Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-11 / 35. szám

#AAAA/Vv\'\aí'vv'vv\wvVv\AAAA/VWNA/\<\AAAAAAAAA^A^AA^^AAAAA*VWW\a I I Szerda esti küipoi.t.kai kommentárunk Nyitott kapuk Brüsszelben A N YU GAT-EURÖPAI Közös Piac tagországainak fő- »—hadi szállása, Brüsszel kétségtelenül fontos esemény szín­helye volt A szervezet miniszteri tanácsülése vitathatat­lanul bekerül ennek az egyesülésnek a történelemkönyvé­be — azt azonban csak a jövő, mégpedig alighanem csak a távolabbi jövő, döntheti el, hogy milyen előjellel. Milyen körülmények között ült össze ez a jelenlegi konferencia? Ezúttal nem térünk ki a Közös Piac ré­gebbi történetére, ez közismert. Lényege az, hogy Nyugat- Európa hat gazdaságilag — és ami ezzel többé-kevésbé szinte automatikusan egyet jelent: politikailag — igen je­lentős országa esztendőkkel ezelőtt aláírta az úgynevezett római szerződést és ezzel valamiféle integrációs folyama­tot indított el. Az igazság az, hogy sem a római szerződés születése ide­jén, sem ma, a mostani brüsszeli határozat után nem tudhatjuk pontosan, hogyan alakul ennek a folyamatnak a jellege, milyen már most elképzelhető, vagy váratlanul felbukkanó politikai és gazdasági tényezőik befolyásolják fejlődését. A MOSTANI ÜLÉS előtt a franciák szerették volna kirajzolni egy gazdasági-pénzügyi unió konkrét körvona­lait. A Párizs által elképzelt unió hosszabb távon elve­zetne egészein a közös valutáig, de ami sokkal lényege- l'sebb: politikailag a nemzeti szuverenitás egy részének „önkéntes csorbításával” járna. Ez annyit jelent, hogy számos fontos gazdasági — tehát nem egyszer politikai — kérdésben a szervezet későbbi, a mádnál sokkal szoro­sabb formája a döntést alárendelné egy úgynevezett szup- ranacionális, vagyis nemzetek feletti szerv határozatainak. Számos tagország ellenezte azt, hogy ezzel kapcso­latban már most konkrét intézkedések szülessenek. Nem nehéz kitalálni, mi ennek az ellenkezésnek a két főoka. 1. A nemzetek feletti döntések kilátása olyan biankó­csekk, amit az egyes tagországok közvéleménye nehezen ír alá. Túlságosan nagy a veszélye annak, hogy a szupra- nacionális Irányi (észérvben döntő szóhoz jutnak a nyugat­európai — és ami ugyancsak reális veszély: az amerikai! — mammutmonopóliumok képviselői. Aligha kell rész­leteznünk, milyen beláthatatlan politikai következményei lehetnék egy ilyen lehetőségnek. 2. A szupranacionális elképzelések túlságosan korai formába öntése hatalmas mértékben megnehezítené a Kö­zös Piac kapui előtt várakozó országok, mindenekelőtt Nagy-Britanmia belépését. ÍGY ÉS EZÉRT született meg végül a tizenhat órás kemény vita után a brüsszeli döntés, amelynek lényege a kompromisszum a francia és az óvatos szárny álláspontja között: összegyúrás helyett még esztendőkön át folytatódó közelítés. | Laoszi neiyzetjelentés Az AFP francia hírügy­nökségnek Dél-Laoszban, az invázió körzetében tartózko­dó tudósítója délután jelen­tette, hogy a saigoni kor­mánycsapatok szerdára vir­radóra egyesültek a CIA ál­tal kiképzett és támogatott laoszi „különleges erőkkel”. A tudósító tájékozott forrás­ra hivatkozva közli, hogy az egyesülésre, melyet régóta terveznek, a 17. szélességi kör magasságában, a straté­giai fontosságú 9-es főútvo­nal és a Tchepone melletti támaszpont közelében került sor. Az amerikai légierő által támogatott saigoni csapatok kedden foglalták el a határ­tól 40 kilométerre levő Tche­pone támaszpontját, ahol az úgynevezett Ho Si Minh-ös- vény kanyart vesz. A 9-es főútvonal ettől nyu­gatabbra levő pontján, Muong Pha Lane térségében a vien- tiane-i kormány csapatait to­vábbra is erősen szorongat­ják a népi erők. Miután a saigoni csapatok megszállták a Ho Si Minh-ösvényt, a Muong Pha Lane melletti kis katonai állás stratégiai je­lentősége megnőtt. Tito fogadta Patoi.csevet Tito, jugoszüáv államfő szerdán Belgrádban fogadta a hivatalos látogatáson Jugo­szláviában tartózkodó Nyiko- laj Patoliesev, szovjet külke­reskedelmi minisztert és hosszabb baráti eszmecserét folytatott vele. Patoliesev kedden érkezett Belgrádba. A szovjet külkereskedelmi miniszter szerdán Belgrád­ban megbeszéléseket folyta­tott Jugoszlávia és a Szov­jetunió gazdasági kapcsola­tainak továbbfejlesztéséről Muhamed Hadzsics, jugoszláv külkereskedelmi miniszterrel. A megbeszélések kapcsán aláírták a két ország közötti árucsere-forgalom idei jegy­zőkönyvét, valamint Jugo­szlávia és a Szovjetunió 1971—75. évi hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményét. Garapkin pohárkőezöntoje A kapcsolatok kétoldalit fejlesztésére hatalmas lehetőségek kintiIkoznak BONN: Bonnban szerdán nyilvá­nosságra hozták azokat a pohárköszöntőket, amelyeket Brandt kancellár és Carap- kin, szovjet nagykövet a kan­cellár által kedden adott va­csorán mondott. Carapkin a többi között hangoztatta: „A második világháború óta évtizedek teltek el és ar­ra a belátásra jutottunk, hogy szükséges az államaink között a kapcsolatok irányát megváltoztatni oly módon, hogy a kapcsolatokat nonma- lizáljuk, hogy olyan alapokat teremtsünk, amelyeken a vi­szony megjavítása elérhe­tő... amikor kancellár urat erre a tisztségre megvá­lasztották és vezetésével új kormány alakult, új, döntő JERUZSÁLEM: Noha Izrael elutasította Anvar Szadat szuezi „cso­magtervét”, Jeruzsálemben váltig úgy gondolják, hogy a labda most Kairóban van, s az EAK-nak kell választ ad­nia Goi da Meix keddi indít­ványára. Ezzel kapcsolatban jelen­tette ki szerdai, jeruzsále- mi sajtóértekezletén Eban külügyminiszter, hogy Iz­rael kormánya reméli, az BAK még nem mondta ki „a február 1L, csütörtök fordulat jött létre az irány­vonalban, amely a legfonto­sabb kérdések megoldására összpontosult. „Teljes felelősséggel jelen­tem ki, hogy a Szovjetunió a kapcsolatok megjavításá­nak vonalát és az európai enyhülésre irányuló fárado­zásokat következetesen foly­tatja, összhangban a moszk­vai szerződéssel. A szovjet fél azt javasolja, hogy a két or­szág kapcsolatait azon a szi­lárd és becsületes alapon építsék fel, amelyet a moszk­vai szerződés tartalmaz... Most az az időszak kezdődik, amelyben a szerződést követ­kezetesen tartalommal kell megtölteni úgy, hogy a kap­csolatok fejlődése nemcsak politikai, hanem gazdasági, végső szót” a csatomatár- gyalások ügyében. Eban kifejtette, hogy a kor­mánynak nézete szerint a kö­zel-keleti béke érdekében három irányban kell erőfe­szítéseket tenni: 1. Egyiptomnak fél kell adnia a tűzszünet 30 napos határidejét és a fegyverek­nek „minden időbeli korláto­zás nélkül” hallgatniuk kell. 2. Egyiptomnak érdemben kell állást foglalnia azokkal az izraeli javaslatokkal kap­csolatban, amelyek Gunnar Jarring közvetítésével jutot­tak el Kairóba. 3. Egyiptomnak „komoly” tárgyalásokat kell kezdenie a Rétien-csatorna megnyitásá­ról. kulturális és tudományos- technikai területen is végbe­menjen. Bizonyos, hogy — mint a kancellár úr is mon­dotta — még sok munkára lesz szükség az akadályok elhárításánál, de a kapcsola­tok kétoldalú fejlesztésére hatalmas lehetőségek kínál­koznak” — mondotta Carap­kin. Bokányi Dezső ISTI. feb­ruár 11-én, néhány héttel a francia kommün kitörése előtt született. Ma száz éve, Ősei olasz kőfaragók voltak. Apja híres kőfaragó volt, ő is az lett. Még nem volt húszéves, amikor már világos szavú szószólója lett szaktársainak. A magyar munkásság első nagy megmozdulásakor, az 1890-es hatalmas tömegtünte­tésen, a kőfaragó munkások élén vitte a zászlót. Az 1893-as kőfaragósztrájk idején ö vezette a tárgyalá­sokat a munkáltatókkal. Elő­ször állt szemtől szembe o kizsákmányolókkal: a tekin­télyes mesterekkel. A sztrájk győzött, de ő fe­ketelistára került. Kicsavar­ták kezéből a vésőt. A párt hivatalos agitátora lett. Sor­sa a továbbiakban a forra­dalmárok sorsa: bújlcál, le­tartóztatják, majd ismét tart­ja gyújtó beszédeit, nagysze­rű, szuggesztív orgánumával. Nagygyűléseken szerepel. Hangja betölti a Nemzeti Lovarda vagy a Tattersal hatalmas helyiséneit. Tíz- és húszezrekhez szól. Szavai be­lemarkolnak a hallgatók ér­zéseibe, lázba hozzák őket. A hivatalos Maauarország nagy szónoka, Apponyi Ab­Izrael visszaadta a „labdát" A harmadik Ifaldut«i2.ás Újra a földön az Apollo 14. űrhajósai. Képünkön: az Apollo 14. kabinját éppen elhagy­ták az űrhajósok. Az űrkabin melletti csónakban (jobbról balra): Mitchell, Roosa és Shepard, akik a helikopterra várnak, hogy a New Orleans nevű helikopteranyahajóra szállítsa őket. (Telefoto — AP—MTI—KS) Kedden este kilenc napos távoliét után sikeresen lan­dolt az Apollo 14. a Csendes óceánon, három utasával, akik mintegy 45 kilányi ta­lajmintát hoztak magukkal a Holdról. Az eddigi külde­tések során ennek az űrha­jónak az utasai töltötték a leghosszabb időt a Hold fel­színén, s ennek során ők tet­ték a leghosszabb sétát is mind az idői, mind pedig a távolság tekintetében. Az Apollo 14. két utasa a korábbi elődeikhez — az Apollo 11. és 12. űrhajósai­hoz képest — tagoltabb, ke­vésbé sík terepen ereszked­tek le, a Hold Fra Mauro középkori szerzetesről elne­vezett térségében. Ezen a te­rületen régi felszíni képződ­mények találhatók, amelyek életkora 4—5 milliárd évre becsülhető; a korábbi min­ták mintegy 1.3, illetőleg 3 milliárd éves múltra tekinte­nek vissza — anyaguk ekkor szilárdult meg a Hold felszí­nén. Ugyanakkor a Fra Mauro térségében viszonylag fiata­labb, a Hold belsejéből ki- türemkedett anyag is talál­ható. így tehát a területről származó anyagminták mindenképpen érdekes, gazdag információval szol­gálhatnak, A tervezett célkitűzés azonban nem valósulhatott meg maradéktalanul. A má­sodik holdséta alkalmával az űrhajósoknak vissza kel­lett fordulniuk a Cone krá­ter peremének elérése előtt. Útjuk meredek lejtőn veze­tett felfelé, egyre több és nagyobb sziklával borított' térségen, s így mind nehe­zebbé vált a haladás, a most először alkalmazott kétkere­kű holdriksát vontató űr­hajósok számára. Mindezek ellenére a harmadik hold­utazás eredményesen fejező­dött be. Erről az útról hoztak elő­ször nagyobb — mintegy futballabda nagyságú — kő­zetmintát az űrhajósok. En­nek a holdkompra való szál­lítását a kétkerekű riksa tet­te lehetővé. Az ezzel szerzett tapasztalatok alapján ké­szítik el azt a holdjárművet, feltehetőleg már az Apollo 15. —, amely a legjobb eset­ben az idén júliusban indul — magával visz a Holdra. Ezt mór nem az űrhajósok vontatják, hanem motorjai segítségével önállóan közle­kedik, sőt, még az űrhajó­sokat is szállíthatja. Az Apollo 14. kísérlet új vonása volt az is, hogy a holdfelszínen elhelyeztek olyan berendezéseket — úgynevezett geofonokat —, amelyek a kéregben terjedő hanghullámok érzékelésére szolgálnak. Az ilyen beren­dezések megszokottak a föl­di ásványi nyersanyagok ku­tatásában, s mintegy 450— 500 méteres felszín alatti mélységig szolgálnak felvilá­gosítással a talaj szerkezeté­ről. A geofonok hitelesítésére az űrhajósok 21 töltetet rob­bantottak a Holdon való tartózkodásuk során. Az igazi munka ezekkel azonban csak most kezdődik: egy hátrahagyott gránátvető lő majd ki — földi parancsra — négy nagyobb erejű ra­kétatöltetet, különféle távol­ságokra. Az ezek nyomán a talajban terjedő hanghullá­mok szolgálnak majd felvilá­gosítással a mélyebben fek­vő rétegek szerkezetéről. E kísérletek jelentősége abban rejlik, hogy segítsé­gükkel válasz nyerhető arra a kérdésre, hogy az említett 450—500 méteres felszín alatti mélységben, az adott térségben található-e pél­dául víz, vagy jég. Ennek igen nagy jelentősége lehet a további expedíciók vízzel és oxigénnel történő ellátá­sa, s méginkább a Holdra telepítendő tudományos bá­zisok ilyenirányú szükségle­teinek kielégítése szempont­jából. A vízből elektromos energia felhasználásával nyerhető oxigén ugyanis biz­tosíthatja e bázisok személy­zetének oxigénnel történő ellátását, sőt a vízből nyert hidrogén és oxigén rakéták üzemanyagaként is felhasz­nálható. A küldetés a kisebb, zök­kenők ellenére például a viharos időiárás miatt késés a startban, a dokkolási ne- h^zsétr, a második séta so­rán jelentkezett váratlan proMéma. az űrhajósok fa­ragása. és rmizusok 00-ról 128-ra történő felemelkedé­se e sAta során — eredmé­nyesnek mondható. Az igazi eredmények, a mérések és a hozott min­ták beható elemzése nyo­mán várható esetiégés új­donságok természetesen még váratnák magukra, hiszen e munkák hosszabb vizsgála­tokat igényelnek. Az sem lebecsülendő eredményé a küldetésnek, hogy a siker következményeként sor ke­rül az Apollo-program foly­tatására. S. J. BOKÁNYI DEZSŐ bért gróf, meghallgatva őt, felsóhajtott: „Ha nekem olyan orgánumom lenne, mint ennek a kőművesle­génynek!” Az 1895. május elsejei nagy tüntetésen a munkások dia­dallal lobogtatták az immár hetilapból ideiglenesen napi­lappá lett Népszavát, vörös betűs homlokán Bokányi De­zső főszerkesztő nevével. De jött Bánffy Dezső és vele a munkásüldözés sötét korsza­ka. Az elkobzások, magas pénzbüntetések aláásták a lap helyzetét, újra hetilappá lett. Bokányi lemondott a szerkesztésről. Sajtó alá ren­dezte a Kommunista Kiált­ványt. Mottójának markáns megfogalmazása: „Világ pro­letárjai, egyesüljetek!’’ az ő érdeme. Magyarra fordítja Engels művét: A szocializmus fejlődését az utópiától a tu­dományig. Ez időben csendőrsortűztől visszhangzanak a mezők, aratósztrájkok lángjai lob­bannak mindenütt. Bokányi, izzó hangulatú röpiratban szólaltatja meg „Bocskai egykori hajdúit, Rákóczi *ti- téz karucaifj Rabszolga, izzadj véres verejtéket és fi­zess, amíg megszakadsz, de fogd be a szádat!” — írja. Ezért perbe fogják. Egyévi államfogházra íté­lik. Fogsága alatt meghal egyetlen fia. Csakhamar örökbe fogadja testvére kis­lányát, akit gyermekeként nevel. Az 1905-ben diadalmasko­dó orosz forradalom első szó­szólója. 1914. május elsején Bokányi nagy beszéde már a világháború véres lángjait festi az égre, ami három hó­nap múlva ki is tör. A II. Internacionálé összeomlik. Bokányi csak titkos szeminá­riumokban hallathatja szavát. De 1917. november 25-én új­ra csak ő köszönti a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalmat. „Idezarándokoltunk, hogy odakiáltsuk a háború­nak: félre az útból, ember­irtó vérpad... Kezünket nyújtjuk az orosz elvtárs ak­nák ... Az utolsó pillanatban ajánljuk a kormánynak, fo­gadja el az orosz proletariá­tus feléje nyújtott kezét...” Az óriás tömeg tombolva él­yz-'ez. Megalakul a Kommunisták Magyarországi Pártja. Boká­nyi féltve a munkásmozga­lom egységét, nem áll közé­jük. De 1919. március 21-én már teljes szívvel, egész te­hetségével a Magyar Tanács- köztársaság szolgálatába lép. Beszédeivel a Vörös Hadse­reget toborozza. És mikor az egyesülési kongresszuson a párt nevét vitatják, ő dönti el a kérdést: „Én a Kommu­nista Kiáltványból tanultam a szocializmust...” A Vörös Hadsereg parancsnokaként részt vesz a dicsőséges északi hadjáratban. 1919. augusztus 22-én el­fogják, lakását feldúlják. Halálra ítélik. A politikai fogolycsere segítségével Moszkvába kerül. Nagy ün­nepléssel fogadják. A harmincas években újra a magyar munkássághoz be­szél. Elsötétített szobákban, titkon hallgatják ezrek a .le­halkított rádió biztató sza­vát: Eljön még a második Magyar Tanácsköztársaság! Eljött! De Bokányi Dezsőt a sze­mélyi kultusz tragikus kö­rülményei megakadályozták, abban, hoqy felszabadult ha­zájába. visszatérjen. Á ma­gyar munkásság nem, felejti el nagy szószóláöát. Kelen Jolán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents