Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-12 / 36. szám

Csütörtök osti külpolitikai kommontárunk A tenger mélye „SZERZŐDÉS a tengerek és óceánok fenekén és an­nak altalajában nukleáris és más tömegpusztító fegyve­rek elhelyezésének tilalmáról”. Ez annak az okmánynak a hivatalos, tehát stilárisan óhatatlanul kissé hosszúnak ható, de tartalmilag annál pontosabb címe, amelyet a moszkvai Lenin-hegyen kereken negyven állam képvise­lője írt alá egyetlen napon. Bizonyára ajkadnak majd, akik megvonják a vállukat ennek a hímek a hallatára, talán elsősorban a tengerrel nem rendelkező országokban. Ez a lekicsinylő gesztus: óriási tévedés. Moszkvában rendkívül fontos dokumen­tum aláírására került sor és nem nehéz megjósolni, hogy az első napi aláírok száma, a negyven, korántsem vég­leges. A cím önmagában is elég ahhoz, hogy megtudjuk, mi ennék a szerződésnek a lényege: a tengerfenék atom­mentesítése. Hogy miért olyan jelentős feladat ez? Gló­buszunk felszínének nagy részét tengerek és óceánok bo­rítják. Erre a hatalmas térségre is vonatkozik az a sza­bály, hogy földünk óriási lehetőségek és óriási veszélyek forrása. A szovjet külpolitika magvát pedig valahogy úgy lehetne megfogalmazni, hogy — természetesen a ha­ladás pozícióinak világméretű erősítése mellett — a szo­cialista szuperhatalom igyekszik növelni a lehetőségeket és csökkenteni a veszélyeket. PONTOSAN ez történt most is. Már a technika je­lenlegi állása mellett is komoly nukleáris hadibázisokat lehetne létesíteni a tengerek mélyén, nem is beszélve a jövő mérhetetlen — és ugyancsak különböző előjelű — távlatairól. Ha tehát ezt a legújabb moszkvai egyez­ményt annak rendje és módja szerint sikerül életbe lép­tetni, nem kevesebbet jelenthetünk ki, mint hogy földünk területének jelentős részét megszabadítottuk a gomba­felhő Iszonyú rémétől. Jelképes gesztusnak tekinthető, hogy az egyezményt a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok, tehát három nukleáris nagyhatalom után elsőnek a szo­cialista országok külügyminiszterei — köztük hazánk kép­viseletében Péter János — látták el kézjegyükkel. Or­szágaink támogatnak minden olyan kezdeményezést, amely hozzájárulhat a nemzetközi feszültség enyhítésé­hez és a legújabb moszkvai szerződés ilyen lehetőség. AZ EMBERISÉG előtt álló alternatíva az atomhalál vagy a leszerelés. Csakhogy a leszerelés nem valósítható meg egyik pillanatról a másikra. Ezért a célért hosszú esztendők óta küzdenek a szocialista országok és ez a küzdelem nyilvánvalóan nagyon sokáig tart még. A SALT-tárgyalások és az összes leszerelési tanács­kozások valamennyi részeredménye növeli a reményt ar­ra, hogy bolygónk egyszer atommentes égitest lesz — a sztratoszférától egészen a tenger mélyéig. ^VVVVVAAiVVVWWWWWVNAAg'VWWWWVVWVWWWN^VtAA/WWWS/WWVNÄ Brandt a Kohl—Bahr eszmecseréről Már tovább jutottak annál, mint ahogyan azt általában hiszik A bonni kormány csütör­töki ülésén Brandt kancellár beszámolt a Kohl és Bahr államtitkárok vezette NDK, illetve NSZK küldöttségek megbeszélésének állásáról. A kancellár hangsúlyozta, hogy ezek a megbeszélések még az eszmecsere stádiu­mában vannak. Az eszmecsere eddig főleg a két német állam közötti általános közlekedés problé­máiról volt szó A kancellár a múlt hét végén Mainzban azt a kije­lentést tette, hogy a Kohl— Bahr eszmecserén a felek kissé már tovább jutottak annál, mint ahogyan azt ál­hírügynökség tudósítójának azt a jelentését is, amelyben a tudósító elmondja beszél­getését a laoszi bevetésről támaszpontjukra visszatérő amerikai katonákkal. Az NBC televízió villámközvé- leményku tatása szerint, az amerikaiak 46 százaléka bi­zonyosra veszi, hogy ameri­kai szárazföldi erők közvetle­nül részt vesznek a laoszi intervencióban. Tucatnyi amerikai város­ban, illetve egyetemi köz­pontban rendeztek diáktün­tetéseket, tiltakozásul a Laosz elleni amerikai—dél­vietnami invázió ellen. Washingtonban 2000 tün­tető vonult a Fehér Házhoz, ahol nagy rendőri készültség várta őket. Több tüntetőt le­tartóztattak. New Yorkban a szerda esti csúcsforgalom óráiban a Times Square-n gyűltek ösz- sze több ezren, majd „győ­zelmet a Patet Laonak” jel­szóval a Rockefeller Center­hez vonultak. A rendőrség nem avatkozott be. Bostonban több mint négy­ezerre becsülik a megmozdu­lások részvevőinek számát. Itt heves összecsapások vol­tak a rendőrség és a tünte­tők között. A rendőrség 14 tüntetőt őrizetbe vett képtdvfrónkon érkezet? tatában hiszik. Brandtnak ez a megjegyzése arra vo­natkozott, hogy a legutóbb először vetődött fel annak a lehetősége, hogy a megbe­szélések témakörét bővítsék. A következő találkozón de­rül majd ki, hogy erre a té­mabővítésére valóban sor kerül-e. WASHINGTON: Az amerikai kormány szándékosan homályban hagyta álláspontját a VDK területére való betöréssel fe­nyegetőző Ky saigoni alei- nök nyilatkozatát illetően. Ronald Ziegler, Nixon el­nök sajtótitkára viszont nem zárta ki ezt a lehetőséget, mondván, hogy ilyen táma­dás „nincs aktív megfontolás alatt”. Arra a kérdésre, hogy nyújtana-e légi támogatást Washington egy ilyen táma­dáshoz, Ziegler nem volt haj­landó válaszolni. A Pentagon magas rangú képviselője, aki nem enged­te magát megnevezni, már egyenesen azt sugalmazta, hogy ő maga „ha az észak­vietnami stratégiai tervezők helyében lenne, komolyan aggódna az ország déli tar­tományai ellen irányuló tá­madás lehetősége miatt”. A demilitarizált övezet közvetlen közelében szerdán partra tett 1500 tengerészgya­logoson kívül további tenge­részgyalogos egységek állnak készenlétben az amerikai 7. flotta közelében tartózkodó hajóin. Washingtonban hi­vatalosan nem nyilatkoztaik a partra tett tengerészgvalo- gosok feladatáról, de azok a nem hivatalos jelentések, amelyek szerint egy „eset­leges észak-vietnami táma­dás kivédése” a dolguk, elő­készíteni látszik későbbi be­vetésükre a szokásos ürügvet. Rogers külügyminiszter ha- tá-ózottan „alaptalannak” minősítette az UPI, amerikai Péter János külügyminiszter Moszkvában aláírja a tenger­fenék atommentesítéséről szóló nemzetközi egyezményt. (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS) Tiltakozó diákok További eszkalációt készít elő az Amerikai Egyesült Államok? fiz OMFB taanlmánYa az ipar műszaki fejlesztésének irányairól A javasatok az év közepéig az Országos Tervhivatalba kerülnek Somogyi Lajos, az MTI főmunkatársa jelenti: Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság — hazánk­ban első ízben. — átfogó ta­nulmányt készít az ipar táv­lati műszaki fejlesztésének irányvonalairól, s ezt ja­vaslat formájában az Orszá­gos Tervhivatal rendelkezé­sére bocsátja a 15 éves táv­lati terv kidolgozásához. Mintegy előtanulmányként elkészültek a mű alapkon­cepciói, amelyeket körülbelül 20 szakmai bizottság, majd az OMFB plénuma megvita­tott. Az anyagot rövidesen publikálják, hogy a helyzet­értékeléseket, az elképzelése­ket a legszélesebb szakmai közönség megismerje, kife­jezhesse véleményét, előter­jeszthesse javaslatait. A vitában részt vett szak­emberek megállapíthatták, hogy az iparilag legerősebb országokban a fejlődés fő iránya a termelési folyama­tok integrálása, a munkaesz­közök részleges vagy teljes automatizálása is erősen te­ret hódított. A kibernetika és a számítástechnika alkal­mazási köre állandóan bő­vül. A munkaerőnek egyre nagyobb részét fordítják tervezésre. szerkesztésre, karbantartásra, s ennek meg­felelően csökken a termelő­£571. február Í2„ péntek munkában közvetlenül részt vevők aránya. Hazánk adottságait figye­lembe véve a szakemberek álláspontja, hogy nálunk a fejlesztést, a tudományos kutatómunkát a legfontosabb területekre, tehát viszonylag szűk körre kell koncentri- zálni, számolva a szocialista országok együttműködésével, kibontakozó gazdasági integ­rációjával. Mindenesetre szükségszerű, hogy dinami­kusan fejlesszük az adottsá­gainknak legmegfelelőbb ágazatokat, a töbhi között az energetikát, a petrolkémiái ipart, az automatizálást és a számítástechnikát, mégpedig oly módon, hogy ehhez, leg­alábbis részben, az ipari hátteret is megteremtsük. A különböző ágazatok fej­lesztési irányairól szóló rész mindenekelőtt az energia- igény várható alakulásával foglalkozik. Tovább fokozó­dik hazánkban is az ener- giastruktúra átalakulása, a szénhidrogének felhasználá­sa. A várható szénhidrogén- igényeket a hazai készletek nem tudják kialakítani, ezért előreláthatólag 1980-ban a hazai energiafogyasztás fele importból származik majd. A szénhidrogének növekvő részaránya ellenére továbbra is fontos marad a magyar népgazdaság számára a szén­bányászét — a szakemberek azonban általában csak azo­kat az új szénbányákat tart ják gazdaságosnak, amelyek az 1980—1985 közötti évek­ben átlagosan öt tanná sze­net szolgáltatnak műszakon­ként, egy dolgozóra számítva. A vaskohászatról szóló fe­jezet szerint a szocialista gazdasági integráció kibonta­kozásával számolva, lehetsé­ges, hogy a magyar kohóipar termelését ne, vagy csak cse­kély mértékben emeljék a következő másfél évtizedben. A műszaki fejlesztés azonban ebben az esetben is nélkülöz­hetetlen. A hazai alumínium­ipar jövőjét — a saját kapa­citásfejlesztési programon kívül — hosszú ideig a ma­gyar—szovjet timföld-alumí­nium egyezmény szabja meg és biztosítja. A gépipar technológiájá­nak fejlődésében alapvető változás várható. Főképpen a forgácsoló üzemekben gyor­suló ütemben elterjed a nuk­leáris vezérlés, teret hódíta­nak a hagyományostól elté­rő, fizikai-kémiai elveken alapuló eljárások. Számolni lehet azzal, hogy 15 év múl­va a gépeknek mintegy 10 százaléka numerikus vezér­léssel működik, a gépipari szerelésnek pedig 10—15 százalékát gazdaságosan au­tomatizálhatják. A szákemberek álláspontja szerint célszerű, ha a kö-' vetkező években a magyar ipar egyre inkább rátér a többi között alumíniumipari, kőolaj- és földgázipari, gu­mi- és műrnyagf eldolgozó ipari, gyógyszeripari, lak' és festékipari, háztartás vegy­ipari gépek és komplett be- repdezÁssk. konzerv-, hús-, baromfi-, gütö- és malomipa­ri berendezések gyártására. Mivel a villamosenergia-fo- gyasztás 8—10 évenként megkétszereződik, az erős­áramú villamosgépipar­nak is igen hosszú ideig biz­tos piaca lesz, tehát ezeknek a gépeknek a gyártása is célszerű. A műszaki fejlődés fő irá­nyai között kiemelkedő az automatizálás jelentősége. E sokrétű feladatot az OMFB egész sor külön tanulmány­ban igyekezett feltárni, s a kérdés még hosszú ideig na­pirenden marad. Hasonló­képpen nagy fontosságú fel­adat a számítástechnika fej­lesztése, amelynek perspek­tíváit kellőképpen ma még fel sem lehet mérni. A hazai viszonyok között az a prog­ram látszik optimálisnak, hogy 1975-re minden egymil­lió lakosra 40, vagy ennél valamivel több számítógép jusson. A berendezések ki­használásához megfelelő szakembergárdát kell kiké­pezni. A ruházati iparban szin­tén új nyersanyagok terjed­nek el. Jelenleg a textilipar­ban mintegy kétharmad rész­ben még természetes szálakat használnak, 15 év múlva ez az arány 40 százalékra csök­ken, tehát erősen előretör­nek a szintetikus szálak. A technikai és lakástextíliák alapanyagai üvegszálakkal j."lrudá;t fóliából készített anyagokkal, poliolefin anya­gokkal, termoreaktív szálak­kal és hővüJ nők, A textiliparnak számolni^ kell az új fonás! elvek, mint például a szabadvégű fonás, az elektrosztatikus fonás el­terjedésével, illetve az új el­veken működő gépek megje­lenésével, amelyeknek terme­lékenysége a mai korszerű gépeknek is kétszeres, négy­szerese lesz. A szövéstechni­kát mindinkább kiszorítja a hurkolás technika. A cipőiparban a nemes, lágy kikészítésű eljárások ke­rülnek előtérbe, amelyeknek segítségével a nyers marha- és nyers sertésbőr is jól fel* dolgozható. Széles körben el­terjed a vulkanizálható, hő- álló, a víznek, a szennynek, a karcolásnak jól ellenálló borfajták gyártása. Poliure- tánból. poűakrilból, poh­araidból olyan impregnáló anyagokat készítenek majd, amelyek végre megszüntetik a cipők átázását, simává, tet­szetőssé teszik a cipők felső­bőiét. A koncepciók külön fog­lalkoznak az üzemi belső anyagmozgatás és a raktáro­zás kérdéseivel, mivel a ter­melékenységet csak akkor le­het gyorsabb ütemben nö­velni, ha e problémák meg­oldódnak. Az említett koncepciókkrt párhuzamosan készül az ipar távlati műszaki fejlesztésé­nek részletes tanulmány?, amelyhez az összes eddigi ja­vaitokat is felhasznál iá1-. E 300 oldalas naevsrab'tai' munkát az Országos Mdtj-o' i' Fejlesztési Bizottság v-jAc^'- nűleg még ez év első felé* ben az Országos Tervhivatal .endelkeaéoáre bocsát™ __./ flíTO WASHING TON: A washingtoni külügymi­nisztérium — Moszkva utáJJ a második fővárosban —í" csütörtökön 62 ország képvi­selői ünnepélyesen aláírták a szerződést a tengerek cs óceánok fenekén és annak altalajában nukleáris és más tömegpusztító fegyverek el­helyezésének tilalmáról. Az okmányt amerikai részről William Rogers külügymi­niszter, szovjet részről Ana­toli,j Dobrinyin. a Szovjet­unió washingtoni nagyköve­te írta alá. Az ünnepélyes aláíráson megjelent Nixon amerikai elnök is. Nixon rövid beszédében a megállapodást fontos lépés­nek nevezte a tömegpusztí­tó fegyverek fokozott ellenőrzése terén, és kijelen­tette a Szovjetunió és az Egyesült Államok a SALT-, tárgyalásokon is szeretnének megállapodásra jutni. Dobrinyin szovjet nagy­követ hangoztatta, a szer­ződés aláírása után talán el­érkezett az idő, hogy köze­lebb jöjjünk a földhöz és fokozzuk erőfeszítéseinket a leszerelésre”, . ★ PÁRIZS: „Az Egyesült Államok újabb katonai kalandot készít elő a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, erre mu­tat az a tény, hogy jelentős erőket vontak össze, közvet­lenül a 17. szélességi foktól délre” — jelentette ki Xuan Thuy államminiszter a VDK küldöttségének vezetője, a Vietnamról tárgyaló párizsi értekezlet csütörtöki, 102. ülésén. Az ülés elején Bruce, ame­rikai fődelegátus, valamint Pham Dang Lam, a saigoni rendszer képviselője felszóla­lásában mentegetni igyeke­zett a Laosz elleni agressziót. ★ KAIRO: Az új egyiptomi kezdetné- nyezés, az az ajánlat, hogy az • EAK kész megnyitni a Szu- ezi-csatornát amennyiben Iz­rael a teljes kiürítés első lé­péseként részleges csapat­visszavonást hajtana végre a csatorna keleti oldalán, egy-, értelműén Kairó őszinte békevágyáról tanúskodik. Ez a felismerés késztette arra az izraeli kormányt, hogy ismét kibúvókat keressen, félreve­zető manőverekhez folya­modjék. Golda Meir parla­menti beszédét követően Eban külügyminiszter arról próbálta meggyőzni a nem­zetközi közvéleményt, hogy Izrael tulajdonképpen nem utasította el a Szuezi-csator- na megnyitását szorgalmazó egyiptomi kezdeményezést, sőt komoly tárgyalásokat kí­ván folytatni Egyiptommal erről a témáról. PEKING: Szihanuk herceg, a Kam­bodzsai Nemzeti Egységfront elnöke február 9-én a laoszi határ közelében Szufanuvong herceggel, a Laoszi Hazafias Front elnökével tanácskozott — jelenti az Üj-Kínára hi­vatkozva az AFP. A megbeszélésen a khmer és a laoszi népek az ameri­kai agresszió ellen vívott kö­zös harcáról volt szó a né­zetazonosság jegyében. ★ BELGRAD: Dragoljub Vujica, a jugo­szláv külügyminisztérium szóvivője csütörtöki sajtóér­tekezleten megelégedettségét fejezte ki afölött, hogy Gö­teborgban kiszabadultak az usztasa terroristák fogságá­ból az ottani konzulátus al­kalmazottai. Tito, jugoszláv elnök feb­ruár 14—20. közötti egyipto­mi látogatását kommentálva a szóvivő közölte, hogy a kairói megbeszéléseken a leg­nagyobb figyelmet a közel- keleti helyzetnek és azoknak az erőfeszítéseknek szentelik, hogy meggyorsítsák a tár­gyalásokat a közel-keleti vál­ság békés rendezésére. A jugoszláv külügyminisz • ium szóvivője közölte, elő­reláthatólag hamarosan sor kerül Mirko Tepavac, jugo­szláv külügyminiszter szov*» jetunióbeli látogatására.

Next

/
Thumbnails
Contents