Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-21 / 44. szám
NAPJAINK IFJÚSÁGA Problémák az iskolában A viták, beszélgetések, nyilatkozatok alapkérdése: hogyan dolgoznak a középiskolák, szakmunkásképző-intézetek KISZ-szervezetei ? Általánosságban az a vélemény, hogy eredményesen nevelik, szervezik, s különböző fórumokon hatékonyan képviselik a tanulóifjúságot. Természetesen, tennivaló is van bőven, mert a KISZ- munka színvonala — mind a társadalom, mind pedig a fiatalok igényeihez viszonyítva —. ma még elmarad a követelményektől. A vitákon a fiatalok néhány fontos ellentmondásra hívják fel a figyelmet. Például: az iskolai KISZ-szervezeteket túl sok „állami iskolai” feladatot végeznek. ezek mellett olykor háttérbe szorul a politikai, mozgalmi munka. A tanulók ritkán jutnak politikai élményekhez, szűk a közéleti, társadalmi kapcsolatuk, s nem szereznek kellő tapasztalatot a mozgalmi munkában. Aztán: a középfokú tanintézetekben a legmagasabb arámii a fiatalok szervezettsége — a tanulók 70—72 százaléka KISZ-tag, s ez a KISZ e"ész tagságának közel 50 százalékát jelenti —, sajnos a-ónba n ezeknek a ..szervezeti taselmák” jelentős része semmiféle KISZ-munkát n-m végez. Megiesvzendő még, hogy a közéniskolák- b«n vannak a legfiatalabb KTSZ-vezetők munkamódszereik kialakulatlanok, tapasztalatlanok. járatlanok a vezetésben. Vegyes életkorú szervezetek A KISZ egységes ifjúsági szervezet, de a munkáját differenciáltan, a különböző rétegek, csoportok, korosztályok érdeklődését figyelembe véve kell végrehajtania. Az iskolatípus, a környezet, az érdeklődési kör —, mind olyan tényezők, amelyek színezik, változatossá teszik a KISZ tevékenységét. Például: nagyobb zökkenő nélkül kell lehetővé tenni az átmenetet az úttörőmozgalomból a KTSZ-életbe. A középiskolák alsóbb osztályaiban ugyanis mgyobb jelentősége van a közvetett módszereknek, formáknak, a harmadik-negyedikesek viszont inkább kedvelik a direkt politizálást, a társadalmi-eszmei kérdésekről, a politikai eseményekről rendezett vitákon. Az ismétlés, a módszerek másolása ártalmas, az iskola és a mozgalmi keretek merev összekapcsolása csökkenti mind az iskola, mind a mozgalom munkájának eredményességét. A közösségi élet megszervezése nem tűri a merevséget, a dogmákat. A KISZ központi bizottsága az elmúlt évben ezért is javasolta például az iskolákon belüli vegyes életkorú alapszervezetek megszervezését, továbbá, hogy a KISZ-tag szabadon választhassa meg az alapszervezetét. Az önálló kollégiumi KISZ-szervezetek létrehozása, a KISZ irányításával dolgozó diákönkormányzat, a diákbizottságok megszervezése, az ifjú úttörővezetők klubjának, a marxista diákakadémiának, a diáksportkörnek, a tudományos diákbizottságnak, a diákklubnak. az országjáró diákok egyesületének a létrehozása szintén olvan tényezők, amelykkel gazdagabbá, tartalmasabbá válhat a közén- és szakmunkásképző iskolák KISZ-szervezetének munkája. Erő, képesség, fiatalság A diákmozgalmi vitákon rendszerint szóba került a tanárok és tanulók viszonyának kérdése is. A különféle hasznos törekvések, gondolatok közül két végletszerű elképzelést kell megemlítenünk. Az egyik valamiféle gyámkodó szerepet szán a pedagógusoknak, főként az osztályfőnöknek a KISZ- alapszervezetben, megsértve annak önkormányzatát, demokratizmusát. A másik el- kénzelés kireke^ztené a felnőtteket az ifjúsági mozgalomból. Az osztályközösségek vezetője minden kétséget kizáróan a tanár. A KISZ-nek a tikai tevékenységével kell segítenie a tanár munkáját. A mozgalomban azonban mindenki egyenlő. Tanároknak, diákoknak, ugyanazokhoz a törvényekhez kell igazodniuk. S ami a leglényegesebb: a KISZ a középiskolákA portugál hatóságok és a popzene A portugál hatóságok világosan jelét adták, hogy rossz szemmel nézik a popzenei fesztiválokat. Portugáliában először szerveztek popzenei fesztivált, de kezdés előtt néhány perccel betiltották az előadást, mert a szervezők elfelejtettek hivatalos engedélyt kérni. . Körülbelül 100 rendőr vonult ki vérebekkel a fesztivál színhelyére, a Lisszabon melletti Estoril egyik erdejébe és szétoszlatta az ösz- szegyűlt fiatalok százait. A zenerajongók nyugodtan elvonultak, zavargásokról nem érkezett hír. A fesztivált, amelyen különböző portugál énekesek és együttesek léptek volna fel, a Costa do Sol idegen- forgalmi hivatala szervezte. Ügy volt. hogy az előadás kora délután kezdődik és éjfélkor ér véget. Körülbelül 10 000-es közönségre számítottak. A belépti díj 5 escudo volt, egy csomag cigaretta ára. A fesztiválnak minimális OjmüjM 1911. február 21. vasárnap reklámot csináltak, de a popzene rajongói között gyorsan elterjedt a hír. A fesztivál napján az erdőben sok száz fiatal gyűlt össze, ennivalót, s néhányan hálózsákot és takarót is hoztak magukkal. Sok volt a hosszú hajú fiatal, de a gyülekezés nyugodtan és rendben folyt. A fesztivált gyakorlatilag azért tiltották be, mert előzetesen nem kértek engedélyt, de sok megfigyelő szerint a hatóságok el akarták kerülni a zavargásokat, amelyekkel más popfesztiválok járnak a világ különböző részein. „Ezek az események mindig kábítószer-fogyasztáshoz és exhibicionizmushoz vezetnek, bármilyen jók is a szervezők szándékai. Mi sem szeretjük az ilyesmit” — mondta egy portugál hivatalos személy. Portugáliában nagyon kevés a hazai hippi. A fiatalembereknek majdnem négy év kötelező katonai szolgálatot kell teljesíteniük, szigorú fegyelemben és az angolai, a mozambiki és a Portugál- Cuinea-i frontokon is harcolniuk kell. Ügy látszik, ez akadályozta meg a hippikultusz elterjedését. ban is a párt ifjúsági szervezete, a párt irányításával munkálkodik. A diákmozgalom „új mechanizmusához” fűződő egyik nyilatkozatban ez hangzott el: „Arra törekszünk, hogy a KISZ minden középiskolában olyan élő szervezet legyen, ahol szava van minden tagnak, ahol mindenki kimaga sajátos mozgalmi, poli- próbálhatia erejét,, képességét. amelyre merészség, f:a- ta’osság. a szocializmussal való őszinte. természetes azonosulás jellemző...” , Szapudi András A külsőségek korszakát éljük ? HAT IGEN, valahogy így képzeltem el az antikrisz- tust. Csapzottan lobogó sörény, barna, tüzet vető szemek, tömör szakáll és ehhez megfelelő szakadozott eeig- nadrág, hiányzó gombú, megfakult katonazubbony. A Mester most odamegy, a pultról a tálcájára teszi a levest, meg a menzai adag szűkre szabott grízes tésztáját, leül, egyetlen hanyag mozdulattal összeönti a levessel. és halált megvető unalommal enni kezd. Ez igen. Ez az. Mi kószák, akik csak bevetődünk a képzőművészetisek közé. lélegzetvisszafojtva figyeljük. Igen. semmi kétség: láttuk a Mestert, az Igazit a Nagyot. Leonardo, Kandinszkij, Faííaelo, Marc. Gabo, Tizian. Pevsner. Dhali ült előttünk egyetlen jelenségbe összeolvadva, s a glória ott lebegett a c-opzott hai. a szakáll és a kopott katonazubbony felett. UTCA. Az agyonfoltozott feszülő fa mer kirojtosodó vége alól kivillannak a széttaposott teniszcipők. A szembejövőn kinyitva a kockás ing. Hát igen, ő az. Sal Paradise, Dean Moriarty, Carlo Marx, Old Bull Lee, az igazi amerikai hipszter, aki végigrobog a kontinensen. Másnak akarnak látszani. Nagyon sokan másnak akarnak látszani, mint ami valójában egyedi sajátjuk. Vajon miért harapózott el, kiváltképpen a fiatalok között ennyire a külsőségek hajszolása? Vajon miért fordulnak el maguktól annyian és egy összetákolt álvilágban próbálnak tündökölni álszeme- lyiségükkel? Egyszerű lenne a válasz, ha az előbb felsorolt példák, a probléma, csak bizonyos Intelligenciaszint alatt jelentkezne. hiszen akkor csupán annyit kellene mondanunk. hogy a külsőségeket hajhászó személy többnek akar látszani, el akarja magáról hitetni, hogy többet ér, mint amennyit kinéznek belőle. Bonyolulttá ott válik a dolog, am'kor a külsőséggel nem akarnak többnek látszani, csak egyszerűen másnak. Ki elől vaev mi elől rejtőzik, vagy menekül az egyén a külsőségek mögé? Két eevet''m!s,q nekik~«e- redett vitá5át hallgattam vér gig a napokban. — Ez a világ talán a vég« sókig megosztott és a végsőkig külsődleges. Mondd meg, mit higgyek el? Azt, hogy a legjobb mederben haladnak a béke- és biztonsági tárgyalások, vagy azt, hogy a legnagyobb zűr van Európa közvetlen szomszédjában. — Egyre tökéletesítik az elhárító fegyvereket. mert tökéletesítik a támadó fegyvereket. — Melyik Am°rikának higgyek, az Apo'lósnak vagy a vietnaminak. u"vanaz csi- nátia mmd a kettőt. Most mondd meg, mit csináljak én? A VILÄG IDEGRENDSZERÉN az érző idegsejt, az ember, különösen a fogékony új nemzedék, ezernyi módon, ezerféleképpen jelzi, hogy valami túlha'mozódott feszültséget kellene befogadni. asszimilálni, levezetni, áradni valahová. ro»d az érző ide«seü a végsőkig túl van terhelve. Meddi-’ tudja nr5'’ ká-e-o_ dés né’kül elviselni a megnövekedett feszültséget? S/ieelhv András Szpmbeliölősdr a Lux klubban ?v A MINAP, a Mátravidéki Hőerőmű kivilágított lakótelepén járva, az egyik sarki épület emeleti ablakaiból vidám, nevető hangok szűrődtek ki az enyhe téli estébe. A BISZTRÓ FÖLÖTT, az emeleti folyosóról nagy szárnyas ajtó nyílik egy tágas helyiségbe. Az ajtón fekete tábla hirdeti: KISZ-klub Belépve a terembe, érdekes kép tárult a látogató elé. Sállal és kendővel bekötött szsmű tizenéves lányok és fiúk „szembekötősdit” játszottak ... Az egyik bekötött szemű hosszúra, nőtt szőke fa'alrmbrr hirtelen „elkapia” mellette száguldó barátját és máris megfordul a sorrend. A másik fiú szemére kerül a sál, aztán folytatódik a móka. A jókedv pillanatok alatt magasra szárnyal. — Mindig csak szembekötősdit” játszotok? — kérdezem a kipirult arcú fiataloktól. — Nem — mondja 'iákéi Kati. a legfiatalabb és legbátrabb. — Egy órával ezelőtt egyikünk felvetette, hogy játsszunk „szembeköNagysztorik A New York Herald Tribune karácsony esti számában a következő apróhirdetés jelent meg: „Hajlandó valaki 200 milliót küldeni nekem? Egész életemben nem tudok ennyit összehozni és dolgozni oly fárasztó. Hogy miért éppen nekem? És miért ne?” ★ Néhány évvel ezelőtt találkozott egymással Charlie Chaplin és Albert Einstein, A nagy tudós így szólt: „Az ön művészete, kedves Chaplin, nemzetközi, az egész világ megérti és csodálja”. „Az ön dicsősége — válaszolta Chaplin — még rend- ki vülibb, mert az egész világ csodálja, de senki sem érti!” ★ A floridai Miami egyik börtönében egy lakatos kovács hiába igyekezett kinyitni egy bonyolult zárat az igazgató kérésére. Némi hú- zódozás után a börtönigazgató kénytelen volt elfogadni a kasszafúrás miatt elítélt Richard Reis szolgálatait. Reis egy ruhafogas vaskampójával nem egészen két perc alatt kinyitotta a zárat. Az igazgató még mindig azon töpreng, miféle jutalomban ksiisne részesítenie. Riportdráma az egri pinceklubban Nem lehetett volna találóbb helyszínt elképzelni Végh Antal Hínárban című riportdrámájának az előadásához az egri főiskola pinceklubjánál. A riportdráma egy évvel ezelőtt hangzott el a rádióban s akkor úgy éreztem, a hangjáték egyedüli jól megvalósítható formája a mondanivalónak. A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola irodalmi színpada bebizonyította az ellenkezőjét. A tanyavilágba kikerült fiatal pedagógusnő fullasztó, reménytelen tragédiájában vizuálisan megjelenő szereplők súlyosabbá, hitelesebbé és még tragikusabbá tették a darabot. Ez mindenekelőtt Korekta Katalin pókhálófinomsággal szőtt, természetes bájjal ihletett előadásmódjának köszönhető, aki nagyon is emberivé és nagyon is hihetővé tette a fiatal pedagógusnő bukását. Ballner Károly rendezése, amely az egyszerűséget és közérthetőséget állította középpontba, néhány aránybeli eltolódástól eltekintve döntő részese volt a sikernek. A riportdráma összhatásának feltétlen előnyére vált Juhász Flórián gunyoros, fanyar orgonamuzsikája. A szereplők, akik farmer nadrágban, utcai ruhában üldögéltek a pinceklub néző között vagy az ablakmélyedésben bt-já „szóltak az ódon téglarakásos pincét. Mozdulataikkal együtt fordult, nyitott helyet, engedett utat a közönség, részévé válva így a játéknak. Valami alakul az egri pinceklubban. Az első irodalmi színpadi bemutatkozás valamilyen ígéret első lehelete. A lehetőségek szinte korlátlan volta csillant meg ebben az előadásban. Ez a pinceklub — nemcsak irodalmi vonatkozásban — mágnesként vonzó centrummá alakulhat, ahol a görög tragédiáktól a beatzenéig mindent meg lehet találni. Az a tény, hogy fiatal főiskolások klubja, tálcán kínálja a lehetőséget az alkotó kísérletezésre, a pezsgő, dinamikus szellemi életre. Az első nagy irodalmi színpadi bemutatkozás komoly fegyverténye volt a pinceklubnak. Folytatását érdeklődéssel és figyelemmel várjuk. Egy keserű megjegyzést azonban feltétlenül meg kell tennem az előadással kapcsolatban. Ez a riportdráma, amely szinte a tanárképző főiskolások számára készült — az író személyesen küldte el a darabot — valamivel nagyobb figyelmet érdemelt volna. Mindössze ötven főiskolás volt kíváncsi a leendő küzdelmeikről szóló drámára saját irodalmi színpa duk előadásában. SZ. 4. tősdit”. Megpróbáltuk, és rögtön meg is szerettük. Azt hiszem, ez a játék máskor is közkedvelt lesz körünkben. Kati egyébként másodikos p'mnazis'a, Hatvanban iár a Bajza József Gimnáziumba. — Mikor alakul: a KISZ- klub? — Már több mint tíz éve működik több-kevesebb sikerrel — válaszol ia egy barna hajú fiatalember a sarokból. — Itt. a lakótelepen, sokan vagvunk fiatalok, a többség Hatvanba jár, a „Bajzába”. Esténként nincs hol szórakoznunk, így hát ice járunk, fit találkozunk, a többi aztán j >n magától... — Hány tagja van a klubnak? Pillanatnyilag 36, de ez ntra jelenti azr hogy ez a szám tovább nem emelkedhet, sőt, várjuk a többi lakótéléül KISZ fiatalt is ide. — És mi a klub neve? — LUX-klub — feleli Vámosi László, akiről az a hír járja, hogy kitűnően utánozza „Gugyerákot” és Hofi Gézát. — Miért éppen ezt a kissé iurcsa nevet választottátok? — Mert „villamos” lakótelepen élünk és azt akartuk, hogy ennek a jellege a klubban is érvényt szerezzen. Elővettük fizikatudásunkat és megbeszéltük, hogy az erőmű a hőenergiát elektromos energiává alakítja át. A megtermelt eletromos energiával világítunk, a fény erősségét pedig LUX -szád mérjük. — Mi az idei program? Erről Varga István, az egyik legrégibb klubtag tájékoztat. — A program összeállítása előtt közvéleménykutatást tartottunk a tagok körében és felmértük, hogy ki mit szeretne csinálni az összejöveteleken. Elhatároztuk, hogy előadásokat rendezünk főként a csillagászat és a földtan időszerű kérdéseiről. Ezek megtartására központi előadókat hívunk. Tervezünk irodalmi vetélkedőket, kirándulásokat és színházlátogatásokat is Budapestre, a Tháliába. Nyáron főleg a helyi strandra járunk. de jut idő szalonnacsurdításra és t»*-m<íszetesen sok-sok játékra is. — Jelenleg mi a legnagyobb problémátok? — Mi itt a klubban nagyon jól érezzük magunkat, szívesen is járunk ide. de sakkon és gombfocin kívül nincs más játékunk. Nagyon jó lenne egy magnó, vagy lemezjátszó zenehallgatáshoz és tánchoz, mert azt is nagyon szeretiük. Örülnénk, ha az erőmű vezetői még nagyobb támogatásban részesítenének bennünket. Valóban, ezek a vidám, lelkes fiatalok több támogatást érdemelnének a jövő« ben!... Mcstüaz Károly