Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-14 / 38. szám

Heti világhiradó HÉTFŐ: A Laosz elleni saigonl—washingtoni agresszió hivatalos bejelentése — Négyhatalmi tárgyalás Nyugat-Berliniről KEDD: Az Apollo 14. űrhajósainak visszaérkezése — Tel Aviv elutasítja Szadat javaslatát a Szuezi-csatoma újrameg- nyitása ügyében SZERDA: Koszigin levele Brandthoe CSÜTÖRTÖK: A tengerfenék atommentesitését célzó szerződés aláírása, hazánk nevében Péter János csatlakozik az egyezmény­hez — Megegyezés az olajvitában PÉNTEK: Jarring új javaslatai — Amerikai fenyegetések a VDK irányában SZOMBAT: Magyar tiltakozás a laoszi támadás ellen | A dél-v.etnami harcosok f köszöntése { Tíz esztendővel ezelőtt, 1961. február 15-én egyesültek ? ? a dél-vietnami nép fegyveres erői, hogy közös parancs- $ > nokság alatt harcoljanak az amerikai támogatást élvező ? < saigonl bábrendszer ellen. A dél-vietnami nép fegyveres ? i küzdelme már 1959. derekán megindult, a Dicm-rendszer > ? elleni általános népfelkelésben minden tartomány és köz- ? ? ség megszervezte önvédelmi osztagát. Amikor az egyesült > ? népi hadsereg 1961-ben felvette a küzdelmet, velük szem- > j ben csupán a saigoni kormány hadserege harcolt, de a í I harc irányítását az amerikaiak végezték és ők adták a > I fegyvereket is. Négy év hősi küzdelmeiben a népi had- > < sereg térdre kényszerítette a saigoni zsoldosokat. Ekkor ? ? 1965. márciusában Da Nangnál partra szálltak a „bőrnya- > ? kúak”, az amerikai tengerészgyalogosok, akiket az évek > < folyamán több mint félmillió amerikai katona követett. ? A dél-vietnami népi hadsereg erejét azonban nem S í törte meg az amerikaiak és zsoldosaik számbeli és tech- > ? nikai túlereje, szembeállították vele a szabadságért har- > > coló nép elszántságát, és súlyos vereségeket mértek a be- > > tolakodókra. Az amerikai fél a tárgyalóasztalhoz kénysze- > ? rült, s bár mindent elkövet a politikai rendezés megaka- 5 > dályozására, sorsát nem kerülheti el még akkor sem, ha a s > háború „vietnamizálásának” jelszava hangoztatása mel- S í lett, harci cselekményeit, agresszióját kiterjesztette ma s | már egész Indokinára. > A dél-vietnami nép ideiglenes "forradalmi kormánya > jj vezetésével, a DNFF és a dél-vietnami felszabadító had- > s sereg zászlaja alatt, Indokína többi szabadságszerető né- > < pével karöltve, a szocialista országok és a világ haladó > \ erői támogatásával ki fogja űzni hazája területéről az > < agresszorokat. A dél-vietnami nép fegyveres erőinek 10. > < születésnapján a magyar nép teljes együttérzéséről biz- > | tositja és köszönti a harcosokat, és kívánja, hogy küz- > i delmüket mielőbb teljes siker koronázza. MAWWV\MAWM/WWWWVVWVWWWWWWSAAA/WMA/WWWA ütni Politik ni Aieii összefoglald Crenel a tenderen, Yiliar a száraz- földön így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: Nem vagyunk tengeri ha­talom, partsávóklkal sem rendelkezünk — első pilla­natra talán távol esőnek tűn­het a tengerfenék atommen­tesítéséről szóló egyezmény. Elegendő azonban végiggon­dolni a mai hadászati felté­teleket, s akkor világossá válhat: fontos lépés történt a leszerelési részmegállapo- dások sorában. FÖLDÜNK jő kétharma­dát az óceánok és tengerek borítjáik. Medrük páratlan kincseiket rejt, amelyeket most kezdünk kiaknázni, ám lehetőséget ad az atomfegy­verkezési hajsza kiterjeszté­sére is. Az utóbbi idők stra­tégiai tanulmányaiban már egyre-másra jelentek meg fejtegetések a távirányítású, rejtett tenger alatti kilövő­állomásók létesítéséről. A három esztendőn át húzódó diplomáciai küzdelem nyo­mán megszületett az új szer­ződés — a tengeralattjárók felszerelését leszámítva —* kitiltja az atom- és hidro­génfegyvereket az óceánok mél véről, ezért korlátozott­ságában is nagy jelentőségű. A bevezető mondathoz visz- szatérve: a tengerfenékről adott esetben egy nem ten­gerparti országot la veszély fenyegethet. A SZOCIALISTA országok az aláírás külsőségeivel is kifejezésre juttatták véle­ményüket, hogy megkülön­böztetett fontosságot tulaj­donítanak az atomleszerelés ügyének. Péter János magyar külügyminiszter is Moszk­vába repült, hogy hazánk nevében aláírja a megálla­podást. Washingtonban és Londonban a magyar nagy­követek jelentették be csat­lakozásunkat az egyezmény­hez, amelyet máris több, mint hatvan ország fogadott él. Vercors híres regénycíme, A tenger csendje időszerű lett tehát a nemzetközi po­litikában, de annál zajosabb, viharosabb volt egynémely szárazföldi terület. A hét a laoszi invázióval indult; pontosabban ekkor jelentet­ték be hivatalosan is a ré­gen kiszivárgott titkot. Igaz, Baracs Dénes, az MTI tu­dósítója jelenti: A kínai kormány pénteken közzétett nyilatkozata az in­dokínai helyzetről minded­dig a legmagasabb szintű pe­kingi reagálás az amerikai­ak és dél-vietnami csatlósaik laoszi hadjáratára — és egy­ben a legkonkrétabb utalás is esetleges kínai ellenintéz­kedésekre. A nyilatkozat an­nak megismétlése után. hogy Laosz Kína szomszédja, a korábbi fogalmazásokon túl­menően nem éri be annak megállapításával, hogy az amerikai hadjárat a kínai nép ellen is provokáció, ha­nem ezúttal azt hangsúlyoz­za, hogy a Laosz elleni ame­rikai agresszió .súlyos fe­nyegetés Kína számára is” és hozzáfűzi, hogy .,a kínai nép semmiképpen sem marad közömbös” ebben a helyzet­ben. A nyilatkozat azt az állan­dónak tekinthető formulát, amely szerint Kína erőtel­&Uemism 1971. február 14., vasárnap a saigoni rendszer csapatai­nak támadása az első jelen­tések szerint sárba fulladt, a washingtoni kormánypolitika pedig teljes bizalmi válság­ba torkolott. Egymás után je­lennek meg a leleplező do­kumentumok, film- és fény- képfelvételek az amerikai katonák laoszi jelenlétéről, emit a Pentagon tagadni pró­bál. Vagyis ott tartunk, hogy Nixon „véget vet” a vietnami háborúnak, mert egy sokkal súlyosabb és kiterjedtebb in­dokínai háborúban oldja fel.­AZ ALAPVETŐ katonai sikertelenséggel egyidőben viszont, növekszik az Egye­sült Államok bel- és külpo­litikai terhelése. Néhány hó­napos szünet után, ezen a héten ismét nagyszabású há­ború ellenes tüntetésre került sor az amerikai városokban. Többé-kevésbé nyíltan elé­gedetlenkednék a szövetsége­sek. Diplomáciai lépésekre került sor India, Kanada és Lengyelország, a laoszi nem­zetközi ellenőrző bizottság tagjai, valamint a Szovjet­unió a korábbá genfi érte­kezlet egyik társelnöke részé­ről. Hallattuk hangumlcat mi magyarok is, a szombat reg­geli újságokban megjelent közlemény fejezte ki tilta­kozásunkat. A közel-keleti kibontako­zás érdekében tett kezde­ményezéseket újból izraeli „nem”-ek torlaszolták el. Viszonylag hosszas huzavona után Tel Aviv elutasította Szadat egyiptomi elnök ja­vaslatát, hogy a megszálló csapatoknak legalább részle­ges visszavonásával adjanák lehetőséget a szuezi csator­na munkába állítására. Ne­gatív választ várnak Jarring ENSZ-közvetítő indítványára is, amelyet részleteiben még nem ismerünk, de a hírek szerint ugyancsak sür­geti a csapatvisszavon ásó­kat. A LÁTSZÓLAGOS holt­pont ellenére, a korábbiaknál talán mégis valamivel na­gyobb derűlátással figyel­hetjük a Közel-Kelet esemé­nyeit. Az izraeli merevség fokozza Tel Aviv elszigetelt­jes támogatást nyújt a há­rom indokínai népnek, és azok „megbízható hátorszá­ga”, kiegészíti egy mondat­tal, amely szerint „a kínai nép megteszi az összes ha­tékony intézkedéseket” ar­ra, hogy mindenirányú se­gítséget és támogatást nyújtson nekik. Arra, hogy Pékingben a helyzetet ko­molynak tekintik. Li Hszien- Nien kínai miniszter - elnök-h?lyettes Is utalt pén­teken a Le Thanh Nghi miniszterelnök-helyettes vezetésével Pekingben tartózkodó VDK gazdasági kormányküldöttség tisztele­tére rendezett fogadáson. Li Hszien Nien a laoszi és kambodzsai agressziót elítél­ve, azzal vádolta a Nixon- kormányzatot. hogv „megle­petésszerű támadást kész't elő a VDK ellen” és ily mó­dion „kész egy új, még na­gyobb katonai ka’andra”. A kínai miniszterelnök-helyett tes újra kijelentette, hogy „a kínai nép nem fogja meg­engedni az amerikai impe­rialistáknak, hogy azt te­gyék Indokínában, amit akarnak. ségét az ENSZ-ben, a nagy­hatalmi tárgyalásokon (Nagy. Britanniának évi 250 millió dolláros veszteséget okoz a szuezi zárlat, Franciaország­nak sem közömbös a csator­na sorsa), a nemzetközi köz­véleményben. Kairó kétség­telenül előnyös helyzetbe került kezdeményezéseivel, s ez egy újabb diplomáciai offenzíva megfelelő kiinduló állása lehet. (Ugyanakkor vannak zavaró tényezők is az arab táborban. Elegendő az Ammanban kiújult harcokra utalni, vagy a meglehetősen kialakulatlan szudáni belpo­litikai helyzetről tenni em­lítést.) A közel-keleti előre­jelzés nem szélcsendet, ha­nem élénkséget jelez... AMI KONTINENSÜNKET illeti, az európai kérdések kapcsán valóságos Ideghábo­rú tanúi lehettünk. A biz­tonsági konferencia eUeij. mind nyíltabban fellépő NATO-körök, különböző ál­hírek és rágalmak terjeszté­sével próbálták mérgezni a légkört. A szélsőségesen reakciós nyugatnémet Sprin­ger-sajtó egy stockholmi szovjet diplomata állítóla­gos nyilatkozatára alapozva arról cikkezett, hogy „Moszkva elvesztette érdek­lődését az NSZK-val történő további kapcsolatépítés iránt”. Más nyugati lapok a finn elnökre hivatkozva a Szovjetuniónak az európai biztonsági értekezlettel kap­csolatos „csökkenő érdeklő­déséről” írtak. Az összehan­golt kampány nyilvánvaló célja az volt, hogy miközben torpedókat lőnek ki az európai enyhülés ellen, a fe­lelősséget a Szovjetunióra há­rítsák. A stockholmi, majd a bon­ni szovjet nagykövetség ha­tározottan megcáfolta a széltében-hosszában terjesz­tett álhíreket. Hasonlókép­pen cselekedett a finn kül­ügyminisztérium, a Kekko- nen elnöknek tulajdonított vélemény kapcsán. A nyu­gatnémet fővárosban pedig nyilvánosságra hozták Koszi­gin szovjet államfőnek Brandthoz intézett levelét: ebben pontosan az európai rendezés folytatása mellett szállt síkra, aminek termé­szetszerűleg a moszkvai, il­letve varsói szerződések ra­tifikálása lenne a következő mérföldköve. EGY JOBBOLDALI nyu­gatnémet lap csalódottan jegyezte meg, hogy a Koszi- gin-levéllel „ nehéz tüzérsé­get” vetettek be az európai idegháborúba, az álhírek el­len. A hasonlatot folytatva, tegyük hozzá: nem szükség­telenül. Az „ágyúval” ezút­tal nem verebeket, sokkal ve­szedelmesebb héjákat céloz­tak... Bolgár—NDK megállapodás Szófiában megállapodást írtak alá a Bolgár Kommu­nista Párt és a Német Szo­cialista Egységpárt ideoló­giai együttműködéséről, Il­letve az együttműködés to­vábbi fejlesztéséről. HANOI: A vietnami nőszövetség meghívására magyar nőkül­döttség érkezett baráti láto­gatásra Hanoiba. A delegá­ciót Erdei Lászlóné, a Ma­gyar Nők Országos Taná­csának elnöké vezeti. PORT-AU-PRINCE: Mint már beszámoltunk róla, Duvalier, haiti diktátor január 31-én „népszavazás­sal” hagyatta jóvá fia utód­jául való jelölését. A pén­teken nyilvánosságra hozott végleges adatok szerint a szavazásból sikerült látvá­nyos eredményeket kihozni: Duvalier döntése mellett ad­ta le voksát 2 millió 391 ezer 916 szavazó. Az ellenszava­zatok száma nulla. PEKING: A pekingi brit ügyvivői hivatal épületének rendbe hozatala befejeződött. Hét­főn már az újonnan barnára festett épületben kezdődik meg a munka. A vörösgár­disták 1967 nyarán felgyúj­tották a hivatalt. CORDOBA: Az argentínai Cordobában fegyveresek megtámadták egy bank páncélozott pénz­szállító gépkocsiját, az egyik őrt lelőtték, és zsákmányuk­kal, 121 millió pesóval elme­nekültek. KOPPENHÁGA: Szombaton reggel a dán fővárosban megnyílt az észa­ki tanács 19. ülésszaka. Az öt tagország — Dánia, Svéd­ország, Norvégia, Izland és Finnország — kormányfői, parlamenti küldöttségei és szakértői az ünnepélyes megnyitó után egyéves idő­tartamra Jens Otto Krag, volt dán miniszterelnököt, a szociáldemokrata párt elnö­két választották az északi tanács és a jelenlegi ülésszak elnökévé. A február 18-ig tartó ülésszak várható köz­ponti témája az északi or­szágok és az európai gazda­sági közösség kapcsolatainak kérdése lesz. VARSÓ: A vajdasági pártaktívaér- tekezletek után megkezdőd­tek a LEMP járási, városi, kerületi és üzemi aktívaérte­kezletei. Ezek napirendjén a párt legutóbbi, központi bi­zottsági ülésének határozatai és a belőlük adódó helyi fel­adatok meghatározása szere­pel. PÁRIZS: Georges Marchais, az FKP főtitkára, Le Mans-ban mondott beszédében ismét rámutatott a márciusban tar­tandó községtanácsi választá­sok nagy politikai jelentősé­gére. Marchais kijelentette: örvendetes tény, hogy a nagy városokban sokkal több helyen indul most baloldali egységlista, mint az 1965-ben tartott legutóbbi községtft- nácsi választásokat Ak amerikai hadjárat provokáció Iá ina ellen A kínai kormány nyilatkozatáról képtő vfrönkön érkezett A houstoni űrközpontban megkezdődött az Apollo 14. legénysége által hozott holdkőzetek gondos vizsgálata, (Telefoto — AF-MTI—KS' Laoszi hazafiak ellenséges repülőgépekre tüzelnek. A február 11-ével végződött héten a laoszi szabad:' jharcosok 88 amerikai repülőgépet lőttek le s ezzel az 1964-ben kezdődött agresszió óta 1678 ellenséges repülőgép semmisült meg Laosz légterében. jlTelefoto — VNA^CAF—MTI-KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents