Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-07 / 32. szám

A* a vád, akár még igaz is le­het, hogy az újságíró nem tud írni De hogy olvasni sem?! Mert az újságíró azt olvassa ki a cikkből, hogy... És kiderül, hogy az újságíró, aki tud, vagy nem tud írni — ez még lehet kétséges —, nem tud olvasni, s ez kétségtelen-. Mást olvas ki ugyanis a cikkből, vagy a cikkekből, mint egyesek: egészen .mást. Ilyenkor a toll sze­rény és szerencsétlen munkása fog­ja a fejét és nézi a pulzusát, újból és újból elolvassa a szöveget a cik­kében, amellyel világosan és egy­értelműen azt akarta mondani, hogy... De nem, méssem azt mond­hatta, mert az illetékesek a legha­tározottabban kifogásolják, hogy miért írta azt. amit... nem is írt. Amit csak kiolvasnak belőle! Az il­letékesek. A szegény újságíró leírja, hogy egy üzemben például nem tartanak rendszeresen termelési tanácskozást. Hallotta ezt. Olvasta ezt egy jelen­tésben. Elmondták neki a dolgozók. Egyre megy. S másnap azt mond­ják: miért kellett olyasmit írni, ami lejáratja a vezetők tekintélyét. A toll munkása ekkor gyorsan és ide­gesen kap az újság után és keresi és keresi azokat a sorokat, ame­lyeket nyilván a tinta révületében, öntudatlanul írhatott le. egyszóval azokat a soroltat, amelyekben lejá­ratta a vezetők, vagy akár csak egy icike-picike Ids vezető tekintélyét is. Nem találja! Olvassa, de nem találja! Most ki nem tud olvasni? Az új­EQ,;_ Olvasni tudni kell ságíró nem tud, mert rögvest kide­rül, hogy nem egyszeri és egysze­rű tévedésről van szó. A telefon, ez az áldott intézménv újra cseng és egy hang tiltakozik igen határozot­tan. amiért olyanokat .írnak le az újságban, miszerint a gyár vezetői felelősök a cikkben szereplő ifjú vándormadár voltáért... Rémület anyja, ne hagyj el! — fohászkodik a toll szerencsétlen rabja, s kapkod az újság után és keresi a sorokat, amelyekben ő azt írta volna, hogy a gyár... a ve­zetők ... a felelősség... De nem, nem talál ilyen sorokat. Olvassa a cikket, de mégsem olvassa, mert, ha tudna olvasni, ugyanazt olvasná ki, mint az iménti gyár vezetői, akik... De nem, csak arról van szó, hogy „a” fiú nem érezte jól magát egy üzemben... ... alkalmas a kalauzok becsü­letének lejáratására, és az oktalan általánosításra... ... alkalmas a szövetkezeti veze­tők becsületének és tekintélyének lejáratására és az oktalan általá­nosításra ... ... alkalmas az orvosok becsüle­tének lejáratására... ... alkalmas a fő- és alkönyve- lők... ... alkalmas, 5. Nem alkalmas! Mármint az újságíró arra, hogy olvasson. Mert nem tud! Írni sem, az most már kétségtelen, hi­szen aki olyat leír, miszerint — ugyebár az nem tud írni. Ám ol­vasni sem tud! Minek van akkor? Tényleg, minek van akkor? Hacsak arról nincs szó. hogy az illetékesek és néha az illetéktelenek is, véletlenül olyasmit olvasnak ki a sorok közül, amit nem szerettek volna a világért sem a sorokban ol­vasni? Hacsak arról nincs szó, hogy a gyanútlan tollnoka a jó szándé­kú igazságnak oda is bökött a pen­nájával, ahová nem is nézett és nem is akart? Minden lehetséges. Még az is, hogy a cikk írója olvasni is tud, — csak ő gyanútlanul olvassa azt, amit minden gyanakodás nélkül leírt. Mert nehéz mesterség ez, kérem. Az emberek általában is szeretnek a sorok között., vagy ha úgy' tet­szik, a sorok mögött olvasni és ebből az olvasásból kikövetkeztetni valamit. Valami egészen mást, mint amit az illetékes cikk monda­ni akart. De szolgálion mentségül, hogy e következtetéseket a leírt sorokból, a kinyomtatott sorok mö­gül, egyszóval a mindent által azonosnak olvasott szöveg jóvoltá­ból teszik. Ami azonban az igazán meghökkentő: hogy soha le nem írt sorokból, soha ki nem mondott tényekből következtetnek egyesek és ezt a következtetést kérik szá­mon. Az újságírón. Vagy önmagukon? Mert akkor rendben van! Akkor ezt. mint helyeslendőt és követendőt ezentúl megírjuk ... ★ Már előre aggódom, hogy hányán és kik és miért fognak tiltakozni amiatt, hogy ... ... alkalmas a vezetők ... a ve­zetettek ... az emberek... a fauna és flóra, a világegyetem lejáratásá­ra. amit írtam. Ó. tejútrendszer, sose gondoltam volna, hogy ilyen nagy a hatalmam. Ö, te igazság, csak lenne század any- nyi, azt se hinném el talán. Elcsúszott hotáridők A toronyháztól a szakközépiskoláig — Két szék közül a jö dre — A ku’cs a központi (űrés Ügy volt, hogy tavaly év végén kilenc szintre beköl­töznek a lakók a gyöngyösi toronyházban, tizenhét lakást birtokba vesznek a tulajdo­nosok az OTP által építte­tett tömbben, a nagytemp­lommal szemben. Kötelezett­ségek szorították a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatot a felsőfokú mező- gazdasági technikum és a • szakközépiskola új épületé­nél is. Mi lett a sorsa ezeknek az építkezéseknek, miért csúsz­tak el a határidők? A vá­laszt a termelési osztály ve­zetőjétől, Zahradnitzky Ele­mértől kértük. A könnyebb fajsúlyú fele­letekkel kezdte a tájékozta­tást. A felsőfokú technikum egyik szárnyát ugyan némi késéssel adták át, de ez nem okozott gondot senkinek. A döntő, hogy a kollégium és a tanintézet oktatási része az . új tanévre akadálytalanul állhasson a hallgatók és az előadók rendelkezésére. Ezért az idei első félévben itt be­fejezik a munkát Későbbi megrendelésként kapcsolódott az építkezéshez az intézethez tartozó szőlő- feldolgozó és fajtabemutató elkészítése, amik ezért csak az év végére kerülnek át­adásra. A munkákkal és azok üte­mével az intézet vezetősége elégedett. meg. Az ajvállalkozó, a CSŐ­SZER tevékenységétől függ, hogy most, az első negyedév során sikerül-e helyrehozni a dolgokat A mostani késés még kü­lönösebb idegességet nem váltott ki az OTP-nél. Való­színűleg másként fogadják majd a bejelentést, amely szerint az épülettömböt nem vehetik teljes egészében bir­tokukba az első félév lejárta előtt A mostani, valamivel több mint száz lakás tulajdonosai nem mérgelődnek a július 1. miatt, hiszen ők megve­szik a lakásokat, nekik a la­kástörvény ezért sem előnyt, sem hátrányt nem okoz a ha­tályba lépése után. Csak az nem mindegy, hogy az OTP-nek mikor té­rül meg a pénze. Ez viszont már üzleti ügy, mégha a népgazdaság érdekei is koc­kán forognak. Persze, ez utóbbi összefüggés már je­lentős tényező. Nagyon keveset csúszott az új szakközépiskola átadása. De szeptember folyamán már itt tanulhattak a diákoit. Mi­után a teljes befejezés határ­ideje május vége, a készülő tornatermi szárnyra nem le­het azt mondani, hogy le- ' maradt. A második negyedév elejére teljesen elkészülnek a munkákkal az építők. Ha hiányozna mégis vala­mi, csak a külső munkák le­hetnek azok. De a terepren­dezés és a környezet csinosí­tása már alig számít valamit a többihez képest. Hadd mondjuk úgy: a leg-, izgalmasabb kérdést a to­ronyház sorsa fogalmaztatja meg. Több mint százötven lakásra várnak itt a jöven­dő tulajdonosok, akiknek már egyáltalán nem mind­egy, hogy júniusban, vagy júliusban kapják-e meg a kiutalást. Ha a vállalat nem szorgal­mazta volna az egyéb, a to­ronyház készültségi fokához mérten jóval hátrányosabb helyzetben levő lakóépületek gyorsított ütemű elkészítését, akkor a már említett kilenc szint átadása simán megtör­ténhetett volna. 1 Így a két szék közül a földre pottyant a vállalat. Nem sikerült a másutt levő száznyolcvan lakást átadni, de a toronyházat sem, ami önmagában majdnem ugyan­ennyi lakásszámot jelent. zet nem vezet-e valamilyen kompromisszumra, valamifé­le formális átvételre? Vezethet, bár a reális le­hetőség sem kizárj;. Az alap­feltétel viszont: még feb­ruár közepére üzemelnie kell a fűtésrendszernek, hiszen a toronyházat csak a végleges fűtési móddal lehet olyan hő­mérsékletűvé tenni, hogy itt sok ember dolgozhasson egy­szerre. A mostani, mintegy ötven munkással szemben közel kétszáz. Mint a han gyabolynak, olyannak kell lennie a következő hónapok­ban a toronyháznak. Külön­ben fuccs mindennek. A kazánok üzembe helye­zése a megrendelő önként vállalt feladata. Minden más. ami a fűtésrendszerhez tar­tozik, már az építők gondját képezi. így oszlik meg a fe­lelősség, alakulnak ki a vi­lágos frontok. Tehát nem le­het egymás nyakába varrni semmit. Nem volt könnyű helyzete az utóbbi időkben az építő­ipari vállalatnak, és úgy tű-' nik egy darabig még nem is lesz az. Tennivalója viszont akad bőven. ü. Molnár Ferenc ■ ■. 5 A nagy sikerre szá mot tartó Tiszán innen, Dunán túl. . című műsort február 14-én a Madách Színházban mutatja be az Állami Népi Együttes. Részlet: Daróczi B.—Létai A góbé és az ördög című táncjátékából. (MTI foto — Friedmann Endre) „Utcán át árusít..." (?!) Egy levélírónk jogosan hibáztatja a címben idézett kifejezést. De nemcsak azért tehetjük rostára, mert né- metes nyelvi forma, hanem elsősorban azért, mert nem közlünk vele világosan és egyértelműen. Szükség sincs rá, hiszen a kimérve, otthoni 'fogyasztásra, elvitelre szó­alakok alkalmasabbak a nyelvi szerepre. Arról is itt kell szólnunk, hogy az át határozószó hasz­nálatában is nagy a bizony­talanság. Helyhatározóként a keresztben, a szemközti oldal felé haladó irány jelölésé­re alkalmas elsősorban; az összekötő útszakaszra utal­va hosszanti irányt is jelöl­het: Balra fordulva a Szé­chenyi utcán át a Foglár útig kell elmenni. Ha azonban az egész utcán végig menve juthatunk el csak a kijelölt célhoz, akkor már ne igy mondjuk: Át a Széchenyi utcán, hanem pontosabban így: Végig a Széchenyi ut­cán, illetőleg a Széchenyi ut­cán végig a Szabadság térig. Még nagyobb a bizonyta­lanság. ha időhatározóul használjuk szavunkat. He­lyesen fogalmazunk vele ak­kor, ha a cselekvés, történés folyamatosságát, időtartamát nem akarjuk pontosan meg­nevezni, meghatározni: Na­pokon át ivott. Heteken át nem dolgozott stb. Nem ajánlható a haszná­lata a pontosan meghatáro­zott időtartamot jelölő nyelvi formákban. Ilyenkor használjuk helyette az -ig ragot: Három hétig volt tá­vol. Négy napig dolgozott nálunk stb. Az egyértelmű, pontos nyelvi formálásban az át nsvutó és az -ig rag nem cserélhető fel. Őt órán át dolgozott: az időtartamot je­löljük e mondattal, öt óráig dolgozott: a cselekvés .dő- tar ti mának lejártára uta­lunk. Az át szó sokszor teljesen felesleges, használata csak szószaporítás. Egész télen át fázott, nyelvi formában nem teljesít komoly szerepet, ennyi is elég a ponos köz­lésre: Egész télen fázott. Az át mint igekötő is sok­szor vállal feleslegesen nyel­vi szerepet. Különösen el­koptatjuk az átütő divatszót. Minden átütő erejű, átütő sikerrel jár, átütő győzel­met arattak stb Használ­juk helyette gyakrabban a fényes, a nagy, az óriási, a kirobbanó erejű, a hatalmas, az elsöprő, a döntő szava­kat, illetőleg jelzőket. Dr. Bakos József A nagytemplommal szem­en levő OTP-tömbbert az üzleti részt és tizenhét la­kást kellett volna átadni, ami 3, fűtésszerelési - munkák el­húzódása miatt nem történt Következetesebb és átgon­doltabb szervezésre van szükség ezentúl. Ezt már mindenki látja. Január 8-án összeültek az érdekeltek, és bár ezen a tár­gyaláson az építőipariak azt mondták, a toronyház határ­ideje továbbra is csúszni fog. egyedül Réz János igazgató foglalt úgy állást: bármi tör­ténjék is, a toronyházat az első félévben át kell adni. Vajon ez a kényszerhely­al &zeke ti'S ■.'/SSSS.'SS*SSSS/SSSSSS//SSSSSSSSSSJSSSSSSSSSSSyS/SSSS/SSS/SSSSSS/S/SSSSSSSSSSSSrsSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSS/fSSSSSS//S.'S/SSSSSS/SSSSSSVSSSSSSSSSSSs.'sSSSSSSS?/SSSSSSsS//SSSsssS///S? ördög ...” Igen, ezt suttogta és közben őr­jítően csókolt. — Nem bírtam to­vább. Hatodszorra, vagy tizenhatodszorta már nem bírtam to­vább hallani a fojto­gató csók lázában, hogy: „Ö, Jenő, te Is­ten! ... Ö, Jenő, te ör­dög ...!” Letéptem a karjait a nyakamból, elválasztám ajkam az ajkától, s lemondva a házasság gyönyörű ter­véről, megrokkant lé­lekkel távoztam sze­relmünk volt színteré­ről. így történi, öre­gem. így! — De már megbo­csáss ... igazá n nem értem... Miért baj az, ha az az isteni csaj... pardon, nő... akit hit­vesedül akartál válasz- jani, a vad csókok köz­ben azt hörögi, hogy Jenő? — Mit nem értesz rajta, te ostoba? Hát engem Ernőnek hív­nak. Érted? Ernőnek! — mondta és zokogva boru't egy arra járó fiatal lány vállára. íegr*t — ... őzt nősülsz. — Mór nem lök. mondtad, nősü­— Csalódtál? Ilyen hamar? — Lelkemben örök­ké mély seb marad — hajtotta le bús fejét Petymeg barátom és két könnycsepp hullt előtte a porba. A könnycsepp az övé volt. — De hát, hogyan történt? Hiszen csodá­kat zengtél arról a nő­ről! — Az is volt. Csoda. Aztán jött a zord és kegyetlen ébredés — kapott halk sikollyal a szívéhez Petymeg, ne­hogy kihulljon az a fájdalomtól űzetve bordái közül. — igen, a kegyetlen valóság köszöntött rám. Nem egyik napról a másik­ra, hanem a felesz- mélés kegyetlen, fáj­dalmas folyamata alatt. Amikor először hallottam, azt hittem, hogy rosszul hallot­tam, amikor másod­szor, úgy csináltam, mintha először hallot­tam volna. S amikor előtör hallottam, ak­kor, ugye, rosszul hal­lottam ... Mígnem... — Mígnem? — sür­gettem Petymeget, hogy tragédiája mé­lyére hatolhassak. — Mígnem... a sza­kítás. Ó, pedig micso­da nő volt Matild! Nem, nincs is több ilyen nő, nem is lehet több ilyen a világon. Szőke volt és hosszú hajú, és ábrándos kék búzavirágszeme alatt vérpiros, csókolni és harapni kész ajkai is 'voltak. A hőguta ke­rülgetett, ha csak a szájára néztem, s ami­kor leengedte seprű­pilláit és nekem dőlt kemény mellével, hát megkékült tőle a ka­rom. De bántam is én. Kéküljön, zöldüljön csak az a kar, sőt le­gyen lila mindenem, csak a Matildom sze­ressen engem. — Es a csókjai. Nem, azokról nem is lehet beszélni, mert ha beszélek róla, elfulla­dok. S ha elfulladok, akkor nem tudok be­szélni. Mint a szá­mum, olyanok voltak a csókjai. Mint a mézbe mártott számum. Mint a forró mézbe mártott számum. Mint a forró mézbe mártott forgó­szeles számum. Érted? Bólintottam. Hogyne érteném. A méz és a számum az én reszor­tom is. — Átölelt két ke­mény, alabástrom kar­jával, magához szorí­tott, a keblére, sőt a kebleire ölelt és csak csókolt... csak csó­kolt ... csak csókolt... Ilyenkor megszűnt számomra a világ. Ilyenkor nem hallot­tam. Vagy legalábbis rosszul hallottam, vagy inkább, ha hallottam is, nem akartam hal­lani. Csak azt akar­tam, hogy erezzem Ma- tildot, hogy csókoljon, hogy én csókoljam ezt a drága nőt, aki úgy szeretett, de úgy, hogy csókjai közben is meg­állás nélkül csak ezt suttogta... „O, Jenő ... Te latent 0, Jenő, te

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents