Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-12 / 36. szám
Eger új színfoltja Pinceklub a főiskolán Az eb ura már nem fakó Néhány napja adták át rendeltetésének a Lyceum patinás épületében az egri Ho Si Mirah Tanárképző Főiskola pinceklubját. Az impozáns, ízlésesen berendezett termeket valaha raktárhelyiségnek használják. Nem- kevés munka, pénz és társadalmi áldozat- vállalás kellett ahhoz, hogy ilyen otthonos hellyé varázsolják a hajdani kamrákat — A hallgatók régi álma Vált valóra. Természetes, hogy segítettünk. Jóformán minden segédmunkát társadalmi munkában végeztek a KISZ-esek — újságolja a klub vezetője, a másodéves Tóth Csaba. Fiatalok kaiauzolmak, s Itöshen bemutatják „birodalmukat", — Reggelenként itt lehet reggelizni, esetleg kávét inni. Korábban büfé sem •ott a főiskolán. Délután öttől nyit a klub, ette fél tízig tmórakozhatunk. beszélget- hetünk, vitázhatunk itt. Nyitás előtt é-pp a zenekar próbál A másik teremben «s Irodalmi színpad tagjai főpróbát tartanak. — Hogy képzelik M c Uubiletet? AMg győzöm legyezni aas •Heteket és okos terveket Szombat és vasárnap kivételével mindennap lesz kő- tőt* program. Szerdán zene- történeti előadások, máskor Ahogy bekukkantok az osztályuk ablakán, látom, milyen áhítattal figyelnek a tanító nénire, tekintetükkel kísérve minden mozdulatát. — Jó napot kívánok! — Ä tornacipőbe, melegítőbe öltözött apróságok kíváncsi szemekkel bámulnak az idegenig, magatartásukon megszeppent tartózkodás érződik. A torem falán gyerekkéz nyomait viselő kézimunkák, papírkivágások, a kopott tábla mellett új típusú, nagykép- ernyőe televízió. A leghátsó padba ülök, s hallgatom, mit tudnak, hogyan tanulnak a „telepi” gyerekeik. — Először a harmadikosok olvasnak! — mondja Kovács Benedekné, a tanítónő. — A többiek vegyék elő a könyvüket és csendben, magukban olvassák a legutóbbi leckét! Birkóznak a mondatokkal. Egy-égy szakasz sikeres elolvasása után örömtől csillogó szemmel néznek a nevelőre, várva a dicséretet, ha pedig nem megy, újra és újra próbálkoznak. Ismételnek elölről, végtelen türelemmel. — Ez a kisfiú — mutat a most felelő gyermekre a tanítónő — úgy került ide a harmadikba, hogy a betűket is alig ismerte. Fél év alatt sokat fejlődött, bár a „b” és „d” betűvel még kicsit haragban van. Három részre osztja az '■rút, így mindegyik osztályával tud közvetlenül is foglalkozni, nem kell hosszú időre magukra hagyni őket. 0*1. február ML, péntek csillagászati témájú viták. Nem panaszkodhatnak az irodalomkedvelők sem; a közeljövőben Juhász Ferenc- estet rendeznek a klubban. — Hamarosan összehívjuk klubtagjainkat, s amolyan ötletbörzét rendezünk, kíváncsiak vagyunk mindenki elképzeléseire, javaslataira. Közös összefogással szeretután itt vagyok s felügyelek az érkező gyerekek fürdetéséinél, öltözködésénél. Alapos mosdatás után a tanács adta ruhákat veszik feL Ebédet ingyen kapnak és délután az ügyeletes nevelő segítségével elkészítik a leckéjüket, olvasgatnak, játszanak. A tanulóik körülöttünk szaladgálnak. Megállítom az egyiket, egy 9—10 év körüli mozgékony fiút. Kézfején otromba betűkikel tetoválva: „Üss!” — Ki véste ezt a kezedre? — A testvérem. Tizenhat éves. — Hányán vagytok testvérek? — öten, az egyik intézetben van Esztergomban. — Anyukád, apukád dolgozik? — Nem mindig..; A tanítónőnek ezalatt gyorsan közbe kell avatkoznia: kis cívódás, az egyik kislány szipogva panaszkodik. A többiek körülveszik őket. — Szeretsz ide járni? — kérdezem a kislányt, miután elcsendesedtek. — Szeretek, hát! Anyu nem mindig akar elengedni, de én el szoktam jönni. Televíziót is sokat nézünk. Könyvtári könyveket meg viszek haza és olvasok nekik is. — Szinte nincs is. lemorzsolódás — mondja a tanítónő. — Akiket ide vettünk fel, jönnek szívesen, bár némelyik szülő eleinte haragudott, hogy elkülönítik a gyerekéi- Nem mindig követhető módszer ez, de kizárólag az ő érdekükben építettük a külön osztályt. Itt mindent megkapnak, otthon pedig sok esetben még egy ágyon is többnek kell osztozni. Újra maga köré kezdi gyűjteni a gyerekeket: kezdődik az óra. nénk valódi, tartalmas klubéletet teremteni. — Kik lehetnek klubtagok? — Elsősorban a főiskolások. Természetesen két tag ajánlásával más is kérheti a tagsági igazolványt. Vége az utolsó előadásnak is. Egyre több főiskolás jön a klubba. Mindehhez hozzájárult, hogy ennek a gazdag prekolumbán műemlékvi- lögnak, a legszebb, legjellemzőbb darabjait láthattam, nagyszerű elrendezésben és tudományos megvilágításban. Számomra feledhetetlen kép volt az is, amikor kora délelőtt megjelentek a k: sebb-nagyobb diákok, tanárnőikkel, a gyerekek azonnal a tükörsima, gyönyörű fekete márványpadióra telepedtek, s áhítattal nézték ködbevesző őseik- emlékvilé- gát. Fehér, indián, mesztic, sőt, negro’d és mulatt kisfiúk, kislányok, nagyon csinos e ;válruháikban, csillogó szemmel, igen figyelmesen élték bele magukat ebbe a páratlan élménybe. Sokszor hallgattam a tanári szót, magam is élveztem: szépen, világosan, irodalmi fordulatokkal magyarázták a kedves tanárnők a tőitek, azték, maya, s egyéb kultúrák ki- eOakulásái; emelkedéséé és De mennyire nem! Vehetnek ugyan a fiatalok, de Gyöngyösön is a legkülönbözőbb fajta és rangú emberek tartoznak az ebek urai, gazdái közé. Igaz, maguk az ebek sem akármik, mert a származást köztük Is éppen úgy számon tartják, mint az emberek között. Csak az ebeknél még ma is az előkelő ősök a legfontosabbak. Mindez azért jutott eszünkbe, mert nemrég alakult meg az ebtenyésztők helyi csoportja a városban. Elnöke lett dr. Szalag József né, városi szakállatorvos. Ő avatott be annak a társaságnak a „titkaiba”, amelynek tagjai annyiban másók, mint a többi ember, hogy megszállottjai a kutyáknak. Nem versengenek a kutyafajok Micsoda különbség van kutya és kutya között Ezt a kívülállók nem is sejtik. Egyik kutya, a másik eb. Pedig itt még a kutya sem kutya, hanem eb. így szerepel az egyesület nevében —, de a tanácsnál is, ahol adót vetnek ki rá, még szerencse, hogy a kiállítást már a kutyák között rendezik meg. A névvel egyébként is játszhatnánk kedvünkre, mert a kiskutya és a nagykutya nem is mindig csak kutyát jelöl a nyelvünk szerint. Egy a lényeg Gyöngyösön: ki akarják zárni a különböző fajták közötti versengést. Ne vágjon fel senki arra, hogy neki milyen és mekkora kutyája van, ne nézze le senki a más kutyáját Az ebadta! Avagy: a kutyafájái neki! hanyatlását — éppen, úgy» mint amikor nálunk a gótikáról, vagy a reneszánszról esik szó. Belső feszültségem alig enyhült, míg le nem pergett íkét előadásom. Az elsőt a történelmi regényről, a minisztérium rendezésében a Bellas Artes, a legnagyobb színház egyik termében tartottam. Második előadásom kerete még megtisz- telőbb volt: az Antropológiai Múzeum minden szerdán esti előadást rendez s ennek állandó közönsége van. Az előcsarnokban nagy tábla hirdeti az előadó nevét, s témáját. Ezúttal az Esőisten keletkezéséről és forrásairól beszéltem. Aki megszokta az előadásokat, rövidesen érzi a terem, s hallgatósága akusztikáját, a csend, vagy ellenkezőleg, a mozgás, a zaj, a köhögés légkörét, Űgv érzem, jó légkör volt. Spanyolul beszéltem, s az olvasott szöveg temmészstssSa előbb elfárasztja a hallgatót, Pedig a város egyik nevezetessége egy dog. Konyha- nyelven: akkora, mint egy borjú. Sötét színű, még ránézni is meggondolandó. Pedig nagyon szelíd jószág. A gazdája Kelemen Mátyás. A kutya 1969 ifjúsági bajnoka honi változatban. Súlya csekély 83 kiló. Párja sincs. Használni semmire sem lehet. Csak van. Es bajnok. A másik ritkaság a Pekingi palota-fajtához tartozó Chin nevű ebecske, amelynek teljes nevét nem sikerült megtudni. A Chin csak a legfőbb neve. Egy sor elő- néwel is rendelkezik ebecs- kéje, amelynek a gazdája Kocsis Istvánná. Tavaly a nemzetközi kiállításon ez a kutya is előkelő helyezést ért el, mert „kitűnő”-re végzett öleb. A súlya egy kiló körül lehet, a magassága nincs egy arasz, a hossza som feltűnő. De . okos. A pekingi császárok kedvenc állata volt. Századokon át megőrizték maguknak ezt a fajtát Európába a csak a legutóbbi időkbe került át Mitől kutya az eb? Sok mindentől. A táras-: könyvtől, amely lehet kétféle. Az előkelőbb az A-könyv. Ebben a kutya ősei a déd- szülőkig szerepelnek, és a teljes családfa sem hiányzik. A B-könyv csak a ránézésre készül. De kutya lehet az eb attól is, amit tud. Végigmegy-e az ügyesség! és engedelmeségi akadálypályán? És a még fontosabb tulajdonság szerint: képes-e a gazdáját megvédeni? Furcsa, sokan csak úgy képzelik, hogy a farkaskutya, a német juhászkutya alkalma« erre. Pedig a fajtától egyáltalán nem függ ez a tulajdonság. No, ölebet hiába is akarnának felhasználni erre a célra. Gyöngyösön a legelterjedtebb kutya ma a farkaskutya és a vad pofájú boxer. De nagyon büszke a váró* egyetlen szálkás szőrű német vizslájára a tulajdonosa, ifi. Ferenczfalvi Kálmán la. A kutya kiképzése tervszerűen történik. Edzőpályán. Ezt akarják megépíteni a csoport tagjai. Hetenként egyszer lesz majd edzés akiképzővel, de magánszorgalomból mindenki bármikor gyakorolhat majd a kutyájával. Ahhoz, hogy egy fél ér mint a közvetlen élményt nyújtó rögtönzött beszéd. Mégis, a szép számú hallgatóság, amelynek csak kis része állt ott éló magyarokból, rendkívül figyelmesen hallgatta egy idegen író mégiscsak szokatlan akcentusa beszédét, s az előadás végén kedves, spanyol embergyúrű vett körül, sokféle kérdéssel, vagy autogrammokért Meg kell emlékeznem a piacokról és vásárokról, akár a Mexikó-főváros külső, népi kerületében, akár a híres tolucai pénteki vásáron, akár a nagy és élénk Puebla város hatalmas piacán jártam: élmény volt. Ez a hamisítatlan, ős-eredeti Mexikó: az indián parasztok, mesztic kisiparosok, vásárosok világa. Itt látom, amint gépi erővel sütik a tortillát — ezt a keskeny, kerek kukoricalisztből készült lángossaerűsé- get, melyet tízesével adnak el, s ez a fő tápláléka ősidők óta nemcsak a falubelieknek, de minden bennszülött mexikóinak is. Ugyanitt készül sűrű, sötét mártásával a fekete-bab étel. Máshol az aga- vé-leveléből kicsurgó, erjesztett, s enyhébb szesztartalmú pulque-t, vagy az erősebb, ugyancsak kedvelt tequlllát kortyolják. Színek és formák elképzelhetetlen gazdagsága uralkodik kerámiában, szalmában. a helyi műhelyekben megmunkált, nálunk féldrágakőnek számító onyxból, alabástromból, achátból készült népi ékszerekben, s dísztárgyakban, ősi ezüstmű- vesség remekeiben. Ilyen „ezüstváros” a szép és romantikus Taxco, melynek számtalan ötvösboltja szinte szikrázik az esti kirakatfényekben. A kwnöbb kérdés, melyet hazajövetelem óta barátaim alatt a kutya megfeleljen követelményeknek, napi e* óra edzés szükséges. Most tudtam meg, hogy magyar zsemleszínű vizs kitűnően tartható városi k kásban is. Ha odateszik rekamié mellé, nyugton e marad, csalt ne fázzon. Egy- dűl a vadászat érdekli. Ki lön ben olyan mélabús, min ha szomorkodnl is tudna. És még egy fontos dóig kellett megtanulnom: a pv az nem kutya, az puli! M csoda fölényes magasabbra: dúség van e mögött a köve keztetés mögött! Kocsi helyett kutya ? Az életszínvonal föggv< nye a kutyamánia. Akim már kutyára is telik, nen csak a pénzéből, hanem « idejéből 1«, annak már nag baja nem lehet. A rosszrru júak szerint a kutya a koc pótléka. Ha nem telik aut< ra, legalább kutyára teljék Mert ez sem olcsó mulat ság. Naponta legalább eg veder moslék kell az etetés hez. Hú« is, méghozzá a fő marha a legjobb. A kutyá meggondolt lények, tehát fűszert nem szeretik. De csukamájolajat annál inkáb Furcsa a gusztusuk. A ki lyökkutyát meg kell szokta ni a reszel* sárgarépa elf« gyasztására. Vitamin. De csont is szükségeltetik a ki tyaneveléshex, mivel ebtx meszel szerez a kutya, de fogainak erősltéaét Is sad Bálja a csonttal való bajk dás. Mondják, «okkal jobb, h a fiatalok a kutyákkal tof la! koznak és nem a fegyvc rekkeL Inkább egy hossz szőrű pincsi, mint egy hős: szú hajú huligán. Furcm hogy az ebtenyésztők egyest leiébe egyetlen paraszt sej« lantkezett. Pedig ott van elé kutya a háznál De ők mé csak a legpraktikusabb oldal ról nézik a kutyát: ugaaso és őrizze a házat Így lenne A kutya azonban csak ke tya. Ez a pofonegyszerű iga* ság olyan szélsőségtől óvhat la meg a kutyát kedvelő em bért, hogy az állatot hatna gassa, kényesztesse, jobbé szeresse, mint az embert És itt hagyjuk is abbs mert a sok felfedezést, ami a kutya-, bocsánat, ehrte nyésztők körében hallottén felsorolni nem lehet Eb, «úti bánja! (G. Molnár FJ * S feltettek, nagyjából így szói úgy élt-e képzeletem világé ban Mexikó, ahogyan a való Ságban találkoztam vele? £3 érte-e, vagy talán túl is száj nyalta a fantáziát a valóság A válasz nem is olyat könnyű. Az élmények, s lg az emlékezet sűrű szövet idővel megritkul, s lassan ként szoros egységbe fonóé nak a képek. Az „én” Mexi köm, melyet az először 1939 ben megjelent Elsőistenbe elképzeltem, még archeolc giai anyagában is a maiak nál jóval régebbi forrásokba táplálkozott. Ma egy olya: latin-amerikai „nagyorszá got” ismerhettem meg, méh szerencsésen olvasztotta ősz sze az indián, a „latin”, ca amerikai életforma elemeit S azok a műemlékek, amelyeket a régebbi illusztráció kon, fényképeken részbe* még belepett az őserdő, vág] föld temetett el, ma régészeti zónákká alakítva, avató« kézzel helyreállítva tárulna! az egyre növekvő idegentan galom elé. Az Esőisten a maya-azMI Fantheonnak egyik legjelentősebb személyisége lehetett: mitológiájukban központ! helyet foglalt el a megtermékenyítő eső kultusza. As Esőistennek 140 tonnás, negyven mérföldön, különös technikai berendezéssel elhozott óriás szobra a múzeum parkjában: ez volt az első ábrázolás, mely a szépségek kapujában fogadott 1 Szerencsére száraz, békés időszak volt, könyvem névadó istenség« nem sírt, mint egykoron, négy és fél évszázaddal ezelőtt, amikor az európai civilizáció — a conquistádorok képében ■— betört az Újvilág legnagyobb birodalmának kapuján. Gyermekek a „telepről” Három éve született a ftW aesabonyi általános iskoláiban az az elgondolás, hogy elkülönített osztályban tanítsák a többiekkel együtt haladni képtelen cigánygyermekeket Nagy anyagi áldozattal épületet emeltek a számukra, ahol sajátos módszerekkel folyik az oktatás- nevelés, azóta már egyszerre három osztályban. Sikeres volt a szinte egyedülállónak mondható ötlet — a három éve tartó folyamatos munka ezt bizonyítja. Mnst tizennvólcan vannak! A kócos kis tejek buzgón hajolnak a könyvek fölé, ujjaikkal követve betűzgetik a sorokat Némelyiknek egészen könnyen, gördülékenyen megy az olvasás. — Szünetet tartunk! Szaladgáljatok egy kicsit, de mindenki jól öltözzön fel! Nagy zsivaj támad, amint kilépnek az ajtón. — Hogyan telik el egy napjuk? — kérdezem a tanítónőt Törékeny testű aszony a tanítónő. 17 éve dolgozik már ezen a pályán, három éve a cigányosztállyal — e fárasztó éj a pedagógustól hatvá- nyozottabb mértékben türelmet követelő munkakörben. Saját pénzén vett szalagot kócos hajukba, őszintén örül, ha látja, hogy sikert ér el kis tanítványaival. Nem mondja azt, hogy nem volna jobb egy másik osztályban, ahol könnyebb dolga lenn^ de szereti ezeket a reggelenként mosdatlanul, újabb élmények reményében megjelenő ágán ygyer ekeket Tizennyolc gyermek, tizennyolc sors és egyik sem köny- nyű. Rossz, zsúfolt lakásokból jönnek el az iskolába, valami még általuk meg nem fogalmazott új és szép vágyával, s esténként mindent az iskolában hagyva térnek vissza. De mindennap többet visznek haza abból az értékből, ami kitörölhetetlen, ami elvehetetlen birtokuk. Bekeli Sándor W A\\\\\\W\\\\\\\\\S^ ív.
