a fölareformprogram végrehajtását. Azt kell mondani, hogy a jelenlegi helyzetben a haladó reformok megvalósításának legkomolyabb akadálya többé nem a jobboldali ellenzék —, hanem azok a konzervatív erők, amelyek ma is megtalálhatók Indira Gandhi pártján belül. Az ezzel kapcsolatos problémákat óhatatlanul bonyolítja, hogy éppen az óriási, kétharmados többség miatt Indira Gandhinak nincs olyan szüksége a politikai baloldal — pontosában az Indiai Kommunista Párt — támogatására, mint akkor, amikor pártja még kisebbségben volt a parlamentben. A baloldalon a legfontosabb erők megtartották állásaikat Az IKP, amely 24 képviselővel indult a harcba, 23 mandátumhoz jutott. Az -ultrabaloldali „Marxista Kommunista" Párt 19 képvis^ői hellyel indult és huszonötöt szerzett. Ez azt jelenti, hogy az új kongresszustól balra álló választótömegek érintetlenek és szilárdak maradtak. Befolyásukat természetesen gyengíti az egység hiánya és az ultrabaloldali kalandor-hajlandóságai. Ez egyben azt is jelenti, hogy az indiai politikai életben új szakasz kezdődött. Olyan időszak, amikor a tényleges politikai és befolyási harc a diadalmas új kongresszuson belül folytatódik majd! Most minden azon múlik, hogy az Indira Gandhi körül tömörülő pártcentrum és a Bombay programot kidolgozó balszámy vissza tudja-e szorítani a győztes pártban a visszahúzó erőket. ■> Népgazdasági terv, társadalmi terv Az ügyész halált kért Vádbeszéd a Calley-perben A Georgia állambeli Port Benningben a katonai bíróság hétfőn folytatta a dél- vietnami My Lai-ban 1968. máráiua 18-án elkövetett tö- meggyiikoesággal vádolt William Calley hadnagy bűnpe- rénék tárgyalását. Daniel százados katonai ügyész hétfőn a tömeggyilkosság harmadik évfordulójának előestéjén mondta el vádbeszédét Hangoztatta, a tanúkihallgatások és az eddigi vizsgálat alapján nem férhet kétség ahhoz, hogy Calley parancsára és közreműködésével védtelen dél-vietnami lakosokat, nőket, gyermekeket, sőt csecsemőket gyilkoltak meg. A katonai ügyész kétórás Vádbeszédében ismertette a My Lai-ban történteket. Emlékeztetett arra, hogy Calley hadnagy egysége a községbe érkezve nem ütközött ellenállásba. Ennek ellenére katonáival hetvennél tóbto embert tereltetett össze egy öntözőároknál. majd a védekezésre képtelen polgári lakosokat parancsára az árokba lökték és agyonlőtték. Ismertette az ügyész azt a A USnjBüSa KPCBSSESb tSXí. március 17., szerda tanúvallomást, amely szerint maga Calley hadnagy tettleg bántalmazott egy buddhista szerzetest, majd agyonlőtte. Egy kisgyermek ki akart mászni az árokból, mire Calley megragadta, visszadobta az árokba és agyonlőtte. Vádbesaéde során Daniel ügyész bemutatott egy színes fényképet, amelyet a hadsereg egyik fényképésze készített a tömeggyilkosság színhelyén. A képen legalább 25 holttest látható, közülük kilencről világosan látható, hogy gyermekek, további három pedig cseasemő. A katonai ügyész szerint maga Calley hadnagy is elismerte hogy a tömegyilkos- ság elkövetésekor az öntözőárok mellett volt és lövéseket adott le az árokba. Egységének legalább öt katonája vallotta, hogy látta, amikor parancsnoka polgári személyekre lő Ezért az ügyész kérte, hogy a bíróság előre megfontolt szándékkal elkövetett 102 rendbeli gyilkosság miatt mondja ki bűnösnek Calley hadnagyot és ítélje halálra. A bí * ’ p p n.étf?» dönt arról. !; j a hadnagyot bűnösnek nvilvánítja-e, s amennyiben a bűnösséget megállapítja, hozza meg ítéletét Á népgazdasági terv a szocializmusban a gazdaságpolitika érvényre juttatásának, gyakorlati valóra váltásának fontos eszköze, pártunk gazdaságpolitikája pedig hosz- szabb és rövidebb távra szóló olyan általános társadalmi célokat szolgál, mint pl. a szocializmus teljes felépítése, a munka társadalmi hatékonyságának gyorsabb ütemű növelése, az élet- és a munkakörülmények jelentős javítása, a szocialista termelési viszonyok fejlesztése stb. Tehát a népgazdaság-fejlesztési tervek a szocializmusban funkciójánál, hatáskörénél fogva és eszközeit tekintve nemcsak gazdasági terv. hanem olyan társadalmi terv is, amely a gazdasági és társadalmi folyamatok legkedvezőbb összhangját keresi. Közismert az a nyilvánvaló összefüggés, hogy a gazdasági fejlődés során, a termelőmunka eredményeként jönnek létre azok az anyagi eszközök. amelyeknek a felhasználásával történik a nem gazdasági területek, mint a kulturális, oktatási, művelődésügyi. közegészsége fvi intézmények anyagi ellátása, bázisuk fejlesztése. Ezeknek a területeknek a fejlesztési szükségletei természetesen szorosan kapcsolódnak a gazdasági élet igényeihez és nagyrészt megnatározottak a gazdaság által, de másrészt e területek értékrendszere nemcsak és nem elsősorban a gazdaságból ered. Hiszen a szocializmusban á művelődéshez való jog, az emberi életkörülményeik javítása, a közegészségügy fejlesztése a szocialista társadalom, az állam alapvető célkitűzései közé tartozik. Viszont az is igaz, hogy a szocialista társadalomnak ezek a területei bármennyire is önálló értékrenddel, fejlesztési igényekkel rendelkeznek nem szakadhatnak el tartósan a gazdaság szükségleteitől. és annak fejlődése révén keletkező anyagi alapoktól. a tanuláshoz való jog általános érvényű, de az is nyilvánvaló, hogy ma még e jog nem érvényesíthető, a népgazdaság követelményeitől függetlenül. Korunkban különösen megnőtt a tudományok, a szakképzés és általában a termelőtevékenység nem gazdasági jellegű hátterének a szerepe a gazdasági fejlődés- bem. Negyedik ötéves tervünkben ennek megfelelően. a korábbi éveknél nagyobb súllyal szerepelnek a termeléssel nem közvetlenül összefüggő területek fejlesztése. Ezt mutatja, hogy a beruházások tervezett növekedése ebben a sz’é-rbp i mintegy 60 százalékos, szó nben a termelői területen előirányzott 23—25 százalékos beruházási növekedéssel. A nem termelő szektoron belül legnagyobb mértékű fejlődés a lakásépítés terén valósul meg. közelebb hozva eiyi’ nagy társad Ttpo’tti'-ai eé lünk megvalósítását, a lakáshelyzet radikális megjavítását. A népgazdasági terv, társadalmi terv abi»p. “-tétemben is, hogy kialakításában, társadalmi-gazdasági célkitűzéseinek megfogalmazásában és megvalósításában részt vett. s részt vesz társadalmunk minden rétege. A terv, a népgazdaság- fejlesztési terve, de valamilyen módon behatol a társadalom minden pórusába, az egyes rétegek, kollektívák, családok, emberek életébe. A következő években, illetve évtizedekben a gazdasági növekedést elsősorban a termelékenység, a társadalmi munka hatékonyságának a javulásával, a technikai fejlődés meggyorsításával lehet biztosítani. Ezzel párhuzamosan a munkaerő ágazati megoszlása is változik, növekszik a szolgáltató ágazatokban és csökken a mezőgazdaságban és a termelő ágazatokban dolgozók aránya. A gazdasági fejlődés tehát szükségszerűen megváltoztatja a társadalmi struktúrát, nagyobb szakmai képzettséget és műveltséget igényel a dolgozóktól, másrészt megteremti a feltételeit a'jobb élet- körülményeknek. a magasabb életszínvonalnak. Az életszínvonal emelkedése azonban nemcsak következménye. hanem egyben feltétele is a termelés továbbfejlődésének. A gazdasági fejlődés ugyan végső soron meghatározza az életszínvonal fejlesztésére rendelke- úsre álló rszk'izöket, de az ösztönző bérezésen, a jobb munka- és életkörülményeken, a fogyasztói igények megfelelő közvetítésén keresztül az életszínvonal-politika vissza is hat a termelésre. a gazdasági fejlődésre. Ha eredményesen oldjuk meg gazdasági feladatainkat — a termelés összhangban van a szükségletekkel, zavartalan az áruellátás, az alapvető termékek a legszélesebb néprétegek számára is hozzáférhetők — akkor minden kedvezően befolyásolja az emberek társadalmi közérzetét, politikai magatartását. munkakedvét. A gazdasági és a társadalmi fejlődés szoros kapcsolatát azért is hangsúlyozni szükséges, hogy folyamatosan figyelemmel kísérhessük a gazdasági döntések konkrét társadalmi, politikai hatásait. felmérhessük következményeit, és ha szükséges a helyes irányban módosítsuk azokat. A gazdaság, a társadalom, a politika kölcsönös viszonyára azonban nemcsak az országos, népgazdasági jelentőségű ügyek eldöntésénél kell tekintettel lenni, hanem a helyi, az üzemi döntéseknél is. A vállalatoknál ezekben a hónapokban készülnek el a középtávú tervek és velük párhuzamosan a kollektív szerződések. Az egész népgazdaság, a szűkebb vállalati kollektíva és az egyes ember számára sem mindegy, hogy ezekben a tervekben szerződésekben hogvan jutnak kif-" jezésre a népgazdasági vállalati érdekek, miként összegeződnek az egyéni vágyak és törekvések’ . Danku.i . :it14
