Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-07 / 32. szám
W^ny évre építhessünk ? „LEHET, HOGY MA MÉG NEVETSÉGES, de hiszem és komolyan mondom: 30—50 év múlva az ország egyik legnagyobb gondját a napjainkban épített lakótelepek. , gyárak, intézmények, kórházak, iskolák épületei jelentik majd. Mert szerintem nálunk senki sem törődik azzal, hogy hány évre építkezünk. Illetve, hány évet, évtizedet bírnak ki ezek a ma épülő házak, gyárak, épületek. Szerintem még maguk a tervezők, az építők sem tudják .. A MEGJEGYZÉSRE VALÓBAN MOSOLY VOLT A VÁLASZ, és a ^.tantusz” csak hónapok múltán „esett le”. Mégpedig egy Dunántúlról érkezett hírrel, amely néhány sorban adta tudtára a nyilvánosságnak, hogy egy közel 30 millió forintért épített kenyérgyár alig néhány órával a felavatása után éleveszélyessé vált, becsukták. A téma az esemény után Ismét „talonba került”, de néhány hét múlva — ez is 1970-ben történt — a televízió jóvoltából újra szóbeszéd tárgya lett. Már pontosabban az a fővárosban épülő két lakás, amely építés közben megsüllyedt, s emiatt elrendelték lebontásukat. A kárt csak milliókban lehet kifejezni. DE NEMCSAK A DUNÁN- TÜLON TÖRTÉNTEK ilyen „furcsa’ esetek. Igen, hogyne emlékeznénk, néhány éve történt. Alig féléves használata után leszakadt az E:,ri Gyermekváros együk la- k. sának a plafonja. Aztán itt van a Hotel Éger Fiatal épület. De hol van a homlokzatának a vakolata? Díszesem péi? Elmosta az eső, elvitte a szél? Mindegy. Ügy néz ki, hogy .., jobb rá Be nézni. Pedig új, fiatal épület. Akárcsak az egri szakmunkásképző iskola. Felépítették, átadták, majd nemsokára kitettek egy táblát a bejárathoz: Vigyázat, hull a ■ vakolat. Az átadás után néhány héttel... Az egyik kilencemeletes egri lakás — többször is írtunk már róla — évek óta beázik. Fiatal, új lakás. Szövetkezeti. Beázik. ÉS EMLÉKEZZÜNK CSAK az egri fedett uszodára. Mennyi kálvária. Süly- lyed! Nem süllyed! Belülről szép. S már nem is süllyed. S hogy néz ki kívülről? Tessék megnézni. Pedig fia- ta, új épület és sok millióba került Társasház az egri Lenin úton. Lakói hónapokon keresztül jártak segítségért szerkesztőségünkbe. Már beköltözésükkor nem zártak az ablakok, feljött a parketta* repedeztek a falak. Pedig fiatal, új lakás. Magánlakás. Készpénzes lakás... öt-hatéves, négyszintes lakások Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban. Elvesztették színüket, mozog az ajtófélfa, nem akar visszamenni az ajtó, az ablak, foltok a falakon. Pedig 5—6 évesek. Fiatal, új lakások. „Fejenként” 8—9 millió forintért. Az államtól ... HOGY IS SZOLT A MEGJEGYZÉS: „Lehet, hogy ma még nevetséges, de hiszem és komolyan mondom: 30— 40 év múlva az ország egyik legnagyobb gondját a napjainkban épített lakótelepek, gyárak, intézmények, kórházak, iskolák épületei jelentik majd. Mert szerintem nálunk senki nem törődik azzal, hogy hány évre építkezünk. Illetve, hogy hány évet, évtizedet bírnak ki ezek a ma épülő háztik, gyárak, épületek. Szerintem még maguk a tervezők, az építők sem tudják...” Vajon mi lehet az igazság? Az elmondott példái1 mindenesetre a megjegyzést erősítik, üí döntsön egy I építész. Utánajártunk, talál- j koztunk, feltettük a kérdést.) Csak mint magánember vá-’ laszalt: „Milyen lesz ötvei' év múlva, mondjuk a gyöngyösi, vagy a budapesti Jó-! **ef Attila lakótelep? Attól mennyi pénzünk leszji A házak is öregszenek, és ezek a házak gyorsabban. Ötven év múlva? Nem, nem tudom. Attól függ, mennyi pénzünk lesz... EGYRE IZGALMASABB A KÉRDÉS: hány évre építkezünk? S mindez hogyan jutott eszünkbe? S miért? Mi az aktualitása, apropója? Több is van. Egyrészt, mert építkezünk. Nagyon sokat. Másrészt: ilyen ütemben még sohasem építkeztünk. Négyszázezer lakás a negyedik ötéves tervben. Űj gyárak, utak, kórházak, iskolák, bölcsődék, lakótelepek. Milliókat, milliárdolcat fordítunk rá. Nem mindegy tehát. hogyan és hány évre építünk. Hiszen munkánkról, magunkról, életünkről, politikánkról van szó. De hát akkor miért nem úgy építünk,, hogy egy év múlva ne hulljon a vakolat, két év múlva ne mozogjon a parkett, vagy három év múlva ne menjen vissza az ajtó. az ablak, vagy 10 év múlva ne repedezzenek a falak? Nem, nem arról van szó, hogy 30—40 év múlva vajon összedőlnek-e ezek a ma épített házak, gyárak, bölcsődék, iskolák. Egészen biztos, hogy nem. De arról igen, hogyan néznek majd ki, hogyan állják az időt, nem kerülnek-e majd többe, mint az újak. Igen, tudjuk az épületek is öregszenek, de miért gyorsabban, mint 50— 100 évvel ezelőtt? Milliókról, milliárdokról van szó. Egy nép, egv nemzet hatalmas munkájáról, összefogásáról, eredményeiről, sikereiről. A négyszázezer lakásra az egész világ felfigyel majd. Mert megépítjük. Egészen biztosan meg. ÉPPEN EZÉRT IZGAT A KÉRDÉS: vaion hány évre építkezünk? Vajon hány évre érdemes építkezni? Hány évre tudunk, bírunk építeni? Koós József flillO# AéflüíSW^/ Küldőiig}űlcseli az ÁFÉSZ-elibcn és a fakaréliszővclkczQfelibcn — Közel 70 ezer szövetkezeti tag a részközov üléseken . . • — Uj vezetőséget választanak négy évre... Befejeződtek megyénkben az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek rész- közgyűlései, valamint a takarékszövetkezetek tagtanácskozásai, helyi közgyűlései. Ezek a nagy jelentőségű tanácskozások lehetővé tették, hogy a szövetkezetek vezetői a küldöttgyűlést megelőzően a nagyszámú tagsággal közvetlenül la megtárgyalják a szövetkezet elmúlt évi tevékenységét és az elkövetkezendő időszak tennivalóit. A szövetkezeti tagok nagy érdeklődést tanúsítottak a szövetkezetük tevékenysége Iránt, amelyet legjobban bizonyít, hogy közel 70 ezer szövetkezeti tag jelent meg a részközgyűléseken és tagtanácskozásokon, ahol a tulajdonos szemével a jó gazda gondosságával vett részt e nagy jelentőségű munkában. Több részközgyűlésen kérték a szövetkezeti tagok megkülönböztetett előnyben való részesítését a nem tagokkal szemben, kedvezményes szolgáltatások biztosításában. Ezen túlmenően felvetettek az egész lakosságot érintő problémákat is, így az áruválaszték bővítését, a vendéglátóipari egységekben a szórakozási eszközök beszerzését, a kereskedelmi dolgozók udvariasságot, a. hálózat célszerű fejlesztését, a takarékszövetkezetek pénzügyi szolgáltatásainak szélesítését Az AFÉSZ-eknél megyénkben mintegy 400 részközgyűlés, a takarékszövetkezeteknél pedig mintegy 120 tagtanácskozás, helyi közgyűlés került megtartásra. A megyei szövetség dolgozói komoly segítséget nyújtottak a szövetkezetek vezetőinek a gyűlések előkészítésében és személyes részvételükkel hozzájárultak a IV. Ötéves terv célkitűzéseinek helyes kialakításához. így a szövetség dolgozóinak nemcsak a szövetkezet vezetőségével, hanem a szövetkezeti tagsággal is lehetősége volt közvetlen kapcsolatot teremteni, melyet hűen szemléltet, hogy eddig több mint 140 rész- közgyűlésen, tagtanácskozásokon vettek részt. Mindezeken túlmenően azt te elmondhatjuk, hogy a szövetség dolgozóinak segítségével újabb takarékszövetkezettel gyarapodott megyénkben a szövetkezetek szama. Januárban alakult meg Pé- tervásárán 600 taggal az új takarékszövetkezet. A rész,közgyűlések befejezése után, február 7-én kezdődnek megyénkben a küldöttgyűlések, amelyekben a megválasztott küldöttek előtt számot ad a szövetkezet vezetősége a szövetkezet munkájáról, jóváhagyják az 1970. évi mérleg eredményfelosztását és újabb négy évre választják meg a vezetőséget. A küldöttgyűlésen kerülnek megválasztásra a szövetkezeti nőbizoUságok, amely az MSZMP Központi Bizottságának a nők helyzetére vonatkozó határozata végrehajtását segíti elő a szövetkezeti mozgalomban. A szövetkezeti gyűléseken a tagság aktivitása, a szövetkezettel szemben kifejezésre juttatott felelősségérzete, a tagság bizalmát élvező vezetőség megválasztása biztosítéka annak, hogy együttesen valóra váltsuk az MSZMP X. kongresszusának határozatait és a IV. ötéves terv célkitűzéseit. Berecz Géza, MÉSZÖV szövetségi titkár „BARÁTNŐK” (Bán Zoltán —■ Eger — felvétele: 3 pont) Csípős, október végi szelek tépdesték a fák lombkoronáját, az emberek fázósan siettek az utcákon. Pista napról napra idegesebb lett. — Csak egyszer szűnne már a szél, hogy indulhatnánk — morfondírozott. Erzsi figyelte bátyját, s hallgatott. Idegennek érezte a hegyeket, a soktornyú várost, az intézeti légkört Gondolatban mindig a Tisza menti falu egymáshoz bújó, meszelt falú házait látta... Nagyanyja fiatalosan csillogó szemét... Ilyenkor szeretett volna kirohanni az osztályteremből, s futni, futni... hazáig. Az egyik nap végre elpihent a szél. A két gyerek; a tízéves lány és a tizenkét éves fiú; megszökött az intézetből. Ebéd után, melegítőben, kabát és sál nélkül. Buszjegyre csak a szomszédos faluig futotta pénzükből. így is örültek, mert úgy érezték: megmenekültek, hiszen a buszon senki sem kérdezte, honnan jönnek, hová mennek. Törődtek is a jó háromórás gyaloglással, szinte futva érkeztek öreg estén a jól ismert házhoz. A konyhában idegen arcok kutatták tekintetüket. Jólesett a vacsora, a barátságos fogadtatás. Pillanatokra el is felejtették, hogy hiába jöttek, mert nagyanyjuk^ a Dunántúlra költözött jó fél évvel .ezelőtt. Csak a tiszta szoba csendjében ötlött em 1 ékezetükbe, hogy keresik őket, hogy majd jönnek értük. Száváéit embersége A házaspár másnap a tanácsra sietett. Értesítették a gyermekvárost. Anyjuk arcára sem emlékeztek, apjuk tíz év alatt egyszer sem kereste őket, nagyanyjuk címét nem tudták. A két ismeretlen ember mind közelibbnek tűnt számukra. Egymásnak se mondták, mégis hitték, hogy szívesen látják őket. Tavasszal újra szöktek, s fürkésző tekintetük melegséget érzett felvillanni a férfi és az asszony szemében. Mindennel ellátták őket, másnap aztán újra értesítették a gyermekvárost A két „diplomata” most már nem nyugodott. Üjra meg újra szökünk, s ismét oda. Még nem mondták ki, még nem szentesítették hangos szóval az érzést, de tudták: haza. Hónapokon át konokul szöktek Szávóékhoz. Amikor ismét visszavitték őket, az asszony nem állta meg szó nélkül. — Mikor jönnek újra, bárcsak megint jönnének! A kislány szaladt az ász- rzonyhoz. Egy szó szakadt fel belőle. „Anya”. A férfi zavartan toporgott. A nevelő meglepetten nézte a szokatlan jelenetet. A csendet az asszony törte meg: — Akarsz-e hozzánk, akartok-e hozzánk jönni? No, kislányom? Azt az igent örömkönnyek fűszerezték. A férfi és az asszony vitték a gyerekeket haza, a Tisza menti faluba. Ismét szülők lettek. Felnevelt gyerekeik után most másokét fogadták magukénak... Ennek már több mint négy éve. A kislány meglepetten néz rám, riadtság bújkál tekintetében. Aztán el is mondja, miért: — Apámnak sohasem kellettem; most, hogy felneveltek szüleim, most vinne el. Már nemegyszer üzent, volt itt, követelt vissza. Pistát elvitte, el tudta csalni, de én nem megyek. Nekem már van édesapám, édesanyám. Meglepett, bizalmatlankodó az édesanyának titulált nevelőszülő is, csak aztán oldódik fel, miután meggyőzöm, hogy miért is kerestem fel. — Először próbára tettük a gyerekeket. Mindent megkaptak, hiszen semmiben nincs hiány nálunk. A férjem ktsz-ben dolgozik, én meg a bölcsődében, aztán az állattartás, meg a jókora kert is sokat hoz. Sosem járattuk őket intézeti ruhában. Ka is féltem a próbatételtől; milyen öröm volt, amikor bizonyították, hogy valóban gyermekeink lettek. Először kisebb pénzt hagytak az asztalon, később többet. Egyszer két bikát adtak él. A huszonkétezer forintot nem vitték azonnal a bankba, a szekrényben őrizték úgy, hogy a két testvér is tudott róla. Nem nyúltak a pénzhez. Erzsi most nyolcadikos, pályát kell választania. Elektroműszerész szeretne lenni, ám ahhoz érettségi kell. Mindig jeles tanuló volt, nem is lenne probléma a felvétellel. Ö mégis nyugtalan. — Nem akarok elszakadni szüleimtől. Inkább naponta járok Füzesabonyba. — A kollégium kényelmesebb lenne. — Mindennap itthon akarok lenni. S mintha kételye még nem oszlott volna el, mindjárt szüleiről beszél. Mondja, hogy a nyáron egy kerékpárt kapott ajándékba, hogy a legdrágább ruhákat kapja. Egy gondolat motoszkál bennem. Mekkora erő is a kötődés! Féltés és szeretet ikertest- vérek — jut eszembe, ami- kor a nevelőszülővel beszé— Mondta az osztályfőnöke, hogy mehetne szakközép- iskolába is, Egeroe. Ml nem befolyásoljuk, döntsön ő saját jövőjéről, ahogy jobbnák látja. Hogy kisimulnak az arc apró redői, amikor elmondom, hogy Erzsi véglegesen határozott, s Füzesabonyba megy, mert itthon akár élni. A szüleinél. Mindjárt bensőből fakadnak a szavak. — Mit éltünk át, amikor tavaly itt volt az apja, és követelte vissza. Nem szólhattunk, tudtuk, hogy Erzsinek kell döntenie. Nem lehet szavakkal kifejezni azt az örömet, amit altkor érzett az ember, amikor a kislány habozás nélkül minket választott. Különös emberek Szávóék. Emberségüket annyira természetesnek tartják, hogy bizalmatlansággal fogadják az érdeklődőt. A történet is olyan, mintha novellának szánták volna, íróasztal mellől. Ám a legigazabb történeteket az élet formálja, túlszárnyalva a legélénkebb fantáziát is. Az újságíró csak krónikás lehet ilyenkor. Pécsi fefván 19». február 7.. „KETTEN” (Mandák Attila — Eger — felvétele: 8 ponti
