Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-05 / 30. szám
A magyar népdal varázsa Mátrai találkozások Sz a japán bölcsődal a Mátra tetején született A neves kaliforniai zene- történész, Halsey Stevens professzor néhány évvel ezelőtt Magyarországon járt, a az volt a kívánsága, hogy szeretne eredeti előadásban magyar népdalokat hallani. Juhász Előd zenetörténész társaságában ellátogatott községünkbe, Mátraszentim- rére. A nagyon jól sikerült pár órás találkozás közben odasúgja nekem az , egyik falusi dalosunk, hegy eddigi vendégeink mind magnetofonnal jöttek, a profesz- szor úr meg szinte nem jegyez semmit... Pár pillanatnyi csaid következett, majd a kaliforniai profesz- szor elmosolyodott és — visszaénekelte az eddig hallott. népdalokat, Halsey Stevens Kodály Zoltánnak is jó ismerőse volt ★ ' A napokban egy kedves levelet kaptam dr. Vikár László kandidátustól, a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjának tudományos munkatársától, hogy a Zeneakadémián tanuló három japán és hat amerikai tanár szeretné megismerni a helyszínen, „élő adásban” a mi népdalainkat Ebben az elhatározásban, nogy Mátraszentim- rére látogassanak el, bizonyára közrejátszott több évtizedes népdalgyűjtő munkánk eredménye, a rádió- és tv-szereplések sikere és a Kürti András: Mátrai képek „születési helyének” ténye is, hiszen a mi énekeseink énekelték el annak idején Kodály Zoltánnak a későbbi műben szereplő szép melódiákat... E találkozást is örömmel vállaltuk. Csodálatos a mátrai táj — míg lenn mínusz 10—15 fokos hidegben, ködben fáznak az emberek — itt fenn ragyogó napfényben szikráznak a hófödte csúcsok. A hangulatot még fokozta a népviselebe öltözött menyecskekórus szívélyes, meleg fogadtatása. Megható volt, ahogy a vendégek külön-külön, magyar nyelven igyekezték köszöhe- tüket kifejezni. Számunkra is tartogatott élményt ez a nap: dr. Vikár László feltette azt a magnószalagot, amelyre több ezer kilométeres szovjetunióbeli kutatóútjánaifc eredményét; ott élő ősi rokonaink népzenéjét vette feL Mindany- nyiunk meglepetésére egy cseremisz népdalban felismertük a „Fúj, süvölt a Mátra szele”, ősi, közismert népdalunk dallamát,.. így igazolódnak ezer szálon az évezredes kapcsolatok. Mi is bemutattuk dalainkat a vendégeknek, akik örömmel nyugtázták, hogy a 10—14 éves gyerekek is mennyire ismerik a magyar zenei anyanyelvet A; népdalgyűjtés nagy eredménye —- melyet dr. Vikár László unokabátyja, Vikár Béla kezdett meg a századfordulón és hívta fel Bartók és Kodály figyelmét a munka folytatására — szép számban vonzza hozzá a világ minden tájáról a zenetudósokat — mint ezt a kis csoportot is. Népzenénk igazi megértéséért igyekeznek magya rul is megtanulni, hazatérve pedig barátokat szerezni népünknek. A gazdag népzenei gyűjtés végén megkértem Szakija Naomi és Csieko Naka- hara tanárnőket, hogy ók is tanítsanak meg velünk egy könnyű japán dalt Gyönyörű bölcsődalt hagytak emlé- ' kül egy szép japán levelezőlapra kottázva. Másnap az iskolában megtanultuk a gyerekekkel, akik azóta is boldogan dúdolgatják, hiszen a bölcsődal a népek lelkének dala — bármilyöl távoli tájon is született — ismerősen hangzik, az anyákat, a boldog gyermekkort, az emberiség békéjét idézi fel bennünk. Id. Zakupszky László Petőfi és a gazdaságirányítás Nem múlik el hét mostanában, hogy ne hallanék panaszt Petőfi-ügyben. A „Petőfi-ügy” nem a poéta személyét érintő kérdés. Arról beszélnek sokan és nem mindig nyugodt hangnemben, hogy Petőfi összes költeményeinek legutóbbi kiadása, a negyvennégy forintos tömegkiadvány, indokolatlanul drága. A kiadó — gondolom — megmagyarázza majd, ha nem is a bizonyítványát, de legalábbis a kalkulációt, amely egy papírkötésű, gyönge minőségű anyagra ' nyomott „Petőfi összes”- ért két jó színházjegy árát, vagy egy kezdő orvos egynapi fizetését kéri. Nekem tetszik ez a társadalmi mor- golódás. Azt látom benne, hogy a lakosság zöme természetesnek tekinti, hogy nálunk a műveltséget megalapozó alkotások nem minősülhetnek mindenképpen nyereséggel árusítandó portékának. Jó erről időnkint beszélni. Akadnak ugyanis, akik a gazdaságirányítás reformot hír érdekessége nem az — éppen e hír szerint, — hogy 26 centis agyara volt a Bükkben Lelőtt vaddisznónak, hanem az, hogy a vaddisznó kicsi volt ehhez az 'agyarhoz, alig 130 kiló. Láfri. e hír is igazolja a régi mondást: kis vaddisznó is járhat nagy agyarral. * ♦ Renditionl müveit fickó, rendszeresen olvassa a lapok tudományos rovatait, A minap is így sziszegett egy frontátvonulás közben, a vállát tapogatva: i „■ ti — Érdekes, mennyire megérzi az időjárás változását a dezoxiribeonukleinsavatn...! Napok óta töprengek: tél van-e még, vágy tavasz van-e már? Mert, ha tél van még, akkor, ez az évszázad, csodálatos tele, amilyen még nem volt, s talán nem is lesz. Ha viszont tavasz van már voltaképpen, akkor ez az évszázad csodálatos tavasza, olyan tavasz, amilyen még nem. volt, Sftalán nem is lesz soha. Csak ülök, tűnődöm ezen és megőrjít ez a bizonytalanság. (-ót XXIIT. — Miért?! Tudtommal televíziós felvétel készült a fizimiskámról már a hajóállomáson. Csak nem változott a képem ilyen rövid idő alatt annyit, hogy az összehasonlító szerkezeteik nem fedik fel az azonosságot? — A telefoto szerint ön Kopra Tibor. Konstans bio- rezgésszáma alapján ön nem Kopra Tibor. ’ Előveszem az útlevelem, a kamera felé tartom. — Tessék, rezgésszám- ide, rezgésszám oda, én minden szempontból azonos vagyok magammal. — Köszönöm. Valamilyen műszaki hiba történt, a kontrollautomaták már keresik a hiba okát. — Azt kutatják, hogy QNwjÍÍÍ& 1971. február 5„ péntek miért van kétféle rezgésszámom? — Elsősorban azt Ezenkívül a mi értesülésünk szerint Lins professzor családostól Svédországban tartózkodik. Ez viszont nem egyeztethető össze azzal, hogy ön az ő házukban levő lila kört használja. Vagy erőszakos behatolás történt vagy a családtagok közül valaki visz- szamaradt. Hű, az áldóját, erre nem számítottam. A végén még én hozok bajt Renatera. Itt már csak a határozott fellépés segíthet. — Megnyugtatom a tisztelt agykombá jn-együttest, hogy nem vagyok betörő. Az pedig magánügy, nem tartozik semmiféle automatára, hogyan kerültem ide. * Ami viszont azt az állítólagosán állandó biorezgésszámot illeti, hát azt akkor változtatom meg, amikor kedvem tartja. Szíveskedjenek ezt tudomásul venni! — Kérem — tiltakozik a félgömb — a biorezgésszám SKSWSOSNSXX» konstans, azaz egy személynél állandóan, véglegesen adott és különbözik minden más személy biorezgésszámátóL — Mesebeszéd... Egy kis türelmet kérek, azt hiszem, csengettek, mindjárt jövök. Kiugróm a körből, kisietek a szobából, ki a kertbe. A tisztáson a helyzet változatlan. A felnőtt dánok bezárva, a kis dán éberen őrködik. Előmarkolom az ingem alól a tacskókölyköt, csak most ébredt fel a drága, dugom be a kosarába, amikor nedvességet érzek a tenyeremben, hát ez bizony illetlenség volt részéről... A kezem a közeli locsolócsapnál megmosom, rohanás vissza, nyúlnék a kosárba a másik kiskutyáért, de melyik a másik 7! Olyan egyformák, mint két tojás!... Töprengésre nincs idő, jöjjön a cica... Előhalászom a zsákból, fúj, karmol, nem ezt nem tehetem az ingem alá, szétmarcangol. Vagy kimászik. Mit csináljak?... Nincs más megoldás, mind a két tacsi bekerül az ingem alá, így is változik a rezgésszám, legfeljebb majd megfürdöm, ha újabb inzultusok érnének... — Már itt is vagyok! — toppanok ismét a lila körbe. — Ne is fáradjon az azonosítással, ugyanaz a Kopra Tibor vagyok, mint az imént, csak vadonatúj ' rezgésszámmal. Nagyon egyszerű eljárás ez, valószínűleg meg is írom a helyi lapba, biztosan érdekli az aarlesieket. És akkor annyiszor törhetnek borsot a maguk orra alá, ahányszor akarnak! Mély hallgatás a falon. öt másodperc, tíz, tizenöt, i húsz... 1 — Látom és hallom önt — Wiwwmv v szólal meg ekkor, rögtön németül, egy energikus, fiatal féríihang, amellyel eddig még nem találkoztam. — Végre! Már azt hittem, hogy rövidzárlat támadt az automata ■ rendszerben. Lenne szíves megmondani, hogy • ma este hánykor indul a hajó Fredericiába? — Hat óra húszkor. Pár percre viszont még igénybe venném a türelmét. Tárgyalni szeretnék önnel a biorez- gésről. Engedje meg, hogy bemutatkozzam, az Omnisap központi vezérlőkészüléke vagyok. Az emberek általában Törpének neveznek. — örvendek — mondom, miközben alig tudom fegyelmezni magam, hogy ki ne szakadjon a -torkomból valami vad ujjongás. Tárgyalni óhajt velem a Törpe! Hurrá! Eddig minden úgy ment, mint a karikacsapás. — Az Omnisap szolgáltató rendszerének — hallom a falról — a legfontosabb tájékozódási bázisa emberi relációban — a' konstans biorezgés. Fél évfe tértünk rá az azonosítás e formájára, sikerrel. Egészen az ön esetéig. A konstans biorezgésszámon alapuló regisztrálás éppen úgy Aarles lakosságának érdekében történik, mint az Omnisap bárminő más tevékenysége. Az Omnisap ki- berno-automatikus szisztémájának minden vezérlő és vezérelt egysége a robotika első és második alaptörvényének megfelelően készült: az embert kell szolgálnunk és védenünk, az embernek kárt nem okozhatunk, Ißalytatjuk) jának teszem azt az illatszerek árában ,helyesen meg-, mutatkozó árképzési elveit és gyakorlatát változatlanul átplántálnák a kulturális életre is. Magánbeszélgetésekben néha elképesztő megnyilvánulásai vannak e szemléletnek. A közelmúltban egyik vasgyárunk közgazdásza azon mérgelődött: miért járul, hozzá az állam minden színházjegy árához huszonöt forinttal? „Egy évben kétszer, ha eljutok színházba — füstölgött. i— Miért az én zsebemre lesz valakiből rendszeres színházlátogató? ...” Tudtam, hogy mindhárom gyermeke hangversenyrajongó, közülük ket-j tő zenei pályára készül. Nem átallottam megkérdezni tőle: „Tudsz arról, hogy egy-egy ifjúsági zenebérletre harminc-negyven százalék szubvenciót ád az állam? — s fájdalom, az én zsebemre, mert koromnál fogva rég nem hallgatok ifjúsági koncerteket”. Barátom rögtön más témára csapott át. Akárcsak azok, akik olykor azt magyarázgatják, hogy mennyivel gyorsabban növekedhetne az életszínvonal, ha az állam nem .vállalna olyan nagy anyagi áldozatokat a közművelődésért. De vajon elválasztható-e egyiAástól a társadalom élet- színvonala és művelődési lehetősége? Közhely, de le kell írnom: tudományos-műszaki forradalom van a világon. Hazánkban kereken ötvenezren vesznek .részt valamilyen formában tudományos kutató tevékenységben. Az a húszéves ifjú, akinek az érdeklődése például a műanyaggyártás elméleti kérdései felé fordul, . társadalmi szolgálatra is készül ezzel. Nem társadalmi érdek, 'hogy olcsó kézikönyvekhez jusson? Azt is dehéz volna társadalmi fényűzéssé degradálni,, hogy nálunk viszonylag olcsó a rádió-, a tv- és az újságelőfizetés. Mert a korszerű társadalomnak polgárai iránti gondoskodása nem korlátozódhat kórházak, utak, iskolák építésére. A modem ember természetes igénye, hogy gyorsan és olcsón kapjon információt a világ és a szűkebb haza eseményeiről. És hogy ez menynyire nem „szocialista luxus” azt talán érzékelteti, hogy tömegkommunikációs ellátottság tekintetében Európa országai közöti a tizenötödik helyen vagyunk. Hallottam egy hakni-brigádról, melynek vezetője e szavakkal egyekezett leszerelni azokat a művelődési ház igazgatókat, akik nem kapkodtak a művészcsoport bizonytalan színvonalú produkciója után: „Szóval ön szerint ennek a falunak nincs szüksége szocialista kultúrára?” Az esetek jó részében a . keményen megnyomott „szocialista kultúra” szavak megtették hatásukat, s a megállapodás létrejött Pedig a műsornak sem a kultúrához, sem a szocializmushoz nem volt túl sok köze. És ez érvényes jó néhány könyvre, színdarabra, tévéjátékra vagy akár hangversenyre is. Mindig voltaic —, s egyelőre vannak — szószólói a gyöngébb /alkotásoknak is. És erre még csak azt sem mondhatjuk, hogy természetellenes jelenség. Gondoljuk csak meg: a remekművek és a jó munkák a gyönge meg a közepes alkotások végtelen tengerén magányos vitorlások ■ ként hajóznak. De ez sem lehet menlevél arra, hogy egyesek,. vagy csoportok a selejt vagy íu eppencsak „elégséges” minőségű szellek mi termékek piacának tekintsék a magyar kulturális életet. A magyar szövetkezeti ke« res-kedelem egyik vezető embere panaszolta nekem a minap, hogy nem éppen szerencsés gazdasági szabályozók befolyásolják a falusi könyvterjesztést, s ennek következtében a járási könyvesboltok csak terhet jelentenek az ÁFÉSZ-eknek. Magyarán: ráfizetnek a könyvesboltra. Nincs megfelelő közgazdasági képzettségem ahhoz, hogy elemezzem, mennyiben helytálló vagy vitatható ez az állítás. Egyet azonban tudok. A gazdaságirányítás alapvető céljaihoz válna hűtlenné az, aki bármilyen megforítolással is azt mondaná — akkor ne erőltessük a falusi könyvterjesztést. Száz évvel ezelőtt még nagyon • kevés utca volt Magyarországon, amelyet éjszakára megvilágítottak. Aztán jött a villany, s ma már senkinek sem jutna eszébe, hogy oly módon csökkentse a társadalom anyagi terheit hogy mondjuk a kapuzárás utáni időben kikapcsolja a közvilágítást. Ez vonatkozik a szellem fényére is. Az én gyermekkoromban még a társadalom hobbysának tűnt a csillagászat, s ma. a csillagászat eredményeire, támaszkodó űrkutatásra nemzeti jövedelmük nem kis hányadát fordítják a világ vezető hatalmai. Régen jobbára akkor került orvos elé az ember, ha betegség kínozta. Ma — akárcsak a fejlett országok zömében — szinte az orvos ellenőrző pillantásai alatt éljük végig az életünket. ... S mindez tetemes terhet ró a társadalomra... De mondhatja valaki ezekre a kiadásokra, hogy fölöslegesek? ... Nem követel csekély áldozatok a* az sem, ha arra törekszünk, ‘ hogy a műveltség valóban általánossá legyen. Pedig arra kell törekednünk:, hiszen az is olyan, mint a szabadság — minél többek között oszlik meg, annál több van belőle. Ahogy mondani szokták, a „mechanizmus” nem jelenti eddigi közművelődési eszményeink föladását. Még csak korrekcióját sem jelenti. Sem okunk, sem jogunk arra, hogy azt mondjuk — itt a szellemi Kánaán. Magyar- országon még mindig százezrekben számoljuk az írás- tudatlanokat. Oktatásügyünk jelentős eredményei sem feledtetik velünk, hogy a kisdiákok jó ötödé nem végzi el tizennégy éves koráig az általános iskola nyolc osztályát. Nem kielégítő a művelődési otthonok jelentős hányadának fölszerelése, sok közkönyvtár joggal igényel nagyobb támogatást, és így tovább. Ezek a gondjaink csak ügy szűnnek majd egyszer, ha a gazdaságirányítás eredményei az eddiginél is jelentősebb anyagi bázist teremtenek a közművelődéshez. Messze jutottunk Petőfitől?... Azt hiszem, még mindig ugyanott vagyunk, ahol az első bekezdésben, voltunk. És egy mondattá iá összemarkolható e gondolatsor tanulsága. E mondat csak ennyi: a gazdaságirányítás új módszeréből nem az következik, hogy kevesebb kézbe jusson el Petőfi összes verse, hanem az, hogy minél többek épülhessenek általa, leljék gyönyörűségüket eszméinek és művészetének örök szépségében és igazában..-x * Bajor Napy Érmé 4
