Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-13 / 37. szám

Mennyiségi, minőségi változások Ne csak a nyereséggel mérjünk Még tart a „verseny”: szá­mol az igazgató, a főmérnök, * főkönyvelő, és egyre töb­ben számolnak az üzemek­ben is. A sokféle, sokfajta közgazdasági, számtani mű­velet egyetlen számot keres: a nyereség, ezen belül is az osztható nyereség tömegét. Azok, akik majd csak a „fizetett nyereség” arányá­ban mérlegelik, rangsorolják az üzemeket — ez öt napot űzet, tehát gyenge vállalat, az tizenötöt, az jó üzem — nemcsak önmagukat csapják be, hanem a valóságról is ha­mis képet festenek. Mégpe­dig azért, mert ma már az év végén osztható nyereség összege korántsem olyan ér­tékmérő, mint tavaly, vagy tavalyelőtt volt Ma már ssak egyik mércéje, mérték- agysége a végzett, jó, illetve gyengébb munkának. Mert oszthat egy üzem akár 15— 20 napra eső bért is, mégis (rosszabbul gazdálkodott, mint az a vállalat, amely csak 5, vagy nyolc napot fizet. Szó sincs tévedésről, ellent­mondásról. A magyarázatot az év közben végrehajtott bérrendezések adják. Me­gyénk ipari üzemeinek, vál­lalatainak jóval több mint a fele jelentős bérrendezést hajtott végre 1970-ben. Az am el és mintegy három-négy, sőt több üzemben még az öt százalékot is meghaladja. Egy részét természetesen a nyereséggel fedezték az üze­mek. Ezek a vállalatok a „nagy osztás” idején szeré­nyebbek lesznek a többiek­től. Aho] nanokban mérve vastagabbak lesznek ugvan a nyereségrészesedés boríté­kai. ö«sz<’ss.ég-iben azonban :rns«s l'evesébbet ••v'rak a dolgozóknak. „Nem az a döntő — mondotta a napok­Sok vállalat már „megta­lálta” a számot. A többség azonban még „kutatja”. Az eredmény minden bizonnyal tarka lesz. Ahány üzem, ahány vállalat, annyiféle szám, adat. Ki mennyit, s ki hogyan dolgozott, gazdál­kodott. Ez az alap. Ettől függ az osztható nyereség... ban a Mátravidéki Fémmű­vek egyik lakatosa —, hogy mennyi lesz a nyereségrésze­sedés, hanem, hogy mennyit kaptunk év közben, a hóna­pok végén.” Valóban ez a lé­nyeg, ez a pontos, megbízha­tó mérce. És, hogy 1970-ben mennyivel volt több az üze­mi dolgozók jövedelme, mint 1969- ben. A Központi Statisz­tikai Hivatal napokban köz­zétett jelentése pontos vá­laszt ad a kérdésre. Idézet a jelentésből: „A munkások és alkalmazottak egy főre számított reáljövedelme az előző évekhez hasonlóan, 1970- ben is jobban nőtt, mint a reálbér. Ebben a foglalkoz­tatottság emelkedése mellett jelentős szerepe volt a tár­sadalmi juttatások — nyug­díjak, táppénz, gyermekgon­dozási segély stb. — 15 szá­zalékos emelkedésének. A bér, a létszám és a társadal­mi juttatások növekedését együttesen tükröző reáljöve­delem emelkedése, a munkás és alkalmazotti népességnél az elmúlt évben körülbelül hat-hét százalékot tett ki.” Természetesen, ahol év kö­zi béremelés sem volt, és a nyereség is kevesebb a ter­vezettnél, azoknak az üze­meknek, vállalatoknak mi­előbb mérlegelniük kell, mert nemcsak a dolgozók bi­zalmát vesztik el. hanem az egere növekvő igényeknek, feladatoknak az elkövetke­zendő években sem tudnak majd eleget tenni. ják: a tervezettnél nagyobb arányban nőtt a dolgozók jö­vedelme, s ami mindennél többet mond: az összjöve­delemnek nem kevesebb, mint 88 százaléka személyi jövedelem. A foglalkoztatottság szín­vonala soha ilyen magas nem volt, mint napjainkban, általánossá vált a csökken­tett munkaidő, szélesedtek a különböző társadalmi jutta­tások. Valamennyi célkitű­zésből valóság lett tehát. Illetve egyből nem. A fog­lalkoztatottság színvonalával, a bérek, a jövedelmek növe­lésével sajnos nem került szinkronba a termelékeny­ség. A végzett, az adott mun­ka értéke kevesebb a terve­zettnél. Többet koptunk te­hát, mirrt adtunk. A különb­séget természetesen mielőbb törleszteni kell. Ettől függ, hogy jövőre, vagy azután mennyit tudunk majd ismét osztani. Vége a tanuló idő­szaknak. Megváltoztak „a játékszabályok”, ezután min­den a végzett munka értéké­től, hatékonyságától függ majd. Előbb a termelés, a termelékenység és csak ezek után, ezek arányában lehet majd osztani. Reméljük, ez­zel egyetlen gazdasági veze­tőnek sem mondtunk újat... Felére csökkent az eljárók száma Végezetül még egy érde­kes adat a megye iparának főbb statisztikájából. Öt év­vel ezelőtt a megyéből köze] 16 ezer ember ingázott rend­szeresen más megyék külön­böző munkahelyeire. Ma ez a szám nyolcezer körül van Aligha véletlen, hogy nyolcezer ingázó haza. visz- szajött. Minden bizonnyal: érdemes volt visszatérni. Mi volt, mi lehet a hívó szó? Egvrészt minden bizonnval a család, a kényelem. Más­részt: megyénk több iparága az országos átlagot is meg­haladva fejlődött a III. öt­éves terv alatt. Äz ősfzlcvedelem £8 százaléka a személyi jcvede'em £v közben többször is osztottak ha már számvetést ké­sz'" nik, érdemes fellapozni pártunk IX. kongresszusának gazdaságpolitikai célkitűzé­seit. Vajon hogyan sikerült a terveiket megvalósítani ? Mi, mennyi valósult meg a gaz­dag, tartalmas programból? * 3 Heves megye a III. ötéves terv során az iparilag gyen­gén fejlett megyék közül a közepesen fejlett megyék ka­tegóriájába került, egyben a megye vezető gazdasági ága­zata az ipar lett. Mint az említett példák is bizonyít­Mindezek a számok, té­nyek rajta vannak az év köz­ben, az év végén kiállított bérjegyzékeken. Az egyéni, a kollektív számvetésekkor érdemes elemezni, összeha­sonlítani a számokat. Sok minden kiderül belőle. Koos József Bélapát fa lián uw. ifj cementgyár ígéreté fokozzál it mnnkakediet Tavaly, legutóbb novem­ber végi látogatásunk alkal­mával beszélgettünk a Ce­ment- és Mészművek bél­apátfalvi gyárának vezetői­vel üzemeik — megyénkben szokatlanul nagy — ,kisiklá­sáról”, a cementtermelésnél tapasztalt 6134, illetve a mésznél feljegyzett 2576 ton­na féléves lemaradásról. A különös helyzetet elemezve aztán szóba került, hogy ter­mészetesen keresik a kive­zető' utat, a megoldást. A részletes intézkedési terv megvalósításával, de különö­sen a harmadik negyedéves munkaversennyel már az utolsó hónap elejére sokat szépítettek az eredményeken, 3 így — mondták meggyő­zően — az év végére legfel­jebb mészből marad hatszáz tonnás adósságuk. A héten jártunk ismét Bél­apátfalván, ahol ez alkalom­mal Sarkadi Endre termelé­si osztályvezetővel beszélget­tünk. Érthető kíváncsisággal nyilván mindenekelőtt a ^ ta­valyi program végrehajtásá­ról érdeklődtünk. Arról, hogy snit sikerült valóra váltani áz ígéretekből, végül is mennyit sikerült „behoz­niuk” a nagy lemaradásból? — Sejtéseink sajnos csak­nem teljesen beigazolódtak, (»ért mészből 548 tonna ma- , a Ms7ámwjafeoa*,J Aísgr­jobb igyekezetünk ellenére sem tudtunk többet törlesz­teni az adósságunkból. Vala­melyest mentségünkre szol­gálhat azonban, hogy az első osztályú termék részarányát terven felül növeltük, s így az összesen gyártott 74,4 ezer tonnából 70,8 ezret a leg­jobb minőségben készítet­tünk! További javulást je­lent, hogy ugyanekkor ce­mentből —, ha csak 44 ton­nával is, de — a program szerintinél többet állítottunk elő. S mindjárt hozzáfűzhe­tem azt is: igazán nem raj­tunk múlott, hogy a decem­ber eleji nagy „plusz” a hó­nap végére ennyire apadt, s a kiszállításoknál pedig .., megint csak lemaradtunk. Az történt ugyanis, hogy a hó­nap második felében egysze­rűen nem jutottunk vasúti kocsihoz, s ezért a termelt 191044 tonnából csupán 189 ezer 848 juthatott az építők­nek ... — Mit mutat a mostani „mérleg”? — Ha az éppen most ké­szülő éves beszámolóra gon­dolnak, arról még nem sokat mondhatok. Mindenesetre már ismert belőle például a nyereség: 26 helyett 22 millió forintra számítunk ... Sokat rontott az eredmé­nyeinken, hogy a tonnánként ssynosvaa forintos kohósalak helyett a hatszorta drágább künkért kellett felhasznál­nunk a termelésben, négy- százezer forintot vett ki a zsebünkből az olajárváltozás, további egymilliót jelentett, hogy a széntüzelésnél képte­lenek vagyunk a tervezett kalóriából gazdálkodni, s legalább ennyit fizettünk rá a már annyiszor emlegetett új cementmalomra... Jel­lemző ez utóbbira, hogy — csupán a januári tényeket te­kintve — amíg a hagyomá­nyos, régi berendezéssel egy kilowattóra árammennyiség­gel 31,7 kilogramm cementet őriünk, az NDK-ból vásárolt új malommal csak 22,2-et. Gondolom, szükségtelen eh­hez különösebb kommentárt fűzni... Ami viszont az ál­talános idei helyzetet illeti, annyit, hogy: a decemberben elkezdett, s már teljesen végrehajtott nagyjavítással — véleményem szerint — a ta­valyinál jobban sikerült fel­készülnünk az újabb felada­tokra. Hétfőtől már dolgozik megint az első mészkemence, a hét utoljára munkába lép a többi három is, s ezzel is­mét teljes erőbedobással foly­tathatjuk a munkánkat. Ed­dig lényegében az elképzelé­sek szerint haladunk. Fokoz­tuk a klinkertermelést, miál­tal 2238 tonnás többlethez ju­tottunk, 3 «tob& rövid idd MunkásoreinK példásan helytállnak a szolgálatban, a kiképzésben, a termelőmunkában Az egységgyűlések tapasztalatai Országszerte lezajlottak a munkásőregységek ünnepé­lyes gyűlései. Ezek főbb ta­pasztalatairól tájékoztatta az MTI munkatársát Gáti Jó­zsef, a munkásőrség orszá­gos parancsnokának helyet­tese. — Testületünk életének e jelentős eseményein az egy­ségparancsnokok számot ad­tak arról, hogyan teljesítet­ték a munkásőrök esküben vállalt kötelezettségeiket az elmúlt esztendőben. A mér­leg alapvetően pozitív. Egy­behangzó a vélemény, hogy a munkásőrség ütőképes, magas harci értékű fegyve­res testületté vált. Tagjai a kiképzési és a szolgálati fel­adatokat fegyelmezetten, ál­dozatkészen és szakszerűen teljesítik. Példásan helytáll­nak a termelőmunkában is, amivel egyre inkább kivív­ják dolgozótársaik elismeré­sét, jelentősen hozzájárulnak a testület nagyobb megbe­csüléséhez. Az egységgyűlé­seken elhangzott beszámo­lókból az is kitűnt, hogy a munkásőrök mindenkor ké­szen állnak feladataik telje­sítésére, pihenőidejüket is feláldozzák, ha a szolgálat úgy kívánja, öntudatosan teljesítik kötelezettségeiket, önként vállalt pártmegbiza- tásukat a munkáshatalom, a nép, a szocialista haza ér­dekében. Mindenütt megta­lálhatók, ahol lelkes, tevé­keny emberekre van szükség. Szocialista típusú emberelv, akiknek többsége tagja a szo­cialista brigádoknak, s kör­nyezetükben, magánéletük­ben egyaránt a szocialista közösségi szellem formálói. — Derekasan kiveszik ré­szüket munkásőreink a tár­sadalmi tulajdon elleni bűncselekmények megelőzé­sében, illetve azok felderítő-, sében. Vigyáznak a nép va­gyonára. Ennek is szerepe van a fegyveres testület rag­jait övező fokozódó megbe­csülésben. Az idei egység­gyűlések is tények, adatok egész sorával bizonyították, hogy a munkásőrök komo­lyan veszik pártmegbizatá- sukat. A foglalkozásokon csaknem teljes számú a megjelenés, csak súlyos be­tegség. vagy halaszthatatlan elfoglaltság miatt fordul elő távolmaradás. A szolgálat ellátásánál szilárdult a fe­gyelem, erősödött a kollektí­vák erkölcsi, politikai egysé­ge. A munkásőrök élen jár­nak a társadalmi segítség- nyújtásban, felkarolják a különböző okok miatt nehéz helyzetbe került családokat. — Az ünnepélyes egység- gyűléseken a parancsnokok részletesen beszámoltak a munkásőrség soraiban kibon­takozott szocialista verseny- mozgalom eredményeiről is. Az értékelés alánján nyer­ték el az arra legérdemesebb kollektívák a legjobb zász­lóalj megtisztelő címet a kü­lönböző kategóriákban, to­vábbá az ezzel járó vándop- serleget, oklevelet, a legjobb alegységek a vándorzászlót. — Testületünk munkája egyre inkább szerves része a társadalom életének, tevé­kenységünket a nyilvánosság előtt folytatjuk. így zajlottak le az ünnepélyes egységgyű­lések is. A családtagokon, hozzátartozókon kívül ott voltak az üzemek. gyárak párt- és gazdasági vezetői. Megható, szép aktusa volt a gyűléseknek. — ami­re most először került sor —, hogy olyan édesanyák, akik­nek három vagy annál több gyermeke teljesít szolgála­tot a munkásőrségben, a társadalmi megbecsülés jele­ként az országos parancs­noktól Munkásőr emlékjel­vényt kaptak. Az előző évek hagyományainak megfelelően az ünneni egvséffgyűléseken búcsúztatták az 5, 10 évi, vagy annál hosszabb szolgá­lat után leszerelőket, illetve tartalékállományba vonuló­kat, akik jelkértesen átadták fegyverüket a helyükbe lépő új. fiatalabb munkásőrök­nek. Ök most tettek esküt, hogy — akár életük feláldo­zása árán is — megvédik a szocialista rendet, a népi hatalmat, a társ fegyveres testületekkel eevütt őrköd­nek a haza biztonsága felett. A szakma veteránja A Bacchus szó* j'cffában Tizenkét éves volt, ami­kor pincefiúnak alkalmazták Vág Rudolf hevesi bomagy- kereskedőnél. „Főnöke” édesapja volt, s talán azért is szerette meg a borászatot. Hogy jó utódot nevelt-e az apja, bizonyítja az is, hogy még ma is borász, sőt ja­nuártól telepvezető. Luzsi Lajost, a VOSZK eg­ri palackozó üzemében fag­gatjuk életéről. Sokfelé járt a szakmában, s az eltelt 36 esztendő alatt elvégezte a me­zőgazdasági technikumot is. múlva már kényelmesen dol­gozhat a cementmalom. Úgy, hogy a minimáüs, harminc­egy tonnás cement lemaradás­ból cementtöbblet lesz egy­kettőre. Mészhiányunkat ha­sonlóan pótolja majd az em­lített három kemence belé­pése. — Mit kérnek az idén a bélapátfalviaktól? — Százkilencvennégyezer tonna cementet, 76,2 ezer tonna égetett meszet. — Hová jut a cementből? — Kiskörét változatlanul kiemelten kezeljük: ezután is innen biztosítjuk a Tisza II. beruházáshoz szükséges ce­mentet. Mellette a környező házgyáraknak "szállítunk. Az S—54-es fajtából pedig úgy­szólván az egész országnak mi küldünk. Ilyen hát a múlt, a jelen A látottak, hallottak alapján változóak a benyomások. Re­mélhető azonban, hogy ami még ma a kívülálló számára talán aggasztó, valóiában csalt egyszerű gyári taktika, s • a következőkben adósság nélküli munkát ígér, hoz. A jövő tehát biztató. Kü­lönösen, ha a távolabbi idő­re is vetünk egy pillantást. Bélapátfalván ugyanis évi egymillió tonna kapacitású új, korszerű cementgyár épül, s a nagy beruházásból már 1974-ben 400 milliós program megvalósul. Bár egy kicsit még messzi van, már most kedvet ad az embereknek a mindennapi munkához, amellyel feltétle­nül feledtetni akarják a kí­nos kisiklást... Gy. Gy. Rövidabb megszakításokkal pincemest árként dolgozott, először Nagykanizsán, ké­sőbb Aldebrőn, mint főagro- nómus, majd Egerbe üeiült az Állami- Pincegazdaság­hoz, 1963-tól pedig jelenle­gi munkahelyére, a VOSZK telepére. Amikor arról ér­deklődöm, miért szereti a szakmáját, így válaszol: nem is annyira a szakmám, mint a bort szeretem, ter­mészetesen nem inni. Aki megissza, az pusztítja a jó bort, én viszont kezelem. Ügy vagyok vele, mint a gyerekkel. Nevelni kell ezt is, van ifjú, délceg és öreg kora a bornak. A munkám idejének nagy részét itt a föld alatt, a pincében hor­dók között töltöm. Ezt me-r is kívánja a beosztásom. Nemcsak vezetője egyben borásza is vagyok, a telep­nek. Sokan mondják, hogyan bírom ki egész nap a pincé­ben. Meg lehet szokni. Is­merek már minden hordót, a bort, amit tárolunk ben­ne. Tudni kell, hogy mi­kor lehet palackozni ezt a sok szunnyadó jókedvet Hogy milyenek a boraink? Elismertek. Talán bizonyí­tékként hadd . mondjam, hogy a városi, äßsgyai és országos versenyeken min» . dig jó helyezést érünk el, .köztük igen sok aranyérmet. — Percnyi szünet -tűzben felszív egy lopóval és kí­nál. — Meg lehet győződni ró­la, hogy jó-e. Kóstoljuk. Valóban kellemes ízűek, testes borok. Különösen az ostorosi tetszik, bár az idén rossz termést szüreteitek a kedvezőtlen időjárás miatt. Naponta végigkóstolgatja a hordókat, ízleli, de sosem nyeli le, mert különcén ki győzné azt mindennap. Ez a szakmához tartozik, s hogy hozzáértő is, bizonyítja, részt vesz rendszeresen a városi, megyei borversenye­ken, mint zsűritag. Ez a be­osztás hozzáértést követel, s nem könnyű eldönteni a sokféle bor között, melyik a legjobb. Szigorúan bírálja saját nevelésű borait is, részrehajlás nélkül igénye­sen. ffeisbá) Sfíl, fietoraáe 13., ssaaiabeíí

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents